Kitty kitty 15. rész: Irigység

– Mi lett veled? Macskafüvet szívtál?

– Nem. Csupán örülök... a vacsora miatt. Hogy... tudod.

– Jah – mosolyodott el Yoongi. – Azt hiszem.

– Nos? – lengette farkát Jimin maga mögött.

– Sokat ne késsünk! – törölte meg az arcát az idősebb, majd már Jimin felé is fordult, hogy felkapja a kis calicot. – Egy gyors reggeli ösztönzés, semmi több.

– Rendben! – tűntek el a fiatalabb szemei mosolyától.

Valóban elkéstek a munkából, nem is kicsit, de nem bánták meg a fejmosást. Akadtak olyan dolgok amik megérték a letolásokat. Viszont kiderült, hogy valami más is jár mellé,  ami miatt végül feszengni kezdtek. Ez pedig a főnökük egy burkolt megjegyzése volt amiből számukra az derült ki, tud róluk, mely igaz is volt. Ellentétben a többi kollégájukkal, ez az ember fokozottan figyelt rájuk és bár keveset beszélt velük, mégis igyekezett minél többet tudni róluk. Nem azért mert megszállott lett volna, vagy azért mert gyűlölte a hibrideket és csak a cégpolitika miatt tartotta a százalékos megoszlásokat, hanem mert bár sosem hangoztatta, ő mégis hitt az egyenlőségben. Ha bárki tudta volna róla, mit gondol, vagy hogyan áll ahhoz a hierarchiához amibe belenevelkedett és élt, valószínűleg sosem került volna egy vezetői székbe sem, ám ez a férfi tudta, mikor mit kell mondani.

– Remélem legközelebb nem fordul elő, hogy maguk ketten véletlenül pont ugyanaz miatt a busz miatt elkésnek – zárta le mondandóját főnökük. – Nincs más. Menjenek dolgozni! Egy órával le vannak maradva – engedte el a két macskát a férfi, ki szíve szerint elmondta volna, hogy tud mindenről, de nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni egyiküket sem.

Yoongi és Jimin megijedt egy kicsit ettől és a nap többi részében úgy viselkedtek, mintha nem is ismernék egymást sőt, a többi hétköznap is így tettek és azt tervezték, hogy csupán egyetlen dolog lesz olyan továbbra is, mint eddig. Az ebéd. Kizárólag ezt akarták megtartani maguknak, ha már ilyen csúfosan lebuktak, de az átállás nehezebb volt, mint várták, amin a hétvégi közös vacsora semmit sem segített. Inkább csak fokozta a feszültséget.

– Felmondok... felmondok, felmondok, felmondok – tapadt Yoongira Jimin a vacsora előtti este amint hazaértek munkából. Csak kettő napot töltöttek munkában a fejmosás után, de a calico úgy érezte, megfenyegették és már nem érezte jól magát a cégnél. Félt a főnökétől, bár teljesen feleslegesen.

– Ne idegesíts! Ahh – próbálta magát kihúzni Jimin gyilkosan szoros öleléséből. – Lazíts! Jimin, ezzel megfojtasz. Várj egy kicsit!

– Hétfőn bemegyek és felmondok – engedett Yoonginak, hogy kiszabaduljon, majd hadarni kezdett. – Azonnal a főnökhöz megyek, aztán összepakolom minden holmimat és hazaviszem és–

– Elég! – nyomta a calico szájára tenyerét Yoongi, mire Jimin hátrahajtott fülekkel és óriási csillogó, aggódó szemekkel nézett fel rá. – Feleslegesen csinálod ezt. Igen, a főnök biztosan tud rólunk, de csak ő és ő sem tesz semmit ellenünk. Ne pánikolj!... Mély levegő! – követte hamarosan Yoongi utasításait a fiatalabb. – Szuper – engedte el Jimint.

– Nem tudok így dolgozni neki.

– Miért?

– Mert – tévedt tekintete a földre. – Ezzel megzsarolhat. Vagy... megalázhat.

– Ettől félsz?

– Uhum.

– Na jó. Te új vagy a cégnél ahhoz, hogy eléggé ismerd a főnököt és megértem, hogy félsz tőle. Ember és te nem szereted őket, de! És ez a lényeg, a de. Őt nem ismered olyan régóta, mint én. Jó vezető és törekszik arra, hogy a beosztottak jól érezzék magukat a munkában. Nem fogja ezt a tudását senkivel sem megosztani. Ha benne nem is bízol, akkor legalább bennem... Jó? – simogatta meg Jimint fejét.

– És ha engem nem szeret?

– Ő nem ez alapján válogatja meg, kivel hogyan bánik – sóhajtott nagyot Yoongi miközben most először játszott Jimin füleivel. – Váltsunk témát! Szex?

– Ahhj, ezt ne! – tört fel torkából egy kis nyafogás, majd szipogni kezdett amint otthagyta az idősebbet és a kanapé felé vette az irányt.

– Jahj te, csak vicceltem. Kiscicám, el ne sírd magad! – kapta el a calico foltos farkincáját, hogy megsimogassa. – Tudod inkább mire gondolj? Hogy holnap találkozhatsz a kedvenc nyusziddal – ölelte magához Jimint lágyan, majd vállára támasztotta állát. – Beszélgethetsz, nevethetsz a nyuszikáddal és senki nem fog megzavarni. Nem is örülsz? Már nincs egy nap és láthatod. Biztosan nagyon hiányzol már te is neki.

– Igen... igazad van.

– Na, akkor meg is van. Megnézzük az egyik kedvenc filmedet, eszünk egy jót és hamar lefekszünk, hogy minél hamarabb holnap legyen. Mit szólsz? – játszott a fiatalabb kezeivel Yoongi.

– Jól hangzik – szipogott még egy kicsit Jimin.

– Végre valamiben egyetértünk – puszilta meg a calico arcát. – Rendelek enni – engedte volna el párját Yoongi.

– Várj még egy kicsit! – fogott rá az idősebb kezeire Jimin. – Most jó így, ne menj el! – kereste fel foltos macskafarka fekete párját, miközben Yoongi kezei közé simult.

– Jó... maradok még.

– Szeretek veled lenni. Nagyon szeretek.

– Ezt jó hallani – szívta magába Jimin illatát. – Azt mondtad, nem akarsz szexet – mosolyodott el.

– Nem akarok.

– Értem... Akkor biztos a szomszéd süt tortát, azért van ilyen illat – mosolygott Yoongi.

– Ez a szeretet illata!

– Ahh... Öhmm... Én mindjárt éhen halok. Rendelek enni, jó? – próbálta elengedni Jimint Yoongi.

– Maradj még kicsit!

– Mindjárt visszajövök, csak rendelek enni – vált el a calicotól az idősebb. – Aztán annyit ölelgetlek amennyit akarod. Rendben? – puszilta meg Jimint. – Rendelek tempurázott rákot is.

– Yoongi? – lepődött meg a fiatalabb, hogy így otthagyta a másik. Azért hagyta ott, amiért gondolja?
Jimin a történtek miatt így már duplán idegeskedett, bár hullámokban. Néha ellazult Yoongi karjai között, még dorombolt is pár röpke percig, amint az idősebb keze alá bújt, máskor pedig idegesen járt macskafarka miközben az őt aggasztó dolgokra gondolt. A főnökére, a munkahelyére, Jungkook ember párjára és Yoongi meglepő reakciójára, mely furcsa volt számra és csak megerősítette benne, kell az a menedék lakás, nem szabad összeköltözniük. Természetesen a másik felfedezte ezt, ám ezúttal nem mert rákérdezni mert félt tőle, hogy olyan beszélgetésben találja majd magát ahonnan nem tud menekülni.

Emiatt feszülten indultak el mindketten másnap a nyúlhoz vacsorára. Egymás miatt aggódtak, de különböző okokból, amit féltek megbeszélni a másikkal. Rettegtek, hogy olyan válaszokat kapnának ami egyiküknek, vagy akár mindkettejük is, komoly sérüléseket okoznának melyeket nem lehetne helyrehozni.
– Jimin! – nyitott ajtót Jungkook és azonnal meg is ölelte az említett calicot, kinek fülei fejére lapultak, macskafarka pedig elválva párjától lengedezni kezdett háta mögött. – Hiányoztál már így, élőben is. Mit hoztál? – vette el tőle a bort miközben beljebb engedte a vendégeket a lakásba. – Ez finom bor. Fel is bontom mindjárt.
Úgy tűnt, szívesen fogadták a vendégeket mindketten, ami részben megnyugtatta őket, de főleg Jimint. Már sokkal kevésbé félt az embertől és gördülékenyebben tudott vele beszélgetni mely az első pillanattól kezdve érezhető volt. Egyedül Yoongi maradt meg olyannak, mint eleinte. Csendesnek és egy picit mogorvának, de ez nem okozott gondot senkinek, még párjának sem, mert néha úgy bújt a calicohoz, mintha csak otthon lennének. Szerelemből, vagy csak pusztán azért, mert az állati fele úgy érezte, Jungkook potenciális vetélytárs, nem tudni, de ezzel sokat segített kettejük helyzetén.
– Tudom, hogy nem kedvelsz – szólalt meg egyszer csak a nagy csendből Yohan. Jungkook és Jimin kértek egy kis időt kettesben, így elzavarták párjaikat ismerkedni, kik inkább úgy helyezkedtek el, hogy kényelmesen ráláttak a fiatalokra a nagy hallgatás közepette. – Azt is tudom, hogy Jungkookot sem kedveled.
– Keveseket kedvelek – Ivott inkább borába Yoongi, miközben próbálta nem számolni, hányszor ér még a calico a nyúlhoz. Inkább kinézett az ablakon, bár csak egy pillanatra, mert többre nem volt ereje.
– Értem... De nézd csak meg Jimint. Milyen jó kedvű vele. Engem boldogsággal tölt el, hogy Jungkook ilyen boldog mellette. Főleg azért mert ez a boldogság még sokáig vele marad majd.
– Biztos... – kerülte Yohan tekintetét, de közben a kis páros látványát is Yoongi, mialatt az indokoltnál jobban ivott.
– Nincs minden rendben köztetek?
– Ez nem tartozik mindenkire – akadt meg szúró pillantása az emberen.
– Látszott rajtatok az este. Bár nem ismerlek titeket annyira, de a kávézóban még más volt a levegő körülöttetek.
– Magánügy.
– Nem is akarok belefolyni. De ha kell tanács, vagy segítség, szívesen látlak.
– Nem kell. Vannak barátaim akik szintén hibridek. Egy hibrid problémáján pedig nehezen tud egy ember segíteni. Főleg azon, amihez semmi köze.
– Viszont ahhoz sok közöm van, hogy ha a te kis calicod megjelenik Jungkook ajtaja előtt kisírt szemekkel, akkor kit rúg ki az ágyából érte. Az pedig én lennék. Semmi bajom Jiminnel, félre ne értsd, de Kook bármikor megtenne bármit érte és ezt irigylem. Szóval bármennyire is nem kedvellek én sem téged, mégis segíteni akarok, hogy együtt maradjatok. Mindkettőnk érdekében – keltette fel Yoongi érdeklődését, hiszen igaza volt. Jungkook és Jimin is bármit eldobna a másikért, ha az arra kérné.
– Mindenkinek vannak problémái. Minden kapcsolatban vannak gondok. De mi szeretjük egymást és mindent megoldunk. Csak időbe telik néha.
– Ezt merem remélni – hallgatott el Yohan. Többet ő sem szeretett volna mondani, ez teljesen elég volt, így visszatért maradék borához és a csendhez a beszélgetésük helyett.

Yoongi fellélegzett mikor hazaindultak, de mégis tartotta magát a szótlansághoz, ami Jimint letörte. Nem vitte magával a boldogságot, inkább elhagyta valahol útközben és átvette helyét az aggódás, mely már korábban is ott ült a vállán. Azonban bízott benne, hogy majd az ismerős, szemek elől rejtett környezetben az idősebb visszatér ahhoz a feléhez, melyet csak neki mutatott, de nem történt meg a varázsütésszerű változás mikor átlépték a küszöböt.
– Legközelebb nem kell jönnöd. Elmegyek egyedül – vette le cipőit Jimin.
– Elkísérlek. Mindig elkísérlek – zárta be maguk mögött az ajtót Yoongi, majd hatalmasat sóhajtott.
– Már nem tudom, hogy szeretném-e.
– De. Én szeretném – fordult Jimin után, míg a fiatalabb a konyha felé vette az irányt a kapott ételekkel. – Tudom, hogy nem vagyok egyszerű – érte el a calicot és úgy ölelte magához, mint az előző este. – Nem akarok még beszélni erről, de... talán enélkül is folytathatjuk onnan, ahol abbahagytuk.
– És a kaja?
– Szerintem most várhat. Vagy... nagyon el akarsz pakolni?
– Nem – dobta le a szatyrokat a földre Jimin, hogy összefonhassa ujjait Yoongiéival.
– Szundi? – súgta foltos macskafülébe az idősebb.
– Reggelig – mosolyodott végre el Jimin.

– Nagyon jól éreztétek magatokat Jiminnel – feküdt be eközben Yohan Jungkook mellé a saját otthonukban. – Többször kéne meghívnod – mászott be a takaró alá és közelebb húzódott párjához, ki éppen Taehyunggal chatelt.
– Sajnos Yoongitól nehezen tudom elcsalni. Tudod amiatt, hogy... – nézett fel a másikra Kook miközben hatalmas nyuszifülei lágyan omlottak fejére. – Tudod.
– Hogy utálnak engem.
– Nem. Nem utálnak csak... Jimin eléggé fél az emberektől – tért vissza mobiljához. – De téged eléggé kedvel szóval lehet, hogy át tudom hívni többször is majd.
– Az nagyon jó lenne – bújt Jungkook hajába, miközben átkarolta derekát. – Mindig olyan boldog vagy tőle és ennek én élvezhetem minden előnyét. Ha pedig csak ennyi az ára, akkor szívesen fogadok akár a hét mindennapján valakit, például Jimint.
– Már nem kell udvarolnod – mosolyodott el Jungkook.
– Nem kell az a mobil. Tedd inkább le és élj a pillanatnak! – vonta magához jobban párját és lassan belevetette volna magát az előjátékba, ha a fiatalabb engedi.
– Ezt még megírom. Két perc és a tiéd vagyok – vigyorgott Kook, miközben próbált egyre gyorsabban gépelni.
– Tedd – ragadta meg hirtelen a telefont Yohan, amitől Jungkook össze is rezzent, majd kitépve azt a nyuszi kezéből az éjjeliszekrényre csapta. – Tedd le! – emelkedett Jungkook fölé. – Bocsánat – váltott hirtelen újból személyiséget. – Csak szeretném teljesen kiélvezni ezt a csodálatost estét – fogta lágyan ujjai közé Jungkook egyik nyuszifülét. – Taehyung ráér majd reggel is. Addig majd én boldoggá teszlek, pici nyuszikám – bújt a hibrid nyakába.


(Hujuj, mik lesznek itt... Biztos van, aki sejti. Na de csipkedem magam, hogy legyen mit olvasnotok és megyek is írni a következő részt. :D
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )