Three sides of life 83. rész: Jin vagy Tae?

(Ide rakok zenét. Oldalt: TSOL83. Jó hallgatást is!)

-Majd jöttetek ti és most itt vagyunk. Én pedig ezért tuti kapni fogok, de igazatok van. Jogotokban áll tudni ezeket, mert már részesei vagytok. Wonmin megjelent, újra kárt tett, újabb emberek lettek áldozatai, ráadásul olyanok, akikért Tae meghalna. Heesoot is megismertétek, most már tudtok mindent, így képesek vagytok rajta segíteni is, melynek itt az ideje. Maga alatt van a történtek miatt, újra saját lelkével küzd, de már Heesoo nem segíthet, mert nem a párja. Most ti vagytok azok, nektek kell megoldást találni és megmenteni, mert van amivel nem bír egyedül megküzdeni, viszont már nem is kell neki.

A fiúk hosszú percekig hallgattak, nem mondtak semmit, csak ültek az asztalnál. Először Hopeot nézték, majd inkább lefelé tekintettek. Saját kezüket vizslatták amint ujjaikkal játszanak, végül Jungkook szólalt meg elsőnek.
-Tudom mit érezhetett. - pillantottak rá a többiek, Jin pedig alig emelte fel a fejét - Mikor megjelent az utcán görcsbe rándult a gyomrom tőle. Azelőtt is csak úgy felbukkant nálunk, mikor Heesoo hazakísért. Fogalmam sincs, honnan tudja ennyire merre járok folyton, de félelmetes, reggel mikor meg felbukkant.... azért imádkoztam bárcsak Tae is felbukkanna, vagy Heesoo, de nem tették.... Hirtelen fel sem fogtam, mit akar, csak azt, hogy én nem akarom, hogy hozzám érjen. Gyors volt és nem figyelt rám, uralkodni akart rajtam, mikor pedig becsúszott a keze a nadrágomba.... - zárta össze lábait és nagyot nyelt - Csak Taetae és Jin érhet hozzám úgy senki más! - bújt karjaiba fejét ölelve.
Seokjin szíve egyre apróbb darabokra töredezve a nap folyamán végül porrá őrlődött a kisebb szavaitól. Odabújt hozzá és hátát simogatva puszilt arcának azon részére, ami kilátszott karjai alól.
-Semmi baj picur. - nyugtatta, majd homlokát nekidöntve szedte össze erejét - Vigyetek el hozzá!
-Mondtam, nem jó ötlet. Ott rátámad bárkire. Nem lát, nem hall, mint a dühös bika.
-Vigyetek el hozzá! Szükségünk van most egymásra. - nézett fel Hoseokra - Nem hagyom egyedül egyiküket sem ilyen helyzetben, így most őt sem fogom. Vigyetek el hozzá!
-Rendben. - válaszolt inkább Jimin - Majd én megvédelek titeket. Egy ember ellen még meg tudlak pláne, hogy ismerem. Tudom, hogyan mozog, bár rég láttam harc közben. Csak kicsit még szedjétek össze magatokat. Utána megyünk.
Ezért ültek pár percet, míg Kook magához tért. Párja apró csókjaitól cseppet megnyugodott lelke, de a zaklatottság nem tűnt el. Hogyan is válhatott volna semmivé, hiszen még friss volt a dolog, egészen élénk és új. Reggel történt, így estére esélytelen volt megszűnése. De Jin jelenléte sokat segített. Barátjai közelsége is kik tudták, min is mehetett át, ám el akarta mondani másnak is. Még egy embernek aki fontos volt neki, bár az egyáltalán nem rajongott értük mégis, Jungkook úgy érezte, kötelessége megosztania vele.
-Yoongi? - szipogott kicsit, mert elejtett pár cseppet míg Seokjin ölelgette.
-Mi a baj öcsi? Rácsukták az ujjadra a háló ajtaját, mert kettesben akarták Jinék? - viccelődött bátyja amin meg is lepődött a fiatalabb.
-N...nem. Én csak.... el akartam mondani valami fontosat, azért hívtalak.
-És mi lenne az?
-..... Megígéred, hogy nem fogsz emiatt haragudni ránk?
-Ohh.... biztos érdekel engem a dolog? A hálószobás szokásaitok en
-Nem olyan téma. Csak.... Taehyunghoz van köze.
-Na, de jó! Mivel bántott a kis.... a társad? - fogta vissza magát Suga. Számára pont Taetae volt az, akit nehezen fogadott be, elvégre ő húzta ki öccséből a meleg énjét.
-Ő semmivel. Védeni próbált csak höhh. - mosolygott egy pillanatra hülyeségén, hogy beismeri - Önfejű vagyok.
-Ezt eddig is tudtuk.
-Tae egyik exével összefutottam, akivel szemben védeni próbált. Gyűlöli azt a férfit azért, mert őt brutálisan bántalmazta.
-Na de jól kezdődik. Remélem hozzád nem ért az a mocsadék. - hallatszott Suga hangjából az idegesség. Lehet, hogy Jungkook az ő felettébb bosszantó öccse, de ne bántsa senki! Bár ezt már tapasztalhattuk tőle, hogy védi mindennel szemben.
-De. Elkapott reggel.
-Kórházban vagy? Anyáéknak szóltál? Hova vittek?
-Nem vagyok ott, nem lett bajom. Mármint testileg semmi. - csillapította bátyját.
-Jaj, ne húzd már! Mond, mi volt?
-Falhoz nyomott és..... Yoongi hozzám csak Jin és Tae érhet úgy. Más nem. Ezt mért nem tartja tiszteletben más?
-Hahh.... nem tudom mit kéne mondanom......
-Azt, hogy nem bántod emiatt Taet.
-Ez nem az ő hibája. - válaszolt Suga, mitől megkönnyebbült Jungkook - Nem jössz át estére? Vagy.... nem tudom, mi a tervetek.
-Előkerítjük Taetaet, mert miután laposra verte a fickót a próbálkozásért eltűnt.
-..... Bírom a párod, igyunk meg egy sört!
-Hehe. - kuncogott fel Kook.
-Nem, de most komolyan. Megismerném szívesen. Meghívlak.
-Majd ha meglesz megmondom neki.
-A két dilis haverja nem tudja merre lehet?
-De. Mindjárt indulunk is, csak.... fel akartalak hívni. Anyáéknak nem tudom elmondani, így te maradtál, mint családom. - várt egy kicsit Kookie valami válaszra, ám Suga hallgatott. Nem volt a szavak embere, ha beszélni kellett ilyesmiről - Most mennem kell. Előkerítjük Taet.
-Hajrá! Vigyázzatok egymásra!
-Igyekszünk. Megyek Yoongi.
-Szia öcsi!
-Szia! - tette le a telefont és kicsit megnyugodott, hogy a bátyja jól kezelte és nem akart Taehyungnak menni, hanem megfelelően látta a felállást, nem az ő hibája. Ráadásul segített rajta, hogy Tae laposra verte Wonmint. Így Suga szemében hatalmasat nőtt és ezért már talán jobban elfogadja a triót, mint ez előtt.
-Kookie. - jelent meg Seokjin és lassan mászott mellé az ágyra - Minden rendben? Tudtál vele beszélni normálisan? - ölelte magához a kisebbet. Aznap eléggé anyásan viselkedett vele.
-Igen. Meglepő, de normális volt most tényleg. Le akar ülni sörözni velünk. - mosolygott.
-Akkor majd elmegyünk vele. - viszonozta Jin - Indulhatunk?
-Menjünk! Már hiányzik Taetae. - kelt fel.
-Nekem is. - indultak ki a hálóból.
-Jjanggu jöhet?
-Most nem. Had pihenjen. Rá is ráfér.

Hoseok és Jimin vezette őket arra a helyre, ahova régen együtt járt Tae fiatalabbik társával. Ott vezették le a feszültséget egy ismerős segítségével, ki kitanította őket rendesen, így mindketten képesek voltak megvédeni magukat. Sokat küzdöttek egymás ellen, ezért Jimin volt az, ki elsőnek szeretett volna belépni az edzőterembe, minek ajtaja nyitva volt, ebből pedig biztosra vették, csak Tae miatt nincsen zárva, mert régen, mikor végleg eljöttek az edző felajánlotta nekik, ha bármikor szükségük lenne rá, ő mindig szívesen adja nekik kölcsön a kulcsot. Ezért Jimin nem lepődött meg és lelkiekben már készült, meg kell majd küzdenie legjobb barátjával, ha az megint elvesztette ép eszét. Ám ezúttal mintha nyugodtabb lett volna talán azért, mert már régóta ott püfölte a zsákot tiszta erejéből. Az a hely, ahova mentek, egy kickbox edzőterem volt. Szinte mindennel fel volt szerelve, mégis megtartotta kellemes, családias érzését, hiszen egy korábban másik sport szerelmeseinek adott otthont, miből a bordásfalat megtartotta a tulajdonos. Csupán egy fal tetején lévő nagyobb ablakokon szűrődött be fény, ám már nem járt fent a Nap, így az utcalámpák voltak azok melyek láthatóvá tették valamennyire a termet, hiszen Tae nem kapcsolt villanyt. Anélkül is látta jól a célpontot, de még ha nem is lett volna így, csukott szemmel is tudta, hol az a nyamvadt zsák melyet régóta püfölt hol kézzel, hol lábbal.
-Taehyung? - szólt be félve Jimin a terem túlsó feléről és remélte csak, társa most nem fog nekik rohanni.
-Hm? - állt meg és a hang irányába nézett az említett.
-Taehyung? Csak mi vagyunk azok Hoseokkal és... a párjaiddal.
-Mmm.... menjetek haza. - morgott - Majd megyek, ha végeztem. - folytatta elkezdett edzését, pedig a víz már folyt róla és ereje is fogyott lassan.... lassan, de biztosan.
-Huh, de jól reagált. - könnyebbült meg Jimin és villanyt kapcsolt maguk mögött - Te jó Isten. Erre nem számítottam.
-Akkor magatokra hagyunk titeket. Az öltözőknél megvárunk. - fogta társát Hope és előre mentek.
-Kicsim!
-Jin. - állt meg újra Tae, de a zsákot nézte.
-Kook jól van?
-Hát.... kicsit megviselte a dolog, de most rád lenne szüksége.... és nekem is.
-Még maradok egy kicsit. Menjetek haza, majd megyek én is.
-Csak veled mennénk. Most... együtt kéne lennünk. - fogta meg Jungkook kezét, majd lassan indult meg másik párja felé - Téged is megviselt, őt is és engem is. Hiányoztok, hiányzik a vidám énetek, akik mindig szexet akartak és rajtam lógtak.
-Jaj Jin. - ölelte meg a zsákot Tae.
-Kicsim tudom, mi történt, Hoseokból kihúztuk.
-Remek.
-De ha elmondtad volna, akkor sokkal könnyebben megoldjuk. - álltak meg előtte, Tae pedig félig a zsák mögé bújva nézte őket a halovány sötétben.
-Nem szabadott volna felmerülnie semminek ebből az egészből. Semmit sem kéne tudnotok.
-De már tudjuk. Én tapasztaltam is. - lépett előrébb Jungkook, de Seokjin valamiért nem engedte közelebb Taehoz. Magához ölelte és csukott szemmel bújt a nyakába, míg a kicsi magyarázott tovább - Tényleg eltörte a kezed?
-Igen.
-És téged megerőszakolt?
-Igen.
-Sokszor?
-Jó néhányszor. - nyelt nagyot majd elengedte a zsákot és szomorúság helyett inkább a dühöngést választotta, hogy levezesse fájdalmát.
-Engem megpróbált.
-Tudom. - ütött erősebbet. Ettől csak mérgesebb lett.
-De nem sikerült neki. - hámozta le magáról Jint, majd Taehoz lépkedett, amitől kicsit féltette másik párja. Jimin és Hoseok épp eléggé ráijesztettek, hogy a dühöngő Taehyungot nem érdemes zavarni, ráadásul már korábban megütötte gyenge pillanatában a kisebbet.
-Kookieh.
-Nem fog bántani.
-Jimin mesélth. - állt meg lihegve Taehyung és a picurt nézte.
-Igen. De engem nem bántasz.
-Már korábban megtettem. - nézett inkább el.
-Az más volt. Pánikoltál. Most csak dühös vagy, de nem rám, csak miattam. - fogta meg kezeit - Most szükségem van rád. Nem tudom, hogyan birkózzak meg ezzel. Jin is szenved. Együtt meg tudjuk oldani, de ahhoz te is kellesz. Segítesz nekünk?
-Ha én ott vagyok csak baj ér titeket. - pillantott Kookra.
-Ez nem igaz. - hagyott némi szünetet Tae mielőtt megszólalt volna és ez idő alatt Jungkook szépségében gyönyörködött.
-Emlékszel mennyire izgatott lettél, mikor megtaláltad a dobozomat?
-Igen. - vigyorgott a picur.
-Az mind Wonmin miatt van. Mert ő rászoktatott. Azért haraplak titeket és szeretem, mikor szenvedtek az élvezettől, mert ő erre tanított. Sokkal durvább szexszel indítottunk, én pedig ahhoz szoktam és nem tudok elszakadni, csak nagyon erős koncentrációval. Különben, ha rajtam múlna, ép felület nem lenne rajtatok, minden este addig szeretkeznénk, amíg nem könyörögnétek már, hagyjuk abba. Engem az izgat fel, ha fáj nektek. Ettől rettenetes beindulok, mert Wonmin olyankor kívánt engem a legjobban, ha fájdalmamban nyögtem fel, ha szenvedtem alatta, ha kínozhatott. Volt hogy majdnem megfulladtam, már elájultam mikor fojtogatott. Rengeteg kellék és egyéb tárgy járt bennem, amitől én meg orvoshoz mászkáltam. A legrosszabb pedig a végén volt, mikor már teljesen a tulajdonává tett. A mi hármasunk gyermek mese az ő orgiáihoz képest. Mi szeretjük egymást és szerelemből szeretkezünk, ott viszont csak szexelni akartak és egy fiatalt maguk alatt tudni.
-Végigmentek rajtad. - esett le Seokjin álla.
-Ezt Hoseokék nem tudják. Az első orgia után hívtam fel pánikolva őt. Akkor.... - csukta be szemeit egy hosszú pillanatra - undorodtam magamtól is. Pedig csak három barátját hívta át, de nekem már az sok volt. Azt mondta, ez csak felizgatja és jobban fog kívánni, hogy nem fognak... bennem járni, de hazudott. Gusztustalan volt, még csak helyesek sem voltak, pedig az sokat segített volna. Csak úgy, kézről kézre adtak és hiába kértem, hogy segítsen, ő inkább bekötötte a számat. Már akkor úgy kezelt, mint egy tárgy, amit kölcsönadott. Nem érdekelte, mit érzek, meg sem kérdezte, mit szeretnék. Este is azt hitte minden rendben, miközben a sírógörcs kerülgetett. Mikor pedig elaludt segítséget kértem.
-A legdurvábbról fogalma sincs senkinek. - könnyesedtek Jin szemei.
-Csak Heesoonak. Csak ő tud mindent. Azt is, hogy hogyan tört el a karom. Miután visszamentem még kedvesen kezelt, de már akkor is csupán néhány óráig, mert hamar beállítottak a barátai. Már vagy nyolcan jöttek plusz azok, akiket hoztak. Fizetett kisfiúk, velem egykorúak. Eladták őket, Wonminék pedig megvették szegényeket az élvezetért. Én menekültem hozzá, szorítottam a ruháját minden erőmből, el nem akartam engedni, de lefejtette magáról az ujjaimat. Akkor tűnt el végleg a rózsaszín köd, mikor mosolyogva adott oda egy barátjának, ő pedig leült és leszopatta magát az egyik szolgával. Gondoltam, megpróbálok menekülni, hátha sikerül, de inkább nem tettem. Sokan voltak, esélyem sem lett volna, így elviseltem. Próbáltam nem ott lenni fejben, nem figyelni arra, ami történik, ezért csak foszlányaim vannak, mert a legfájdalmasabb pillanatokat így sem bírtam kizárni. Sosem éreztem még olyan kínt, mint akkor. Még az is megfordult a fejemben, hogy a nap végére a férfiasságom is elvesztem, ha így folytatják, vagy inkább meghalnék csak fejezzék be. De szerencsére nem történt meg egyik gondolatom sem. Azzal legalább tisztában voltak, honnan visszafordítható a dolog, honnan nem. Mikor végre hazamentek remegtem. Kimerültem és féltem is. Vagy félórát álltam a zuhany alatt, miközben igyekeztem nem pánikolni és bőgni, mint egy óvodás. Le akartam mosni magamról azoknak az állatoknak az érintését, de még hosszú ideig nem éreztem azt, hogy sikerült. Ez mondjuk érdekes.... - merengett el, arca pedig néhány pillanatra boldognak tűnt - Heesoo csókjai után már tiszta voltam. Végül nem a fürdéstől váltam azzá, hanem tőle. - nyugtatta és pihentette magát, meg társait is egy szebb emlékkel - Na de a zuhany után kimentem Wonminhez, hogy elmondjam neki, ezt többé nem és itt befejeztük. Nem tudom, honnan voltam még olyan bátor és mért hittem azt, el fog engedni. Határozottan álltam elé, de ez azonnal el is szállt mikor dühös lett. Őrjöngeni kezdett, elkapott, majd az ágyra nyomott. Könyörögtem neki, engedjen el, ne tegye ezt velem, akkor maradok, ám nem figyelt rám, újból. Hátratekerte a kezem, levette a nadrágját, majd a boxeromat is lehúzta, miközben végig azt mondogatta, megmutatja nekem, hol a helyem. Én menekülni próbáltam, mikor pedig belém hatolt adrenalin löketet kaptam. Kapálózni kezdtem és hirtelen rengeteg erőm lett, így a nagy ellenállásban az általa fogott kezem eltört. Tuti arra utazott, mert teljes súlyával nehezedett rám, térdelt a hátamba a karomon keresztül. Hallottam egy roppanást, majd szinte azonnal még egyet és iszonyatos fájdalmat éreztem. Üvöltöttem, de nem engedett, csak mikor már nem mozogtam. Majd elájultam a kíntól, viszont mikor felkelt, hogy hozzon kötelet, kértem jégkockát. Tudtam, ha azt hozom fel neki, mivel tud engem jobban kínozni harapni fog rá. Azt hitte, nem megyek sehova, megvárom míg visszaér, de eszem ágában sem volt. Összeszedtem a maradék erőmet, majd kinyitottam az ablakot és elszaladtam, ahogy tudtam. Félkézzel nehéz volt átmászni a kerítésen, ám mikor meghallottam, hogy üvöltve keres, szárnyra kaptam. Csak az vitt előre, hogy nem akarok meghalni, de ha ő elkap, akkor megfogok. Meg sem álltam a kórházig, onnan meg már tudott mindent Hoseok is. - legyintett - Ezért mondom, csak baj ér titeket. Ilyen múlttal hogyan ne érne? Ha nem Wonmin, akkor az én állatias felem lesz az, aki kárt tesz bennetek. De nem ő az egyetlen a múltamból. A többiek még mind bánthatnak titeket. - nézte Kookot fájó szívvel. Most tényleg azért kell elküldenie, mert túl szép és baja fog esni mellette? Ráadásul a kicsi már a sírás határán állt, mert érezte legrosszabb rémálmát beteljesülni.
-Nem érdekel Tae. - szólalt fel határozottan Seokjin. Összeszedte magát - Nem fogunk azért magadra hagyni, mert te azt mondtad. Majd mi eldöntjük, mikor volt elég, ám még nem volt az. - fogta meg a vállát szigorú arccal Taehyung pedig meglepetten nézte társát - Nem vagy egyedül, megszokhattad volna már. Ráadásul már kaptál egy Sugát is a nyakadba, aki megvédte az öccsét idegenekkel szemben egyedül. Vigyázunk egymásra, nem lesz baj, de te nem küldhetsz majd el mindenkit csak azért, mert vannak olyanok akik rosszat akarnak neked.
-Nem akarok elmenni! - bújt hozzá Kook - Ne küldj el, könyörgöm.
-Látod, így is borzalmas napja volt, ne ijesztgesd. - simogatta a legkisebb hátát - Nem küld el. Nincs semmi baj.
-Én kibírok mindent, de a hiányod nem. - szorította magához párját - Had maradjak. Titkos pár lehszek, - kezdet zihálni - nem kell sehol se beismernedh. Kéh kéhrelkh.
-Jaj, picur. - bújt hozzá Jin - Nyugodj meg.
-Had maradjakh. Had maradjunkh.
-Szeretlek Kook....... Nagyon szeretlek. Nyugodj meg!

(Folytatjuk :D Na kíváncsi leszek a kommentekre, meg majd a következő rész elejére, mit fogtok mondani. XD Jaj, olyan gonosz vagyok XD
FONTOS! FTIsland-et hirdetni tessék mindenhol. Nyomni a Make-et és tolni előre a srácokat!
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )