Kitty kitty 6. rész: A barát extrákkal

Miért Jungkook ápolgatja a calicot? Nincs jobb dolga? Miért kell pont neki ott lennie a macska mellett, miért nincs más, aki tudna vele foglalkozni? Mondjuk a testvére. Ez rettentően bosszantotta. Nem volt jó ötlet ránézni Jiminre, csak egy üzenetet kellett volna írnia. Nagyon megbánta a nyúl miatt, hogy elugrott hozzá és úgy döntött, nem fogja többször meglátogatni. Nincs kedve ehhez a fárasztó és idegtépő úthoz. Inkább megvárja, míg felgyógyul és majd az irodában találkoznak.

Idegesen ért haza. Az egész napja így telt, ezért rendesen le is fáradt. Gyorsan lezuhanyzott, majd a hétvégi kajából, amit magának csinált, megette azt a kis maradékot, mely igazából nem volt elég, de most egyáltalán nem érdekelte. Ledőlt az ágyára és a plafont nézve elmélkedett Jiminről. Olyan, furcsán érezte magát, ha rá gondolt. Volt már korábban szerelmes, de ez nem hasonlított ahhoz, ezért nem is volt biztos benne, hogy miről van szó. Viszont belegondolt másba is, nem konkrétan csak a szerelembe. A másik jelenléte, még ha nem is beszéltek, feldobta a kedvét minden alkalommal. Munkahelyen és azon kívül egyaránt. Szeretett vele lenni, imádta a figyelmet, amit tőle kapott és még egy dolog biztos volt. Az a nyúl Jimin oldalán rettentően idegesítette. Egy pillanatra felmerült benne, hogy lehet valóban kicsit szerelmes a calicoba, azért dühöng Jungkook miatt, ám inkább azt akarta az igazság oldalára állítani, hogy első találkozásukkor Jimin illata szinte teljesen elvette az eszét, plusz a figyelme megoszlása miatt amúgy is mérges mindig, ez pedig beleivódott és emiatt volt olyan haragos, ha a nyúl a calico mellett volt. Igen, biztosan ez volt az oka, hajlandóságot pedig nem mutatott semmilyen más teória elfogadása iránt. Viszont ebből egyenesen gondolta tovább a napját. Hogy Jimin megkérte, látogasson be hozzá másnap is, ő pedig olyan gorombán visszautasította pusztán a nyúl jelenléte miatt. Látványosan rosszul esett a másik macskának, ezért pedig bocsánatkéréssel tartozott. Személyesen a saját hibái miatt ez azonban nehezen ment neki, így végül egy üzenet mellett döntött. Már biztos alszik a calico, majd reggel, ha felkelt elolvassa, szóval még csak attól sem kell félnie, hogy végül éjszakába nyúló beszélgetésbe torkollik a dolog.

"Viszek rákot holnap is, ha tényleg szeretnéd."

Írta is meg a rövid üzenetet. Csak ennyi, semmi több. Lényegre törő, nem is gondolta, hogy többre lenne szükség. Ez felér, egy bocsánattal is, hát nem? De. Ezért pont jónak gondolta, majd nyugodt lélekkel le is feküdt aludni. Végre nem motoszkált annyira a fejében a másik.

Közben Jimin még éppen a gyógyszerek nyújtotta hatást élvezte Jungkookkal oldalán. Ugyan a calicon mellett aludt, hiszen nem akarta elhagyni őt, akit a legjobban félt, Jimint mégis három rétegnyi takaró választotta el a nyuszitól. Fel sem kelt a halk rezgésre, hogy üzenete jött, csak akkor látta az értesítést, mikor hajnali egy körül felszaladt a láza és akarta ellenére felébredt.

– Jungkookie – keltette mellette fekvő társát, ki eleinte meg sem moccant, ezért eltulajdonította az egyik fülét, majd abba kezdett suttogni. – Jungkookie. Nagyon fáj a fejem és melegem van.

– M-mi? – nyammogott, amint lassan magához tért álmaiból.

– Hozol nekem teát és gyógyszert Jungkookie?

– Hmm – ült fel lassan társa mellett. – Igen, hozok – pislogott álmosan a mellette heverésző foltos macskára a sötétben. – Előbb vizet, aztán csinálok egy langyos teát is – puszilta meg a calico ajkait. – Addig mérd meg a lázad! – mászott át társán.

Az ágy mellett tárolták a hőmérőt, pont emiatt, így mindig kéznél volt, ha kellett. Jungkook csak a konyhai kis villanyt kapcsolta fel, hogy ne üldözze el az álmot Jimin szeméből, elsőnek pedig gyógyszereket és vizet vitt a másiknak. Segített neki felülni, majd a lázmérőt ellenőrizve ráerőszakolta a calicora, hogy az utolsó csepp vizet is igya meg. Közben felforrt a teához is a folyadék, melyet végül némi szobahőmérsékletűvel öntött össze, így azonnal fogyaszthatta a kedvenc italát.

– Megvárom míg jobban leszel. Enni nem kérsz semmit? – feküdt be Jimin mellé, de a biztonság kedvéért felkönyökölt, hátha úgy nem alszik el azonnal.

– Nem vagyok éhes – iszogatta kis teáját.

– Jól van... – sóhajtott nagyot Kook.

– A villany marad? – pislogott a nyuszira.

– Majd kifizetem a rezsidet, ne pattogj ezen! – puszilta meg arcát. – Forró vagy. Remélem mindjárt jobban leszel – nyalogatta társa izzó bőrét.

– Egy félóra biztosan kell – szürcsölgette tovább a finom teát zavartalanul. Megszokta, hogy Kook így foglalkozik vele és nem tud ellenállni ösztöneinek.

– Kár, hogy beteg vagy. Ha másra kéne harminc percet várnunk, akkor elüthetnénk hasznosabban is az időt – bújt Jiminhez a nyuszi és már nyakát kezdte lágyan nyelvéve nyalogatni.

– Akkor se csinálnánk – mosolyodott el Jimin, miközben hátrahajtotta füleit.

– Remélem hamar kiszeretsz abból a macskából. Hiányozni fogsz – nyomott egy újabb hatalmas puszit a calico arcára, majd eltávolodott tőle.

– Ne építs erre Jungkook!

– Hát azért bízok benne.

– Inkább keress magadnak valakit te is.

– Én már találtam. Negyvenévesen úgyis egymás mellett kötünk ki. Ezt már mondtam, hyung. Biztos vagyok benne, hogy így is lesz – vigyorgott.

– Azért tényleg keress valakit. Hozol még nekem egy kicsit? – nyújtotta bögréjét a fiatalabbnak.

– Hozok – vette el tőle Jungkook. – És a villanyt is lekapcsolom most, mit szólsz?

– Szuper vagy – mosolygott kedvesen Jimin.

Míg barátja a konyhában ügyködött ő felkapcsolta a kis asztali lámpát, mely most száműzve lett ágya mellé a földre, majd telefonját is megnézte. Csak az időre volt kíváncsi, ám amint kiszúrta az üzenetet Yoongitól hirtelen elfelejtette, hogy mennyire fáj a feje. Felkapta mobilját és azonnal írt neki választ. Nem tudta megállni.

"Szeretném! Várlak! :) "

– Kivel beszélgetsz ilyen későn? Taehyung zaklat? – tért vissza Jungkook.

– Nem. Képzeld, Yoongi írt, hogy ma is benéz hozzám.

– Remek – fintorgott Jungkook, amint odaadta az idősebbnek a teát.

– Elmennél a kedvemért addig, míg ő itt lesz?

– Persze – sóhajtott nagyot és bemászott Jimin mellé az ágyba. – Hazaugrok addig ruhákért.

– Köszönöm szépen Jungkookie – nyomott egy puszit a másik arcára.

– De ezért majd plusz puszit kérek. Tíz lesz az ára – mosolygott.

– Elfogadható feltétel – dobta le telefonját a földre Jimin, majd szürcsölni kezdte a teát.

Yoongi üzenete sokat segített baján. Hirtelen jobban érezte magát, miközben pedig iszogatott Jungkook csak tovább igyekezett enyhíteni fájdalmait és masszírozni kezdte macskafüleit. Nem volt kettejük között semmiféle intim szféra. Kérdés nélkül ölelgette a calicot, simogatta és puszilgatta, annyira odavolt érte.

– Letegyem az asztalra? – ajánlotta fel további szolgálatait.

– Nem. Jó lesz itt – próbálta úgy lerakni a bögrét, hogy majd reggel ne borítsák fel.

– Jobban vagy?

– Igen, köszönöm – helyezkedett el Jungkook mellett.

– Már meleg sem vagy – tapogatta végig a másik arcát. – Gyere ide! – húzta magához.

Kezét a másik feje alá rakta, hogy kényelmes párnát nyújtson neki bicepsze, majd derekát átölelve puszilta meg homlokát. Még nem volt tűz forró a macska, ő pedig kihasználta a lehetőséget és kiélvezte. Imádott a másik közelében lenni és tényleg rettentően féltette. Yoongit pont azért nem kedvelte sőt, kifejezetten utálta, mert minden esélye megvolt Jiminnél, neki pedig már nem. Vagyis ez nem teljesen igaz, hiszen mikor egyiküknek sem volt éppen senkije olyankor mindig együtt ütötték el az időt. Akkor össze voltak nőve, olyanok voltak, mint egy pár, holott ezt ők inkább barátságnak fogták fel némi extrával. Eleinte Taehyung barátjuk sem hitt nekik, de bizonyítottak. Ha bármelyikőjüknek akadt valaki, aki esélyes lett a társ szerepére, akkor leálltak. Hagyták próbálkozni, majd mikor a kapcsolat ki is alakult végleg meghúzták a barátság határát. De persze sosem tartott ez örökké. Olykor még izgatottan várták is, mikor szakít már végre a másik az aktuális pasijával és tér vissza hozzá, mely minden alkalommal megtörtént. Igazából tényleg úgy tűnt, egymásnak vannak teremtve, annyira jól megvolt együtt, de mégis úgy érezték, főleg Jimin, hogy ha tényleg egymás párjai is lennének valahol a sors nagykönyvében, még akkor sincs itt az ideje. Igaza is volt, mert kardinális kérdésekben kicsit ellentmondtak egymásnak, ám ez nem gátolta meg őket abban, hogy magányos napjaikon kisegítsék egymást. Tehát Yoongi joggal volt féltékeny Jungkookra, bár azt nem tudta, hogy szinte nyert ügye van a fiatalabbnál.

Reggel Jimin még javában aludt, miközben Jungkook már öltözködött. Csendben pakolászott és készülődött, de mielőtt lelépett volna azért felkeltette a macskát.

– Megyek dolgozni. Idepakoltam mindent az ágyad mellé, de hívj, ha valami baj van, én pedig azonnal jövök – simogatta végig arcát, míg beszélt hozzá, majd fülét is cirógatta picit.

– Köszönöm Jungkookie – emelte fel maga mellé foltos kis farkincáját.

– Erre vigyázz, míg vissza nem jövök! Szépen rendbe teszem majd neked, hogy ne hullajtsd annyira a szőrödet.

– Köszönöm.

– Aludj vissza! – puszilta meg, közben pedig Jimin átkarolta nyakát. – Tényleg sietek.

– Vigyázz magadra! – engedte el őt a calico.

– Vigyázok... Jahj, de nehezen hagylak itt – mosolygott.

– Menj dolgozni Jungkookie! Én itt leszek – fordult át másik oldalára Jimin.

– Megyek már – állt fel az ágy mellől. – Jó, hogy nem dobsz ki – indult útjára.

Jimin még sokáig pihent mivel kimerült volt. Az éjszaka során végül többször is felébredt és forgolódott a forróságtól, viszont ahogy felkelt a Nap sokkal jobban lett, ezért úgy aludt, mint a bunda. Végre nem volt melege, nem fájt a feje, semmi. A fél napot így töltötte, hogy egyik oldaláról a másikra helyezkedett, majd mikor végleg kialudta magát megpróbálkozott a felkeléssel. Kitipegett a fürdőszobáig, bár nem volt sok ereje, és végre lezuhanyzott. Erre gondolt hajnal óta, úgyhogy nagyon örült, hogy megejthette. Víztől csepegős hajjal tér vissza ágyához új ruhákban már, miután pedig letette magát a matracra azon gondolkozott, enni kéne valamit. Erről persze rögtön eszébe jutott Yoongi és felkapta mobilját, hátha írt barátja valamit, természetesen pedig várta is egy új üzenetet.

"Sietek."

Kicsit elszomorodott. Csak ennyi? Többre számított, de nem gond, mert akkor majd ő csikar ki belőle valami kis beszélgetést, ha már elvileg úgyis hiányzik az irodából.

"Milyen nélkülem?"

"Rossz."

"Legalább haladsz a munkával."

"Ezt nem mondanám.

Neked válaszolgatok."

"Ez igaz. :D Zavarok?"

"Nem. Úgyis megyek ebédelni.

Jobban vagy?"

"Most igen. Köszönöm."

"Ennek örülök."

"Én is. :)

Hozol majd akkor rákokat?"

"Igen. Megígértem, nem?"

"De igen. Köszönöm szépen."

"Szívesen. A nyúl barátod ott lesz?"

"Nem. Otthon is van dolga."

"Oké."

Jimin nagyon izgatott volt, amiért Yoongi ilyen könnyen rávehető volt a chatelésre. Ha a másik nem említi meg, hogy ebédelni megy, ő is elfelejti, hogy enni kéne. Csupán azért támadta le végül a hűtőt, mert Yoongi kérdezgette, vigyen-e neki mást is, így lehetetlen volt, hogy elfelejtse az étkezést. Nagyon élvezte a beszélgetést, mivel sosem nézte volna ezt ki az idősebből. Néha még napközben is csendben volt és kurtán válaszolva jelezte, nem akar csevegni, ám most annyi üzenettel bombázta a calicot, hogy az rá sem ismert. Viszont nagyon örült neki. Már nem is érezte magát betegnek. Mindent érintettek, soha ennyi újdonságot nem tudtak meg egymásról, mint ez idő alatt, olyan változatos témák bukkantak fel a beszélgetésben. Tényleg nem volt önmaga a fekete macska és Jimin csak remélte, nem csupán az interneten ennyire nyílt a másik, hanem majd akkor is szívesen válaszol, mikor a rákokon fognak osztozni délután.

(Újabb rész. Tényleg remélem, hogy tetszik a sorozat. Ha pedig így van, akkor ne féljetek nyomot hagyni bárhol és tovább küldeni olyan ismerősötöknek, akit érdekelhet. De ezt minden ficivel megtehetitek, nem csak az enyémmel. Míg pedig várunk a következőre jó olvasgatást a többi ficim között!

Facebook oldalunk --> LINK )
[BTW, ez egy kicsit rövidebb rész lett, no de sebaj.]