Just watch me 15. rész: A tánc a kulcs

– Én se vagyok ebben olyan jó. Ez Jimin területe.

– Hoseok! Kérhetek egy kis figyelmet? – szólt rájuk a tánctanár.

– Elnézést! Figyelek.

– Remélem is! Szóval elsőként a kar – kezdett magyarázni, a többiek pedig a tükörben nézve követték.

Volt akinek jobban ment, volt akinek kevésbé. Természetesen Jimin járt az élen, ki elképesztő gyorsasággal tanulta meg az aznapi gyakorló koreot és az egyetlen, akinek jól is állt. A többieknek Namjoon volt a sereghajtója, kinek sem érzéke, sem kapacitása nem volt aznap a tánchoz, de azért próbálkozott, ami meglátszott. Mindenki becsületesen követte a tanárt főleg azért, mert hálásak voltak neki amiért ezúttal nem köpték ki a tüdejüket az este végére, legalábbis nem annyira, mint máskor.

– Egész jól megy, dicsérte meg Europe mozgását Hoseok.

– Neked is – miközben észrevette, amint maknaeja lassan túlságosan is jó kapcsolatot alakít ki Jungkookkal. Ám tekintetét követte a másik és úgy tűnt, rá is jött, aggódik, de arra is, hogy miért.

– Jól megvannak.

– Túlságosan – nézett a fiúra egy nagy sóhajjal.

– Kapsz egyáltalán így levegőt? – érdeklődött a maszk felől Hobi.

– Igen – gyakorolta a lépéseket, míg tánctanárjuk szabad próbát adott nekik és telefonált.

– Azért biztos jobb lenne nélküle edzeni.

– Majd egyszer.

– Nem buksz le, tőlünk nem szivárog ki.

– Nem gond zárta rövidre kicsit gorombán a beszélgetést, amit Hoseok érzett is a hangjából ezért, nem erőltette tovább a csevegést.

Ezzel egy újabb stílusból tanultak néhány elemet, ami sokban segíthette majd jövőbeli koreoikban a bandákat és pontosan ez is volt a lényege. Így tágították tudásukat, mivel jelenleg nem volt olyan tánc, ami teljesen új lett volna, hiszen az új album is még nagyon gyerekcipőben járt, de annyira, hogy még a koncepció is csak lassan körvonalazódott, pedig már csupán alig egy hónapjuk volt a kiadásig. Eléggé utolsó pillanatra hagyták a valós munkát, legalábbis kívülről úgy tűnt, ám otthon valaki, vagy valakik, mindig dolgoztak rajta, hogy mikor összeülnek már csak összetegyék amit alkottak és kész, ne kelljen rajta semmit változtatni.

– Nem-nem, ez így nem jó. Azt a hangsávot vedd le teljesen, olyan hangzavar érzett kelt. Azt pedig húzd feljebb. Így jó lesz – magyarázott Youngnak Lucky.

Miután hazaértek és lezuhanyoztak még leültek dolgozni a laptop elé. Egy demot kezdek el összetenni, mert Luckynak támadt napközben egy ötlete, amit nem akart elfelejteni. Viszont így Europe magára maradt a maknaeval, hogy ügyeljen rá a közös ismerkedős program alatt, ami nem volt egyszerű feladat. Egyedül figyelni a fiatalokra sosem az, főleg akkor nem, ha az ember pont két tűz között kap helyet és rajta keresztül cseverésznek.

– Far Cry? – érdeklődött Lovely, hogy mivel szeretnek játszani a fiúk.

– Kipróbáltam, de arra sincs időm – válaszolt Jungkook, mialatt mellette ült társa, Hoseok, ki csak mobilozott és egyáltalán nem figyelt.

– Akkor Evil Within sem?

– Nem, de abból láttam végigjátszást és nagyon tetszett.

– Mert jó is. Hozok inni. Te kérsz? – pattant fel hirtelen a kanapéról.

– Megyek veled – hagyták magukra Hoseokot és Europeot, kik teljesen jól elvoltak magukban.

Eleinte meg sem szólaltak, mindenki foglalkozott a maga dolgával, Europe a tévével, Hobi pedig mobiljával, ám Hoseok titkon figyelt a másikra, ki jobban elmerült a műsorokban, mint kellett volna, elvégre próbált tanulni is belőlük. Észre sem vette magán ilyenkor, hogy grimaszolt, ami a maszknak köszönhetően elég nehezen felfedezhető, ám a másik egyre jobban nézte, ezért feltűnt neki szemeiről.

– Valami baj van?

– Tessék? – kérdezett vissza, de továbbra is a tévét bámulta.

– Csak az arcod... Valami gond van?

– Mi? Nem – pillantott Hoseokra.

– Biztos?

– Igen. Csak hadarnak néha és nem igazán értem a versenyzőket.

– Segítsek? Fordítsak? – tette le telefonját Hoseok és odébb húzódott a lányhoz

– Nem kell. Egyedül szeretném.

– Azért szólj, ha segíthetek! – veszett el lelkesedése, melyet Europe ezúttal felfedezett, elvégre ismerkedős este volt, ahogyan mindig, ezért a csend nem tartozott az elfogadható dolgok közé.

– De egy-két dolog azért érdekelne, ha nem gond.

– Nem-nem, kérdezz csak. Örülök, ha segíthetek – derült fel Hoseok.
Europe felvetett néhány kifejezést, melyeket nem értett, de nem vitte túlzásba. Lett volna több is, ha nem kezd el figyelni a lendületesen magyarázó fiúra, ki teljesen felderült, hogy kapcsolatban léphet vele és végre másról is beszélgethetnek, mint tánc, vagy munka. Ezzel a tévé megint leminősült háttérzajnak, a maknae szerencséjére pedig Europe elfeledkezett minden kötelességéről ami az estére vonatkozott. Észre sem vette, hogy nem jöttek vissza a többiek, olyan beszélgetésbe merültek, melynek végén teljesen áttértek a nyelvjárásokra. Hoseoknak is megvolt a sajátja amit ismert, mikor pedig Europe érdeklődött felőle végleg bearanyozta a napját, ezzel pedig kompletten megfeledkezett a próba közbeni goromba válaszról.
– Némelyik olyan, mintha nem is koreai lenne.
– Hát teljesen máshogy hangzik néha. Igen.
– Köszönöm, hogy egyszerű nyelvtant használsz.
– Ismerkednünk kell, ahhoz pedig követelmény – mosolygott rá kedvesen Hoseok.
– Köszönöm a segítségedet is – akasztotta le egyik füléről a maszkot Europe. Olyan lazán tette, mintha már ezerszer látta volna arcát a másik, holott ez volt az első alkalom.
– Szívesen – nyelt nagyon miközben elkerekedtek szemei. Látványosan elvarázsolódott.
Egy ideig hagyta őt Europe, hogy kedvére szemügyre vehesse arcát, ami minden első alkalommal így zajlott. Ámulattal, mintha valami ezeréves hétpecsétes titkot fedett volna fel az adott személy előtt. Eleinte idegesítő volt, de a sokadik alkalom után már megszokta.
– Miért nem jönnek? – grimaszolt az átjárót nézve, majd felpattant a kanapéról, ezzel a lendülettel pedig vissza is vette maszkját. Most jutott csak eszébe a maknae páros, hogy hogy eltűntek és ez nem jelenthet semmi jót.

Szerencsére nem történt semmi az este. A fiatalok nem tettek semmit, csak a konyhában beszélgettek, majd ahogyan mindenki lassan fáradt, a szokásos módon lefeküdtek aludni. Nagy szerencséje Europenak, hogy a maknae visszafogta magát, mert leadere ostora biztosan rajta csattant volna, ha Lovely túlzásba viszi az ismerkedést. A következő reggel kínlódva indult főleg a lányoknak. Utolsó nap egyetem melyen csak nehezített a kegyetlen fáradtság a korábbi próbáktól, edzéstől és sulitól. Europenak ennyivel is könnyebb, vagy nehezebb volt. Nézőpont kérdése, hiszen őt a hideg gyötörte fájdalmakkal, viszont kevesebb órája akadt, mint a többieknek. Azonban a délelőtti különfoglalkozás után egy délutáni tempós edzés követett, mely csak rontott az állapotukon. Hogyan fájhat egy ember teste ennyire.
– És most még ismerkedni is kell? Nincs erőm – terült el a kanapén Lucky kiszorítva onnan mindenkit
– Engem nyüstöltök, hogy vegyem le előttük a maszkomat, most én jövök. Ismerkedjetek, mert én levettem még egy ember előtt a maszkom tegnap – dobta le táskáját a földre, miközben nyafogó társát nézte.
– Tényleg? – lepődtek meg mindannyian, még Lucky is feltápászkodott kicsit erre az információra. – És ki volt az a szerencsés? – érdeklődött leadere.
– Hoseok.
– Úúúúúú – reagált a maknae, így most rajta döbbent meg mindenki.
– Mi az? – kérdezett vissza azonnal Europe.
– Pont Hoseok.
– Ez miért ilyen fontos?
– Mit tudsz? – szólt közbe leaderük.
– Semmi publikusat – libegett el a maknae. Hirtelen már semmi baja sem volt a hír hallatán.
Young és Europe kérdően néztek össze. Ez nem túl biztató, ha a legfiatalabb, ki minden este lóg a fiúk nyakán, így reagál. Bár az is lehetett, hogy hazudik, mert szokása volt néha megkeverni egyesek életét, viszont nem mertek erre építeni, ezért gyorsan utána is indult leaderük, hogy kifaggassa. Míg ez folyamatban volt Europe inkább megcsinálta a gyógytornászi feladatsorát. Kénytelen volt, mert fájtak az ízületei és még egyáltalán nem akart gyógyszerekre támaszkodni. Mikor a fiúk beléptek a lakásba éppen ipari mennyiségben főzött vacsorát. Gondolta, az illatra majd repülni fog mindenki, ezzel pedig menedzserük is így volt, vásárlás közben, és igazuk is lett.
– Mi ez a finomság? – bukkant fel az éhes maknae line Europe háta mögött.
– Japchae.
– Tudsz ilyet? – lepődött meg Jimin.
– Megtanultam.
– Mi van itt? – toppant be Jin is, ki köztudottan konyhatündér volt.
– Japchaet csinál – fordultak felé a fiatalok.
– Mindjárt kész – kevergette a nagy lábast.
– Megkóstolhatom – férkőzött be mellé Seokjin.
– Tessék – ajánlotta fel neki a fakanalat és arrébb állt. Az idősebb vette a bátorságot és szakértő ízlelőbimbóit ráeresztette a még fortyogó tál vacsorára, melynek fejleményeit Europe kíváncsian várta. Hallotta hírét Jin főzőtudományának és remélte, nem vall kudarcot előtte.
– Finom – nyammogott Seokjin.
– Valóban?
– Igen. Nagyon jó – tette le a fakanalat.
– Ennek örülök. Akkor mindenkinek van vacsorája – mosolygott maszkja alatt Europe.
– Velünk eszel?
– Nincs olyan szoba, amiben elférünk mind.
– Elpakolunk. De csak, ha beleegyezel.
– Rendben – mosolygott Jinre maszkja alól.
– Tökéletes – ment el saját részére Seokjin, hogy tájékoztassa a többieket, ma a lányokkal vacsoráznak.
Meglepő tevékenység volt, mert eddig csak a fiúk jártak át hozzájuk esténként, akkor is csupán egy-két tag ismerkedni, ám ezúttal ők voltak a srácoknál és nagycsaládi vacsorát tartottak. Yoongi ugyan nem örült neki, de nem ellenkezhetett, végül a finom kaja pedig teljesen lehozta morcos természetéről. Ugyan nem lett beszédesebb, de legalább a goromba beszólásai eltűntek az este folyamán. Olyanok voltak tényleg, mint egy hatalmas család, hiszen annak is készültek, persze eltekintve attól, hogy Lovely mennyire nyomult a maknae line tagjaira.
– Szerintem itthon megválhatsz nyugodtan a maszkodtól – hajolt oda hozzá Hoseok. Fogjuk rá, hogy egy asztal körül ültek körben, de a félretett kanapét is kihasználták ketten, így kényelmesen elfért mindenki.
– Kicsit félek még a figyelmetlenségtől, vagy egy saeseng betöréstől és rejtett kamera elhelyezéstől.
– Nincs miért. Figyelnek azért ránk.
– Szeretnék benne hinni, de még idő.
– Rendben. Nem erőltetem – mosolygott megértően Hoseok, majd az utolsó falatokat is eltüntette. Szemben ültek egymással, így nem bámulták a fiúk annyira Europeot, viszont Hopi tovább élvezhette a látványt.
– Lehetne egy kérdésem?
– Igen.
– Azt hallottam, elég erős táncos vagy. Tarthatnánk majd egy közös esti próbát, ha benne vagy. Lenne kedved?


(Nagyon nem volt időm a héten, de akarom tartani az ütemtervet, így inkább keveset alszok, de hozom a ficit! :) Remélem tetszik a sori, bár kicsit lassan halad, de kellenek az infók és elkapkodni sem szeretném. Jövőhéten jön az újabb, addig pedig Kitty kitty részek várhatóak.
Facebook oldalunk --> LINK )

Just watch me 14. rész: Fel kell zárkózni!

– Bocsánat – botlottak egymásba az egyik Bangtan taggal a két lakás közötti folyosón. – Éppen hozzád mentem.

– Tényleg? – koncentrált nagyon a másik beszédére, hogy értse.

– Van egy perced? Szeretnék veled beszélni.

– Van... Miről lenne szó?

– A mai közös képedről Jiminnel – váltott angolra.

– Gond?

– Nem! – mentegetőzött Namjoon angolul. – Kifejezetten örülök neki. Ezt szerettem volna mondani és megkérni téged, hogy a többieknek is adj bepillantást lassan a maszkod mögé.

– Jimin szemben ült velem a vacsoránál és valamelyikőtöket akarta heccelni. Baráti gesztus volt részemről a fotó, de nem akartam még rendszerességet a maszk nélküli estékből.

– Tudom, hogy amiatt akarta. El is érte célját. De nem szeretném, ha tovább idegeskedne bármelyik társam az arcod miatt. Nem kell rendszer belőle, csak ha egyszer megmutatnád magad mindenkinek, az jó lenne
– Rendben.
– Tényleg?
– Igen.
– Nagyon köszönöm! – hajolt meg egy kicsit Europenak.
– Szívesen. Még valami?
– Nem-nem... Youngjoo még ébren van, nem tudod?
– Ébren van. Laptopján pötyög, ahogy mindig.
– Remek! Köszönöm szépen és jó éjt! – kerülte ki Europeot Namjoon, majd már suhant is a lányok kanapéjához Youngjoohoz.
Europe csendesen osont át a srácok figyelmét elkerülve szobájukba, majd amint ledőlt az ágyra el is aludt. Kicsit fájtak a lábai a kondi miatt, de nem volt vészes főleg azért nem, mert egész nap volt rajta tapasz és még estére is rakott fel. Ahogyan pedig vízszintesbe került a puha matracon még jobban megkönnyebbül és el is aludt. Azonban a többiek még ébren voltak egy-két kivétellel.
– Mit gépelsz ennyire? – ült le Young mellé a földre Namjoon pont oda, ahol korábban Europe is fészkelt.
– Fancafé poszt.
– Újabb?
– Igen.
– Nagyon szereted a fanjaidat.
– Igen – pillantott a másik leaderre, majd szinte azonnal vissza is tért a monitorhoz.
Namjoon egy másodpercre elgondolkozott, végül a tévét kezdte figyelni, ami már csak háttérzajt szolgáltatott a fiatalok flörtöléséhez, bár csupán Lovely volt tisztában vele, hogy éppen ez folyik közöttük. A fiúk puszta baráti közeledésnek vették a lány érdeklődését és pont ezért mentek is bele a csevegésbe. Egészen addig elvoltak míg Taehyung nagyokat ásítva el nem kezdett lassan hallgatni, amint egyre inkább Jungkookra dőlt. Ekkor döntöttek úgy, elég mára, ők is lefekszenek és így maradt a két leader kettesben.
– Hallottál a határidőről, ugye? – kezdett bele Namjoon miután a fiúk már magukra csukták szobájuk ajtaját, hogy alszanak.
– Igen, tudok – olvasta át a posztját Young.
– Mit gondolsz, tudjátok teljesíteni?
– Nem lesz egyszerű... de... jah – nyomott is entert, ezzel pedig kiposztolta az éjszaka közepén gondolatai fanjaiknak, majd lecsukta laptopját. – Aggódsz?
– Egy kicsit. Bár azt tudom, hogy nem adjátok fel egykönnyen.
– Nem. A határidőt teljesítjük, de nem tudnak róla a többiek, így kérlek, ti se mondjátok nekik. Éppen elég dolog miatt idegeskednek, ez csak rontana mindenen.
– Mondta Sejin, hogy nem tudják a többiek.
– Ennek örülök... Késő van már, nem vagy fáradt?
– Akartam még beszélgetni veled. Tudom, kötelező az ismerkedés és nem mindenki örül neki, de én szeretnélek téged megismerni. Elvégre mindketten vezetők vagyunk.
– Ez igaz. Bár most fáradt vagyok és mélyebb beszélgetésekre nem futja, de ha érdekel valami, szívesen válaszolok – kedveskedett karikás szemekkel.
– Akkor esetleg máskor. Leülhetnénk egyszer beszélgetni az elképzeléseinkről, ami a közös munkát illeti. Ugyanazon alapelvek alapján kell majd vezetnünk a csapatainkat és meghoznunk döntéseinket, amik a konfliktusokat illeti. Mind a két csapat közöttit, mind a haterek felőlit.
– Ezt valóban nem árt átbeszélni. Röstellem magam, hogy nekem nem jutott eszembe – gondolkozott el.
– Annyira még nem aktuális – nyugtatta őt Namjoon. – Ha nem lenne egy Yoongim, aki ennyire morog, nekem se jutott volna eszembe.
– Aha... Mikor lenne egy kis időd, hogy leüljünk?
– A jótékonysági koncertig biztos nem, meg ott nektek is van fotózás, de utána lehet. Majd ha közeledik az időpont, tudok pontosat mondani.
– Jövőhéten lesz az a koncert azokban a napokban, mikor mi a Fanboxon fogunk dolgozni?
– Igen.
– Rendben, akkor utána. Addig pedig csend és béke.
– Pontosan – mosolygott Namjoon.
– Értem. De, ha nem haragszol meg Namjoon, nagyon fáradt vagyok és még nem fürödtem – állt fel Young majd meghajolva indult útjára.
– Persze, nekem is aludnom kéne. Jó éjt! – kelt fel és ő is eltűnt..

A másnap ugyanúgy indult, ahogyan az összes többi és semmivel sem ígérkezett különbnek. A lányok iskolában voltak, a fiúk próbáltak és alkottak délelőtt, Europe pedig egy kis gyógytorna után koreaizott, bár ezúttal pöppet hosszabb ideig, mint máskor. Amint végeztek kezdeti programjaikkal gyorsan megebédeltek, majd rohantak próbálni a régi koreoikat, meg persze a fiúk korábbi táncait is. Ez nem közös programnak volt beírva, ezért a teremben egyedül voltak. Nem is hajtottak volna annyira, mint a srácokkal, hiszen nem volt kinek bizonyítani akkor éppen, ám Young és Europe húzták a másik két tagot, hiszen tudták a határidőt.
– Egy korty és folytatjuk – fújt nagyot Young, amint elindult üvegéért.
– Öt perc pihi? – terült el a földön Lovely.
– Öt perc kellene, jah – követte példáját Europe.
– Jó, legyen – ült le a padra és belekortyolt vizébe leaderük.
Mindenki elterült valahol. Hihetetlen ütemben próbáltak és főleg a fiúk koreoit, hogy biztosan hozzájuk idomuljanak, ne kényelmesedjenek el csak azért, mert a saját táncaikkal edzenek, amik lényegesen könnyebbek. Így viszont gyorsan lefáradtak, folyt róluk a víz és levegő után kapkodtak. Messze jártak még a másik csapat edzettségétől. Még Youngjoo és Europe se bírták az iramot, pedig a másik banda ennek többszörösét mozogja egyhuzamban, bár védelmére szóljon, hogy Europeot még a fájdalom külön gyötörte. Vett is be rá gyógyszer bemelegítés alatt, ám ekkora igénybevételen ez sem segített már. Kevés volt egy ennyire hirtelen és hatalmas megerőltetéshez.
– Letelt, folytassuk! – állt fel Young, miután elég sokat ivott, így már üresen ért földet üvege.
– Még egy kicsit! – nyafogott maknaejük pihenőért.
– Nem lehet. Fel kell zárkóznunk. Na, gyerünk! Elölről! – húzta fel társait, kik nem mertek többet szólni, mert ha sokat nyafogtak a kötelező dolgok miatt, rendszeresen megdorgálta őket, miszerint ez a munkájuk, erre vállalkoztak, akkor csinálni is kell.
Estig ugráltak a próbateremben kisebb nagyobb pihenőkkel. Kihagyták a vacsorát is, mert inkább szomjaztak, mint éheztek. Még akkor sem kívántak meg semmit, mikor hazaértek, bár erejük sem lett volna hozzá. Mindannyian gyorsan lezuhanyoztak, majd hamar ki is dőltek. Kegyetlen kemény napjuk volt, ezúttal fájt mindenkinek mindene, de főleg Europenak, ki nem tudta megállni a gyógyszer és kineziotape nélküli éjszakát. Így ő volt az utolsó, aki még ébren volt este és az is, aki fogadta a szokásos ismerkedős program résztvevőit, kikről teljesen elfeledkeztek.
– Szia! – toppant be Namjoon, oldalán Hoseokkal, Europeot meglátva pedig angolul szólalt meg elsőnek, nem koreaiul.
– Ohh! – lepődött meg, mialatt térdét bugyolálta éppen be a tapaszokba, de természetesen szigorúan maszkban. Az már szinte hozzánőtt. – Sziasztok! – csúszott arrébb a kanapén cuccaival.
– Többiek? – telepedtek le.
– Alszanak. Hosszú napunk volt.
– Te is fáradtnak tűnsz.
– Durva nap volt – ügyetlenkedett a tapasszal Europe. Az arrébb csusszanás kicsit bezavart neki.
– Segítsek? – ajánlotta fel Hoseok koreaiul.
– Igen, köszönöm – fogadta el ajánlatát, mert már a vállai is fájtak a görnyedéstől.
J-Hope lemászott a kanapéról, majd leülve a földre Europepal szemben kivette kezéből a tapaszt és inkább ő folytatta annak felhelyezését.
– Minden rendben? – aggódott Nam, hogy éjszakára is kell neki.
– Persze. Csak rosszul léptem egyet, de nem komoly – figyelte Hoseokot, amint az tekergette a zöld tapaszt lába körül.
– Akkor már csak te vagy ébren?
– Igen. De én is alszok, ha kész – válaszolt Namjoonnak, majd J-Hope már kérte is az ollót, melyet kezébe adott.
– Akkor a mait halasszuk?
– Jó lenne – pillantott Namjoonra. – Nagyon fáradt vagyok.
– Rendben, megértem. Nem gond – nyugtatta a fiúk leadere.
– Köszönöm, Hoseok – szólalt meg a másiknak Europe.
– Csak szólj – mosolygott rá a másik.
– Holnap este itt leszünk – folytatta kicsit tört koreaival. Gondolkodni se volt ideje.
– Visszajövünk – válaszolt Hopi.
– Rendben – állt fel, majd meghajolt a fiúknak, bár nem volt rá oka, hiszen öregebb volt. – Jó éjt! – köszönt el.
Követni akarták példáját, hogy tiszteletet mutassanak iránta, miközben ők is szép álmokat kívántak neki, de a lány nem engedte. Namjoont valósággal lenyomta a kanapéra, majd el is loholt aludni. A gyógyszer már hatott, fájdalmait csillapította egyre jobban, ezért amint eldőlt, el is aludt.

Legközelebbi napon a székházban várták őket programok. Főleg pszichológiai teszt, hogy az előző hely mennyire képezte ki őket a stresszre, a rajongók által okozott különleges traumákra és egyéb dolgokra, amik a különböző interjúztató rosszindulatú embereket is érintette, hiszen gyakran próbáltak az idolokból negatív megnyilvánulásokkal reakciót kicsikarni. Ez elég sokáig eltartott, agyilag le is szívta a lányokat, kik emiatt délután úgy ültek a próbateremben a fiúkra várva, mint a szobanövények.
– Reggel még csak a lábaimat nem éreztem, most már az agyamat sem – pislogott nagyokat maga elé Lovely, ki a földön ücsörögve nézte önmagát a tükörben.
– Nekem pont, hogy lett ötletem dalszöveghez – reagált rá Lucky.
– Akkor miért nem írod le?
– Még gondolkodom. Majd leírom, egyenlőre hagyom fejlődni.
– Csak el ne felejtsd, ha jó. Lehet ezen múlna Yoongi elismerése – bambult a plafonra Young.
Míg ők ott relaxáltak a fiúk lassan megérkeztek a szokásos hangzavarral, nyomukban tánctanárjukkal, kinek konkrét tervei voltak a napra, ami nem takart semmilyen tanult koreot, inkább készséget kívánt fejleszteni.
– Ma a modern táncok alapjait vesszük át és tanulunk hozzá egy rövid, könnyedebb koreográfiát – mondta el a napi tervét.
Elszórtan helyezkedett el a két csapat, egy kicsit vegyülve ugyan, de nem vitték túlzásba, elvégre Yoongi a legmesszebb igyekezett magának teret foglalni a lányoktól.
– Nem baj, ha itt maradok? – érdeklődött az egyik fiú Europetól.
– Nem – álltak hátra.
– Tanultál modern táncot?
– Nem igazán. Stílusokat keveset. Inkább hip-hop.
– Én se vagyok ebben olyan jó. Ez Jimin területe.
– Hoseok! Kérhetek egy kis figyelmet? – szólt rájuk a tánctanár.
– Elnézést! Figyelek.
– Remélem is! Szóval elsőként a kar – kezdett magyarázni, a többiek pedig a tükörben nézve követték.


(Ha péntek, akkor Just watch me! Szépen lassan bontakozik ki a történet  szemeink előtt. Tessék nagyon figyelni, mert az apróságok később nagyon fontosak lehetnek majd a sztori szempontjából.
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Just watch me 13. rész: "A" hyung

-Pont olyan ember vagyok, mint ti. - mondta neki, miközben beakasztotta ujjait maszkjába.

-Tudom. De a kíváncsiság... A marketingetek nem csak a fanokra hat, hanem az idolokra is.

-Tisztában vagyok vele. Remélem nem okozok csalódást. Csak ne verd nagy dobra Jimin! - vette is le az inkognitót nyújtó szövetet.

-Pedig... Van egy tervem, amihez a segítségedet kérném.

– Tényleg? És mi volna az? – érdeklődött Europe.

– Hát... Van hyung, de még titok, akit nagyon érdekelsz – igyekezett egyszerű nyelvtannal magyarázni Europenak. – Őt akarom féltékennyé tenni. Szabad egy közös képet?

– Ki akarod rakni valahova?

– Nem. Csak közös Kakaoba.

– Legyen – ment bele Europe.

Összefogta kicsit haját, hogy ne lógjon bele az ételbe, majd áthajolva az asztal felett Jiminhez a szája elé emelte kezét. A szokásos peace jelet mutatva takarta el magát, hogy véletlen se derüljön ki, hogyan is fest, majd Jimin csinált néhány közös képet. Europe azonnal visszaült helyére és enni kezdett, ám Jimin még válogatott, hogy mégis melyikkel szúrja ki a titkos társa szemét, hogy ő is látta már az arcát és szerinte nagyon szép, ellenben hyungja még mindig nem volt akkora szerencsés, hogy megismerje Europeot ennyire közelről. Kikérte a lány véleményét is, kinek mindegyik tetszett, ezért végül többet is betett a közös chatbe, majd ő is enni kezdett. Kicsit izgult, mikor szúrja már ki végre csapattársa a képet a beszélgetésben, de próbált uralkodni magán, miközben igyekezett közös témát találni a lányokkal. Europe iszonyat gyorsasággal pusztította el vacsoráját, ami nem tett túl jót sohasem az egészségének, de pont ezért nem vitték túlzásban az étteremben való étkezést ismerősökkel sem. Mikor ő már javában szürcsölgette kis vizét a szívószállal a többiek még ételük felénél sem jártak, ám őt ez nem zavarta. Megszokta, Jimin azonban nem.

– Minden rendben? – érdeklődött, miközben Europe nézelődött.

– Igen.

– Kérsz még valamit?

– Nem. Jól laktam – nyugtatta szemeinek mosolyával a fiút, kinek végül Yongjoo magyarázta el, hogy miért ne furcsállja a helyzetet.

Hamarosan mindenki a vacsorája végére ért és amint újra kezükbe vették mobiljaikat Jimin izgulni kezdett. Alig várta a reakciókat, de nem kapott semmit szemtől szemben a lányok előtt, csak üzeneteket oda a kép alá. Nem mutatta meg Europenak, viszont azt elmondta, mennyire sikerült kiborítania azt a társát, ki a legkíváncsibb volt közülük arcára. Europe örült, hogy Jiminnek ezzel jó kedvet tudott okozni és egy pillanatra el is felejtette fájó végtagjait, ám mikor hazaérve kikászálódott a kocsiból, majd felmászott a lakásba, már nem vidította fel eléggé az esti kis hecc ahhoz, hogy ne érezze minden egyes porcikájában a telet.

– Hahh... – dobta le magát a kanapéra, majd levette maszkját.

– Jól vagy? – érdeklődött leadere.

– Jah, csak elfáradtam. Hosszú nap volt. A fiúk próbája pedig kegyetlen.

– Értem... – hallgatott el Youngjoo, mivel ott ólálkodtak körülöttük a fiatalok is. Nem akarta feszegetni fájdalmait, mert annak ellenére, hogy a mélyebb dolgokat csak menedzserük és főnökük tudta egészségéről, néhány aprósággal Youngjoo is tisztában volt, amit a kisebbek nem is sejtettek.

– Lezuhanyzok és lefekszek – állt fel a kanapéról Europe.

Kapkodott, hogy mihamarabb ledőlhessen a puha matracra. Ezúttal nem akart elmerülni egy nagy kád forró vízben az ízületei miatt sem, hiába fájlalta azokat. Tényleg elfáradt és félt, ha befekszik a vízbe el is alszik benne és jól megfázik, melyre korábban már volt példa, ezért igyekezett. Amint ledőlt az ágyába, majd még kicsit chatelt a messze élő családjával, sunyiba felbukkant leadere.

– Örülök a ma estének, hogy vegyültél a fiúkkal – beszélgettek.

– Jimin kedves és jó kedve lett a közös képtől.

– Igen. Remélem ez segít kicsit a két csapat között lévő feszültségen.

– Én is... Szeretnél még valamit? – fordult Young felé ágyán fekve.

– Igen. Hogy vagy?

– Jól.

– Biztos?

– Miért?

– A lábad, meg mindened. Ma eléggé megmozgattad magad, rendben vagy? Doki mit mondott?

– Jól vagyok. Nem vagyok tökéletesen, de jól. Nem vészes még, ne aggódj.

– Rendben. Hagylak aludni. Holnap még egyetem nekünk, aztán délután kondi. Utána pedig hajtás megint.

– Tudom a beosztásunkat Young.

– Tudom, persze. Leviszed Momot megint reggel?

– Le.

– Köszönöm. Jó pihit!

– Majd nektek is. Csendben legyetek, ha kérhetem – dobta le telefonját Europe és elterült.

– Igyekszünk – kapcsolta le a villanyt leadere, majd elhagyta a szobát.

Visszament a nappaliba ahova éppen átlátogatott néhány fiú, köztük Yoongi is, kiről sütött, hogy nem örül ennek a kötelező programnak, de Namjoon kedvéért elviseli. Youngjoo és a többiek próbáltak vele kedvesek lenni, érdeklődni iránta, kicsit etetni egóját, de valahogy akkor is megmaradt benne egy kis undokság.

– Szívesebben mennék holnap próbálni veletek, mint iskolába – nyafogott Lovely, a maknae, miközben elterült a kanapé előtt a szőnyegen.

– Fontos az iskola. Mi is megjártuk ahogyan tudtuk – biztatta Namjoon.

– Te legalább dolgoznál – morgott Yoongi.

– Inkább menj fürdeni! – hessegette el a kisebbet Lucky, ki tudomást sem akart venni a társát célzó megjegyzésről.

– Jól van, megyek! – tápászkodott fel, majd fáradtan indult a fürdőbe.

– Az egyetem után csak egy gyors ebédet tartunk és megyünk kondiba. A közös edzéseket még halasztani akarják, amíg nem leszünk legalább nagyjából egy erőnléti szinten – magyarázott az egyik leader a másiknak.

– Tudom. Mi is megkaptuk a tervezetet. Stúdióra mikor van időtök?

– Akármikor. Akár éjszakázhatunk is, ha szeretnétek. Luckyval már beszéltünk erről és van is néhány ötletünk, félkész gondolataink.

– Akkor ezt még megbeszéljük.

– Kíváncsi leszek azokra az ötletekre – kelt fel Suga a kanapéról.

– Nem fogsz csalódni – válaszolt magabiztosan Lucky.

– Majd kiderül – tűnt el Yoongi.

– Sajnálom. De majd javulni fog a dolog – kelt fel egy lágy mosollyal Namjoon.

– Csak idő kell – értett vele egyet Youngjoo.

– Igen. Jó éjszakát lányok! – köszönt el tőlük, majd ment ő is a dolgára.

Mindenkinek hosszú napja volt, ezért a kötelező esti vegyülést rövidre fogták, bár ebben az is közrejátszott, hogy Suga szemernyit sem támogatta a programot.

A reggel a szokásos módon telt. Mindenki hulla fáradtan ébredt, gyorsan elkészült és már rohant is a saját menedzseréhez a napi program megkezdése miatt. Europeot leadere ébresztette a kutya érdekében, mielőtt egy cetlit hátrahagyva lelépett volna otthonról. A kis jegyzeten csupán néhány otthoni teendő állt, köztük az is, hogy rakjon rendet a konyhában, elvégre neki csak egy két órás nyelvórája volt a kondi előtt, meg a kötelező kutyasétáltatás. Amint sikeresen kikászálódott az ágyból neki is látott dolgainak, de természetesen csak a kineziotape cseréje után. Fájtak még ízületei, bár nem túlságosan, de inkább elébe ment a dolgoknak és előre bebugyolálta magát. Gyorsan nekikezdett a dolgoknak, hogy mielőtt még el kellene indulnia az órájára be tudjon kicsit melegíteni. Végül az ajtón is saját, házi készítésű aktuális szótárával kezeiben lépett ki fejbúbig beöltözve, ahogyan mindig is. Tanulgatott volna az úton, ám menedzsere annyira faggatta állapota felől, hogy ez nehezére esett. Fel is adta egy idő után és már ő szegezett a másiknak kérdéseket a jövőt illetően, továbbá azzal kapcsolatban, mikor dobják végre őket hivatalosan is piacra a fiúkkal. Nem sok konkrétumot tudott meg, inkább csak egy nagyjábóli határidőt, hogy mi ennek a bejelentésnek a legkésőbbi időpontja, hiszen nem húzhatták végsőkig a dolgokat, elvégre nem gyakornokok voltak akik debütre vártak. Ennek a kis beszélgetésnek az lett az eredménye, hogy több aggodalommal szállt ki az autóból, mint be. Nagyon bele kellett húzniuk, ha megfelelő állapotban, méltó társként akartak a színpadra lépni újdonsült kollégáikkal. Látszott is rajta, érződött a teljesítményén, valami miatt nem tud koncentrálni, ám tanárának nem mondta el, nem is szólt semmit, ami magánügyével kapcsolatos lenne csak akkor, mikor már leadere társaságát élvezhette.
– Bele kell húznunk! – ült le társa mellé az egyik géphez a kondiban.
– Még van egy óránk – súlyzózott.
– A gyakorlásba és fejlődésbe. Fel kell hoznunk magunkat minél hamarabb a fiúk szintjére.
– Miért izgulsz most hirtelen emiatt?
– Beszéltem Chunghooval és elmondta a határidőket, elég közel vannak és szerintem célszerűbb lenne a leghamarabbit megcélozni, hogyha csúszunk se legyen nagy gond.
– Tisztában vagyok a határidőkkel.
– Valóban? – lepődött meg Europe.
– Igen, de nem akartam, hogy emiatt aggódjatok, pont ezért nem mondtam el. Haladjunk a magunk tempójában, akkor baj nem lehet.
– De, ha lassúak vagyunk.
– Nem leszünk azok – váltott kezet társa.
– Miért vagy ebben olyan biztos?
– Lovely belezúgott a fiúkba, teljesen levették a lábáról, így már csak azért is igyekezni fog, hogy ő is elkápráztassa őket. Lucky kifejezetten ideges Suga miatt, hogy az hogyan fog viszonyulni az ötleteihez, emiatt pedig akár a Földet is körbe tudná futni. Neked elég ösztönzés, hogy utál Suga és elveszítheted a vízumodat, én pedig tudom a határidőt. Mindenki a legjobbat nyújtja, nem kell aggódni.
– Remélem, igazad is van.
– Baj van unnie? – bukkant fel maknaejük.
– Nincs – állt fel hozzá.
– Azt hittem, azért ülsz, mert fáj valamid.
– Nem. Csak volt egy kis nyelvtani megbeszélnivalóm Younggal – hazudott. Jobbnak látta ő is, ha a fiatalabbak nem aggódnak még a határidő miatt pláne így, hogy leaderük tisztában volt mindennel és tudatosan titkolta előlük az infót. – Hol tartasz a körödben?
– Futás jön.
– Fussunk együtt – indultak a futópadok felé.
– Biztos minden rendben?
– Igen, miért?
– Olyan furcsa vagy?
– Egy ilyen helyzetben, ahol nagyjából újra debütálnunk kell persze, hogy ideges vagyok – terelte el a témát, bár nem hazudott társának, elvégre amiatt is idegeskedett, meg sajnos vagy még ezer dolog miatt.
Tartotta magát a ki nem mondott megállapodáshoz, miszerint ő sem mond semmit a határidőről, mivel pedig tényleg rengeteg dolog miatt izgult, el is hitték neki, hogy nincs még egy sokadik azok mellé. Edzés közben beszélgettek egy keveset a közös gondokról és elmélkedtek, hogyan is kéne megoldani, ám már nap végén jártak, mindenki lefáradt a tanulástól, ezért nem akadt semmi olyan ötletük, mely azonnal megoldotta volna problémáikat. Europe folytatta igyekezeteit, hogy megmutassa, nem lusta és neki se volt könnyű elérni azt a szintet, ahol most van. Pont emiatt maradt még inkább csöndbe a fiúkkal együtt töltött kötelező esti csevegések közben. Véletlenül sem akart semmi kétértelműt mondani, mivel pedig már zokni is volt agyilag, a koreai csak még nehezebbnek bizonyult számára, mint korábban. Csupán hallgatózott amint a maknae line, Jungkook és Taehyung, remekül mulat az ő fiataljukkal, Lovelyval, kit rendesen szemmel kellett tartani, hogy ne vigye túlzásba a pasizást. Eléggé rajongott a férfiakért, főleg a sikeresekért.
– Elmehetnénk egyik nap barbecuezni, ha tényleg annyira profik vagytok benne – ajánlotta is fel egy lelkesebb pillanatában a fiúknak, amint ott fészkelt felhúzott lábakkal a kanapé egyik végében.
– Nem tudom, mikor érünk majd rá, de jó ötlet – vette ki Jungkook szavaiból Europe a választ.
– Akkor majd tartunk megint egy közös nagy vacsit – rontotta el a legfiatalabb randiját Youngjoo, hogy véletlen se higgye, elmehet a srácokkal egy közös estére.
– Suga-hyung a legjobb barbecues. Az övé a legfinomabb hús, amit ember sütött valaha – fényezte társát a maknae.
– Akkor majd próbálok tőle tanulni – lelkesedett továbbra is Lovely, kit egyáltalán nem tört le, hogy elrontották a kis "randiját" a srácokkal. Mintha meg sem hallotta volna.
– Késő van – szólalt meg angolul Europe miközben felkelt a kanapé elől a földről. – Jó éjt! – köszönt el, majd a többiek is viszont kívánták neki, mialatt lassan átsétált a fiúk részére maszkjában.
– Bocsánat – botlottak egymásba az egyik Bangtan taggal a két lakás közötti folyosón. – Éppen hozzád mentem.
– Tényleg? – koncentrált nagyon a másik beszédére, hogy értse.
– Van egy perced? Szeretnék veled beszélni.
– Van... Miről lenne szó?


(Folytatjuk! Ahogyan mindig, csak idő kérdése. Igyekszem most nagyon összekapni magamat, már csak a Patreon miatt is!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Just watch me 12. rész: Téli fájdalmak

-Nem hiszem, de még meglátom. - válaszolt tömören. Igazából esélyét sem látta, elvégre hamar megfájdultak térdei ebben a hideg időben, melyek egész nap sajogtak. Ezen pedig csak a pihenés segített, nem az edzés. - Bocsánat! - csörrent meg telefonja - Ezt fel kell vennem. - kelt fel a kanapéról és elvonult.
-Ki keresi ilyen késő este? - érdeklődött Seokjin.
-Hát... ez egy elég nagy titok. De nem kell féltékenynek lenned. - vigyorgott Youngjoo.
-Az nem én vagyok, aki féltékeny rá egy éjszakai hívásért.


-Miért, van aki féltékeny? - kérdezett vissza poénból Youngjoo, mire hosszú hallgatást kapott - Ez vicc akart lenni.
-Értjük, csak fáradtak vagyunk. - támasztotta meg fejét a karfán Hoseok.
Eközben Europe édesanyjával beszélt telefonon. Náluk akkor volt délután, csak abban az időben értek rá bármilyen azonnali kommunikációra, ezért Europe sokszor fennmaradt, hogy megvárja míg a család végez a munkában, vagy a napi programmal hétvégenként. Így néha még testvéreivel is tudott hangjukat hallva kommunikálni azok mellett, hogy egész nap chateltek. Ám volt amit nem osztott meg velük. Ha beteg volt, sohasem mondta el. Rendszerint az hírekből tudták otthon, valami történt vele, mert nem szerette, ha aggódnak érte. Persze ilyenkor le lett hordva, amiért nem szól, de mégis sokkal kevesebbszer, mint amennyiszer lehetett volna.
-Holnap egész nap edzésen vagytok? - ért vissza majd egy óra múlva Europe, mikor a fiúk már majdnem elaludtak. Bár igazából Hoseok el is szundított a kanapén a tévé előtt.
-Hát nagyjából. Lesz egy hosszabb ebédszünetünk, meg reggel énekkel kezdünk, de amúgy igen. - válaszolt Seokjin, szintén álmosan.
-Lehet majd lenézek hozzátok.
-Na! Az jó lenne. Hoseok hallod ezt? - lökdöste meg kicsit társát.
-Mit? - ébredt meg.
-Europe lejön holnap próbálni.
-Csak lehet. - mondta angolul, míg leült leaderéhez a földre.
-Jó lenne! Várunk majd nagyon! - ásított hatalmasat Hobi.
-Most, hogy megvártátok, menjetek aludni fiúk. Mert a végén itt ragadtok. - szólította fel őket Youngjoo.
-Ezer örömmel. - kelt fel Hoseok, majd gyorsan elköszönt és sietett is ágya felé. Már nagyon álmos volt.
-Jó éjt! - követte őt a legidősebb is.
A lányok szintén elköszöntek, majd mikor biztos távolságba értek Youngjoo megkérdezte társát, kivel beszélt. Reménykedett benne, hogy az orvosával, de mint kiderült, vele már korábban egyeztetett a másnapról. Mind a gyógytornásszal, mind a rendes doktorral, aki majd fájdalomcsillapítókkal látja el.
-Tavaly nem később jött ki?
-Hőmérséklettől függ. De rendesen felöltözök, hátha enyhül majd. A tapepel együtt ez, meg a gyógyszerek szerintem remekül fognak szuperálni.
-Remélem is. Momot akkor elviszed reggel, hogy ne kelljen korábban kelnünk? - érdeklődött leadere.
-Igen. Majd leviszem.
-Köszönöm. Még van egy kis dolgom lefekvés előtt. Jó tévézést! - kelt fel Youngjoo a földről.
-Én is alszok. - tett rendet a nappaliban gyorsan Europe, majd követte.

Másnap reggel korán kelt mindenki. A lányok az iskola miatt, a fiúk a reggeli énekóra miatt. Ők elsőnek ugyanis ott kezdtek, bár a napjuk nagy részét a táncpróba tette ki. Így egyedül maradt hajnalban Europe a lakásban. Mikor elmentek, a lányok leadere azért felkeltette, mert megkérte rá. Elintézte reggeli dolgait, levitte a kutyát és valamit evett is, majd készülődött az induláshoz. Inkognitóban kellett maradnia, így az, hogy nagyon fel kellett öltöznie a fájdalmai ellen igazából kapóra jött.
-Biztos ne vigyelek el? - hívta fel menedzsere.
-Biztos. Menj a dolgodra, boldogulok.
-De beleférsz.
-Chunghoo, nem kell. Rengeteg munkád van, elintézem egyedül is.
-Rendben. De hívj majd, mi volt. A főnök is tudni akar róla.
-Gondoltam. Majd tájékoztatlak. Szia! - köszöntek el egymástól.
Europe kabátzsebébe csúsztatta telefonját, majd el is hagyta közös otthonukat.
Először a gyógytorászhoz ment, ki évek óta - mióta kint van Koreában - foglalkozott gondjaival. Elmondta a problémáit, amik kicsit sem lepték meg, majd a szokásos tornát javasolta. Kicsit át is mozgatta minden ízületét, így mikor távozott tőle már jobban volt valamivel. Ám tudta jól, ez csak ideiglenes, ezért rögtön utána orvosához igyekezett, ki szintén képben volt a dolgokkal. Csak a formalitás miatt beszélték át újra a helyzetet, melynek végén a már jól ismert gyógyszert írta fel neki. Europe hazafelé ki is váltotta, ám még nem szenvedett annyira, hogy vegyen be belőle, így eltette. Általában nem azonnal kezdte bekapkodni a bogyókat. Inkább megvárta a hidegebb időt, melyre még többet mozogtak, ami nagyobb fájdalmakkal járt számára. Olyankor vette csupán be az elsőt, és utána is csak mértékkel fogyasztotta. Nem szeretett volna immunissá válni rá, sem függővé, így inkább viselte a bajait a végsőkig.
Miután megjárta útját hazament. Lepakolt, átöltözött a próbához, majd megebédelt és leült koreait tanulni. Az új tanárát jobban szerette, szorgalmasabban is írta a leckéit miatta, és végre szívesen telepedett le könyve elé. Számára így telt a délelőtt, mielőtt lement volna a fiúkhoz próbálni. Mikor végzett felhívta menedzserét, hogy hol jár, ki szívesen furikázta el őt a terembe, mialatt kifaggatta bajairól. Mivel kettesben voltak Europe sokkal bátrabban mondta el a dolgokat. Chunghoo azt is megkérdezte, mennyire szoktak neki fájni lábai és kezei, melyre neki őszintén válaszolt.
-Nagyon. Sokszor sírhatnékom van. Mikor hidegebb van már, akkor beülök a kádba és ott örömömben szoktam néhány cseppet elejteni. Nagy megkönnyebbülés a meleg. De mikor már napközben sem bírom ki, akkor kezdem el enni a gyógyszert. - magyarázott egyszerre két nyelven. Hol angol szavakat használt, hogy koreait, de ez nem volt gond, Chunghoo felvételi követelményében ott volt anno, hogy tudnia kell angolul miatta.
-Fiúknak el akarod mondani majd? - érdeklődött, hogy mennyire lehet erről beszélni a többiek előtt.
-Nem. A lányok sincsenek képben. Ők úgy tudják, nem érzem néha már a lábam, azért pihenek meg. Nem akarom, hogy aggódjanak. Neked azért mondom el, mert te más vagy. Neked jobban kell tudnod, mennyit bírok, milyen állapotban vagyok, és a főnöknek is. De nem akarom, hogy a többiek rájöjjenek. Akkor csak aggódnának folyton és másra koncentrálnának. Jobb ez így.
-Értem. - dolgozta fel az információkat menedzsere.

Europe akkor ért oda, mikor a fiúk pont ebédszüneten voltak. Csak néhányan ültek a próbateremben körülöttük a sok ebédes dobozzal. Már csupán ők csipegettek.
-Sziasztok! - hajolt meg Europe mélyebben, mint kellett volna neki - Maradjatok! - intette őket nyugalomra, majd elkezdett messzebb lepakolni tőlük.
-Ettél már? - érdeklődött Seokjin.
-Igen. Többiek?
-Taehyung és Jimin elmentek vásárolni. Akarnak új bakancsot. Namjoon és Yoongi pedig beugrottak a stúdióba.
-Értem. - rendezkedett be Europe.
Gondolta, míg vissza nem jönnek a többiek, ő bemelegít. Ezért lekapkodta az edzőruhájára felhúzott pólókat és pulcsikat, majd elkezdett tornázni. Ám még így is érdekes látványt nyújtott.
-Te is hordasz térdmelegítőt? - nézte Jungkook már hosszú percek óta, majd társai biztatására meg is kérdezte, amire gondolt.
-Igen. Jót tesz. Te is?
-Télen szoktam többször.
-Jól teszed. - nyújtott a padlón ülve.
Jungkook fél szemmel végig kukkolta, mit is csinál, de nem csak ő. Míg Hoseok és Seokjin beszélgettek egy-két dologról, ők is leskelődtek, hogy mit ügyködik Europe, ki nem szerette volna megzavarni a csevegő fiúkat. Ezért bedugta telefonjába fülesét és azon nyomta be a zenét, melyre edzeni kezdett. Mivel a fiúk is egész nap a régebbi koreokat ismételték, így ő is azzal kezdett.
Ugyan még nem ismerte minden táncukat, de igyekezett, így mikor végre visszaért mindenki próbált minél többhöz csatlakozni. Volt ami nagyon szépen sikerült, volt ami kevésbé, azokat még nem is tanulta, csak látta őket. Ehhez képest azonban egész jól teljesített. Ám a fiúk üteme igazán fárasztó volt, így sajnos alig két óra ugrálás után muszáj volt lepihennie. Túlságosan megfájdultak térdei és bokái, melyeket pihentetnie kellett. Viszont ezúttal sem mondta el a srácoknak, miért ül le, csupán kért egy kis szünetet magának, majd megpróbált a lehető legkevésbé útban lenni.

Ezzel telt a délután, melynek következtében azért sikerült valamelyest megmutatni a srácoknak, nem lusta, bírja ő az ütemet egy darabig. Így inkább arra gondoltak, csak az erőnléte nincs rendben és arra kell rágyúrnia. Tényleg használt ez a közösen eltöltött próba, szerzett némi megbecsülést a fiúktól, ugyanis azt is megtudták, hogy nem is olyan rossz táncos, bár nem figyeltek rá komolyabban. Tánctanáruk úgyis inkább velük foglalkozott még, nem Europepal, így fel sem tűnt nekik, hogy több is van benne, mint gondolnák. Estig ott maradt a srácokkal kisebb-nagyobb szüneteket tartva, majd végül Chunghoo kocsijába szállt be. Nem lett volna ugyan szükség a külön fuvarra, befért volna a fiúkhoz is, ám menedzsere szerette volna elmondani neki a főnök véleményét bajáról, ki úgy tűnt, tud erről. Elvégre nem akadt ki, meg sem lepődött. Biztos olvasta az orvosi aktáját. Csak annyit mondott neki, hogy örülne, ha vigyázna az ízületeire és szólna, ha túlságosan fájnának, akár koncert alatt is. Továbbá szeretné ezt tartósan megoldani, bár tudja, eddig nem igazán volt erre normális javaslat. Csak hosszabb kieséssel járó, amit sajnos nem tudnak megengedni maguknak. Így ő is húzni akarta volna a dolgot ameddig csak lehet, ahogy az előző kiadó és Europe is.
-Milyen volt a suli? - dobta le táskáját a kanapéra Europe amint hazaért.
-Szar. Nem szeretek bejárni, még mindig. - válaszolt Lovely, ki éppen tévézett.
-Pedig még kell. Hidd el, jól fog majd jönni. Készen van mindenki?
-Ahha. Csak rátok vártunk.
-Szuper. Lezuhanyzok gyorsan, bár a srácoknak több idő kell, de elmehetünk előttük. Úgyis Chunghoo visz.
-Itt van? - nézett fel végre társára kérdően a kisebb.
-Igen.
-Akkor szólok a többieknek, hogy siessünk. - pattant fel - Amúgy rossz nyelvtant használtál. - világított rá Lovely. Néha mondta neki, annak ellenére, hogy értette a másikat.
-Tényleg? Fáradt vagyok.
-Gondoltam. Akkor szólok a csajoknak.
-Feljön.
-Akkor nem. - fordult vissza a kanapé felé és ledobta rá magát.
Europe gyorsan végzett, mert még nem kellett a forró fürdő. Voltak fájdalmai ugyan, de tűrhetőek, nem elviselhetetlenek, ami miatt szüksége lett volna ilyesmire, és nem is szerette volna ellőni még ilyen korán. Majd az igazán rossz időszakban, hogy nagyobb hatása legyen a dolognak. Ezért csak gyorsan átöltözött, ám a teljes elkészülés előtt még átcammogott szobájukba Youngjoohoz, hogy a tapaszokat felrakja
-Csak rád várunk, ugye tudod? - pötyögött laptopján az ágyában ülve Youngjoo.
-Te is kockulsz. - készülődött Europe.
-De én készen vagyok. Csak lecsukom és megyünk.
-Nekem is két perc. Azonnal megvagyok. - ragasztotta fel a tapaszokat.
Tényleg nem tartott sokáig, mivel pedig tudta is, hogy mit szeretne felvenni, így hamar elkészült. Érdekes mód ők hamarabb össze is kapták magukat, bár mikor épp kisuhantak a közös bejáraton, ami a srácok lakásfeléből nyílt, akkor már ők is elég jól álltak.
-Most jöttök ti is? - állt le velük beszélgetni Youngjoo, míg a többiek lerohantak Chunghoohoz.
-Mindjárt. Előre mentek? - kérdezett vissza Namjoon.
-Igen. Akkor ott találkozunk.
-Oké. - váltak is el egymástól.

-Most leveszed a maszkod Unnieeeeee! - mászott társára a legfiatalabb - Nem rossz megmutatni az arcod most először a fiúknak?
-Ne zaklasd Lovely! - szólt rá a leader - Még felhúzod.
-Nem zavar.
-Úúúúú. Akkor folytatom. - tett is így a kisebb, míg a fiúk meg nem érkeztem.
A lányok addig csupán szürcsölték italaikat, de úgy adták le rendeléseiket, hogy majd csak akkor hozzák ki azokat, ha megérkeztek a többiek is. Ezért türelmesen vártak, míg a fiúk helyet foglaltak, kibeszélték magukat, végre ők is elmondták, mit szeretnének enni, majd le nem tették eléjük a vacsorát, amikor is a Europepal szemben ülő fiú azonnal figyelni kezdte. Össze is akadt tekintetük.
-Pont olyan ember vagyok, mint ti. - mondta neki, miközben beakasztotta ujjait maszkjába.
-Tudom. De a kíváncsiság... A marketingetek nem csak a fanokra hat, hanem az idolokra is.
-Tisztában vagyok vele. Remélem nem okozok csalódást. Csak ne verd nagy dobra Jimin! - vette is le az inkognitót nyújtó szövetet.
-Pedig... Van egy tervem, amihez a segítségedet kérném.



(Folytatjuk! Tudjátok, mindig! Csak... a Világ összes perce se lenne elég nekem. De még mindig igyekszek nektek írni. Azért türelmeteket kérem srácok!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Just watch me 11. rész: Féltékeny?

-Maradhatok.
-Helyezd magad kényelembe és kérdezz csak! Biztos van ami érdekel. - ajánlotta fel a lehetőséget neki.
-De azokra nem fogsz válaszolni. - ült le végre úgy a kanapéra, ahogyan a normális emberek szoktak.
-Próbáljuk meg. Kérdezz, én pedig eldöntöm, mit mondok.
-Rendben... Hogy hívnak igazából?
-Hmm...


-Gondolom nem fogod megmondani.
-Maradjon még egy kicsit ez az én titkom.
-A bizalomba az is beletartozik, hogy elmondod a neved. - próbált hatni rá Namjoon.
-Persze, tudom. De... Maradjon a kis titkom. Mert amúgy azonnal megtaláltok mindenhol, ha elmondom a nevem.
-Akkor hány éves vagy?
-Még Jinnél is öregebb vagyok egy kicsit. De ez nem nagy szó, hiszen Youngjoo is öregebb.
-De pontosan mennyivel? - fordult Europe felé felvéve lábait.
-Eléggel. - mosolygott Europe.
-Van valamilyen végzettséged?
-Van. Itt fejeztem be.
-És milyen?
-Ezt talán tudhatod. Testnevelési egyetemet végeztem. Edző is lehetnék.
-Na végre valami! - sóhajtott fel Namjoon - És mi az anyanyelved?
-Rossz kérdés. Vagy várj csak... - gondolkozott el - Sajnálom, a válaszok előre be vannak programozva, csak jól kell kérdezni. - idézett, mire Rapmon összehúzott szemöldökkel elgondolkozva pillogott rá - Egy filmből van.
-Szóval filmrajongó vagy?
-Fogjuk rá. És te?
-Nem mondanám magam rajongónak, csak átlagos embernek, aki szereti a filmeket. De inkább olvasok.
-Miket olvasol?
-Mostanában inkább európai szépirodalmat a koncephez. De szeretem a koreai és japán írókat is.
-Akkor te igazán művelt ember vagy. Ki a kedvenc íród?
-Hú hát nehéz lenne választani. Nem is tudom... Várjunk csak! Nekem kéne téged megismerni, nem fordítva. - kapott észhez.
-Oda-vissza játszik a dolog, nem? Bizalom, bizalom, bizalom. Ismernem kell téged, hogy bízzak, nemde? - mosolygott maszkja alatt Europe.
-De rólam sokkalta több mindent megtudsz internetről, mint én rólad.
-Személyesen akkor is jobb.
-Ügyes vagy nagyon.
-Köszönöm.
Nyugtázta sunyi kis tettét Europe, majd folytatták a beszélgetést, mely közben nagyon figyelt, hogy Namjoon ne tudjon sokat kérdezni. Úgy gondolta, nem tenne jót, ha már az elején ilyen sokat megtudna róla. Hiszen lassan jobb megismerni a másikat, sokkalta élvezetesebb és élményekben gazdagabb, mint egyszerre megszerezni minden információt róla. Így hiába beszélgettek majdnem két órán keresztül, ő rendkívül ügyelt rá, mennyit is mond magáról, ezért nem távozott olyan hatalmas tudással Namjoon, mint szeretett volna.

Mivel azonban nem töltöttek még el teljes napokat a fiúkkal, így nem is szereztek olyan sok közös emléket együtt, mint azt a fiúk érdeklődőbb fele szerette volna. Másnap sem voltak túl sokat egy légtérben, csak annyi ideig, míg próbatermet cseréltek. Mikor megérkeztek a srácok, a lányok még az utolsót próbálták, ám Europe kivételével. Ő csak ült a falnál és nézte társait, amint azok befejezik a fiúk szeme előtt az edzést. Persze ez nem tett jót annak, hogy Suga nem szereti őt, mert ez alapján még azt is gondolta, hogy lusta a munkához is, ami természetesen nem így volt. De pihenésének okát akkor nem tudták meg sajnos, Yoongi pedig nem hangosan morgott, ezért nem osztották meg a fiúkkal a kellemetlen információt.
-Hoztunk nektek mochit a kedvenc helyünkről. - guggolt le Europehoz J-Hope, kezében egy kis dobozkával - Nem tudtuk, hogy ettetek-e már vagy sem, ezért ebédet nem hoztunk. De ezt el tudjátok tenni, ha még nem ettetek volna. Nem romlik meg addig.
-Köszönjük. - kelt fel hozzá Europe, és minden koreai tiszteletet megtartva vette át az édességeket - Egy perc és végeznek a lányok.
-Nem sietünk. Addig bemelegítünk. Maradj csak.
-Nem-nem. Ti jöttök. Köszönjük szépen a mochikat. - ment el Hoseok mellett, majd elpakolta táskájába a kis ajándékot és összeszedte cuccait, míg társai végeztek.
Youngjoo váltott néhány szót a fiúkkal a próbákról és a közelgő edzésekről, amiket lassan együtt fognak csinálni. Folyt róla a víz, nem győzte törülgetni, miközben Namjoonnal beszélt, pedig a próbájuk még meg sem közelítette a fiúk napi ütemtervét.
-Tudom, nem sikerült semmi komolyabb eredményt elérni Europenál, de majd szép lassan. Ha elkezdődnek a közös edzések jobb lesz. - nyugtatta Namot.
-Remélem. Köszönöm.
-Akkor mi megyünk is, hagyunk titeket edzeni. Holnap este együtt vacsorázunk tudjátok, ugye? - lépett el Namtól táskája felé, miközben még a következő napi programot vitatta meg a fiúkkal.
-Igen. Már nagyon várjuk. - válaszolt leaderük, miközben Sugán látszott, ő teljesen más véleményen van.
-Akkor holnap. Este meg otthon találkozunk. - ment oda táskájához, majd sietve ő is elpakolta cuccait, ahogyan a többiek már előtte - Jó edzést! - köszönt el ő is tőlük.
Amint pedig csukódott az ajtó mögöttük, Yoongi rá is kezdett.
-Ezt kedveljem benne? Hogy próbán is csak ül és nézi a társait? - morgott.
-Biztos jó oka volt rá. - próbálta csitítani kicsit Namjoon - Nem látunk a dolgok mögé.
-Jah, jó oka volt, az hogy lusta.
-Nem feltétlen. Lehet rosszul lett, vagy valami más.
-Na persze. Szerintem csak simán kihasználja, hogy ő az idősebb, mert így nem cseszegethetik a többiek.
-Én is szoktalak téged, ez nem igazán számít, ha nem ő a leader. Nyugodj meg Suga. Inkább adj egy esélyt neki. Majd ha megtudjuk, miért pihent, akkor alkotunk róla véleményt. - igyekezett véget vetni a hőbörgésnek.
-Azért az tényleg különös, hogy a többiekről folyt a víz, ő meg alig volt kimelegedve. - fűzte hozzá a beszélgetéshez észrevételét Hoseok.
-Már te is ellene vagy? - pillantott rá Namjoon, miközben előpakolta cuccait - Pont te?
-Nem, csak megjegyeztem. Biztos volt rá oka. Majd kiderítjük.
Mindenesetre Suga folyamatos elégedetlenkedése lassan megértő fülekre talált, ugyanis ez volt az első alkalom, mikor a többiek is valahol ugyanazt gondolták, amit ő, csak nem merték megemlíteni. Ez pedig nem kecsegtetett túlságosan szép jövővel a lányok számára.

-Akkor nem kell téged orvoshoz vinni? - érdeklődött Chunghoo, mikor este már hazafelé fuvarozta a lányokat. Még úton voltak, így semmi akadálya sem volt annak, hogy egy doktor felé kanyarodjanak.
-Nem kell. Van saját gyógytornászom, majd beszélek vele, hogy mikor ér rá. De még kinezio tapem is van. Azt is fel tudom tenni egyenlőre, az is segít. Meg ő se tud vele többet. Maximum gyógyszerért kell majd elmennem igazi orvoshoz, de arra is van emberem.
-És milyen gyógyszer kell neked? - pillantott hátra a visszapillantóban Chunghoo.
-Csak fájdalomcsillapító. Lehetőleg nem benzoldiazepines.
-Allergia?
-Erős függőséget okoznak. Azt nem akarok.
-Értem. Akkor írassak neked? Holnap tudok is hozni.
-Ne! Majd én elmegyek és megbeszélem az orvossal. Ne szegjünk szabályokat csak azért, mert van pénzünk és kapcsolatunk. Meglátogatom a dokit, beszélgetek vele, és majd én kiváltom a gyógyszerem.
-Ahogy gondolod. - nyugtázta Chunghoo, hogy Europe nem engedi meg neki, hogy időt spóroljanak - De a napi terv emiatt nem csúszhat meg.
-Nem fog, ne aggódj.
-Nem bír, mert mi holnap egyetemen vagyunk. Addig minden gond nélkül megoldja. - erősítette meg társát Youngjoo.
-Kíváncsi leszek, hogy fog egyedül közlekedni a városban. A tömegközlekedés sok gondot tudott már eddig is okozni neki. - szólalt meg Lucky.
-Menni fog szerintem. - válaszolt halál nyugodtan Europe.
-Ahh! - mordult fel a maknae - Unnie csináld meg! - nyújtotta át Luckyn telefonját Europenak.
-Nem akarsz kicsit gondolkozni rajta? Miért én oldjam meg? - vette el a mobilt.
-Mert te tudsz angolul.
-De ennek pont az a lényege, hogy te is tanulj meg rendesen. Ez nem is nehéz, gondolkozz! - adta vissza, majd elkezdtek veszekedni rajta, ki csinálja meg a játékot.
Persze Europe ezt nehezen viselte. Nem szeretett ilyen gyerekes dolgokon ennyire vitatkozni, mert kimerítő volt. Felesleges energiapazarlás, ám mielőtt még beadta volna derekát, a köztük ülő Lucky lerendezte a dolgot, és inkább megcsinálta ő az elég egyszerűnek bizonyuló feladványt.
Ennek a kis műsornak hála pedig Chunghoo is kicsit képbe került, milyenek is a lányok, mikor csak maguk között vannak. Hogy mennyire el tudnak lazulni, ha semmi szükség arra, hogy komolyak legyenek. Így kezdte kitapasztalni újdonsült csapatát, hogy mégis hogyan kell hozzájuk viszonyulnia, mennyire kell aggódnia, ha valamit esetleg ő ront el. Hát... nem igazán. Valahogy az ilyen lazább csapat jobban megnyugtatta. Nem kellett tőlük annyira félnie, hogy majd a lányoktól kap valamiféle szemrehányást, ha valami nem úgy alakul, ahogy tervezték, vagy morgást, amiért nem az van amit szeretnének. Pedig eleinte azt hitte, minden baki miatt aggódnia kell tekintve azt, hogyan váltak meg előző menedzserüktől.
-Akkor reggel jövök mindenkiért. Viszek iskolába mindenkit. Europeot akkor... nem? Bár szívesen elviszlek. - állt a lányok ajtajában Chunghoo.
-Nem kell köszönöm.
-Rendben. A többiek minél több dolgot próbáljanak majd elintézni, este pedig vacsora a fiúkkal. Nem lesz nehéz napotok.
-Hál'istennek. Már jól jött egy kis pihenő. - dőlt el a kanapén Lovely.
-Akkor jó éjszakát, holnap találkozunk. - köszönt el tőlük menedzserük.
-Segítsek feltenni a szalagot Europe? - érdeklődött leaderük.
-Nem kell, köszönöm. - vonult el szobája felé. Még nyugodtan sétált, miközben megszabadult maszkjától, hiszen a srácok egyenlőre nem jártak a lakás közelében sem.
Így az "ő" kanapéjukra ült le fürdés után, messze társaitól. Ugyan máskor is szenvedett már a hideg idővel érkezett fájdalmaitól, de sosem szerette ezt kimutatni társainak. Nem akarta, hogy aggódjanak miatta, vagy emiatt visszahúzza teljesítményüket, így ha kezelésre volt szüksége, akkor általában elkerülte ennek az információnak a kiszivárogtatását. Persze ettől még tudtak bajairól a többiek, csak nem kötötte orruk alá a gyógyszerek bevételét, vagy a szalag felhelyezését, esetleg azt, mikor van gyógytornán, ezért ezúttal is inkább előlük elbújva ragasztotta azt fel, a fiúk üres felén. Igyekezte gyorsan felhelyezni az enyhülést hozó színes csíkokat, hogy minél előbb visszamehessen saját felükre és ne kelljen kínos beszélgetésbe elegyednie a fiúkkal. Ám valahogy ezt nem sikerült megúsznia. Miután visszavonult saját lakásrészükre, majd hazaértek a srácok, muszáj volt velük csevegnie. Elvégre újabb tagok mentek át hozzájuk kicsit ismerkedni a többiekkel is, nem csak Lovelyval.
-Van még a mochiból amit hoztatok. Nem kértek? - sétálgatott körülöttük Youngjoo, majd leült a telt kanapé elé a földre tévézni.
-Uh! Én kérek. - jelentkezett Hoseok, majd vett is egyet, míg Jin valami témán gondolkozott.
-Holnap akkor iskolában vagytok? - jutott is eszébe valami.
-Aha! - válaszolt teleszájjal Youngjoo.
-Te is jársz még Europe?
-Nem. De nekem más dolgom lesz.
-Kár. Pedig jó lett volna, ha el tudsz jönni velünk edzésre. Kis közös idő sokat segítene az összerázódáson. - szólt közbe Hoseok is.
-Tudom. De annak is eljön majd az ideje.
-Persze-persze. De kis családias hangulat lenne, ha mégis ráérsz majd.
-Nem hiszem, de még meglátom. - válaszolt tömören. Igazából esélyét sem látta, elvégre hamar megfájdultak térdei ebben a hideg időben, melyek egész nap sajogtak. Ezen pedig csak a pihenés segített, nem az edzés. - Bocsánat! - csörrent meg telefonja - Ezt fel kell vennem. - kelt fel a kanapéról és elvonult.
-Ki keresi ilyen késő este? - érdeklődött Seokjin.
-Hát... ez egy elég nagy titok. De nem kell féltékenynek lenned. - vigyorgott Youngjoo.
-Az nem én vagyok, aki féltékeny rá egy éjszakai hívásért.



(Folytatjuk lassan, de biztosan. Bár nem érzem olyan hű de nagyszerűnek a történetet, de igyekszem. Kicsit kijöttem a gyakorlatból, ami ezt illeti. De a többi jól megy, amikor van időm. :)
Közben alakul a második blog, amin nem fici lesz, hanem mint minden más. Ha érdekelnek a fejlemények, akkor lessetek fel a Facebookunkra.
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Just watch me 10. rész: Felesleges maszk

-Jah, hogy holnap megbeszélitek. Vártam már a bakidat, ideje volt.
-Köszi, de én nem örülök neki. - folytatta útját.
-Namjoon miatt nem aggódnék.
-Azért én megteszem. Na alszok. Te is feküdj le minél hamarabb. - hagyta magára leaderét némileg idegesen Europe.
-Oké-oké.



Ám Youngjoo elfeledkezett az időről és végül olyan későn feküdt le, hogy az már koránnak mondható. Ezért alig aludt, másnap pedig teljes mértékben használhatatlan volt emiatt. Az edzést sem bírta, a táncórákon is meglepően sokat hibázott, az autóban pedig azonnal elaludt amint leült. Agyilag pedig még annyira sem volt ott, mint testben, így Europe vette át a fontosabb pillanatokban az irányítást és próbált nem túl feltűnően helyettesi szerepet vállalni, míg társa éppen vegetált valahol. Ő volt az, aki végül pontosabban megbeszélte újdonsült menedzserükkel az egyesülés előtt kiadni készülő fanbox reklámját, hogy ők milyen információkat hinthetnek el róla és milyen sűrűséggel a személyes profiljaikon. Hányszor posztolhatnak maximum, minimum, továbbá kik szerepelhetnek a képen amit éppen kitesznek, hiszen a fiúk még nem voltak bejelentve a nyilvánosság előtt, ezért egyetlen egy erre utaló jel sem lehet majd egy fotón se, ami kikerül az internetre.
-Minden posztotokat az informatikusok előbb ellenőriznek és csak utána raknak ki. Hol készült, ki van a képen, milyen szöveg van hozzá. Így véletlen sem fog kikerülni semmi. - világosította fel Europepot Chunghoo ebéd közben egy étteremben - Nektek nincs hozzáférésetek a fiókjaitokhoz a bakik elkerülése érdekében, de gyorsak a srácok. Maximum egy óra, ha éppen nem érnek rá. Sajnálom, hogy ez van, de kell a biztonság.
-Rendben, megértem igazából és szerintem a lányok is. A fanok elképesztő, hogy miket észre nem vesznek, meg mibe bele nem kötnek, szóval ez valahol jó.
-Ahogy mondod. Pont ez a lényeg. Örülök, hogy így látod. De Youngjoot ez nem érdekli?
-De, csak kicsit hulla ma. Alig aludt tegnap. - folytatta ebédjét Europe. Szokásukhoz híven egy sarokban foglaltak helyet, elrejtve a többi vendég elől, ő pedig még hátát is mutatta azoknak, ám ennek ellenére sietett az evéssel. Nem szerette volna a szerencsére bízni, hogy mikor rohan oda hozzájuk egy fan.
-A posztja miatt? Reggel olvastam. Jó hosszú levelet írt.
-Az is, meg felnézett a kis faprofilunkra is amivel a fandomjainkat ellenőrizgetjük titokban. Ott sok időt szokott eltölteni és gyakran kiábrándultan kel fel a laptop elől. De most szerintem nem ez történt, mert akkor még morogna is néha a fanok miatt. Meg nekem mondta volna, ha már másnak nem.
-Ti közel álltok egymáshoz? - érdeklődött Chunghoo. Ha már az ő ügyfelei voltak, akkor szeretett volna többet megtudni róluk és jó kapcsolatot ápolni velük.
-Igen. De máshogy gondolkodok. Általában ezért kéri a véleményem. - tömte tovább arcát és lassan a végére is ért saját ebédjének.
-Ohh értem. És a többiek? Velük is jóban vagy már?
-Igen. - nyammogott - Azt már rég lerendeztük. Jól megvagyunk négyen, nincsenek gondjaink, ne aggódj.
-Csak szeretném, ha tényleg jó kapcsolatban lennétek és efelől szerettem volna megbizonyosodni. Fontos, hogy kibírjátok egymást és támogassátok is a másikat. Ha kikerül a hír az új koncepcióról, akkor darabokra fognak titeket tépni. Hatalmas szükségetek lesz egymásra.
-Nem lesz gond. - törölte meg száját, majd visszavette maszkját Europe - Viszont egy problémám van, amin rágódhatsz.
-Mond csak. Megpróbáljuk megoldani. - figyelt teljes mértékben Europera.

-És szép volt? - érdeklődött a kíváncsi V.
-Hát... szép arca van. De nem tudom, alig láttam egy pillanatra. Mindenesetre érdekes élmény volt. Mintha bepillanthattam volna egy film háttérmunkálataiba. - magyarázott Jin az autóban ülve a többieknek. Éppen énektanárjaikhoz tartottak, hogy hangjaikat is formában tartsák, ezért zötykölődtek a városban mind a heten.
-Remélem máskor is elfelejti visszavenni. Engem is érdekel az arca. - álmodozott Jungkook a leghátsó ülésről.
-Igazából ma fogunk vele beszélni erről. Mármint, nem nagy dolog, de neki az és szerintem meg kell beszélnünk. Azt tervezem, hogy levetetem vele otthon. - magyarázott a leader - Bár nem tudom, mennyire fog belemenni. Remélem elfogadja majd, mert jó lenne ha bízna bennünk. Ezzel tervezek érvelni is. Hogy bizalom jele. Aztán, ha sikerül vele rendesen megbeszélni, akkor már ma este se lesz rajta.
-Az jó lenne. Mert már érdekel. Néztem néhány régebbi videójukat az utóbbi időben, koncertjeiket, promó cuccaikat és hiába nem vagyok olyan nagy fanjuk, egyszerűen furdal a kíváncsiság, hogy milyen lehet az arca. - vigyorgott Taehyung.
-Emberi kíváncsiság. Természetes.
-Ő is csak ugyanolyan ember, mint mi. Nem tudom, miért vagytok úgy oda tőle. - morgott Suga.
-Csak érdekel az arca hyung. - válaszolt neki V.
-Az csak egy arc. Nem ennek kéne vonzania az embereket, hanem a munkájának, tehetségének, hozzáértésének. Nem tesz semmit azért, amit elér. Csak felvesz egy rohadt maszkot és máris ő a legnagyobb szám. Holott szerintem a maknaejük ezerszer jobb táncos és a többiek jobb dalokat, szövegeket írnak, mint ő.
-Ne légy ellenséges hyung! Ő is sokat dolgozik és keményen küzd azért, hogy itt lehessen. - próbálta kicsit moderálni Yoongit Namjoon - De mondjuk beszélgethetnél is vele, vagy kicsit utánanézhetnél, hogy miken ment keresztül. Akkor megváltozna a véleményed.
-Nem érdekel. Ő csak felkap egy maszkot és máris híres. Mi meg kimelóztunk a belünket, hogy itt lehessünk.
-Ő is Yoongi. Ő is. Csak egy kis időt szánj rá, hogy megismerd.
-Nem érdekel. Essünk túl ezen a kötelező munkán és váljunk szét. Csak ez érdekel. - merült vissza újra mobiljába, mire Namjoon nagyot sóhajtott.
Az utóbbi pár napban társa haragja sokkal inkább Europe felé irányult, mint sem az összes lány felé. Valahonnan azt szűrte le, hogy míg a többiek keményen dolgoznak ő csak kiélvezi a többiek munkáját és nem csinál semmit, holott ez nem így volt. Pont ezért szerette volna leadere, ha kicsit elbeszélget vele, vagy csak jobban utána olvas, hogy megtudja, miken ment keresztül Europe a fanok miatt és emiatt az egész miatt, mielőtt ekkora gyűlölettel tünteti ki, ám Suga hajthatatlan volt. Nem érdekelte. Nem volt rá ideje és kedve sem, hogy olyasvalakiről olvasgasson akit nem szeret sőt, egyenes utál, márpedig ha ő valamit a fejébe vett, akkor a mellől nem tágított. De legalább többnyire csendben volt és kerülte a lányokat, így sok lehetséges konfliktustól megmentett mindenkit. Este elvonult amint felbukkant az egyikük, mikor pedig Jinnel kellett átmennie hozzájuk rendszerint hamar lelépett, vagy alig beszélt, esetleg élvezte az ingyen kaját és kiszolgálást, hiszen a lányok mindig kedveskedtek nekik valamivel saját részükön, mert érezték rajta, ellenzi ezt az egészet és reménykedtek benne, előzékenységük majd enyhít eme érzésein. Ez sikerült is valamilyen mértékben, ám ha Europe megjelent a színen Suga azonnal elszelelt. Legalább Namjoonnak szót fogadott. Vagy jót, vagy semmit.

Azonban aznap este nem ő volt a soros. Igazából nem is leadere és legidősebb hyungja, mégis nekik kellett beszélniük a lányokkal az előző nap miatt. Bár Europe nem örült ennek, szíve szerint elfelejtette volna a történteket, ám nem lehetett. Túlságosan érdeklődtek a srácok ezután a maszkos dolog után, mint bárki a zsákbamacska iránt. Ez csupán emberi kíváncsiság volt, ami mindenkiben ott bujkál.
-Europe? - ült le RapMon a kanapé karfájára Lovely mellett, ki éppen telefonján chatelt mosolyogva.
-Azt hiszem a mosdóban van.
-Fürdik?
-Nem hinném. A maszk miatt jöttél?
-Igen. Hát tudsz róla.
-Persze. Ma beszéltünk róla. De akkor hagylak is titeket. Kiülök a teraszra. - kelt fel - Jin is jön?
-Nem. Csak én szeretnék most beszélni vele. Így egyszerűbb és egyenlőek vagyunk.
-Értem. Hát sok sikert! - sétált el Lovely, pár perc csend után pedig feltűnt az, akihez Namjoon valójában jött.
-Rap Monster! - lepődött meg Europe, bár nem tudta, mire számított, hiszen tegnap este mondták neki, ma megbeszélik a maszkos dolgot.
-Namjoon, kérlek.
-Rendben... Ha a tegnapi miatt jöttél akkor nincs mit beszélnünk. Csak ne ez legyen a fő téma köztetek, ennyit szeretnék kérni. - ácsorgott a fürdő felé vezető folyosó kezdeténél, messze Namjoontól.
-Hát tudod, az emberi kíváncsiság erősebb sajnos. Viszont én szeretnék egy kicsit beszélni veled erről, ha lehet.
-Lehet.
-Nem ülsz ide? - ajánlotta fel az üres kanapét Europenak, mire az a lehető legtávolabb helyet foglalt a másik felé fordulva - Tudom, hogy nem szereted levenni a maszkod még előttünk se, hiába élünk együtt és fogunk is még egy ideig, de szeretném, ha bíznál bennünk. Hamarosan úgyis elkezdődnek a közös táncpróbák, ahol maszkban nem fogsz kapni levegőt és kénytelen leszel megválni tőle. Akkor a fiúk úgyis ámulni fognak, középpontba kerülsz, te leszel a téma. És talán ezek miatt jobb lenne, ha szép lassan beavatnád őket még a komolyabb dolgok előtt, hogy akkor már ne kelljen ezzel foglalkozni. Nekik is könnyebb lenne és neked is. Ezek tetejében pedig éreznék, hogy bízol bennük és így ők is jobban megnyílnának felétek, ami rendkívül fontos a jövőre nézve. Legalábbis szerintem. Te hogy gondolod?
-Hmm...
-Ennyi? - szólalt meg pár perc csend utána Namjoon újra.
-Gondolkodok... Igazad van mindenben csak... Több okból is féltem magam mutogatni. Elég egy rosszkor lőtt selfie, vagy hogy véletlen besétálok egy liveba és oda minden. De a bizalom miatt lehet, tényleg kéne csak... nem szeretem, tényleg. Jobb szeretem, ha az emberek beszélgetnek velem, viszont nem szoktak, mert nem vagyok koreai. Ám az, hogy nem látják az arcom fenntartja az érdeklődésüket, így megismernek és a végén már nem is érdekli őket, hogy mi van a maszk alatt. És például Suga miért is állna le velem beszélgetni? Ő alapból nem örül nekünk, egyikünknek sem, de talán ez a titokzatosság még őt is érdekelheti.
-Yoongi igazából pont emiatt nem szeret. Szerinte csak elevezel a többiek által szerzett sikerek tengerében és nem csinálsz semmit, csupán lógatod a lábad.
-Akkor még arra sem vette a fáradtságot, hogy kicsit utánam olvasson. - morgott Europe. A "lógatja a lábát" elég erős kifejezés, a "sikerek tengere" még annál is inkább, de persze ezt mindenki így látja, aki nem nézett utána. Mert ha megtette volna tudná, mennyire nehéz is volt elfogadtatnia magát a fanok körében.
-Nem igazán. De ő ilyen. Viszont ha kicsit mutatnál magadból, lehet megtenné. Csak te is elég magadnak való vagy.
-Csak óvatosság. De meggondolom amit mondtál.
-Az jó lenne, köszönöm. Akkor én megyek is, nem zavarlak tovább. - kelt fel Namjoon a kanapé karfájáról.
-Biztos? Nem szeretnél maradni és beszélgetni? Elvégre meg kéne ismernünk egymást nem? Te pedig még értesz is engem, hiszen beszélsz angolul. - tartotta vissza őt Europe. Ha már úgyis össze kell rázódniuk akkor azt szívesebben kezdi el egy olyan értelmes zsenivel, mint ő, akit egyáltalán nem zavar meg ha néha beszúr egy-egy angol szót mondatába.
-Maradhatok.
-Helyezd magad kényelembe és kérdezz csak! Biztos van ami érdekel. - ajánlotta fel a lehetőséget neki.
-De azokra nem fogsz válaszolni. - ült le végre úgy a kanapéra, ahogyan a normális emberek szoktak.
-Próbáljuk meg. Kérdezz, én pedig eldöntöm, mit mondok.
-Rendben... Hogy hívnak igazából?
-Hmm...



(Folytatjuk! Hogy pedig a hétvégén melyik nap jövőhéten, az még kiderül, ugyanis én nagyon szívesen dolgoznék hétvégén esti műszakban és most fog kiderülni, hogy ez lehetséges-e [több, mint valószínű, hogy igen], de ebben az esetben fogunk egy másik napot találni a részeknek.
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Just watch me 9. rész: Elfelejtve

-Eléggé. Frusztrált is mindannyiunkat. Mert távolságtartó is volt eleinte. Nem akart ismerkedni. Bár, mint kiderül csak félt megszólalni. Félt attól, hogyan reagálunk majd, ha rosszul mond valamit, meg hogy nem fog megérteni bennünket mikor válaszolunk.
-Ne beszéljetek ki, ha nem vagyok itt! - tért vissza Europe pont olyan nagy csendben, ahogyan szokott, majd leült kettejük közé, de mégis társához közelebb, miközben Seokjin reménykedett, a másik nem mérges rájuk. Nem tudott leolvasni semmi érzelmet az arcáról, így picit ideges lett, mit is fog szólni a helyzethez, hogy ő a téma.


-Csak mesélt, nem akartunk kibeszélni, vagy hasonló.
-Az angolodról kérdezett. - bújt társához Lucky.
-Értem. Az jól megy.
-Igen, ezt megtudtam. - mosolygott Jin. Kicsit megkönnyebbült, hogy nem morcos rájuk Europe - De a koreaiddal sincs baj. Az is jó.
-Nem tökéletes sajnos, de igyekszem, hátha egyszer az lesz.
-Nem probléma, nem vészes.
-Azért van akinek az.
-Az előző ügynökségetek furcsa volt, nem jó értelemben. Ne adj rájuk!
-Nem róluk van szó. Van néhány fan is, akik elég morcosak, ha egy szót is elrontok, vagy akárcsak egy apró hibát is vétek kiejtésben, hangsúlyban, bármiben. Ezért nem szeretek én interjút adni.
-Azok nem fanok, már mondtam unnie. Ne figyelj rájuk! - nyomta be Lucky a televíziót, míg kényelembe helyezte magát idősebbik társa rovására, kit leminősített a kanapé egy részének.
-Ohh, ez tudom milyen. Mi is sok ilyenbe futunk. De Luckynak azért igaza van. Nem igazi fanok azok, akik valami kis hiba miatt a nyakadnak esnek. Ne is figyelj rájuk!
-Próbálok.
-Seokjin! - toppant be Youngjoo, majd egy pillanatra megállt a két lakást elválasztó folyosó végén, mielőtt folytatta volna útját  - Üdv a mi részünkön! Kérsz valamit? - ment a konyhába.
-Nem, köszönöm! De nem vagyok vendég kérlek, ne kezelj úgy. Együtt lakuk.
-Rendben.
-Young ráérsz most? - érdeklődött Lucky.
-Igen. De gyere utánam a konyhába, ha halaszthatatlan. - torpant meg az említett helyiség ajtajában.
-Oké! - pattant fel társa és ment is vele, így pedig egyedül maradt Europe és Jin.
-Nem vagyok ám jó társaság. - szólalt meg néhány perc csend után az idősebb.
-Valami közöset csak találunk. Más nem, angolban kérem segítségedet. - oldotta a feszültséget Seokjin.
-Ha tudok, segítek. De nem tudom, milyen vagyok tanárnak.
-Nekem már egy kis segítség is sokat számít.
-Hát jó. - találtak is közös pontot, amiről társaloghattak, így aznap este nem merült fel több kínos csend kettejük között.
Később még a másik két lány is csatlakozott a maknaet kivéve, ki továbbra is a fiúk részén lebzselt, így pedig témát váltottak, melyből alig vette ki részét Europe. Ebben persze több tényező is szerepet játszott, ám sajnos Jin fejében egy teljesen új merült fel, hogy miért nem szólal meg a másik, ami egyáltalán nem volt igaz, bár ő ezt nem tudta.

-Europe nem szeret bennünket. - szólalt meg másnap az autóban ülve a csapat többi tagjával, miközben a táncterembe tartottak próbálni.
-Ezzel nincs egyedül. - jegyezte meg Suga, hogy ő sem a lányokat.
-Ezt honnan veszed hyung? - kérdezett vissza Rap Monster.
-Nem igazán veszi ki a részét a beszélgetésekből. Ugye tegnap ott voltam náluk és amíg csak ketten voltunk, és konkrétan neki tettem fel a kérdéseimet, addig válaszolt, bár néha elég kurtán. Ám amint többen lettünk mintha ellopták volna a hangszálait. Alig mondott valamit.
-Lehet csak fáradt volt.
-Nem tudom. Nem úgy tűnt, mint aki örült nekem, hogy ott vagyok. - grimaszolt, amint kibámult az autó ablakán.
-Nekem azt mondta Youngjoo, hogy nincs ellenszenv a részükről felénk.
-Biztos hazudott. - szólt hozzá Suga is.
-Ne nézz ki belőlük ilyesmit! Nincs okod rosszat gondolni róluk. - húzta száját a leader, miközben Suga ügyet sem vetett rá.
-Azért megpróbálok majd még beszélgetni vele. - bambulta az utcán sétáló embereket Jin.
-Lehet átugrom majd veled hyung, de még meglátom. Ha nem leszek nagyon fáradt akkor megyek. - nyomkodta mobilját J-Hope, miközben ő is hallgatta a beszélgetést, akárcsak a többiek.
-Az jó lenne. Elvégre mindannyiunknak össze kell ismerkednünk velük.
-Majd idővel. - csitította le társát Suga.
-Na srácok! - tette le a telefont menedzserük, majd kezdte is sorolni nekik az információkat, amiket tudatnia kellett velük.
De mindezek ellenére sem volt képes Seokjin túllépni az előző estén, ezért szabad perceiben azon gondolkozott, hogyan nyithatná meg a különös idegent, hogy többet beszéljen velük és kevesebbet hallgasson. Az elkövetkezendő napokban rendületlenül járt át esténként a lányokhoz egy-két órát cseverészni, sokszor pedig hurcolta magával néhány társát is, amire RapMon külön megkérte, ezzel pedig rá is bízta a két csapat összerázását. Seokjin ezért még komolyabban vette a dolgot és még akkor sem hagyta ki a látogatást, mikor mindannyian zombiként közlekedtek mindkét lakásban egy hosszabb nap után.

-Többiek? - jelent meg pizsamában egyik este Seokjin a lányok nappalijában, hol csak Youngjoo ült gépe előtt éppen.
-Europe a zuhany alatt, a fiatalok pedig most vonultak el aludni. Nem futottál beléjük? - olvasott valamit a másik, így fel sem nézve rá válaszolt.
-Nem. Én is most jövök a zuhany alól.
-Oh. - pillantott fel rá Youngjoo - Frissen, üdén. Nem vagy fáradt?
-De, csak gondoltam beszélgetünk még kicsit lefekvés előtt a lányokkal.
-Hát azt már nehezen.
-Mit csinálsz? - ült le Youngjoo mellé Seokjin.
-Fanokkal foglalkozok. - fordult újra a laptopjára Youngjoo - FanCafé, Twitter, aztán a közös kamu fiókunkról is körbenézek, hogy mi a helyzet. De egyenlőre még csak FanCafén járok. - gépelt tovább.
-Jó hosszú levél. - olvasott bele Seokjin, mire Youngjoo egy kérdő pillantással jutalmazta - Bocsánat. Ez udvariatlan volt. Semmi közöm hozzá. - hátrált meg.
-Nyilvános lesz, szóval nyugodtan. A lényege annyi, hogy hamarosan mutatunk valamit és köszönöm a kitartásukat, sokat jelent és ehhez hasonlóak.
-Értem.
-Itt vagyok. - érkezett meg RapMon is egy szál köntösben - Ne haragudj Youngjoo, hogy zavarunk, nem fogunk sokáig maradni. - dobta le magát a kanapéra.
-Fáradt vagy te is, megértem. Itt sem kéne lennetek, nem lennénk morcosak. Aludnotok kellene jelenleg. - gépelt tovább.
-Fogunk is, csak ez is fontos. Mit csinálsz?
-Írok a Hypnotizedoknak. Kis levélke nekik. De egy kis csendre lenne szükségem hozzá, mert én is álmos vagyok és nem tudok sok felé figyelni. Sajnálom fiúk. Tényleg feküdjetek le és hagyjátok ezt ma, nem gond, ha néha kimarad.
-Bocsi. Rendben, mindjárt megyünk, csak kicsit pihenek még itt. - válaszolt RapMon.
-Oké. - folytatta dolgát Youngjoo.
-Héj Young, hova rak - szakította félbe mondatát Europe, amint találkozott tekintete a fiúkéival. Azonnal kifordult a nappaliból, vissza a fürdő felé, ugyanis maszkját odabent hagyta, ami nem lett volna gond, ha a srácok saját lakásrészükön vannak. Ám a hosszú nap után sem hagyhatták ki a csevegést, amivel meglepték őt és akarata ellenére felfedte arcát nekik, pedig még egyáltalán fel sem merült ez az ötlet benne.
-Mi? - nézett fel az említett, de már nem látta társát - Hová lett? - érdeklődött a fiúk felől.
-A fürdőben van. Azt hiszem... bent hagyta a maszkját. - pislogott Youngjoora RapMon - Nem ilyennek képzeltem.
-Akkor ezért hallgatott el. - tért vissza laptopjához - Elkerülhetetlen volt már ez, csak azt vártam, mikor játssza el.
-Hát most sikerült.
-Jahp.
-Young! - bújt ki a fürdőszobából újra Europe, immáron maszkjában - Hol az arcradír?
-Elfogyott, Lovely kidobta a tubust.
-Király. - tűnt el újra.
-Szerintem jobb ha megyünk, ezt pedig majd holnap megbeszéljük Europepal. - lökte oldalba társát RapMon.
-Okay. Jimint még nem láttam átjönni aludni. Zuhanyzik, vagy merre jár?
-Igen, ő ment utánam. - válaszolt az egyik leader a másiknak.
-Okés. Jó éjt! - köszönt el a fiúktól Youngjoo, majd azok is tőle és már el is tűntek, mintha nem is jártak volna arra aznap este.
Persze ezek utána Europe már egy pillanatra sem mert megmozdulni maszkja nélkül, ahogyan korábban sem és nem is értette, hogy juthatott eszébe kimenni anélkül a lakásba. Bár erre volt egy tökéletes magyarázat. Elfáradt, akárcsak a többiekm és pusztán figyelmetlenségből hagyta ott a mosdó szélén azt, amit nem szeretett volna. Legalább is még nem.
-Szuper. - öltözött fel a fürdőszobában - Már csak ez hiányzott. - sóhajtott nagyot, miközben arra gondolt, hogy innentől nincs menekvés. Mostantól ez lesz a téma a fiúk köreiben és őt addig fogják nyaggatni valószínűleg, míg végleg le nem teszi otthon. Ebben pedig bizonyára segítségükre lesz saját maknaeja is, ki az utóbbi időben olyan jól összemelegedett J-Hopepal, általa pedig egy kicsit még V-vel is. Így még fárasztóbb napokra készült, már ha ez lehetséges volt az edzések és próbák mellett, mint eddig - Young, a fiúk?
-Elmentek aludni. - gépelt meg sem állva válasza közben sem.
-Szuper. - indult hálószobájuk felé a másik lakásba - Mondtak valamit? - állt meg kis időre társa mellett.
-Jah, hogy holnap megbeszélitek. Vártam már a bakidat, ideje volt.
-Köszi, de én nem örülök neki. - folytatta útját.
-Namjoon miatt nem aggódnék.
-Azért én megteszem. Na alszok. Te is feküdj le minél hamarabb. - hagyta magára leaderét némileg idegesen Europe.
-Oké-oké.


(Nos megjavult a gépem, így tudok újra biztonságosan írni és fogok is, mert szeretnék. Már viszketett a tenyerem, hogy nem gépelhetek. :) Lassan pedig szeretnék izgalmasabb történéseket is behozni a sztoriba, szóval tartsatok velünk!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Just watch me 8. rész: Az új lakásban

-Ezt nem tudtuk. De remélhetőleg erre nem kerül sor. Nagy tehetségek ülnek ebben a szobában most és szerintem, ha sikerül megütni a közös hangot, akkor nagy dolgokat vihetünk véghez. - próbált békét teremteni RM.
-Miről maradtunk le? - pakolt le Lovely, miközben érdeklődött
-Reméljük, sikerül. - beszélgetett a kér leader tovább.
-Sikerülni fog. - mosolygott megnyugtatóan RapMon.




Megoszlott a társaság. Volt, akinek tetszett a hír, volt akinek egyáltalán nem, ám ezek közül csupán egyetlen ember hangoztatta véleményét többször is, míg leadere el nem beszélgetett vele egy alkalommal arról, hogy milyen fontos is a jó indulat, amit kényszerítsen magára, különben az lesz, amitől annyira óvakodik. Ugyan nem volt egyszerű ezt megértetni vele, de Namjoon nagyon is jól bánt a szavakkal és kedves barátjával is.
-Már egy csapatban játszunk velük. Nem ellenségek, nem egy másik banda, akiket le kell nyomnunk, ezért ha tovább küzdesz ellenük, csak szétzilálod a csapatot. Ezt kell megértened. Tudom, elmondtad sokszor, nem becsülöd őket, mert nem tettek le semmi nagyot számodra az asztalra, de ha meg sem adod nekik a lehetőséget semmivel se vagy jobb azoknál, akik téged nem becsültek. Te azonban jobb szeretnél lenni, nem igaz? - segített kipakolni Yoonginak az új lakásban barátja, ki kihasználva a lehetőséget újabb mélyreható beszélgetést kezdeményezett.
-Ezen már átrágtuk magunkat egyszer Nam. - morgott az érintett.
-Tudom. De még most is vannak olyan megnyilvánulásaid mikor találkozunk a lányokkal, hogy csak a hülye nem veszi észre, mennyire zavarnak téged. Erre kéne ügyelned, hogy ha legalább teszel is megjegyzéseket azt úgy tegyed, hogy ők ne hallják. Eléggé fáj nekik, ahogy észrevettem rajtuk.
-Mert magukra veszik.
-Mert nekik címzed. Yoongi barátom, - ült le barátja ágyára Namjoon - tudom nehezedre esik, de légy kedvesebb.
-Nem fogok hazudni. - pakolászott Suga.
-Akkor csupán maradj csendben, ha pedig végképp nem tudod magadban tartani, morogd el nekem mikor a lányok nincsenek ott.
-Ezt még átgondolom.
-Remélem majd helyesen döntesz. - kelt fel Namjoon barátja ágyáról - Megnézem a többieket, hogyan állnak a kipakolással.
-És te hogy haladsz vele?
-Hááát. Haladok. Csak a saját tempómban, tudod. - hagyta el a szobát a leader.
A fiúk majd egy héttel hamarabb költöztek be az új lakásba, mert csak így adódott lehetőségük a szoros beosztás mellett, hisz számukra az év még rendesen be volt táblázva, mivel mikor azt tervezték még nem voltak képben a lányok.

Ezért miután Youngjooék a végletekig kihasználták a bérleti díjat és az utolsó napon elhagyták rövid időre menedéket nyújtó otthonukat, csak akkor pakoltak át az új helyre, hol eleinte egyedül töltötték napjaikat. A srácok ugyanis éppen Japánban voltak egy kisebb koncertsorozat miatt és nem tudták üdvözölni a lányokat közös lakásukban, ám cuccaik megetették ezt helyettük. Férfiakhoz mérten volt néhány szanaszét hagyott holmi.
-Legalább látszik, hogy otthon érzik magukat. - nézett körbe boldogabb arccal, mint kellett volna, Lovely, kezében a legkönnyebb dobozzal.
-Hát eléggé, de legalább a mi felünket viszonylag üresen hagyták. Bár a látszat megvan azért. Egy-két fanholmit tettek oda is, mintha tényleg össze akarnánk velük kötni az életünket ennyire. - cipekedett a leader a lakás azon felébe, amiben egyetlen hálószoba volt csak a négyből - Azért lakják ezt a felet is. Bár a fürdőben alig van egy tusfürdő. Azt hiszem, ezt akkor használják, ha nagyon fontos. - járkált a lakás kisebbik felében.
-Én a fiúkkal akarok lakni! - jelentette ki boldogan Lovely.
-Egyenlőre velük is fogunk. - jött ki az üres hálóból Lucky - De mozogj te is, ne csak mi pakoljunk! - ment le egy újabb dobozért.
-Jó-jó! Csak nézelődtem. - lépkedett lassan, mialatt bámészkodott még. Ki akart bújni a munka alól, de közben érdekelte is a fiúk cucca.
-Add azt ide! - vette el tőle a dobozt Europe - Hozd a következőt! - fordult vele az üresebbik nappali felé.
Befogták a munkába a legfiatalabbat, ki igyekezett minden lehetőséget kihasználni, hogy ne kelljen annyit mozognia, de mindannyiszor kapott a többiektől ezért. Elég lustának bizonyult aznap, pedig bútort nem is kellett nekik mozgatni, csak saját holmijaikat. Viszont az tény, hogy legalább hússzor fordultak, mire végre minden doboz felkerült a lakásba és megkezdődhetett a valós kicsomagolás, ami elvitte az egész napot.

Még a Nap lemenetele után is javában kifelé pakoltak, miközben Chunghoo elküldte a módosított másnapi terveket, Youngjoo pedig visszatért vásárlásából és nagyban főzőcskézett a konyhában.
-Még fűszerek sincsenek rendesen! - ordibált kifelé a többieknek - Nem lesz annyira ízletes, mint szokott így.
-Az mindegy, csak legyen valami. Éhen pusztulok. - pakolta fel a polcra saját kis ereklyéit Lucky.
-Elhoztad a Csodanős figurád is. Azt hittem, attól megválsz. - helyezte el kedvenc közös képüket Europe is nem messze társa cuccaitól.
-Én is. De láttam a hatalmas ereklyés falat és gondoltam, lesz hely neki. Annyira mégsem utálom, úgy tűnik.
-Akkor hű maradsz hozzá a szuperhős vitánk után is?
-Úgy látszik. Akkor is erősebb, mint Supergirl.
-Ezt ne kezdjük el újra.
-Szerintem se.
-Megyek, pakolok ki ruhát is. Azok még mindig a zsákokban vannak.
-Azért a kiadó gondoskodott róla, hogy ha meg is próbáljuk, akkor se tudjuk elkerülni egymást. Jó helyre tették a gardróbot. Pont hozzánk.
-Átlátnak rajtunk, úgy érzem. - hagyta ott társát a legidősebb.
-Én is.
Lassan megtöltötte a polcokat Lucky, míg a maknae fetrengett saját ágyában tabletjét nyomkodva, Europe pedig kicsomagolta ruháit is. Mivel azonban utolsó volt kevés hely maradt számára, de nem zavarta. Képes volt alkalmazkodni és sohasem reklamált ilyenek miatt, pedig rengetegszer jogos lett volna, amit társai néha meg is említettek, de leintette őket. Amíg Europeot nem zavarta, addig nem hozott fel semmit, mivel pedig nagyon türelmesnek bizonyult, így ritkán szólt bármi miatt is, ha róla volt szó. Szívesebben állt ki inkább társaiért, mint magáért.
-Kész a vacsi! - kiabált a konyhából a leader, mire Europe kivételével rohantak is a tagok enni.
Ő be akarta fejezni dolgát, mielőtt megpihent volna, ezért utolsóként ült asztalhoz, majd ő dőlt be utoljára ágyába is aludni. A többiek ugyanis siettek mindennel, mert rendesen kiszívta belőlük az energiát az a sok doboz személyes holmi, amiket még aznap új helyre költöztettek.

Másnap pedig folytatódott az idol élet, vagy inkább a trainee időszak, mert egyre jobban érezték úgy, azt a kiképzést csinálják újra, mint debüt előtt, tekintve a tanárokat, az edzést és a háttérmunkát, amit csak néha szakított meg egy-egy interjú, vagy kisebb megjelenés. Szerették volna, ha ez a mérleg átborul a másik oldalra, ám erre mindaddig nem volt esély, míg a srácok előre betervezett fix programjai el nem kezdtek fogyatkozni. Így amíg ők vissza nem értek, a lányok lassan eltűntek az emberek szemei elől, bár igyekezték tartani a kapcsolatot fanjaikkal a közösségi oldalakon, ami elég nehéznek bizonyult, tekintve az így is rengeteg energiát elszívó napi programokat. Ezért leginkább álmos fejeket láthattak a rajongók, mint sem azokat az idolokat, akikbe beleszerettek anno. De mindent megtettek azért a lányok, hogy fenntartsák érdeklődésüket, ezért pedig néha-néha adtak egy apró segítséget nekik amiből már lassan kiderült számukra, jönnek ők vissza, csak egy picit még várni kell. Ám mivel ebben a fiúk jártasabbak voltak, hogy hogyan is kell a fanokat az őrületbe kergetni egy-egy kis elejtett morzsával a közelgő tervekről, ezért ki is kérték segítségüket.
-Mivel a concept még elég gyerekcipőben jár, így én a helyetekben nem kezdenék szórni konkrétan arról semmi infót, hiába engedték meg Sejinék. - ült le beszélgetni V-vel Lucky - De elvileg kiadtok valami fanboxot nem? Arról lehetne egy-két dolgot, mert még nincs bejelentve, ha jól tudom, de már nyomtatják, meg készítik.
-Nem, még nincs, de igen. És mit tegyünk ki róla? Esetleg egy cuccot belőle, ha megkapjuk? Vagy mondjuk arról valamit, hogy milyen meglepi lesz. - érdeklődött Lucky, miközben Jin nézte egyik kedvenc drámáját J-Hope társaságában a kanapé szabad végében.
-Vagy valami skiccet arról. Vagy az egyik helyszínen, ahol csináltatok képeket, ott selfiet is készíthettek és valami olyan szöveget hozzá, hogy hamarosan más fajta fotókat is láthatnak arról a helyről, ilyesmik.
-Értem... majd beszélek Youngjooval. Köszi.
-Nem ülsz le rendesen? - ajánlotta fel Jin neki a kanapé puha párnáját, hiszen Lucky a karfára telepedett - Összehúzzuk magunkat ideférsz.
-Nem, köszönöm. Megyek vissza a csajokhoz, nem akarok zavarni. Köszönöm a segítséget V.
-Nem zavarsz. - nyugtatta meg Jin.
-Áhh nem, köszönöm. - kelt fel Lucky.
-Szólíts Taehyungnak. Azt jobban szeretem. - mosolygott rá kicsit feszülten a másik.
-Rendben. Köszönöm. Jó tévézést! - vonult vissza saját lakásrészükbe Lucky. Nem szerette volna zavarni a fiúkat, ahogyan egyikük sem, ezért mikor pár nappal ezelőtt hazaértek a srácok, a lányok megbeszélték, tartják a távolságot, ha már annyira nem egyhangú az öröm részükről ami az összeköltözést illette.
-Youngjoo? - érdeklődött Europetól, ki a másik nappaliban ült laptopjának varázsában.
-Elment sétálni.
-Pasizik?
-Lehet. Vitte a telefonját, de nem csípte ki magát. Szerintem ne zaklasd, ha nem életbe vágó.
-Nem az. Akkor megvárom. Addig elmondom neked.
-Szuper. Várj egy kicsit, olvasok.
-Oké. - telepedett le társa mellé Lucky.
Valahogyan így teltek estéik mióta ténylegesen együtt éltek, ám annyi változás történt napról napra, hogy maknaejük egyre több időt töltött a fiúknál, miközben próbált közelebb kerülni azokhoz, akik ezt engedték neki. Emiatt aggódtak is a lányok, nehogy kicsit messzire menjen, ám úgy tűnt, érzi a határokat és reménykedtek benne, fogja is. Mivel azonban nem mehettek utána, hogy ellenőrizzék, mert az feltűnő, ezért kénytelenek voltak ezt teljes mértékben ráhagyni. Bár RapMon személyében volt egy kedves besúgójuk, kivel minden este beszélt Youngjoo, nehogy gond adódjon bármelyik fél részéről, amit nem oldanak meg és elfajul. Így szereztek tudomást arról is, hogy Sugára ezt nem kéne erőltetni, de nem is tették. Mindenkire rábízták, hogy a saját tempójában barátkozzon meg a helyzettel, ezért fogták vissza magukat a lányok és napi néhány perc "Hogy telt a nap?" kérdéssor után, nem is zavarták tovább a fiúkat. Így eléggé meglepődtek, amikor legelsőnek egyikük felbukkant náluk.
-Hahó! - jelezte érkezését Jin, miközben Europe és Lucky éppen Taehyung javaslatáról beszélgettek - Zavarok? - bukkant fel a kis átjáró végén.
-Nem. - fogadta őt Lucky, miközben összeszedték magukat a kanapén, ezzel némi helyet teremtve a vendég számára - Segíthetünk?
-Csak jöttem barátkozni. Remélem nem gond.
-Nem. - rázta fejét Europe, majd felállva laptopjával el is tűnt.
-Mindjárt visszajön.
-Ahh, oké. Azt hittem velem van gondja. - ült le a lehető legmesszebb Jin.
-Nem, dehogyis. Csak elpakolja a gépét gondolom, meg kicsit összeszedi magát.
-Nem tűnt úgy, mint aki rossz állapotban lenne.
-A nyelvtanját.
-Jaaaah, értem. Hallottam néhány angol szót. Nem értettem, miért keveri a két nyelvet ennyire.
-Nem olyan perfekt koreaiból, de igyekszik. Viszont egymás között így könnyebb neki. Elengedi magát, bár visszakérdez, ha van energiája, hogy jól mondta-e, amit mondott. Viszont mióta újra kapott tanárt egyre jobban megy neki. Ritkábban használ angol szavakat.
-Régen többet használt?
-Igen. Régen az angol dominált, ha beszélgettünk, ami nekünk nagy segítség volt a tanulás szempontjából, neki viszont kevésbé. Mivel viszont mi egymás között koreaiul beszélgettünk volt, hogy visszakérdezett. Főleg az elején, míg meg nem szoktuk, hogy ha ott van, akkor angolozzunk.
-Én nem is tudom elképzelni, mi hogyan lettünk volna jó csapat, ha nem értjük egymást. Biztos nehéz volt ez nektek is.
-Eléggé. Frusztrált is mindannyiunkat. Mert távolságtartó is volt eleinte. Nem akart ismerkedni. Bár, mint kiderül csak félt megszólalni. Félt attól, hogyan reagálunk majd, ha rosszul mond valamit, meg hogy nem fog megérteni bennünket mikor válaszolunk.
-Ne beszéljetek ki, ha nem vagyok itt! - tért vissza Europe pont olyan nagy csendben, ahogyan szokott, majd leült kettejük közé, de mégis társához közelebb, miközben Seokjin reménykedett, a másik nem mérges rájuk. Nem tudott leolvasni semmi érzelmet az arcáról, így picit ideges lett, mit is fog szólni a helyzethez, hogy ő a téma.


(Folytatjuk! Remélhetőleg már ténylegesen a heti rendszerességgel. Aki még vizsgázik, annak sok sikert, aki már a nyarat ünnepli, annak jó pihit feltéve, ha nem szenvedtek nyári melóban! De mindenkinek kellemes nyarat. Igyekszünk majd ficijeinkkel még kellemesebbé tenni nektek!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )