Kitty kitty 18. rész: N.I.S.

De csak a látszat volt ez, mert legbelül rengeteg érzelem kavargott benne. Düh, bosszúvágy, félelem, szeretet. Legszívesebben megkereste volna Yohant abban a szent pillanatban és megölte volna, de tudta, az ilyen állatok felkészültek egy-egy hibrid támadására, ezért esélye sem lenne ellene. Vissza tudta magát fogni, azonban a fenyegetést meg akarta torolni. Jimin szent és sérthetetlen, senki se gondoljon rá, aki nem méltó erre, arra pedig végképp nem, hogy kezet emel rá, vagy a selymes bundájából kulcstartót csinál!

– Miszter Jeon Jungkook, én Muk ügynök vagyok, a hölgy pedig Szo ügynök. A NIS*-től jöttünk és a rendőrök helyett nekünk lenne pár kérdésünk – ült le egy öltönyös férfi és nő Jungkookkal szemben a kihallgatószobában.

– Rendben.

– Ismeri ezt a férfit? – nyitotta ki a pasi a mappát amit magával vitt, majd egy képet kivéve belőle odatolta azt Jungkook elé. Már így is a földet súrolták nyuszifülei, de amint megpillantotta Yohan képét, még rosszabbul lett.

– Igen. Ő Yohan, a párom, vagyis... Azt hiszem, a volt párom már – nyelt nagyokat mialatt igyekezett nem nézni a képre. – De kicsit máshogy néz ki.

– Ezeket a sérüléseket ő okozta magának?

– Igen – kerülte az ügynökök tekintetét.

– El tudná mondani nekünk, milyen sérüléseket okozott még magának? Hogy mikkel fenyegette önt és hogyan tartotta önt irányítása alatt? – érdeklődött a hölgy. Lágy hangja volt ami segített Kooknak, így végre képes volt rájuk nézni.

– Nagyon fontos lenne a vallomása, hogy letartóztathassuk.

– Miattam? De ha kijut akkor... – sötétült el egy pillanatra a Világ Jungkook előtt.

– Nem fog kijönni. Ez az ember, akivel eddig együtt volt, már másokkal is csinálta azt, amit önnel – keresgélt továbbra is a mappában a férfi, majd újabb képeket mutatott Kooknak. – Nem ez az első eset és az eddigi nyomozás alapján szerintünk nem is ez az igazi neve, amit önnek mondott.

– Ezek a különböző énjeiről szerzett képek. Mindegyiken más hibridekkel van és nem volt egyszerű előkeríteni ezeket – vette át újból a nő a szót.

– Az ő vallomásuk nem lenne elég? – érdeklődött Kook, hátha ki tud bújni a tanúskodás alól, mire a két ügynök összenézett.

– Sajnos őket nem tudjuk megkérni, hogy tegyenek vallomást.

– Miért?

– Mert ők meghaltak.

– Micsoda?

– Maga nagyon szerencsés hibrid, hogy el tudott tőle menekülni. A többieknek nem volt ekkora szerencséjük – magyarázott tovább az ügynök. – Eddig öt hibrid maradványait találtuk meg különböző helyeken amik mind tűnhetnének balesetnek is, azonban felfedeztünk egy mintát az esetek között, végül a nyomok az ön által Yohan néven ismert férfihoz vezettek el.

– Sajnos elég ügyesen dolgozik, így nincs tőle DNS-ünk amit összehasonlíthatnánk a találtakkal, viszont ha ön vallomást tenne, akkor lenne indokunk kikérni az engedélyt és összeköthetnénk a többi esettel is – folytatta a pasi.

– Nem jönne ki élete végig a börtönből, de ehhez szükségünk van magára – biztatta Kookot a hölgy. 

– Rendben... – sóhajtott nagyot Jungkook. – De amíg nem kapják el, addig kérhetnék védelmet, vagy maradhatnék itt?

– Kap védelmet míg el nem fogtuk.

– A barátaim is. Őket is... megfenyegette. Azt mondta, ha bárkinek elmondom, mit tett, akkor elkapja és megöli őket.

– Persze, kapnak házi őrizetet. De előbb el kell mondania részletesen, hogy miket tett és mondott. Különben nem tehetünk semmit – magyarázott a nő mivel ő észrevette Jungkookon, hogy a hangja megnyugtatja.

– Rendben... Elmondok mindent.

Jungkooknak bár nehezére esett az összes részletet megosztani az ügynökökkel, mégis sikerült. Nem szívesen emlékezett vissza a történtekre, pláne nem ennyire tisztán rájuk, de Jimin és Taehyung miatt megtette. Őket féltette a legjobban és tudta, már veszélybe sodorta a barátait, ezért az ajánlat, miszerint fegyveres emberek fognak vigyázni rájuk, nagyon megtetszett neki. Míg ő mesélt, a többiek a rendőrőrsön várták. Ahogy telt az idő egyre idegesebbek és fáradtabbak lettek. Hosszú nap volt ez mindannyiuk számára, a történések pedig rendesen felpörgették őket, ezért szinte minden erejük elszállt mire Jungkook újra felbukkant. Remélték, hogy pihenhetnek, de nem így történt. A többieket is kihallgatták Yohannal kapcsolatban, bár lényegi információt egyedül Kook tudott csak szolgáltatni, viszont így mire mindenki végzett a védőőrizet tagjai is megérkeztek és végre el tudták hagyni az őrsöt. Mivel jelenleg úgy tűnt, egy lakásban fognak lakni, ezért csak két embert kaptak maguk mellé, ám ők teljesen meg tudták nyugtatni a csapatot jelenlétükkel és végre képesek voltak rendesen kipihenni magukat. Bár ebben az is közrejátszott, hogy addig nem mehettek sehova otthonról, míg Yohant el nem kapták. Reménykedtek benne, ez megtörténik az éjszaka folyamán, azonban reggel, mikor rákérdeztek, hogy elmúlt-e a veszély, sajnos kiábrándító választ kaptak. A tettes szökésben van és nem találják. Ez azt jelentette, hogy rengeteg időt kell majd négyesben összezárva eltölteniük, ha a pasas továbbra is jól el tud bújni a rendőrök elől, kik mindent bevetettek annak érdekében, hogy megtalálják. Ám sajnos egy idő után kifogytak a tippekből és a rendőrőrsön tett látogatás utáni harmadik napon Jungkookhoz fordultak segítségért, hátha ő tud valamit mondani. Volt néhány tippje ahol jártak Yohannal, viszont mint kiderült, sajnos egy sem jött be. Rokonokról és barátokról pedig nem tudott, így a fiúk lassan azon kezdtek gondolkodni, hogy mi lesz, ha Yohan soha nem kerül elő. Akkor tanúvédelem alá veszik őket és elköltöztetik mindannyiukat a Világ végére? Rettegésben kell leélniük az egész életüket egy sorozatgyilkos miatt, akiről az idő múlásával az is kiderült, hogy sokkal több áldozata volt, mint öt hibrid plusz Kook? Ez cseppet sem kecsegtetett valami szép életkilátásokkal, viszont vagy ez, vagy a halál, ők pedig élni akartak.

– Lemegyek a boltba akkor – vett fel egy táskát Yoongi. – Más nem kell nektek? – kotorta elő a listát zsebéből amit a többiek írtak neki. Mind nem mehettek le vásárolni, azt nem vállalták az ügynökök, így csak egy személy hagyhatta el a lakást egy fegyveres emberrel az oldalán, a választás pedig Yoongira esett.

– Fagyit – feküdt barátai között Jimin mobilján játszva, miközben a másik két fiú tévézett. Mindenhol fülek és farkincák lengtek a levegőben. Olyan volt, mint valami állatsimogató a kinyitott kanapé.

– Rendben. Vanília?

– Igen – mosolygott Jimin.

– Okés. Sietek vissza – kapta fel cipőit Yoongi, majd kilépett az ajtón és útnak indult az egyik álruhás emberkével.

Persze nem mehetett elől sehol, minden ajtó előtt várnia kellett egy kicsit, a boltba való belépés pedig kifejezetten szemet szúrt mindenkinek, de csak így volt biztonságos azok után, amiket megtudtak. Yohan nem csak egy uralkodni vágyó erőszakos embernek bizonyult, hanem egy gyilkosnak, aki hidegvérrel képes lenne bárkit megölni, ha olyan kedve támadna, ezt pedig nem hagyhatták figyelmen kívül.

– Más valamit? – kérdezett vissza az eladó miután minden lehúzott.

– Nem köszönöm – fizetett Yoongi.

Gyorsan elpakolt a táskájába és a szatyorba, amit kért, mivel a lehető legtöbb ételt kellett felhalmoznia, hiszen azt az utasítást kapták, hogy minél kevesebbszer hagyja el bárki is a lakást. Nehéz cuccokkal indult haza, viszont nem kellett messzire mennie, ezért nem aggódott. Ám mikor visszaértek a lakáshoz rengetegen álltak az épület előtt. Nem értették, mi ez a nagy felfordulás, viszont az őr gyorsan megkérdezett néhány bámészkodót akik azonnal felvilágosították. Rögtön elmondta Yoonginak is az információt, miszerint elvileg tűz ütött ki és beindult a tűzjelző, ezért áll kint minden lakó, majd már tárcsázott is mobilján. Yoongi először végignézett az épületen mely rossz érzéssel töltötte el. Ha tűz lett volna, akkor valahol füstölnie kellene valamelyik ablaknak, nem? Azonban sehol egy fikarcnyi fekete felhő, vagy egy láng, ami okot adna a tűzjelzőnek.

– Értettem. Indulunk az őrsre – fogta meg Yoongi karját a fegyveres pasi és magával vonta az autófelé.

– Mi történt? – érdeklődött rémülten Yoongi.

– A kiürítés során eltűnt Jimin. Belekeveredett a tömegbe és most nem találják. Mindenkit beviszünk az őrsre és azonnal megkezdjük a keresését.

– Jimin... Yohan volt az, igaz? – rohant a pasi mellett.

– Sajnos valószínű.

A valószínűnél azonban mindenki balszerencséjére sokkal biztosabb volt a helyzet. A tűzjelzőt Yohan indította be, a nagy felfordulás következtében pedig hatalmas előnye akadt az egy szem fegyveres őrrel szemben, hiszen neki három felé kellett figyelnie, míg Yohannak csak egyfelé. Remekül megbújt a tömegben, végül pedig Jimint sikerült elkapnia, ami csak akkor derült ki, mikor kiérve az utcára ellenőrzést tartottak. Az őr azonnal telefonált főnökének, mikor pedig letette pont hívta partnere érdeklődve a helyzet felől. Jimint, a calicot, Yohan elrabolta és sajnos ötletük sem volt, hová vihette.

– Felébredtél kiscica? – szólalt meg Yohan, amint Jimin nagyot sóhajtozva mocorogni kezdett. Eleinte nem tudta, hol van, de amint kicsit körbe tudott nézni rájött, hogy otthon fekszik a saját ágyában a picike lakásban.

– Mit csináltál velem? – forgott a Világ még Jimin számára, ezért menekülni sem tudott. Éppen csak fészkelődni volt képes egy kicsit, de semmi többre.

– Tudod – állt fel Yohan a székből és odaguggolt az ágy mellé. – Én rajongok a különlegességekért. Eddig mindenki, aki felkeltette az érdeklődésemet, különleges volt. Különlegesen erős, okos, foltos, vagy különleges fajú. Elsőre azt hittem, Jungkook is különleges, ami igaz is – simogatta Jimin arcát, ki próbált kibújni az érintés alól, de nem volt elég ereje hozzá. – De amint megláttam rólad az első képet tudtam, hogy te különlegesebb vagy. Nem voltam képes dönteni. Mindkettőtök kellett, szükségem volt az ő puha füleire és a te foltos bundádra, de – sóhajtott nagyot. – Két barátot nehéz egyszerre elkapni. Viszont nem bánom, hogy így alakult – fogta meg Jimin arcát. – Mert te vagy az igazi trófea.

– Mit akarsz tőlem? – dünnyögött Jimin.

– Ohh, nem sokat. Csak egy-két dolgot. Azt akarom, hogy úgy viselkedj majd velem, ahogyan Yoongival – engedte el Jimint és végigszaladtak ujjai a calico testén. – A többit majd elveszem magamtól, ahhoz te nem kellesz.

– Tőlem nem kapsz semmit – csapott erőtlenül Yohan kezére.

– Azt majd meglátjuk – vigyorgott. – Biztos szereted ha cicának hívnak, ugye? Szerintem van valami, ami jobban tetszene. Tudod, hogy hívják angolul a cicusokat? – szagolt Jimin hajába. – Kitty kitty – fogott hirtelen Jimin nyakára. – Ajánlom, hogy hallgass erre és ne kelljen ciccegnem, különben rövidebb lesz az életed, mint azt gondolod, megértetted cicus? – Jimin pedig félelmében bátortalanul bólogatott, már amennyire tudott. – Ennek örülök – engedte el a calicot és felkelve az ágy mellől visszatelepedett a székbe. – Pihenj még egy kicsit. Hamarosan szükséged lesz az erődre, cicamica – vigyorgott ördögien Jiminre, ki azonnal vissza is aludt.

– Mi történt? – futottak össze a fiúk az őrsön amint beérkezett mindkét autó.

– Hirtelen beindult a riasztó, mi pedig elindultunk lefelé az őrrel – magyarázott Taehyung. – Az egyik pillanatban még ott volt mögöttem Jimin, a másikban pedig eltűnt. Mintha felszívódott volna.

– Az egész az én hibám – ült le Jungkook egy székre és kezeibe temette arcát. – Haza kellett volna mennem, nem kellett volna eljönnöm veletek.

– Hogy aztán belőled is csak egy emlék legyen? Nem, ez nem a te hibád – morgott Yoongi. A rendőröket hibáztatta teljesen jogosan és legszívesebb beviharzott volna az eligazításra közéjük, hogy elhordja mindennek őket, de ez nem segített volna semmin, így csupán idegesen járkálni kezdett.

– Szerinted tudják, hova vitte? – érdeklődött Taehyung.

– Szerintem gőzük sincs. Eddig sem találták, most sem fogják.

– Nem lehet, hogy Jiminnek baja essen.

– Valahogy rá kell jönnünk, hol vannak – ült le Yoongi is és gondolkozni kezdett.

Sajnos nem jutottak ők sem sokra, ahogyan a rendőrök sem, kik tőlük próbáltak meg valami információhoz jutni. A fiúk érdeklődtek, hogy mi lehet a tippjük, de nem osztottak meg velük túl sok infót csupán annyit, hogy körbejárnak majd néhány helyen, hátha szerencséjük lesz, továbbá megnézik az utcai felvételeket is. Másra nem támaszkodhattak, ez volt az utolsó esélyük, mivel minden helyet kilőttek ahol Yohan megfordulhatna.

– Hova mennek? – pattantak fel a fiúk néhány óra múlva mikor meglátták, hogy golyóállómellényben indulnak meg hatalmas lépésekkel a kijárat felé.

– Van egy tippünk, de maguknak itt kell maradniuk.

– Mi? Ezt nem mondja komolyan! – mordult fel Yoongi. – Maguk eddig sem tudták elkapni azt a pasast, majd nem tudtak megvédeni sem minket, most pedig, hogy akadt egy lehetőség, hol lehet a párom és ez az elmebeteg, még csak oda sem mehetek a környékre, hogy tudjam, élve jön-e ki abból az épületből, vagy sem.

– Túl veszélyes és nem biztos az információ. Itt meg tudjuk védeni magukat.

– Nem tarthatnak itt akaratom ellenére, mivel nem vagyok gyanúsított.

– Nem, de maga veszélyeztetett tanú.

– Lemondok a védelemről. Magukkal megyek! – indult el Yoongi.

– Várjon! Uram! – loholt utána az ügynök.

(* A NIS kb. a koreai FBI.

Na mi is rohamléptekben haladunk, de csak mert akadt időm és még kedvem is van. :D Remélem, nem gond. :)

Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )

Kitty kitty 17. rész: Rohamléptek

– Belépett volna Jungkook profiljába? Csak nem tudja a jelszót.
– Szerintem nem belépett – pillantott ez eltűnőben lévő páros után Jimin. – Yohan elvette a mobilját.
– Ez nagyon nem tetszik nekem.
– Hát nekem sem...
– El kell kapnunk amint lehet! – vetett haragos pillantásokat Jiminre, bár a dühe nem felé irányult.
– Igen! Egyetértek – viszonozta a tekintet a calico.

Jimin áthívta magához Taehyungot, illetve Yoongi lakásába, hogy beszélgessenek arról, amit láttak. Ahogy egyre több teóriával álltak elő, úgy lettek egyre idegesebbek és kezdtek csak jobban aggódni a nyúl miatt. Szerették volna megtudakolni, hogy jól van-e, de erre nem akadt lehetőségük, hiszen ha igazuk volt, akkor Jungkooknak semmi kapcsolata nem akadt a külvilággal amit  Yohan ne ellenőrzött volna. Mire Yoongi elszabadult a munkából és egy kis bolti kitérő után hazaért, a lakásban eluralkodott a pánik, mellyel eleinte nem is tudott mit kezdeni, hiszen nem értette. Amint belépett az ajtón már azon is meglepődött, hogy Taehyung a kapott papucsával kezeiben fogadta, Jimin pedig mögötte kuporgott.

– Mi a fene folyik itt? – dermedt le a küszöbön Yoongi, miközben a fiatalok nagy sóhajjal megkönnyebbültek.

– Jungkook bajban van? – ugrott elő Taehyung háta mögül Jimin.

– Mi? – zárta be az ajtót az idősebb mialatt próbált rendesen figyelni a calicora, kinek foltos farkincája idegesen lengedezett háta mögött, fülei pedig igyekeztek megbújni hajában.

– Yohan csinált vele valamit és most is csinál. Lehet fogva tartja, vagy bántja is, vagy megfenyegette. Lehet Jungkook egy túsz! – hadart Jimin.

– Mi van? Ezt a sok hülyeséget meg honnan vettétek? – indult befelé a lakásba. – Szia! Mi még nem találkoztunk, csak hallottam rólad, de üdv a lakásomban. Yoongi vagyok – hajolt meg enyhén Yoongi Taehyungnak, majd folytatta útját a konyhába a vásárolt kajával.

– Taehyung – üdvözölte a tulajt Tae.

– Ez nem hülyeség Yoongi – rohant párja után a fiatalabb. – Ma elmentünk Jungkook munkahelyére és felbukkant Yohan is. Kook hamarosan kijött a munkahelyéről, majd adott valamit Yohannak és elindultak.

– És ez olyan gyanús? – pakolt le Yoongi és elkezdte eltenni a vásárolt holmit.

– Nem is köszöntek egymásnak, se egy puszi, vagy valami, még egymás kezét sem fogták.

– Lehet összevesztek előző nap és Yohan meglepte, mint ti, hogy kiengesztelje.

– Mi is ezt hittük, de miután elindultak Yohan nyomkodta a telefonját és akkor kaptam egy üzenetet Kooktól, hogy túlórázik és nem tudunk beszélni munka után – aggodalmaskodott Jimin.

– Biztos jó oka volt hazudni – csukta be a hűtőt az idősebb és párjához fordult.

– De nem ő írta az üzenetet. Az ő kezei a zsebében voltak. A telefonját adta Yohannak és ő írta az üzenetet. Yoongi, valami nagy baj van közöttük – hallgatott el Jimin, de a szeméből sugárzott, mennyire kétségbe van esve. Yoongi a calicot nézve elgondolkozott, majd tekintete Taehyungra tévedt.

– Te is így gondolod?

– Jungkook nagyon rossz kedvű volt és Jiminnek igaza van. Jungkook nem írt semmit a telefonjába. Szerintem is elvette tőle Yohan és ő írt Jiminnek.

– Látod? Most mit csináljunk?

– Jó. Hiszek nektek – dőlt a hűtőnek az idősebb. – De úgy tűnt, Yohan odavan Kookért és mindentől megvédené. Pont ő bántaná?

– Ő is egy ember, Yoongi. Nem hibrid – szomorkodott Jimin.

– Gyere ide! – vonta magához párját Yoongi, majd szorosan átölelte, még fekete macskafarkát is körétekere. – Mit akartok tenni?

– Holnap elmegyünk megint érte, de most beljebb fogjuk várni és megpróbáljuk elrabolni Yohan elől.

– Ugye tudjátok, hogy ha igazatok van, akkor Jungkook nem mehet haza, ha megszöktetitek Yohan elől. Sőt, a munkahelyére is mindig érte kell majd mennetek.

– Ahh... – szomorodott el Taehyung is.

– Az nem lehet, hogy nem tudjuk megmenteni! – engedte el Yoongit a calico.

– Hát... – gondolkozott és bár nagyon ellenezte a saját ötletét, mert nem szerette a nyuszikát, azonban ez az ember probléma jobban felidegesítette, mint amennyire mély ellenszenvet táplált a másik hibrid iránt. – El sem hiszem, hogy ezt mondom, de... ideköltözhet, amíg nincs megoldva az ember gond.

– Ez jó ötlet – nyugtázta Taehyung a dolgot.

– De te nem szereted Kookot. Költözhetne inkább hozzám – próbált segíteni Jimin.

– Az nem jó ötlet. A te lakásod kicsi és jobb, ha többen vagyunk, ha valami gond adódna.

– Szerinted utána menne? – érdeklődött Taehyung.

– Nem tudom, de ha a munkahelyére elment érte, akkor szerintem máshová is.

– Akkor költözz te is ide, Taehyung! – fordult társa felé Jimin, miközben Yoongi szemei elkerekedtek.

– Nem hiszem, hogy ennek a ház ura örülne.

– De megengedi. Ugye megengeded, Yoongi? – tért vissza párjához a calico. – Kérlek Yoongi, csak egy rövid időről lenne szó... De ha nem engeded meg, akkor mehetünk Taehyunghoz.

– Inkább legyetek itt... Nem örülnék, ha... Jobb, ha itt vagy. Ha nem zavar titeket a kanapé, akkor te is aludhatsz itt Taehyung – vett magán erőt Yoongi. Tudni akart Jiminről, hogy hol van és merre jár, ha már egy ilyen potenciálisan veszélyes ember mászkált az utcán, akibe ők bele fognak kötni.

– Ennek örülök. Akkor tervezzük meg a holnapot, Taehyung! – engedte el párját Jimin, majd rohant is vissza a nappaliba.

– Köszönöm.

– Ha igazatok van, akkor veszélyes dologba fogtok holnap. Nem ártana bevonni a rendőrséget, ha Jungkookból sikerül majd kiszedni valami terhelőt Yohan ellen.

– Gondoltam rá, de Jiminnek nem akartam mondani. Így is halálra van rémülve – feszengett Taehyung. – Köszönöm, hogy segítesz.

– Semmiség... Menj, mert Jimin kiakad!

– Megyek – hagyta magára Yoongit Tae.

Jimin teljesen átgondolta a következő napot. Felmerült benne, hogy napközben előre szólnak Jungkooknak mielőtt végezne, miszerint másfelé menjen ki az épületből, de inkább elvetették Yoongi tanácsára. Ő korábban is sokat figyelt a hasonló hírekre a tévében és az interneten ezért tudta, hogy azok, akik félelemben élnek nem fognak kapni a menekülés lehetőségén. Képben volt a helyzetet illetően, de csak néha mutatta meg tudását. Nem szerette volna, ha Jimin ártatlan lelke is elmélyül ebben a témában annyira, amennyire ő tette.

– Remélem holnap is elenged korábban a főnök, meg Taehyungot is és időben odaérünk – feküdt le Jimin, majd szinte azonnal Yoongira mászott és rajta helyezkedett el.

– Biztos elenged. Max elvállalom túlórába az idődet – ölelte magához a fiatalabbat. – Együtt jöttök vissza majd Taehyunggal?

– Igen. Cuccokkal, mindennel együtt jön már holnap és onnantól négyen leszünk egy ideig.

– Szuper lesz – sóhajtott nagyon Yoongi.

– Hamar rendeződik. Rájön majd Yohan, hogy nem kezdhet ki velünk és lelép.

– Így gondolod? – simogatta Jimin fejét az idősebb, miközben a calico fülei ide-oda jártak ujjai alatt.

– Így. Te nem?

– De. Tuti így lesz – viszont Yoongi tisztában volt vele, hogy ez nem ilyen egyszerű.

Tudta, neki kell felkészülnie arra az esetre, ha megtalálja az ő lakását Yohan és elkezdi zaklatni őket. Mert ez tuti így lesz. Az ilyen uralkodni vágyó emberek nem adják fel ennyire könnyedén a "tulajdonukat". Ezért másnap amint lehetősége nyílt, ő is berohant a főnökéhez, hogy beszéljen vele. Jimin elkéredzkedett, de ő sem akart sokkal tovább bent maradni náluk. Nagyon féltette párját a potenciálisan veszélyes embertől.

– Van öt perce? – csukta be maga mögött az ajtót Yoongi.

– Csak gyorsan – olvasott valamit számítógépén főnöke.

– Én is elmennék korábban ma, de csak Jimin után.

– Maga is – sóhajtott nagyot miközben rosszalló arccal nézett Yoongira.

– Elmondom, miért. Jimin egyik hibrid barátja valószínűleg bajban van egy ember miatt. Érte megy Jimin és féltem. Csak ma akarok korábban elmenni, máskor nem, és pusztán emiatt. Nem mézeshetekre akarunk elutazni, vagy ünnepelni valamit. Ez komoly lehet.

– Mennyire valószínű, hogy bajban van az a hibrid? – szentelte minden figyelmét komoly arccal a fekete macskának.

– Hát... elég valószínű. Sok esélyt látok rá, uram.

– Rendben. Vigyázzanak magukra. Ha pedig csinál valamit az az idióta, akkor hívjanak rendőrt. Ne próbálják egyedül megoldani!

– Úgy lesz, uram. Köszönöm! – slisszolt is el Yoongi.

Jimin érdeklődött, miért volt bent a főnöknél párja, ám az ezúttal hazudott neki, de csupán amiatt, hogy védje. Beadta a túlóra sztorit, majd azonnal ejtette a témát és már dolgozott is tovább. A munkahelyi interakciókat továbbra is próbálták minimalizálni, így keveset beszélgettek, de egy gyors ebédet azért még megejtettek, mely alatt Jimin újra elmondta a tervét, Yoongi pedig nyugtatta őt. Vele is megosztotta azt, amint neki elmondtak, hogy ha gond van akkor azonnal rendőrt kell hívni, különben ők is pórul járhatnak, azt pedig nem akarta. Jimin fejben jegyzetelt, viszont kicsit félt is, hogy mi fog történni. Érezte Yoongin, ő is feszült, ez pedig nem segített rajta. De legalább így talán jobban résen lesz majd és kevésbé fogja baj érni őket, mint egyébként.

Jimin idegesen, viszont sebesen hagyta el munkahelyét, pont úgy, ahogyan Taehyung is egy hatalmas táskával a hátán. Ő minden cuccát vitte magával, hiszen ezen a napon volt a beköltözése Yoongihoz, de ezt a sok holmit fegyvernek is használhatta, ha gond adódna, így csak örült amiért cipekednie kellett.

– Kijött már Jungkook? – érkezett meg megint később Taehyung.

– Nem, még nem.

– Yohan?

– Nem láttam.

– Akkor nyomás! – indultak be Jungkook munkahelyére. Régebben sokszor várták ott a fiatalabbat egy-egy közös ebéd miatt, ezért ismerték őket az őrök és nem lettek kizavarva, ami nagy segítség volt. Az előző napra való tekintettel ugyanis Yohan kint várakozott, így ezzel előnyt nyertek vele szemben. Korán érkeztek, még várniuk kellett és csak reménykedtek, hogy Kook bement aznap dolgozni, mert ezen a napon nem írtak neki semmit. Féltek, Yohan valahogyan máshogyan is ellenőrzi kívülről a telefonját, ezért el akarták kerülni a lebukás lehetőségét és inkább csendben maradtak online. Ugyan többet kellett várniuk, mint tegnap, de Jungkook hamarosan felbukkant. Láthatóan meglepődött amint meglátta barátait, viszont a félelem is kiült az arcára. Mintha szellemekkel találkozott volna, úgy lesápadt.

– Jungkook, tudunk Yohanról! – ragadta meg kezeit Jimin és nem engedte tovább menni. – Ne menj hozzá haza! Gyere velünk! Menjünk ki máshol. Szereztünk lakást, ahol biztonságban lehetsz és mi is ott maradunk veled.

– Nem tudom, miről beszéltek – sóhajtott nagyot.

– Ne kamuzz! Látszik rajtad, hogy a kivégzésedre készülsz. Nem kell kimenned hozzá. Van választási lehetőséged, mi pedig meg fogunk védeni, csak gyere velünk! Nem hagyunk, hogy bántson többé – vágott komoly, megfontolt arcot Taehyung.

– Én... – vett mély levegőt a nyuszika, miközben a kijáratot nézte. Ideges volt, minden porcikáján érződött és alig tudott döntést hozni.

– Minél tovább állsz itt annál gyanúsabb leszel. Szóval gyere velünk! Menjünk máshol ki és pucoljunk innen!

– Kérlek, Kook! – könyörgött neki hatalmas szemekkel Jimin, ami úgy tűnt, meggyőzte.

– Rendben. Menjünk a másik irányba.

– Szedjük a lábunkat – tessékelte őket előre Taehyung, bár nem kellett sok ösztönzés nekik és máris futva közeledtek az épület túlsó kijáratához.

Yoongi felé menet Jungkook nem szólt semmit, de a többiek is hallgattak. Tae úgy figyelte a körülöttük lévő embereket, mintha Yohan bármikor felbukkanhatott volna, de erre kevés esély volt. Viszont ez csak akkor tudatosult bennük mikor Jungkook elővette mobilját és levegőt kapkodva olvasgatta üzeneteit.

– Engem keres.

– Ne válaszolj neki! – parancsolt rá Taehyung. – Változtass jelszót mindenhol. Ne tudjon belépni a fiókjaidba.

– Nem tud. Csak... mindig mindenről tudni akart – nyelt nagyot a nyuszika.

– Ehhez semmi joga – pufogott Jimin.

– Ezt majd a lakásban megbeszéljük! – állt fel Taehyung.

– Gyere Jungkookie! – fogta meg az említett kezét Jimin, hogy leszálljanak a metróról.

– Yoongi? – sétáltak végig az ismerős folyosón.

– Igen. Megengedte, hogy itt lakjunk mind, amíg Yohan el nem tűnik. De ő még dolgozik, majd később jön – nyitott ajtót Jimin. – Yoongi? – torpantak meg.

– Akkor jól gondoltam – nyitott ki éppen egy sört az említett. – Gyertek be gyorsan!

– Jó-jó, de te nem dolgozol? Honnan van neked is kulcsod? – zárták be maguk mögött az ajtót, miközben Jimin érdeklődött.

– Amit neked másoltattam, azt használtam. Meglepetés, innentől van kulcsod! És amúgy nem, nem dolgozom. Eljöttem utánad nem sokkal. Beszéltem a főnökkel, elmondtam neki az igazat. Féltem, hogy összeakadtok Yohannal, de mikor már idegesebben kezdett járkálni tudtam, sikerült elkapni Kookot.

– De hogyan értél haza ilyen gyorsan? – sétált oda párjához Jimin.

– Taxival voltam. Útközben nehezen eshetett bajotok, hiszen nem tudta, merre indultatok, itthon viszont fogadni szerettelek volna titeket.

– Ez nagyon kedves tőled! – ölelte meg a calico Yoongit.

– Jah... Üdv itt, Kook! Itt nem bánthat, szóval mély levegő, aztán mesélj, mit csinált!

– Kösz – ment lassan beljebb a lakásba Jungkook, de alig volt benne élet.

Nem zaklatták azonnal, inkább adtak neki egy kis időt, meg enni- és innivalót, hogy lenyugodjon, viszont nem húzhatták örökké a vallomást. Próbálták lassan szóra bírni, viszont ő előbb szeretett volna tenni egy kitérőt a mosdóba, amit természetesen megengedtek neki. Mikor azonban visszatért rögtön belekezdett a dologba. Nem is tudta már rejtegetni az igazságot, hiszen volt egy sötét lila, már sárág-zöldes folt a szeme alatt, de akadt egy frissebb, pirosabb is a homlokán. Elképedtek, amint meglátták, viszont Yoongi azonnal felpattant és telefonja után nyúlt.

– Remélem kész vagy vallomást tenni, mert muszáj lesz – tárcsázott is és otthagyta a kis társaságot.

– Mit tett veled?

– A közös vacsora után megváltozott – ült vissza helyére barátai közé. – Erőszakosabb lett lassan, tudni akarta minden lépésemet és olvasni minden üzenetemet. Kivette a kezemből a telefont, ha pedig visszaszóltam, megütött. Eleinte csak felemelte a kezét. Megijedtem már attól is, de nem ütött meg. Egy idő után azt hittem, nem is tudna, de tévedtem. Azt mondta, ha bárkinek szólni merek megkeres és kitekeri a nyakamat. Hogy a fülemből papucsot csinál – fogta kezeibe nyuszifület és sírni kezdett. – Aztán megkeres titeket is... és majd egyesével vág le mindenkit, mint az állatokat, majd bolyhos kulcstartó lesz belőletek. Azt mondta, nem dönthetek semmiről nélküle, különben megbüntet.

– Nem tud bántani – ölelte meg társát Jimin. – Mi megvédünk. Elkísérünk munkába, aztán érted megyünk majd mindig. Lekoptatjuk ezt a barmot.

– De ezt el kell mondanod a rendőröknek is – simogatta meg Jungkook térdét Taehyung.

– Nem, azt nem lehet! – tiltakozott. – Akkor bántani fog és titeket is. 

– Már így is bántani fog, Kook – bukkant fel Yoongi, ki éppen letette a telefont. – Ma nem vele mentél haza, az üzeneteire pedig nem válaszolsz. Már dühöngve keres. Ha a kezei közé kerülsz, kitekeri a nyakadat. Mindjárt jönnek a rendőrök és bevisznek kihallgatni. A munkahelyedet pedig felejtsd el egy időre – maradt jéghideg Yoongi.

De csak a látszat volt ez, mert legbelül rengeteg érzelem kavargott benne. Düh, bosszúvágy, félelem, szeretet. Legszívesebben megkereste volna Yohant abban a szent pillanatban és megölte volna, de tudta, az ilyen állatok felkészültek egy-egy hibrid támadására, ezért esélye sem lenne ellene. Vissza tudta magát fogni, azonban a fenyegetést meg akarta torolni. Jimin szent és sérthetetlen, senki se gondoljon rá, aki nem méltó erre, arra pedig végképp nem, hogy kezet emel rá, vagy a selymes bundájából kulcstartót csinál!


( D: Lesz ez még jobba is... vagy rosszabb? Ahogy tetszik, de lesznek izgalmak dögivel! Nem hiába Kitty kitty a címe, hiszen fontos szerepet lesz ennek hamarosan!
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )

Kitty kitty 16. rész: Rosszat mondtam?

– Nem kell az a mobil. Tedd inkább le és élj a pillanatnak! – vonta magához jobban párját és lassan belevetette volna magát az előjátékba, ha a fiatalabb engedi.

– Ezt még megírom. Két perc és a tiéd vagyok – vigyorgott Kook, miközben próbált egyre gyorsabban gépelni.

– Tedd – ragadta meg hirtelen a telefont Yohan, amitől Jungkook össze is rezzent, majd kitépve azt a nyuszi kezéből az éjjeliszekrényre csapta. – Tedd le! – emelkedett Jungkook fölé. – Bocsánat – váltott hirtelen újból személyiséget. – Csak szeretném teljesen kiélvezni ezt a csodálatost estét – fogta lágyan ujjai közé Jungkook egyik nyuszifülét. – Taehyung ráér majd reggel is. Addig majd én boldoggá teszlek, pici nyuszikám – bújt a hibrid nyakába.


Jiminben és Yoongiban is akadt némi félelem, bár különböző okokból. Meg kellett volna beszélniük minél hamarabb a problémáikat, azonban megállapodtak, hogy ezt még halasztják egy kicsit. Egyikük sem tudta, miként fogjanak bele, így tényleg jobbnak tűnt az elnapolás, mivel nem siettette őket semmi. Ezzel legalább ezt tisztázták, hogy mindezek ellenére szeretnék az idejüket egymással tölteni, tehát fel sem merült a szétválás bennük, csak az, miszerint idő kell az elmélyülésre, ami mindkettejüknek megfelelt. Ezért alakult úgy a hétvége hátralévő része, hogy alig mozdultak meg. Át sem öltöztek rendes ruhába, nem mostak, nem takarítottak, pedig ez volt a szokásos szabadnapos terv, ám most ők inkább a pihit választották. Igazán rájuk fért, de főleg a lelkükre ez a nap.
– Rendelek valamit – vette kezébe mobilját Yoongi. – Kérsz rákot?
– Most nem. Kezd sok lenni, nem akarom megutálni emiatt. Inkább tartok egy rákmentes diétát – lógott le fejjel lefelé Jimin a kinyitott kanapéról, hogy macskafülei a szőnyeget súrolták. Már kedvenc sorozatuk harmadik évadjának elején jártak és bár máskor is néztek belőle részeket, ezúttal egyhuzamban nyomtak le tízet egymás után mióta felkeltek. Mivel pedig nem igazán mozogtak, kezdett kicsit kényelmetlenné válni a folytonos fekvés. – De fagyit kérek.
– Az elolvad mire ideér. Valami mást? Hotteok?
– Bingsu?
– Az is elolvad mire kihozzák. Ha hideget akarsz, akkor ahhoz le kell mennünk a cukrászdába.
– Nem akarok felöltözni – emelte fel fejét Jimin. – Jó lesz a Hotteok, de nutellásat érek – mászott Yoongira, majd elterülve rajta nyakába bújt.
– Így elég nehéz lesz rendelni – tette arrébb Jimin útban lévő karját.
– Fagyizni szeretnék – dörmögött a calico.
– Megrendelem a kaját aztán leugrok neked valami fagyiért. Így jó?
– Nem. Ne menj sehova. Jó lesz a Hotteok.
– Okés... Én meg rendelek magamnak vaníliásat. Olyan lesz, mintha téged falnálak fel.
– Azt bármikor megteheted.
– Tudom, de most nincs kedvem megmozdulni.
– Nekem sincs.
– Akkor ez eldőlt.
Pont úgy viselkedtek, mint a macskák, elvégre részben azok is voltak. Egész nap alvás, tunyulás evés, semmi több, semmi munka, semmi felesleges mozgás. Néha Jimin dorombolt elégedettségében, máskor Yoongi feledkezett meg a külvilágról és viselkedett néhány percig úgy, mintha csak először lennének kettesben, amit kihasználva apró puszikkal ostromolta a fiatalabb puha bőrét. Egy szerelmes pár voltak akik tojtak a külvilágra, de sajnos csak egy ideig engedhették meg ezt maguknak. A hétfő szinte berobbant az életükbe, aminek következtében muszáj volt már megmozdulniuk sőt, munkába is kellett menni. Kénytelenek voltak visszatérni a szokásos dolgokhoz miközben próbálták magukat tartani saját szabályaikhoz, ami a cégen belüli viselkedést illette. Nehezen ugyan de sikerült hozzászokniuk, amint pedig végeztek volna az elmaradt kötelességekkel, már kezdhették is elölről az egészet. Egészen meglepő volt számukra, hogy mennyire sokat jelent egy nap is, ha kiesnek a rutinból.

Miközben ők lassacskán sikeresen visszatértek a szokásos napi teendőkhöz, Jungkook már tervezgette az újabb közös estét azzal a barátjával akit olyan ritkán látott, hiszen Taehyunggal jóval többször beszéltek, mint Jiminnel. Azonban valahányszor szeretett volna a calico valami konkrétat kiszedni társából az eltűnt. Mintha el sem ment volna az üzenet, Jungkook nem olvasta és nem válaszolt hosszú órákon keresztül. Megesett, hogy másnap reagált, de akkor sem a kérdésre reagálva, hanem inkább Jimint nyugtatta, hogy csak sürgős dolga akadt, vagy kamuzott valamit, miszerint nem is látta az utolsót. Eleinte a caliconak nem szúrt szemet, bár kicsit zavarta, azonban a sokadik alkalommal már aggódott. Lehet, mondott valamit amit nem kellett volna, vagy Yoongi fenyegette meg? Mi történhetett ami miatt a ragaszkodó nyuszika hirtelen ilyen személyiséget öltött, hogy kerüli őt, a legjobb barátját?
– Te Yoongi! – szólalt meg egyik este Jimin, miközben társa éppen elpakolt maguk után.
– Tessék?
– Mondtál valamit Jungkooknak, mikor ott voltunk? – bambult mobiljának képernyőjére. Újból egy találka felől érdeklődött Kooknál, de az megint felszívódott.
– Ezt hogy érted? – pillantott Jiminre kérdően a fekete macska.
– Olyan furcsa... – nézett fel rá a calico. – Mióta voltunk náluk kerül engem.
– Nem azt mondtad, hogy beszélgettek?
– De igen, de... valahányszor le akarok vele beszélni valami találkozót kibújik alóla. Mintha nem is akarna velem találkozni, csak úgy mondja – hajtotta hátra füleit szomorúságában.
– Hát... én nem mondtam neki semmi olyat, hogy darabokra tépem, ha még egyszer a közeledben látom, pedig szerettem volna – állt meg Jimin előtt Yoongi. – De lehet, hogy csak ő sem tud semmi pontosat, mert sokat dolgozik és nem akarja, hogy majd le kelljen mondani. Vagy valami más okból nem szeretné, ha végül megígérné és nem tudná teljesíteni. Nem tudom, de biztos jó oka van rá.
– De ezt elmondhatná nekem. Ő a legjobb barátom és mindent elmondunk egymásnak. Ő miért nem mondja el nekem, hogy miért kerül? – vette ölébe foltos farkincáját Jimin.
– Nem tudom. Szerintem hívd fel majd egyszer és akkor kérdezd meg – próbálta megnyugtatni kicsit párját Yoongi. – Biztos nem veled van a gondja.
– Remélem.
– De lehet Taehyung tud valamit. Vele is sokat beszélgettek, nem? Neki miért nem mondod ezt?
– Nem szeretném, ha aggódna, hogy szétesik majd a triónk. Szokott emiatt félni, nem akarom ráhozni a frászt.
– Pedig az ilyesmit meg kéne beszélnetek, különben tényleg szétesik a kis csapatotok. A problémákat meg kell beszélni – folytatta a rendrakást Yoongi.
– Ez igaz, bár ebben mi nem vagyunk túl jók – jegyezte meg Jimin miközben párját szemlélte, ki azonnal megakadt teendőiben és ugyanúgy hátracsapta füleit, mint szomorúságában a calico.
– Mindennek megvan a maga ideje – pillantott félve szeme sarkából a fiatalabbra Yoongi. – Akkor csak dobd fel a témát, még ha nem is beszélitek meg. Lehet, változtatnak a viselkedésén és látni fogod a tettéből, mi az amit fél kimondani – tért vissza a takarításhoz a fekete macska.
– Rendben... köszönöm – követte szemeivel párját Jimin, amint az elsétált az üres ételes dobozokkal és poharakkal a konyhába.

"Hey! Ráérsz kicsit most?"

"Hát itthon vagyok. Hova menjünk?"

"Nem kimozdulni szeretnék csak kérdezni valamit."

"Oké. Ki vele!"

"Mi van Kookkal?
Mostanában olyan furcsa.
Akarok vele talit szervezni, erre
eltűnik mikor azt akarom megkérdezni,
mikor meg hol.
Neked nem mondott semmit?

"Akkor nem csak velem ilyen.

Azt hittem, velem van valami baja."

"Veled is ezt csinálja?! :O"

"Igen. Azt hittem, valami rosszat tettem.

Nem akartam neked mondani, nehogy aggódj.

Neked ott van Yoongi, nem akartam belezavarni.

Gondoltam majd egyik nap elkapom

és beszélek vele, esetleg bocsánatot kérek,

ha valami rosszat mondtam."

"És sikerült?"

"Még nem volt alkalmam ezt a tervemet

megvalósítani, de így minél hamarabb
megpróbálom."

"Csatlakozhatok? Rég volt együtt a csapat és úgy
látszik, ez a probléma mindenkit érint."

"Nagyon örülnék, ha jönnél velem. :D

Melyik nap lenne jó neked?"

"Hmm... Megpróbálok szerdán korábban lelépni.

Az jó?"

"Remek. Tali a munkahelyénél 3kor?"

"Megbeszéltük. Vigyünk valamit szerinted?"

"Mire gondolsz?"

"Valami kajára, amit szeret, vagy édesség,
vagy ajándék.
Csak hogy ne haragudjon ránk, vagy fogalmam sincs,
mi van vele. Tudod, csak úgy, valami apróságot."

"Ez jó ötlet. Én viszek banános tejet.

Te hozz valami csokit!"

"Okés. De addig még úgyis beszélünk."

"Jaja, persze."

"Szuper. Köszönöm Tae! :D"

"Én is.

Megkönnyebbültem azért picit.

Bár aggódok is, de ezek szerint vele van valami...

Remélem. Mondjuk nem tom, melyik a jobb. :/"

"Én se..."

"...

Na de! Milyen napotok volt? :D"

Folytatták a beszélgetést egy kicsit vidámabb témával, viszont mindkettejük gondolatai Jungkook körül forogtak. Komolyabb volt a helyzet, mint elsőre gondolták, hamarosan pedig azon kezdtek elmélkedni, hogy lehet, nem is velük van a baj. Talán történt valami Jungkook családjával ami nagyon megrázta és még nem kész elmondani, vagy valami nagyon mélyen a magánéletében, amit fél velük megosztani? Nem tudták, mi lehet az oka ennek a nagy bujdosásnak, de abban biztosak voltak, nem valami hétköznapi probléma áll ennek a hátterében. Éppen ezért akarták minél előbb elkapni Jungkookot, amit még Yoongi is támogatott.
– Mondjuk nem bírom a nyúl fejét, de ez rosszul hangzik. Remélem, meg tudjátok vele beszélni.
Annak ellenére, mennyire nem kedvelte sőt, inkább utálta Kookot, azért aggódott is érte. Azt senkinek sem akarta, még a legnagyobb ellenségének sem, hogy valami komoly baj érje. Maximum néhány kisebb balszerencse, de egy halál eset, vagy valami hasonlót, az ne. Ez soha eszébe sem jutott.

– Taehyung! – üdvözölte Jimin a barátját a megbeszélt helyen amint az megérkezett.
– Bocsi. Siettem – lihegett. – Sokat vártál?
– Nem-nem. Csak néhány perce vagyok itt.
– Kook?
– Nem jött ki. Írtam neki, ahogy beszéltük, és elvileg még dolgozik, de hamarosan végez.
– Nem sejt semmit?
– Nem – mosolygott egy kicsit Jimin. – Egyre jobban félek.
– Én is. De remélem, hogy nincs komoly baja.
– Igen én is – hajtotta le fejét Jimin. – Hoztál banános tejet!
– Persze. De te is csokit.
– Jó, de én nem egy pakkot, csak egy csomagot. Mennyi ez? – nézte meg a kartont Taehyung kezében.
– Nem számoltam meg, csak felkaptam és rohantam ide.
– Azért kifizetted – pillantott társa szemeibe.
– Jah, persze. Úgy nézek ki, mint egy tolvaj?
– Csak vicceltem – mosolygott Jimin.
– Te, az nem Yohan? – nézett az épület bejárata felé, ahol Jungkooknak kellett volna hamarosan kilépnie.
– Hol? – fordult meg Jimin. – De. Mit keres itt? Neki még munkaideje lenne. Jungkook meg nem is említette, hogy ma találkoznának.
– Lehet meglepi Kookot, ahogyan mi is. Biztos náluk sincs rendben minden, ha velünk sem olyan Jungkook, mint korábban.
– Lehet. Viszont így át kell tennünk a tervünket egy másik napra.
– Elfér a hűtőmben a tej néhány napig, nem lesz gond.
– Pedig örültem volna Kooknak. Így idegeskedhetek tovább.
– Jah, én is... Mi? Az Kook?
– Nem tűnik boldognak – hajtotta hátra füleit Jimin.
– Nem igazán. Sőt... Mit adott neki?
– Nem tom... – figyelték amint Jungkook útnak indul Yohannál az oldalán, kivel nem is üdvözölték egymást. Olyanok voltak, mintha a bébicsősz felvette volna a gyereket a suliból. Eléggé meglepte őket. – Üzenet.
– Mond Yoonginak, hogy mindjárt mész haza, ne aggódjon – követte tekintetével a párost Taehyung, miközben Jimin elolvasta az üzenetet.
– Ez nem Yoongi. Ez Jungkook.
– Mi? – pillantott társára Taehyung.
– Ezt nem ő írta – mutatta telefonját barátjának Jimin.

"Túlóráznom kell, bocsi. Holnap beszélünk."

– Honnan veszed?
– Az ő kezei a zsebében voltak séta közben miután adott valamit Yohannak, de Yohan pötyögött a telefonján.
– Belépett volna Jungkook profiljába? Csak nem tudja a jelszót.
– Szerintem nem belépett – pillantott ez eltűnőben lévő páros után Jimin. – Yohan elvette a mobilját.
– Ez nagyon nem tetszik nekem.
– Hát nekem sem...
– El kell kapnunk amint lehet! – vetett haragos pillantásokat Jiminre, bár a dühe nem felé irányult.
– Igen! Egyetértek – viszonozta a tekintet a calico.


( :D Annyira várom, hogy mi fog történni, bár én tudom, de nagyon várom. Remélem tetszik nektek is! Igyekszem hozni a következő részt! Közben aki még nem szavazott, de szeretne főszereplőt választani a következő hetero sorozatba, az még megteheti a Facebook oldalon! :D Eddig Namjoon vezet, de úgy érzem, csak hozzá illene a sztori, szóval én nagyon örülni fogok neki, ha ő nyeri majd meg.
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )

Kitty kitty 15. rész: Irigység

– Mi lett veled? Macskafüvet szívtál?

– Nem. Csupán örülök... a vacsora miatt. Hogy... tudod.

– Jah – mosolyodott el Yoongi. – Azt hiszem.

– Nos? – lengette farkát Jimin maga mögött.

– Sokat ne késsünk! – törölte meg az arcát az idősebb, majd már Jimin felé is fordult, hogy felkapja a kis calicot. – Egy gyors reggeli ösztönzés, semmi több.

– Rendben! – tűntek el a fiatalabb szemei mosolyától.

Valóban elkéstek a munkából, nem is kicsit, de nem bánták meg a fejmosást. Akadtak olyan dolgok amik megérték a letolásokat. Viszont kiderült, hogy valami más is jár mellé,  ami miatt végül feszengni kezdtek. Ez pedig a főnökük egy burkolt megjegyzése volt amiből számukra az derült ki, tud róluk, mely igaz is volt. Ellentétben a többi kollégájukkal, ez az ember fokozottan figyelt rájuk és bár keveset beszélt velük, mégis igyekezett minél többet tudni róluk. Nem azért mert megszállott lett volna, vagy azért mert gyűlölte a hibrideket és csak a cégpolitika miatt tartotta a százalékos megoszlásokat, hanem mert bár sosem hangoztatta, ő mégis hitt az egyenlőségben. Ha bárki tudta volna róla, mit gondol, vagy hogyan áll ahhoz a hierarchiához amibe belenevelkedett és élt, valószínűleg sosem került volna egy vezetői székbe sem, ám ez a férfi tudta, mikor mit kell mondani.

– Remélem legközelebb nem fordul elő, hogy maguk ketten véletlenül pont ugyanaz miatt a busz miatt elkésnek – zárta le mondandóját főnökük. – Nincs más. Menjenek dolgozni! Egy órával le vannak maradva – engedte el a két macskát a férfi, ki szíve szerint elmondta volna, hogy tud mindenről, de nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni egyiküket sem.

Yoongi és Jimin megijedt egy kicsit ettől és a nap többi részében úgy viselkedtek, mintha nem is ismernék egymást sőt, a többi hétköznap is így tettek és azt tervezték, hogy csupán egyetlen dolog lesz olyan továbbra is, mint eddig. Az ebéd. Kizárólag ezt akarták megtartani maguknak, ha már ilyen csúfosan lebuktak, de az átállás nehezebb volt, mint várták, amin a hétvégi közös vacsora semmit sem segített. Inkább csak fokozta a feszültséget.

– Felmondok... felmondok, felmondok, felmondok – tapadt Yoongira Jimin a vacsora előtti este amint hazaértek munkából. Csak kettő napot töltöttek munkában a fejmosás után, de a calico úgy érezte, megfenyegették és már nem érezte jól magát a cégnél. Félt a főnökétől, bár teljesen feleslegesen.

– Ne idegesíts! Ahh – próbálta magát kihúzni Jimin gyilkosan szoros öleléséből. – Lazíts! Jimin, ezzel megfojtasz. Várj egy kicsit!

– Hétfőn bemegyek és felmondok – engedett Yoonginak, hogy kiszabaduljon, majd hadarni kezdett. – Azonnal a főnökhöz megyek, aztán összepakolom minden holmimat és hazaviszem és–

– Elég! – nyomta a calico szájára tenyerét Yoongi, mire Jimin hátrahajtott fülekkel és óriási csillogó, aggódó szemekkel nézett fel rá. – Feleslegesen csinálod ezt. Igen, a főnök biztosan tud rólunk, de csak ő és ő sem tesz semmit ellenünk. Ne pánikolj!... Mély levegő! – követte hamarosan Yoongi utasításait a fiatalabb. – Szuper – engedte el Jimint.

– Nem tudok így dolgozni neki.

– Miért?

– Mert – tévedt tekintete a földre. – Ezzel megzsarolhat. Vagy... megalázhat.

– Ettől félsz?

– Uhum.

– Na jó. Te új vagy a cégnél ahhoz, hogy eléggé ismerd a főnököt és megértem, hogy félsz tőle. Ember és te nem szereted őket, de! És ez a lényeg, a de. Őt nem ismered olyan régóta, mint én. Jó vezető és törekszik arra, hogy a beosztottak jól érezzék magukat a munkában. Nem fogja ezt a tudását senkivel sem megosztani. Ha benne nem is bízol, akkor legalább bennem... Jó? – simogatta meg Jimint fejét.

– És ha engem nem szeret?

– Ő nem ez alapján válogatja meg, kivel hogyan bánik – sóhajtott nagyot Yoongi miközben most először játszott Jimin füleivel. – Váltsunk témát! Szex?

– Ahhj, ezt ne! – tört fel torkából egy kis nyafogás, majd szipogni kezdett amint otthagyta az idősebbet és a kanapé felé vette az irányt.

– Jahj te, csak vicceltem. Kiscicám, el ne sírd magad! – kapta el a calico foltos farkincáját, hogy megsimogassa. – Tudod inkább mire gondolj? Hogy holnap találkozhatsz a kedvenc nyusziddal – ölelte magához Jimint lágyan, majd vállára támasztotta állát. – Beszélgethetsz, nevethetsz a nyuszikáddal és senki nem fog megzavarni. Nem is örülsz? Már nincs egy nap és láthatod. Biztosan nagyon hiányzol már te is neki.

– Igen... igazad van.

– Na, akkor meg is van. Megnézzük az egyik kedvenc filmedet, eszünk egy jót és hamar lefekszünk, hogy minél hamarabb holnap legyen. Mit szólsz? – játszott a fiatalabb kezeivel Yoongi.

– Jól hangzik – szipogott még egy kicsit Jimin.

– Végre valamiben egyetértünk – puszilta meg a calico arcát. – Rendelek enni – engedte volna el párját Yoongi.

– Várj még egy kicsit! – fogott rá az idősebb kezeire Jimin. – Most jó így, ne menj el! – kereste fel foltos macskafarka fekete párját, miközben Yoongi kezei közé simult.

– Jó... maradok még.

– Szeretek veled lenni. Nagyon szeretek.

– Ezt jó hallani – szívta magába Jimin illatát. – Azt mondtad, nem akarsz szexet – mosolyodott el.

– Nem akarok.

– Értem... Akkor biztos a szomszéd süt tortát, azért van ilyen illat – mosolygott Yoongi.

– Ez a szeretet illata!

– Ahh... Öhmm... Én mindjárt éhen halok. Rendelek enni, jó? – próbálta elengedni Jimint Yoongi.

– Maradj még kicsit!

– Mindjárt visszajövök, csak rendelek enni – vált el a calicotól az idősebb. – Aztán annyit ölelgetlek amennyit akarod. Rendben? – puszilta meg Jimint. – Rendelek tempurázott rákot is.

– Yoongi? – lepődött meg a fiatalabb, hogy így otthagyta a másik. Azért hagyta ott, amiért gondolja?
Jimin a történtek miatt így már duplán idegeskedett, bár hullámokban. Néha ellazult Yoongi karjai között, még dorombolt is pár röpke percig, amint az idősebb keze alá bújt, máskor pedig idegesen járt macskafarka miközben az őt aggasztó dolgokra gondolt. A főnökére, a munkahelyére, Jungkook ember párjára és Yoongi meglepő reakciójára, mely furcsa volt számra és csak megerősítette benne, kell az a menedék lakás, nem szabad összeköltözniük. Természetesen a másik felfedezte ezt, ám ezúttal nem mert rákérdezni mert félt tőle, hogy olyan beszélgetésben találja majd magát ahonnan nem tud menekülni.

Emiatt feszülten indultak el mindketten másnap a nyúlhoz vacsorára. Egymás miatt aggódtak, de különböző okokból, amit féltek megbeszélni a másikkal. Rettegtek, hogy olyan válaszokat kapnának ami egyiküknek, vagy akár mindkettejük is, komoly sérüléseket okoznának melyeket nem lehetne helyrehozni.
– Jimin! – nyitott ajtót Jungkook és azonnal meg is ölelte az említett calicot, kinek fülei fejére lapultak, macskafarka pedig elválva párjától lengedezni kezdett háta mögött. – Hiányoztál már így, élőben is. Mit hoztál? – vette el tőle a bort miközben beljebb engedte a vendégeket a lakásba. – Ez finom bor. Fel is bontom mindjárt.
Úgy tűnt, szívesen fogadták a vendégeket mindketten, ami részben megnyugtatta őket, de főleg Jimint. Már sokkal kevésbé félt az embertől és gördülékenyebben tudott vele beszélgetni mely az első pillanattól kezdve érezhető volt. Egyedül Yoongi maradt meg olyannak, mint eleinte. Csendesnek és egy picit mogorvának, de ez nem okozott gondot senkinek, még párjának sem, mert néha úgy bújt a calicohoz, mintha csak otthon lennének. Szerelemből, vagy csak pusztán azért, mert az állati fele úgy érezte, Jungkook potenciális vetélytárs, nem tudni, de ezzel sokat segített kettejük helyzetén.
– Tudom, hogy nem kedvelsz – szólalt meg egyszer csak a nagy csendből Yohan. Jungkook és Jimin kértek egy kis időt kettesben, így elzavarták párjaikat ismerkedni, kik inkább úgy helyezkedtek el, hogy kényelmesen ráláttak a fiatalokra a nagy hallgatás közepette. – Azt is tudom, hogy Jungkookot sem kedveled.
– Keveseket kedvelek – Ivott inkább borába Yoongi, miközben próbálta nem számolni, hányszor ér még a calico a nyúlhoz. Inkább kinézett az ablakon, bár csak egy pillanatra, mert többre nem volt ereje.
– Értem... De nézd csak meg Jimint. Milyen jó kedvű vele. Engem boldogsággal tölt el, hogy Jungkook ilyen boldog mellette. Főleg azért mert ez a boldogság még sokáig vele marad majd.
– Biztos... – kerülte Yohan tekintetét, de közben a kis páros látványát is Yoongi, mialatt az indokoltnál jobban ivott.
– Nincs minden rendben köztetek?
– Ez nem tartozik mindenkire – akadt meg szúró pillantása az emberen.
– Látszott rajtatok az este. Bár nem ismerlek titeket annyira, de a kávézóban még más volt a levegő körülöttetek.
– Magánügy.
– Nem is akarok belefolyni. De ha kell tanács, vagy segítség, szívesen látlak.
– Nem kell. Vannak barátaim akik szintén hibridek. Egy hibrid problémáján pedig nehezen tud egy ember segíteni. Főleg azon, amihez semmi köze.
– Viszont ahhoz sok közöm van, hogy ha a te kis calicod megjelenik Jungkook ajtaja előtt kisírt szemekkel, akkor kit rúg ki az ágyából érte. Az pedig én lennék. Semmi bajom Jiminnel, félre ne értsd, de Kook bármikor megtenne bármit érte és ezt irigylem. Szóval bármennyire is nem kedvellek én sem téged, mégis segíteni akarok, hogy együtt maradjatok. Mindkettőnk érdekében – keltette fel Yoongi érdeklődését, hiszen igaza volt. Jungkook és Jimin is bármit eldobna a másikért, ha az arra kérné.
– Mindenkinek vannak problémái. Minden kapcsolatban vannak gondok. De mi szeretjük egymást és mindent megoldunk. Csak időbe telik néha.
– Ezt merem remélni – hallgatott el Yohan. Többet ő sem szeretett volna mondani, ez teljesen elég volt, így visszatért maradék borához és a csendhez a beszélgetésük helyett.

Yoongi fellélegzett mikor hazaindultak, de mégis tartotta magát a szótlansághoz, ami Jimint letörte. Nem vitte magával a boldogságot, inkább elhagyta valahol útközben és átvette helyét az aggódás, mely már korábban is ott ült a vállán. Azonban bízott benne, hogy majd az ismerős, szemek elől rejtett környezetben az idősebb visszatér ahhoz a feléhez, melyet csak neki mutatott, de nem történt meg a varázsütésszerű változás mikor átlépték a küszöböt.
– Legközelebb nem kell jönnöd. Elmegyek egyedül – vette le cipőit Jimin.
– Elkísérlek. Mindig elkísérlek – zárta be maguk mögött az ajtót Yoongi, majd hatalmasat sóhajtott.
– Már nem tudom, hogy szeretném-e.
– De. Én szeretném – fordult Jimin után, míg a fiatalabb a konyha felé vette az irányt a kapott ételekkel. – Tudom, hogy nem vagyok egyszerű – érte el a calicot és úgy ölelte magához, mint az előző este. – Nem akarok még beszélni erről, de... talán enélkül is folytathatjuk onnan, ahol abbahagytuk.
– És a kaja?
– Szerintem most várhat. Vagy... nagyon el akarsz pakolni?
– Nem – dobta le a szatyrokat a földre Jimin, hogy összefonhassa ujjait Yoongiéival.
– Szundi? – súgta foltos macskafülébe az idősebb.
– Reggelig – mosolyodott végre el Jimin.

– Nagyon jól éreztétek magatokat Jiminnel – feküdt be eközben Yohan Jungkook mellé a saját otthonukban. – Többször kéne meghívnod – mászott be a takaró alá és közelebb húzódott párjához, ki éppen Taehyunggal chatelt.
– Sajnos Yoongitól nehezen tudom elcsalni. Tudod amiatt, hogy... – nézett fel a másikra Kook miközben hatalmas nyuszifülei lágyan omlottak fejére. – Tudod.
– Hogy utálnak engem.
– Nem. Nem utálnak csak... Jimin eléggé fél az emberektől – tért vissza mobiljához. – De téged eléggé kedvel szóval lehet, hogy át tudom hívni többször is majd.
– Az nagyon jó lenne – bújt Jungkook hajába, miközben átkarolta derekát. – Mindig olyan boldog vagy tőle és ennek én élvezhetem minden előnyét. Ha pedig csak ennyi az ára, akkor szívesen fogadok akár a hét mindennapján valakit, például Jimint.
– Már nem kell udvarolnod – mosolyodott el Jungkook.
– Nem kell az a mobil. Tedd inkább le és élj a pillanatnak! – vonta magához jobban párját és lassan belevetette volna magát az előjátékba, ha a fiatalabb engedi.
– Ezt még megírom. Két perc és a tiéd vagyok – vigyorgott Kook, miközben próbált egyre gyorsabban gépelni.
– Tedd – ragadta meg hirtelen a telefont Yohan, amitől Jungkook össze is rezzent, majd kitépve azt a nyuszi kezéből az éjjeliszekrényre csapta. – Tedd le! – emelkedett Jungkook fölé. – Bocsánat – váltott hirtelen újból személyiséget. – Csak szeretném teljesen kiélvezni ezt a csodálatost estét – fogta lágyan ujjai közé Jungkook egyik nyuszifülét. – Taehyung ráér majd reggel is. Addig majd én boldoggá teszlek, pici nyuszikám – bújt a hibrid nyakába.


(Hujuj, mik lesznek itt... Biztos van, aki sejti. Na de csipkedem magam, hogy legyen mit olvasnotok és megyek is írni a következő részt. :D
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )

Kitty kitty 14. rész: Költözz hozzám!

– Csak nyugodj meg és beszélj te helyettem! Én nem nagyon akarok – értek oda egy üres asztalhoz.
– Tempurázott rák? – ült le Jimin.
– Amennyit csak akarsz.
– Rendben. Megegyeztünk – foglalt helyet Yoongi mellett a fiatalabb. – Kieszlek majd a vagyonodból.
– Úgy legyen!

Nem szívesen maradtak ott és beszélgettek Yohannal, de mindkettejüknek volt rá indoka, végül miért vettek erőt magukon ehhez. Jiminnek nagyon sokat jelentett Jungkook, ezért megbirkózott a feladattal, de az is rengeteget segített, hogy Yoongi végül nem hagyta egyedül. A fekete macskának ő volt az egyetlen ok, amiért nem állt fel és ment haza, jelenlétével pedig sikerült annyira megnyugtatnia a calicot, hogy az végül tudott normálisan beszélgetni a többiekkel. Yoongi nagyokat hallgatott, viszont legalább nem volt goromba, ami az idő múlásával egyre könnyebben ment neki. Ahogyan Jimin lassan megismerte Jungkook új partnerét, úgy engedett fenntartásaiból vele szemben. Nem szerette az embereket, mindig is tartózkodott tőlük a korábbi rengeteg rossz tapasztalat miatt, ezért nem örült, mikor kiderült, hogy a másik új partnere nem hibrid, de végül kellemesen csalódott benne. Kedvesnek tűnt első alkalommal, ám ami még fontosabb volt Jimin számára, hogy úgy látszott, tényleg vonzódik Kookhoz, nem pedig csak kihasználja annak ragaszkodását.

– Köszönöm, hogy kedves voltál – csukta be maguk mögött az ajtót Jimin amint végre hazaértek.

– Nem volt egyszerű – dobta le cipőit Yoongi, majd ment is ledőlni a kanapéra.

– Elfáradtál? – tett rendet utána is a fiatalabb.

– El.

– Akkor nem kapom meg a rákjaimat?

– Rendelhetünk – helyezkedett kényelembe Yoongi.

– Nem kell. Úgyis haza kell mennem ruháért.
– Most? – nézett Jiminre.
– Mosnom is kell, meg kéne másik ruha. Ugyanazokban nem járhatok mindennap – sétált oda Yoongihoz a calico.
– És ehhez most azonnal haza kell menned? De nem szeretsz egyedül sétálni sötétben.
– Nincs egy tiszta ruhám sem. Még alsógatyám sincs.
– Majd én adok! – emelkedett fel Yoongi, majd Jimint átkarolva visszadőlt vele a kanapéra. – Ahogyan te is adtál nekem – ölelte magához a calicot.
– De akkor is haza kell majd mennem – bújt a másikhoz a fiatalabb.
– Elkísérlek, de csak holnap. A mai nap elég mozgalmas volt sőt, ez a hét elég mozgalmas volt. Pihenjünk kicsit – fonódtak össze macskafarkaik, ahogyan mindig is
– De reggel azonnal indulunk!
– Hát persze – simogatta Jimint az idősebb. – Na mihez lenne kedved? Egy film és kaja? Fel nem kelve innen egészen reggelig?
– Azért az ágyban aludjunk, ha lehet.
– Lehet. Akkor rendelek enni – nyúlt a zsebébe telefonjáért Yoongi.
– Nekem csak rákot.
– Eszembe se jutott más.
Jimint annyira nem vonzották a kötelező dolgok, hogy ellentmondjon párjának és elinduljon egyedül a sötétben haza. Valóban nem szeretett ilyenkor sétálni, Yoongi ágya pedig sokkal kényelmesebb volt sajátjánál, a kölcsönadott ruhákról pedig ne is beszéljünk, melyek különleges elégedettséggel töltötték el. Valahányszor magára öltötte ideiglenesen a másik pólóját, vagy nadrágját egy rövid időre, minden alkalommal azt érezte, tartozik valakihez, természetéből adódóan pedig imádta ezt az érzést. Ám félt egy kicsit az idősebbtől, nehogy megijedjen a túlzott ragaszkodásától, ezért nem űzte gyakran ezt a hobbiját. Már így is szinte nála élt, ami csodaszámba ment. A korábbi párjai elég nehezen fogadták rögtön a kezdetekben az ilyesmit, ezért rettenetesen boldog volt, hogy Yoongi máshogy viselkedett. Ez a ruha felajánlás pedig kifejezetten nagy ugrás volt neki. Úgy vélte, a másik ezzel elismeri, hogy együtt vannak és egymáséi sőt, mindenkinek ki is mutatja, mely tényleg óriási dolognak minősült abban a világban amiben éltek. Ugyan az illataik már elárulták őket, miszerint ők egy párt alkotnak, de ez csupán a hibridek számára volt érzékelhető, az emberek ebből semmit sem tapasztaltak. Viszont a ruha... azt már mindenki látta.

– Jimin? – simogatta meg másnap reggel még félálomban a fiatalabb arcát Yoongi. Az keltette, hogy nyöszörög a calico és azt hitte, valami baja van. – Minden rendben?
– Hmm... mm. Rosszat álmodtam – bújt oda az idősebbhez Jimin, miután az arcán kóborló ujjak visszarántották őt a valóságba. – Nagyon.
– Csak álom – ásított nagyot Yoongi. – Aludjunk még.
– Jó – hümmögött még néhányat a fiatalabb, majd követte a másik tanácsát.
Azonban már kezdett felkelni a nap, így nem sokáig tudtak szundikálni. Jimin szemei hamarosan kipattantak, majd már rágni is kezdte a másik fülét, hogy induljanak a ruhákért, mert még rengeteget kell mosnia is. Egy pillanatig idegesítette a fekete macskát a fiatalabb, ám azokra a hatalmas aranyos szemere nem lehetett haragudni.
– Még mindig meglepően apró a lakásod – ült le Jimin ágyára Yoongi míg a másik pakolászott.
– Azt vártad nagyobb lesz?
– Nem, csupán... rossz ezzel a tudattal élni. Még akkor is, ha sokat vagy nálam... Minek is van neked lakásod?
– Mert csak sokat alszom nálad, de nem lakunk együtt.
– És miért nem?
– Mi? – torpant meg teendőiben Jimin és párját nézte.
– Miért nem lakunk együtt? Az időd nagyon nagy részét így is nálam töltöd. Éppen csak kulcsod nincs, de az is azért nincs, mert mindig együtt vagyunk, vagy az egyikünk otthon van.
– De még alig ismerjük egymást – ölelte magához Jimin az éppen elrakni készült ruháit.
– Ez igaz. Nagy és megfontolatlan lépés lenne. De egy ideje már gondolkozok ezen.
– Ezen gondolkozol?
– Igen.
– Mióta?
– Mióta kicsit meséltél a családodról. De akkor még nem akartam mondani. Én sem voltam biztos benne, hogy jó ötlet lenne.
– Oh... és mi változott?
– Eltelt egy kis idő és annak nagy része úgy, hogy szinte nálam laktál. Jól megvagyunk szerintem. Nem lenne gond, ha ténylegesen beköltöznél.
– Ez még korai Yoongi – ugyan vonzó volt az ajánlat Jimin számára több okból is, végül azonban nem akarta elfogadni azt. Korábban már került hasonló helyzetbe és nem akarta megkockáztatni azt megint, ezért nemet kellett mondania. – Majd talán egy kicsit később – folytatta a pakolást.
– Érthető. De nem megyek sehova. Ha eljön az idő, amikor már neked sem korai, akkor majd boldog leszek mikor beköltözöl. Addig meg élvezem, hogy szinte így is nálam laksz.
– Ez kedves tőled.
– És meglepő, tudom – dőlt el Jimin ágyán. – Míg pakolsz én szundítok egyet.
– Mindjárt készen vagyok.
– Nem baj, attól még szundítok egyet.

Jimin szíve szerint falta volna a szerelmes élet lehetőségeit, de volt egy-két olyan dolog benne, amit már nem mert a korábbi sérülések miatt. Hiszen vannak olyan hibák amik csak kicsit fájnak, mások viszont sokkal jobban, ezért azokkal mindenki óvatosabb. Pont ezért nem volt hajlandó felmondani a lakásszerződését még így sem, hogy gyakorlatilag tényleg Yoonginál élt. Ott töltötte majd mindennapját és szabadidejét, viszont az a lakás, ami így csak vitte a pénzét, mégis biztonságot nyújtott számára. Ha bármi gond adódott volna közöttük, vagy csak hirtelen elkezdett volna szertefoszlani a rózsaszín köd, akkor az a kis lyuk még mindig ott állt, mintha mi sem történt volna. Akkor csak egy újabb könyvfejezet lett volna az életében ez a kapcsolat, ami nem számított sokat hiszen nagy változás nem történt. Az a lakás lett volna az első oldal és egyben az utolsó is. Ezért ragaszkodott hozzá, mert félt, hogy valami történni fog, ami már korábban megesett, melytől sokkal nehezebb helyzetbe kerül majd, mint amilyenből indult. Emiatt pedig nem lehetett őt hibáztatni. Érthető volt Yoongi részéről is a dolog, ezért úgy döntött, kivárja a pillanatot és többé nem említi meg ezt az ötletet. Elvégre ha belegondolunk, Jimin valóban már nála élt.
– És most mosómedvévé válsz? – dobta le cipőit Yoongi, majd már célba is vette a kanapét, hogy mint jó macska, elterüljön rajta és csak lopja a napot.
– Igen. Neked is van szennyesed. Mossak neked is? – zárta be az ajtót Jimin, majd amint ő is megszabadult lábbelijétől már rohant is a fürdőbe.
– Azt nagyon megköszönném – kapcsolta be a tévét az idősebb.
Teljesen olyanok voltak, mint akik ténylegesen régóta együtt élnek, habár az idő mást mutatott. Jimin otthonosan mozgott az idősebb lakásában, egyre otthonosabban ahogyan teltek a napok, Yoongiban pedig felmerült a beszélgetésük után, hogy ideje lenne kulcsot adnia a fiatalabbnak. Titokban szerette volna ezt kivitelezni mely nem is volt olyan egyszerű, mint gondolta. Néhány nap alatt azonnal rájött, hogy valóban együtt töltik szinte minden percüket, hiszen nem akadt egyetlen szabad órája sem arra, hogy elugorjon egyedül kulcsot másoltatni. Ez azért őt is meglepte. Fel sem tűnt neki, mennyire összenőttek még így sem, hogy beismerte. Viszont csak ebben az egy ügyben zavarta őt ez a felismerés, másban nem, ugyanis imádott Jiminnel lenni. Még akkor is mikor csak feküdtek egymáson, vagy egymás mellett és barátaikkal levelezgettek, vagy szörföltek a neten teljes csendben. A calicoval töltött idő ugyanis gyorsan és kellemesen repült, bár néha akadt némi feszültség, de az sem kettejükből fakadt.
– Yoongi! – sétált ki egyik este a fürdőből Jimin a konyhába párjához, miközben épp haját törölte.
– Igen? – pakolászott az idősebb. Éppen kakaót akart inni.
– Mondani akarok valamit – állt meg idegesen a küszöbön. Foltos macskafarkát combja köré tekerte és a kis törülköző alá bújtatta füleit.
– Mondjad – fordult felé Yoongi és nagyon meglepődött. Jimin már régóta nem fonta farkincáját saját lába köré a lakásban ezért rögtön gondolta, valami nincs rendben. – Baj van? – kezdett aggódni.
– Szombaton Jungkooknál ebédelünk. Kettőre kell mennünk, de nem kell kiöltözni és vinnünk kell egy üveg vörösbort, mert megígértem. Már két hete megbeszélte velem, de én féltem elmondani – bújt egyre jobban a törülköző alá. – Ne haragudj rám! Tudom, mennyire utálod mindkettejüket, viszont nekem nagyon hiányzik Kook – hadart. – De ha gondolod beteget jelenthetsz, vagy majd hazudok valami családi problémát. Sajnálom Yoongi, ne haragudj! – húzta teljesen arcába a törülközőt.
– Ahh... – támaszkodott meg a fekete macska a pulton kezében hideg kakaójával. – Hát... Nem is tudom mit kéne reagálnom.
– Ne haragudj! – fordult meg Jimin. – Elmegyek egyedül – sietett vissza a fürdőbe Jimin.
– Nem haragszom – ment utána párja. – Vagyis, nem annyira. Elmondhattad volna két hete, akkor nem terveztem volna romantikus hétvégét egy tonna tempurázott rák társaságában – kortyolt nagyot kakaójából miközben fekete macskafarkát enyhén mozgatta. Picit tényleg ideges lett.
– Romantikus hétvége? – fordult Yoongi felé Jimin miközben ledobta a törülközőt. – Tényleg? – csapta hátra füleit.
– Nem. De mi lett volna, ha igen? Tervezgettem ám valami meglepetést nekünk – iszogatott tovább.
– Ohh... – szomorodott el Jimin. – Elmegyek egyedül. Nem kell jönnöd.
– Elmegyek veled. Nem szereted az embert, majd én lekötöm, míg nyulazol.
– Biztos? Nem muszáj neked. Túlélem egyedül is – játszott ujjaival.
– Inkább éld túl velem – sétált oda Jiminhez a tükör elé Yoongi, majd letette bögréjét a mosdó szélére. – És vegyél fel egy pólót – simogatta meg a fiatalabb arcát, mire végre engedett a foltos farkinca a szorításból.
– Nem vagy mérges?
– Egy picit. De rád nem lehet haragudni – csókolta meg Jimint. – Álmos vagyok inkább.
– Én is elfáradtam.
– Akkor aludjunk és majd holnap tisztázzuk ezt a hétvégi vacsorát – emelte fel újból kakaóját az idősebb, végül azt iszogatva tért vissza a konyhába.

Jimin ugyan picit idegeskedett még, hiszen Yoonig nem hogy nem kedvelte az embereket, de még Jungkookot is messziről kerülte, ha tudta. Ám másnap reggel az idősebb pont olyan volt, mint bármikor. Ugyan felhozta az eltitkolt vacsit, de nem tűnt mérgesnek, csupán érdeklődőnek, amiért Jimin hálás volt és miután végleg meggyőződött róla, hogy nincs harag, ki is akarta mutatni ezt a hálát.
– Vegyünk ki szabit, hyung! – bújt Yoongihoz, miközben az fogat mosott a tükör előtt.
– Szabit? Csak így? Mire hivatkozva? – karolta át szabad kezével a fiatalabbat.
– Hát... hogy beteg vagyok? Hibrides indokra ki kell adniuk nem? Heat?
– Nem szívesen nyomnék a főnök arcába ilyesmit. Azt meg pláne nem, hogy együtt vagyunk – engedte meg a vizet és mosakodásba fogott.
– Akkor... csak késsünk el! – ölelgette Yoongit a fiatalabb.
– Mi lett veled? Macskafüvet szívtál?
– Nem. Csupán örülök... a vacsora miatt. Hogy... tudod.
– Jah – mosolyodott el Yoongi. – Azt hiszem.
– Nos? – lengette farkát Jimin maga mögött.
– Sokat ne késsünk! – törölte meg az arcát az idősebb, majd már Jimin felé is fordult, hogy felkapja a kis calicot. – Egy gyors reggeli ösztönzés, semmi több.
– Rendben! – tűntek el a fiatalabb szemei mosolyától.

(Visszatértem!!! Folytatjuk, bár rengeteg dolgom van a nyáron. Ám tudjátok, beígértem ezután a sorozat után egy 9 részes sorozatot, amit még nyáron szeretnék megírni szóval PÖRGÉS! Utolsó nyár amin én osztom be az időmet és ezt a lehető legjobban ki kell használni, nem? DE! Szóval FICIÖZÖN! Felkészületek?
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )

Új sorozat főszereplőjének megszavazása!

Kitty kitty befejeztével új sztorit akarok indítani. 9 részes lesz, már a címe és az egyes részek címei is megvannak, viszont egy dolog nem tiszta.

KI LEGYEN A FÉRFI FŐSZEREPLŐ?

Erről most ti dönthettek! A Facebook oldalon szavazhattok a bejegyzés alatti kommentekre like-al arra a fiúra, akit szeretnétek a főszerepben látni majd. Hetero sorozat lesz és íme egy kis spoiler!

Főszereplő hölgyeményünk és férfink boldog kapcsolatban élnek, mint egy pár. Már hosszú ideje nagy az öröm ezért az általatok választott BTS tag megkéri a lány kezét, aki természetesen igent mond. El is kezdődik a nagy ünneplés és szervezkedés, ám az életnek más tervei vannak. A férfi egy igazi kincs az univerzum szerint, egy életre szóló támogatását pedig ki kell érdemelni. Nem szívesen adná olyan kezekbe ezt az angyalkát a Világ, melyek nem képesek róla megfelelően gondoskodni, ezért 8 próbatétel elé állítja lányunkat, aki erről mit sem sejt. Hogy mik is lesznek ezek a próbatételek? Nagyon egyszerű. Tanulj meg vigyázni rá, még akkor is, ha ő nem vigyáz saját magára. Főszereplő férfink nyolcszor fog meghalni különböző okok miatt, ám minden halála után a lányt visszadobja az univerzum arra a pontra, ahol még meg tudja akadályozni a halálát. Amennyiben elbukik elveszti az általa szeretett férfit egy életre, ezért nagyon hamar alkalmazkodnia kell a helyzethez, melyről oly kevés információja lesz, hiszen senkitől sem kap segítséget.
Vajon a fejfájás egy halálos betegség tünete? Vajon a következő falatot félre nyeli és megfullad? Vagy elütik a zebrán és belehal? Esetleg a következő szál cigaretta lesz az utolsó szög a koporsóban? Sosem lehet tudni.

Szavazzatok és döntsétek el ti, kit akartok megmenteni az "I've lost you 8 times" nyári hetero, fantasy sorozatban!

- I've lost you 8 times.
- But I'm like a cat. I have 9 lives.

LINK MEGINT!