Kitty kitty 17. rész: Rohamléptek

– Belépett volna Jungkook profiljába? Csak nem tudja a jelszót.
– Szerintem nem belépett – pillantott ez eltűnőben lévő páros után Jimin. – Yohan elvette a mobilját.
– Ez nagyon nem tetszik nekem.
– Hát nekem sem...
– El kell kapnunk amint lehet! – vetett haragos pillantásokat Jiminre, bár a dühe nem felé irányult.
– Igen! Egyetértek – viszonozta a tekintet a calico.

Jimin áthívta magához Taehyungot, illetve Yoongi lakásába, hogy beszélgessenek arról, amit láttak. Ahogy egyre több teóriával álltak elő, úgy lettek egyre idegesebbek és kezdtek csak jobban aggódni a nyúl miatt. Szerették volna megtudakolni, hogy jól van-e, de erre nem akadt lehetőségük, hiszen ha igazuk volt, akkor Jungkooknak semmi kapcsolata nem akadt a külvilággal amit  Yohan ne ellenőrzött volna. Mire Yoongi elszabadult a munkából és egy kis bolti kitérő után hazaért, a lakásban eluralkodott a pánik, mellyel eleinte nem is tudott mit kezdeni, hiszen nem értette. Amint belépett az ajtón már azon is meglepődött, hogy Taehyung a kapott papucsával kezeiben fogadta, Jimin pedig mögötte kuporgott.

– Mi a fene folyik itt? – dermedt le a küszöbön Yoongi, miközben a fiatalok nagy sóhajjal megkönnyebbültek.

– Jungkook bajban van? – ugrott elő Taehyung háta mögül Jimin.

– Mi? – zárta be az ajtót az idősebb mialatt próbált rendesen figyelni a calicora, kinek foltos farkincája idegesen lengedezett háta mögött, fülei pedig igyekeztek megbújni hajában.

– Yohan csinált vele valamit és most is csinál. Lehet fogva tartja, vagy bántja is, vagy megfenyegette. Lehet Jungkook egy túsz! – hadart Jimin.

– Mi van? Ezt a sok hülyeséget meg honnan vettétek? – indult befelé a lakásba. – Szia! Mi még nem találkoztunk, csak hallottam rólad, de üdv a lakásomban. Yoongi vagyok – hajolt meg enyhén Yoongi Taehyungnak, majd folytatta útját a konyhába a vásárolt kajával.

– Taehyung – üdvözölte a tulajt Tae.

– Ez nem hülyeség Yoongi – rohant párja után a fiatalabb. – Ma elmentünk Jungkook munkahelyére és felbukkant Yohan is. Kook hamarosan kijött a munkahelyéről, majd adott valamit Yohannak és elindultak.

– És ez olyan gyanús? – pakolt le Yoongi és elkezdte eltenni a vásárolt holmit.

– Nem is köszöntek egymásnak, se egy puszi, vagy valami, még egymás kezét sem fogták.

– Lehet összevesztek előző nap és Yohan meglepte, mint ti, hogy kiengesztelje.

– Mi is ezt hittük, de miután elindultak Yohan nyomkodta a telefonját és akkor kaptam egy üzenetet Kooktól, hogy túlórázik és nem tudunk beszélni munka után – aggodalmaskodott Jimin.

– Biztos jó oka volt hazudni – csukta be a hűtőt az idősebb és párjához fordult.

– De nem ő írta az üzenetet. Az ő kezei a zsebében voltak. A telefonját adta Yohannak és ő írta az üzenetet. Yoongi, valami nagy baj van közöttük – hallgatott el Jimin, de a szeméből sugárzott, mennyire kétségbe van esve. Yoongi a calicot nézve elgondolkozott, majd tekintete Taehyungra tévedt.

– Te is így gondolod?

– Jungkook nagyon rossz kedvű volt és Jiminnek igaza van. Jungkook nem írt semmit a telefonjába. Szerintem is elvette tőle Yohan és ő írt Jiminnek.

– Látod? Most mit csináljunk?

– Jó. Hiszek nektek – dőlt a hűtőnek az idősebb. – De úgy tűnt, Yohan odavan Kookért és mindentől megvédené. Pont ő bántaná?

– Ő is egy ember, Yoongi. Nem hibrid – szomorkodott Jimin.

– Gyere ide! – vonta magához párját Yoongi, majd szorosan átölelte, még fekete macskafarkát is körétekere. – Mit akartok tenni?

– Holnap elmegyünk megint érte, de most beljebb fogjuk várni és megpróbáljuk elrabolni Yohan elől.

– Ugye tudjátok, hogy ha igazatok van, akkor Jungkook nem mehet haza, ha megszöktetitek Yohan elől. Sőt, a munkahelyére is mindig érte kell majd mennetek.

– Ahh... – szomorodott el Taehyung is.

– Az nem lehet, hogy nem tudjuk megmenteni! – engedte el Yoongit a calico.

– Hát... – gondolkozott és bár nagyon ellenezte a saját ötletét, mert nem szerette a nyuszikát, azonban ez az ember probléma jobban felidegesítette, mint amennyire mély ellenszenvet táplált a másik hibrid iránt. – El sem hiszem, hogy ezt mondom, de... ideköltözhet, amíg nincs megoldva az ember gond.

– Ez jó ötlet – nyugtázta Taehyung a dolgot.

– De te nem szereted Kookot. Költözhetne inkább hozzám – próbált segíteni Jimin.

– Az nem jó ötlet. A te lakásod kicsi és jobb, ha többen vagyunk, ha valami gond adódna.

– Szerinted utána menne? – érdeklődött Taehyung.

– Nem tudom, de ha a munkahelyére elment érte, akkor szerintem máshová is.

– Akkor költözz te is ide, Taehyung! – fordult társa felé Jimin, miközben Yoongi szemei elkerekedtek.

– Nem hiszem, hogy ennek a ház ura örülne.

– De megengedi. Ugye megengeded, Yoongi? – tért vissza párjához a calico. – Kérlek Yoongi, csak egy rövid időről lenne szó... De ha nem engeded meg, akkor mehetünk Taehyunghoz.

– Inkább legyetek itt... Nem örülnék, ha... Jobb, ha itt vagy. Ha nem zavar titeket a kanapé, akkor te is aludhatsz itt Taehyung – vett magán erőt Yoongi. Tudni akart Jiminről, hogy hol van és merre jár, ha már egy ilyen potenciálisan veszélyes ember mászkált az utcán, akibe ők bele fognak kötni.

– Ennek örülök. Akkor tervezzük meg a holnapot, Taehyung! – engedte el párját Jimin, majd rohant is vissza a nappaliba.

– Köszönöm.

– Ha igazatok van, akkor veszélyes dologba fogtok holnap. Nem ártana bevonni a rendőrséget, ha Jungkookból sikerül majd kiszedni valami terhelőt Yohan ellen.

– Gondoltam rá, de Jiminnek nem akartam mondani. Így is halálra van rémülve – feszengett Taehyung. – Köszönöm, hogy segítesz.

– Semmiség... Menj, mert Jimin kiakad!

– Megyek – hagyta magára Yoongit Tae.

Jimin teljesen átgondolta a következő napot. Felmerült benne, hogy napközben előre szólnak Jungkooknak mielőtt végezne, miszerint másfelé menjen ki az épületből, de inkább elvetették Yoongi tanácsára. Ő korábban is sokat figyelt a hasonló hírekre a tévében és az interneten ezért tudta, hogy azok, akik félelemben élnek nem fognak kapni a menekülés lehetőségén. Képben volt a helyzetet illetően, de csak néha mutatta meg tudását. Nem szerette volna, ha Jimin ártatlan lelke is elmélyül ebben a témában annyira, amennyire ő tette.

– Remélem holnap is elenged korábban a főnök, meg Taehyungot is és időben odaérünk – feküdt le Jimin, majd szinte azonnal Yoongira mászott és rajta helyezkedett el.

– Biztos elenged. Max elvállalom túlórába az idődet – ölelte magához a fiatalabbat. – Együtt jöttök vissza majd Taehyunggal?

– Igen. Cuccokkal, mindennel együtt jön már holnap és onnantól négyen leszünk egy ideig.

– Szuper lesz – sóhajtott nagyon Yoongi.

– Hamar rendeződik. Rájön majd Yohan, hogy nem kezdhet ki velünk és lelép.

– Így gondolod? – simogatta Jimin fejét az idősebb, miközben a calico fülei ide-oda jártak ujjai alatt.

– Így. Te nem?

– De. Tuti így lesz – viszont Yoongi tisztában volt vele, hogy ez nem ilyen egyszerű.

Tudta, neki kell felkészülnie arra az esetre, ha megtalálja az ő lakását Yohan és elkezdi zaklatni őket. Mert ez tuti így lesz. Az ilyen uralkodni vágyó emberek nem adják fel ennyire könnyedén a "tulajdonukat". Ezért másnap amint lehetősége nyílt, ő is berohant a főnökéhez, hogy beszéljen vele. Jimin elkéredzkedett, de ő sem akart sokkal tovább bent maradni náluk. Nagyon féltette párját a potenciálisan veszélyes embertől.

– Van öt perce? – csukta be maga mögött az ajtót Yoongi.

– Csak gyorsan – olvasott valamit számítógépén főnöke.

– Én is elmennék korábban ma, de csak Jimin után.

– Maga is – sóhajtott nagyot miközben rosszalló arccal nézett Yoongira.

– Elmondom, miért. Jimin egyik hibrid barátja valószínűleg bajban van egy ember miatt. Érte megy Jimin és féltem. Csak ma akarok korábban elmenni, máskor nem, és pusztán emiatt. Nem mézeshetekre akarunk elutazni, vagy ünnepelni valamit. Ez komoly lehet.

– Mennyire valószínű, hogy bajban van az a hibrid? – szentelte minden figyelmét komoly arccal a fekete macskának.

– Hát... elég valószínű. Sok esélyt látok rá, uram.

– Rendben. Vigyázzanak magukra. Ha pedig csinál valamit az az idióta, akkor hívjanak rendőrt. Ne próbálják egyedül megoldani!

– Úgy lesz, uram. Köszönöm! – slisszolt is el Yoongi.

Jimin érdeklődött, miért volt bent a főnöknél párja, ám az ezúttal hazudott neki, de csupán amiatt, hogy védje. Beadta a túlóra sztorit, majd azonnal ejtette a témát és már dolgozott is tovább. A munkahelyi interakciókat továbbra is próbálták minimalizálni, így keveset beszélgettek, de egy gyors ebédet azért még megejtettek, mely alatt Jimin újra elmondta a tervét, Yoongi pedig nyugtatta őt. Vele is megosztotta azt, amint neki elmondtak, hogy ha gond van akkor azonnal rendőrt kell hívni, különben ők is pórul járhatnak, azt pedig nem akarta. Jimin fejben jegyzetelt, viszont kicsit félt is, hogy mi fog történni. Érezte Yoongin, ő is feszült, ez pedig nem segített rajta. De legalább így talán jobban résen lesz majd és kevésbé fogja baj érni őket, mint egyébként.

Jimin idegesen, viszont sebesen hagyta el munkahelyét, pont úgy, ahogyan Taehyung is egy hatalmas táskával a hátán. Ő minden cuccát vitte magával, hiszen ezen a napon volt a beköltözése Yoongihoz, de ezt a sok holmit fegyvernek is használhatta, ha gond adódna, így csak örült amiért cipekednie kellett.

– Kijött már Jungkook? – érkezett meg megint később Taehyung.

– Nem, még nem.

– Yohan?

– Nem láttam.

– Akkor nyomás! – indultak be Jungkook munkahelyére. Régebben sokszor várták ott a fiatalabbat egy-egy közös ebéd miatt, ezért ismerték őket az őrök és nem lettek kizavarva, ami nagy segítség volt. Az előző napra való tekintettel ugyanis Yohan kint várakozott, így ezzel előnyt nyertek vele szemben. Korán érkeztek, még várniuk kellett és csak reménykedtek, hogy Kook bement aznap dolgozni, mert ezen a napon nem írtak neki semmit. Féltek, Yohan valahogyan máshogyan is ellenőrzi kívülről a telefonját, ezért el akarták kerülni a lebukás lehetőségét és inkább csendben maradtak online. Ugyan többet kellett várniuk, mint tegnap, de Jungkook hamarosan felbukkant. Láthatóan meglepődött amint meglátta barátait, viszont a félelem is kiült az arcára. Mintha szellemekkel találkozott volna, úgy lesápadt.

– Jungkook, tudunk Yohanról! – ragadta meg kezeit Jimin és nem engedte tovább menni. – Ne menj hozzá haza! Gyere velünk! Menjünk ki máshol. Szereztünk lakást, ahol biztonságban lehetsz és mi is ott maradunk veled.

– Nem tudom, miről beszéltek – sóhajtott nagyot.

– Ne kamuzz! Látszik rajtad, hogy a kivégzésedre készülsz. Nem kell kimenned hozzá. Van választási lehetőséged, mi pedig meg fogunk védeni, csak gyere velünk! Nem hagyunk, hogy bántson többé – vágott komoly, megfontolt arcot Taehyung.

– Én... – vett mély levegőt a nyuszika, miközben a kijáratot nézte. Ideges volt, minden porcikáján érződött és alig tudott döntést hozni.

– Minél tovább állsz itt annál gyanúsabb leszel. Szóval gyere velünk! Menjünk máshol ki és pucoljunk innen!

– Kérlek, Kook! – könyörgött neki hatalmas szemekkel Jimin, ami úgy tűnt, meggyőzte.

– Rendben. Menjünk a másik irányba.

– Szedjük a lábunkat – tessékelte őket előre Taehyung, bár nem kellett sok ösztönzés nekik és máris futva közeledtek az épület túlsó kijáratához.

Yoongi felé menet Jungkook nem szólt semmit, de a többiek is hallgattak. Tae úgy figyelte a körülöttük lévő embereket, mintha Yohan bármikor felbukkanhatott volna, de erre kevés esély volt. Viszont ez csak akkor tudatosult bennük mikor Jungkook elővette mobilját és levegőt kapkodva olvasgatta üzeneteit.

– Engem keres.

– Ne válaszolj neki! – parancsolt rá Taehyung. – Változtass jelszót mindenhol. Ne tudjon belépni a fiókjaidba.

– Nem tud. Csak... mindig mindenről tudni akart – nyelt nagyot a nyuszika.

– Ehhez semmi joga – pufogott Jimin.

– Ezt majd a lakásban megbeszéljük! – állt fel Taehyung.

– Gyere Jungkookie! – fogta meg az említett kezét Jimin, hogy leszálljanak a metróról.

– Yoongi? – sétáltak végig az ismerős folyosón.

– Igen. Megengedte, hogy itt lakjunk mind, amíg Yohan el nem tűnik. De ő még dolgozik, majd később jön – nyitott ajtót Jimin. – Yoongi? – torpantak meg.

– Akkor jól gondoltam – nyitott ki éppen egy sört az említett. – Gyertek be gyorsan!

– Jó-jó, de te nem dolgozol? Honnan van neked is kulcsod? – zárták be maguk mögött az ajtót, miközben Jimin érdeklődött.

– Amit neked másoltattam, azt használtam. Meglepetés, innentől van kulcsod! És amúgy nem, nem dolgozom. Eljöttem utánad nem sokkal. Beszéltem a főnökkel, elmondtam neki az igazat. Féltem, hogy összeakadtok Yohannal, de mikor már idegesebben kezdett járkálni tudtam, sikerült elkapni Kookot.

– De hogyan értél haza ilyen gyorsan? – sétált oda párjához Jimin.

– Taxival voltam. Útközben nehezen eshetett bajotok, hiszen nem tudta, merre indultatok, itthon viszont fogadni szerettelek volna titeket.

– Ez nagyon kedves tőled! – ölelte meg a calico Yoongit.

– Jah... Üdv itt, Kook! Itt nem bánthat, szóval mély levegő, aztán mesélj, mit csinált!

– Kösz – ment lassan beljebb a lakásba Jungkook, de alig volt benne élet.

Nem zaklatták azonnal, inkább adtak neki egy kis időt, meg enni- és innivalót, hogy lenyugodjon, viszont nem húzhatták örökké a vallomást. Próbálták lassan szóra bírni, viszont ő előbb szeretett volna tenni egy kitérőt a mosdóba, amit természetesen megengedtek neki. Mikor azonban visszatért rögtön belekezdett a dologba. Nem is tudta már rejtegetni az igazságot, hiszen volt egy sötét lila, már sárág-zöldes folt a szeme alatt, de akadt egy frissebb, pirosabb is a homlokán. Elképedtek, amint meglátták, viszont Yoongi azonnal felpattant és telefonja után nyúlt.

– Remélem kész vagy vallomást tenni, mert muszáj lesz – tárcsázott is és otthagyta a kis társaságot.

– Mit tett veled?

– A közös vacsora után megváltozott – ült vissza helyére barátai közé. – Erőszakosabb lett lassan, tudni akarta minden lépésemet és olvasni minden üzenetemet. Kivette a kezemből a telefont, ha pedig visszaszóltam, megütött. Eleinte csak felemelte a kezét. Megijedtem már attól is, de nem ütött meg. Egy idő után azt hittem, nem is tudna, de tévedtem. Azt mondta, ha bárkinek szólni merek megkeres és kitekeri a nyakamat. Hogy a fülemből papucsot csinál – fogta kezeibe nyuszifület és sírni kezdett. – Aztán megkeres titeket is... és majd egyesével vág le mindenkit, mint az állatokat, majd bolyhos kulcstartó lesz belőletek. Azt mondta, nem dönthetek semmiről nélküle, különben megbüntet.

– Nem tud bántani – ölelte meg társát Jimin. – Mi megvédünk. Elkísérünk munkába, aztán érted megyünk majd mindig. Lekoptatjuk ezt a barmot.

– De ezt el kell mondanod a rendőröknek is – simogatta meg Jungkook térdét Taehyung.

– Nem, azt nem lehet! – tiltakozott. – Akkor bántani fog és titeket is. 

– Már így is bántani fog, Kook – bukkant fel Yoongi, ki éppen letette a telefont. – Ma nem vele mentél haza, az üzeneteire pedig nem válaszolsz. Már dühöngve keres. Ha a kezei közé kerülsz, kitekeri a nyakadat. Mindjárt jönnek a rendőrök és bevisznek kihallgatni. A munkahelyedet pedig felejtsd el egy időre – maradt jéghideg Yoongi.

De csak a látszat volt ez, mert legbelül rengeteg érzelem kavargott benne. Düh, bosszúvágy, félelem, szeretet. Legszívesebben megkereste volna Yohant abban a szent pillanatban és megölte volna, de tudta, az ilyen állatok felkészültek egy-egy hibrid támadására, ezért esélye sem lenne ellene. Vissza tudta magát fogni, azonban a fenyegetést meg akarta torolni. Jimin szent és sérthetetlen, senki se gondoljon rá, aki nem méltó erre, arra pedig végképp nem, hogy kezet emel rá, vagy a selymes bundájából kulcstartót csinál!


( D: Lesz ez még jobba is... vagy rosszabb? Ahogy tetszik, de lesznek izgalmak dögivel! Nem hiába Kitty kitty a címe, hiszen fontos szerepet lesz ennek hamarosan!
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )