– Én se vagyok ebben olyan jó. Ez Jimin területe.
– Hoseok! Kérhetek egy kis figyelmet? – szólt rájuk a tánctanár.
– Elnézést! Figyelek.
– Remélem is! Szóval elsőként a kar – kezdett magyarázni, a többiek pedig a tükörben nézve követték.
Volt akinek jobban ment, volt akinek kevésbé. Természetesen Jimin járt az élen, ki elképesztő gyorsasággal tanulta meg az aznapi gyakorló koreot és az egyetlen, akinek jól is állt. A többieknek Namjoon volt a sereghajtója, kinek sem érzéke, sem kapacitása nem volt aznap a tánchoz, de azért próbálkozott, ami meglátszott. Mindenki becsületesen követte a tanárt főleg azért, mert hálásak voltak neki amiért ezúttal nem köpték ki a tüdejüket az este végére, legalábbis nem annyira, mint máskor.
– Egész jól megy, dicsérte meg Europe mozgását Hoseok.
– Neked is – miközben észrevette, amint maknaeja lassan túlságosan is jó kapcsolatot alakít ki Jungkookkal. Ám tekintetét követte a másik és úgy tűnt, rá is jött, aggódik, de arra is, hogy miért.
– Jól megvannak.
– Túlságosan – nézett a fiúra egy nagy sóhajjal.
– Kapsz egyáltalán így levegőt? – érdeklődött a maszk felől Hobi.
– Igen – gyakorolta a lépéseket, míg tánctanárjuk szabad próbát adott nekik és telefonált.
– Azért biztos jobb lenne nélküle edzeni.
– Majd egyszer.
– Nem buksz le, tőlünk nem szivárog ki.
– Nem gond zárta rövidre kicsit gorombán a beszélgetést, amit Hoseok érzett is a hangjából ezért, nem erőltette tovább a csevegést.
Ezzel egy újabb stílusból tanultak néhány elemet, ami sokban segíthette majd jövőbeli koreoikban a bandákat és pontosan ez is volt a lényege. Így tágították tudásukat, mivel jelenleg nem volt olyan tánc, ami teljesen új lett volna, hiszen az új album is még nagyon gyerekcipőben járt, de annyira, hogy még a koncepció is csak lassan körvonalazódott, pedig már csupán alig egy hónapjuk volt a kiadásig. Eléggé utolsó pillanatra hagyták a valós munkát, legalábbis kívülről úgy tűnt, ám otthon valaki, vagy valakik, mindig dolgoztak rajta, hogy mikor összeülnek már csak összetegyék amit alkottak és kész, ne kelljen rajta semmit változtatni.
– Nem-nem, ez így nem jó. Azt a hangsávot vedd le teljesen, olyan hangzavar érzett kelt. Azt pedig húzd feljebb. Így jó lesz – magyarázott Youngnak Lucky.
Miután hazaértek és lezuhanyoztak még leültek dolgozni a laptop elé. Egy demot kezdek el összetenni, mert Luckynak támadt napközben egy ötlete, amit nem akart elfelejteni. Viszont így Europe magára maradt a maknaeval, hogy ügyeljen rá a közös ismerkedős program alatt, ami nem volt egyszerű feladat. Egyedül figyelni a fiatalokra sosem az, főleg akkor nem, ha az ember pont két tűz között kap helyet és rajta keresztül cseverésznek.
– Far Cry? – érdeklődött Lovely, hogy mivel szeretnek játszani a fiúk.
– Kipróbáltam, de arra sincs időm – válaszolt Jungkook, mialatt mellette ült társa, Hoseok, ki csak mobilozott és egyáltalán nem figyelt.
– Akkor Evil Within sem?
– Nem, de abból láttam végigjátszást és nagyon tetszett.
– Mert jó is. Hozok inni. Te kérsz? – pattant fel hirtelen a kanapéról.
– Megyek veled – hagyták magukra Hoseokot és Europeot, kik teljesen jól elvoltak magukban.
Eleinte meg sem szólaltak, mindenki foglalkozott a maga dolgával, Europe a tévével, Hobi pedig mobiljával, ám Hoseok titkon figyelt a másikra, ki jobban elmerült a műsorokban, mint kellett volna, elvégre próbált tanulni is belőlük. Észre sem vette magán ilyenkor, hogy grimaszolt, ami a maszknak köszönhetően elég nehezen felfedezhető, ám a másik egyre jobban nézte, ezért feltűnt neki szemeiről.
– Valami baj van?
– Tessék? – kérdezett vissza, de továbbra is a tévét bámulta.
– Csak az arcod... Valami gond van?
– Mi? Nem – pillantott Hoseokra.
– Biztos?
– Igen. Csak hadarnak néha és nem igazán értem a versenyzőket.
– Segítsek? Fordítsak? – tette le telefonját Hoseok és odébb húzódott a lányhoz
– Nem kell. Egyedül szeretném.
– Azért szólj, ha segíthetek! – veszett el lelkesedése, melyet Europe ezúttal felfedezett, elvégre ismerkedős este volt, ahogyan mindig, ezért a csend nem tartozott az elfogadható dolgok közé.
– De egy-két dolog azért érdekelne, ha nem gond.
– Nem-nem, kérdezz csak. Örülök, ha segíthetek – derült fel Hoseok.
Europe felvetett néhány kifejezést, melyeket nem értett, de nem vitte túlzásba. Lett volna több is, ha nem kezd el figyelni a lendületesen magyarázó fiúra, ki teljesen felderült, hogy kapcsolatban léphet vele és végre másról is beszélgethetnek, mint tánc, vagy munka. Ezzel a tévé megint leminősült háttérzajnak, a maknae szerencséjére pedig Europe elfeledkezett minden kötelességéről ami az estére vonatkozott. Észre sem vette, hogy nem jöttek vissza a többiek, olyan beszélgetésbe merültek, melynek végén teljesen áttértek a nyelvjárásokra. Hoseoknak is megvolt a sajátja amit ismert, mikor pedig Europe érdeklődött felőle végleg bearanyozta a napját, ezzel pedig kompletten megfeledkezett a próba közbeni goromba válaszról.
– Némelyik olyan, mintha nem is koreai lenne.
– Hát teljesen máshogy hangzik néha. Igen.
– Köszönöm, hogy egyszerű nyelvtant használsz.
– Ismerkednünk kell, ahhoz pedig követelmény – mosolygott rá kedvesen Hoseok.
– Köszönöm a segítségedet is – akasztotta le egyik füléről a maszkot Europe. Olyan lazán tette, mintha már ezerszer látta volna arcát a másik, holott ez volt az első alkalom.
– Szívesen – nyelt nagyon miközben elkerekedtek szemei. Látványosan elvarázsolódott.
Egy ideig hagyta őt Europe, hogy kedvére szemügyre vehesse arcát, ami minden első alkalommal így zajlott. Ámulattal, mintha valami ezeréves hétpecsétes titkot fedett volna fel az adott személy előtt. Eleinte idegesítő volt, de a sokadik alkalom után már megszokta.
– Miért nem jönnek? – grimaszolt az átjárót nézve, majd felpattant a kanapéról, ezzel a lendülettel pedig vissza is vette maszkját. Most jutott csak eszébe a maknae páros, hogy hogy eltűntek és ez nem jelenthet semmi jót.
Szerencsére nem történt semmi az este. A fiatalok nem tettek semmit, csak a konyhában beszélgettek, majd ahogyan mindenki lassan fáradt, a szokásos módon lefeküdtek aludni. Nagy szerencséje Europenak, hogy a maknae visszafogta magát, mert leadere ostora biztosan rajta csattant volna, ha Lovely túlzásba viszi az ismerkedést. A következő reggel kínlódva indult főleg a lányoknak. Utolsó nap egyetem melyen csak nehezített a kegyetlen fáradtság a korábbi próbáktól, edzéstől és sulitól. Europenak ennyivel is könnyebb, vagy nehezebb volt. Nézőpont kérdése, hiszen őt a hideg gyötörte fájdalmakkal, viszont kevesebb órája akadt, mint a többieknek. Azonban a délelőtti különfoglalkozás után egy délutáni tempós edzés követett, mely csak rontott az állapotukon. Hogyan fájhat egy ember teste ennyire.
– És most még ismerkedni is kell? Nincs erőm – terült el a kanapén Lucky kiszorítva onnan mindenkit
– Engem nyüstöltök, hogy vegyem le előttük a maszkomat, most én jövök. Ismerkedjetek, mert én levettem még egy ember előtt a maszkom tegnap – dobta le táskáját a földre, miközben nyafogó társát nézte.
– Tényleg? – lepődtek meg mindannyian, még Lucky is feltápászkodott kicsit erre az információra. – És ki volt az a szerencsés? – érdeklődött leadere.
– Hoseok.
– Úúúúúú – reagált a maknae, így most rajta döbbent meg mindenki.
– Mi az? – kérdezett vissza azonnal Europe.
– Pont Hoseok.
– Ez miért ilyen fontos?
– Mit tudsz? – szólt közbe leaderük.
– Semmi publikusat – libegett el a maknae. Hirtelen már semmi baja sem volt a hír hallatán.
Young és Europe kérdően néztek össze. Ez nem túl biztató, ha a legfiatalabb, ki minden este lóg a fiúk nyakán, így reagál. Bár az is lehetett, hogy hazudik, mert szokása volt néha megkeverni egyesek életét, viszont nem mertek erre építeni, ezért gyorsan utána is indult leaderük, hogy kifaggassa. Míg ez folyamatban volt Europe inkább megcsinálta a gyógytornászi feladatsorát. Kénytelen volt, mert fájtak az ízületei és még egyáltalán nem akart gyógyszerekre támaszkodni. Mikor a fiúk beléptek a lakásba éppen ipari mennyiségben főzött vacsorát. Gondolta, az illatra majd repülni fog mindenki, ezzel pedig menedzserük is így volt, vásárlás közben, és igazuk is lett.
– Mi ez a finomság? – bukkant fel az éhes maknae line Europe háta mögött.
– Japchae.
– Tudsz ilyet? – lepődött meg Jimin.
– Megtanultam.
– Mi van itt? – toppant be Jin is, ki köztudottan konyhatündér volt.
– Japchaet csinál – fordultak felé a fiatalok.
– Mindjárt kész – kevergette a nagy lábast.
– Megkóstolhatom – férkőzött be mellé Seokjin.
– Tessék – ajánlotta fel neki a fakanalat és arrébb állt. Az idősebb vette a bátorságot és szakértő ízlelőbimbóit ráeresztette a még fortyogó tál vacsorára, melynek fejleményeit Europe kíváncsian várta. Hallotta hírét Jin főzőtudományának és remélte, nem vall kudarcot előtte.
– Finom – nyammogott Seokjin.
– Valóban?
– Igen. Nagyon jó – tette le a fakanalat.
– Ennek örülök. Akkor mindenkinek van vacsorája – mosolygott maszkja alatt Europe.
– Velünk eszel?
– Nincs olyan szoba, amiben elférünk mind.
– Elpakolunk. De csak, ha beleegyezel.
– Rendben – mosolygott Jinre maszkja alól.
– Tökéletes – ment el saját részére Seokjin, hogy tájékoztassa a többieket, ma a lányokkal vacsoráznak.
Meglepő tevékenység volt, mert eddig csak a fiúk jártak át hozzájuk esténként, akkor is csupán egy-két tag ismerkedni, ám ezúttal ők voltak a srácoknál és nagycsaládi vacsorát tartottak. Yoongi ugyan nem örült neki, de nem ellenkezhetett, végül a finom kaja pedig teljesen lehozta morcos természetéről. Ugyan nem lett beszédesebb, de legalább a goromba beszólásai eltűntek az este folyamán. Olyanok voltak tényleg, mint egy hatalmas család, hiszen annak is készültek, persze eltekintve attól, hogy Lovely mennyire nyomult a maknae line tagjaira.
– Szerintem itthon megválhatsz nyugodtan a maszkodtól – hajolt oda hozzá Hoseok. Fogjuk rá, hogy egy asztal körül ültek körben, de a félretett kanapét is kihasználták ketten, így kényelmesen elfért mindenki.
– Kicsit félek még a figyelmetlenségtől, vagy egy saeseng betöréstől és rejtett kamera elhelyezéstől.
– Nincs miért. Figyelnek azért ránk.
– Szeretnék benne hinni, de még idő.
– Rendben. Nem erőltetem – mosolygott megértően Hoseok, majd az utolsó falatokat is eltüntette. Szemben ültek egymással, így nem bámulták a fiúk annyira Europeot, viszont Hopi tovább élvezhette a látványt.
– Lehetne egy kérdésem?
– Igen.
– Azt hallottam, elég erős táncos vagy. Tarthatnánk majd egy közös esti próbát, ha benne vagy. Lenne kedved?
(Nagyon nem volt időm a héten, de akarom tartani az ütemtervet, így inkább keveset alszok, de hozom a ficit! :) Remélem tetszik a sori, bár kicsit lassan halad, de kellenek az infók és elkapkodni sem szeretném. Jövőhéten jön az újabb, addig pedig Kitty kitty részek várhatóak.
Facebook oldalunk --> LINK )
Europe felvetett néhány kifejezést, melyeket nem értett, de nem vitte túlzásba. Lett volna több is, ha nem kezd el figyelni a lendületesen magyarázó fiúra, ki teljesen felderült, hogy kapcsolatban léphet vele és végre másról is beszélgethetnek, mint tánc, vagy munka. Ezzel a tévé megint leminősült háttérzajnak, a maknae szerencséjére pedig Europe elfeledkezett minden kötelességéről ami az estére vonatkozott. Észre sem vette, hogy nem jöttek vissza a többiek, olyan beszélgetésbe merültek, melynek végén teljesen áttértek a nyelvjárásokra. Hoseoknak is megvolt a sajátja amit ismert, mikor pedig Europe érdeklődött felőle végleg bearanyozta a napját, ezzel pedig kompletten megfeledkezett a próba közbeni goromba válaszról.
– Némelyik olyan, mintha nem is koreai lenne.
– Hát teljesen máshogy hangzik néha. Igen.
– Köszönöm, hogy egyszerű nyelvtant használsz.
– Ismerkednünk kell, ahhoz pedig követelmény – mosolygott rá kedvesen Hoseok.
– Köszönöm a segítségedet is – akasztotta le egyik füléről a maszkot Europe. Olyan lazán tette, mintha már ezerszer látta volna arcát a másik, holott ez volt az első alkalom.
– Szívesen – nyelt nagyon miközben elkerekedtek szemei. Látványosan elvarázsolódott.
Egy ideig hagyta őt Europe, hogy kedvére szemügyre vehesse arcát, ami minden első alkalommal így zajlott. Ámulattal, mintha valami ezeréves hétpecsétes titkot fedett volna fel az adott személy előtt. Eleinte idegesítő volt, de a sokadik alkalom után már megszokta.
– Miért nem jönnek? – grimaszolt az átjárót nézve, majd felpattant a kanapéról, ezzel a lendülettel pedig vissza is vette maszkját. Most jutott csak eszébe a maknae páros, hogy hogy eltűntek és ez nem jelenthet semmi jót.
Szerencsére nem történt semmi az este. A fiatalok nem tettek semmit, csak a konyhában beszélgettek, majd ahogyan mindenki lassan fáradt, a szokásos módon lefeküdtek aludni. Nagy szerencséje Europenak, hogy a maknae visszafogta magát, mert leadere ostora biztosan rajta csattant volna, ha Lovely túlzásba viszi az ismerkedést. A következő reggel kínlódva indult főleg a lányoknak. Utolsó nap egyetem melyen csak nehezített a kegyetlen fáradtság a korábbi próbáktól, edzéstől és sulitól. Europenak ennyivel is könnyebb, vagy nehezebb volt. Nézőpont kérdése, hiszen őt a hideg gyötörte fájdalmakkal, viszont kevesebb órája akadt, mint a többieknek. Azonban a délelőtti különfoglalkozás után egy délutáni tempós edzés követett, mely csak rontott az állapotukon. Hogyan fájhat egy ember teste ennyire.
– És most még ismerkedni is kell? Nincs erőm – terült el a kanapén Lucky kiszorítva onnan mindenkit
– Engem nyüstöltök, hogy vegyem le előttük a maszkomat, most én jövök. Ismerkedjetek, mert én levettem még egy ember előtt a maszkom tegnap – dobta le táskáját a földre, miközben nyafogó társát nézte.
– Tényleg? – lepődtek meg mindannyian, még Lucky is feltápászkodott kicsit erre az információra. – És ki volt az a szerencsés? – érdeklődött leadere.
– Hoseok.
– Úúúúúú – reagált a maknae, így most rajta döbbent meg mindenki.
– Mi az? – kérdezett vissza azonnal Europe.
– Pont Hoseok.
– Ez miért ilyen fontos?
– Mit tudsz? – szólt közbe leaderük.
– Semmi publikusat – libegett el a maknae. Hirtelen már semmi baja sem volt a hír hallatán.
Young és Europe kérdően néztek össze. Ez nem túl biztató, ha a legfiatalabb, ki minden este lóg a fiúk nyakán, így reagál. Bár az is lehetett, hogy hazudik, mert szokása volt néha megkeverni egyesek életét, viszont nem mertek erre építeni, ezért gyorsan utána is indult leaderük, hogy kifaggassa. Míg ez folyamatban volt Europe inkább megcsinálta a gyógytornászi feladatsorát. Kénytelen volt, mert fájtak az ízületei és még egyáltalán nem akart gyógyszerekre támaszkodni. Mikor a fiúk beléptek a lakásba éppen ipari mennyiségben főzött vacsorát. Gondolta, az illatra majd repülni fog mindenki, ezzel pedig menedzserük is így volt, vásárlás közben, és igazuk is lett.
– Mi ez a finomság? – bukkant fel az éhes maknae line Europe háta mögött.
– Japchae.
– Tudsz ilyet? – lepődött meg Jimin.
– Megtanultam.
– Mi van itt? – toppant be Jin is, ki köztudottan konyhatündér volt.
– Japchaet csinál – fordultak felé a fiatalok.
– Mindjárt kész – kevergette a nagy lábast.
– Megkóstolhatom – férkőzött be mellé Seokjin.
– Tessék – ajánlotta fel neki a fakanalat és arrébb állt. Az idősebb vette a bátorságot és szakértő ízlelőbimbóit ráeresztette a még fortyogó tál vacsorára, melynek fejleményeit Europe kíváncsian várta. Hallotta hírét Jin főzőtudományának és remélte, nem vall kudarcot előtte.
– Finom – nyammogott Seokjin.
– Valóban?
– Igen. Nagyon jó – tette le a fakanalat.
– Ennek örülök. Akkor mindenkinek van vacsorája – mosolygott maszkja alatt Europe.
– Velünk eszel?
– Nincs olyan szoba, amiben elférünk mind.
– Elpakolunk. De csak, ha beleegyezel.
– Rendben – mosolygott Jinre maszkja alól.
– Tökéletes – ment el saját részére Seokjin, hogy tájékoztassa a többieket, ma a lányokkal vacsoráznak.
Meglepő tevékenység volt, mert eddig csak a fiúk jártak át hozzájuk esténként, akkor is csupán egy-két tag ismerkedni, ám ezúttal ők voltak a srácoknál és nagycsaládi vacsorát tartottak. Yoongi ugyan nem örült neki, de nem ellenkezhetett, végül a finom kaja pedig teljesen lehozta morcos természetéről. Ugyan nem lett beszédesebb, de legalább a goromba beszólásai eltűntek az este folyamán. Olyanok voltak tényleg, mint egy hatalmas család, hiszen annak is készültek, persze eltekintve attól, hogy Lovely mennyire nyomult a maknae line tagjaira.
– Szerintem itthon megválhatsz nyugodtan a maszkodtól – hajolt oda hozzá Hoseok. Fogjuk rá, hogy egy asztal körül ültek körben, de a félretett kanapét is kihasználták ketten, így kényelmesen elfért mindenki.
– Kicsit félek még a figyelmetlenségtől, vagy egy saeseng betöréstől és rejtett kamera elhelyezéstől.
– Nincs miért. Figyelnek azért ránk.
– Szeretnék benne hinni, de még idő.
– Rendben. Nem erőltetem – mosolygott megértően Hoseok, majd az utolsó falatokat is eltüntette. Szemben ültek egymással, így nem bámulták a fiúk annyira Europeot, viszont Hopi tovább élvezhette a látványt.
– Lehetne egy kérdésem?
– Igen.
– Azt hallottam, elég erős táncos vagy. Tarthatnánk majd egy közös esti próbát, ha benne vagy. Lenne kedved?
(Nagyon nem volt időm a héten, de akarom tartani az ütemtervet, így inkább keveset alszok, de hozom a ficit! :) Remélem tetszik a sori, bár kicsit lassan halad, de kellenek az infók és elkapkodni sem szeretném. Jövőhéten jön az újabb, addig pedig Kitty kitty részek várhatóak.
Facebook oldalunk --> LINK )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése