– Tempurázott rák? – ült le Jimin.
– Amennyit csak akarsz.
– Rendben. Megegyeztünk – foglalt helyet Yoongi mellett a fiatalabb. – Kieszlek majd a vagyonodból.
– Úgy legyen!
Nem szívesen maradtak ott és beszélgettek Yohannal, de mindkettejüknek volt rá indoka, végül miért vettek erőt magukon ehhez. Jiminnek nagyon sokat jelentett Jungkook, ezért megbirkózott a feladattal, de az is rengeteget segített, hogy Yoongi végül nem hagyta egyedül. A fekete macskának ő volt az egyetlen ok, amiért nem állt fel és ment haza, jelenlétével pedig sikerült annyira megnyugtatnia a calicot, hogy az végül tudott normálisan beszélgetni a többiekkel. Yoongi nagyokat hallgatott, viszont legalább nem volt goromba, ami az idő múlásával egyre könnyebben ment neki. Ahogyan Jimin lassan megismerte Jungkook új partnerét, úgy engedett fenntartásaiból vele szemben. Nem szerette az embereket, mindig is tartózkodott tőlük a korábbi rengeteg rossz tapasztalat miatt, ezért nem örült, mikor kiderült, hogy a másik új partnere nem hibrid, de végül kellemesen csalódott benne. Kedvesnek tűnt első alkalommal, ám ami még fontosabb volt Jimin számára, hogy úgy látszott, tényleg vonzódik Kookhoz, nem pedig csak kihasználja annak ragaszkodását.
– Köszönöm, hogy kedves voltál – csukta be maguk mögött az ajtót Jimin amint végre hazaértek.
– Nem volt egyszerű – dobta le cipőit Yoongi, majd ment is ledőlni a kanapéra.
– Elfáradtál? – tett rendet utána is a fiatalabb.
– El.
– Akkor nem kapom meg a rákjaimat?
– Rendelhetünk – helyezkedett kényelembe Yoongi.
– Nem kell. Úgyis haza kell mennem ruháért.
– Most? – nézett Jiminre.
– Mosnom is kell, meg kéne másik ruha. Ugyanazokban nem járhatok mindennap – sétált oda Yoongihoz a calico.
– És ehhez most azonnal haza kell menned? De nem szeretsz egyedül sétálni sötétben.
– Nincs egy tiszta ruhám sem. Még alsógatyám sincs.
– Majd én adok! – emelkedett fel Yoongi, majd Jimint átkarolva visszadőlt vele a kanapéra. – Ahogyan te is adtál nekem – ölelte magához a calicot.
– De akkor is haza kell majd mennem – bújt a másikhoz a fiatalabb.
– Elkísérlek, de csak holnap. A mai nap elég mozgalmas volt sőt, ez a hét elég mozgalmas volt. Pihenjünk kicsit – fonódtak össze macskafarkaik, ahogyan mindig is
– De reggel azonnal indulunk!
– Hát persze – simogatta Jimint az idősebb. – Na mihez lenne kedved? Egy film és kaja? Fel nem kelve innen egészen reggelig?
– Azért az ágyban aludjunk, ha lehet.
– Lehet. Akkor rendelek enni – nyúlt a zsebébe telefonjáért Yoongi.
– Nekem csak rákot.
– Eszembe se jutott más.
Jimint annyira nem vonzották a kötelező dolgok, hogy ellentmondjon párjának és elinduljon egyedül a sötétben haza. Valóban nem szeretett ilyenkor sétálni, Yoongi ágya pedig sokkal kényelmesebb volt sajátjánál, a kölcsönadott ruhákról pedig ne is beszéljünk, melyek különleges elégedettséggel töltötték el. Valahányszor magára öltötte ideiglenesen a másik pólóját, vagy nadrágját egy rövid időre, minden alkalommal azt érezte, tartozik valakihez, természetéből adódóan pedig imádta ezt az érzést. Ám félt egy kicsit az idősebbtől, nehogy megijedjen a túlzott ragaszkodásától, ezért nem űzte gyakran ezt a hobbiját. Már így is szinte nála élt, ami csodaszámba ment. A korábbi párjai elég nehezen fogadták rögtön a kezdetekben az ilyesmit, ezért rettenetesen boldog volt, hogy Yoongi máshogy viselkedett. Ez a ruha felajánlás pedig kifejezetten nagy ugrás volt neki. Úgy vélte, a másik ezzel elismeri, hogy együtt vannak és egymáséi sőt, mindenkinek ki is mutatja, mely tényleg óriási dolognak minősült abban a világban amiben éltek. Ugyan az illataik már elárulták őket, miszerint ők egy párt alkotnak, de ez csupán a hibridek számára volt érzékelhető, az emberek ebből semmit sem tapasztaltak. Viszont a ruha... azt már mindenki látta.
– Jimin? – simogatta meg másnap reggel még félálomban a fiatalabb arcát Yoongi. Az keltette, hogy nyöszörög a calico és azt hitte, valami baja van. – Minden rendben?
– Hmm... mm. Rosszat álmodtam – bújt oda az idősebbhez Jimin, miután az arcán kóborló ujjak visszarántották őt a valóságba. – Nagyon.
– Csak álom – ásított nagyot Yoongi. – Aludjunk még.
– Jó – hümmögött még néhányat a fiatalabb, majd követte a másik tanácsát.
Azonban már kezdett felkelni a nap, így nem sokáig tudtak szundikálni. Jimin szemei hamarosan kipattantak, majd már rágni is kezdte a másik fülét, hogy induljanak a ruhákért, mert még rengeteget kell mosnia is. Egy pillanatig idegesítette a fekete macskát a fiatalabb, ám azokra a hatalmas aranyos szemere nem lehetett haragudni.
– Még mindig meglepően apró a lakásod – ült le Jimin ágyára Yoongi míg a másik pakolászott.
– Azt vártad nagyobb lesz?
– Nem, csupán... rossz ezzel a tudattal élni. Még akkor is, ha sokat vagy nálam... Minek is van neked lakásod?
– Mert csak sokat alszom nálad, de nem lakunk együtt.
– És miért nem?
– Mi? – torpant meg teendőiben Jimin és párját nézte.
– Miért nem lakunk együtt? Az időd nagyon nagy részét így is nálam töltöd. Éppen csak kulcsod nincs, de az is azért nincs, mert mindig együtt vagyunk, vagy az egyikünk otthon van.
– De még alig ismerjük egymást – ölelte magához Jimin az éppen elrakni készült ruháit.
– Ez igaz. Nagy és megfontolatlan lépés lenne. De egy ideje már gondolkozok ezen.
– Ezen gondolkozol?
– Igen.
– Mióta?
– Mióta kicsit meséltél a családodról. De akkor még nem akartam mondani. Én sem voltam biztos benne, hogy jó ötlet lenne.
– Oh... és mi változott?
– Eltelt egy kis idő és annak nagy része úgy, hogy szinte nálam laktál. Jól megvagyunk szerintem. Nem lenne gond, ha ténylegesen beköltöznél.
– Ez még korai Yoongi – ugyan vonzó volt az ajánlat Jimin számára több okból is, végül azonban nem akarta elfogadni azt. Korábban már került hasonló helyzetbe és nem akarta megkockáztatni azt megint, ezért nemet kellett mondania. – Majd talán egy kicsit később – folytatta a pakolást.
– Érthető. De nem megyek sehova. Ha eljön az idő, amikor már neked sem korai, akkor majd boldog leszek mikor beköltözöl. Addig meg élvezem, hogy szinte így is nálam laksz.
– Ez kedves tőled.
– És meglepő, tudom – dőlt el Jimin ágyán. – Míg pakolsz én szundítok egyet.
– Mindjárt készen vagyok.
– Nem baj, attól még szundítok egyet.
Jimin szíve szerint falta volna a szerelmes élet lehetőségeit, de volt egy-két olyan dolog benne, amit már nem mert a korábbi sérülések miatt. Hiszen vannak olyan hibák amik csak kicsit fájnak, mások viszont sokkal jobban, ezért azokkal mindenki óvatosabb. Pont ezért nem volt hajlandó felmondani a lakásszerződését még így sem, hogy gyakorlatilag tényleg Yoonginál élt. Ott töltötte majd mindennapját és szabadidejét, viszont az a lakás, ami így csak vitte a pénzét, mégis biztonságot nyújtott számára. Ha bármi gond adódott volna közöttük, vagy csak hirtelen elkezdett volna szertefoszlani a rózsaszín köd, akkor az a kis lyuk még mindig ott állt, mintha mi sem történt volna. Akkor csak egy újabb könyvfejezet lett volna az életében ez a kapcsolat, ami nem számított sokat hiszen nagy változás nem történt. Az a lakás lett volna az első oldal és egyben az utolsó is. Ezért ragaszkodott hozzá, mert félt, hogy valami történni fog, ami már korábban megesett, melytől sokkal nehezebb helyzetbe kerül majd, mint amilyenből indult. Emiatt pedig nem lehetett őt hibáztatni. Érthető volt Yoongi részéről is a dolog, ezért úgy döntött, kivárja a pillanatot és többé nem említi meg ezt az ötletet. Elvégre ha belegondolunk, Jimin valóban már nála élt.
– És most mosómedvévé válsz? – dobta le cipőit Yoongi, majd már célba is vette a kanapét, hogy mint jó macska, elterüljön rajta és csak lopja a napot.
– Igen. Neked is van szennyesed. Mossak neked is? – zárta be az ajtót Jimin, majd amint ő is megszabadult lábbelijétől már rohant is a fürdőbe.
– Azt nagyon megköszönném – kapcsolta be a tévét az idősebb.
Teljesen olyanok voltak, mint akik ténylegesen régóta együtt élnek, habár az idő mást mutatott. Jimin otthonosan mozgott az idősebb lakásában, egyre otthonosabban ahogyan teltek a napok, Yoongiban pedig felmerült a beszélgetésük után, hogy ideje lenne kulcsot adnia a fiatalabbnak. Titokban szerette volna ezt kivitelezni mely nem is volt olyan egyszerű, mint gondolta. Néhány nap alatt azonnal rájött, hogy valóban együtt töltik szinte minden percüket, hiszen nem akadt egyetlen szabad órája sem arra, hogy elugorjon egyedül kulcsot másoltatni. Ez azért őt is meglepte. Fel sem tűnt neki, mennyire összenőttek még így sem, hogy beismerte. Viszont csak ebben az egy ügyben zavarta őt ez a felismerés, másban nem, ugyanis imádott Jiminnel lenni. Még akkor is mikor csak feküdtek egymáson, vagy egymás mellett és barátaikkal levelezgettek, vagy szörföltek a neten teljes csendben. A calicoval töltött idő ugyanis gyorsan és kellemesen repült, bár néha akadt némi feszültség, de az sem kettejükből fakadt.
– Yoongi! – sétált ki egyik este a fürdőből Jimin a konyhába párjához, miközben épp haját törölte.
– Igen? – pakolászott az idősebb. Éppen kakaót akart inni.
– Mondani akarok valamit – állt meg idegesen a küszöbön. Foltos macskafarkát combja köré tekerte és a kis törülköző alá bújtatta füleit.
– Mondjad – fordult felé Yoongi és nagyon meglepődött. Jimin már régóta nem fonta farkincáját saját lába köré a lakásban ezért rögtön gondolta, valami nincs rendben. – Baj van? – kezdett aggódni.
– Szombaton Jungkooknál ebédelünk. Kettőre kell mennünk, de nem kell kiöltözni és vinnünk kell egy üveg vörösbort, mert megígértem. Már két hete megbeszélte velem, de én féltem elmondani – bújt egyre jobban a törülköző alá. – Ne haragudj rám! Tudom, mennyire utálod mindkettejüket, viszont nekem nagyon hiányzik Kook – hadart. – De ha gondolod beteget jelenthetsz, vagy majd hazudok valami családi problémát. Sajnálom Yoongi, ne haragudj! – húzta teljesen arcába a törülközőt.
– Ahh... – támaszkodott meg a fekete macska a pulton kezében hideg kakaójával. – Hát... Nem is tudom mit kéne reagálnom.
– Ne haragudj! – fordult meg Jimin. – Elmegyek egyedül – sietett vissza a fürdőbe Jimin.
– Nem haragszom – ment utána párja. – Vagyis, nem annyira. Elmondhattad volna két hete, akkor nem terveztem volna romantikus hétvégét egy tonna tempurázott rák társaságában – kortyolt nagyot kakaójából miközben fekete macskafarkát enyhén mozgatta. Picit tényleg ideges lett.
– Romantikus hétvége? – fordult Yoongi felé Jimin miközben ledobta a törülközőt. – Tényleg? – csapta hátra füleit.
– Nem. De mi lett volna, ha igen? Tervezgettem ám valami meglepetést nekünk – iszogatott tovább.
– Ohh... – szomorodott el Jimin. – Elmegyek egyedül. Nem kell jönnöd.
– Elmegyek veled. Nem szereted az embert, majd én lekötöm, míg nyulazol.
– Biztos? Nem muszáj neked. Túlélem egyedül is – játszott ujjaival.
– Inkább éld túl velem – sétált oda Jiminhez a tükör elé Yoongi, majd letette bögréjét a mosdó szélére. – És vegyél fel egy pólót – simogatta meg a fiatalabb arcát, mire végre engedett a foltos farkinca a szorításból.
– Nem vagy mérges?
– Egy picit. De rád nem lehet haragudni – csókolta meg Jimint. – Álmos vagyok inkább.
– Én is elfáradtam.
– Akkor aludjunk és majd holnap tisztázzuk ezt a hétvégi vacsorát – emelte fel újból kakaóját az idősebb, végül azt iszogatva tért vissza a konyhába.
Jimin ugyan picit idegeskedett még, hiszen Yoonig nem hogy nem kedvelte az embereket, de még Jungkookot is messziről kerülte, ha tudta. Ám másnap reggel az idősebb pont olyan volt, mint bármikor. Ugyan felhozta az eltitkolt vacsit, de nem tűnt mérgesnek, csupán érdeklődőnek, amiért Jimin hálás volt és miután végleg meggyőződött róla, hogy nincs harag, ki is akarta mutatni ezt a hálát.
– Vegyünk ki szabit, hyung! – bújt Yoongihoz, miközben az fogat mosott a tükör előtt.
– Szabit? Csak így? Mire hivatkozva? – karolta át szabad kezével a fiatalabbat.
– Hát... hogy beteg vagyok? Hibrides indokra ki kell adniuk nem? Heat?
– Nem szívesen nyomnék a főnök arcába ilyesmit. Azt meg pláne nem, hogy együtt vagyunk – engedte meg a vizet és mosakodásba fogott.
– Akkor... csak késsünk el! – ölelgette Yoongit a fiatalabb.
– Mi lett veled? Macskafüvet szívtál?
– Nem. Csupán örülök... a vacsora miatt. Hogy... tudod.
– Jah – mosolyodott el Yoongi. – Azt hiszem.
– Nos? – lengette farkát Jimin maga mögött.
– Sokat ne késsünk! – törölte meg az arcát az idősebb, majd már Jimin felé is fordult, hogy felkapja a kis calicot. – Egy gyors reggeli ösztönzés, semmi több.
– Rendben! – tűntek el a fiatalabb szemei mosolyától.
(Visszatértem!!! Folytatjuk, bár rengeteg dolgom van a nyáron. Ám tudjátok, beígértem ezután a sorozat után egy 9 részes sorozatot, amit még nyáron szeretnék megírni szóval PÖRGÉS! Utolsó nyár amin én osztom be az időmet és ezt a lehető legjobban ki kell használni, nem? DE! Szóval FICIÖZÖN! Felkészületek?
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )
– Most? – nézett Jiminre.
– Mosnom is kell, meg kéne másik ruha. Ugyanazokban nem járhatok mindennap – sétált oda Yoongihoz a calico.
– És ehhez most azonnal haza kell menned? De nem szeretsz egyedül sétálni sötétben.
– Nincs egy tiszta ruhám sem. Még alsógatyám sincs.
– Majd én adok! – emelkedett fel Yoongi, majd Jimint átkarolva visszadőlt vele a kanapéra. – Ahogyan te is adtál nekem – ölelte magához a calicot.
– De akkor is haza kell majd mennem – bújt a másikhoz a fiatalabb.
– Elkísérlek, de csak holnap. A mai nap elég mozgalmas volt sőt, ez a hét elég mozgalmas volt. Pihenjünk kicsit – fonódtak össze macskafarkaik, ahogyan mindig is
– De reggel azonnal indulunk!
– Hát persze – simogatta Jimint az idősebb. – Na mihez lenne kedved? Egy film és kaja? Fel nem kelve innen egészen reggelig?
– Azért az ágyban aludjunk, ha lehet.
– Lehet. Akkor rendelek enni – nyúlt a zsebébe telefonjáért Yoongi.
– Nekem csak rákot.
– Eszembe se jutott más.
Jimint annyira nem vonzották a kötelező dolgok, hogy ellentmondjon párjának és elinduljon egyedül a sötétben haza. Valóban nem szeretett ilyenkor sétálni, Yoongi ágya pedig sokkal kényelmesebb volt sajátjánál, a kölcsönadott ruhákról pedig ne is beszéljünk, melyek különleges elégedettséggel töltötték el. Valahányszor magára öltötte ideiglenesen a másik pólóját, vagy nadrágját egy rövid időre, minden alkalommal azt érezte, tartozik valakihez, természetéből adódóan pedig imádta ezt az érzést. Ám félt egy kicsit az idősebbtől, nehogy megijedjen a túlzott ragaszkodásától, ezért nem űzte gyakran ezt a hobbiját. Már így is szinte nála élt, ami csodaszámba ment. A korábbi párjai elég nehezen fogadták rögtön a kezdetekben az ilyesmit, ezért rettenetesen boldog volt, hogy Yoongi máshogy viselkedett. Ez a ruha felajánlás pedig kifejezetten nagy ugrás volt neki. Úgy vélte, a másik ezzel elismeri, hogy együtt vannak és egymáséi sőt, mindenkinek ki is mutatja, mely tényleg óriási dolognak minősült abban a világban amiben éltek. Ugyan az illataik már elárulták őket, miszerint ők egy párt alkotnak, de ez csupán a hibridek számára volt érzékelhető, az emberek ebből semmit sem tapasztaltak. Viszont a ruha... azt már mindenki látta.
– Jimin? – simogatta meg másnap reggel még félálomban a fiatalabb arcát Yoongi. Az keltette, hogy nyöszörög a calico és azt hitte, valami baja van. – Minden rendben?
– Hmm... mm. Rosszat álmodtam – bújt oda az idősebbhez Jimin, miután az arcán kóborló ujjak visszarántották őt a valóságba. – Nagyon.
– Csak álom – ásított nagyot Yoongi. – Aludjunk még.
– Jó – hümmögött még néhányat a fiatalabb, majd követte a másik tanácsát.
Azonban már kezdett felkelni a nap, így nem sokáig tudtak szundikálni. Jimin szemei hamarosan kipattantak, majd már rágni is kezdte a másik fülét, hogy induljanak a ruhákért, mert még rengeteget kell mosnia is. Egy pillanatig idegesítette a fekete macskát a fiatalabb, ám azokra a hatalmas aranyos szemere nem lehetett haragudni.
– Még mindig meglepően apró a lakásod – ült le Jimin ágyára Yoongi míg a másik pakolászott.
– Azt vártad nagyobb lesz?
– Nem, csupán... rossz ezzel a tudattal élni. Még akkor is, ha sokat vagy nálam... Minek is van neked lakásod?
– Mert csak sokat alszom nálad, de nem lakunk együtt.
– És miért nem?
– Mi? – torpant meg teendőiben Jimin és párját nézte.
– Miért nem lakunk együtt? Az időd nagyon nagy részét így is nálam töltöd. Éppen csak kulcsod nincs, de az is azért nincs, mert mindig együtt vagyunk, vagy az egyikünk otthon van.
– De még alig ismerjük egymást – ölelte magához Jimin az éppen elrakni készült ruháit.
– Ez igaz. Nagy és megfontolatlan lépés lenne. De egy ideje már gondolkozok ezen.
– Ezen gondolkozol?
– Igen.
– Mióta?
– Mióta kicsit meséltél a családodról. De akkor még nem akartam mondani. Én sem voltam biztos benne, hogy jó ötlet lenne.
– Oh... és mi változott?
– Eltelt egy kis idő és annak nagy része úgy, hogy szinte nálam laktál. Jól megvagyunk szerintem. Nem lenne gond, ha ténylegesen beköltöznél.
– Ez még korai Yoongi – ugyan vonzó volt az ajánlat Jimin számára több okból is, végül azonban nem akarta elfogadni azt. Korábban már került hasonló helyzetbe és nem akarta megkockáztatni azt megint, ezért nemet kellett mondania. – Majd talán egy kicsit később – folytatta a pakolást.
– Érthető. De nem megyek sehova. Ha eljön az idő, amikor már neked sem korai, akkor majd boldog leszek mikor beköltözöl. Addig meg élvezem, hogy szinte így is nálam laksz.
– Ez kedves tőled.
– És meglepő, tudom – dőlt el Jimin ágyán. – Míg pakolsz én szundítok egyet.
– Mindjárt készen vagyok.
– Nem baj, attól még szundítok egyet.
Jimin szíve szerint falta volna a szerelmes élet lehetőségeit, de volt egy-két olyan dolog benne, amit már nem mert a korábbi sérülések miatt. Hiszen vannak olyan hibák amik csak kicsit fájnak, mások viszont sokkal jobban, ezért azokkal mindenki óvatosabb. Pont ezért nem volt hajlandó felmondani a lakásszerződését még így sem, hogy gyakorlatilag tényleg Yoonginál élt. Ott töltötte majd mindennapját és szabadidejét, viszont az a lakás, ami így csak vitte a pénzét, mégis biztonságot nyújtott számára. Ha bármi gond adódott volna közöttük, vagy csak hirtelen elkezdett volna szertefoszlani a rózsaszín köd, akkor az a kis lyuk még mindig ott állt, mintha mi sem történt volna. Akkor csak egy újabb könyvfejezet lett volna az életében ez a kapcsolat, ami nem számított sokat hiszen nagy változás nem történt. Az a lakás lett volna az első oldal és egyben az utolsó is. Ezért ragaszkodott hozzá, mert félt, hogy valami történni fog, ami már korábban megesett, melytől sokkal nehezebb helyzetbe kerül majd, mint amilyenből indult. Emiatt pedig nem lehetett őt hibáztatni. Érthető volt Yoongi részéről is a dolog, ezért úgy döntött, kivárja a pillanatot és többé nem említi meg ezt az ötletet. Elvégre ha belegondolunk, Jimin valóban már nála élt.
– És most mosómedvévé válsz? – dobta le cipőit Yoongi, majd már célba is vette a kanapét, hogy mint jó macska, elterüljön rajta és csak lopja a napot.
– Igen. Neked is van szennyesed. Mossak neked is? – zárta be az ajtót Jimin, majd amint ő is megszabadult lábbelijétől már rohant is a fürdőbe.
– Azt nagyon megköszönném – kapcsolta be a tévét az idősebb.
Teljesen olyanok voltak, mint akik ténylegesen régóta együtt élnek, habár az idő mást mutatott. Jimin otthonosan mozgott az idősebb lakásában, egyre otthonosabban ahogyan teltek a napok, Yoongiban pedig felmerült a beszélgetésük után, hogy ideje lenne kulcsot adnia a fiatalabbnak. Titokban szerette volna ezt kivitelezni mely nem is volt olyan egyszerű, mint gondolta. Néhány nap alatt azonnal rájött, hogy valóban együtt töltik szinte minden percüket, hiszen nem akadt egyetlen szabad órája sem arra, hogy elugorjon egyedül kulcsot másoltatni. Ez azért őt is meglepte. Fel sem tűnt neki, mennyire összenőttek még így sem, hogy beismerte. Viszont csak ebben az egy ügyben zavarta őt ez a felismerés, másban nem, ugyanis imádott Jiminnel lenni. Még akkor is mikor csak feküdtek egymáson, vagy egymás mellett és barátaikkal levelezgettek, vagy szörföltek a neten teljes csendben. A calicoval töltött idő ugyanis gyorsan és kellemesen repült, bár néha akadt némi feszültség, de az sem kettejükből fakadt.
– Yoongi! – sétált ki egyik este a fürdőből Jimin a konyhába párjához, miközben épp haját törölte.
– Igen? – pakolászott az idősebb. Éppen kakaót akart inni.
– Mondani akarok valamit – állt meg idegesen a küszöbön. Foltos macskafarkát combja köré tekerte és a kis törülköző alá bújtatta füleit.
– Mondjad – fordult felé Yoongi és nagyon meglepődött. Jimin már régóta nem fonta farkincáját saját lába köré a lakásban ezért rögtön gondolta, valami nincs rendben. – Baj van? – kezdett aggódni.
– Szombaton Jungkooknál ebédelünk. Kettőre kell mennünk, de nem kell kiöltözni és vinnünk kell egy üveg vörösbort, mert megígértem. Már két hete megbeszélte velem, de én féltem elmondani – bújt egyre jobban a törülköző alá. – Ne haragudj rám! Tudom, mennyire utálod mindkettejüket, viszont nekem nagyon hiányzik Kook – hadart. – De ha gondolod beteget jelenthetsz, vagy majd hazudok valami családi problémát. Sajnálom Yoongi, ne haragudj! – húzta teljesen arcába a törülközőt.
– Ahh... – támaszkodott meg a fekete macska a pulton kezében hideg kakaójával. – Hát... Nem is tudom mit kéne reagálnom.
– Ne haragudj! – fordult meg Jimin. – Elmegyek egyedül – sietett vissza a fürdőbe Jimin.
– Nem haragszom – ment utána párja. – Vagyis, nem annyira. Elmondhattad volna két hete, akkor nem terveztem volna romantikus hétvégét egy tonna tempurázott rák társaságában – kortyolt nagyot kakaójából miközben fekete macskafarkát enyhén mozgatta. Picit tényleg ideges lett.
– Romantikus hétvége? – fordult Yoongi felé Jimin miközben ledobta a törülközőt. – Tényleg? – csapta hátra füleit.
– Nem. De mi lett volna, ha igen? Tervezgettem ám valami meglepetést nekünk – iszogatott tovább.
– Ohh... – szomorodott el Jimin. – Elmegyek egyedül. Nem kell jönnöd.
– Elmegyek veled. Nem szereted az embert, majd én lekötöm, míg nyulazol.
– Biztos? Nem muszáj neked. Túlélem egyedül is – játszott ujjaival.
– Inkább éld túl velem – sétált oda Jiminhez a tükör elé Yoongi, majd letette bögréjét a mosdó szélére. – És vegyél fel egy pólót – simogatta meg a fiatalabb arcát, mire végre engedett a foltos farkinca a szorításból.
– Nem vagy mérges?
– Egy picit. De rád nem lehet haragudni – csókolta meg Jimint. – Álmos vagyok inkább.
– Én is elfáradtam.
– Akkor aludjunk és majd holnap tisztázzuk ezt a hétvégi vacsorát – emelte fel újból kakaóját az idősebb, végül azt iszogatva tért vissza a konyhába.
Jimin ugyan picit idegeskedett még, hiszen Yoonig nem hogy nem kedvelte az embereket, de még Jungkookot is messziről kerülte, ha tudta. Ám másnap reggel az idősebb pont olyan volt, mint bármikor. Ugyan felhozta az eltitkolt vacsit, de nem tűnt mérgesnek, csupán érdeklődőnek, amiért Jimin hálás volt és miután végleg meggyőződött róla, hogy nincs harag, ki is akarta mutatni ezt a hálát.
– Vegyünk ki szabit, hyung! – bújt Yoongihoz, miközben az fogat mosott a tükör előtt.
– Szabit? Csak így? Mire hivatkozva? – karolta át szabad kezével a fiatalabbat.
– Hát... hogy beteg vagyok? Hibrides indokra ki kell adniuk nem? Heat?
– Nem szívesen nyomnék a főnök arcába ilyesmit. Azt meg pláne nem, hogy együtt vagyunk – engedte meg a vizet és mosakodásba fogott.
– Akkor... csak késsünk el! – ölelgette Yoongit a fiatalabb.
– Mi lett veled? Macskafüvet szívtál?
– Nem. Csupán örülök... a vacsora miatt. Hogy... tudod.
– Jah – mosolyodott el Yoongi. – Azt hiszem.
– Nos? – lengette farkát Jimin maga mögött.
– Sokat ne késsünk! – törölte meg az arcát az idősebb, majd már Jimin felé is fordult, hogy felkapja a kis calicot. – Egy gyors reggeli ösztönzés, semmi több.
– Rendben! – tűntek el a fiatalabb szemei mosolyától.
(Visszatértem!!! Folytatjuk, bár rengeteg dolgom van a nyáron. Ám tudjátok, beígértem ezután a sorozat után egy 9 részes sorozatot, amit még nyáron szeretnék megírni szóval PÖRGÉS! Utolsó nyár amin én osztom be az időmet és ezt a lehető legjobban ki kell használni, nem? DE! Szóval FICIÖZÖN! Felkészületek?
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése