Ez egy elképesztően lightos Boys Love!
Harmadik fél szemszöge
-Nézd a jó oldalát, legalább Karácsony napján nem dolgozunk - vacsoráztak a dormban az asztalnál, miközben Hopi próbálta jobb kedvre deríteni Sugat.
-Hát ez tényleg remek - válaszolt neki. - De előtte és utána igen.
-Az mellékes.
-Csak a szokásos, majd februárban pihenünk - állt fel az asztaltól Rapmon miután végzett.
-Sosem pihenünk - folytatta Suga.
-Azért ez erős túlzás. Szoktunk ám - ellenkezett Hoseok.
-Csak ritkán - csatlakozott be Jin is beszélgetésbe.
-De két nap már nem sok - jegyezte meg Kook. - Gyorsan elszáll.
-Igen. Észre sem fogod venni - hagyta ott őket V is.
-Remélem - húzta száját Suga.
Fárasztó beosztásuk volt, mint mindig, amit ezúttal azonban a rapper rosszul viselt. Nyűgös volt, kimerült, az ünnep pedig az őrületbe kergette, mert az emberek túlzásba vitték. Elfelejtették már a lényegét és mindenki csak a minél jobb, nagyobb, drágább ajándékokra vadászott, mialatt hatalmas fákat cipeltek haza, amikre csicsásabbnál csicsásabb díszeket aggattak. Ez vitte a sírba, mert nem ez volt a lényeg az egészben. Így ő nem is készült különösebb meglepetéssel a többiek számára. A maga módján kívánta megoldani a közelgő este ezen részét.
Az a két nap, ami még előttük volt végül nem is telt olyan gyorsan, mint szerették volna. A rengeteg munka miatt állandóan koncentrálniuk kellett így is, hogy már a napok óta kimerültek voltak. Ezért minden hazaérkezés az ágyba zuhanással telt. Szinte semmit sem csináltak a dormban, nem díszítettek, nem csomagoltak, még csak nem is takarítottak, hiszen arra végképp semmi erejük sem maradt. Így felettébb nehéznek bizonyult felkészülni Karácsony estére, de azért bíztak az utolsó napban, hátha akkor majd sikerül valamit elintézniük. Néhány ajándékot ugyan beszereztek egymásnak, de csak olyanokat, amiket neten való böngészésük során megláttak. Előfordult, hogy ilyenkor sikerült a legtökéletesebb meglepetéseket fellelni, ám csak egy-két embernek. A többségnek még így sem volt semmi ötletük. Ezért az egyetlen napon, mikor aludhattak volna, megint korán keltek. Mentek bevásárolni a hatalmas tömeg közepébe, amiből csupán hosszú sorban állások árán lehetett menekülni. Pontosan emiatt másztak ki ágyaikból hajnalok hajnalán társaik miatt, mert csak barátaikért voltak hajlandóak beáldozni szabadidejüket, másokért soha.
Így egyszerre lépett ki a dormból és hét felé indulva vetették bele magukat a karácsonyi ajándékvásárlási háborúba. Nem érte őket meglepetés a kígyózó sorok láttán, számítottak rá, de azért nagyot sóhajtottak mindannyian, mikor saját szemükkel látták azokat. Amilyen határozottak pedig ők voltak, nagyjából ugyanannyi időbe is telt kiválasztani a tökéletes meglepetést egyesével mindenkinek, mint amennyit a várakozás igényelt. Nagyon unatkoztak mialatt türelmesen álltak sorba és halálra unták magukat. Nem voltak ehhez a nyugalomhoz szokva, hogy éppen nem rohannak, nincs semmi dolguk, így muszáj volt valamit csinálniuk, ezért beszélgettek egymással telefonon. Chateltek, miközben csigalassúsággal fogytak előlük az emberek, de szélsebesen pörögtek a percek. Úgy tűnt, hetekig fognak ott ácsorogni, ám végül csak ők következtek. Szívük szerint morogtak is volna a kasszánál, ám inkább rohantak dolgukra. Nem maradt már erre semmi szabad percük, így most az egyszer elengedték haragjukat.
A dormba nem egyszerre értek haza. Volt akinek ez szerencsének bizonyult, hiszen tudott csomagolni nyugalomban, ám a későknek hatalmas problémát jelentett. Bár igyekeztek tiszteletben tartani egymást, ez nem volt olyan egyszerű abban a kis lakásban, ahol éltek. Viszont míg az utoljára érkezők szenvedtek a díszes papírokkal, addig az elsők a fát kezdték csodálatossá varázsolni.
-Ezüst lesz idén is? - bontotta ki a tavalyi díszeket Jungkook.
-Igen. Mintha havas lenne - segített neki Jin.
-Nem unalmas már kicsit?
-Majd jövőre szerzünk be más színeket akkor, ha unalmas neked.
-Jó! Pirosat! - pillantott az idősebbre izgatottan.
-Nem passzol az ezüsthöz - mosolygott lágyan Jin.
-Akkor fekete?
-Fekete egy karácsonyfára?
-Az ezüsttel szépen mutat.
-Ezt még... majd megbeszéljük - pakolt tovább Jin.
-Naa hyung!
-Majd jövőre megtárgyaljuk.
-De a fekete mellet dönts majd! - lopta a távolságot a másik felé a kisebb.
-Majd akkor megmondom, melyik mellett döntök.
-Fekete.
-Mért olyan fontos ez neked jelen pillanatban? - nézett a fiatalabbra kérdően.
-Időben kell elkezdeni puhítani téged, hogy beadd a derekad.
-Szóval egy egész éven keresztül tervezed ezt mondogatni nekem?
-Pontosan - vigyorgott a legfiatalabb, Jin pedig csak nézte őt és csillogó szemeit.
-Ördögi egy maknae tudsz lenni, ugye tisztában vagy vele? - szólalt meg pár perc múlva.
-Nekem szabad - mosolygott továbbra is.
-Csak azért, mert ha kivillantod a fogaidat nincs az a földi lélek, aki ellen tudna állni neked.
-De te is földi vagy.
-Pont ezért mondom. Tedd el a mosolyod!
-Mert ha nem?
-Akkor egész este csak téged foglak nézni.
-Engem nem zavar - csillogtak Kook szemei.
-Elég nagy baj az.
-Mért lenne? Szeretem, ha velem foglalkozol.
-Ahogyan azt is, ha más teszi ezt.
-Azt annyira nem - hallgattak el pár percre.
-Rapmon lebontja a konyhádat Jin - toppant be Hopi az egyre érdekesebbé változó légkörbe, ezzel pedig megtörte a csendet. - Hogy állok?
-Csak most pakolunk ki. - tértek vissza dolgukhoz azonnal, mintha nem is mondtak volna még pár perce olyanokat egymásnak, amiket egyébként soha sem.
-Többiek még csomagolnak? - pillantott Hoseokra Jin.
-Csak Tae meg Jimin. Suga Namot boldogítja.
-A két mester a konyhában. Inkább felügyelem őket én - hagyta ott a két fiút a legidősebb.
-De most ne nézz ide!
-Tae, amúgy is háttal ülünk egymásnak. Pont nem most fogok megfordulni, hogy elrontsam a meglepetést.
-De tényleg ne.
-Nem vagyok Kook - sóhajtott Jimin, miközben csomagolt.
-Tudom, de hasonlóan rossz vagy.
-Te közelebb állsz hozzá ilyen téren.
-Ez nem igaz!
-Nem is tudom kik röhögtek ki a színpadon mikor megcsúsztam legutóbb.
-De az vicces voooolt - kuncogott Tae.
-Meg is sérülhettem volna.
-De nem tetted.
-Puszta szerencse.
-Ha megsérültél volna, akkor rohantam volna hozzád.
-Mint legutóbb mikor úgy arcon vágtál a párnával, hogy bekönnyeztem?
-Azt hittem puhább.
-Persze-persze - rázta lágyan fejét Jimin.
-Tényleg nem akartalak bántani.
-Áhh, te, soha - mosolygott magában.
-Hát nem is!
-Én is ezt mondom.
-Hyung! - fordult meg Tae - Tényleg nem. Nem hiszel nekem?
-Leleplezed a meglepetésem V.
-De én sohasem bántanálak. Esküszöm neked.
-Jó-jó. Na, ülj vissza!
-Nem veszel komolyan - hitetlenkedett a fiatalabb.
-De. Mondom, elhiszem. Csüccs! - fordította oldalra a fejét, hogy szeme sarkából lássa a másikat.
-Becsukom a szemem! - kerülte meg társát úgy, hogy semmit sem látott, miközben Jimin pakolt el sebesen az útjából, nehogy egy ollóba támaszkodjon és a kórházban töltsék az ünnepet.
-Mit csinálsz te dilis?
-Most előtted vagyok?
-Nagyjából.
-Jó - ült le. - Merre vagy?
-Itt - fogta meg társát és segített neki elhelyezkedni.
-Szóval sohasem bántanálak és mindenre esküszöm ami szent nekem, fontosabb vagy még magamnál is számomra - tette szívére jobb kezét, majd hosszas csend következett. - Jimin? - kukucskált fél szemmel társára, hogy ott van-e még. - Azt hittem itt hagytál.
-Csak élvezem a kilátást - mosolyodott el Jimin.
-És hiszel nekem? - nyitotta ki szemet.
-Ne less!
-Nem nézek másfelé.
-Csak az én szemembe?
-Igen, mert várom a válaszod.
-Hiszek neked drága.
-Biztos?
-Miért ne hinnék? - vigyorgott.
-Mert azt hiszed füllentek.
-Most nem.
-Biztos?
-Na ki nem hisz kinek?
-Csak aggódok.
-Ne aggódj! - tette kezeit Tae combjaira Jimin - Hiszek neked.
-Akkor most már megnézhetem az ajándékom.
-Nem! Miért nézhetnéd?
-Mert nekem az a legnagyobb meglepetés, hogy hiszel nekem.
-Úgy mondod, mintha sohasem bíznék benned! Megsértesz.
-Nem akarlak pedig.
-Akkor hagyd ezt abba és mássz vissza a helyedre! - engedte el Taet.
-Most haragszol?
-El ne kezd!
-Mérges vagy.
-Uram atyám! Maradj csendben!
-Ne haragudj rám!
-Csend király!
-Hogyan engesztelhetnélek ki?
-Hogy elhallgatsz.
-Nem akarom, hogy mérges légy. Mit tegyek?
-Maradj - emelkedett fel, hogy elérje Tae száját ujjával - csendben! - tette mutatóját társa ajkai elé.
Taehyung elhallgatott végre és csupán hatalmasakat pillogva nézett Jimin szemeibe. Megváltozott a levegő körülöttük azonnal, amint egymáshoz értek, melynek hatására percekig meg sem mozdultak. Próbálták leküzdeni izgatottságukat, lecsillapítani heves iramot diktáló szívüket mielőtt bármit is tettek, vagy mondtak volna. Végül Tae volt az, akinek ez sikerült, ám társa számára meglepő tett következett. A fiatalabb megpuszilta a csitító ujjacskát, mely nem segített Jimin helyzetén, inkább rontott azon.
-Ezt miért? - sóhajtott nagyot.
-Miért ne?
Újabb csend következett kettejük között, mialatt Jimin keze lassan kúszott V ajkairól arcára. Óvatosan haladt, hátha meggondolná magát a másik, vagy elutasítaná, amitől nagyon félt és nem szerette volna megtapasztalni. Ám amint tenyerébe simultak a másik gyönyörű vonalai, az pedig továbbra is csak szemeibe tekintett, bátrabban emelkedett, majd hajtotta végre utolsó, egyben legfontosabb tettét. Nem erőszakosan, de határozottan csókolta meg Taehyungot lassan, ahogyan illik, egyetlen az, érzést megízlelő mozdulattal, amit meglepetésére társa viszonzott. Folytatták, nem egy pillanat lett végül az, ami annak indult, hanem kellemes percek sora.
-Hopi azt mondja leamortizáljátok a konyhámat - ért oda a rapperekhez Jin.
-Ez nem csak a te konyhád - evett egy almát épp Suga a pultnak támaszkodva.
-Ne légy goromba hyung! - szólt rá Nam - Nem amortizáljuk le. Igyekszem - csörömpölt a mosogatóban.
-Na inkább engedj oda, mielőtt a maradék tányérunkat is összetöröd.
-Mindjárt végzek. Ez az utolsó - öblítette el a kerámiát a leader.
-Azért azt a várat amit épített mindenki megirigyelné - árulkodott Suga.
-Nam! Hogy lehet így pakolni? Bármikor összedőlhet az egész - fogott rendrakásba Jin.
-De nem fog. Hyung útban vagy!
-Csak megcsinálom.
-Ne csináld! Had egyek, éhes vagyok. Menj vissza a fához!
-Azonnal. Ne nyúlj a kupachoz! - kötötte lelkére Rapmonnak Jin.
-Nem fogok.
-Suga, ha ennyire ráérsz segítsz fát díszíteni! - indult vissza.
-Nem, köszönöm. Jó itt nekem.
-Ahogy gondolod. - tűnt el az idősebb.
-Mikor tervezed nekik megmondani, hogy változások lesznek a csapatban? - nyammogott almáján Yoongi.
-Ha szilárd lábakon fog már állni a dolog - fogott vacsorájának elkészítésébe Rapmon.
-Szóval miután lefeküdtünk egymással.
-Lehet, nem tudom. Lehet előbb.
-Akkor az én karácsonyi ajándékom az lesz, hogy beleprésellek a matracba.
-Suga! - pillantott rá a leader.
-Mi van? Nem tetszik?
-A romantika nem az erősséged.
-Minek ide romantika? Kifogott halat nem kell etetni.
-Azt hiszem komolyabban el fogok gondolkodni a kapcsolatunk értelmén.
-Mert nem hozok neked csokor rózsát és nyálazlak össze a romantikus szarságokkal?
-Azért egy kis kedvesség néha jól jönne.
-Jó, akkor kedves leszek.
-Köszönöm - fordult vissza dolgához Rapmon.
-Drága angyalom, van kedved itt dugni a konyhapulton most?
-Yoongi!
-Miva'?
-Inkább visszajöttem fát díszíteni - ért a nappaliba. - Ti... mit csináltok?
-Mutatott egy videót Jungkook. - ölelgette az említette Hopi, ki ölében ült kezében mobiljával és elpirult arccal pillantott fel Jinre.
-Inkább haladjunk a fával Hoseok - terelte el a témát Jin.
-Téged nem érdekel? - követte tekintetével az idősebbet Hope.
-Nem, köszi.
-Féltékeny vagy Kookra? - vigyorgott.
-Nem értem, mire gondolsz.
-Ne aggódj! Éppen csak szerzek még egy tagot közénk estére, akinek a nyakát harapdálhatom miközben nyögdécsel.
-Hoseok! - mordult rá Jin - Ezt ne!
-De. Ugye nem vettetek nekem ajándékot? Mert én csak titeket kérlek, de titokban. Te se mond el a többieknek jó, Kook? - fordította maga felé a kisebb arcát.
-Mit?
-Hogy trióban szeretem az estéket.
-Hoseok nem ez a megfelelő pillanat - próbálta csendre inteni a másikat Jin.
-Tudod mért alszunk annyit együtt Jinnel?
-Nem - válaszolt halkan a kisebb.
-Nem is fogja megtudni. Hoseok állj le! Most! - állt eléjük az idősebb.
-Én vagyok a hyung legnagyobb rajongója. Nem szeretnél csatlakozni hozzám? Extrák is járnak a tagság mellé - vigyorgott.
-Hopi kértem valamit.
-Például? - kérdezett Jungkook.
-Nem is tudom. Nem kell annyira kanosan csak nézned őt, hanem le is feküdhetsz vele.
-É... én
-Nehéz lett volna ezt még magadban tartanod egy kicsit? - mordult rá Jin félbeszakítva a legfiatalabbat.
-Nézd, hogy elpirult! - mosolygott a legfiatalabb arcán. - Szerintem nem fogja továbbadni - pillantott fel Seokjinre.
-Kook! - ült le hozzájuk szemben a legkisebbel, ki csak tátott szájjal fordult felé. - Ezt nem mondhatod el senkinek. Titok, érted? - a beavatott pedig csupán némán, hatalmas szemekkel bólogatott.
-Szerintem még fel sem fogta - nézett Jinre Hoseok is.
-Elrontottad szegényt - húzta száját.
-Én ugyan nem. Felnőtt, tudhat a felnőtt dolgokról.
-De nem erről! - vesztek össze azonnal.
Míg ők civakodtak, addig Jungkook lassan felfogta a hallottakat. Közben Jiminék rávették magukat, hogy elkészüljenek a csomagolással, amit már néma csendben folytattak, Rapmon pedig Sugaba próbált némi romantikát verni, mialatt lassan meg is vacsorázott a konyhában társa mellett állva. Végül annyira jól sikerültek terveik, hogy a fa díszítése mindenkit megvárt, nem sietett az sehova inkább élvezte a körülötte folyó életet. Főleg a szerelmesek hajtépését, bár lehet pont ezért hullajtott több tűlevelet, mint eddig bármelyik másik, ki tudja?
Tehát heten álltak neki, természetesen hatalmas hangzavarban, hogy a lehető legszebb gömböket akasszák fel együtt a fenyőre. Így még a nagy csevej ellenére is gyorsan haladtak, a teljes állapot előtt pedig már el is tűntek páran és kezdtek kipakolni a fa alá.
-És segíteni elrakni a dobozokat ki fog? - szedte össze azokat Jin.
-Ráér az - intette le Hoseok.
-Így sem férünk el - rendezkedett az idősebb.
-Előbb az enyémet nyisd ki Yoongi! - nyomta a kanapén ülő kezébe a kis ajándékot Jungkook.
-Mi ez?
-Csak nyisd ki! - szorgalmazta, mire az idősebb elkezdett bontogatni.
-Kumamon?
-Igen. Kumamonos ébresztőóra. Gondoltam tetszeni fog. Állítsd be, hogy mikor kell lefeküdj, így nem fogod elfelejteni.
-De ez egy asztali ébresztőóra Kook.
-És?
-Hát... nem fogom hallani, ha nem vagyok itthon - tette túl magát azon, hogy ébresztőóra alvás emlékeztetőnek.
-De mi igen és majd zaklatunk, hogy feküdj le.
-Aha.
-Itt van mindenkié? - számolta össze a dobozokat Rapmon.
-Nem, de mindjárt - rakott rendet Jin és Hope, majd ők is előkerítették ajándékaikat.
Kis csoportokban tették le, tagoknak megfelelően a eglepetéseket, így mindenki egyszerre tudott kibontani mindent, bár Suga nem volt hajlandó nekifogni.
-Na, Suga gyere már! Nyitogass!
-Én nem néztem semmi szívhez szóló ajándék után. Ma igazából én bementem egy Starbucksba és egész nap kávéztam. És tudjátok miért?
-Mert lusta vagy? - kérdezett vissza Jimin.
-Nem! Azért, mert azt szerettem volna, ha nem ezen lenne a hangsúly. Ne ezért szeressük egymást! Ezeket a dolgokat akármikor megtudjuk venni magunknak is, ezért nem vettem semmi személyre szabottat. Az emberek elfelejtették már az ünnep lényegét, ahogyan mi is, de én nem akarom és szeretném, ha most eszünkbe jutna. Ugyan nem otthon vagyunk az egyik családunkkal, de itt vagyunk a másikkal. Most hosszú idő után először volt szabadnapunk, egy teljes, mi mégis külön töltöttük nagy részét. Igen, mindennap együtt vagyunk, de dolgozunk. Az más, mint mikor ráérünk. Ma együtt kéne lennünk, közösen csinálnunk valamit egész nap, mint a fa díszítése, és kicsit meg kéne állnunk örülni annak, hogy megismertük egymást. Hogy itt vagyunk a másiknak és szeretjük egymást úgy, ahogy. Erre sosincs időnk, sosincs alkalmunk. Nem lehetne, hogy most, mikor olyan ünnep van, hogy ez a lényeg, akkor ezt tesszük és hagyjuk a fenébe az ajándékokat? Majd reggel mindenki feltépi a papírokat, de ma este nézzünk meg közösen egy filmet, valami szarabbat, és fikázzuk együtt végig, mialatt kukoricát eszünk, nem vesszük elő a telefonunkat és jókat röhögünk. Én nem kérek semmi mást, csak ezt, vissza is vehetitek az ajándékomat - tartotta meg kis beszédét Suga, mialatt a többiek mind őt nézték.
Igaza volt, az ünnep teljesen átcsapott abba, hogy csupán az ajándékok a fontosak. Ugyan hazaköszöntek, telefonáltak is, ám valahogyan mégsem úgy ünnepeltek ahogyan illet volna. Hiszen a másik családjukban megromlott az este hangulata.
-Ismerek egy nagyon szar filmet, ami komolynak akar tűnni - állt fel Jungkook. - Kihozom a laptopom.
-Csinálok kukoricát - indult a konyhába Jin.
A többiek pedig arrébb tolták a ki nem bontott, félig feltépett papírú ajándékokat, hogy ne legyenek útban, majd rendet tettek a kanapén is Suga segítségével, így mire Jin elkészült a kukoricával, már mindannyian ott ültek a laptop körül.
Így az este úgy telt, ahogyan annak kellett. Sötétben, közös családi filmezéssel, nagy kacajokkal, miközben a karácsonyfa az alatta sorakozó ajándékokkal kellemes hátteret szolgáltatott mindehhez. A hét fiúból így végül Suga kapta meg azt a meglepetést a többiektől, amire a legjobban vágyott. Társaságot tőlük, pihenést és szórakozást közösen. Ugyanis számára ez volt a legfontosabb, más eszébe sem jutott. Rapmonnal az oldalán tökéletesen elégedett volt, mialatt olyan jól mulattak, mint addig még soha. De nem csak számára volt ez élete egyik legszebb Karácsonya. A többieknek is úgy látszott, ez kellett. Hiszen élveztek az esti programot, ahogyan ölelgethették egymást, láthatták a másik mindent elsöprő mosolyát, hallhatták hosszú-hosszú bocsánatkérését egy apró baki miatt és közben egyszer sem pillantottak telefonjaikra, melyek egy kupacban jó messzire elraktak. Ne zavarja őket senki, míg egyik családjukkal töltik azt a kevéske szabadidőt, amit kaptak.
Egész este ott ültek Jungkook laptopja előtt. Két filmet is megnéztek, ennyit még bírtak ébren mindannyian, de a harmadik végén már csak Suga volt az, aki felállt, hogy kikapcsolja a gépet. Végigpillantott társain, hála a karácsonyfa fényének, és nyugtával dicsérte a napot amint látta, hogyan alszanak. Hopi a lábai között ücsörgő Kookkal dőlt ki, míg fejét Jinének támasztotta, a legkisebb pedig kényelmesen aludt biofűtéses ágyában, ami néha magától mocorgott. Ölébe lógott Jimin, aki valamilyen kivehetetlen pózban aludt Taera feküdve, ki csak hátraejtett fejjel szuszogott. Mellettük pedig a kanapé másik végében Rapmon pislogott álmosan.
-Felébredtél?
-Felkeltem rád.
-Akkor gyere be aludni!
-Nagyon fáradt vagyok - jegyezte meg, miközben Suga felsegítette a kanapéról.
-Ez egy rejtett "ne reménykedj"?
-Csak mondtam - indult Suga szobája felé és hatalmasat ásított.
-Amúgy sem akartam semmit. Be kell osztani a jót, mára pedig már megvolt az ajándékom - nézett újra társaira mosolyogva, miközben Tae lassan eldőlt oldalra a felszabaduló helyre.
-Jössz?
-Már ott is vagyok - suhant Nam után otthagyva a többieket a kanapén.
Boldog Karácsonyt!
