– Nem kell kifizetned hyung, ki tudom magamnak.
– Én vagyok az
idősebb, kifizetem – számolgatta a wonokat Yoongi, Jimin pedig nem
ellenkezett vele. Elvégre szokás a koreaiak körében, hogy az idősebb
ételt vesz a fiatalabbnak. – Na siessünk és foglaljunk szobát, mielőtt
nem marad már páros – pattant fel helyéről, Jimin pedig követte.
Yoongit egyenesen főnöke irodájába vitték lábai, ahol kiderült számára, hogy amúgy is egy szobára írták ki őket, nem szerették volna senkire sem rátukmálni Jimint, így nem maradtak le semmiről, de még csak harcolniuk sem kellett a közös kulcsért a hétvégére. A fiatalabb nagyon örült a hírnek, egy kis munka után pedig eléggé megnyugodott ahhoz, hogy bele tudjon nézni az kajás dobozba, melyet az étteremből szerzett. Lassan felfalta tartalmát, nem sokára pedig véget is ért élete első olyan napja, amiben végre kellemes környezetben tudta eltölteni ebédszünetét. Másnap ugyanúgy nővére kísérte dolgozni, mivel továbbra sem szerette volna parfümmel elnyomni az illatát. Azt hitte, ennek köszönhető, hogy hyungja észrevette és nem akarta megkockáztatni ennek ellenkezőjét. Ám emiatt kellett neki egy kis kíséret még az alatt a pár nap alatt. Nem futott többet össze reggel Yoongival, de örült is, amiért így alakult. Sosem díjazta, ha be kellett mutatnia valakinek a családját és nem azért, mert szégyellte volna őket, hanem mert nem tudta, mennyire kíváncsi rá az adott személy, teher pedig semmiképp sem akart lenni. Éppen emiatt evett másnap újra együtt az emberekkel, mert Yoongit sem zaklatta a közös szünettel, pedig lehet, sikerrel járt volna. Azt hitte, majd elhívja a társa megint, ám nem így lett, emiatt viszont kicsit elfancsalodott, melyet természetesen a másik észre sem vett. Nem volt az a fajta, aki túlságosan sokat törődött volna az emberekkel. Viszont Jimin tovább próbálkozott ugyanazzal a lendülettel, amivel korábban, ezért másnap nem hogy hagyta továbbra is illatát terjengeni, de még rá is tett egy lapáttal és vaníliás pudingos süteményekkel készült az irodának, de igazából Yoonginak. Ezzel szerette volna még jobban elmélyíteni kapcsolatukat, hogy majd a finom sütemény segítségével összeköti természetes illatát a kellemes élménnyel, hátha a másik így majd jobban megkedveli.
– Hyung, szereted a vaníliás süteményt?
– Többnyire – sétált el Jimin mögött asztalához Yoongi.
– Csináltam tegnap pudingosat. Finom krémes, megkóstolod? – kínálta meg kollégáját, egy mosollyal.
– Persze – vett egy kis szeletet, miután letette magát gépe elé kávéjával. – Köszi.
– Szívesen... ízlik? – figyelte társát Jimin és annak minden mozdulatát, miközben aprókat tikkeltek foltos fülecskéi.
– Igen. Egész jó vagy. Cukrásznak kéne lenned – fordult asztalához Yoongi. Még farka vége is mocorogni kezdett, annyira tetszett neki az édesség.
– Annyira azért nem vagyok jó, de köszönöm – harapott alsó ajkába Jimin. – Ideteszem a többit – pakolt le a sarokra, hogy Yoongi kényelmesen elérje a dobozt. – Nyugodtan vegyél.
– Nem szeretek munka közben enni.
– Tudom. De ha mégis lenne kedved... Azért itt hagyom... – kuporodott össze saját székére Jimin.
Ilyesmi kis trükkökkel próbált Yoongihoz közelebb férkőzni, ami sikerült is néha. Egy-egy apróbb beszélgetést kicsikart belőle olykor, de még néha ebédet is sikerült kierőszakolni társából, melyet rendszerint elhúzott. Ki akarta élvezni, mielőtt visszaül dolgozni az emberek közé, ez pedig Yoonginak is feltűnt annyira, hogy kezdte elfogadni, a kis calico macskával kell ebédelnie hamarosan mindennap. Főleg akkor tudatosult ez benne mikor rájött, elérkezett a hétvége a céges csapatépítő hülyeségekkel, ám ami még fontosabb volt, egy Jiminnel közös két éjszakás szobával. Tudta, azután a sok idő után, melyet majd akkor fog vele eltölteni szinte lehetetlen lesz levakarni a fiatalabbat, de mivel már nem zavarta annyira, mint kezdetekben, ezért nem is fintorgott olyan nagyon a következményekre gondolva.
– Hyung! – rohant Yoongi után azon a rövid pénteki munkanap reggelén Jimin, amit majd a céges kötelező program követett.
– Igen? – várta meg őt társa.
– Te mivel mész a szállodába?
– Kocsival.
– Tényleg? – lepődött meg Jimin.
– Mi mással mennék? Elég messze van – kortyolt kávéjába, miközben lustán lengette maga mögött éjsötét farkincáját.
– Én vonattal... – fancsalodott el Jimin, rá jellemző módon pedig hátra is csapta füleit, foltos farkát pedig inkább combja köré tekerte.
– Nincs senki, aki elvinne?
– Nem igazán kérdeztem senkit... Nem vagyunk... Nem vagyunk annyira jóban. Furcsa lenne.
– De vonattal nagyon messze van – fordultak be a hatalmas irodába, majd asztaluk felé vették az irányt.
– Tudom, viszont nincs autóm.
– Elviszlek Jimin. Ne vonatozz annyit. Estére érnél oda.
– Tényleg? De... nem leszek terhedre? – pillantott társára csillogó szemekkel Jimin és fülei is újra életre keltek.
– Egyedül mennék, szóval nem. Még segíthetsz is navigálni, ha eltévednénk, bár mindig ott van ez a szar, szóval odatalálok csukott szemmel is.
– Nagyon köszönöm, hyung. Meghálálom, ígérem. Fizetek benzint.
– Jaj, hagyjad. Akkor is ki kéne fizetnem, ha egyedül mennék – tette le poharát Yoongi az asztalára, majd elkezdte lehámozni magáról dzsekijét.
– Nagyon hálás vagyok, hyung! – hajolt meg mélyen társa előtt Jimin.
– Szívesen – fintorgott picit ezen a túlzáson.
– Meghívhatlak ebédelni ezért ma? – egyenesedett fel Jimin. Már fülei is az egekbe meredtek, farka pedig vidáman lengett háta mögött.
– Jah, az jó lenne. Úgyis te vagy a soros – ült le flegmán gépe elé.
– Rendben. Köszönöm! – állt még néhány pillanatig vigyorogva ott Jimin, mielőtt észrevette volna magát és le nem tette volna fenekét saját helyére.
Ha akarta sem tudta megfelelően leplezni boldogságát aznap, pedig semmi kedve sem volt a hülye kollégáival tölteni az értékes hétvégét. Azonban macska társa elképesztő nagy ellenérvnek bizonyult azzal szemben, hogy beteget jelentsen és otthon maradjon, kihagyva ezzel a céges hülyeséget. Csak emiatt nem az orvosnál kezdett aznap reggel, de nem is bánta meg, hiszen a több órás vonatutat is megúszta, de nem hogy megúszta, kiváltotta valami sokkal jobb dologra.
Gyorsan megebédeltek Yoongival, majd mindketten hazaugrottak még cuccaikért indulás előtt. Úgy beszélték meg, a fiatalabbnál találkoznak, elvégre Yoongi kocsijával mennek majd, így pedig nem kell cipelnie egy percig sem a másiknak bőröndjét az utcán. Csak levitte azt a lakásból, bedobta a csomagtartó, majd előre bepattanva Yoongi mellé az anyósülésre, már indultak is a szálloda felé. Jimin szeretett volna beszélgetni és próbálkozott is, de ennek ellenére sokkal többször bukkant fel csend kettejük között, mint ahogyan abban reménykedett. Viszont legalább a másik zenei ízlését ki tudta tapasztalni valamennyire, hiszen végig szólt a rádió.
– Min Yoongi és Park Jimin – jelentkezett be Yoongi a recepción, miközben Jimin mellette állva nézelődött a nagy előcsarnokban. Látszott, nem érzi jól magát, mert megint elrejtette farkát és lehajtotta füleit.
– Meg is van. Háromszázhatos szoba – adta oda a kulcsokat a kis fiatal hölgy nekik. – Ezek a fürdőhöz tartozó törülközők kölcsönzési kártyái – pakolt eléjük még több dolgot. – Ez pedig két háló a macska farkukra való tekintettel. A medencéinkbe sajnos csak ezzel mehetnek be.
– Köszönjük.
– Reggeli héttől van tízig, ebéd déltől kettőig, vacsora pedig hattól nyolcig. Mindegyik svédasztalos.
– Köszönjük szépen – adta oda Jiminnek kártyáit, majd már indultak is felfele a lifttel.
– Nagyon szép hely. Még sosem voltam ilyen szállodában.
– Nem? Egyszer se, még csak hasonlóban sem?
– Nem. Nem utaztam sehova még – szégyellte el kicsit magát Jimin, hogy ennyire nem járt semerre ezelőtt.
– Hát egyszer el kell kezdeni. Bár ha ilyen jó helyen kezded, magasak lesznek az elvárásaid – szálltak ki csomagjaikkal a harmadik emelten. – Erre! – tartotta kezében továbbra is az irányítást.
Jól navigált már a folyosón Yoongi, elvégre nem először járt arra, így azonnal megtalálta szobájukat, melybe belépve Jimin még jobban elámult.
– Az én lakásom nem néz ki ilyen jól.
– Hát ez öt csillag, az már csak ilyen – pakolt le Yoongi.
Jimin akár egy kisgyerek, úgy pillantott körbe. Ámult bámult a kis luxuson, ami nem volt olyan nagy, mint egy méreg drága hotelben, mégis teljesen levette a lábáról a foltos cicust. Még az erkélyre is kirohant, majd áthajolva kicsit a korláton nézelődni kezdett lefele, mert maguk alatt látta a wellness fürdő üvegkupoláját.
– De magasan vagyunk! – tátotta el száját.
– Igen, de Jimin megtennéd, hogy bejössz onnan? Rossz rád nézni, hogy ott hajlongsz – hívta el az erkélyről társát.
– Persze, bocsánat – csapta hátra füleit, pedig igazából semmi oka nem lett volna rá, mivel pedig Yoongi most kifejezetten figyelt rá a kis akrobata mutatványa miatt, ezt észre is vette.
– Ne haragudj, de nem szeretem a magas helyeket.
– Nem fogok kihajolni többet – zárta be az erkélyajtót.
– Köszönöm! Huhh~ – terült el helyén Yoongi. – Inkább élvezd az ágyad! Finom puha.
Jimin megfogadta tanácsát és ő is lepihent. Igaza volt az idősebbnek, szinte mesébe illően lágy volt a matrac és a takaró egyaránt, ami dorombolásra kényszerítette őt. Jól érezte magát ezért észre sem vette, milyen hangot adott ki.
Ám sajnos nem sok időt tudtak lustálkodással tölteni, azonnal jött is az első közös program, ami a céges vacsora volt hatalmas, tíz fős asztalokkal. Az alkalmazottakat véletlenszerűen ültették le, hogy mindenféleképpen ismerkedniük kelljen egymással, ennek pedig Jimin örült a legkevésbé, habár sikeresen egy olyan helyet kapott, ahol volt már egy másik hibrid is. Azonnal kiszúrták egymást, mint afféle titkos társ és bár igyekeztek mindenkivel kicsit beszélgetni, már amennyi a csendes Jimintől kitellett, inkább a másikhoz menekültek, ha olyan téma, vagy kérdés merült fel, ami a hibrid felüket érintette valamilyen módon. Kutya társa kifejezetten kedvesen állt hozzá, melyen meg is lepődött, hiszen ritkán viszonyult egymáshoz egy kutyus és egy macska ennyire jól, ráadásul az ismeretlen még népszerű is lett hamar az emberek körében, ami Jimin számára nem volt túl vonzó tulajdonság, de csupán félelmei miatt. Viszonylag jól telt így az este első fele, míg csak eszegettek a svédasztalról, melyet mindig akkor támadott le, mikor Yoongi is, hogy több időt töltsön társaságában. Elvégre csak mellette érezte magát igazán biztonságban ennyi ember között. Ám mikor már mindenki jól lakott és elkezdődött az iszogatás Jimin egyre kellemetlenebbül érezte magát.
– Igyál egy keveset! Csak egy kortyot! Igazán finom ám – próbálták rátukmálni az alkoholt, miközben néhányan már felpattantak a nem rég felszólalt zenére és táncra perdültek, elhagyva tartásukat valahol félúton.
Jimin ellenkezett, nem szeretett volna inni egy kortyot sem, főleg emberek között, ám azok nagyon erőltették. Kutya társa eleinte próbálta kisegíteni a helyzetből, ám egy ponton túl már nem sokat tehetett ő sem. Jimin kereset némi menekülő útvonalat is, viszont már kezdett furcsává válni, hogy annyit áll fel a desszertekhez és végül sosem választ semmit, így lassan ezt is elfelejthette. Ám szerencséjére Yoongi foglalkozott vele. Az idősebb megkedvelte már egy cseppet, mivel pedig a fiatalabb tényleg egy lágy teremtésnek bizonyult ezért félszemmel figyelte is egész este, mely fel sem tűnt Jiminnek a nagy izgalmak közepette. Így mikor kezdett számára egyre kényelmetlenebbé válni a helyzet felbukkant társa és kimentette.
– Hagyjátok már! Nem kötelező inni. Ha nem akar, nem akar. Vagy talán a "nem" szót kell elmagyarázni nektek? – robbant be szokásos mogorva stílusával, melyre rá is piált egy kicsit.
Ám most ez a goromba Yoongi kifejezetten nagy segítség volt Jimin számára, kit ezek után békén hagytak az alkohollal.
– Köszönöm... nem szeretek inni – engedett kicsit combját szorító foltos farkán Jimin, amint felszabadult társa mellett.
– Pedig nem rossz – sörözött tovább Yoongi. – De nem erőltetem. Ha nem, akkor nem.
– Köszönöm – mosolyodott el halványan, miközben továbbra is próbált láthatatlanná válni a többi ember számára, bár már bátrabban forgatta fejét. – Meddig tart ez az este?
– Hát... attól függ, milyen a hangulat. Miért? – nézte a táncoló részegeket Yoongi.
– Nem szeretnék végig maradni. Kicsit fáradt is vagyok már.
– Felmehetsz aludni, ha szeretnél. A kötelező rész megvolt, innentől szabadidőtöltés van – nézett Jimin szemeibe, melyek jobban csillogtak, mint az égbolt egy tiszta éjszakán. – Biztos nem ittál semmit?
– Nem. Miért? – kezdte tépkedni macskafarka szőrét, amint az már ölében pihent.
– Csak úgy csillog a szemed, mintha be lennél kicsit csiccsentve – mosolyodott el cseppet Yoongi.
– Semmit sem ittam, nem akartam. Akkor felmehetek aludni?
– Persze. Ha szeretnél, menj csak. Már nem kötelező itt lenni.
– Rendben! – pattant fel Jimin. – Köszönöm szépen.
– Hát szívesen. Bár nem tettem semmit.
– Jó éjt hyung! – rohant el.
– Neked is... – nézte végig macska kollégájának távozását miközben arra gondolt, megkedvelte. Bár esélyes, hogy ezeket az érzéseket csak a sör generálta. Lehet nem kéne többet inni... De azért ő mégis befejezte azt a korsót, majd még másik kettőt minimum.
Ő sem maradt a kis bulizás végéig, mivel az a szokásoshoz mérten kezdett átmenni inkább egy tajtrészeg párzási rituáléba, ám ettől még igen későn feküdt le aludni, ezért le is maradt a reggeliről, amire Jimin nem merte felkelteni. A calico azonban kipihente magát, időben ébredt és jól befalatozott mielőtt elment sétálni egy picit, hogy körbenézzen. Mire visszaért Yoongi már a fürdőszobában matatott, ezért nem kellett többé lábujjhegyen közlekednie.
– Jó reggelt! – üdvözölte az idősebbet saját ágyáról, amint az kilépett egy törülközővel fején.
– Reggelt?... Ahhoz kicsit késő van már, nem? Lassan ebéd – turkált cuccai között Yoongi.
– Igen... Milyen volt az este? – érdeklődött félve Jimin.
– Szokásos. De nem maradtam végig én sem.
– Tényleg?
– Tényleg. Viszont akkor nem keltettelek fel. Ennek örülök.
– Nem... Le szeretnék ma menni a fürdőbe.
– Jó, menj csak – készülődött tovább Yoongi.
– De... nem szeretnék egyedül. Esetleg eljönnél velem?
– Hát, mikor akarsz menni? Most előbb enni szeretnék, aztán pihenni még. Délután úgyis van kötelező program.
– Este? Amíg be nem zár?
– Jó... – gondolkozott el Yoongi ruháival kezeiben. – Az jó lesz. Akkor este lemegyünk a medencékhez – indult vissza a fürdőszobába.
– Köszönöm, hyung!
– Szívesen.
Yoongi gyorsan elkészült, majd mobilozva ült vissza kicsit ágyára, míg az ebédre vártak. Jimin nem mert hozzászólni és megzavarni társát, ezért inkább ő is telefonjába bújt. Mosolygott a kis üzeneteken melyeket egyik barátjától kapott. Lassan vigyorogva elterült és úgy viselkedett, mint egy tini, még el is pirult, amit Yoongi akkor fedezett fel mikor a kis kuncogásokra felfigyelt. Ott gömbölyödött a mellette lévő ágyon, foltos macskafarkával boldogan csapkodott ide-oda, fülei pedig aprókat tikkeltek egy-egy újabb üzenetre.
– Barátnő? – érdeklődött Yoongi. Megint, egy percre nem foglalkozik a másikkal, csak egy cseppnyi csend áll be kettejük között és a fiatalabb azonnal mást tisztel meg figyelmével.
– Hmm? – pillantott fel telefonjából Yoongira és máris eltűntek örömének jelei.
– Akivel beszélgetsz – támaszkodott meg maga mögött Yoongi Jimint figyelve.
– Nem... nem, csak jóbarát – hajtotta le füleit.
– Csak érdeklődtem. Olyan vidámnak tűntél, mintha a barátnőddel beszélgetnél – tért vissza saját mobiljához Yoongi.
– Nem... – tette le mobilját Jimin. Most már ő figyelte a másikat és gondolkozott, hogy az miért érdeklődik. Bár az ok mindegy volt, neki akkor is jól esett. – Már van ebéd, hyung – ült fel.
– Tényleg? – nézte meg az időt. – Tényleg! Menjünk is enni, mert éhen halok – pattant fel és már rohantak is enni.
Elsők között érkeztek az étterembe, majd szinte mindent megkóstoltak. Degeszre ették magukat, még szünetet is tartottak a nagy falatozásban mielőtt visszamásztak volna szobájukba. Megegyeztek abban, hogy tényleg pihenés lesz a kis csapatépítő kötelező program előtt, mert annyira sokat fogyasztottak. Alig tudtak mozogni és emiatt hamar el is aludtak. Majdnem elkéstek a céges programról, annyira kényelmesen megpihentek a nagy falatozás után. Ha nem lett volna kötelező, kihagyták volna, hiszen nem szerették a kollégáikat annyira és azok se őket, ezen pedig a korábbi csapatépítő eventek sem segítettek. Bennük volt még, úgy nevelték őket, hogy a hibridek hibridek és nem egyenlőek az emberekkel, ezen pedig nem lehetett már változtatni. Hülyeségnek is tartották Yoongiék a próbálkozást, de azért lelkiismeretesen megcsinálták a főnök kedvéért, meg amiatt, hogy ne legyen baj.
– Ilyen baromságokat – dobta le ágyára mobilját Yoongi egy nagy sóhaj kíséretében a kötelező program után.
– Megyünk fürdőzni? – mászott Jimin Yoongi ágyára, ki morcos fejjel követte a fiatalabb mozdulatsorát. – Bocsánat – állt meg azonnal, ahogy észrevette mérges társát, majd combja köré font farokkal és hátracsapott fülekkel inkább felkelt a másik helyéről.
– Mehetünk, de előbb együnk. Fürdőruha, rá egy póló-nadrág, aztán kaja után egyből fürdő – kezdett vetkőzni.
– Rendben.
Jimin kicsit túlságosan elengedte magát Yoongi közelében, ám ezzel a kis incidenssel kitapasztalta a határokat és már nagyjából tudta, meddig mehet el. Nem nyirbálta tovább a távolságot kettejük között semmilyen formában.
– Fürdőruha? – nézett végig a rövidnadrágos pólós Jiminen, miután az ledobta törülközőjét az egyik napágyra.
– Ez az.
– Nem lesz kényelmetlen?
– Nem... Jobb így.
– Hát te tudod. Vedd fel a hálót! – kapta elő sajátját, majd összetekerve macskafarkát ráapplikálta.
– Sosem volt még rajtam ilyen – figyelte meg Yoongit és ügyetlenül követte.
– Nem egyszerű elsőre – segített neki kérés nélkül az idősebb. – De sajnos minden uszodában, meg fürdőben kötelező. Mondjuk tényleg hamar megtelne a medence a szőrünkkel. Így jó. Nem szorít?
– Nem. Csak furcsa.
– Remélem elég jó az egyensúlyod nélküle is.
– Nem lesz gond vele.
– Akkor menjünk és használjuk ki végre az ingyen wellnesst!
A vacsora után még egy ideig szerencséjük volt. Kevesen akartak telehassal fürdőzni, ezért jó ideig alig akadt társaságuk. Jimin ezt ki is használta és elhagyva Yoongi biztos oldalát, úszkált kicsit, amivel szinte teljesen feleslegessé tette a kis hálót, melyet kaptak, ugyanis a víz alá bukva nem kevés foltos macskaszőr indult világmegváltó útra a medencében. Ahhoz képest, hogy félig cicának számított meglepően odavolt a vízért, meg vissza, azonban mikor kezdtek felbukkanni idegenek inkább feladta a magányos lubickolást.
– Ennyi elég volt? – üdvözölte maga mellett a fiatalabbat Yoongi, amint az bemászott hozzá a masszázsos medencébe.
– Igen – helyezkedett el.
Yoongi egész végig ott ücsörgött és élvezte a kényeztetést, miután pedig Jimin felbukkant csak még jobban ellazult. Már nem érezte szükségét annak, hogy figyelje a másik macskát, ezért elterült, letette fejét az ergonomikusan kialakított medence szélére és becsukta szemeit. Majdnem elaludt, ám mielőtt ez megtörtént volna meghallotta dorombolni társát. Más volt, mint az, mikor elterült az ágyon, így felfigyelt rá. Fekete füleit eleinte forgatta, mert nem hitte el, hogy a hang forrása Jimin, viszont lassan felemelkedett és tekinteteit a másikra szegezve már megbizonyosodott, ez bizony társából jön. A fiatalabb még szemeit is behunyta. Látszott rajta, azelőtt még sohasem volt része hasonlóban, úgy mocorgott helyén. Calico cicához mérten viselkedett. Kicsi volt és aranyos, Yoongi pedig úgy gondolta, ha egész életében ilyen volt, már pedig miért lett volna más, akkor ez volt az oka annak, miért nem szeretett emberek közelében lenni, miért húzta össze magát a zajokra és próbált meg minél kisebbnek látszódni idegenek között. Ugyanis ilyen személyiséggel biztosan célpont volt egész életében, ahogyan sok más hibrid, hiszen még Yoongit is rengetegszer megtalálták, csak ő erővel és durva modorral reagált rá. Azonban Jimin természete teljesen más volt, mint az idősebbé.
– Szaunában voltál már? – érdeklődött az idősebb.
– Nem, még soha – húzta fel lábait ölébe és továbbra is csukott szemekkel élvezte a pihentető fürdőt. Láthatóan ellazult.
– Kipróbáljuk?
– Uhum! – kapta tekintetét Yoongira. – Azt hallottam, jót tesz a bőrnek.
– Te bőrödnek már hova? Így is olyan, mint a kisbabáké – tápászkodott fel Yoongi.
Jimin vigyorogva követte a szaunákhoz, ahol a bőség zavarától szenvedtek eleinte. Végül csak rábökött az egyikre az idősebb és már be is ültek, ám Jimin nem viselte túl jól elsőre a nedves forró levegőt. Valóban, ehhez kicsit hozzá kell szokni, ezért nem lepte meg Yoongit, mikor a fiatalabb néhány perc után már menekült. Folyt róla a víz, rázta füleit és levegő után kapkodott. Kicsit rosszul érezte magát, hogy ilyen gyenge, de Yoongi megnyugtatta. Ez tényleg nem olyan dolog, amit elsőre sokáig el tud viselni a szervezete bárkinek is, hiszen felettébb megterhelő tud lenni a hirtelen forró párás levegő. Jimin örült a kedves szavaknak, mert elég ritkán viselkedtek vele így idegenek, ráadásul Yoongi eleinte felettébb goromba fekete macskának tűnt, ahhoz képest pedig rendkívül megváltozott pár hónap alatt. Emiatt is várta Jimin annyira ezt a hétvégét, de arra nem számított, hogy majd még tovább lágyul a másik fürdőzés közben. Azt csináltak, amit a fiatalabb szeretett volna. Yoongi egyszer sem mondta, hogy neki máshoz lenne kedve, mivel pedig Jimin nem élt vissza a helyzettel így ez az este inkább erősített kapcsolatuk alapjain, mint sem rontott rajta.
Zárásig élvezték a a medencék nyújtotta kényelmet és úgy kellett őket megkérni, hagyják el a vizet, mert nem akartak megmozdulni. Szinte teljesen szétáztak annyi idő alatt, de ettől még nem érezték magukat tisztának, így lezuhanyoztak lefekvés előtt, ami kicsit megzavarta végül Yoongit.
– Nem veszel fel pizsamát? – lépett ki fürdőből az idősebb megpillantva Jimint, aki még mindig a köntösében feküdt ágyán és vigyorogva mobilozott, miközben farkincája élvezve a szabadságot a magasba emelkedve lengett.
– Nem. Így szoktam aludni.
– Köntösben?
– Nem, meztelenül, de azt most nem szeretném.
– Pedig már kezdtem megörülni – viccelődött Yoongi, amit elsőnek Jimin komolyan vett, majd a mosolygó arcból rájött, nem kell.
A maradék idejük a szállón jól telt, hiszen már nem volt több kötelező céges foglalkozás és csupán egy reggeli választotta el őket a távozástól. Szinte röpültek az órák, mikor pedig Jimin legközelebb pislogott már kifelé készült szállni Yoongi autójából.
– Köszönöm a hétvégét, hyung. Nem tudom, milyen lett volna idegenekkel.
– Szar, higgy nekem.
– Biztos – mosolyodott el Jimin. – Viszont a héten szeretnélek én meghívni ebédelni.
– Lehet róla szó.
– Köszönöm. Jó pihenést a maradék időre és holnap találkozunk – szállt ki Jimin az autóból.
– Igen, neked is jó pihenést – köszöntek el egymástól
Yoongi végre valójában is hazaindulhatott. Tényleg egy kis tunyulást tervezett a maradék időre, azonban kapott egy hívást, mely inkább aktív éjszakára invitálta, mint sem egy nyugodt estére.
– Ivás hajnalig, onnan reggel meló! Na benne vagy? – érdeklődött egyik haverja.
– Francokat! Hagyj ezzel. Egész hétvégén emberek között voltam, pihenni akarok.
– Na! Gyerünk tesó, ne legyél puhány!
– Puhány öreganyád valaga. Alszok, hagyjatok! – utasította el hozzá illő stílusban a meghívást.
– Viszont jövőhéten pótolnod kell akkor!
– Azt majd én eldöntöm, mit csinálok – folytatta, de már jól ismerte haverja, nem vette magára ezt a fajta hozzáállást.
– Jó pihit, tesó!
– Jó ivást! – tette le a telefont.
Elképesztő különbség mutatkozott stílusában. Jimin közelében olyan volt, mint egy normális ember, ám minden más alkalommal hozta a tőle megszokott goromba seggfejet. Viszont akkor még nem volt senki, aki ezt megjegyezhette volna, hiszen barátai csak hallottak Jiminről, de sosem találkoztak vele.
Kicsit hosszabb lett, de most számomra logikus részekre osztom fel, ezért lesznek eltérések két rész között, ami a hosszúságot illeti. Igyekszem hamar befejezni ezt a kis sorozatot, ezért hoztam ennyire gyorsan a kövi részt és remélem tetszett nektek. A korábbi FB-s kérdésem alapján, hogy milyen párokat szeretnétek látni, már gondolkozok sztorikon és lassan azokkal kezdek OS-eket, majd ha marad a lendületem és az időm, akkor kicsit mélyebb témákra evezünk az OS-ok terén, mely kapcsán szeretnék az írók körében is egy kisebb hullámot elindítani, remélhetőleg pedig sikerrel fogok járni, hiszen nem akármilyen témák lennének.
Facebook oldalunk --> LINK )
– Köszönöm... nem szeretek inni – engedett kicsit combját szorító foltos farkán Jimin, amint felszabadult társa mellett.
– Pedig nem rossz – sörözött tovább Yoongi. – De nem erőltetem. Ha nem, akkor nem.
– Köszönöm – mosolyodott el halványan, miközben továbbra is próbált láthatatlanná válni a többi ember számára, bár már bátrabban forgatta fejét. – Meddig tart ez az este?
– Hát... attól függ, milyen a hangulat. Miért? – nézte a táncoló részegeket Yoongi.
– Nem szeretnék végig maradni. Kicsit fáradt is vagyok már.
– Felmehetsz aludni, ha szeretnél. A kötelező rész megvolt, innentől szabadidőtöltés van – nézett Jimin szemeibe, melyek jobban csillogtak, mint az égbolt egy tiszta éjszakán. – Biztos nem ittál semmit?
– Nem. Miért? – kezdte tépkedni macskafarka szőrét, amint az már ölében pihent.
– Csak úgy csillog a szemed, mintha be lennél kicsit csiccsentve – mosolyodott el cseppet Yoongi.
– Semmit sem ittam, nem akartam. Akkor felmehetek aludni?
– Persze. Ha szeretnél, menj csak. Már nem kötelező itt lenni.
– Rendben! – pattant fel Jimin. – Köszönöm szépen.
– Hát szívesen. Bár nem tettem semmit.
– Jó éjt hyung! – rohant el.
– Neked is... – nézte végig macska kollégájának távozását miközben arra gondolt, megkedvelte. Bár esélyes, hogy ezeket az érzéseket csak a sör generálta. Lehet nem kéne többet inni... De azért ő mégis befejezte azt a korsót, majd még másik kettőt minimum.
Ő sem maradt a kis bulizás végéig, mivel az a szokásoshoz mérten kezdett átmenni inkább egy tajtrészeg párzási rituáléba, ám ettől még igen későn feküdt le aludni, ezért le is maradt a reggeliről, amire Jimin nem merte felkelteni. A calico azonban kipihente magát, időben ébredt és jól befalatozott mielőtt elment sétálni egy picit, hogy körbenézzen. Mire visszaért Yoongi már a fürdőszobában matatott, ezért nem kellett többé lábujjhegyen közlekednie.
– Jó reggelt! – üdvözölte az idősebbet saját ágyáról, amint az kilépett egy törülközővel fején.
– Reggelt?... Ahhoz kicsit késő van már, nem? Lassan ebéd – turkált cuccai között Yoongi.
– Igen... Milyen volt az este? – érdeklődött félve Jimin.
– Szokásos. De nem maradtam végig én sem.
– Tényleg?
– Tényleg. Viszont akkor nem keltettelek fel. Ennek örülök.
– Nem... Le szeretnék ma menni a fürdőbe.
– Jó, menj csak – készülődött tovább Yoongi.
– De... nem szeretnék egyedül. Esetleg eljönnél velem?
– Hát, mikor akarsz menni? Most előbb enni szeretnék, aztán pihenni még. Délután úgyis van kötelező program.
– Este? Amíg be nem zár?
– Jó... – gondolkozott el Yoongi ruháival kezeiben. – Az jó lesz. Akkor este lemegyünk a medencékhez – indult vissza a fürdőszobába.
– Köszönöm, hyung!
– Szívesen.
Yoongi gyorsan elkészült, majd mobilozva ült vissza kicsit ágyára, míg az ebédre vártak. Jimin nem mert hozzászólni és megzavarni társát, ezért inkább ő is telefonjába bújt. Mosolygott a kis üzeneteken melyeket egyik barátjától kapott. Lassan vigyorogva elterült és úgy viselkedett, mint egy tini, még el is pirult, amit Yoongi akkor fedezett fel mikor a kis kuncogásokra felfigyelt. Ott gömbölyödött a mellette lévő ágyon, foltos macskafarkával boldogan csapkodott ide-oda, fülei pedig aprókat tikkeltek egy-egy újabb üzenetre.
– Barátnő? – érdeklődött Yoongi. Megint, egy percre nem foglalkozik a másikkal, csak egy cseppnyi csend áll be kettejük között és a fiatalabb azonnal mást tisztel meg figyelmével.
– Hmm? – pillantott fel telefonjából Yoongira és máris eltűntek örömének jelei.
– Akivel beszélgetsz – támaszkodott meg maga mögött Yoongi Jimint figyelve.
– Nem... nem, csak jóbarát – hajtotta le füleit.
– Csak érdeklődtem. Olyan vidámnak tűntél, mintha a barátnőddel beszélgetnél – tért vissza saját mobiljához Yoongi.
– Nem... – tette le mobilját Jimin. Most már ő figyelte a másikat és gondolkozott, hogy az miért érdeklődik. Bár az ok mindegy volt, neki akkor is jól esett. – Már van ebéd, hyung – ült fel.
– Tényleg? – nézte meg az időt. – Tényleg! Menjünk is enni, mert éhen halok – pattant fel és már rohantak is enni.
Elsők között érkeztek az étterembe, majd szinte mindent megkóstoltak. Degeszre ették magukat, még szünetet is tartottak a nagy falatozásban mielőtt visszamásztak volna szobájukba. Megegyeztek abban, hogy tényleg pihenés lesz a kis csapatépítő kötelező program előtt, mert annyira sokat fogyasztottak. Alig tudtak mozogni és emiatt hamar el is aludtak. Majdnem elkéstek a céges programról, annyira kényelmesen megpihentek a nagy falatozás után. Ha nem lett volna kötelező, kihagyták volna, hiszen nem szerették a kollégáikat annyira és azok se őket, ezen pedig a korábbi csapatépítő eventek sem segítettek. Bennük volt még, úgy nevelték őket, hogy a hibridek hibridek és nem egyenlőek az emberekkel, ezen pedig nem lehetett már változtatni. Hülyeségnek is tartották Yoongiék a próbálkozást, de azért lelkiismeretesen megcsinálták a főnök kedvéért, meg amiatt, hogy ne legyen baj.
– Ilyen baromságokat – dobta le ágyára mobilját Yoongi egy nagy sóhaj kíséretében a kötelező program után.
– Megyünk fürdőzni? – mászott Jimin Yoongi ágyára, ki morcos fejjel követte a fiatalabb mozdulatsorát. – Bocsánat – állt meg azonnal, ahogy észrevette mérges társát, majd combja köré font farokkal és hátracsapott fülekkel inkább felkelt a másik helyéről.
– Mehetünk, de előbb együnk. Fürdőruha, rá egy póló-nadrág, aztán kaja után egyből fürdő – kezdett vetkőzni.
– Rendben.
Jimin kicsit túlságosan elengedte magát Yoongi közelében, ám ezzel a kis incidenssel kitapasztalta a határokat és már nagyjából tudta, meddig mehet el. Nem nyirbálta tovább a távolságot kettejük között semmilyen formában.
– Fürdőruha? – nézett végig a rövidnadrágos pólós Jiminen, miután az ledobta törülközőjét az egyik napágyra.
– Ez az.
– Nem lesz kényelmetlen?
– Nem... Jobb így.
– Hát te tudod. Vedd fel a hálót! – kapta elő sajátját, majd összetekerve macskafarkát ráapplikálta.
– Sosem volt még rajtam ilyen – figyelte meg Yoongit és ügyetlenül követte.
– Nem egyszerű elsőre – segített neki kérés nélkül az idősebb. – De sajnos minden uszodában, meg fürdőben kötelező. Mondjuk tényleg hamar megtelne a medence a szőrünkkel. Így jó. Nem szorít?
– Nem. Csak furcsa.
– Remélem elég jó az egyensúlyod nélküle is.
– Nem lesz gond vele.
– Akkor menjünk és használjuk ki végre az ingyen wellnesst!
A vacsora után még egy ideig szerencséjük volt. Kevesen akartak telehassal fürdőzni, ezért jó ideig alig akadt társaságuk. Jimin ezt ki is használta és elhagyva Yoongi biztos oldalát, úszkált kicsit, amivel szinte teljesen feleslegessé tette a kis hálót, melyet kaptak, ugyanis a víz alá bukva nem kevés foltos macskaszőr indult világmegváltó útra a medencében. Ahhoz képest, hogy félig cicának számított meglepően odavolt a vízért, meg vissza, azonban mikor kezdtek felbukkanni idegenek inkább feladta a magányos lubickolást.
– Ennyi elég volt? – üdvözölte maga mellett a fiatalabbat Yoongi, amint az bemászott hozzá a masszázsos medencébe.
– Igen – helyezkedett el.
Yoongi egész végig ott ücsörgött és élvezte a kényeztetést, miután pedig Jimin felbukkant csak még jobban ellazult. Már nem érezte szükségét annak, hogy figyelje a másik macskát, ezért elterült, letette fejét az ergonomikusan kialakított medence szélére és becsukta szemeit. Majdnem elaludt, ám mielőtt ez megtörtént volna meghallotta dorombolni társát. Más volt, mint az, mikor elterült az ágyon, így felfigyelt rá. Fekete füleit eleinte forgatta, mert nem hitte el, hogy a hang forrása Jimin, viszont lassan felemelkedett és tekinteteit a másikra szegezve már megbizonyosodott, ez bizony társából jön. A fiatalabb még szemeit is behunyta. Látszott rajta, azelőtt még sohasem volt része hasonlóban, úgy mocorgott helyén. Calico cicához mérten viselkedett. Kicsi volt és aranyos, Yoongi pedig úgy gondolta, ha egész életében ilyen volt, már pedig miért lett volna más, akkor ez volt az oka annak, miért nem szeretett emberek közelében lenni, miért húzta össze magát a zajokra és próbált meg minél kisebbnek látszódni idegenek között. Ugyanis ilyen személyiséggel biztosan célpont volt egész életében, ahogyan sok más hibrid, hiszen még Yoongit is rengetegszer megtalálták, csak ő erővel és durva modorral reagált rá. Azonban Jimin természete teljesen más volt, mint az idősebbé.
– Szaunában voltál már? – érdeklődött az idősebb.
– Nem, még soha – húzta fel lábait ölébe és továbbra is csukott szemekkel élvezte a pihentető fürdőt. Láthatóan ellazult.
– Kipróbáljuk?
– Uhum! – kapta tekintetét Yoongira. – Azt hallottam, jót tesz a bőrnek.
– Te bőrödnek már hova? Így is olyan, mint a kisbabáké – tápászkodott fel Yoongi.
Jimin vigyorogva követte a szaunákhoz, ahol a bőség zavarától szenvedtek eleinte. Végül csak rábökött az egyikre az idősebb és már be is ültek, ám Jimin nem viselte túl jól elsőre a nedves forró levegőt. Valóban, ehhez kicsit hozzá kell szokni, ezért nem lepte meg Yoongit, mikor a fiatalabb néhány perc után már menekült. Folyt róla a víz, rázta füleit és levegő után kapkodott. Kicsit rosszul érezte magát, hogy ilyen gyenge, de Yoongi megnyugtatta. Ez tényleg nem olyan dolog, amit elsőre sokáig el tud viselni a szervezete bárkinek is, hiszen felettébb megterhelő tud lenni a hirtelen forró párás levegő. Jimin örült a kedves szavaknak, mert elég ritkán viselkedtek vele így idegenek, ráadásul Yoongi eleinte felettébb goromba fekete macskának tűnt, ahhoz képest pedig rendkívül megváltozott pár hónap alatt. Emiatt is várta Jimin annyira ezt a hétvégét, de arra nem számított, hogy majd még tovább lágyul a másik fürdőzés közben. Azt csináltak, amit a fiatalabb szeretett volna. Yoongi egyszer sem mondta, hogy neki máshoz lenne kedve, mivel pedig Jimin nem élt vissza a helyzettel így ez az este inkább erősített kapcsolatuk alapjain, mint sem rontott rajta.
Zárásig élvezték a a medencék nyújtotta kényelmet és úgy kellett őket megkérni, hagyják el a vizet, mert nem akartak megmozdulni. Szinte teljesen szétáztak annyi idő alatt, de ettől még nem érezték magukat tisztának, így lezuhanyoztak lefekvés előtt, ami kicsit megzavarta végül Yoongit.
– Nem veszel fel pizsamát? – lépett ki fürdőből az idősebb megpillantva Jimint, aki még mindig a köntösében feküdt ágyán és vigyorogva mobilozott, miközben farkincája élvezve a szabadságot a magasba emelkedve lengett.
– Nem. Így szoktam aludni.
– Köntösben?
– Nem, meztelenül, de azt most nem szeretném.
– Pedig már kezdtem megörülni – viccelődött Yoongi, amit elsőnek Jimin komolyan vett, majd a mosolygó arcból rájött, nem kell.
A maradék idejük a szállón jól telt, hiszen már nem volt több kötelező céges foglalkozás és csupán egy reggeli választotta el őket a távozástól. Szinte röpültek az órák, mikor pedig Jimin legközelebb pislogott már kifelé készült szállni Yoongi autójából.
– Köszönöm a hétvégét, hyung. Nem tudom, milyen lett volna idegenekkel.
– Szar, higgy nekem.
– Biztos – mosolyodott el Jimin. – Viszont a héten szeretnélek én meghívni ebédelni.
– Lehet róla szó.
– Köszönöm. Jó pihenést a maradék időre és holnap találkozunk – szállt ki Jimin az autóból.
– Igen, neked is jó pihenést – köszöntek el egymástól
Yoongi végre valójában is hazaindulhatott. Tényleg egy kis tunyulást tervezett a maradék időre, azonban kapott egy hívást, mely inkább aktív éjszakára invitálta, mint sem egy nyugodt estére.
– Ivás hajnalig, onnan reggel meló! Na benne vagy? – érdeklődött egyik haverja.
– Francokat! Hagyj ezzel. Egész hétvégén emberek között voltam, pihenni akarok.
– Na! Gyerünk tesó, ne legyél puhány!
– Puhány öreganyád valaga. Alszok, hagyjatok! – utasította el hozzá illő stílusban a meghívást.
– Viszont jövőhéten pótolnod kell akkor!
– Azt majd én eldöntöm, mit csinálok – folytatta, de már jól ismerte haverja, nem vette magára ezt a fajta hozzáállást.
– Jó pihit, tesó!
– Jó ivást! – tette le a telefont.
Elképesztő különbség mutatkozott stílusában. Jimin közelében olyan volt, mint egy normális ember, ám minden más alkalommal hozta a tőle megszokott goromba seggfejet. Viszont akkor még nem volt senki, aki ezt megjegyezhette volna, hiszen barátai csak hallottak Jiminről, de sosem találkoztak vele.
Kicsit hosszabb lett, de most számomra logikus részekre osztom fel, ezért lesznek eltérések két rész között, ami a hosszúságot illeti. Igyekszem hamar befejezni ezt a kis sorozatot, ezért hoztam ennyire gyorsan a kövi részt és remélem tetszett nektek. A korábbi FB-s kérdésem alapján, hogy milyen párokat szeretnétek látni, már gondolkozok sztorikon és lassan azokkal kezdek OS-eket, majd ha marad a lendületem és az időm, akkor kicsit mélyebb témákra evezünk az OS-ok terén, mely kapcsán szeretnék az írók körében is egy kisebb hullámot elindítani, remélhetőleg pedig sikerrel fogok járni, hiszen nem akármilyen témák lennének.
Facebook oldalunk --> LINK )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése