– Bocsánat – botlottak egymásba az egyik Bangtan taggal a két lakás közötti folyosón. – Éppen hozzád mentem.
– Tényleg? – koncentrált nagyon a másik beszédére, hogy értse.
– Van egy perced? Szeretnék veled beszélni.
– Van... Miről lenne szó?
– A mai közös képedről Jiminnel – váltott angolra.
– Gond?
– Nem! – mentegetőzött Namjoon angolul. – Kifejezetten örülök neki. Ezt szerettem volna mondani és megkérni téged, hogy a többieknek is adj bepillantást lassan a maszkod mögé.
– Jimin szemben ült velem a vacsoránál és valamelyikőtöket akarta heccelni. Baráti gesztus volt részemről a fotó, de nem akartam még rendszerességet a maszk nélküli estékből.
– Tudom, hogy amiatt akarta. El is érte célját. De nem szeretném, ha tovább idegeskedne bármelyik társam az arcod miatt. Nem kell rendszer belőle, csak ha egyszer megmutatnád magad mindenkinek, az jó lenne
– Rendben.
– Tényleg?
– Igen.
– Nagyon köszönöm! – hajolt meg egy kicsit Europenak.
– Szívesen. Még valami?
– Nem-nem... Youngjoo még ébren van, nem tudod?
– Ébren van. Laptopján pötyög, ahogy mindig.
– Remek! Köszönöm szépen és jó éjt! – kerülte ki Europeot Namjoon, majd már suhant is a lányok kanapéjához Youngjoohoz.
Europe csendesen osont át a srácok figyelmét elkerülve szobájukba, majd amint ledőlt az ágyra el is aludt. Kicsit fájtak a lábai a kondi miatt, de nem volt vészes főleg azért nem, mert egész nap volt rajta tapasz és még estére is rakott fel. Ahogyan pedig vízszintesbe került a puha matracon még jobban megkönnyebbül és el is aludt. Azonban a többiek még ébren voltak egy-két kivétellel.
– Mit gépelsz ennyire? – ült le Young mellé a földre Namjoon pont oda, ahol korábban Europe is fészkelt.
– Fancafé poszt.
– Újabb?
– Igen.
– Nagyon szereted a fanjaidat.
– Igen – pillantott a másik leaderre, majd szinte azonnal vissza is tért a monitorhoz.
Namjoon egy másodpercre elgondolkozott, végül a tévét kezdte figyelni, ami már csak háttérzajt szolgáltatott a fiatalok flörtöléséhez, bár csupán Lovely volt tisztában vele, hogy éppen ez folyik közöttük. A fiúk puszta baráti közeledésnek vették a lány érdeklődését és pont ezért mentek is bele a csevegésbe. Egészen addig elvoltak míg Taehyung nagyokat ásítva el nem kezdett lassan hallgatni, amint egyre inkább Jungkookra dőlt. Ekkor döntöttek úgy, elég mára, ők is lefekszenek és így maradt a két leader kettesben.
– Hallottál a határidőről, ugye? – kezdett bele Namjoon miután a fiúk már magukra csukták szobájuk ajtaját, hogy alszanak.
– Igen, tudok – olvasta át a posztját Young.
– Mit gondolsz, tudjátok teljesíteni?
– Nem lesz egyszerű... de... jah – nyomott is entert, ezzel pedig kiposztolta az éjszaka közepén gondolatai fanjaiknak, majd lecsukta laptopját. – Aggódsz?
– Egy kicsit. Bár azt tudom, hogy nem adjátok fel egykönnyen.
– Nem. A határidőt teljesítjük, de nem tudnak róla a többiek, így kérlek, ti se mondjátok nekik. Éppen elég dolog miatt idegeskednek, ez csak rontana mindenen.
– Mondta Sejin, hogy nem tudják a többiek.
– Ennek örülök... Késő van már, nem vagy fáradt?
– Akartam még beszélgetni veled. Tudom, kötelező az ismerkedés és nem mindenki örül neki, de én szeretnélek téged megismerni. Elvégre mindketten vezetők vagyunk.
– Ez igaz. Bár most fáradt vagyok és mélyebb beszélgetésekre nem futja, de ha érdekel valami, szívesen válaszolok – kedveskedett karikás szemekkel.
– Akkor esetleg máskor. Leülhetnénk egyszer beszélgetni az elképzeléseinkről, ami a közös munkát illeti. Ugyanazon alapelvek alapján kell majd vezetnünk a csapatainkat és meghoznunk döntéseinket, amik a konfliktusokat illeti. Mind a két csapat közöttit, mind a haterek felőlit.
– Ezt valóban nem árt átbeszélni. Röstellem magam, hogy nekem nem jutott eszembe – gondolkozott el.
– Annyira még nem aktuális – nyugtatta őt Namjoon. – Ha nem lenne egy Yoongim, aki ennyire morog, nekem se jutott volna eszembe.
– Aha... Mikor lenne egy kis időd, hogy leüljünk?
– A jótékonysági koncertig biztos nem, meg ott nektek is van fotózás, de utána lehet. Majd ha közeledik az időpont, tudok pontosat mondani.
– Jövőhéten lesz az a koncert azokban a napokban, mikor mi a Fanboxon fogunk dolgozni?
– Igen.
– Rendben, akkor utána. Addig pedig csend és béke.
– Pontosan – mosolygott Namjoon.
– Értem. De, ha nem haragszol meg Namjoon, nagyon fáradt vagyok és még nem fürödtem – állt fel Young majd meghajolva indult útjára.
– Persze, nekem is aludnom kéne. Jó éjt! – kelt fel és ő is eltűnt..
A másnap ugyanúgy indult, ahogyan az összes többi és semmivel sem ígérkezett különbnek. A lányok iskolában voltak, a fiúk próbáltak és alkottak délelőtt, Europe pedig egy kis gyógytorna után koreaizott, bár ezúttal pöppet hosszabb ideig, mint máskor. Amint végeztek kezdeti programjaikkal gyorsan megebédeltek, majd rohantak próbálni a régi koreoikat, meg persze a fiúk korábbi táncait is. Ez nem közös programnak volt beírva, ezért a teremben egyedül voltak. Nem is hajtottak volna annyira, mint a srácokkal, hiszen nem volt kinek bizonyítani akkor éppen, ám Young és Europe húzták a másik két tagot, hiszen tudták a határidőt.
– Egy korty és folytatjuk – fújt nagyot Young, amint elindult üvegéért.
– Öt perc pihi? – terült el a földön Lovely.
– Öt perc kellene, jah – követte példáját Europe.
– Jó, legyen – ült le a padra és belekortyolt vizébe leaderük.
Mindenki elterült valahol. Hihetetlen ütemben próbáltak és főleg a fiúk koreoit, hogy biztosan hozzájuk idomuljanak, ne kényelmesedjenek el csak azért, mert a saját táncaikkal edzenek, amik lényegesen könnyebbek. Így viszont gyorsan lefáradtak, folyt róluk a víz és levegő után kapkodtak. Messze jártak még a másik csapat edzettségétől. Még Youngjoo és Europe se bírták az iramot, pedig a másik banda ennek többszörösét mozogja egyhuzamban, bár védelmére szóljon, hogy Europeot még a fájdalom külön gyötörte. Vett is be rá gyógyszer bemelegítés alatt, ám ekkora igénybevételen ez sem segített már. Kevés volt egy ennyire hirtelen és hatalmas megerőltetéshez.
– Letelt, folytassuk! – állt fel Young, miután elég sokat ivott, így már üresen ért földet üvege.
– Még egy kicsit! – nyafogott maknaejük pihenőért.
– Nem lehet. Fel kell zárkóznunk. Na, gyerünk! Elölről! – húzta fel társait, kik nem mertek többet szólni, mert ha sokat nyafogtak a kötelező dolgok miatt, rendszeresen megdorgálta őket, miszerint ez a munkájuk, erre vállalkoztak, akkor csinálni is kell.
Estig ugráltak a próbateremben kisebb nagyobb pihenőkkel. Kihagyták a vacsorát is, mert inkább szomjaztak, mint éheztek. Még akkor sem kívántak meg semmit, mikor hazaértek, bár erejük sem lett volna hozzá. Mindannyian gyorsan lezuhanyoztak, majd hamar ki is dőltek. Kegyetlen kemény napjuk volt, ezúttal fájt mindenkinek mindene, de főleg Europenak, ki nem tudta megállni a gyógyszer és kineziotape nélküli éjszakát. Így ő volt az utolsó, aki még ébren volt este és az is, aki fogadta a szokásos ismerkedős program résztvevőit, kikről teljesen elfeledkeztek.
– Szia! – toppant be Namjoon, oldalán Hoseokkal, Europeot meglátva pedig angolul szólalt meg elsőnek, nem koreaiul.
– Ohh! – lepődött meg, mialatt térdét bugyolálta éppen be a tapaszokba, de természetesen szigorúan maszkban. Az már szinte hozzánőtt. – Sziasztok! – csúszott arrébb a kanapén cuccaival.
– Többiek? – telepedtek le.
– Alszanak. Hosszú napunk volt.
– Te is fáradtnak tűnsz.
– Durva nap volt – ügyetlenkedett a tapasszal Europe. Az arrébb csusszanás kicsit bezavart neki.
– Segítsek? – ajánlotta fel Hoseok koreaiul.
– Igen, köszönöm – fogadta el ajánlatát, mert már a vállai is fájtak a görnyedéstől.
J-Hope lemászott a kanapéról, majd leülve a földre Europepal szemben kivette kezéből a tapaszt és inkább ő folytatta annak felhelyezését.
– Minden rendben? – aggódott Nam, hogy éjszakára is kell neki.
– Persze. Csak rosszul léptem egyet, de nem komoly – figyelte Hoseokot, amint az tekergette a zöld tapaszt lába körül.
– Akkor már csak te vagy ébren?
– Igen. De én is alszok, ha kész – válaszolt Namjoonnak, majd J-Hope már kérte is az ollót, melyet kezébe adott.
– Akkor a mait halasszuk?
– Jó lenne – pillantott Namjoonra. – Nagyon fáradt vagyok.
– Rendben, megértem. Nem gond – nyugtatta a fiúk leadere.
– Köszönöm, Hoseok – szólalt meg a másiknak Europe.
– Csak szólj – mosolygott rá a másik.
– Holnap este itt leszünk – folytatta kicsit tört koreaival. Gondolkodni se volt ideje.
– Visszajövünk – válaszolt Hopi.
– Rendben – állt fel, majd meghajolt a fiúknak, bár nem volt rá oka, hiszen öregebb volt. – Jó éjt! – köszönt el.
Követni akarták példáját, hogy tiszteletet mutassanak iránta, miközben ők is szép álmokat kívántak neki, de a lány nem engedte. Namjoont valósággal lenyomta a kanapéra, majd el is loholt aludni. A gyógyszer már hatott, fájdalmait csillapította egyre jobban, ezért amint eldőlt, el is aludt.
Legközelebbi napon a székházban várták őket programok. Főleg pszichológiai teszt, hogy az előző hely mennyire képezte ki őket a stresszre, a rajongók által okozott különleges traumákra és egyéb dolgokra, amik a különböző interjúztató rosszindulatú embereket is érintette, hiszen gyakran próbáltak az idolokból negatív megnyilvánulásokkal reakciót kicsikarni. Ez elég sokáig eltartott, agyilag le is szívta a lányokat, kik emiatt délután úgy ültek a próbateremben a fiúkra várva, mint a szobanövények.
– Reggel még csak a lábaimat nem éreztem, most már az agyamat sem – pislogott nagyokat maga elé Lovely, ki a földön ücsörögve nézte önmagát a tükörben.
– Nekem pont, hogy lett ötletem dalszöveghez – reagált rá Lucky.
– Akkor miért nem írod le?
– Még gondolkodom. Majd leírom, egyenlőre hagyom fejlődni.
– Csak el ne felejtsd, ha jó. Lehet ezen múlna Yoongi elismerése – bambult a plafonra Young.
Míg ők ott relaxáltak a fiúk lassan megérkeztek a szokásos hangzavarral, nyomukban tánctanárjukkal, kinek konkrét tervei voltak a napra, ami nem takart semmilyen tanult koreot, inkább készséget kívánt fejleszteni.
– Ma a modern táncok alapjait vesszük át és tanulunk hozzá egy rövid, könnyedebb koreográfiát – mondta el a napi tervét.
Elszórtan helyezkedett el a két csapat, egy kicsit vegyülve ugyan, de nem vitték túlzásba, elvégre Yoongi a legmesszebb igyekezett magának teret foglalni a lányoktól.
– Nem baj, ha itt maradok? – érdeklődött az egyik fiú Europetól.
– Nem – álltak hátra.
– Tanultál modern táncot?
– Nem igazán. Stílusokat keveset. Inkább hip-hop.
– Én se vagyok ebben olyan jó. Ez Jimin területe.
– Hoseok! Kérhetek egy kis figyelmet? – szólt rájuk a tánctanár.
– Elnézést! Figyelek.
– Remélem is! Szóval elsőként a kar – kezdett magyarázni, a többiek pedig a tükörben nézve követték.
(Ha péntek, akkor Just watch me! Szépen lassan bontakozik ki a történet szemeink előtt. Tessék nagyon figyelni, mert az apróságok később nagyon fontosak lehetnek majd a sztori szempontjából.
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )
– Rendben.
– Tényleg?
– Igen.
– Nagyon köszönöm! – hajolt meg egy kicsit Europenak.
– Szívesen. Még valami?
– Nem-nem... Youngjoo még ébren van, nem tudod?
– Ébren van. Laptopján pötyög, ahogy mindig.
– Remek! Köszönöm szépen és jó éjt! – kerülte ki Europeot Namjoon, majd már suhant is a lányok kanapéjához Youngjoohoz.
Europe csendesen osont át a srácok figyelmét elkerülve szobájukba, majd amint ledőlt az ágyra el is aludt. Kicsit fájtak a lábai a kondi miatt, de nem volt vészes főleg azért nem, mert egész nap volt rajta tapasz és még estére is rakott fel. Ahogyan pedig vízszintesbe került a puha matracon még jobban megkönnyebbül és el is aludt. Azonban a többiek még ébren voltak egy-két kivétellel.
– Mit gépelsz ennyire? – ült le Young mellé a földre Namjoon pont oda, ahol korábban Europe is fészkelt.
– Fancafé poszt.
– Újabb?
– Igen.
– Nagyon szereted a fanjaidat.
– Igen – pillantott a másik leaderre, majd szinte azonnal vissza is tért a monitorhoz.
Namjoon egy másodpercre elgondolkozott, végül a tévét kezdte figyelni, ami már csak háttérzajt szolgáltatott a fiatalok flörtöléséhez, bár csupán Lovely volt tisztában vele, hogy éppen ez folyik közöttük. A fiúk puszta baráti közeledésnek vették a lány érdeklődését és pont ezért mentek is bele a csevegésbe. Egészen addig elvoltak míg Taehyung nagyokat ásítva el nem kezdett lassan hallgatni, amint egyre inkább Jungkookra dőlt. Ekkor döntöttek úgy, elég mára, ők is lefekszenek és így maradt a két leader kettesben.
– Hallottál a határidőről, ugye? – kezdett bele Namjoon miután a fiúk már magukra csukták szobájuk ajtaját, hogy alszanak.
– Igen, tudok – olvasta át a posztját Young.
– Mit gondolsz, tudjátok teljesíteni?
– Nem lesz egyszerű... de... jah – nyomott is entert, ezzel pedig kiposztolta az éjszaka közepén gondolatai fanjaiknak, majd lecsukta laptopját. – Aggódsz?
– Egy kicsit. Bár azt tudom, hogy nem adjátok fel egykönnyen.
– Nem. A határidőt teljesítjük, de nem tudnak róla a többiek, így kérlek, ti se mondjátok nekik. Éppen elég dolog miatt idegeskednek, ez csak rontana mindenen.
– Mondta Sejin, hogy nem tudják a többiek.
– Ennek örülök... Késő van már, nem vagy fáradt?
– Akartam még beszélgetni veled. Tudom, kötelező az ismerkedés és nem mindenki örül neki, de én szeretnélek téged megismerni. Elvégre mindketten vezetők vagyunk.
– Ez igaz. Bár most fáradt vagyok és mélyebb beszélgetésekre nem futja, de ha érdekel valami, szívesen válaszolok – kedveskedett karikás szemekkel.
– Akkor esetleg máskor. Leülhetnénk egyszer beszélgetni az elképzeléseinkről, ami a közös munkát illeti. Ugyanazon alapelvek alapján kell majd vezetnünk a csapatainkat és meghoznunk döntéseinket, amik a konfliktusokat illeti. Mind a két csapat közöttit, mind a haterek felőlit.
– Ezt valóban nem árt átbeszélni. Röstellem magam, hogy nekem nem jutott eszembe – gondolkozott el.
– Annyira még nem aktuális – nyugtatta őt Namjoon. – Ha nem lenne egy Yoongim, aki ennyire morog, nekem se jutott volna eszembe.
– Aha... Mikor lenne egy kis időd, hogy leüljünk?
– A jótékonysági koncertig biztos nem, meg ott nektek is van fotózás, de utána lehet. Majd ha közeledik az időpont, tudok pontosat mondani.
– Jövőhéten lesz az a koncert azokban a napokban, mikor mi a Fanboxon fogunk dolgozni?
– Igen.
– Rendben, akkor utána. Addig pedig csend és béke.
– Pontosan – mosolygott Namjoon.
– Értem. De, ha nem haragszol meg Namjoon, nagyon fáradt vagyok és még nem fürödtem – állt fel Young majd meghajolva indult útjára.
– Persze, nekem is aludnom kéne. Jó éjt! – kelt fel és ő is eltűnt..
A másnap ugyanúgy indult, ahogyan az összes többi és semmivel sem ígérkezett különbnek. A lányok iskolában voltak, a fiúk próbáltak és alkottak délelőtt, Europe pedig egy kis gyógytorna után koreaizott, bár ezúttal pöppet hosszabb ideig, mint máskor. Amint végeztek kezdeti programjaikkal gyorsan megebédeltek, majd rohantak próbálni a régi koreoikat, meg persze a fiúk korábbi táncait is. Ez nem közös programnak volt beírva, ezért a teremben egyedül voltak. Nem is hajtottak volna annyira, mint a srácokkal, hiszen nem volt kinek bizonyítani akkor éppen, ám Young és Europe húzták a másik két tagot, hiszen tudták a határidőt.
– Egy korty és folytatjuk – fújt nagyot Young, amint elindult üvegéért.
– Öt perc pihi? – terült el a földön Lovely.
– Öt perc kellene, jah – követte példáját Europe.
– Jó, legyen – ült le a padra és belekortyolt vizébe leaderük.
Mindenki elterült valahol. Hihetetlen ütemben próbáltak és főleg a fiúk koreoit, hogy biztosan hozzájuk idomuljanak, ne kényelmesedjenek el csak azért, mert a saját táncaikkal edzenek, amik lényegesen könnyebbek. Így viszont gyorsan lefáradtak, folyt róluk a víz és levegő után kapkodtak. Messze jártak még a másik csapat edzettségétől. Még Youngjoo és Europe se bírták az iramot, pedig a másik banda ennek többszörösét mozogja egyhuzamban, bár védelmére szóljon, hogy Europeot még a fájdalom külön gyötörte. Vett is be rá gyógyszer bemelegítés alatt, ám ekkora igénybevételen ez sem segített már. Kevés volt egy ennyire hirtelen és hatalmas megerőltetéshez.
– Letelt, folytassuk! – állt fel Young, miután elég sokat ivott, így már üresen ért földet üvege.
– Még egy kicsit! – nyafogott maknaejük pihenőért.
– Nem lehet. Fel kell zárkóznunk. Na, gyerünk! Elölről! – húzta fel társait, kik nem mertek többet szólni, mert ha sokat nyafogtak a kötelező dolgok miatt, rendszeresen megdorgálta őket, miszerint ez a munkájuk, erre vállalkoztak, akkor csinálni is kell.
Estig ugráltak a próbateremben kisebb nagyobb pihenőkkel. Kihagyták a vacsorát is, mert inkább szomjaztak, mint éheztek. Még akkor sem kívántak meg semmit, mikor hazaértek, bár erejük sem lett volna hozzá. Mindannyian gyorsan lezuhanyoztak, majd hamar ki is dőltek. Kegyetlen kemény napjuk volt, ezúttal fájt mindenkinek mindene, de főleg Europenak, ki nem tudta megállni a gyógyszer és kineziotape nélküli éjszakát. Így ő volt az utolsó, aki még ébren volt este és az is, aki fogadta a szokásos ismerkedős program résztvevőit, kikről teljesen elfeledkeztek.
– Szia! – toppant be Namjoon, oldalán Hoseokkal, Europeot meglátva pedig angolul szólalt meg elsőnek, nem koreaiul.
– Ohh! – lepődött meg, mialatt térdét bugyolálta éppen be a tapaszokba, de természetesen szigorúan maszkban. Az már szinte hozzánőtt. – Sziasztok! – csúszott arrébb a kanapén cuccaival.
– Többiek? – telepedtek le.
– Alszanak. Hosszú napunk volt.
– Te is fáradtnak tűnsz.
– Durva nap volt – ügyetlenkedett a tapasszal Europe. Az arrébb csusszanás kicsit bezavart neki.
– Segítsek? – ajánlotta fel Hoseok koreaiul.
– Igen, köszönöm – fogadta el ajánlatát, mert már a vállai is fájtak a görnyedéstől.
J-Hope lemászott a kanapéról, majd leülve a földre Europepal szemben kivette kezéből a tapaszt és inkább ő folytatta annak felhelyezését.
– Minden rendben? – aggódott Nam, hogy éjszakára is kell neki.
– Persze. Csak rosszul léptem egyet, de nem komoly – figyelte Hoseokot, amint az tekergette a zöld tapaszt lába körül.
– Akkor már csak te vagy ébren?
– Igen. De én is alszok, ha kész – válaszolt Namjoonnak, majd J-Hope már kérte is az ollót, melyet kezébe adott.
– Akkor a mait halasszuk?
– Jó lenne – pillantott Namjoonra. – Nagyon fáradt vagyok.
– Rendben, megértem. Nem gond – nyugtatta a fiúk leadere.
– Köszönöm, Hoseok – szólalt meg a másiknak Europe.
– Csak szólj – mosolygott rá a másik.
– Holnap este itt leszünk – folytatta kicsit tört koreaival. Gondolkodni se volt ideje.
– Visszajövünk – válaszolt Hopi.
– Rendben – állt fel, majd meghajolt a fiúknak, bár nem volt rá oka, hiszen öregebb volt. – Jó éjt! – köszönt el.
Követni akarták példáját, hogy tiszteletet mutassanak iránta, miközben ők is szép álmokat kívántak neki, de a lány nem engedte. Namjoont valósággal lenyomta a kanapéra, majd el is loholt aludni. A gyógyszer már hatott, fájdalmait csillapította egyre jobban, ezért amint eldőlt, el is aludt.
Legközelebbi napon a székházban várták őket programok. Főleg pszichológiai teszt, hogy az előző hely mennyire képezte ki őket a stresszre, a rajongók által okozott különleges traumákra és egyéb dolgokra, amik a különböző interjúztató rosszindulatú embereket is érintette, hiszen gyakran próbáltak az idolokból negatív megnyilvánulásokkal reakciót kicsikarni. Ez elég sokáig eltartott, agyilag le is szívta a lányokat, kik emiatt délután úgy ültek a próbateremben a fiúkra várva, mint a szobanövények.
– Reggel még csak a lábaimat nem éreztem, most már az agyamat sem – pislogott nagyokat maga elé Lovely, ki a földön ücsörögve nézte önmagát a tükörben.
– Nekem pont, hogy lett ötletem dalszöveghez – reagált rá Lucky.
– Akkor miért nem írod le?
– Még gondolkodom. Majd leírom, egyenlőre hagyom fejlődni.
– Csak el ne felejtsd, ha jó. Lehet ezen múlna Yoongi elismerése – bambult a plafonra Young.
Míg ők ott relaxáltak a fiúk lassan megérkeztek a szokásos hangzavarral, nyomukban tánctanárjukkal, kinek konkrét tervei voltak a napra, ami nem takart semmilyen tanult koreot, inkább készséget kívánt fejleszteni.
– Ma a modern táncok alapjait vesszük át és tanulunk hozzá egy rövid, könnyedebb koreográfiát – mondta el a napi tervét.
Elszórtan helyezkedett el a két csapat, egy kicsit vegyülve ugyan, de nem vitték túlzásba, elvégre Yoongi a legmesszebb igyekezett magának teret foglalni a lányoktól.
– Nem baj, ha itt maradok? – érdeklődött az egyik fiú Europetól.
– Nem – álltak hátra.
– Tanultál modern táncot?
– Nem igazán. Stílusokat keveset. Inkább hip-hop.
– Én se vagyok ebben olyan jó. Ez Jimin területe.
– Hoseok! Kérhetek egy kis figyelmet? – szólt rájuk a tánctanár.
– Elnézést! Figyelek.
– Remélem is! Szóval elsőként a kar – kezdett magyarázni, a többiek pedig a tükörben nézve követték.
(Ha péntek, akkor Just watch me! Szépen lassan bontakozik ki a történet szemeink előtt. Tessék nagyon figyelni, mert az apróságok később nagyon fontosak lehetnek majd a sztori szempontjából.
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése