Just watch me 13. rész: "A" hyung

-Pont olyan ember vagyok, mint ti. - mondta neki, miközben beakasztotta ujjait maszkjába.

-Tudom. De a kíváncsiság... A marketingetek nem csak a fanokra hat, hanem az idolokra is.

-Tisztában vagyok vele. Remélem nem okozok csalódást. Csak ne verd nagy dobra Jimin! - vette is le az inkognitót nyújtó szövetet.

-Pedig... Van egy tervem, amihez a segítségedet kérném.

– Tényleg? És mi volna az? – érdeklődött Europe.

– Hát... Van hyung, de még titok, akit nagyon érdekelsz – igyekezett egyszerű nyelvtannal magyarázni Europenak. – Őt akarom féltékennyé tenni. Szabad egy közös képet?

– Ki akarod rakni valahova?

– Nem. Csak közös Kakaoba.

– Legyen – ment bele Europe.

Összefogta kicsit haját, hogy ne lógjon bele az ételbe, majd áthajolva az asztal felett Jiminhez a szája elé emelte kezét. A szokásos peace jelet mutatva takarta el magát, hogy véletlen se derüljön ki, hogyan is fest, majd Jimin csinált néhány közös képet. Europe azonnal visszaült helyére és enni kezdett, ám Jimin még válogatott, hogy mégis melyikkel szúrja ki a titkos társa szemét, hogy ő is látta már az arcát és szerinte nagyon szép, ellenben hyungja még mindig nem volt akkora szerencsés, hogy megismerje Europeot ennyire közelről. Kikérte a lány véleményét is, kinek mindegyik tetszett, ezért végül többet is betett a közös chatbe, majd ő is enni kezdett. Kicsit izgult, mikor szúrja már ki végre csapattársa a képet a beszélgetésben, de próbált uralkodni magán, miközben igyekezett közös témát találni a lányokkal. Europe iszonyat gyorsasággal pusztította el vacsoráját, ami nem tett túl jót sohasem az egészségének, de pont ezért nem vitték túlzásban az étteremben való étkezést ismerősökkel sem. Mikor ő már javában szürcsölgette kis vizét a szívószállal a többiek még ételük felénél sem jártak, ám őt ez nem zavarta. Megszokta, Jimin azonban nem.

– Minden rendben? – érdeklődött, miközben Europe nézelődött.

– Igen.

– Kérsz még valamit?

– Nem. Jól laktam – nyugtatta szemeinek mosolyával a fiút, kinek végül Yongjoo magyarázta el, hogy miért ne furcsállja a helyzetet.

Hamarosan mindenki a vacsorája végére ért és amint újra kezükbe vették mobiljaikat Jimin izgulni kezdett. Alig várta a reakciókat, de nem kapott semmit szemtől szemben a lányok előtt, csak üzeneteket oda a kép alá. Nem mutatta meg Europenak, viszont azt elmondta, mennyire sikerült kiborítania azt a társát, ki a legkíváncsibb volt közülük arcára. Europe örült, hogy Jiminnek ezzel jó kedvet tudott okozni és egy pillanatra el is felejtette fájó végtagjait, ám mikor hazaérve kikászálódott a kocsiból, majd felmászott a lakásba, már nem vidította fel eléggé az esti kis hecc ahhoz, hogy ne érezze minden egyes porcikájában a telet.

– Hahh... – dobta le magát a kanapéra, majd levette maszkját.

– Jól vagy? – érdeklődött leadere.

– Jah, csak elfáradtam. Hosszú nap volt. A fiúk próbája pedig kegyetlen.

– Értem... – hallgatott el Youngjoo, mivel ott ólálkodtak körülöttük a fiatalok is. Nem akarta feszegetni fájdalmait, mert annak ellenére, hogy a mélyebb dolgokat csak menedzserük és főnökük tudta egészségéről, néhány aprósággal Youngjoo is tisztában volt, amit a kisebbek nem is sejtettek.

– Lezuhanyzok és lefekszek – állt fel a kanapéról Europe.

Kapkodott, hogy mihamarabb ledőlhessen a puha matracra. Ezúttal nem akart elmerülni egy nagy kád forró vízben az ízületei miatt sem, hiába fájlalta azokat. Tényleg elfáradt és félt, ha befekszik a vízbe el is alszik benne és jól megfázik, melyre korábban már volt példa, ezért igyekezett. Amint ledőlt az ágyába, majd még kicsit chatelt a messze élő családjával, sunyiba felbukkant leadere.

– Örülök a ma estének, hogy vegyültél a fiúkkal – beszélgettek.

– Jimin kedves és jó kedve lett a közös képtől.

– Igen. Remélem ez segít kicsit a két csapat között lévő feszültségen.

– Én is... Szeretnél még valamit? – fordult Young felé ágyán fekve.

– Igen. Hogy vagy?

– Jól.

– Biztos?

– Miért?

– A lábad, meg mindened. Ma eléggé megmozgattad magad, rendben vagy? Doki mit mondott?

– Jól vagyok. Nem vagyok tökéletesen, de jól. Nem vészes még, ne aggódj.

– Rendben. Hagylak aludni. Holnap még egyetem nekünk, aztán délután kondi. Utána pedig hajtás megint.

– Tudom a beosztásunkat Young.

– Tudom, persze. Leviszed Momot megint reggel?

– Le.

– Köszönöm. Jó pihit!

– Majd nektek is. Csendben legyetek, ha kérhetem – dobta le telefonját Europe és elterült.

– Igyekszünk – kapcsolta le a villanyt leadere, majd elhagyta a szobát.

Visszament a nappaliba ahova éppen átlátogatott néhány fiú, köztük Yoongi is, kiről sütött, hogy nem örül ennek a kötelező programnak, de Namjoon kedvéért elviseli. Youngjoo és a többiek próbáltak vele kedvesek lenni, érdeklődni iránta, kicsit etetni egóját, de valahogy akkor is megmaradt benne egy kis undokság.

– Szívesebben mennék holnap próbálni veletek, mint iskolába – nyafogott Lovely, a maknae, miközben elterült a kanapé előtt a szőnyegen.

– Fontos az iskola. Mi is megjártuk ahogyan tudtuk – biztatta Namjoon.

– Te legalább dolgoznál – morgott Yoongi.

– Inkább menj fürdeni! – hessegette el a kisebbet Lucky, ki tudomást sem akart venni a társát célzó megjegyzésről.

– Jól van, megyek! – tápászkodott fel, majd fáradtan indult a fürdőbe.

– Az egyetem után csak egy gyors ebédet tartunk és megyünk kondiba. A közös edzéseket még halasztani akarják, amíg nem leszünk legalább nagyjából egy erőnléti szinten – magyarázott az egyik leader a másiknak.

– Tudom. Mi is megkaptuk a tervezetet. Stúdióra mikor van időtök?

– Akármikor. Akár éjszakázhatunk is, ha szeretnétek. Luckyval már beszéltünk erről és van is néhány ötletünk, félkész gondolataink.

– Akkor ezt még megbeszéljük.

– Kíváncsi leszek azokra az ötletekre – kelt fel Suga a kanapéról.

– Nem fogsz csalódni – válaszolt magabiztosan Lucky.

– Majd kiderül – tűnt el Yoongi.

– Sajnálom. De majd javulni fog a dolog – kelt fel egy lágy mosollyal Namjoon.

– Csak idő kell – értett vele egyet Youngjoo.

– Igen. Jó éjszakát lányok! – köszönt el tőlük, majd ment ő is a dolgára.

Mindenkinek hosszú napja volt, ezért a kötelező esti vegyülést rövidre fogták, bár ebben az is közrejátszott, hogy Suga szemernyit sem támogatta a programot.

A reggel a szokásos módon telt. Mindenki hulla fáradtan ébredt, gyorsan elkészült és már rohant is a saját menedzseréhez a napi program megkezdése miatt. Europeot leadere ébresztette a kutya érdekében, mielőtt egy cetlit hátrahagyva lelépett volna otthonról. A kis jegyzeten csupán néhány otthoni teendő állt, köztük az is, hogy rakjon rendet a konyhában, elvégre neki csak egy két órás nyelvórája volt a kondi előtt, meg a kötelező kutyasétáltatás. Amint sikeresen kikászálódott az ágyból neki is látott dolgainak, de természetesen csak a kineziotape cseréje után. Fájtak még ízületei, bár nem túlságosan, de inkább elébe ment a dolgoknak és előre bebugyolálta magát. Gyorsan nekikezdett a dolgoknak, hogy mielőtt még el kellene indulnia az órájára be tudjon kicsit melegíteni. Végül az ajtón is saját, házi készítésű aktuális szótárával kezeiben lépett ki fejbúbig beöltözve, ahogyan mindig is. Tanulgatott volna az úton, ám menedzsere annyira faggatta állapota felől, hogy ez nehezére esett. Fel is adta egy idő után és már ő szegezett a másiknak kérdéseket a jövőt illetően, továbbá azzal kapcsolatban, mikor dobják végre őket hivatalosan is piacra a fiúkkal. Nem sok konkrétumot tudott meg, inkább csak egy nagyjábóli határidőt, hogy mi ennek a bejelentésnek a legkésőbbi időpontja, hiszen nem húzhatták végsőkig a dolgokat, elvégre nem gyakornokok voltak akik debütre vártak. Ennek a kis beszélgetésnek az lett az eredménye, hogy több aggodalommal szállt ki az autóból, mint be. Nagyon bele kellett húzniuk, ha megfelelő állapotban, méltó társként akartak a színpadra lépni újdonsült kollégáikkal. Látszott is rajta, érződött a teljesítményén, valami miatt nem tud koncentrálni, ám tanárának nem mondta el, nem is szólt semmit, ami magánügyével kapcsolatos lenne csak akkor, mikor már leadere társaságát élvezhette.
– Bele kell húznunk! – ült le társa mellé az egyik géphez a kondiban.
– Még van egy óránk – súlyzózott.
– A gyakorlásba és fejlődésbe. Fel kell hoznunk magunkat minél hamarabb a fiúk szintjére.
– Miért izgulsz most hirtelen emiatt?
– Beszéltem Chunghooval és elmondta a határidőket, elég közel vannak és szerintem célszerűbb lenne a leghamarabbit megcélozni, hogyha csúszunk se legyen nagy gond.
– Tisztában vagyok a határidőkkel.
– Valóban? – lepődött meg Europe.
– Igen, de nem akartam, hogy emiatt aggódjatok, pont ezért nem mondtam el. Haladjunk a magunk tempójában, akkor baj nem lehet.
– De, ha lassúak vagyunk.
– Nem leszünk azok – váltott kezet társa.
– Miért vagy ebben olyan biztos?
– Lovely belezúgott a fiúkba, teljesen levették a lábáról, így már csak azért is igyekezni fog, hogy ő is elkápráztassa őket. Lucky kifejezetten ideges Suga miatt, hogy az hogyan fog viszonyulni az ötleteihez, emiatt pedig akár a Földet is körbe tudná futni. Neked elég ösztönzés, hogy utál Suga és elveszítheted a vízumodat, én pedig tudom a határidőt. Mindenki a legjobbat nyújtja, nem kell aggódni.
– Remélem, igazad is van.
– Baj van unnie? – bukkant fel maknaejük.
– Nincs – állt fel hozzá.
– Azt hittem, azért ülsz, mert fáj valamid.
– Nem. Csak volt egy kis nyelvtani megbeszélnivalóm Younggal – hazudott. Jobbnak látta ő is, ha a fiatalabbak nem aggódnak még a határidő miatt pláne így, hogy leaderük tisztában volt mindennel és tudatosan titkolta előlük az infót. – Hol tartasz a körödben?
– Futás jön.
– Fussunk együtt – indultak a futópadok felé.
– Biztos minden rendben?
– Igen, miért?
– Olyan furcsa vagy?
– Egy ilyen helyzetben, ahol nagyjából újra debütálnunk kell persze, hogy ideges vagyok – terelte el a témát, bár nem hazudott társának, elvégre amiatt is idegeskedett, meg sajnos vagy még ezer dolog miatt.
Tartotta magát a ki nem mondott megállapodáshoz, miszerint ő sem mond semmit a határidőről, mivel pedig tényleg rengeteg dolog miatt izgult, el is hitték neki, hogy nincs még egy sokadik azok mellé. Edzés közben beszélgettek egy keveset a közös gondokról és elmélkedtek, hogyan is kéne megoldani, ám már nap végén jártak, mindenki lefáradt a tanulástól, ezért nem akadt semmi olyan ötletük, mely azonnal megoldotta volna problémáikat. Europe folytatta igyekezeteit, hogy megmutassa, nem lusta és neki se volt könnyű elérni azt a szintet, ahol most van. Pont emiatt maradt még inkább csöndbe a fiúkkal együtt töltött kötelező esti csevegések közben. Véletlenül sem akart semmi kétértelműt mondani, mivel pedig már zokni is volt agyilag, a koreai csak még nehezebbnek bizonyult számára, mint korábban. Csupán hallgatózott amint a maknae line, Jungkook és Taehyung, remekül mulat az ő fiataljukkal, Lovelyval, kit rendesen szemmel kellett tartani, hogy ne vigye túlzásba a pasizást. Eléggé rajongott a férfiakért, főleg a sikeresekért.
– Elmehetnénk egyik nap barbecuezni, ha tényleg annyira profik vagytok benne – ajánlotta is fel egy lelkesebb pillanatában a fiúknak, amint ott fészkelt felhúzott lábakkal a kanapé egyik végében.
– Nem tudom, mikor érünk majd rá, de jó ötlet – vette ki Jungkook szavaiból Europe a választ.
– Akkor majd tartunk megint egy közös nagy vacsit – rontotta el a legfiatalabb randiját Youngjoo, hogy véletlen se higgye, elmehet a srácokkal egy közös estére.
– Suga-hyung a legjobb barbecues. Az övé a legfinomabb hús, amit ember sütött valaha – fényezte társát a maknae.
– Akkor majd próbálok tőle tanulni – lelkesedett továbbra is Lovely, kit egyáltalán nem tört le, hogy elrontották a kis "randiját" a srácokkal. Mintha meg sem hallotta volna.
– Késő van – szólalt meg angolul Europe miközben felkelt a kanapé elől a földről. – Jó éjt! – köszönt el, majd a többiek is viszont kívánták neki, mialatt lassan átsétált a fiúk részére maszkjában.
– Bocsánat – botlottak egymásba az egyik Bangtan taggal a két lakás közötti folyosón. – Éppen hozzád mentem.
– Tényleg? – koncentrált nagyon a másik beszédére, hogy értse.
– Van egy perced? Szeretnék veled beszélni.
– Van... Miről lenne szó?


(Folytatjuk! Ahogyan mindig, csak idő kérdése. Igyekszem most nagyon összekapni magamat, már csak a Patreon miatt is!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )