Kitty kitty 8. rész: Karamella?

A meghívást pedig... hogyan is utasíthatta volna el Jimin idejét, főleg azzal a tudattal, hogyha ezt megteszi, akkor lehet megint Jungkook oldalán köt ki, amit egyáltalán nem akart. Ezért belement a múzeumba, pedig nem rajongott értük, viszont a kis aranyos calicoért már annál inkább. Lassan kezdte ő is elfogadni ezt, de még csak felvetette annak a lehetőségét, hogy ez így van. Talán tényleg érez valamit iránta. Ám szigorúan csupán TALÁN! Elvégre olyan aranyos, ki tudna ennek ellenállni?

Annak ellenére, hogy Yoongi belekavarodott az érzelmeibe nem változtatott semmit a kettejük között lévő kapcsolaton. Ugyanúgy sokat volt csendben a munkában, azon kívül pedig elég elérhetetlennek bizonyult Jimin részéről, de legalább a közös ebéd megvolt. Bár abból is az első alkalmak érdekesen teltek. Hiába magyarázta meg a calico, miért is volt az a kínos helyzet Jungkookkal, valahogyan nem érezte, hogy ezzel sikerült feloldania a feszültséget kettejük között. Valamilyen szinten igaza volt, hiszen Yoongi továbbra is elmélkedett valamin és elég feszült lett ezektől a gondolatoktól, de egyáltalán nem Jimin tehetett ezekről. Vagyis... nem rossz értelemben.

– Hyung? – érdeklődött félénken az egyik ebéd alkalmával hátra hajtott fülekkel. – Minden rendben?

– Hm? Persze – folytatta az evést Yoongi.

– Biztosan?

– Biztos, Jimin. Semmi gond.

– Oké... – tekerte össze jobban foltos farkincáját ölében.

Érezte, hogy a másiknak van valami problémája és félt tőle, hogy mi lehet az. Yoongi nem mondott soha sokat gondolatairól, ami másoknak is sokszor jelentett aggodalmat, bár az esetek többségében feleslegesen, hiszen mielőtt döntést hozott volna végül mindig megbeszélte a dolgokat az érintett személlyel. De természetesen ezt Jimin nem tudhatta, mivel még nem ismerték annyira egymást. Így eléggé aggódott, pont emiatt pedig a hétvége előtt még felvetette Yoonginak, hogy nem kötelező ám vele mennie a kiállításra, ha nem akar. Persze a fekete macska azonnal kizökkent erre az ajánlatra gondolataiból és hevesebben tiltakozott, mint az tőle megszokott volt. Jimint ezzel megnyugtatta valamilyen szinten, hogy mennyire szívesen megy vele a múzeumba. Azt gondolta, így nem vele van a probléma, hanem valami más nyomja a vállát, ezt pedig a kettesben töltött napon szerette volna megtudakolni. Arra számított, ha majd együtt vannak, csak ők és senki ismerős nincs az oldalukon, vagy a környékükön, szívesebben beszél majd a másik a gondolatairól. Felkészült rendesen a faggatózásra is, ám a fő célja az volt, hogy elcsábítsa Yoongit, ezért pedig majd egy órán keresztül csak azzal foglalkozott, hogyan áll rajta ruhája. Még hajára is külön szánt harminc percet mielőtt úgy vélte, elfogadható a külseje és elindult. Szerencsére kalkulált a készülődésre szánt idővel, ezért nem késett el, ellentétben társával, aki úgy tűnt, nem a pontosság híve.

– Szia! Bocsánat, sokat vártál rám? – kortyolt bele kávéjába.

– Szia! – mosolygott Jimin és azonnal letekeredett combjáról macskafarka. – Nem.

– Remek. Akkor mehetünk?

– Kávéval nem lehet bemenni, hyung – lengette maga mögött foltos farkincáját örömében.

– Ohh... Akkor gyorsan megiszom. Kérsz esetleg? – kortyolt hatalmasat belőle.

– Egy keveset maximum.

– Tessék. Meg is ihatod, ha gondolod – adta oda neki a poharat.

– Köszönöm – vette el Jimin és igyekezett a lehető legaranyosabbnak mutatkozni.

Yoongi azonban nem őt figyelte, ahogyan iszogat, hanem nézelődni kezdett, emiatt Jimin úgy érezte, ez a próbálkozás kudarcba fulladt, de igazából pont azért nem mert rápillantani az idősebb, hogy nehogy lebukjon, mennyire kedveli a kis foltos calicot. Ezt csinálta végig a kiállítás alatt is, ha a fiatalabb figyelte őt, ám mikor az inkább egy műdarabban gyönyörködött, akkor titkon megcsodálta társát. Reggel még őrültségnek, meggondolatlanságnak és hatalmas hibának tartotta, hogy Jiminhez vonzódik, vagy hogy egyáltalán akar tőle valamit, mivel munkatársak, viszont mikor a közelében tartózkodott és néha megcsodálhatta, ezekről mind elfeledkezett. Mintha nem is léteztek volna soha, úgy bámulta Jimint miközben repdesett szíve. Végig csak arra gondolt, mennyire jól érzi magát a másikkal, hogy milyen jól esik a társasága, melyet először élvezhetett csak ő, egy személyben, időkorlát nélkül. Nem figyelt a kiállításra, nem tudott koncentrálni, de ez cseppet sem zavarta. Jimin egymaga egy művészeti alkotás volt és őt szívesebben szemlélte, mint bármi mást.

– Én nem hoztam ernyőt – álltak meg a múzeum bejáratánál az egyik boltív alatt, miközben a szakadó esőt nézték.

– Nem számítottam rá én sem – rázta fejét Jimin.

– Menjünk még egy kört? – érdeklődött Yoongi a másikra pillantva.

– Nem – viszonozta Jimin.

– Akkor megvárjuk itt – támaszkodott a falnak. – Elég hirtelen jött. Hátha hirtelen megy is.

– Engem nem zavar az eső.

– Engem sem, ha nem szakad ennyire. Bőrig áznánk.

– Szeretek elázni.

– Tényleg? – lepődött meg Yoongi. A macskák nem szeretik a vizet, elvileg.

– Szeretem a nyári záporokat is, ha át tudok öltözni utána.

– De most nem tudnál. Vagy akkor nem ebédelünk, hanem hazamegyünk.

– Tudok adni ruhát, hyung. Ebédet pedig rendelhetünk hozzám. Persze csak, ha nem gond neked – esett zavarba lassan Jimin. Konkrét randira invitálta magához ezzel Yoongit, melyet meg sem próbált leplezni, mivel nem gondolta át rendesen mondandóját. – De megvárhatjuk az eső végét. Nem vagyok éhes annyira – csapta hátra foltos füleit is, miközben inkább újra a záport kezdte figyelni társa helyett.

– Én viszont nagyon éhes vagyok – egyenesedett fel Yoongi. – Ha tényleg van ruhád nekem, akkor menjünk.

– Van-van. Biztos jó rád. Hajszárítóm is van – vigyorgott Jimin és úgy lengette farkincáját maga mögött, mintha valamiféle kutya hibrid lenne, nem is macska.

– Akkor mehetünk... – pillantott a záporozó cseppekre. – Sosem áztam még el önként.

– Pedig nagyon jó! – hajtotta le füleit Jimin, hogy ne zubogjon bele a víz, majd meg is indult. – Máshogy kell hozzáállni – sétált előre, miközben haja kezdett lelapulni fejére.

Yoongi követte és igyekezett optimistán állni a dologhoz, de eléggé zavarta, hogy két pillanat alatt szinte alsógatyájáig átázott ruházata. A múzeum bejárata körül sok fa állt, Jimint követve pedig szinte mindegyik védelmező lombozata alá besétált.

– Nem hinném, hogy a kedvencem lesz ez a tevékenység – ért oda a fiatalabbhoz, ki már a szűk kis egyirányú utca járdájának szélén várta.

– Pedig olyan jó! Természetes, kellemes – mosolygott lágyan Jimin.

– Vizes – fintorgott Yoongi.

– Igen – vigyorgott. – Én imádom ezt, de nem vagyunk egyformák persze – simította hátra szemébe lógó vizes haját.

– Lehet én is megszeretem majd idővel – csodálta a fiatalabbat.

– Lehet... Akkor ne sétáljunk? Fogjunk taxit? Vagy buszozzunk?

– Ha szeretnél, akkor sétálunk.

– Biztos?

– Biztos.

– Rendben – mosolygott Jimin.

– Van még valami amit szeretsz annak ellenére, hogy macska vagy? – érdeklődött Yoongi továbbra is ott állva a calico előtt az esőben.

– Umm... Ha simogatnak.

– Azt sok macska hibrid is szereti.

– Ölelgetés. Az nem macskás.

– Nem annyira – veszett el Jimin tekintetében lassan az idősebb. Ha lett volna még ép területe elméjének, amit nem hódított meg a fiatalabb, akkor biztos, hogy továbbindult volna már, ám így csak közelebb lépni sikerült társához. – Még? Nekem elmondhatod, nem tudja meg senki.

– Szeretem a tejet, bár néha kicsit rosszul vagyok tőle.

– Akkor majd figyelek a kávékra.

– A fahéjat is imádom – lopta le a távolságot Jimin is.

– Attól én tüsszögök – mosolyodott el végre halványan Yoongi is.

– Akkor kidobom mindet.

– Miattam nem kell.

– De. Kell.

– Aranyos – simogatta meg Jimin arcát, ki azonnal a tenyerébe is bújt, mielőtt pedig feleszmélt volna, feltört torkából a dorombolás, melyet egy pillanattal később fülig pirulva fojtott el, de már késő volt. Yoongi felkapta a hangra az addig hátrahajtott füleit.

– Jó meleg a kezed – tévedt pillantása a földre. Ennél jobban el sem árulhatta volna magát.

– Menjünk gyorsan mielőtt megfázol! – lépett arrébb Yoongi.

– Jó – indultak haza Jiminhez a fiatalabb bánatára. Reménykedett benne, hogy még történni fog valami, így sajnálta mikor Yoongi továbbsétált, de azért bízott is, hogy majd ha hazaérnek, akkor lesz lehetősége máshoz.

– Nem akarok beljebb menni. Még ömlik belőlem a víz – állt meg a bejáratban Yoongi.

– De gyere csak. Majd feltörlöm – rohant a fürdőszobába Jimin, az ösztönzésre pedig követte őt az idősebb. – Tessék, törülköző – adott az idősebbnek egy nagy fürdőlepedőt. Mindjárt hozok száraz ruhát – kezdett vetkőzni, Yoongi pedig próbált minél messzebb megállni tőle, bár a fürdő elég picike volt. Végül leült a kád szélére és haját kezdte törölgetni, mialatt a fiatalabb boxerig vetkőzött. – A telefonomnak semmi baja. Megint. Sose ázik be valahogy – tette ki az említett kütyüt a mosdó szélére, majd bebugyolálta magát az órási törülközőjébe. – Hozok ruhát. Pólót, vagy pulcsit nézzek?

– Mindegy.

– Oké – mosolygott Jimin, majd eltűnt.

Yoongi tekintete a földre hányt ruhákra tévedt és csak azután folytatta a szárítkozást, hogy azokat jól megbámulva hatalmasat sóhajtott. Megszabadult felsőjétől és nadrágjától is, a fiatalabb pedig arra ért vissza, hogy éppen vizes zokniját veszi le.

– Egy... egy pulcsit hoztam – nyelt nagyot, hogy folytatni tudja. Yoongi majdnem meztelenül ült ott előtte a kád szélén, amitől kicsit meglepődött. – Meg egy melegítőt, hogy ne fázz. Keresek zoknit is – tette le a ruhákat a szennyestartóra.

– Nem kell. Jó lesz ez így, köszönöm – mosolygott a már felöltözött zavarban lévő calicora.

– Rendeljek ebédet? – játszadozott saját ujjaival, miközben farka újból combja köré tekeredett. Így Yoongi számára is egyértelművé vált, hogy a fiatalabb kicsit feszeng.

– Inkább gyere ide!

– Hm?

– Gyere ide! – támaszkodott térdein Yoongi. Jimin félve lépett oda hozzá, amint pedig elérhető távolságba ért a fekete macska benyúlt a hatalmas pulcsi alá és csípőjére fogott. Ezúttal hidegek voltak ujjai, melyek félig Jimin bőrén pihentek, ettől pedig meg is rezzent a calico.

– Nem vettél alá semmit – nézett fel a fiatalabb szemeibe.

– Nem – alig tudta kinyögni ezt az egy szót is, annyira zavarban volt. Mit szeretne a másik? Mit akar tőle? Még csak nem is csókolóztak! Előbb azt kéne, nem? Nem szexelni! Már ha egyáltalán azt akarja Yoongi.

– Meg fogsz fázni – simogatta a másik puha bőrét, majd hasára tévedtek ujjai.

– Nem... Hideg a kezed – fogta le a másikat a pulcsin keresztül, mialatt alig hallhatóan beszélt.

– Bocsánat – maradt mozdulatlanul Yoongi, míg a fiatalabb szorítása nem enyhült. Végül elhúzta kezeit a calico bőrétől, ám nem hagyta abba a közeledést. Feltűrte a pulóvert és magához vonva Jimint puszilt köldökébe.

– Hyung – kapkodta a levegőt Jimin.

– Csak engem tisztelsz meg a vaníliával? – pillantott fel újra a fiatalabbra. Végre mindketten tisztában voltak azzal, hogy tetszenek a másiknak.

– Karamella? – nyelt nagyot Jimin.

– Lebuktam – engedte el a calico pulcsiját, mely visszahullva hasára újból eltakarta puha bőrét. – Tetszik?

– Szeretem a karamellát – lapultak fülei fejére.

– Én is a vaníliát – várta Yoongi, hogy lépjen valamit a fiatalabb, mivel ő enyhén szólva megsértette a határokat kettejük között és nem merte súlyosbítani a helyzetet. Ha elkapkodja, az sosem sül el jól. Ám nem olyannak tűnt Jimin, mint aki elég bátor ahhoz, hogy megmozduljon.

– Meg fogsz fázni... – túrt félve a másik hajába egyik kezével. – Vizes a hajad.

– A tiéd is – jelent meg egy halvány mosoly Yoongi arcán.

– Megszárítom... – simogatta még néhány pillanatig az idősebb fejét, majd végül menekülőre fogta. Ellépett Yoongitól ahelyett, hogy megcsókolta volna, pedig mindketten csak erre vártak. Ám Jimin nem állt valami bátor cica hírében, ezek után pedig a másik számára is világos lett, hogy mennyire félénk és ha akar valamit, akkor bizony neki kell lépnie. Mosolygott magában amint a calicot nézte, hogy az szárítkozik, valahányszor pedig összeakadt a tekintetük a tükörben Jimin arca újra elvörösödött. Yoongi közben felöltözött és várt a sorára, hogy majd a fiatalabb foglalkozzon vele is, ha végzett.

– És az én hajam? – szólalt fel, amint Jimin visszaakasztotta a hajszárítót a helyére.

– Megszáríthatod – fordult felé a fiatalabb.

– Szárítsd meg nekem!

– Jó... – nyelt nagyot Jimin.

Láthatóan izgult, eleinte pedig bátortalanul ért a másikhoz, de néhány pillanat után már összeszedte magát. Próbált csak a feladatra koncentrálni, ám Yoongi tett róla, hogy ne feledkezzen meg, kivel is foglalkozik éppen.

– A farkamata is megszárítod? Mármint – mosolyodott el Jimin szemeit fürkészve. – A macskafarkamra gondoltam.

– Azt... nem merem... Magamat is megégetem... néha – rágcsálta alsó ajkát.

– Megéri a kockázatot.

– Nem szeretnélek megégetni.

– Nem fogsz.

– Nem vagyok benne biztos.

– Vérzik a szád.

– Mi? – pillantott végre Yoongi szemeibe.

– Az alsó ajkad. Vérzik – tapogatta meg Jimint.

– Ohh... – érintette meg ő is a saját sebét, miközben abbahagyta a másik hajának szárítását, majd meg is nyalta száját, amint tekintete ujjaira tévedt. Tényleg véres.

– Nem a saját ajkaidat kéne harapdálnod.

– Rossz szokás.

– Fáj is?

– Csíp.

– Segítek – állt fel hirtelen Yoongi, ezzel elvéve a leehetőséget Jimintől, hogy ő lépjen.

Hátrált egy fél lépést a fiatalabb mielőtt a fekete macska megcsókolva magához húzta. Meglepte, de meg is könnyebbült, hogy nem neki kellett kezdeményeznie, mert abban nem jó. Yoongi lágy volt, kedves és figyelmes. Érezhetően vigyázott a sebes puha ajkára és nem kapkodott. Nem zaklatta azonnal nyelvével a másikat, csupán kóstolgatta, végük pedig puszilgatta a vérző száját. Jimin szíve szinte szárnyalt, hiszen egy álma vált valóra, ahogyan Yoongi kezeibe simulva, arcát simogatva viszonozhatta a csókot. Foltos macskafarkát örömében a másik köré tekerte, meglepetésére pedig az idősebb is így tett. Összefonódott a fekete a kis tarkával, mire Jimin dorombolni kezdett.

– Édes vagy, ahogyan durmolsz – távolodott el egy picit a másiktól Yoongi a már ismerős hangra.

– Izgulok.

– Nem kell. Ígérem, nem döntelek ágynak ma – mosolygott az idősebb, Jiminnek pedig elakadt a szava. – De azt add ide! – vette el tőle a hajszárítót. – Zavar – akasztotta fel a helyére, közben pedig a calico elfojtotta a dorombolását. – Folytasd még! Szeretem – csókolta meg újból Yoongi.

(Jaj, de jó lett már! Nekem nagyon tetszik, hogy ilyen aranyosak és remélem, nektek is. Tök cukik, de ezzel nincs vége a sorozatnak. FOLYTATJUK!

Facebook oldalunk --> LINK )