Rap Monster szülinapi project

Nem sokkal Kook után jön Mone, így már a Fandom projectje is fut számára. Neki is magatokról kell képet küldeni, ami megfelel a leírásban található kritériumoknak.
A képeket: Szeptember 4. vasárnap éjfélig fogadja a Fandom

Aki pedig szeretné őt videóban felköszönteni az 28.-án vasárnap megteheti, de jelenlétét jelezze előre a Facebook eventnél a kiírt poszt alatt!!!

FACEBOOK EVENT

Reméljük Rap Monster is sok képet kap majd, hiszen Jungkookhoz 100 darab gyűlt össze, ami nagyon nagyon szép szám! Tartsuk ezt a minimumot, de ennél csak több legyen!!! :D Örülünk lelkesedéseteknek, mert ezzel tudjuk megmutatni mindenkinek, nagyon szeretjük a srácokat és mindent megteszünk csak azért, hogy élőben is láthassuk őket legalább egyszer!

Szóval hajrá emberek, várjuk képeiteket!

Jungkook videóját pedig ki fogjuk posztolni, hogy osszátok Twitteren a fiúkat tagelve! :)

Jungkook szülinapi project

Sziasztok!

A Fandom Jungkook szülinapja alkalmából is készít egy videót, ahogy eddig már számtalan alkalommal megszokhattátok. Most is várjuk majd képeiteket, melyek megfelelnek a leírásban található kritériumoknak.

Aug. 24.-e éjfél a beküldési határidő.

A kritériumokat és az e-mail címet megtaláljátok az eseménynél!

Jungkook Birthday Project

Kérünk benneteket figyelmesen olvassátok el a leírást, ha pedig valamit nem értetek, vagy kérdésetek lenne, fussatok neki újból, de ha ezután sem lenne valami tiszta, akkor nyugodtan keressétek fel a szervezőket!

Várjuk képeiteket, reméljük ezúttal is elöntötök velük :D

Three sides of life 84. rész: Öt perces titok

-Én kibírok mindent, de a hiányod nem. - szorította magához párját - Had maradjak. Titkos pár lehszek, - kezdet zihálni - nem kell sehol se beismernedh. Kéh kéhrelkh.
-Jaj, picur. - bújt hozzá Jin - Nyugodj meg.
-Had maradjakh. Had maradjunkh.
-Szeretlek Kook....... Nagyon szeretlek. Nyugodj meg!

-Jin jól mondja picur, tényleg nyugodj meg! Még itt vagyok.
-Igérdh megh.... hogy maradsz! - próbált lecsillapodni.
-Maradok még egy darabig.
-Szerintem próbáld meg újra ezt. - nézett Taera Jin.
-Soha nem mész el!
-Rendben. Soha. - ígért olyat, amit még ő sem hitt el, hogy képes betartani - Csak nyugodj meg. - simogatta a picur fejét, Jin pedig kiszúrta bekötözött kezeit, melyek már nem voltak többé sértetlenek.
-Nem fáj? - érintette meg a véres anyagot, de nem merte nyomkodni, csupán simogatta kézfejét.
-Nem.... Meleg a kezed.
-Mért olyan furcsa ez?
-Azt hittem, már nem érzek.
-Dehogy nem érzel. Emberből vagy te is.
-Kedves, hogy ezek után még annak tekintesz. - fogta meg lágyan Jin kezét.
-Mert az vagy. De az én szememben több és Kookéban is.
-Köszönöm. - nézett Seokjin szemeibe miközben ujjaik összefonódtak.
-Éhes vagyok. - szólalt meg Jungkook - Hyung csinálsz nekünk enni?
-Lehet inkább most rendelünk jó? - simogatta szabad kezével a legkisebb hátát.
-Rendben. De Namtól rendeljünk.
-Tőle fogunk.

Jungkook hirtelen témaváltása jól jött, különben még sokáig ott álltak volna szó nélkül. Így azonban inkább hazaindultak a lehető leghamarabb. Vissza Jinhez abba a lakásba, ahol boldog perceik nagy részét töltötték együtt, miközben Jimin és Hoseok elkísérték őket egy darabig.
-Hobi nem szeretem, ha mesélsz rólam olyat, amit nem engedtem meg.
-De most te is eltűntél, Kook is kapott belőle, Jin meg már a padló alatt volt, nem hallgathattam tovább, azért ezt te is megérted. Ott szenvedtek, hagytam volna tovább őket vergődni?
-Nem fejeztem be.
-Jah, bocsánat. - puffogot Hoseok - De akkor is, jogos volt. Nem is idegennek mondtam, vagy valami új ismerősnek, hanem
-Megállnál egy kicsit?
-Jól van na, szidj le, de akkor is, igazam van.
-Azt akartam csak mondani, - lépett elé Taehyung és megálltak - hogy köszönöm. Kivételesen jókor fecsegtél.
-Umm... azt hiszem akkor szívesen.
-Nem szoktunk amúgy pletykálni. - szólt bele Jimin.
-Jah, persze. Beszélgessünk erről kicsit?
-Inkább haladjunk. Haza is szeretnék érni valamikor. Hopi hazadobsz?
-Persze. Elviszlek majd. - sétáltak tovább a következő sarokig, ahol elváltak egymástól.
Taehyungot kivételesen Jimin is minden félelem nélkül ölelte meg. Most eszébe sem jutott, hogy társa már csupán viccből is rámarkol formás fenekére és nem is lett így. Jól esett nekik ennyi, kellett a történtek után, többet is szívesen fogadtak volna, ám úgy döntöttek, ők ezt később fogják pótolni, had legyen most Tae párjaival, akik nehezebben viselik hiányát. Ezért hármasban folytatták útjukat a sötétben, még éppen útba ejtve Namjoon éttermét zárás előtt némi vacsoráért, majd fáradtan estek haza. Alig volt erejük megtömni pocakjukat, főleg a legkisebbnek, ki utána ruhástul feküdt az ágyba, ám mielőtt szundításba fogott volna, még magára vette Jjanggut.
-Most kiemelt helyed lesz, mert megmentettél. - tette karját a kicsi kutyára, hogy az ne nyalogassa, feküdjön nyugodtan mellkasán.
-Picur, azért fürödj le. - jelent meg Tae.
-Nem akarok. Álmos vagyok. - fordult oldalára.
-Pancsolj és aludhatsz. Na. - dobta a kisebb pizsamáját rá - Gyerünk!
Kook nyöszörögve ült fel majd botorkált a fürdőszobába, míg Taehyung leült az asztalhoz és Jin gyengéd kezeire bízta sajátjait.
-Nem kéne így gyötörnöd magad. - mosta meg a sebes kézfejeket Seokjin.
-Nem szoktam.
-Csak ha mérges vagy. De akkor sem kéne.
-Találjatok ki akkor valami mást, amivel levezethetem a dühömet.
-Szex. - nézett azonnal Jinre Taetae - Mi az?
-Azt ilyenkor nem.
-Nem bántanál minket annyira. - pakolt lassan félre, amint már tiszták voltak Taehyung kezei.
-Annyira. A kicsi is sok. Nem fogjuk szexszel orvosolni az ilyesmit. - nézte ujjait.
-De igen. Mi több, direkt összeveszek veled majd és letámadlak, hogy megtanuld, mennyivel jobb is ez, mint az, hogy tönkreteszed magad.
-Ne is álmodj ilyenről.
-Késő. - mosolygott Jin - Tae, ne fogd vissza magad.
-Akkor komoly bajaitok lesznek.
-Nem hiszem.
-Pedig jobb, ha hiszel nekem.
-Akkor majd kiderül, jó? Próbáljuk meg és ha nagyon durva, nem csináljuk.
-Mért akarod azt ennyire? Te lágyabb vagy sokkal. Mért érdekel?
-Mert az te vagy. Ez csípni fog, de fertőtleníteni kell.
-Jól van, de hogy érted azt, hogy én vagyok. Ahh.... tényleg csíp.
-Mert olyankor elengeded magad, nem gondolkodsz, nem figyelsz arra, hogy hogyan kéne csinálnod, csak úgy csinálod, ahogy igazán élvezed. - foglalkozott Taetae kezeivel, hogy szépen kösse be azokat.
-És ezt szeretnéd? Még ha közben meg is sérülsz?
-Amíg élvezem, nem gond. - nézett fel egy pillanatra Jin.
-Beteg vagy.
-Te is. De én mért?
-Ilyenekre vágysz. Csak egy beteg elme vágyna erre.
-Nem. Egy olyan elme, aki szereti a másikat. Mindjárt készen vagy amúgy. Nem szorít?
-Nem.
-Akkor jó. Ilyen hálót rakok rá. Csak lefogja a kötszert. - húzta fel a gyenge, gumis anyagot kézfejére.
-Tényleg szeretsz? - kérdezett vissza Taehyung.
-Igen, nagyon. De mondtam már sokszor. Mért kérdezed most mégis meg? - pakolt össze.
-Mert láttam az embereket hogyan néznek rám az után, hogy megtudnak mindent. Még a bíróságon is sokan élőlények közé sem soroltak csak azért, mert olyanok történtek velem. Arról nem is beszélve, hogy meleg vagyok.
-De én emberként tekintek rád. Nem érdekes mi történt, mert az a múlt. Megszenvedted éppen eléggé és még azok után képes vagy bízni az emberekben, tudsz szeretni, közel engedni magadhoz másokat. Ez figyelemre méltó. Sokan még csak nem is tudnak másokhoz érni se hasonlók után. Ráadásul meleg vagy. - nézet Taehyungra mosolyogva - És az én párom vagy. Az egyik. - állt fel, hogy elpakoljon.
Taehyung nem pont ezt a választ várta. Igazából valami kerülő útra számított általános dolgokat felsorolva, hogy mért tekinti még embernek, mert akkor megnyugodott volna, Jin majd elhagyja magától, ha rendeződnek a dolgok. De így esélytelen volt. Seokjin szerette, Tae pedig féltette, egyre jobban.
-Végeztem! - jelent meg Kook törülközővel derekán még vizesen.
-A csapot legalább elzártad a nagy sietségben? - rakta vissza a kis elsősegélydobozt a szekrénybe Jin.
-Igen. Aludhatunk végre? Álmos vagyok. - állt a folyosó elején.
-Még én is lezuhanyzok. De nyugodtan feküdjetek le. - sétált a kisebbhez és megpuszilta homlokát - Csak öltözz fel.
-Nincs kedvem.
-Nem érdekel.
-Úgysem jön senki. Mért kell ruhában aludnom? - vitatkozott fáradtsága ellenére Jungkook.
-Mert én megkértelek.
-De nem akarok.
-Had aludjon most úgy, ahogy szeretne. - szólt bele Tae, mire párjai ránéztek.
-Hát.... jó. De csak most az egyszer. Ne szokj hozzá! - sétált a fürdőbe Seokjin, amit Kookie mosolyogva nézett végig.
-Na jössz? - pillantott Taetaera.
-Biztos akarsz velem aludni?
-Igen, mért?
-Nem undorodsz, vagy félsz, vagy.... hasonló? - kérdezett félve.
-Nem. Szeretlek csak és veled aludnék. Nem akarsz velem aludni? - kerekedtek el a legfiatalabb szemei.
-De. - állt fel, majd sétált oda hozzá Taehyung - És nem baj, ha hozzád érek?
-Az a baj, ha nem érsz. Gyere már és ne fárassz! - fogta meg társa sebes kezét, ki felszisszent picit - Bocsánat! - szólt vissza, miközben rángatta magával párját a hálóba.
Kis éjjeli villanyt kapcsolt, majd végre megtörülközött rendesen míg, Taetae megkereste pizsamáját. Meztelenül dőlt be Jin puha takaróira, melyek még úgy feküdtek az ágyon, ahogyan reggel hagyták azokat.
-Így sokkal jobb. - sóhajtott fel.
-És nem lesz rossz reggel meztelenül ölelgetni Jjanggut?
-Hmmm... majd nem mászik be a takaró alá.
-Félsz? - vigyorgott Taehyung, miközben felvette végül felsőjét is és felmászott Jungkook mellé.
-Egy picit talán. Ne játsszon ő is az én dolgaimmal. - fordult oldalára Tae felé.
-Veled csak mi játszhatunk. - puszilta meg arcát párja - Nem hagyom, hogy bárki bántson.
-Sajnálom, hogy nem fogadtam szót.
-Semmi baj. A lényeg, hogy nem lett komoly bajod én pedig végre megtehettem azt, amit mindig is akartam. De hallgass rám könyörgöm.
-Fogok.
-Komolyan megsérülhettél volna.
-De nem sérültem.
-Szerencsén múlott.
-Jjanggun múlott.
-Ő nem szerencse? - mosolygott Taetae.
-Végül is. - követte Kook.
-Ha rosszat álmodsz, kelts fel bennünket. Rendben? - váltott komolyra.
-Rendben.
-Ne próbálj egyedül megbirkózni vele. Itt vagyunk segítségnek. Nem vagy egyedül.
-Oké.
-Oké..... - csodálta Kook gyönyörű arcát és csillogó álmos szemeit, majd újból megszólalt - Takarózzunk be. Mindjárt elalszol itt az ágy közepén. Megfázol a végén.
-Rendben. - ült fel a legkisebb, miközben Tae az ágytámlának dőlt és kihúzta maga alól a takarókat.
A rendezkedő Jungkookot nézte, aki szépen beágyazott fáradtsága ellenére.
-Ha nem adod tovább senkinek elmondok egy titkot. - kezdett hozzá, miközben Kook épp maga köré tekerte az egyik vastag takarót ültében és készült eldőlni aludni, ám ettől kipattantak szemei, majd megállt.
-Milyen titkot?
-De Jinnek sem mondhatod el.
-Nem fogom esküszöm. - rázta fejét.
-Akkor gyere közelebb. - hívta magához a kicsit, ki készségesen ment is.
Taehyung lágyan húzta magához egy csókba mielőtt megosztotta volna vele a kis titkot. Igyekezte levenni a lábáról a kisebbet, hogy elvarázsolt elméje a fáradtsággal terhelve ne emlékezzen majd arra, amit mond neki. Fontos információnak tartott azt, amit megosztani készült vele és szerette volna, ha a kicsi nem pörög be tőle, nem kapja túl a dolgot, mert pont ez nem hiányzott neki estére.
-Ezth? - szakadtak el egymástól pár centire, Kook pedig azonnal kérdezett.
-Nemh. - nézett a kisebb szemeibe - Fontosabb ennél.
-És mi az?
-Szeretlek. - várta a picur reakcióját, kinek fáradt pillái azonnal emelkedtek, álla pedig még lejjebb esett a szó hallatán, melyet már úgy várt minden nap minden percében.
-Mit mondtál? - kérdezett vissza és lassan leült sarkaira Taehyung ajkait figyelve, melyek apró mosolyra húzódtak.
-Szeretlek picur. - vigyorgott, már nem bírta tovább. A kisebb ledöbbenése mókás volt számára, holott erre számított. Ebben a pillanatban meg is gondolta magát. Szívesen elmondja még ötször, ha egyre viccesebb arcokat fog vágni minden alkalommal.
-Most mondod először.
-Már másodszor ma.
-Sosem mondtad. - nézett idősebb társa szemeibe.
-Vagy csak nem hallottad.
-Szeretsz engem.
-Igen. Nagyon szeretlek picur.
-Szeretsz engem! - vidult fel harmadszori hallás után.
-Igen.
-Te szeretsz engem! - fogott saját arcára örömében.
-Igen, még mindig. - vigyorgott rajta Taehyung.
-Szereeeeetsz! - karolt párja nyakába.
-Igen. Szeretlek. - ölelte magához a kisebbet.
-Na mi történt? - lépett be Seokjin fürdés után.
-Képzeld Jin! - engedte el Taetaet Jungkook - Szeret engem!
-Ez titok volt Kook, emlékszel? - szólt utána Tae, míg az kimászott az ágyból a legidősebbhez.
-Eddig is tudtam, hogy szeret.
-De most kimondta! Háromszor is mondta! Mondta nekem! - forgott örömében, míg Seokjin elpakolt.
-Óvatosan. Álmos voltál még az előbb, vagy nem?
-De most felkeltem. - vigyorgott.
-Az kár, mert én lefekszek. - állította meg a kicsit Jin - Feküdj le te is.
-Rendben. - mosolygott tovább, majd vissza is ugrott a takaró alá.
-Ezért bünti jár majd Jungkook. - kócolta össze haját Tae.
-Nem baj. - vigyorgott.
-Hahh.... lázadó kölyök. - sóhajtott fel Taehyung.
-Kook! Gyere középre!
-Megyek! - mászott át Taen a kisebb, miközben tovább beszélgettek arról, hogy megint megfogadta, szót fog fogadni, de öt percig sem tartott az ígérete, már ellentmondott hyungjának.
Ezen dolgozniuk kell majd, kicsit szabálykövetésre nevelni a kisebbet, ki igen ellenkezett ez ellen, hiszen minek fogadjon szót, ha csak ki kell villantania gyönyörű mosolyát és már aludhat ruha nélkül, kaphat kakaót az ágyba, de ami a legfontosabb, hallhatja Taetól a szeretleket.
-Ne szokj hozzá!
-Nem fogok.

(Folytatjuk :D Nem tudom átolvasni gyerekek, nincs most időm rá, de holnap megteszem nektek :D
FONTOS! FTIsland-et hirdetni tessék mindenhol. Nyomni a Make-et és tolni előre a srácokat!
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )

Three sides of life 83. rész: Jin vagy Tae?

(Ide rakok zenét. Oldalt: TSOL83. Jó hallgatást is!)

-Majd jöttetek ti és most itt vagyunk. Én pedig ezért tuti kapni fogok, de igazatok van. Jogotokban áll tudni ezeket, mert már részesei vagytok. Wonmin megjelent, újra kárt tett, újabb emberek lettek áldozatai, ráadásul olyanok, akikért Tae meghalna. Heesoot is megismertétek, most már tudtok mindent, így képesek vagytok rajta segíteni is, melynek itt az ideje. Maga alatt van a történtek miatt, újra saját lelkével küzd, de már Heesoo nem segíthet, mert nem a párja. Most ti vagytok azok, nektek kell megoldást találni és megmenteni, mert van amivel nem bír egyedül megküzdeni, viszont már nem is kell neki.

A fiúk hosszú percekig hallgattak, nem mondtak semmit, csak ültek az asztalnál. Először Hopeot nézték, majd inkább lefelé tekintettek. Saját kezüket vizslatták amint ujjaikkal játszanak, végül Jungkook szólalt meg elsőnek.
-Tudom mit érezhetett. - pillantottak rá a többiek, Jin pedig alig emelte fel a fejét - Mikor megjelent az utcán görcsbe rándult a gyomrom tőle. Azelőtt is csak úgy felbukkant nálunk, mikor Heesoo hazakísért. Fogalmam sincs, honnan tudja ennyire merre járok folyton, de félelmetes, reggel mikor meg felbukkant.... azért imádkoztam bárcsak Tae is felbukkanna, vagy Heesoo, de nem tették.... Hirtelen fel sem fogtam, mit akar, csak azt, hogy én nem akarom, hogy hozzám érjen. Gyors volt és nem figyelt rám, uralkodni akart rajtam, mikor pedig becsúszott a keze a nadrágomba.... - zárta össze lábait és nagyot nyelt - Csak Taetae és Jin érhet hozzám úgy senki más! - bújt karjaiba fejét ölelve.
Seokjin szíve egyre apróbb darabokra töredezve a nap folyamán végül porrá őrlődött a kisebb szavaitól. Odabújt hozzá és hátát simogatva puszilt arcának azon részére, ami kilátszott karjai alól.
-Semmi baj picur. - nyugtatta, majd homlokát nekidöntve szedte össze erejét - Vigyetek el hozzá!
-Mondtam, nem jó ötlet. Ott rátámad bárkire. Nem lát, nem hall, mint a dühös bika.
-Vigyetek el hozzá! Szükségünk van most egymásra. - nézett fel Hoseokra - Nem hagyom egyedül egyiküket sem ilyen helyzetben, így most őt sem fogom. Vigyetek el hozzá!
-Rendben. - válaszolt inkább Jimin - Majd én megvédelek titeket. Egy ember ellen még meg tudlak pláne, hogy ismerem. Tudom, hogyan mozog, bár rég láttam harc közben. Csak kicsit még szedjétek össze magatokat. Utána megyünk.
Ezért ültek pár percet, míg Kook magához tért. Párja apró csókjaitól cseppet megnyugodott lelke, de a zaklatottság nem tűnt el. Hogyan is válhatott volna semmivé, hiszen még friss volt a dolog, egészen élénk és új. Reggel történt, így estére esélytelen volt megszűnése. De Jin jelenléte sokat segített. Barátjai közelsége is kik tudták, min is mehetett át, ám el akarta mondani másnak is. Még egy embernek aki fontos volt neki, bár az egyáltalán nem rajongott értük mégis, Jungkook úgy érezte, kötelessége megosztania vele.
-Yoongi? - szipogott kicsit, mert elejtett pár cseppet míg Seokjin ölelgette.
-Mi a baj öcsi? Rácsukták az ujjadra a háló ajtaját, mert kettesben akarták Jinék? - viccelődött bátyja amin meg is lepődött a fiatalabb.
-N...nem. Én csak.... el akartam mondani valami fontosat, azért hívtalak.
-És mi lenne az?
-..... Megígéred, hogy nem fogsz emiatt haragudni ránk?
-Ohh.... biztos érdekel engem a dolog? A hálószobás szokásaitok en
-Nem olyan téma. Csak.... Taehyunghoz van köze.
-Na, de jó! Mivel bántott a kis.... a társad? - fogta vissza magát Suga. Számára pont Taetae volt az, akit nehezen fogadott be, elvégre ő húzta ki öccséből a meleg énjét.
-Ő semmivel. Védeni próbált csak höhh. - mosolygott egy pillanatra hülyeségén, hogy beismeri - Önfejű vagyok.
-Ezt eddig is tudtuk.
-Tae egyik exével összefutottam, akivel szemben védeni próbált. Gyűlöli azt a férfit azért, mert őt brutálisan bántalmazta.
-Na de jól kezdődik. Remélem hozzád nem ért az a mocsadék. - hallatszott Suga hangjából az idegesség. Lehet, hogy Jungkook az ő felettébb bosszantó öccse, de ne bántsa senki! Bár ezt már tapasztalhattuk tőle, hogy védi mindennel szemben.
-De. Elkapott reggel.
-Kórházban vagy? Anyáéknak szóltál? Hova vittek?
-Nem vagyok ott, nem lett bajom. Mármint testileg semmi. - csillapította bátyját.
-Jaj, ne húzd már! Mond, mi volt?
-Falhoz nyomott és..... Yoongi hozzám csak Jin és Tae érhet úgy. Más nem. Ezt mért nem tartja tiszteletben más?
-Hahh.... nem tudom mit kéne mondanom......
-Azt, hogy nem bántod emiatt Taet.
-Ez nem az ő hibája. - válaszolt Suga, mitől megkönnyebbült Jungkook - Nem jössz át estére? Vagy.... nem tudom, mi a tervetek.
-Előkerítjük Taetaet, mert miután laposra verte a fickót a próbálkozásért eltűnt.
-..... Bírom a párod, igyunk meg egy sört!
-Hehe. - kuncogott fel Kook.
-Nem, de most komolyan. Megismerném szívesen. Meghívlak.
-Majd ha meglesz megmondom neki.
-A két dilis haverja nem tudja merre lehet?
-De. Mindjárt indulunk is, csak.... fel akartalak hívni. Anyáéknak nem tudom elmondani, így te maradtál, mint családom. - várt egy kicsit Kookie valami válaszra, ám Suga hallgatott. Nem volt a szavak embere, ha beszélni kellett ilyesmiről - Most mennem kell. Előkerítjük Taet.
-Hajrá! Vigyázzatok egymásra!
-Igyekszünk. Megyek Yoongi.
-Szia öcsi!
-Szia! - tette le a telefont és kicsit megnyugodott, hogy a bátyja jól kezelte és nem akart Taehyungnak menni, hanem megfelelően látta a felállást, nem az ő hibája. Ráadásul segített rajta, hogy Tae laposra verte Wonmint. Így Suga szemében hatalmasat nőtt és ezért már talán jobban elfogadja a triót, mint ez előtt.
-Kookie. - jelent meg Seokjin és lassan mászott mellé az ágyra - Minden rendben? Tudtál vele beszélni normálisan? - ölelte magához a kisebbet. Aznap eléggé anyásan viselkedett vele.
-Igen. Meglepő, de normális volt most tényleg. Le akar ülni sörözni velünk. - mosolygott.
-Akkor majd elmegyünk vele. - viszonozta Jin - Indulhatunk?
-Menjünk! Már hiányzik Taetae. - kelt fel.
-Nekem is. - indultak ki a hálóból.
-Jjanggu jöhet?
-Most nem. Had pihenjen. Rá is ráfér.

Hoseok és Jimin vezette őket arra a helyre, ahova régen együtt járt Tae fiatalabbik társával. Ott vezették le a feszültséget egy ismerős segítségével, ki kitanította őket rendesen, így mindketten képesek voltak megvédeni magukat. Sokat küzdöttek egymás ellen, ezért Jimin volt az, ki elsőnek szeretett volna belépni az edzőterembe, minek ajtaja nyitva volt, ebből pedig biztosra vették, csak Tae miatt nincsen zárva, mert régen, mikor végleg eljöttek az edző felajánlotta nekik, ha bármikor szükségük lenne rá, ő mindig szívesen adja nekik kölcsön a kulcsot. Ezért Jimin nem lepődött meg és lelkiekben már készült, meg kell majd küzdenie legjobb barátjával, ha az megint elvesztette ép eszét. Ám ezúttal mintha nyugodtabb lett volna talán azért, mert már régóta ott püfölte a zsákot tiszta erejéből. Az a hely, ahova mentek, egy kickbox edzőterem volt. Szinte mindennel fel volt szerelve, mégis megtartotta kellemes, családias érzését, hiszen egy korábban másik sport szerelmeseinek adott otthont, miből a bordásfalat megtartotta a tulajdonos. Csupán egy fal tetején lévő nagyobb ablakokon szűrődött be fény, ám már nem járt fent a Nap, így az utcalámpák voltak azok melyek láthatóvá tették valamennyire a termet, hiszen Tae nem kapcsolt villanyt. Anélkül is látta jól a célpontot, de még ha nem is lett volna így, csukott szemmel is tudta, hol az a nyamvadt zsák melyet régóta püfölt hol kézzel, hol lábbal.
-Taehyung? - szólt be félve Jimin a terem túlsó feléről és remélte csak, társa most nem fog nekik rohanni.
-Hm? - állt meg és a hang irányába nézett az említett.
-Taehyung? Csak mi vagyunk azok Hoseokkal és... a párjaiddal.
-Mmm.... menjetek haza. - morgott - Majd megyek, ha végeztem. - folytatta elkezdett edzését, pedig a víz már folyt róla és ereje is fogyott lassan.... lassan, de biztosan.
-Huh, de jól reagált. - könnyebbült meg Jimin és villanyt kapcsolt maguk mögött - Te jó Isten. Erre nem számítottam.
-Akkor magatokra hagyunk titeket. Az öltözőknél megvárunk. - fogta társát Hope és előre mentek.
-Kicsim!
-Jin. - állt meg újra Tae, de a zsákot nézte.
-Kook jól van?
-Hát.... kicsit megviselte a dolog, de most rád lenne szüksége.... és nekem is.
-Még maradok egy kicsit. Menjetek haza, majd megyek én is.
-Csak veled mennénk. Most... együtt kéne lennünk. - fogta meg Jungkook kezét, majd lassan indult meg másik párja felé - Téged is megviselt, őt is és engem is. Hiányoztok, hiányzik a vidám énetek, akik mindig szexet akartak és rajtam lógtak.
-Jaj Jin. - ölelte meg a zsákot Tae.
-Kicsim tudom, mi történt, Hoseokból kihúztuk.
-Remek.
-De ha elmondtad volna, akkor sokkal könnyebben megoldjuk. - álltak meg előtte, Tae pedig félig a zsák mögé bújva nézte őket a halovány sötétben.
-Nem szabadott volna felmerülnie semminek ebből az egészből. Semmit sem kéne tudnotok.
-De már tudjuk. Én tapasztaltam is. - lépett előrébb Jungkook, de Seokjin valamiért nem engedte közelebb Taehoz. Magához ölelte és csukott szemmel bújt a nyakába, míg a kicsi magyarázott tovább - Tényleg eltörte a kezed?
-Igen.
-És téged megerőszakolt?
-Igen.
-Sokszor?
-Jó néhányszor. - nyelt nagyot majd elengedte a zsákot és szomorúság helyett inkább a dühöngést választotta, hogy levezesse fájdalmát.
-Engem megpróbált.
-Tudom. - ütött erősebbet. Ettől csak mérgesebb lett.
-De nem sikerült neki. - hámozta le magáról Jint, majd Taehoz lépkedett, amitől kicsit féltette másik párja. Jimin és Hoseok épp eléggé ráijesztettek, hogy a dühöngő Taehyungot nem érdemes zavarni, ráadásul már korábban megütötte gyenge pillanatában a kisebbet.
-Kookieh.
-Nem fog bántani.
-Jimin mesélth. - állt meg lihegve Taehyung és a picurt nézte.
-Igen. De engem nem bántasz.
-Már korábban megtettem. - nézett inkább el.
-Az más volt. Pánikoltál. Most csak dühös vagy, de nem rám, csak miattam. - fogta meg kezeit - Most szükségem van rád. Nem tudom, hogyan birkózzak meg ezzel. Jin is szenved. Együtt meg tudjuk oldani, de ahhoz te is kellesz. Segítesz nekünk?
-Ha én ott vagyok csak baj ér titeket. - pillantott Kookra.
-Ez nem igaz. - hagyott némi szünetet Tae mielőtt megszólalt volna és ez idő alatt Jungkook szépségében gyönyörködött.
-Emlékszel mennyire izgatott lettél, mikor megtaláltad a dobozomat?
-Igen. - vigyorgott a picur.
-Az mind Wonmin miatt van. Mert ő rászoktatott. Azért haraplak titeket és szeretem, mikor szenvedtek az élvezettől, mert ő erre tanított. Sokkal durvább szexszel indítottunk, én pedig ahhoz szoktam és nem tudok elszakadni, csak nagyon erős koncentrációval. Különben, ha rajtam múlna, ép felület nem lenne rajtatok, minden este addig szeretkeznénk, amíg nem könyörögnétek már, hagyjuk abba. Engem az izgat fel, ha fáj nektek. Ettől rettenetes beindulok, mert Wonmin olyankor kívánt engem a legjobban, ha fájdalmamban nyögtem fel, ha szenvedtem alatta, ha kínozhatott. Volt hogy majdnem megfulladtam, már elájultam mikor fojtogatott. Rengeteg kellék és egyéb tárgy járt bennem, amitől én meg orvoshoz mászkáltam. A legrosszabb pedig a végén volt, mikor már teljesen a tulajdonává tett. A mi hármasunk gyermek mese az ő orgiáihoz képest. Mi szeretjük egymást és szerelemből szeretkezünk, ott viszont csak szexelni akartak és egy fiatalt maguk alatt tudni.
-Végigmentek rajtad. - esett le Seokjin álla.
-Ezt Hoseokék nem tudják. Az első orgia után hívtam fel pánikolva őt. Akkor.... - csukta be szemeit egy hosszú pillanatra - undorodtam magamtól is. Pedig csak három barátját hívta át, de nekem már az sok volt. Azt mondta, ez csak felizgatja és jobban fog kívánni, hogy nem fognak... bennem járni, de hazudott. Gusztustalan volt, még csak helyesek sem voltak, pedig az sokat segített volna. Csak úgy, kézről kézre adtak és hiába kértem, hogy segítsen, ő inkább bekötötte a számat. Már akkor úgy kezelt, mint egy tárgy, amit kölcsönadott. Nem érdekelte, mit érzek, meg sem kérdezte, mit szeretnék. Este is azt hitte minden rendben, miközben a sírógörcs kerülgetett. Mikor pedig elaludt segítséget kértem.
-A legdurvábbról fogalma sincs senkinek. - könnyesedtek Jin szemei.
-Csak Heesoonak. Csak ő tud mindent. Azt is, hogy hogyan tört el a karom. Miután visszamentem még kedvesen kezelt, de már akkor is csupán néhány óráig, mert hamar beállítottak a barátai. Már vagy nyolcan jöttek plusz azok, akiket hoztak. Fizetett kisfiúk, velem egykorúak. Eladták őket, Wonminék pedig megvették szegényeket az élvezetért. Én menekültem hozzá, szorítottam a ruháját minden erőmből, el nem akartam engedni, de lefejtette magáról az ujjaimat. Akkor tűnt el végleg a rózsaszín köd, mikor mosolyogva adott oda egy barátjának, ő pedig leült és leszopatta magát az egyik szolgával. Gondoltam, megpróbálok menekülni, hátha sikerül, de inkább nem tettem. Sokan voltak, esélyem sem lett volna, így elviseltem. Próbáltam nem ott lenni fejben, nem figyelni arra, ami történik, ezért csak foszlányaim vannak, mert a legfájdalmasabb pillanatokat így sem bírtam kizárni. Sosem éreztem még olyan kínt, mint akkor. Még az is megfordult a fejemben, hogy a nap végére a férfiasságom is elvesztem, ha így folytatják, vagy inkább meghalnék csak fejezzék be. De szerencsére nem történt meg egyik gondolatom sem. Azzal legalább tisztában voltak, honnan visszafordítható a dolog, honnan nem. Mikor végre hazamentek remegtem. Kimerültem és féltem is. Vagy félórát álltam a zuhany alatt, miközben igyekeztem nem pánikolni és bőgni, mint egy óvodás. Le akartam mosni magamról azoknak az állatoknak az érintését, de még hosszú ideig nem éreztem azt, hogy sikerült. Ez mondjuk érdekes.... - merengett el, arca pedig néhány pillanatra boldognak tűnt - Heesoo csókjai után már tiszta voltam. Végül nem a fürdéstől váltam azzá, hanem tőle. - nyugtatta és pihentette magát, meg társait is egy szebb emlékkel - Na de a zuhany után kimentem Wonminhez, hogy elmondjam neki, ezt többé nem és itt befejeztük. Nem tudom, honnan voltam még olyan bátor és mért hittem azt, el fog engedni. Határozottan álltam elé, de ez azonnal el is szállt mikor dühös lett. Őrjöngeni kezdett, elkapott, majd az ágyra nyomott. Könyörögtem neki, engedjen el, ne tegye ezt velem, akkor maradok, ám nem figyelt rám, újból. Hátratekerte a kezem, levette a nadrágját, majd a boxeromat is lehúzta, miközben végig azt mondogatta, megmutatja nekem, hol a helyem. Én menekülni próbáltam, mikor pedig belém hatolt adrenalin löketet kaptam. Kapálózni kezdtem és hirtelen rengeteg erőm lett, így a nagy ellenállásban az általa fogott kezem eltört. Tuti arra utazott, mert teljes súlyával nehezedett rám, térdelt a hátamba a karomon keresztül. Hallottam egy roppanást, majd szinte azonnal még egyet és iszonyatos fájdalmat éreztem. Üvöltöttem, de nem engedett, csak mikor már nem mozogtam. Majd elájultam a kíntól, viszont mikor felkelt, hogy hozzon kötelet, kértem jégkockát. Tudtam, ha azt hozom fel neki, mivel tud engem jobban kínozni harapni fog rá. Azt hitte, nem megyek sehova, megvárom míg visszaér, de eszem ágában sem volt. Összeszedtem a maradék erőmet, majd kinyitottam az ablakot és elszaladtam, ahogy tudtam. Félkézzel nehéz volt átmászni a kerítésen, ám mikor meghallottam, hogy üvöltve keres, szárnyra kaptam. Csak az vitt előre, hogy nem akarok meghalni, de ha ő elkap, akkor megfogok. Meg sem álltam a kórházig, onnan meg már tudott mindent Hoseok is. - legyintett - Ezért mondom, csak baj ér titeket. Ilyen múlttal hogyan ne érne? Ha nem Wonmin, akkor az én állatias felem lesz az, aki kárt tesz bennetek. De nem ő az egyetlen a múltamból. A többiek még mind bánthatnak titeket. - nézte Kookot fájó szívvel. Most tényleg azért kell elküldenie, mert túl szép és baja fog esni mellette? Ráadásul a kicsi már a sírás határán állt, mert érezte legrosszabb rémálmát beteljesülni.
-Nem érdekel Tae. - szólalt fel határozottan Seokjin. Összeszedte magát - Nem fogunk azért magadra hagyni, mert te azt mondtad. Majd mi eldöntjük, mikor volt elég, ám még nem volt az. - fogta meg a vállát szigorú arccal Taehyung pedig meglepetten nézte társát - Nem vagy egyedül, megszokhattad volna már. Ráadásul már kaptál egy Sugát is a nyakadba, aki megvédte az öccsét idegenekkel szemben egyedül. Vigyázunk egymásra, nem lesz baj, de te nem küldhetsz majd el mindenkit csak azért, mert vannak olyanok akik rosszat akarnak neked.
-Nem akarok elmenni! - bújt hozzá Kook - Ne küldj el, könyörgöm.
-Látod, így is borzalmas napja volt, ne ijesztgesd. - simogatta a legkisebb hátát - Nem küld el. Nincs semmi baj.
-Én kibírok mindent, de a hiányod nem. - szorította magához párját - Had maradjak. Titkos pár lehszek, - kezdet zihálni - nem kell sehol se beismernedh. Kéh kéhrelkh.
-Jaj, picur. - bújt hozzá Jin - Nyugodj meg.
-Had maradjakh. Had maradjunkh.
-Szeretlek Kook....... Nagyon szeretlek. Nyugodj meg!

(Folytatjuk :D Na kíváncsi leszek a kommentekre, meg majd a következő rész elejére, mit fogtok mondani. XD Jaj, olyan gonosz vagyok XD
FONTOS! FTIsland-et hirdetni tessék mindenhol. Nyomni a Make-et és tolni előre a srácokat!
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )

Three sides of life 82. rész: A múlt

-Csak mondjátok el és legyen már vége ennek. - szipogott lehajtott fejjel, mint egy legyőzött harcos, ezzel pedig újabb meglepetés érte a másik két fiút. Sosem látták így egyik barátjukat sem, de nem is számítottak hasonlóra.
-Hyung. - kelt fel Kook - Semmi baj. - ölelte meg, Seokjin pedig hajába bújt orrával, hogy érezhesse megszokott illatát és megnyugodjon.
-Jó, én nem bírom tovább. - adta fel Hopi - Üljetek le! Elmesélek mindent. Elejétől a végéig. - sétált az asztalhoz és udvariasan kihúzta a székeket a srácoknak - Foglaljatok helyet, hosszú lesz.

-Tae fiatal volt, mikor tisztává vállt benne, nem igazán rajong a lányokért. Még kis tinike volt, alig tizennégy éves. Velünk osztotta meg akkor elsőnek ezt a dolgot, mi pedig... hát nehezen fogadtuk. - magyarázott Hoseok Jiminre pillantva.
-Én csak azért maradtam mellette, mert Hoseok meggyőzött, hogy jó barát vagyok.
-De ezt Taenak nem kell tudnia. Ugye Kook? - kérdezte a legkisebbet Hopi.
-Oksa.
-Szóval akkor ott volt egy kis megingás részünkről, kevésbé foglalkoztunk vele, de fel sem tűnt neki, mert ő éppen azzal volt elfoglalva, hogy olyan embereket keressen akik olyanok, mint ő.
-És sajnos talált is. - grimaszolt Jimin, elvégre most jött az, amiről annyira tudni akartak.
-Igen, ezúttal, így utólag látva, sajnos. Pedig akkor örültünk egy kicsit, ő pedig nagyon. Ó de még milyen boldog volt. - mosolygott Hoseok.

Tae tizennégy évesen, Hoseok a mesélő

Mikor elmondta nekünk nem tudtuk, hogy örüljünk-e vagy sem.
-És olyan szexi, erős és van lakása, meg kocsija és egyedül és nála lehet mindent, nem is kell hozzánk menni, apának nem is kell aggódnia emiatt, végre nem lesz otthon se üvöltözés, mert nem is leszek otthon és aaaaa. Ez olyan jó, hogy pont ilyen párt találtam elsőre. - mesélt izgatottan nekünk, miközben játszottunk nálam. Nagyon boldog volt, mert a szülei nem fogadták jól a bejelentését kicsit sem, így otthon sokszor veszekedéssel várták, melyre majdnem ráment az egész család. Nem szeretett hazamenni.
-Azonnal hozzáköltözöl? - lepődött meg rögtön Jimin - Nem gyors egy kicsit? Alig ismered.
-Nem költözök oda, csak sokat leszek ott.
-Hát az majdnem ugyanaz.
-És hány éves Taetae? Ha már van kocsija, meg lakása. - érdeklődtem. Engem a kora jobban izgatott.
-Hát.... idősebb nálam.
-Ezt rögtön gondoltam, de mennyivel?
-Sokkal. Nem számoltam ki pontosan.
-Akkor mond meg hány éves és kiszámolom.
-Hát.... harminc....... hét? Azt hiszem. - kerülte a tekintetünket.
-Ezt most - állítottam le a játékot - nem mondod komolyan! - fordultunk felé mindketten.
-Lehet más, nem emlékszek pontosan.
-De Taetae! Az..... huszonhárom év különbség minimum. Apád lehetne!
-Na és aztán? Nem érdekel. Szeretem. - rántott vállat.
-Biztos vagy te benne? - húzta száját Jimin - Nem csak örülsz, hogy lett valakid?
-Ráadásul a törvény bünteti. Rohadtul lecsukhatják.
-De nem fogják! - mordult ránk - Mert ti nem köttök bele, hogy boldog vagyok és nem jelentitek fel. Meg végre örültök neki, ugye?! - állt fel mérgesen és még a kontrollert is ledobta.
-Mi nem azt mondjuk, hogy nem örülünk neked, csak jól meggondoltad? Azért ez hatalmas különbség. Biztos nincs korodbeli valaki aki
-NINCS! - kiabált rám mondatom közepén - Ő van és kész! Én pedig tényleg szeretem, ahogy ő is engem! Mért nem tudtok örülni annak, hogy végre nem vagyok magányos!? Azért mert meleg vagyok?
-Tae erről szó sincs. Mi csak aggódunk.
-Hogy boldog leszek? Köszönöm szépen, igazán jól esik! - hagyott is ott bennünket. Elloholt tőlünk és utána hosszú ideig nem is hallottunk felőle.

Hetekig nem beszéltünk annak ellenére, hogy mi próbáltuk elérni. Még a szüleihez is elmentünk, de sosem volt otthon. Mindig Wonminnél lebzselt, csak néha ment haza aludni. Aztán végre elkezdődött az iskola és ott találkozhattunk vele. Bár még eléggé haragudott, de mi igyekeztünk, így lassan visszatért hozzánk, aminek nagyon örültünk. Arra is rávettük, hogy meséljen, mert jó barátok akartunk enni, hiába nem támogattuk a kapcsolatát, azért megpróbáltunk úgy tenni mintha. Aztán annyit mesélt és olyan boldognak tűnt, hogy komolyan elgondolkoztunk rajta, lehet kéne igazából is segíteni, mert élvezi, szerelmes a párjával. Így meg akartuk ismerni Wonmint, de Tae már annyira nem szerette volna nekünk bemutatni, maga miatt sem és a párja miatt sem. Az nem volt kíváncsi ránk, ezért cselhez folyamodtunk. Tudtuk jól, meddig dolgozik, ezért Taehyungot áthívtuk hozzánk és elmerültünk a játékban, így elvesztette az időérzékét, mert még a függönyöket is behúztam. Végül sikerült elhúzni a dolgot, Wonmin pedig ideges lett, hogy hol van.
-Mért dugtátok el a telefonomat? - szedte össze gyorsan a cuccait, miután beszélt vele.
-Nem dugtuk el. Te hagytad szanaszét. - mentettük a bőrünket egy elég hihető hazugsággal.
-Wonmin meg fog ölni.
-Dehogy fog. De akkor most eljön érted? - érdeklődött Jimin
-Igen. Pár perc. Azt hiszem mindenem megvan. - nézett körbe.
-Kérsz még valamit mielőtt elmész?
-Nem köszi. - forgolódott.
Valamiért feltűnően ideges lett amiért így elfeledkezett az időről. Úgy tűnt, mintha ez valami hatalmas bűn lenne és rossz vége lesz, amit nagyon nem értettünk. Egy kis csúszás miatt ekkora felhajtást, amit ott Taehyung leművelt, még sohasem láttunk. Mikor pedig Wonmin megérkezett nem látszódott rajta semmi. Igaz, az autóból nem szállt ki míg Tae odament, de az ablakon benézve igazán nyugodtan bizonyult.
-Én Hoseok vagyok, ő Jimin. - mutattam be magunkat míg Tae bekötötte magát.
-Jah, igen. Hallottam már rólatok. - rándult meg szemöldöke, mintha nem szeretne minket, pedig semmi oka sem volt rá. Ráadásul a hangja is olyan.... mint aki utál minket és lenéz.
-Mehetünk szerelmem, kész vagyok.
-Rendben. - válaszolt Taenak teljesen máshogyan - Elmenjünk vacsorázni? - nézett rá szerelmesen és lágyan.
-Igen, az nagyon jó lenne. - mosolygott rá Taehyung.
-Akkor jó étvágyat majd. - köszöntünk el tőlük, mire Wonmin ránk pillantott, de megint csak úgy, mint aki legszívesebben megölne.

Ekkor találkoztunk először és azt hittük utoljára Wonminnel. Talán jobb is lett volna, ha utoljára is, mert akkor Taeról is leszáll. De nem. Igazából sokáig nem is tudtuk mi folyik ott, amíg anyukája fel nem hívott.
-Hoseok mond, hogy kicsit verekedtetek az iskolában testnevelés órán.
-Nem volt most birkózós tesink egy ideje. Mért?
-Istenem Hoseok! Csinálj valamit Taehyunggal, válaszd le róla Wonmint, mert nagyobb kárt fog benne tenni!
-Miről tetszik beszélni, nem értem.
-Wonmin szerintem veri Taehyungot. Csupa folt az én kicsi fiam és nem mondja el mitől. Folyton csak hazudozik. De valahányszor hazajön Wonmintől csak több lesz neki. Hoseok csinálj valamit!
-Én nem tudok semmit, nem... nem tudom
-Hoseok kérlek. Ti vagytok a legjobb barátai, tudtok rá hatni valahogyan. De ha nem áll le Wonmin, fel fogom jelenteni és börtönbe csukják.
-Akkor Tae nagyon mérges lesz.
-Igen tudom. Most csak én vagyok már neki és nem akarom, hogy engem is ellenségnek lásson, ezért fordulok elsőre hozzátok. Tegyetek érte valamit, vagy én lépek.
-Rendben asszonyom. Igyekszünk. - húztam a számat.
Nem számítottam rá, hogy felhív, de főleg nem arra, hogy ilyesmivel. Nem tudtunk ezek szerint semmit róluk. Tae a foltjait takarta az iskolában, ám mivel nem szeretett beöltözni otthon mindig lengébb öltözékben járkált, így édesanyja volt képben ezen a téren. De a hívás után mi is elgondolkoztunk és mielőtt léptünk volna kíváncsiak voltunk, igazat mondott-e anyukája. Nem mintha hazudozott volna nekünk bármikor is, ám ez most más helyzet volt, biztosra akartunk menni. Így újra megpróbáltam leszervezni egy kockulós estet nálunk, ami az iskola és Wonmin miatt nem volt egyszerű. Alig engedte el Taehyungot és még úgyis csak időkorláttal. Mintha az apja lett volna, de kiderült, hogy sokkal rosszabb a helyzet. A tulajdonosa.
-Ha ennyire meleged van vedd le a pólód. - befűtöttem estére, így Taetae nagyon szenvedett a melegtől, azért unszoltam, vetkőzzön.
-Az lesz, ha lement ez a menet. - nyomott le nagyjából két perc múlva mondata után - Haaaaah! - kapta le felsőjét - De rohadt meleg van.
-Hát szarakodik a fűtés. - keltem fel mellőle, majd mintha itallal kínáltam volna néztem rá és megindítottam álcakérdésemet, ami hamar átcsapott a valódiba, amit akartam.
-Milyen üdiúristen! - láttam meg a milliónyi foltot testén. Kék-zöld pacák díszítették bőrét szinte mindenhol - Mi a fene történt veled? - guggoltam elé a kanapéhoz és csak csodálkoztam - Jól vagy?
-Persze! Min akadsz fent ennyire?
-Ez nagyon durva! - bámult Jimin is.
-Dehogyis! Csak foltok és elmúlnak. - legyintett.
-De mitől vannak ezek?
-Nem tartozik rátok.
-A barátunk vagy és sérült is vagy. Ránk is tartozik! - mordultam Taera - Mitől van?
-Semmitől, csak béna vagyok.
-Wonmintől, igaz? - kérdeztem rá, nekem ne hazudjon - Mit tesz veled az a szörnyeteg?
-Wonmin nem szörnyeteg! - háborodott fel.
-De az, ha ilyet tesz.
-Ő csak másfajta szexet szeret, rendben? Ettől még nem szörny.
-Mindennek van azért határa Taehyung. Ez pedig már a határ túloldalán van. - próbált vele higgadtan beszélni Jimin.
-Attól, mert ti korlátoltak vagytok, más még nem az.
-Taehyung, én nem azért vitatkozok veled, mert azt akarok. Én csak azzal vitatkozok, aki fontos nekem. Ezért szólok most bele. Hopinak pedig igaza van. Szörnyeteg, ha azt, akit szeret, így bántalmazza. Még, ha csak arról is van szó, hogy ez a fétise. Akkor is ki tudja élni anélkül, hogy ilyen komoly sérüléseid lennének.
-Meggyógyulnak nincs semmi bajom. - állt fel, majd felkapta pólóját.
-Most hova mész? - kérdeztem utána.
-Wonminhez! Itt úgysem láttok szívesen! - lépett ki a szobámból és már fel is öltözött.
Utánarohantunk, hogy bebizonyítsuk, ez nem igaz, csak féltjük, de nem hallgatott ránk. Csupán elloholt, miközben minket szidott, hogy hogy merészeljük ezt, miközben Wonmin őt minden viszonzás nélkül eltartja és gondoskodik róla, miközben otthonról félig ki van tagadva. De ebben nem értettünk egyet. Wonmin kapott viszonzást, többet is, mint kellett volna.

Ezután persze újra nehéz volt Taehyungot visszacsalogatni hozzánk, de mivel nem igazán voltak barátjai az iskolába, így szerencsére csak ránk tudott koncentrálni, mint olyanokra, akik figyelnek rá. Lassan azonban egyre jobban aggódtunk. Végül akkor szólaltunk fel újra, amikor egyik nap sántítva jelent meg. Reménykedtünk ugyan, hogy a lépcsőn lecsúszott, vagy útközben ment ki a bokája, de ahogy faggattuk lassan kiderült, Wonmin volt.
-Tae én..... Jimin jól mondta, nem azért veszekszünk veled, mert baszogatni akarunk mindenképp. - ültünk az ebédlőben - Csak rohadtul féltünk. Ez.... ez nem normális, ezt már nem is mondhatod felszínesnek. Alig tudsz ráállni a lábadra. Ez már komoly. nem azt mondom szakítsatok, csak világíts rá, kicsit finomabban bánjon veled. - próbáltam kedves lenni és lehet ezt akkor érezte, tényleg aggodalomból mondom.
-Lehet majd beszélek vele.
-Ha szeret, akkor nem fogja érdekelni a dolog.
-Akkor hallgatni fog rád és visszavesz. Nem fog bántani. Bár alapból nem kéne neki. - grimaszolt Jimin.
Igazából Taen itt láttuk először, elgondolkodott ezen. Addig úgy válaszolt, mint egy szerelmes akit elvakított a rózsaszín felhő, de mikor a lábával akadtak gondok talán enyhült kicsit és kezdett tisztán látni. De úgy látszott rossz tanácsot adtunk, mert másnap sokkal rosszabb állapotban jelent meg. Felszakadt a szája és az állcsontján is hatalmas folt díszelgett. Persze mindenkinek aki megkérdezte azt felelte, útközben verte meg néhány suhanc, de nekünk elmondta, mert kihúztuk belőle. Wonmin volt az. Taehyung becsületesen felhozta a témát, hogy kicsit lazítson, mert ez már nem jó neki. Azt is megosztotta velünk, hogy Wonmin már egy ideje egyre durvább, ezt pedig képtelen mostanában élvezni. Nagyon fájnak a mozdulatai, keményebb és sokkal kevésbé figyel oda Tae kéréseire, így viszont sokszor inkább szenvedés a szex, mint öröm. Ezt mind Wonminnek is mondta, ám úgy látszott, Taehyung hiába volt kedves vele és vágta sokszor a fejéhez, nagyon szereti, párja ezt meg sem hallotta, csak az, hogy ő rossz. Ezt szűrte le, amitől viszont bedühödött. Nekiesett Taenak mondván, most bebizonyítja milyen az amikor elszáll az agya és igazán kemény, hogy meg tudja különböztetni, mert még mindig "kedves" hozzá, ám most nem lesz az. Akkor először erőszakolta meg Taehyungot, az elméletbeli szerelmét és párját, viszont Tae nem így fogta fel. Még midig rózsaszín felhőben úszott, mégha az fakult is közben és bármennyire is folytak a könnyei mikor mesélte, ő nem erőszaknak tudta be, pedig az volt. Nem akarta, fájt neki, nem is kicsit, ebből pedig egyértelmű, erőszak volt. Segíteni akartunk, de mikor mondtuk neki, hogy mi fogunk elmenni Wonminhez a szomorúsága átfordult dührohamba. Nekünk támadt, mintha mi bántottuk volna, hiába mondtuk, ne minket célozzon meg, hanem azt, aki ezt tette vele, de nem hallgatott ránk. Elment aznap az iskolából is. Csak úgy kivett egy napot, majd még egyet, aztán egy újabbat. Több, mint egy hétig nem is láttuk, ne hallottunk felőle, mikor egyik hajnalban sírva hívott fel. Remegett a hangja, egy értelmes szót alig tudott kimondani, de azt leszűrtem belőle, fél, egyenesen retteg. Sajnos akkor még nem volt jogsim, de felráztam anyámat, hogy rögtön vigyen el Taehoz, aki elküldte inkább üzenetben, hol is van. Útközben összeszedtük Jimint és rohantunk érte. Átmásztunk a kerítésen, utána pedig a nyitott ablakon, amit nekünk hagyott úgy Taehyung, majd megszöktettük. Nem akartam faggatni mit tett vele, mert annyira rossz állapotban volt lelkileg is és testileg, hogy ez hiányzott még csak. Enélkül is sejtettük az igazságot.
Azonban nem hazavittük, mert azt nem mertem, hanem Jiminhez. Mindenkinek megmondtam, először otthon keresné az az állat őt, utána pedig nálunk, azonban Jimin lakhelyéről fogalma sem volt. Így mi is kivettünk pár napot a suliból és nála megbújva próbáltuk rábeszélni Taet, tegyen feljelentést, de továbbra sem akart, miközben Wonmin rendületlenül csörgette. A szüleink is jeleztek, járt ott a szörny kicsit sem kedves alakjában, megpróbált rájuk ijeszteni, ami nem ment, mert apum katona. Inkább ő kapott, hogy vegyen vissza, vagy nagyon felsőbb kezek vesznek belőle vissza, de az fájni fog. Ám csupán akkor enyhült, mikor már sokadik napja volt Taehyung nélkül és csak keveseket beszélgettek telefonon. Akkor könyörgött neki az utolsó alkalommal, megesküdött mindenre, nem fogja többet bántani, Taetae pedig elhitte. Olyan hülye volt, pedig szóltunk neki, próbáltuk visszatartani, de fiatalnak és önfejűnek bizonyult.
-Csak azért mondta, hogy visszamenj. Nem fog elengedni, ha belépsz újra az ajtaján. - igyekezte jobb belátásra bírni Jimin.
-Nem. Ő kedves, jó ember, csak nehéz napjai voltak, ennyi az egész. - pakolta össze cuccait Taehyung.
-Tae ez nem vicc. Az ember nem bántja ennyire csúnyán a párját akkor sem, ha rossz passzban van. Meghalsz, ha visszamész. - kockáztattam meg, elvégre benne volt a pakliban.
-Dehogy fogok, ne vidd túlzásba!
-Egyszer már majdnem megfojtott, te mondtad. - hozta fel az egyik velünk megosztott információját Jimin, amit akkor tudtunk meg, mikor kikészült - Azóta pedig rosszabb lett. Mi a garancia, hogy most is túléled?
-Az, hogy szeret.
-Akkor is szeretett.
-De most ráébredt ezekre, nem fog bántani. - csukta össze táskáját - Rohanok. Majd hívlak benneteket. - tett is úgy, ahogyan mondta.
Elszelelt, otthagyott minket, mi pedig csak malmozhattunk, miközben nem tudtuk, mit tesz vele az az állat. Azonban később kiderült, miután sikerült megszöknie tőle újra, ám ezúttal segítség nélkül. Legalább ennyi jó volt benne, egyedül el tudott menekülni, nem kellettünk mi. Ám.... hahh, hát szóval.... kórházban találkoztunk. Oda már hívta a szüleit is, ők pedig a rendőrséget. Ezt már senki sem hagyta ennyiben. Taehyung jobb alkarját szabályosan kettétörte az az állat. Mindkét csontja két darabra vált és elmozdultak egymástól. Láttuk a röntgent amiből egyértelmű volt, az után, hogy eltörtek a csontok, Wonmin még nem engedte. Hatalmas kínokat élt át a testi fájdalomtól, mert az ilyen nem piskóta, de a lelkitől is. Halkan megjegyzem, ezért nem szabad megfogni a jobb alkarját, ha akció van, mert az feltolja benne az adrenalint. Szóval akkor csupán tizennégy volt, éppen töltötte a tizenötöt és ennyi mindent élt meg ilyen rövid idő alatt. Nem azt mondom, húzni kellett volna, igazából el sem szabadott volna ennek kezdődnie. De belefutottunk, mindannyian hibáztunk hatalmasakat, aminek az lett a vége, hogy Tae ott kötött ki ahol, úgy ahogyan. Fiatal volt, túl fiatal. Nagyon szeretett volna valakit, aki olyan mint őt és meg is találta. Imádta, tényleg fülig szerelmes volt, akárcsak most veletek, de elárulták. Wonmin kihasználta, kárt tett benne, megkeserítette a fiatalkorát, innentől kezdve pedig majdnem az egész életét.

A per elhúzódott, mert Wonminnek volt pénze, ám hülye is volt szerencsére. Valahányszor Taehyungot meglátta, mindig próbált hozzáférkőzni és újra magához láncolni, de már nem ment neki, mert Tae rettegett tőle, amit meg is osztott mindenkivel, így ez újabb érv volt amellett a bíróságnak, miért is kéne elzárni Taetól és a külvilágtól. Ekkor jöttek azonban rémálmai, amiktől az iskolát alig bírta csinálni, a lelki gyötrelmektől pedig kezdett elzülleni. Hiába épült fel, csukták le Wonmint, attól még emlékezett, amitől idegronccsá vált lassan. Próbálta levezetni a feszültséget is, de csak egy ideig segített ez. Akkor jártunk oda, ahol éppen most is lehet helyileg. Nem tudtunk segíteni sajnos, küldtük pszichológushoz, megpróbált mindenki ott lenni mindig mellette, de ellógott. Rossz társaságba került, újra rengeteget maradt ki az iskolából, tizenhat éves korában pedig majdnem ki is csapták, de nem érdekelte. Szinte hetente váltogatta a párjait, de nem azért mert ő vált meg tőlük, hanem mert elhagyták, hanem mert olyan lett, mint Wonmin. Mivel ő vezette be ebbe az egészbe, így Taehyung csak egyféle szexet ismert, az pedig nem a lágyabbik volt. Rettenetesen gyötörte partnereit a passzívból lett domináns fele, pedig iszonyatosan szerette őket, ahogy viszont sorra hagyták magára, depressziós lett és más öröm után nézett. Szerencsére nem olyan drogra szokott rá, amitől azonnal függő lesz az ember, így volt esély a menekvésre, tizenhét éves korában pedig, az utolsó pillanatban, meg is jött a felmentés. Heesoo becsapódott, csak úgy a semmiből tört elő és senkinek sem volt fogalma először arról, hogy miatta változik jó irányba Tae. Lassan elkezdett inkább otthon maradozni, újra tanulásba fogott és nyitottabb lett. Azt pedig, hogy ez mind Heesoo érdeme csak akkor tudtuk meg, mikor Taehyungot felvették az egyetemre, ami hatalmas meglepetés volt. Akkor úgy jelentette be, hogy hála neki bejutott, így rákérdeztünk, kiről is beszél. Ő pedig mesélésbe fogott. Az egekig magasztalta Heesoot csillogó szemekkel, hatalmas mosollyal. Elmondta, Heesoot igazából az utcán szedte össze, vagyis pont fordítva, Heesoo kimentette őt egy balhéból, így megúszta a rendőröket, ám ezért azzal kellett fizetnie, hogy nála alszik, mivel pedig Heesoonak elbűvölő természete van Tae igent mondott. Nem félt tőle, kicsit sem tartott semmitől, mert Heesoo jámbornak bizonyult és az is volt. Hozzáérni alig mert Taehoz főleg azért, mert olyankor látta rajta, készül a pánikroham, így tartotta a távolságot. Mivel annak idején Tae kiszámíthatatlan volt, eltűnései pedig nem ritkák, így az, hogy tíz napot maradt végül nála senkinek sem szúrt szemet. Ez idő alatt Heesoo gyógyított a lelkén. Elmondta Taehyung, hogy eleinte nem aludtak együtt, de a harmadik nap után, mikor egyedül dőlt be a vendégágyba nem volt kedve bedrogoznia magát, hogy tudjon álmok nélkül pihenni. Inkább csak ölelgette a takaróját és azon elmélkedett, mikor mehet át a házigazdához és fekhet be mellé. Vagy egy óráig kínlódott, mire felkelt, majd óvatosan lopózott be hozzá, végül dőlt le mellé.
-Pici Tae. - szólalt meg Heesoo, amint az említett lehajtotta fejét a párnára - Nem tudsz aludni?
-Csak... nem akartam... egyedül. De megyek vissza. - kelt volna fel, ám Heesoo nem engedte.
Átölelte és magához húzva szenderültek mindketten álomba. Úgy kezelte, mintha évek óta ismerné, pedig alig pár napja tudta csak a nevét is. Viszont nem tartott sokáig ez az idill, mivel Taehyung nem drogozta be magát, így álmodott, ami eléggé élénken jött ki és az történt ami nálatok is.
-Taehuyng! Mi a baj!? - rázta fel álmából Heesoo, Tae pedig felébredve azonnal menekülőre fogta, bár nem tudta merre szaladjon.
Azonban mégis jól választott. Elért a bejáratig, azon pedig csak azért nem jutott ki, mert nem volt ott a kulcs. Heesoo loholt utána, Tae viszont sajnos már meg tudta védeni magát, bár nem volt kitől, de ilyenkor ugye mindenkit ellenségnek lát, ezúttal pedig Heesoo is az volt, aki nem számított erre. Hatalmasat kapott, a földön kötött ki és mozdulni alig bírt, amiben inkább a meglepettség játszotta a főszerepet. Tae behúzott neki önvédelemből, mert az elméje megzavarodott, amint pedig felfogta, mi is történt, sírógörcsöt kapott. Heesoot ezek a hirtelen hangulatingadozások is lesokkolták az ütés mellett, viszont mikor először szipogott fel Taehyung, mintha kicserélték volna. Végre megmozdult és annak ellenére, hogy mivel fogadta, hozzábújt. Úgy ölelte, mint szülő a gyermekét, Taetae pedig életében másodszor érezte azt, szeretik. De az igazság más volt, először szerették igazán, mert Heesoo kitartott mellette. Tíz napig viselte rendületlenül minden egyes ütését szó nélkül, pedig idegen volt számára, miközben próbálta megnyugtatni. Alig aludt minden este, úgy járt dolgozni, tizedik nap után pedig Tae csak azért ment haza, mert elaludtak a földön Heesoo pedig nem kelt vele, nem bírt. Akkor is csak hazaugrott ruháért, mikor pedig visszatért Heesoo percekig nem eresztette el. Az a másfél hét elég volt ahhoz, hogy teljesen egymásba szeressenek, hogy idegenekből a másik felévé váljanak. Rövid idő alatt összejöttek, ez pedig sokat segített rajta, mert Heesoo jó ember. Ő rávette, tanuljon, járjon rendesen iskolába, hozza helyre a kapcsolatait, de nem csak meggyőzte ezek felől, hanem segítette is mindenben, így könnyebben tért vissza. Lassan felépült feltámadt közénk, miközben Heesoonak elmondott mindent, aki ezek birtokában olyan csodát tett, amit több pszichológus együttes erővel nem bírt létrehozni. Megmentette az életét, a semmiből hozta vissza ezért pedig mindenki nagyon hálás neki.

Viszont sokáig ők hiába voltak egy pár, valamiért nem feküdtek le. Taenak nem volt szembetűnő ez, mert egyre boldogabb lett, csak akkor eszmélt rá erre, mikor egyszer elmentek bulizni Heesoo pedig jó férfi módjára sörözni kezdett, aminek az volt az eredménye, hogy este otthon, mikor lefeküdt az ágyba ruhástul, Tae pedig odabújt hozzá háááát..... mondjuk úgy, megmozdult valami közöttük. Ekkor pedig nem haboztak, nem húzták tovább, lefeküdtek.... félig. Mert Tae megint erőszakos volt, hiszen azt nem kezelték, így jött a következő amiből ki kellett gyógyítani. De persze Heesooról beszélünk. A töménytelen mennyiségű szex, amivel az álmait is jobban sikerült kezelnie, végül mivel teljesen eltüntette azokat, nem ment más rovására. Nagyjából másfél évig töltötték együtt minden percüket, utána pedig csak azért váltak szét, mert megmutatkozott köztük az egyetlen ok, amiért muszáj volt. Heesoo öregedett, ő sem volt fiatal, bár fiatalabb volt sokkal, mint Wonmin. De ez a kor akkor is azzal járt nála, hogy gyereket szeretett volna. Ám Taehyung még kezdő tini volt hozzá, ketten nem vállalhattak volna. Sokat szenvedtek emiatt, egyiküknek sem felelt meg a felállás, nem tudták a másikat felhőtlenül boldoggá tenni, így fájó szívvel bár, de megegyeztek, szakítanak. Taetae újra depressziós lett, szerintünk pedig Heesoo is ám, mert vele találkoztunk sokszor és nagyon szerette Taehyungot, látszott rajta. Tae ugyan keresett magának mást, voltak párjai, de nem volt az igazi soha, ezúttal pedig ő vált meg mindig tőlük, végül azonban elege lett, feladta a kutatást. Akkor féltünk, megint elveszítjük, visszazuhan abba az állapotába, ám szerencsénk volt. Heesoo rendesen kitanította, miért is kell élni és hogyan, ezért képes volt önmagától kikászálódni a borús időkből, ha pedig rossz kedvében volt, elég volt csupán felhozni az angyal nevét, máris mosolygott.

A jelen, harmadik fél szemszöge

-Majd jöttetek ti és most itt vagyunk. Én pedig ezért tuti kapni fogok, de igazatok van. Jogotokban áll tudni ezeket, mert már részesei vagytok. Wonmin megjelent, újra kárt tett, újabb emberek lettek áldozatai, ráadásul olyanok, akikért Tae meghalna. Heesoot is megismertétek, most már tudtok mindent, így képesek vagytok rajta segíteni is, melynek itt az ideje. Maga alatt van a történtek miatt, újra saját lelkével küzd, de már Heesoo nem segíthet, mert nem a párja. Most ti vagytok azok, nektek kell megoldást találni és megmenteni, mert van amivel nem bír egyedül megküzdeni, viszont már nem is kell neki.


(Folytatjuk :D Na most már mindent tudtok és remélem mindenkinek feltűnt a törött karos rész. Mert ha visszaemlékeztek, Heesoo megfogta Tae karját mikor nála aludt és attól pattant el, attól csavarodott be újra és eredt futásnak. Szóval, tessék minden apróságra figyelni :3 A spoilerezőknek pedig gratulálok :D szépen rájöttetek ám.
Közben pedig a nem blogos FONTOS dolgok!
1: Block B jön Budapestre olééé! :D De ettől még nagyon kellenek a Make-ek. Az az 1500, szóval tessék nyomni és mindenkit bevonni.
2: FTISLAND! Nagyon fontos, mert le vannak maradva. Legalább az első helyet szerezzük meg és vigyük, még ha azzal nem is érjük utol magunkat a többi kampányhoz képest. Elsőre helyre az FT!
ÉS TOLJÁTOK! Tényleg tessék szórni, felkérni mindenkit nyomjon rá, mert látjátok! Minden LEHETSÉGES! Csak hinni kell benne és dolgozni érte!
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )

Block B BUDAPESTEN!

GRATULÁLOK SRÁCOK!

Igen, sikerült! A Block B bejelentette, London után hozzánk jönnek októberben koncertezni, szóval spóroljatok nagyon, minden létező centet tegyetek el, mert jön a BLOCK B!

VIDEÓ LINKJE!

Ám nem állunk le, tessék továbbra is tolni mind a négy bandát! Látjátok, a My Music Taste-el lehet koncertet összehozni, így hajrá. Aki eddig még nem tette, az most nyomjon MINDENKIRE! Block B-re is, mert oda is kell 1500 Make, aminek pikk pakk meg kell lennie, hiszen BTS-en 1700+ van! Szóval hajrá, szóljatok mindenkinek és készüljetek, OKTÓBERBEN KPOP KONCERT!

Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK

Továbbá kövessétek az Idolater Facebook oldalát, ugyanis ők a promotereink, ők fogják összerakni véglegesen a Block B koncertet és majd a többieket is, ha velük is sikerül!

IDOLATER!

HAJRÁ EMBEREK! Mutassuk meg, mire is vagyunk képesek, hozzunk el mindenkit ide! Összefogással mit elértünk már, csak így tovább!!!

Three sides of life 81. rész: Mint hal a vízben

-Hahh.... rendben. - hevert darabokban lelke. Összetört attól, ami Jungkookkal történt, de legjobban attól, hogy azt mennyire nem érdekli, mennyire nem akar vele foglalkozni és inkább Jjanggura koncentrál, mert ebből tudta, ez talán rosszabb, mint bármilyen rémálom, hiszen ez most valóra vált, átélte, ezúttal pedig beleszólása sem volt a történésekbe, fel sem tudott ébredni a szörnyűségből, csak bízhatott a szerencsében, mely Jjanggu képében jelent meg.

Jin gyorsan összekaparta maradék lelki erejét és kitartásának köszönhetően tudott csak újra talpra állni, miközben a kicsi lendületesen kelt fel Jjangguval és az ajtóhoz rohant, min nem rég szelelt ki másik párja.
-Gyere már hyung! - sürgette az idősebbet, ki valóban nem kapkodott annyira, mint a másik. Felöltözött, inkább csak magára kapott pár ruhadarabot a pizsama helyett, majd leült az ajtóban, hogy felvegye cipőjét és akkor látta csak meg a nyomot, mely tökéletesen alátámasztotta sejtését.
-Kook.... az öved. - meredt a másik kicipzározott nadrágára.
-Mi van vele? - nézett le és benne csak akkor tudatosult a helyzet. Nagyokat pislogott, végül letéve a kiskutyát, pár pillanatra, szedte rendbe magát míg Seokjin végre elkészült.
-Biztos menni akarsz? - álltak fel egyszerre, Jin pedig feltette a kérdést, merre nemet remélt, miközben a szeméből is kiolvasható volt, hogy ezt várja. Maradni akart, szorosan átölelni Kookot, kiereszteni könnyeit mindazok miatt, amik a kisebbel történtek. Ápolni szerette volna a picur lelkét, rendbe szedni a trauma után sajátjával együtt.
-Igen. Jjanggut meg kell nézetni. - bólintott határozottan Jungkook, majd felkapva a kis állatot nyitott is ajtót és kilépett azon.
Seokjin hatalmasat sóhajtott, amolyan nyugtatónak szánta magának, hogy kibírja az elkövetkezendő néhány órát, mert Kook nemtörődömsége egyre jobban kikészítette, miközben másik párja valószínűleg a tetteshez tartott, hogy bosszút álljon.

Igaza is volt, jól sejtette, ugyanis Taehyung Wonminhez rohant. Tudta jól, hol is lakik az a mocsok, múltjának mumusa, ki újra kísért jelenében is és nem hagyja nyugodni, pedig egyszer már megjárták ezt az utat, melynek végén mindenki azt mondta, többé nem bánthatja. De tévedtek, ám nem tudhatták, hogy egyszer ez lesz. Senki sem sejtette Jungkook felbukkanását, sem azt a hatalmas harcot csak azért, hogy eljusson egy bárba, de leginkább azt nem mondták volna meg, hogy ott majd pont a Világ legnagyobb szörnyetege fogja fenni rá fogait és majd mindent megtesz érte. Erre senki sem számított, de nem is az ő hibájuk. Talán még Isten sem mondta volna meg ezeket a történéseket, hiszen olyan váratlanul érkeztek, mint a nyári zápor.
-Te rohadt dög. - loholt az utcán morgolódva Taetae, miközben teste forrt a dühtől.
Teljesen elvakult, nem látott, nem hallott már semmit környezetéből, csak a harag vezérelte, amelyet Wonminen akart kitölteni. Egyedül az utolsó pár percben zökkent ki hadjáratából, mikor Hoseok kezdte veszettül csörgetni, ám nem válaszolt barátjának. Kinyomta, mert rajtata töltötte volna ki haragját amiért megpróbálja lebeszélni. Ezért inkább kikapcsolta telefonját arra a pár száz méterre, míg oda nem ért ahhoz a bizonyos házhoz, mely előtt ott állt a tulaj autója, mit a szélvédőben ülő plüssről ismert fel. Nem volt nehéz, hiszen azt ő adta neki még a kezdetek kezdetén, mikor nem látott a szerelemtől, Wonmin pedig azóta hordta autójában mindenhová, így hiába vett új kocsit, Tae tudta mit keressen. Ám ettől a kis apróságtól csak még nagyobb harag gyúlt lelkében. Már így is megölte volna azért, amit Kookkal tett, de felszínre törtek a régi emlékek, felszakadtak a sebek, melyeket régen okozott neki és úgy ahogy összeforrtak. Ezért már majd felrobbanó erővel mászott át kapuján, szinte átugrott, mint egy gazella, majd dörömbölt be Wonmin ajtaján.
-Te jó ég! - hallatszott a túloldalról - Ki az? - nyitott ajtót min Taehyung azonnal be is rontott, majd becsapva azt maga után esett neki a sokkal idősebbnek.
-Mit képzeltél?! - kapott nyakához és szorongatni akarta, de Wonmin jártas volt a küzdelmekben.
-Taehyungie! - szabadult is ki fogásából, majd csuklóját elkapva tetette le tulajával kezeit - Mi szél hozott erre? - harapott alsó ajkába.
-Tudod te azt jól! - üvöltött - Hogy mertél hozzáérni?! - varázsolta újra használhatóvá egyik kezét és ütni akart, de Wonmin kicselezte.
-Ahhh. - húzta magához a fiatalabbat - Szeretem, ha ilyen vagy.
-Eressz el! - kapálózott tovább, ám Wonmin erősnek bizonyult, még fejlettebbnek is, mint a múltban, így nem tudott menekülni, csak rosszabb helyzetbe került, amint exe végül a falhoz nyomta.
-Nem eresztelek. De küzdj még! Felizgattál. - hajolt nyakába és megharapta a fiatal puha bőrét - Hiányoztál már.
-Ne! - igyekezte felhúzni vállait ezzel elrejteni nyakát, így viszont Wonmin másban lelte örömét.
-Kis cseles. - engedte el egyik kezét, ám ez nem jelentett szabadságot, mert Tae haját húzta, hogy mégis lássa a szexi nyakat - Hahhh! - nyalt végig azon, miközben gazdája menekülni próbált - Finom vagy, még mindig.
-Eressz el! - vágta hasba az idősebbet, kinek emiatt elakadt lélegzete egy pillanatra.
-Akkorh - köhögött - bekeményítünk. - húzta maga után a fiatalabbat hajánál fogva a konyhába, majd mindent lelökve az asztalról nyomta arra - Ha te ilyen kis heves vagy én is az leszek! - tekerte hátra Tae karjait, az pedig ez idő alatt hatalmasat rúgott sípcsontjába - Na! - hallatszott ki Wonmin hangjából, hogy ez már nem tetszik neki - Vegyél vissza! Újabb törött kart akarsz? Igazítsuk a másikhoz?
-A te karod fog mindjárt eltörni.
-Nagy szavak egy kis embertől. - hajolt füléhez az idősebb, bár ezt nem kellett volna, mert Taetae nem volt hülye és azonnal le is fejelte, majd kihasználva a lehetőséget megfordulva újból hasba vágta míg a ház ura könnyeivel küzdött.
-Erősebb lettem azóta.
-Kis tökmag. Mit képzelsz? - nyúlt volna újra érte, de Taehyung ezúttal megúszta és inkább megütötte, mitől Wonmin a falig hátrált orrát fogva.
-Te mit képzelsz!? Hogy merted Kookot bántani?
-Ez csak ránk tartozik.
-Ne merészelj még egyszer hozzáérni! - ment Wonminhez.
-Mert? Akkor mit teszel? Elversz pici Tae? - nevette ki gúnyosan miközben még mindig orra és szája előtt tartotta kezét, hogy megfogja lecsöpögni akaró vérét.
-Akkor már levágom a faszodat és feldugom a seggedbe.
-Óvatosan Taehyungie! Nekem ez fenyegetésnek hallatszott. Ha hozzátesszük azt is, hogy bántottál milyen büntetést szabhatnak ki rád?
-Ugyan ki hinne egy pedofil homoszexuálisnak akit már elítéltek? - vágta tiszta erejéből oldalba az idősebbet, ki ettől újra összegörnyedt és a levegővétellel küszködött - Főleg azzal szemben akit brutálisan bántalmazott és megkeserítette a tinikorát. Azok után pedig pláne semmi esélyed sem lenne, hogy a bárban láttak megint rám mászni. Én a helyedben inkább nem fenyegetőznék, hanem kurvára összehúznám magam és messzire elkerülném magam, mert ha még egyszer hozzá mersz érni, vagy csak rá mersz nézni Kookra, vagy Jinre nem fog érdekelni, hogy mit kapok érte, megöllek. Addig foglak ütni amíg el nem ájulsz és még a dobogó szívedet fogom kivágni a mellkasodból. Ezt pedig jobb, ha komolyan veszed.
-Túl sok horrort nézel Taehyungieh. - lihegett.
-Ne hívj így! Már nem vagyok kisgyerek. Vagy nem voltam elég világos, hogy ezt felismerd? - szorította újból ökölbe kezét.
-Gyerek vagy. - nézett fel rá Wonmin görnyedve - Egy kisfiú akit imádok dugni, mert olyan aranyosan nyög. - ezt viszont nem kellett volna mondania, ugyanis Taeban majdnem elpattant emiatt valami, azonban néhány bevitt ütés után leállt mikor az idősebb földre rogyott.
-Nem vagyok már gyerek. - lépett el tőle - És utoljára mondom el. Ne merj hozzájuk érni, vagy megöllek.
-Nem lennél rá képes. - pillantott fel V-re.
-Ki akarod próbálni? - néztek egymással farkasszemet, miközben Wonmin már kezdte elhinni neki, megtenné bármiféle habozás nélkül - Menj el orvoshoz. Nagyon csúnyán leestél a lépcsőről. - hagyta ott a konyhában Taehyung. Megmosta kezét, mielőtt kilépett volna a bejáraton, hiszen ezt is volt kitől tanulnia, hogy ne legyen semminek se nyoma, ne foghassanak rá semmit.
-Ugye tudod, - kiabált utána, amint nyitotta az ajtót Tae - hogy Kook járt Heesoo-nál? - ám Tae nem válaszolt. Csendben távozott.

Kiengedte magát, bár a kapun így is át kellett másznia mégsem érdekelte, hogy mit gondolnak az arra járó emberek. Rohant tovább amíg az adrenalin vitte, ám az is kezdett fogyni. Kookot megbosszulta egy csöppnyire, mérgét levezette, lelkének pedig hatalmas revansot nyújtott a helybenhagyott Wonmin képe, így kezdett lassulni és megérezte ennek árát. Kézfejei lüktetni kezdtek a fájdalomtól, megmutatkoztak a bevitt ütések mellékhatásai, lábai pedig már nem vitték előre olyan lendülettel. Mielőtt azonban még teljesen felmondta volna a szolgálatot minden testrésze menedéket kellett keresnie, legközelebbi állomásként pedig a Cheonggyecheon folyót választotta. Ide menekült azon ritka alkalmakkor, mikor senki sem tudott segíteni baján. Ez amolyan Heesoo felett álló, békességet nyújtó helyként funkcionált. Ugyan szokta látogatni a gyönyörű folyót barátaival, családjával, egyedül mégis ritkán kereste nyugalmát, hiszen ha ilyen történt, akkor biztos lehetett benne mindenki, hatalmas baj történt.

Ez pedig ezúttal sem volt máshogy. Most is nagy trauma érte amúgy is rojtos lelkét, ezzel azonban már nem tudott megbirkózni. Ezért leülve a folyó egy eldugottabb pontján temette kezeibe arcát és eresztette ki könnyeit minden miatt. Előjöttek a múltbeli érzések, a félelem, a harag, a bukottak önmarcangolásával karöltve, hiszen nem tudta megvédeni Jungkookot, ezért pedig egyedül önmagát okolta. Zokogott a csendes folyó lágyan csobogó vize mellett, ahogyan lelkét ostorozta.
-Megérdemled, hogy fáj a kezed. - mormolta halkan lihegve - De még ez is kevés. Jobban kéne fájnia. Neked kellett volna megsérülnöd. Balfék vagy. - törölgette könnyeit szipogva - Vissza kéne menned hozzá, hogy mást ne bánthasson. - gondolkodott hangosan. Talán Jungkookért tényleg megtette volna. Talán érte valóban feladta volna szabadságát és életét, hogy a picurt biztonságban tudhassa.
Ám nem vitte rá a lélek. Nem tudta megtenni, túlságosan félt. Nem volt elég bátor, ezért pedig megint csak magát kezdte szidni. Haszontalannak és gyengének titulálta személyét, miközben kezeit nézte, melyek lüktettek a fájdalomtól. Ugyan nem szakadt fel bőre, de ízületei rendesen zúzódtak minden csontjával együtt.
-Gyenge vagy...... - pislogott könnyes szemekkel ujjaira, majd a maga előtt úszkáló halakra tévedt pillantása.
A tiszta vízben gyönyörűen látszódtak csillogó testeik, ahogyan árral szemben úsztak csak azért, hogy előtte maradhassanak. Talán valami ételt reméltek, amit nem kaphattak hiszen semmi sem volt nála, de az is lehet, hogy nyugtatni jöttek. Ahogyan pedig Tae nézte őket valahogyan sikerült is nekik ezt elérni. Csillapodott kicsit és gondolatai más irányt vettek. Ugyan kavarogtak benne az érzések, egyik percben lehúzta saját személyét, másikban dühtől forrt teste, ám amint a békés állatokat nézte a vízben, mely az élet alappillére, csak sikerült azoknak egy irányba terelni elméjének kusza szálait.
-Olyan békében akarok élni velük, mint ahogyan ti a vízben. - fonta össze karjait, majd térdeire támaszkodott és még állát is rájuk helyezte - Tudom, nem lehet. Hahh. - sóhajtott nagyot.
Sok időt töltött még ezek után ott a vizet bámulva, mikor pedig a halak továbbúsztak ő ment velük. Nem szerette volna elereszteni őket, még kicsit szüksége volt nyugalmukra, gondtalanságukra, miközben azok vezették őt végig a parton érdekességeket tárva szemei elé. Olyan embereket látott, akik elgondolkoztatták. Filozofikusra váltott elméje ahogyan különböző sorsú lelkeket pillantott meg. Ráébredt, hogy akármilyen rossz is a helyzet, akármilyen nagyot is bukott most, nem fordulhat vissza, mert mások sem tették, kiknek sokkal rosszabbul csillogott jövőjük.
-Köszönöm. - köszönt el aznapi kísérőitől egy hídról lenézve, majd rohant dolgára, hogy többé ne bukhasson el.

-Egyébként Wonmin sem tudta, hová mehetett utána. De nem is volt rá kíváncsi, meg ránk se. - magyarázott Hoseok, amint délután, bár inkább este felé, beléptek Jin lakásába négyen, miután megjárták a sok hercehurcát Jjangguval és még tettek is egy jó nagy túrát Seoul-ban - A sebeinek nyalogatásával volt elfoglalva.
-Ami érthető, mert Tae rendesen helybenhagyta. - csukta be maga mögött Jimin az ajtót.
-De valahova mennie kellett. - fordult Tae barátai felé Seokjin, miközben Jungkook inkább a kiskutyussal játszott.
-Semmi bajod én hősöm. - simogatta, miközben a többiek Taehyung hollétét próbálták kideríteni - Megmentettél. Nem is tudom, hogyan viszonozhatnám.
-Igazából egy helyen lehet még. - vetette fel utolsó ötletét közben Jimin - De oda együtt jártunk még naaaagyon régen. Wonmin után, hogy meg tudja védeni magát és évek óta nem voltunk.
-Akkor keressük ott!
-Ez nem jó ötlet. - szólt bele Hopi - Azt hiszem, tudom miről van szó, ott pedig nem érdemes zavarni. Minket is megtámadhat.
-De mért támadna? A barátai vagytok.
-De ott.... azon a helyen nem önmaga. Ott nem Taehyung, hanem Wonmin csak fiatalabb kiadásban és hevesebben. Ott ő V, aki mindig, mindenki és minden felett győzelmet arat. Egyszer mikor hasonlóan kikészült megzavartuk, majdnem ottmaradtunk, mert akkor mindenki ellenség volt a szemében. Az a hely ezt váltja ki belőle.
-Akkor most maradjunk itt és meséljétek el, mért ilyen! - szólalt fel Jungkook a földön ülve, melyen mindannyian meglepődtek.
-Őőő.... szerintem ezt majd ő elmeséli, ha szeretné. - visszakozott Jimin.
-Nem! Ő sosem fogja elmondani, csak viselhetjük a következményeit. Heesoo is már elszólta magát, mindenki csak ködösít. De ő azt mondta, ha mindent kell tudnunk akkor már nagy a baj. Most nincs elég nagy baj? Tae elveszett, de előtte még megverte Wonmint. Ki tudja, ott milyen sérüléseket szedett össze ő maga is. Jjanggut is bántották, engem pedig majdnem megerőszakoltak. - változtatott inkább törökülésén, mikor ezt kimondta - Épp elég nagy baj van már. Ideje elmondani, miért is van ez az egész, nem gondoljátok? - érvelt amellett, hogy mindent megtudhassanak, miközben Jin majdnem elsírta magát Jungkook vallomásán.
Hoseok és Jimin keresőexpedíciója elterelte figyelmét, de így, konkrétan kimondva, újra eszébe jutott. Nem is bírt most önmagával, megtámaszkodott a pulton, hogy ne essen össze és hatalmasakat sóhajtva gördültek le végül könnyei. Kikészült. Ezt már ne bírta tovább elviselni. Tae rémálmai, harca, szenvedései, aztán Kook, hogy bántotta, amitől még a legkisebb érezte magát hibásnak, most meg ez. Sok volt. Nem tudja tovább válaszok nélkül ezt csinálni.
-Csak mondjátok el és legyen már vége ennek. - szipogott lehajtott fejjel, mint egy legyőzött harcos, ezzel pedig újabb meglepetés érte a másik két fiút. Sosem látták így egyik barátjukat sem, de nem is számítottak hasonlóra.
-Hyung. - kelt fel Kook - Semmi baj. - ölelte meg, Seokjin pedig hajába bújt orrával, hogy érezhesse megszokott illatát és megnyugodjon.
-Jó, én nem bírom tovább. - adta fel Hopi - Üljetek le! Elmesélek mindent. Elejétől a végéig. - sétált az asztalhoz és udvariasan kihúzta a székeket a srácoknak - Foglaljatok helyet, hosszú lesz.

(Folytatjuk természetesen! :) Mint mindig, csak valamiért nyáron semmi szabadidőm sincs.... de igyekszek, így viszont nem tudom mennyire tudom tartania  beígérteket.
FONTOS! Toljátok a Block B és FTIsland MMT kampányokat mert siralmasak. Én rengeteget adok nektek, számoljuk csak meg a ficiket, itt az alkalom, hogy kimutassátok hálátokat!
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )

Idolater magazin 1. évfolyam 3. szám ~ Több Korea

Megjelent az Idolater magazin 3. száma, ami most igazán különleges a számunkra, főleg az én számomra! Nem tudom, mennyire szemfülesen olvastátok el az első számot, hogy lehetett jelentkezni cikkírónak. Nos egy kis gondolkodás után úgy döntöttem, némi ösztönzés segítségével, hogy jelentkezem. Szerencsémre nyitottan fogadtak, írtam egy rövid kis cikket, ami végül úgy tűnik, elnyerte a szerkesztők tetszését. Így megírtam életem első cikkét, amit most olvashattok is!

Tartalom:

Kultúra - Gasztro
Interjú - Hanó Renáta
Álljunk megy egy szóra - Koreai szavak - kiolvasása
Sorozatfüggő - Reply 1997
Összegző - Összegző
A hónap csillaga - Luna
Múlt idéző - Super Junior
Felfedező - iKON
Különlegesség - Ulzzang (Ezt írtam én :) )
Közvetítő - KCON 2016 Paris
Kikapcsoló, promo - Seventeen, Kpop Academy
Szövegelő - GFriend - Rough
Megmondjuk! - 4 perc rivaldafény!
Kikapcsoló - Logo játék
Csináld magad - Szobadekor
Tuti divat - Divat
Fan-sarok - Jungkook, Happy Cherry

LINK

 Jó olvasást!