Kitty kitty 18. rész: N.I.S.

De csak a látszat volt ez, mert legbelül rengeteg érzelem kavargott benne. Düh, bosszúvágy, félelem, szeretet. Legszívesebben megkereste volna Yohant abban a szent pillanatban és megölte volna, de tudta, az ilyen állatok felkészültek egy-egy hibrid támadására, ezért esélye sem lenne ellene. Vissza tudta magát fogni, azonban a fenyegetést meg akarta torolni. Jimin szent és sérthetetlen, senki se gondoljon rá, aki nem méltó erre, arra pedig végképp nem, hogy kezet emel rá, vagy a selymes bundájából kulcstartót csinál!

– Miszter Jeon Jungkook, én Muk ügynök vagyok, a hölgy pedig Szo ügynök. A NIS*-től jöttünk és a rendőrök helyett nekünk lenne pár kérdésünk – ült le egy öltönyös férfi és nő Jungkookkal szemben a kihallgatószobában.

– Rendben.

– Ismeri ezt a férfit? – nyitotta ki a pasi a mappát amit magával vitt, majd egy képet kivéve belőle odatolta azt Jungkook elé. Már így is a földet súrolták nyuszifülei, de amint megpillantotta Yohan képét, még rosszabbul lett.

– Igen. Ő Yohan, a párom, vagyis... Azt hiszem, a volt párom már – nyelt nagyokat mialatt igyekezett nem nézni a képre. – De kicsit máshogy néz ki.

– Ezeket a sérüléseket ő okozta magának?

– Igen – kerülte az ügynökök tekintetét.

– El tudná mondani nekünk, milyen sérüléseket okozott még magának? Hogy mikkel fenyegette önt és hogyan tartotta önt irányítása alatt? – érdeklődött a hölgy. Lágy hangja volt ami segített Kooknak, így végre képes volt rájuk nézni.

– Nagyon fontos lenne a vallomása, hogy letartóztathassuk.

– Miattam? De ha kijut akkor... – sötétült el egy pillanatra a Világ Jungkook előtt.

– Nem fog kijönni. Ez az ember, akivel eddig együtt volt, már másokkal is csinálta azt, amit önnel – keresgélt továbbra is a mappában a férfi, majd újabb képeket mutatott Kooknak. – Nem ez az első eset és az eddigi nyomozás alapján szerintünk nem is ez az igazi neve, amit önnek mondott.

– Ezek a különböző énjeiről szerzett képek. Mindegyiken más hibridekkel van és nem volt egyszerű előkeríteni ezeket – vette át újból a nő a szót.

– Az ő vallomásuk nem lenne elég? – érdeklődött Kook, hátha ki tud bújni a tanúskodás alól, mire a két ügynök összenézett.

– Sajnos őket nem tudjuk megkérni, hogy tegyenek vallomást.

– Miért?

– Mert ők meghaltak.

– Micsoda?

– Maga nagyon szerencsés hibrid, hogy el tudott tőle menekülni. A többieknek nem volt ekkora szerencséjük – magyarázott tovább az ügynök. – Eddig öt hibrid maradványait találtuk meg különböző helyeken amik mind tűnhetnének balesetnek is, azonban felfedeztünk egy mintát az esetek között, végül a nyomok az ön által Yohan néven ismert férfihoz vezettek el.

– Sajnos elég ügyesen dolgozik, így nincs tőle DNS-ünk amit összehasonlíthatnánk a találtakkal, viszont ha ön vallomást tenne, akkor lenne indokunk kikérni az engedélyt és összeköthetnénk a többi esettel is – folytatta a pasi.

– Nem jönne ki élete végig a börtönből, de ehhez szükségünk van magára – biztatta Kookot a hölgy. 

– Rendben... – sóhajtott nagyot Jungkook. – De amíg nem kapják el, addig kérhetnék védelmet, vagy maradhatnék itt?

– Kap védelmet míg el nem fogtuk.

– A barátaim is. Őket is... megfenyegette. Azt mondta, ha bárkinek elmondom, mit tett, akkor elkapja és megöli őket.

– Persze, kapnak házi őrizetet. De előbb el kell mondania részletesen, hogy miket tett és mondott. Különben nem tehetünk semmit – magyarázott a nő mivel ő észrevette Jungkookon, hogy a hangja megnyugtatja.

– Rendben... Elmondok mindent.

Jungkooknak bár nehezére esett az összes részletet megosztani az ügynökökkel, mégis sikerült. Nem szívesen emlékezett vissza a történtekre, pláne nem ennyire tisztán rájuk, de Jimin és Taehyung miatt megtette. Őket féltette a legjobban és tudta, már veszélybe sodorta a barátait, ezért az ajánlat, miszerint fegyveres emberek fognak vigyázni rájuk, nagyon megtetszett neki. Míg ő mesélt, a többiek a rendőrőrsön várták. Ahogy telt az idő egyre idegesebbek és fáradtabbak lettek. Hosszú nap volt ez mindannyiuk számára, a történések pedig rendesen felpörgették őket, ezért szinte minden erejük elszállt mire Jungkook újra felbukkant. Remélték, hogy pihenhetnek, de nem így történt. A többieket is kihallgatták Yohannal kapcsolatban, bár lényegi információt egyedül Kook tudott csak szolgáltatni, viszont így mire mindenki végzett a védőőrizet tagjai is megérkeztek és végre el tudták hagyni az őrsöt. Mivel jelenleg úgy tűnt, egy lakásban fognak lakni, ezért csak két embert kaptak maguk mellé, ám ők teljesen meg tudták nyugtatni a csapatot jelenlétükkel és végre képesek voltak rendesen kipihenni magukat. Bár ebben az is közrejátszott, hogy addig nem mehettek sehova otthonról, míg Yohant el nem kapták. Reménykedtek benne, ez megtörténik az éjszaka folyamán, azonban reggel, mikor rákérdeztek, hogy elmúlt-e a veszély, sajnos kiábrándító választ kaptak. A tettes szökésben van és nem találják. Ez azt jelentette, hogy rengeteg időt kell majd négyesben összezárva eltölteniük, ha a pasas továbbra is jól el tud bújni a rendőrök elől, kik mindent bevetettek annak érdekében, hogy megtalálják. Ám sajnos egy idő után kifogytak a tippekből és a rendőrőrsön tett látogatás utáni harmadik napon Jungkookhoz fordultak segítségért, hátha ő tud valamit mondani. Volt néhány tippje ahol jártak Yohannal, viszont mint kiderült, sajnos egy sem jött be. Rokonokról és barátokról pedig nem tudott, így a fiúk lassan azon kezdtek gondolkodni, hogy mi lesz, ha Yohan soha nem kerül elő. Akkor tanúvédelem alá veszik őket és elköltöztetik mindannyiukat a Világ végére? Rettegésben kell leélniük az egész életüket egy sorozatgyilkos miatt, akiről az idő múlásával az is kiderült, hogy sokkal több áldozata volt, mint öt hibrid plusz Kook? Ez cseppet sem kecsegtetett valami szép életkilátásokkal, viszont vagy ez, vagy a halál, ők pedig élni akartak.

– Lemegyek a boltba akkor – vett fel egy táskát Yoongi. – Más nem kell nektek? – kotorta elő a listát zsebéből amit a többiek írtak neki. Mind nem mehettek le vásárolni, azt nem vállalták az ügynökök, így csak egy személy hagyhatta el a lakást egy fegyveres emberrel az oldalán, a választás pedig Yoongira esett.

– Fagyit – feküdt barátai között Jimin mobilján játszva, miközben a másik két fiú tévézett. Mindenhol fülek és farkincák lengtek a levegőben. Olyan volt, mint valami állatsimogató a kinyitott kanapé.

– Rendben. Vanília?

– Igen – mosolygott Jimin.

– Okés. Sietek vissza – kapta fel cipőit Yoongi, majd kilépett az ajtón és útnak indult az egyik álruhás emberkével.

Persze nem mehetett elől sehol, minden ajtó előtt várnia kellett egy kicsit, a boltba való belépés pedig kifejezetten szemet szúrt mindenkinek, de csak így volt biztonságos azok után, amiket megtudtak. Yohan nem csak egy uralkodni vágyó erőszakos embernek bizonyult, hanem egy gyilkosnak, aki hidegvérrel képes lenne bárkit megölni, ha olyan kedve támadna, ezt pedig nem hagyhatták figyelmen kívül.

– Más valamit? – kérdezett vissza az eladó miután minden lehúzott.

– Nem köszönöm – fizetett Yoongi.

Gyorsan elpakolt a táskájába és a szatyorba, amit kért, mivel a lehető legtöbb ételt kellett felhalmoznia, hiszen azt az utasítást kapták, hogy minél kevesebbszer hagyja el bárki is a lakást. Nehéz cuccokkal indult haza, viszont nem kellett messzire mennie, ezért nem aggódott. Ám mikor visszaértek a lakáshoz rengetegen álltak az épület előtt. Nem értették, mi ez a nagy felfordulás, viszont az őr gyorsan megkérdezett néhány bámészkodót akik azonnal felvilágosították. Rögtön elmondta Yoonginak is az információt, miszerint elvileg tűz ütött ki és beindult a tűzjelző, ezért áll kint minden lakó, majd már tárcsázott is mobilján. Yoongi először végignézett az épületen mely rossz érzéssel töltötte el. Ha tűz lett volna, akkor valahol füstölnie kellene valamelyik ablaknak, nem? Azonban sehol egy fikarcnyi fekete felhő, vagy egy láng, ami okot adna a tűzjelzőnek.

– Értettem. Indulunk az őrsre – fogta meg Yoongi karját a fegyveres pasi és magával vonta az autófelé.

– Mi történt? – érdeklődött rémülten Yoongi.

– A kiürítés során eltűnt Jimin. Belekeveredett a tömegbe és most nem találják. Mindenkit beviszünk az őrsre és azonnal megkezdjük a keresését.

– Jimin... Yohan volt az, igaz? – rohant a pasi mellett.

– Sajnos valószínű.

A valószínűnél azonban mindenki balszerencséjére sokkal biztosabb volt a helyzet. A tűzjelzőt Yohan indította be, a nagy felfordulás következtében pedig hatalmas előnye akadt az egy szem fegyveres őrrel szemben, hiszen neki három felé kellett figyelnie, míg Yohannak csak egyfelé. Remekül megbújt a tömegben, végül pedig Jimint sikerült elkapnia, ami csak akkor derült ki, mikor kiérve az utcára ellenőrzést tartottak. Az őr azonnal telefonált főnökének, mikor pedig letette pont hívta partnere érdeklődve a helyzet felől. Jimint, a calicot, Yohan elrabolta és sajnos ötletük sem volt, hová vihette.

– Felébredtél kiscica? – szólalt meg Yohan, amint Jimin nagyot sóhajtozva mocorogni kezdett. Eleinte nem tudta, hol van, de amint kicsit körbe tudott nézni rájött, hogy otthon fekszik a saját ágyában a picike lakásban.

– Mit csináltál velem? – forgott a Világ még Jimin számára, ezért menekülni sem tudott. Éppen csak fészkelődni volt képes egy kicsit, de semmi többre.

– Tudod – állt fel Yohan a székből és odaguggolt az ágy mellé. – Én rajongok a különlegességekért. Eddig mindenki, aki felkeltette az érdeklődésemet, különleges volt. Különlegesen erős, okos, foltos, vagy különleges fajú. Elsőre azt hittem, Jungkook is különleges, ami igaz is – simogatta Jimin arcát, ki próbált kibújni az érintés alól, de nem volt elég ereje hozzá. – De amint megláttam rólad az első képet tudtam, hogy te különlegesebb vagy. Nem voltam képes dönteni. Mindkettőtök kellett, szükségem volt az ő puha füleire és a te foltos bundádra, de – sóhajtott nagyot. – Két barátot nehéz egyszerre elkapni. Viszont nem bánom, hogy így alakult – fogta meg Jimin arcát. – Mert te vagy az igazi trófea.

– Mit akarsz tőlem? – dünnyögött Jimin.

– Ohh, nem sokat. Csak egy-két dolgot. Azt akarom, hogy úgy viselkedj majd velem, ahogyan Yoongival – engedte el Jimint és végigszaladtak ujjai a calico testén. – A többit majd elveszem magamtól, ahhoz te nem kellesz.

– Tőlem nem kapsz semmit – csapott erőtlenül Yohan kezére.

– Azt majd meglátjuk – vigyorgott. – Biztos szereted ha cicának hívnak, ugye? Szerintem van valami, ami jobban tetszene. Tudod, hogy hívják angolul a cicusokat? – szagolt Jimin hajába. – Kitty kitty – fogott hirtelen Jimin nyakára. – Ajánlom, hogy hallgass erre és ne kelljen ciccegnem, különben rövidebb lesz az életed, mint azt gondolod, megértetted cicus? – Jimin pedig félelmében bátortalanul bólogatott, már amennyire tudott. – Ennek örülök – engedte el a calicot és felkelve az ágy mellől visszatelepedett a székbe. – Pihenj még egy kicsit. Hamarosan szükséged lesz az erődre, cicamica – vigyorgott ördögien Jiminre, ki azonnal vissza is aludt.

– Mi történt? – futottak össze a fiúk az őrsön amint beérkezett mindkét autó.

– Hirtelen beindult a riasztó, mi pedig elindultunk lefelé az őrrel – magyarázott Taehyung. – Az egyik pillanatban még ott volt mögöttem Jimin, a másikban pedig eltűnt. Mintha felszívódott volna.

– Az egész az én hibám – ült le Jungkook egy székre és kezeibe temette arcát. – Haza kellett volna mennem, nem kellett volna eljönnöm veletek.

– Hogy aztán belőled is csak egy emlék legyen? Nem, ez nem a te hibád – morgott Yoongi. A rendőröket hibáztatta teljesen jogosan és legszívesebb beviharzott volna az eligazításra közéjük, hogy elhordja mindennek őket, de ez nem segített volna semmin, így csupán idegesen járkálni kezdett.

– Szerinted tudják, hova vitte? – érdeklődött Taehyung.

– Szerintem gőzük sincs. Eddig sem találták, most sem fogják.

– Nem lehet, hogy Jiminnek baja essen.

– Valahogy rá kell jönnünk, hol vannak – ült le Yoongi is és gondolkozni kezdett.

Sajnos nem jutottak ők sem sokra, ahogyan a rendőrök sem, kik tőlük próbáltak meg valami információhoz jutni. A fiúk érdeklődtek, hogy mi lehet a tippjük, de nem osztottak meg velük túl sok infót csupán annyit, hogy körbejárnak majd néhány helyen, hátha szerencséjük lesz, továbbá megnézik az utcai felvételeket is. Másra nem támaszkodhattak, ez volt az utolsó esélyük, mivel minden helyet kilőttek ahol Yohan megfordulhatna.

– Hova mennek? – pattantak fel a fiúk néhány óra múlva mikor meglátták, hogy golyóállómellényben indulnak meg hatalmas lépésekkel a kijárat felé.

– Van egy tippünk, de maguknak itt kell maradniuk.

– Mi? Ezt nem mondja komolyan! – mordult fel Yoongi. – Maguk eddig sem tudták elkapni azt a pasast, majd nem tudtak megvédeni sem minket, most pedig, hogy akadt egy lehetőség, hol lehet a párom és ez az elmebeteg, még csak oda sem mehetek a környékre, hogy tudjam, élve jön-e ki abból az épületből, vagy sem.

– Túl veszélyes és nem biztos az információ. Itt meg tudjuk védeni magukat.

– Nem tarthatnak itt akaratom ellenére, mivel nem vagyok gyanúsított.

– Nem, de maga veszélyeztetett tanú.

– Lemondok a védelemről. Magukkal megyek! – indult el Yoongi.

– Várjon! Uram! – loholt utána az ügynök.

(* A NIS kb. a koreai FBI.

Na mi is rohamléptekben haladunk, de csak mert akadt időm és még kedvem is van. :D Remélem, nem gond. :)

Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )