Three sides of life 82. rész: A múlt

-Csak mondjátok el és legyen már vége ennek. - szipogott lehajtott fejjel, mint egy legyőzött harcos, ezzel pedig újabb meglepetés érte a másik két fiút. Sosem látták így egyik barátjukat sem, de nem is számítottak hasonlóra.
-Hyung. - kelt fel Kook - Semmi baj. - ölelte meg, Seokjin pedig hajába bújt orrával, hogy érezhesse megszokott illatát és megnyugodjon.
-Jó, én nem bírom tovább. - adta fel Hopi - Üljetek le! Elmesélek mindent. Elejétől a végéig. - sétált az asztalhoz és udvariasan kihúzta a székeket a srácoknak - Foglaljatok helyet, hosszú lesz.

-Tae fiatal volt, mikor tisztává vállt benne, nem igazán rajong a lányokért. Még kis tinike volt, alig tizennégy éves. Velünk osztotta meg akkor elsőnek ezt a dolgot, mi pedig... hát nehezen fogadtuk. - magyarázott Hoseok Jiminre pillantva.
-Én csak azért maradtam mellette, mert Hoseok meggyőzött, hogy jó barát vagyok.
-De ezt Taenak nem kell tudnia. Ugye Kook? - kérdezte a legkisebbet Hopi.
-Oksa.
-Szóval akkor ott volt egy kis megingás részünkről, kevésbé foglalkoztunk vele, de fel sem tűnt neki, mert ő éppen azzal volt elfoglalva, hogy olyan embereket keressen akik olyanok, mint ő.
-És sajnos talált is. - grimaszolt Jimin, elvégre most jött az, amiről annyira tudni akartak.
-Igen, ezúttal, így utólag látva, sajnos. Pedig akkor örültünk egy kicsit, ő pedig nagyon. Ó de még milyen boldog volt. - mosolygott Hoseok.

Tae tizennégy évesen, Hoseok a mesélő

Mikor elmondta nekünk nem tudtuk, hogy örüljünk-e vagy sem.
-És olyan szexi, erős és van lakása, meg kocsija és egyedül és nála lehet mindent, nem is kell hozzánk menni, apának nem is kell aggódnia emiatt, végre nem lesz otthon se üvöltözés, mert nem is leszek otthon és aaaaa. Ez olyan jó, hogy pont ilyen párt találtam elsőre. - mesélt izgatottan nekünk, miközben játszottunk nálam. Nagyon boldog volt, mert a szülei nem fogadták jól a bejelentését kicsit sem, így otthon sokszor veszekedéssel várták, melyre majdnem ráment az egész család. Nem szeretett hazamenni.
-Azonnal hozzáköltözöl? - lepődött meg rögtön Jimin - Nem gyors egy kicsit? Alig ismered.
-Nem költözök oda, csak sokat leszek ott.
-Hát az majdnem ugyanaz.
-És hány éves Taetae? Ha már van kocsija, meg lakása. - érdeklődtem. Engem a kora jobban izgatott.
-Hát.... idősebb nálam.
-Ezt rögtön gondoltam, de mennyivel?
-Sokkal. Nem számoltam ki pontosan.
-Akkor mond meg hány éves és kiszámolom.
-Hát.... harminc....... hét? Azt hiszem. - kerülte a tekintetünket.
-Ezt most - állítottam le a játékot - nem mondod komolyan! - fordultunk felé mindketten.
-Lehet más, nem emlékszek pontosan.
-De Taetae! Az..... huszonhárom év különbség minimum. Apád lehetne!
-Na és aztán? Nem érdekel. Szeretem. - rántott vállat.
-Biztos vagy te benne? - húzta száját Jimin - Nem csak örülsz, hogy lett valakid?
-Ráadásul a törvény bünteti. Rohadtul lecsukhatják.
-De nem fogják! - mordult ránk - Mert ti nem köttök bele, hogy boldog vagyok és nem jelentitek fel. Meg végre örültök neki, ugye?! - állt fel mérgesen és még a kontrollert is ledobta.
-Mi nem azt mondjuk, hogy nem örülünk neked, csak jól meggondoltad? Azért ez hatalmas különbség. Biztos nincs korodbeli valaki aki
-NINCS! - kiabált rám mondatom közepén - Ő van és kész! Én pedig tényleg szeretem, ahogy ő is engem! Mért nem tudtok örülni annak, hogy végre nem vagyok magányos!? Azért mert meleg vagyok?
-Tae erről szó sincs. Mi csak aggódunk.
-Hogy boldog leszek? Köszönöm szépen, igazán jól esik! - hagyott is ott bennünket. Elloholt tőlünk és utána hosszú ideig nem is hallottunk felőle.

Hetekig nem beszéltünk annak ellenére, hogy mi próbáltuk elérni. Még a szüleihez is elmentünk, de sosem volt otthon. Mindig Wonminnél lebzselt, csak néha ment haza aludni. Aztán végre elkezdődött az iskola és ott találkozhattunk vele. Bár még eléggé haragudott, de mi igyekeztünk, így lassan visszatért hozzánk, aminek nagyon örültünk. Arra is rávettük, hogy meséljen, mert jó barátok akartunk enni, hiába nem támogattuk a kapcsolatát, azért megpróbáltunk úgy tenni mintha. Aztán annyit mesélt és olyan boldognak tűnt, hogy komolyan elgondolkoztunk rajta, lehet kéne igazából is segíteni, mert élvezi, szerelmes a párjával. Így meg akartuk ismerni Wonmint, de Tae már annyira nem szerette volna nekünk bemutatni, maga miatt sem és a párja miatt sem. Az nem volt kíváncsi ránk, ezért cselhez folyamodtunk. Tudtuk jól, meddig dolgozik, ezért Taehyungot áthívtuk hozzánk és elmerültünk a játékban, így elvesztette az időérzékét, mert még a függönyöket is behúztam. Végül sikerült elhúzni a dolgot, Wonmin pedig ideges lett, hogy hol van.
-Mért dugtátok el a telefonomat? - szedte össze gyorsan a cuccait, miután beszélt vele.
-Nem dugtuk el. Te hagytad szanaszét. - mentettük a bőrünket egy elég hihető hazugsággal.
-Wonmin meg fog ölni.
-Dehogy fog. De akkor most eljön érted? - érdeklődött Jimin
-Igen. Pár perc. Azt hiszem mindenem megvan. - nézett körbe.
-Kérsz még valamit mielőtt elmész?
-Nem köszi. - forgolódott.
Valamiért feltűnően ideges lett amiért így elfeledkezett az időről. Úgy tűnt, mintha ez valami hatalmas bűn lenne és rossz vége lesz, amit nagyon nem értettünk. Egy kis csúszás miatt ekkora felhajtást, amit ott Taehyung leművelt, még sohasem láttunk. Mikor pedig Wonmin megérkezett nem látszódott rajta semmi. Igaz, az autóból nem szállt ki míg Tae odament, de az ablakon benézve igazán nyugodtan bizonyult.
-Én Hoseok vagyok, ő Jimin. - mutattam be magunkat míg Tae bekötötte magát.
-Jah, igen. Hallottam már rólatok. - rándult meg szemöldöke, mintha nem szeretne minket, pedig semmi oka sem volt rá. Ráadásul a hangja is olyan.... mint aki utál minket és lenéz.
-Mehetünk szerelmem, kész vagyok.
-Rendben. - válaszolt Taenak teljesen máshogyan - Elmenjünk vacsorázni? - nézett rá szerelmesen és lágyan.
-Igen, az nagyon jó lenne. - mosolygott rá Taehyung.
-Akkor jó étvágyat majd. - köszöntünk el tőlük, mire Wonmin ránk pillantott, de megint csak úgy, mint aki legszívesebben megölne.

Ekkor találkoztunk először és azt hittük utoljára Wonminnel. Talán jobb is lett volna, ha utoljára is, mert akkor Taeról is leszáll. De nem. Igazából sokáig nem is tudtuk mi folyik ott, amíg anyukája fel nem hívott.
-Hoseok mond, hogy kicsit verekedtetek az iskolában testnevelés órán.
-Nem volt most birkózós tesink egy ideje. Mért?
-Istenem Hoseok! Csinálj valamit Taehyunggal, válaszd le róla Wonmint, mert nagyobb kárt fog benne tenni!
-Miről tetszik beszélni, nem értem.
-Wonmin szerintem veri Taehyungot. Csupa folt az én kicsi fiam és nem mondja el mitől. Folyton csak hazudozik. De valahányszor hazajön Wonmintől csak több lesz neki. Hoseok csinálj valamit!
-Én nem tudok semmit, nem... nem tudom
-Hoseok kérlek. Ti vagytok a legjobb barátai, tudtok rá hatni valahogyan. De ha nem áll le Wonmin, fel fogom jelenteni és börtönbe csukják.
-Akkor Tae nagyon mérges lesz.
-Igen tudom. Most csak én vagyok már neki és nem akarom, hogy engem is ellenségnek lásson, ezért fordulok elsőre hozzátok. Tegyetek érte valamit, vagy én lépek.
-Rendben asszonyom. Igyekszünk. - húztam a számat.
Nem számítottam rá, hogy felhív, de főleg nem arra, hogy ilyesmivel. Nem tudtunk ezek szerint semmit róluk. Tae a foltjait takarta az iskolában, ám mivel nem szeretett beöltözni otthon mindig lengébb öltözékben járkált, így édesanyja volt képben ezen a téren. De a hívás után mi is elgondolkoztunk és mielőtt léptünk volna kíváncsiak voltunk, igazat mondott-e anyukája. Nem mintha hazudozott volna nekünk bármikor is, ám ez most más helyzet volt, biztosra akartunk menni. Így újra megpróbáltam leszervezni egy kockulós estet nálunk, ami az iskola és Wonmin miatt nem volt egyszerű. Alig engedte el Taehyungot és még úgyis csak időkorláttal. Mintha az apja lett volna, de kiderült, hogy sokkal rosszabb a helyzet. A tulajdonosa.
-Ha ennyire meleged van vedd le a pólód. - befűtöttem estére, így Taetae nagyon szenvedett a melegtől, azért unszoltam, vetkőzzön.
-Az lesz, ha lement ez a menet. - nyomott le nagyjából két perc múlva mondata után - Haaaaah! - kapta le felsőjét - De rohadt meleg van.
-Hát szarakodik a fűtés. - keltem fel mellőle, majd mintha itallal kínáltam volna néztem rá és megindítottam álcakérdésemet, ami hamar átcsapott a valódiba, amit akartam.
-Milyen üdiúristen! - láttam meg a milliónyi foltot testén. Kék-zöld pacák díszítették bőrét szinte mindenhol - Mi a fene történt veled? - guggoltam elé a kanapéhoz és csak csodálkoztam - Jól vagy?
-Persze! Min akadsz fent ennyire?
-Ez nagyon durva! - bámult Jimin is.
-Dehogyis! Csak foltok és elmúlnak. - legyintett.
-De mitől vannak ezek?
-Nem tartozik rátok.
-A barátunk vagy és sérült is vagy. Ránk is tartozik! - mordultam Taera - Mitől van?
-Semmitől, csak béna vagyok.
-Wonmintől, igaz? - kérdeztem rá, nekem ne hazudjon - Mit tesz veled az a szörnyeteg?
-Wonmin nem szörnyeteg! - háborodott fel.
-De az, ha ilyet tesz.
-Ő csak másfajta szexet szeret, rendben? Ettől még nem szörny.
-Mindennek van azért határa Taehyung. Ez pedig már a határ túloldalán van. - próbált vele higgadtan beszélni Jimin.
-Attól, mert ti korlátoltak vagytok, más még nem az.
-Taehyung, én nem azért vitatkozok veled, mert azt akarok. Én csak azzal vitatkozok, aki fontos nekem. Ezért szólok most bele. Hopinak pedig igaza van. Szörnyeteg, ha azt, akit szeret, így bántalmazza. Még, ha csak arról is van szó, hogy ez a fétise. Akkor is ki tudja élni anélkül, hogy ilyen komoly sérüléseid lennének.
-Meggyógyulnak nincs semmi bajom. - állt fel, majd felkapta pólóját.
-Most hova mész? - kérdeztem utána.
-Wonminhez! Itt úgysem láttok szívesen! - lépett ki a szobámból és már fel is öltözött.
Utánarohantunk, hogy bebizonyítsuk, ez nem igaz, csak féltjük, de nem hallgatott ránk. Csupán elloholt, miközben minket szidott, hogy hogy merészeljük ezt, miközben Wonmin őt minden viszonzás nélkül eltartja és gondoskodik róla, miközben otthonról félig ki van tagadva. De ebben nem értettünk egyet. Wonmin kapott viszonzást, többet is, mint kellett volna.

Ezután persze újra nehéz volt Taehyungot visszacsalogatni hozzánk, de mivel nem igazán voltak barátjai az iskolába, így szerencsére csak ránk tudott koncentrálni, mint olyanokra, akik figyelnek rá. Lassan azonban egyre jobban aggódtunk. Végül akkor szólaltunk fel újra, amikor egyik nap sántítva jelent meg. Reménykedtünk ugyan, hogy a lépcsőn lecsúszott, vagy útközben ment ki a bokája, de ahogy faggattuk lassan kiderült, Wonmin volt.
-Tae én..... Jimin jól mondta, nem azért veszekszünk veled, mert baszogatni akarunk mindenképp. - ültünk az ebédlőben - Csak rohadtul féltünk. Ez.... ez nem normális, ezt már nem is mondhatod felszínesnek. Alig tudsz ráállni a lábadra. Ez már komoly. nem azt mondom szakítsatok, csak világíts rá, kicsit finomabban bánjon veled. - próbáltam kedves lenni és lehet ezt akkor érezte, tényleg aggodalomból mondom.
-Lehet majd beszélek vele.
-Ha szeret, akkor nem fogja érdekelni a dolog.
-Akkor hallgatni fog rád és visszavesz. Nem fog bántani. Bár alapból nem kéne neki. - grimaszolt Jimin.
Igazából Taen itt láttuk először, elgondolkodott ezen. Addig úgy válaszolt, mint egy szerelmes akit elvakított a rózsaszín felhő, de mikor a lábával akadtak gondok talán enyhült kicsit és kezdett tisztán látni. De úgy látszott rossz tanácsot adtunk, mert másnap sokkal rosszabb állapotban jelent meg. Felszakadt a szája és az állcsontján is hatalmas folt díszelgett. Persze mindenkinek aki megkérdezte azt felelte, útközben verte meg néhány suhanc, de nekünk elmondta, mert kihúztuk belőle. Wonmin volt az. Taehyung becsületesen felhozta a témát, hogy kicsit lazítson, mert ez már nem jó neki. Azt is megosztotta velünk, hogy Wonmin már egy ideje egyre durvább, ezt pedig képtelen mostanában élvezni. Nagyon fájnak a mozdulatai, keményebb és sokkal kevésbé figyel oda Tae kéréseire, így viszont sokszor inkább szenvedés a szex, mint öröm. Ezt mind Wonminnek is mondta, ám úgy látszott, Taehyung hiába volt kedves vele és vágta sokszor a fejéhez, nagyon szereti, párja ezt meg sem hallotta, csak az, hogy ő rossz. Ezt szűrte le, amitől viszont bedühödött. Nekiesett Taenak mondván, most bebizonyítja milyen az amikor elszáll az agya és igazán kemény, hogy meg tudja különböztetni, mert még mindig "kedves" hozzá, ám most nem lesz az. Akkor először erőszakolta meg Taehyungot, az elméletbeli szerelmét és párját, viszont Tae nem így fogta fel. Még midig rózsaszín felhőben úszott, mégha az fakult is közben és bármennyire is folytak a könnyei mikor mesélte, ő nem erőszaknak tudta be, pedig az volt. Nem akarta, fájt neki, nem is kicsit, ebből pedig egyértelmű, erőszak volt. Segíteni akartunk, de mikor mondtuk neki, hogy mi fogunk elmenni Wonminhez a szomorúsága átfordult dührohamba. Nekünk támadt, mintha mi bántottuk volna, hiába mondtuk, ne minket célozzon meg, hanem azt, aki ezt tette vele, de nem hallgatott ránk. Elment aznap az iskolából is. Csak úgy kivett egy napot, majd még egyet, aztán egy újabbat. Több, mint egy hétig nem is láttuk, ne hallottunk felőle, mikor egyik hajnalban sírva hívott fel. Remegett a hangja, egy értelmes szót alig tudott kimondani, de azt leszűrtem belőle, fél, egyenesen retteg. Sajnos akkor még nem volt jogsim, de felráztam anyámat, hogy rögtön vigyen el Taehoz, aki elküldte inkább üzenetben, hol is van. Útközben összeszedtük Jimint és rohantunk érte. Átmásztunk a kerítésen, utána pedig a nyitott ablakon, amit nekünk hagyott úgy Taehyung, majd megszöktettük. Nem akartam faggatni mit tett vele, mert annyira rossz állapotban volt lelkileg is és testileg, hogy ez hiányzott még csak. Enélkül is sejtettük az igazságot.
Azonban nem hazavittük, mert azt nem mertem, hanem Jiminhez. Mindenkinek megmondtam, először otthon keresné az az állat őt, utána pedig nálunk, azonban Jimin lakhelyéről fogalma sem volt. Így mi is kivettünk pár napot a suliból és nála megbújva próbáltuk rábeszélni Taet, tegyen feljelentést, de továbbra sem akart, miközben Wonmin rendületlenül csörgette. A szüleink is jeleztek, járt ott a szörny kicsit sem kedves alakjában, megpróbált rájuk ijeszteni, ami nem ment, mert apum katona. Inkább ő kapott, hogy vegyen vissza, vagy nagyon felsőbb kezek vesznek belőle vissza, de az fájni fog. Ám csupán akkor enyhült, mikor már sokadik napja volt Taehyung nélkül és csak keveseket beszélgettek telefonon. Akkor könyörgött neki az utolsó alkalommal, megesküdött mindenre, nem fogja többet bántani, Taetae pedig elhitte. Olyan hülye volt, pedig szóltunk neki, próbáltuk visszatartani, de fiatalnak és önfejűnek bizonyult.
-Csak azért mondta, hogy visszamenj. Nem fog elengedni, ha belépsz újra az ajtaján. - igyekezte jobb belátásra bírni Jimin.
-Nem. Ő kedves, jó ember, csak nehéz napjai voltak, ennyi az egész. - pakolta össze cuccait Taehyung.
-Tae ez nem vicc. Az ember nem bántja ennyire csúnyán a párját akkor sem, ha rossz passzban van. Meghalsz, ha visszamész. - kockáztattam meg, elvégre benne volt a pakliban.
-Dehogy fogok, ne vidd túlzásba!
-Egyszer már majdnem megfojtott, te mondtad. - hozta fel az egyik velünk megosztott információját Jimin, amit akkor tudtunk meg, mikor kikészült - Azóta pedig rosszabb lett. Mi a garancia, hogy most is túléled?
-Az, hogy szeret.
-Akkor is szeretett.
-De most ráébredt ezekre, nem fog bántani. - csukta össze táskáját - Rohanok. Majd hívlak benneteket. - tett is úgy, ahogyan mondta.
Elszelelt, otthagyott minket, mi pedig csak malmozhattunk, miközben nem tudtuk, mit tesz vele az az állat. Azonban később kiderült, miután sikerült megszöknie tőle újra, ám ezúttal segítség nélkül. Legalább ennyi jó volt benne, egyedül el tudott menekülni, nem kellettünk mi. Ám.... hahh, hát szóval.... kórházban találkoztunk. Oda már hívta a szüleit is, ők pedig a rendőrséget. Ezt már senki sem hagyta ennyiben. Taehyung jobb alkarját szabályosan kettétörte az az állat. Mindkét csontja két darabra vált és elmozdultak egymástól. Láttuk a röntgent amiből egyértelmű volt, az után, hogy eltörtek a csontok, Wonmin még nem engedte. Hatalmas kínokat élt át a testi fájdalomtól, mert az ilyen nem piskóta, de a lelkitől is. Halkan megjegyzem, ezért nem szabad megfogni a jobb alkarját, ha akció van, mert az feltolja benne az adrenalint. Szóval akkor csupán tizennégy volt, éppen töltötte a tizenötöt és ennyi mindent élt meg ilyen rövid idő alatt. Nem azt mondom, húzni kellett volna, igazából el sem szabadott volna ennek kezdődnie. De belefutottunk, mindannyian hibáztunk hatalmasakat, aminek az lett a vége, hogy Tae ott kötött ki ahol, úgy ahogyan. Fiatal volt, túl fiatal. Nagyon szeretett volna valakit, aki olyan mint őt és meg is találta. Imádta, tényleg fülig szerelmes volt, akárcsak most veletek, de elárulták. Wonmin kihasználta, kárt tett benne, megkeserítette a fiatalkorát, innentől kezdve pedig majdnem az egész életét.

A per elhúzódott, mert Wonminnek volt pénze, ám hülye is volt szerencsére. Valahányszor Taehyungot meglátta, mindig próbált hozzáférkőzni és újra magához láncolni, de már nem ment neki, mert Tae rettegett tőle, amit meg is osztott mindenkivel, így ez újabb érv volt amellett a bíróságnak, miért is kéne elzárni Taetól és a külvilágtól. Ekkor jöttek azonban rémálmai, amiktől az iskolát alig bírta csinálni, a lelki gyötrelmektől pedig kezdett elzülleni. Hiába épült fel, csukták le Wonmint, attól még emlékezett, amitől idegronccsá vált lassan. Próbálta levezetni a feszültséget is, de csak egy ideig segített ez. Akkor jártunk oda, ahol éppen most is lehet helyileg. Nem tudtunk segíteni sajnos, küldtük pszichológushoz, megpróbált mindenki ott lenni mindig mellette, de ellógott. Rossz társaságba került, újra rengeteget maradt ki az iskolából, tizenhat éves korában pedig majdnem ki is csapták, de nem érdekelte. Szinte hetente váltogatta a párjait, de nem azért mert ő vált meg tőlük, hanem mert elhagyták, hanem mert olyan lett, mint Wonmin. Mivel ő vezette be ebbe az egészbe, így Taehyung csak egyféle szexet ismert, az pedig nem a lágyabbik volt. Rettenetesen gyötörte partnereit a passzívból lett domináns fele, pedig iszonyatosan szerette őket, ahogy viszont sorra hagyták magára, depressziós lett és más öröm után nézett. Szerencsére nem olyan drogra szokott rá, amitől azonnal függő lesz az ember, így volt esély a menekvésre, tizenhét éves korában pedig, az utolsó pillanatban, meg is jött a felmentés. Heesoo becsapódott, csak úgy a semmiből tört elő és senkinek sem volt fogalma először arról, hogy miatta változik jó irányba Tae. Lassan elkezdett inkább otthon maradozni, újra tanulásba fogott és nyitottabb lett. Azt pedig, hogy ez mind Heesoo érdeme csak akkor tudtuk meg, mikor Taehyungot felvették az egyetemre, ami hatalmas meglepetés volt. Akkor úgy jelentette be, hogy hála neki bejutott, így rákérdeztünk, kiről is beszél. Ő pedig mesélésbe fogott. Az egekig magasztalta Heesoot csillogó szemekkel, hatalmas mosollyal. Elmondta, Heesoot igazából az utcán szedte össze, vagyis pont fordítva, Heesoo kimentette őt egy balhéból, így megúszta a rendőröket, ám ezért azzal kellett fizetnie, hogy nála alszik, mivel pedig Heesoonak elbűvölő természete van Tae igent mondott. Nem félt tőle, kicsit sem tartott semmitől, mert Heesoo jámbornak bizonyult és az is volt. Hozzáérni alig mert Taehoz főleg azért, mert olyankor látta rajta, készül a pánikroham, így tartotta a távolságot. Mivel annak idején Tae kiszámíthatatlan volt, eltűnései pedig nem ritkák, így az, hogy tíz napot maradt végül nála senkinek sem szúrt szemet. Ez idő alatt Heesoo gyógyított a lelkén. Elmondta Taehyung, hogy eleinte nem aludtak együtt, de a harmadik nap után, mikor egyedül dőlt be a vendégágyba nem volt kedve bedrogoznia magát, hogy tudjon álmok nélkül pihenni. Inkább csak ölelgette a takaróját és azon elmélkedett, mikor mehet át a házigazdához és fekhet be mellé. Vagy egy óráig kínlódott, mire felkelt, majd óvatosan lopózott be hozzá, végül dőlt le mellé.
-Pici Tae. - szólalt meg Heesoo, amint az említett lehajtotta fejét a párnára - Nem tudsz aludni?
-Csak... nem akartam... egyedül. De megyek vissza. - kelt volna fel, ám Heesoo nem engedte.
Átölelte és magához húzva szenderültek mindketten álomba. Úgy kezelte, mintha évek óta ismerné, pedig alig pár napja tudta csak a nevét is. Viszont nem tartott sokáig ez az idill, mivel Taehyung nem drogozta be magát, így álmodott, ami eléggé élénken jött ki és az történt ami nálatok is.
-Taehuyng! Mi a baj!? - rázta fel álmából Heesoo, Tae pedig felébredve azonnal menekülőre fogta, bár nem tudta merre szaladjon.
Azonban mégis jól választott. Elért a bejáratig, azon pedig csak azért nem jutott ki, mert nem volt ott a kulcs. Heesoo loholt utána, Tae viszont sajnos már meg tudta védeni magát, bár nem volt kitől, de ilyenkor ugye mindenkit ellenségnek lát, ezúttal pedig Heesoo is az volt, aki nem számított erre. Hatalmasat kapott, a földön kötött ki és mozdulni alig bírt, amiben inkább a meglepettség játszotta a főszerepet. Tae behúzott neki önvédelemből, mert az elméje megzavarodott, amint pedig felfogta, mi is történt, sírógörcsöt kapott. Heesoot ezek a hirtelen hangulatingadozások is lesokkolták az ütés mellett, viszont mikor először szipogott fel Taehyung, mintha kicserélték volna. Végre megmozdult és annak ellenére, hogy mivel fogadta, hozzábújt. Úgy ölelte, mint szülő a gyermekét, Taetae pedig életében másodszor érezte azt, szeretik. De az igazság más volt, először szerették igazán, mert Heesoo kitartott mellette. Tíz napig viselte rendületlenül minden egyes ütését szó nélkül, pedig idegen volt számára, miközben próbálta megnyugtatni. Alig aludt minden este, úgy járt dolgozni, tizedik nap után pedig Tae csak azért ment haza, mert elaludtak a földön Heesoo pedig nem kelt vele, nem bírt. Akkor is csak hazaugrott ruháért, mikor pedig visszatért Heesoo percekig nem eresztette el. Az a másfél hét elég volt ahhoz, hogy teljesen egymásba szeressenek, hogy idegenekből a másik felévé váljanak. Rövid idő alatt összejöttek, ez pedig sokat segített rajta, mert Heesoo jó ember. Ő rávette, tanuljon, járjon rendesen iskolába, hozza helyre a kapcsolatait, de nem csak meggyőzte ezek felől, hanem segítette is mindenben, így könnyebben tért vissza. Lassan felépült feltámadt közénk, miközben Heesoonak elmondott mindent, aki ezek birtokában olyan csodát tett, amit több pszichológus együttes erővel nem bírt létrehozni. Megmentette az életét, a semmiből hozta vissza ezért pedig mindenki nagyon hálás neki.

Viszont sokáig ők hiába voltak egy pár, valamiért nem feküdtek le. Taenak nem volt szembetűnő ez, mert egyre boldogabb lett, csak akkor eszmélt rá erre, mikor egyszer elmentek bulizni Heesoo pedig jó férfi módjára sörözni kezdett, aminek az volt az eredménye, hogy este otthon, mikor lefeküdt az ágyba ruhástul, Tae pedig odabújt hozzá háááát..... mondjuk úgy, megmozdult valami közöttük. Ekkor pedig nem haboztak, nem húzták tovább, lefeküdtek.... félig. Mert Tae megint erőszakos volt, hiszen azt nem kezelték, így jött a következő amiből ki kellett gyógyítani. De persze Heesooról beszélünk. A töménytelen mennyiségű szex, amivel az álmait is jobban sikerült kezelnie, végül mivel teljesen eltüntette azokat, nem ment más rovására. Nagyjából másfél évig töltötték együtt minden percüket, utána pedig csak azért váltak szét, mert megmutatkozott köztük az egyetlen ok, amiért muszáj volt. Heesoo öregedett, ő sem volt fiatal, bár fiatalabb volt sokkal, mint Wonmin. De ez a kor akkor is azzal járt nála, hogy gyereket szeretett volna. Ám Taehyung még kezdő tini volt hozzá, ketten nem vállalhattak volna. Sokat szenvedtek emiatt, egyiküknek sem felelt meg a felállás, nem tudták a másikat felhőtlenül boldoggá tenni, így fájó szívvel bár, de megegyeztek, szakítanak. Taetae újra depressziós lett, szerintünk pedig Heesoo is ám, mert vele találkoztunk sokszor és nagyon szerette Taehyungot, látszott rajta. Tae ugyan keresett magának mást, voltak párjai, de nem volt az igazi soha, ezúttal pedig ő vált meg mindig tőlük, végül azonban elege lett, feladta a kutatást. Akkor féltünk, megint elveszítjük, visszazuhan abba az állapotába, ám szerencsénk volt. Heesoo rendesen kitanította, miért is kell élni és hogyan, ezért képes volt önmagától kikászálódni a borús időkből, ha pedig rossz kedvében volt, elég volt csupán felhozni az angyal nevét, máris mosolygott.

A jelen, harmadik fél szemszöge

-Majd jöttetek ti és most itt vagyunk. Én pedig ezért tuti kapni fogok, de igazatok van. Jogotokban áll tudni ezeket, mert már részesei vagytok. Wonmin megjelent, újra kárt tett, újabb emberek lettek áldozatai, ráadásul olyanok, akikért Tae meghalna. Heesoot is megismertétek, most már tudtok mindent, így képesek vagytok rajta segíteni is, melynek itt az ideje. Maga alatt van a történtek miatt, újra saját lelkével küzd, de már Heesoo nem segíthet, mert nem a párja. Most ti vagytok azok, nektek kell megoldást találni és megmenteni, mert van amivel nem bír egyedül megküzdeni, viszont már nem is kell neki.


(Folytatjuk :D Na most már mindent tudtok és remélem mindenkinek feltűnt a törött karos rész. Mert ha visszaemlékeztek, Heesoo megfogta Tae karját mikor nála aludt és attól pattant el, attól csavarodott be újra és eredt futásnak. Szóval, tessék minden apróságra figyelni :3 A spoilerezőknek pedig gratulálok :D szépen rájöttetek ám.
Közben pedig a nem blogos FONTOS dolgok!
1: Block B jön Budapestre olééé! :D De ettől még nagyon kellenek a Make-ek. Az az 1500, szóval tessék nyomni és mindenkit bevonni.
2: FTISLAND! Nagyon fontos, mert le vannak maradva. Legalább az első helyet szerezzük meg és vigyük, még ha azzal nem is érjük utol magunkat a többi kampányhoz képest. Elsőre helyre az FT!
ÉS TOLJÁTOK! Tényleg tessék szórni, felkérni mindenkit nyomjon rá, mert látjátok! Minden LEHETSÉGES! Csak hinni kell benne és dolgozni érte!
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )