Soompi és Suga!

Sziasztok!

No év vége, tehát szavazás trend. Itt is vannak a linkek. A legfontosabb a Soompi ami fanclubbok között folyik.

Soompi

A másik csak egy egyszerű szavazás, hogy ki a legjobb rapper decemberben, ahol a mi drágalátos Sugánk is jelölt. Szavazzatok, hátha jobban lesznek a srácok.

Suga rapper

Naponta lehet többször is néhol, szóval ne lazsáljatok. Legyen ez a mi ajándékunk a fiúknak :)

BTS yaoi (7 fő) 3.0 Karácsony Edition

Sziasztok!

Nos mivel nehéz lenne történetet folytatni, mert már én sem vagyok képben és sok utánaolvasással járna, így gondoltam ez lesz az én kis ajándékom nektek. Az előző részről annyit, hogy..... az szerintem iszonyat szar, így majd nagyon át lesz írva, szóval most Star Wars feelingbe nyomjuk. Kijön ez és majd, ha lesz időm, a 2. rész javított verziója. Addig élvezzük ezt és mivel ilyen összevisszában toljuk, csempészek ebbe olyat, ami a második részből derül majd csak ki. XD Hűűű de köcsög vagyok. Na de Boldog Karácsonyt (bár én nem szeretem) és olvassatok yaoit! :D

Harmadik fél szemszöge!

Idén Karácsonykor a fiúknak nem volt lehetőségük hazamenni, így együtt töltötték az ünnepet a rajongókkal, persze csak egy pár perces élő adás erejéig, mert amúgy együtt ünnepeltek. Végül is nem bánták, hogy nem lehettek a családjukkal, hisz mégiscsak azzal voltak. Egymással, ami mostanában elég sokat jelentett számukra. Ahogy lassan kialakultak az állandó párok köreikben, szinte akaratuk ellenére a magánytól, már korántsem érezték magukat annyira egyedül. Ugyan tényleg nem így tervezték a dolgokat, de végül ez pont kedvükre valónak bizonyult. Végre nem ébredtek egyedül ágyukban és volt aki lassan már szerelmesen mosolygott a másikra, pedig debütkor ez még meg sem fordult volna a fejükben. Elvégre mindannyian férfiak, de úgy látszik a magány csodákra képes.
-Hyung.... hyung.... hyung.... hyung ébredj! - bökdöste Hoseokot Tae az éjszaka kellős közepén.
-Mi baj van? Megint rád feküdtem? - ébredezett.
-Nem. Még be sem feküdtem melléd. Tippelj, milyen nap van?
-Mi? - dörzsölte szemeit az idősebb.
-Igen hyung, tippelj! - jelent meg Kook is V oldalán az ágy mellett térdelve és a szokásos nyuszimosolyát villantotta meg.
-Nem tudom.
-Karácsony! Karácsony van ma! - vigyorgott Taehyung és közelebb hajolt a másikhoz - Mit kapok tőled hyung?
-Mennyi az idő? - nézelődött J-Hope egy óra után.
-Éjfél múlt pár perccel. Mit kapunk tőled? - ölelte meg a legkisebb Vt és vigyorogva figyelte az ágyban fetrengőt.
-Most komolyan felkeltettetek ezért? Nem rég feküdtem le. Hagyjatok aludni. - fejelt bele párnájába.
-Ahhj hyuuuuung. Csak add ide és hagylak. - próbálta rávenni a másikat Taetae.
-Aludni akarok. Tűnés kifelé!
-Ne mááááár. Hyuuuung! - nyavalyogtak a kicsik.
-Szólok Jinnek Kook. Hagyjatok aludni! - bújt takarója alá, érve pedig meggyőzőnek bizonyult.
Így hát a kicsik szomorúan, de csendben hagyták el a halót, amiben még csak J-Hope aludt egyedül, mert két szobatársa javában ébren volt. Habár Jimin már zuhanyzott és azt tervezte lefekszik, neki sem jött össze időben. Suga mellett ólálkodott és nem hagyta dolgozni.
-Legalább most feküdj le időben. Karácsony van már. Kijár a pihenés neked is. - fészkelte be magát a másik mellé a kanapéra.
-Ne zargass!
-De pihend ki magad most az egyszer. Nem szeretem, hogy fáradt vagy. - csókolt a szorgosan gépelő nyakába Jimin.
-Ne tereld el a figyelmem. - húzódott el Suga.
-Akkor feküdj le.
-Mindjárt.
-Mikor?
-Jimin hagyd dolgozni! - jelent meg Rapmon haját törölgetve.
-Akadj le rólam Jimin! Majd lefekszek amikor én akarok. Ne zaklass, hagyj dolgozni. - tolta el a fiatalabbat.
-Ahh... jó. - szomorodott el, majd lassan felállva az ágyról indult szobája felé - Nam. Van kedved velem aludni? - állt meg félúton.
-Nem.
-Um..... te sem?
-Nem, mert Jinnél alszik Kook és teljesen üres lesz a szoba. Szóval max te alszol velem, ha szeretnéd. - mosolygott rá a másikra, majd visszasétált a fürdőbe.
-Rendben. - vidult fel végre egy kicsit ő is, majd boldogan rohant be saját ágyához, hogy a takarót összeszedve végül a leadernél kötött ki, bár elaludnia még egyedül kellett.

Hajnalban Suga volt az utolsó aki összecsukva laptopját kelt fel hosszas küzdés után a kanapéról és indult meg, hogy lefekszik. Már mindenki aludt, teljes csend honolt a dormban. Azonban ezen a külön estén senki sem egyedül álmodta ágyait. Taetae Hopit szorongatta, kivéve amikor az épp fordulni szeretett volna és kapott egy pillanatnyi szabadságot. A legidősebb pedig a legkisebbet ölelgette, ha azt lehet ölelgetésnek mondani, hogy Jungkook szinte bebújt a másik alá, aki már majdnem rajta feküdt. Még Rapmon is Jiminnel osztozkodott, bár ne olyan sokáig, mint a többiek.
-Te mit keresel itt? - pillantotta meg Jimint Suga saját ajtajában, miközben még ruha után kutatott.
-Nam horkol. Már nem bírok aludni tőle. - állt takarójával a kezében a küszöbön.
-Nem csodálom, hogy Kook elmenekült. Akkor ma is bepofátlankodsz hozzám? - szedte össze aznapi pizsamáját.
-Megengeded? Vagy megint elzavarsz? - már nem is reménykedett semmiben, hisz mostanában folyton el lett küldve.
-Maradhatsz. De csak az ünnepre való tekintettel. Még fürdök, de hagyj nekem is helyet. - sétált ki a szobából, amint Jimin arrébb állt.
-Köszönöm hyung! - mosolygott álmosan majd be is feküdt a rég látott ágyikóba.
-Hmmm. - mocorgott Jin, mert a fény megzavarta, a beszélgetésről pedig ne is beszéljünk, bár nem ébresztette fel egyik sem annyira, hogy szóljon is miatta.
Suga hamar lerendezte a fürdést, mivel már hulla fáradt volt, majd hatalmas ásítás kíséretében ment vissza a kétszemélyes szobába, ahol aznap este négyen aludtak. Az ajtót direkt nyitva hagyta, hogy legyen levegő, a sötétben pedig óvatosan botorkált Jiminhez. A fiatalabb boldogan hagyott neki épp elegendő helyet, de az ágy akkor is egyszemélyes volt, így az összebújva alvás kötelezőnek bizonyult minden egyes alkalommal. Viszont most valahogy élvezte és nem zavarta a felállás. Az ünnep úgy látszott őt is elérte, ezért boldogan fogadta a kisebbet, bár ezt sosem ismerte volna be. Még reggel sem, mikor ő ölelte át a másikat, aki meg is lepődött ébredésekor.
-Hyunghh.... - pislogott álmosan közben Suga hajába dugta orrát és beszippantotta annak finom illatát - Hyungh...... jól vagy? - túrt a szőke tincset közé, majd simogatni kezdte szabad kezével az idősebbet.
-Mmm. - morgott és mocorgott, hogy ne birizgálják a haját.
-Jól vagy? - nyomott egy puszit a világos tincsekre.
-Alszok. - dörmögte.
-Elmenjek? - kérdezte Jimin, mire választ nem kapott csak az idősebb megszorította egy pillanatra - Akkor maradok.
-Kookh. - hallotta Jimin a másik ágyról - Kookie.
-Hmm? - válaszolt a legkisebb.
-Felkelek. Jössz te is?
-Igen. - felelt jóval álmosabb hangon, mint Jin.
Együtt másztak ki az ágyból, Jungkook pedig azonnal ki is sétált a szobából, míg Jin beágyazott, majd követte. Végül az idősebb a konyhában kötött ki és reggelit kezdett csinálni magának mialatt a legfiatalabb bebotorkált Hoseokékhoz.
-És mikor kapom meg az ajándékom? - kérdezte V, miközben Kook belépett az ajtón.
-Majd, mikor ajándékozunk. - igazgatta a maga mellett fekvő haját Hope, miközben felkönyökölve támasztotta fejét - Szia Jungkookie. Felébredtetek.
-Jin reggelit csinál. - csukta be maga mögött az ajtót.
-Ezt jó hallani.
-Szia Kookie! Nem akarja elmondani Hoseok, hogy hol az ajándékom. - fordult a jövevény felé V, ezzel pedig hátát mutatta párjának.
-Nekem sem mondott semmit Jin este. Pedig próbáltam faggatni. - ült el az ágyuk mellé a földre.
-Majd időben megtudjátok. Ezért hívják meglepetésnek. - ölelte át Taehyungot Hoseok és magához húzva nyomott egy forró csókot annak nyakába.
-Azért elkezdjük keresni hyung?
-Persze.
-Mi? - kerekedtek el J-Hope szemei - Keresni?
-Igen. - mászott ki a az ágyból V - Remélem jó helyre dugtad édesem. - puszilta meg visszafordulva párját Taetae, majd Kookokkal felkerekedtek és ajándék után kutakodtak.

Az egész nap így telt. A kicsik a csomagokat keresték, akikhez Jimin is csatlakozott, ám ahogy telt az idő, mindenkinek kötelezően Jin szolgálatába kellett állnia. Takarítást rendelt el, mielőtt kibontják a fát és ebből nem engedett, ezért hosszú vitázás után végül mindenki a szolgálatába állt, bár eltérő lelkesedéssel. Viszont azzal biztatta a fiúkat, hogy ha készen vannak jöhet a fa, a díszítés és ami számukra a legfontosabb volt, az ajándékok. Így tényleg belefogtak a rendrakásba és a takarításba, heten pedig egész gyorsan haladtak. Még délután elő tudták venni a díszeket és felállítani a fát, így a legkisebbek boldogan vették át az irányítást, ami a dekorálást illette.
-Legalább a csúcsdíszt had én tegyem fel. - csomagolta kis Hoseok az említett tárgyat.
-Jó, de csak azt. - kutakodott Kook a többi kellék között.
Hope meg is próbálta, amit szeretett volna, de alacsonynak bizonyult a hatalmas fához.
-Nem érem fel. Ahh! Valaki segítsen! - nyújtózkodott továbbra is.
-Hozok egy széket majd arról. - segített neki RM - Erre állj fel, csak le ne ess.
-Nem fogok, köszönöm. - mászott fel - Így jó?
-Kicsit ferde. - jegyezte meg Jin.
-A tűlevelek miatt. Letéphetem?
-Persze. Igazítsd meg! - magyarázott tovább Jin, miközben a kicsik lassan telerakták a fát a gömbökkel.
A fiatalok szorgos munkájának a többiek persze örültek, hisz így ők pihenhettek a hosszú rendrakás után és dirigálhattak a kicsiknek, amit Suga lelkesen meg is tett.
-Jó'van most már hallgass el! - szólt rá Jimin.
-A hyungod vagyok tessék tisztelni. - dirigált továbbra is a kanapéról.
-Na majd az ágyban lerendezzük ezt, csak legyünk kész.
-Nem csak tőled függ, hogy mi lesz este.
-Erősebb vagyok nálad hyung. - sétált Sugához Jimin - Csak felkaplak, bedoblak az ágyban és a We wish you a Merry Christmas nem Happy New Year-rel fog végződni, hanem fuck you all day-el. - vigyorgott alsó ajkába harpva.
-Na majd meglátjuk még ezt. Nagyon szemtelen vagy ám.
-Mert megtehetem.
-Azt csak hiszed. De előre szólok. - állt fel - Csúnya sérüléseid lesznek, ha erőszakoskodsz.
-Szeretem mikor ellenkezel. Olyankor vadabb vagy.
-Szóval szereted ha ütlek, karmollak és harapdállak. Beteg vagy ember.
-Jaj, ne itt beszéljétek meg a hálószobai dolgaitokat! - szólt rájuk Jin - Itt vannak a kicsik is.
-Ő is kicsi. - válaszolt Suga - Mellesleg mintha a gruppenek után, meg amiket ti szoktatok művelni azok után számítana ez a kis beszélgetés. - folytatta, miközben Jin teljesen belepirult.
-Ne veszekedjetek már pont ma. - csatlakozott Hopi is - Fejezzük be a fát és ajándékozzunk! - mosolygott.
-Az enyém még be sincs csomagolva. - jegyezte meg a leader.
-Az cink haver, nekem már rég készen van.
-Akkor ne gyertek be a szobába.
-Nekem sincs még meg! Nam csomagolhatok veled? - ment utána Jimin.
-Hát..... jó, de ha a tied jön kidoblak.
-Rendben. - tűntek el.
Míg ők csomagoltak Hopi és Jin lenyugtatta Sugat, így kicsit kedvesebb hangulatban telt a délután, ami lassan átcsapott estébe. A két kis későnek még volt ideje megcsinálni ajándékaikat, majd amint a fiatalok végeztek a fával mindenki be is pakolt alá. Végül rengeteg minden került a fa alá, hiába beszéltek össze és vettek csoportosan is többeknek, így is sok meglepetés gyűlt össze, amit Kook hatalmas lelkesedéssel fogadott és kezdett is bontogatni. Még Taetae ajándékát is megnyitotta a nagy loholásban, de még időben le lett állítva. Persze ők örültek a legjobban mindennek, ám a többiek is kaptak olyan személyre szóló ritkaságot, amit nem bírtak szó nélkül hagyni. Így kora este mindannyian a fa körül lebzseltek és új szerzeményeiket vizslatták, míg el nem hangzott az "Éhes vagyok" mondat. Erre persze Jin azonnal felkelt, majd szép lassan mindenki bevonult szobájába, vagy nekilátott esti dolgainak.
-Kookie! - mászkált a dormban Jin - Kookie!
-Nincs meg? - találkozott össze Hoseokkal.
-Nem. Már mindenhol megnéztem. A cipője itt van, de őt nem találom.
-Tae is eltűnt.... vagyis nem láttam már egy ideje. Tuti együtt csinálnak már megint valamit.
-Biztos. De hol? Kész a vacsija. - beszélgettek a konyhában míg a két jómadár máshol tengette perceit.
-Hagytam cetlit Hoseoknak, hogy keressen meg. - sugdosta Jungkooknak V, amint igyekeztek elrejtőzni a fa alatt, ami már sötétben állt és csupán az égősor adott fényt.
-Én nem szóltam Jinnek. Kellett volna?
-Lehet. Úúú, jön valaki. Maradjunk csendben. - halkultak el és csak a megjelenő lábakat nézték, miközben beszélgetésüket hallgatták.
-Hát akkor ma este mi lesz? - kérdezte Hopi, amint beértek a nappaliba.
-Nem tudom. Ha Kook nem kíváncsi rám akkor..... van hely számomra az ágyadban?
-Mi? - lepődött meg Jungkook, de Tae visszafogta.
-Csapda. - próbált a lehető leghalkabban mondani, de nem vették észre, hogy a két idősebbnek feltűnt az enyhén megingó karácsonyfa, így már biztosak voltak benne, merre lesznek a kicsik.
-Hozzám bármikor jöhetsz tudod. Azóta is arról álmodozom, amit megígértél.
-Hát.... nekem is eszembe jutott párszor. Most pedig Karácsony van. Plusz ajándék neked. - lépett közelebb a rapperhez Jin.
-Imádom ezt a Karácsonyt. - mosolygott Hopi, amint az idősebb a nyakába karolt.
-De Jiiiiiiin! - mászott ki a fa alól a legkisebb - Neeeeeee.
-Na előkerültél. - nézett le rá a legidősebb és mosolygott.
-Ahh Kook, elrontottad. - bújt elő V is.
-Taetae! - ölelte meg Hoseok - Tudtam, annyira tudtam.
-Elrontotta Kookie a meglepim.
-Dehogyis. Gyere! - nyúlt lábai alá Hoseok, V pedig ijedtében nyakába csimpaszkodott, miközben Hopi felállt vele - Most meglephetsz. - sétált a fiatalabbikkal.
-Hova megyünk?
-Tippelhetsz szerelmem. - vigyorgott.
-Reggel találkozunk Kookie!
-Jó éjt!
-Mért bújtál el? - ült sarkaira Jin a kicsi előtt.
-Meglepetés akartam lenni. Tae mondta, hogy ő tervezte Hoseokkal, de ha ketten bújunk jobb lesz. Akartam masnit rakni magamra, de hirtelen nem találtunk.
-Ez elfogadható és aranyos indok. Ezért jár egy csók. Kis jutalom. - tapadt a legfiatalabb ajkaira.
Annyira imádták egymást, hogy végül percekig elmerültek a másikban, Kook pedig lassan az idősebb nyakába karolt és annak ölébe mászott, amint Jin törökülésbe helyezkedett, ezzel pedig kényelmesebb pozíciót biztosítottak maguknak. Ám nem volt nyugtuk, mert egyszer csak hatalmas trappolás kíséretében valaki felkapcsolta a villanyt.
-Nem vagyok a játékszered! - zuhant a kanapéra Suga és vitatkozott.
-Nem is mondtam. Bocs fiúk. - vette észre a fa mellett fészkelő párost Jimin.
-Lefoglaltam a nappalit. - lihegett Jin, miközben Kook a nyakába bújt zavarában.
-Tudom, csak egy perc.
-Nem Jimin! Én nem megyek veled vissza a szobába.
-Hyung kérlek. Had kárpótoljalak.
-Nem. Akkora egy fasz vagy, ha azt hiszed, hogy a tulajdonod vagyok.
-Én ezt nem mondtam.
-Jimin, majd én. - jelent meg Rapmon - Hyung gyere vissza, ne zavard Jinéket!
-Nem leszek Jiminnel egy szobában ma este.
-Nem is kell.
-Mi?! - lepődött meg Jimin.
-Menj vissza! - küldte el a leader, a másik pedig szót fogadott - Te pedig gyere Suga. Jinéké a terep.
-Hmm... - nézett Suga a legidősebbre, aki Kook hajába hajolva pislogott rá szeme sarkából - Jó! De csak Jinék miatt.
-Köszönöm. - hunyta be szemeit a legidősebb, miközben végre újra magukra maradtak, Rapmon pedig még le is kapcsolta a villanyt nekik, hogy úgy folytassák, ahogy Jin eltervezte.
-Lefoglaltad a nappalit? - emelte fel fejét Kook és az égők fényétől csillogó szemekkel pislogott a legidősebbre.
-Igen. Gondoltam a fa fényénél romantikus lesz. Zavar?
-Nem. Ez tényleg különleges lesz. Köszönöm. - csókolta meg az idősebbet.
Jin lassan újra csak a kisebbre kezdett koncentrálni, miközben remélte, hogy már nyugtuk lesz, így bátrabban viszonozta Jungkook mozgását. A másik pólója alá nyúlt, majd lassan felsimítva két oldalán kezdte vetkőztetni a fiatalabbat, aki készséggel vetkőzött. Amint megszabadult felsőjétől Jin elfektette a földön majd nyakától kezdett lassan lefelé haladni csókjaival.

-Jó ajándék voltam? Bár a csomagolásom hiányzott. - terült el a puha ágyon V.
-Tökéletes voltál. - zárta be az ajtót Hopi - A csomagolás meg sok is.
-Sok? - pislogott a fiatalabb, amint a másik lassan fölé mászott.
-Igen. Minek ennyi ruha? De nem baj. Szeretlek vetkőztetni.
-Ohh. - nyelt egyet Tae - Nem lesz sok dolgod ne aggódj. - mosolygott sunyin alsó ajkába harapva.
-Pont tökéletes. - Támaszkodott meg Taetae feje mellett Hoseok és lassan megcsókolta - Finom vagyh. - hajolt füléhez és onnan folytatta útját lefelé, egészen a pulcsi alól kikukucskáló kulcscsontig.
-Szeretem mikor odacsókolsz. - hunyta be szemeit a fiatalabb, fejét pedig teljesen hátrahajtotta, hogy kicsit se legyen útban a másiknak.
Hoseok V hasát kezdte simogatni pólója alatt, míg a másik ruhán keresztül fogdosta a felette elhelyezkedőt. Fenekére markolt, majd jobban felhúzta lábait, hogy az idősebbnek kényelmes helye legyen azok között. Imádta párja formás fenekét, aki hamarosan feltérdelt majd lekapta felsőjét. Azonnal Taetae mellbimbóit vette kezelésbe miután feltűrte annak ruháját is, és fogait sem nélkülözve kényeztette a másikat, akit az elmúlt egy hónapban még jobban kiismert. Főleg ami a hálószobai szokásait illeti. V önként vetkőzött, ami Hoseokot meglepte, az pedig még furcsább volt, hogy rögtön nadrágjától is elkezdett megszabadulni.
-Hova sietszh? - emelkedett fel Hopi és újra V mellett támaszkodott.
-Szűkh.
-Ennyitől? - kerekedtek el az idősebb szemei, de a kisebb ettől annyira zavarba esett, hogy inkább csak elpirult, de választ nem adott.
Inkább segített vetkőzni a fiatalabbnak, majd mikor már csak egy boxer volt Vn, Hoseok felkelt és a szekrényhez sétálva kiengedte saját nadrágját is. Elővette az elmúlt hetekben beszerzett kis kellékeket, majd visszatérve az ágyhoz ő is levetkőzött. Csupán egy-egy alsónadrág választotta el kettejüket, Taetae pedig összekulcsolta lábait az idősebb csípője körül, így érezték egymás nagyságát. Míg kezével újra meg újra felfedezte a már jól ismert testet, száját nyögések hagyták el, amint Hopi profin használta nyelvét és céltudatosan szórta csókjait.

-Én nem fogok ma itt aludni. - mérgelődött Suga, amint visszaértek szobájukba.
-Had kárpótoljalak hyung. - ült az ágyon Jimin és már szabályosan könyörgött.
-Nem érdekelsz. Nem is hallak.
-Suga nyugalom. Épp felajánlja szolgálatait. Mért nem fogadod el?
-Nem becsül, akkor én mért tegyem?
-Mert odáig van érted.
-Ez igaz. - helyeselt Jimin.
-Nem érdekel. Ma a saját szobámban alszok.
-Akkor miattam maradj! - kapta el csuklóját Rapmon, amint a másik már távozni készült - Én sem tölthetem veled ezt az estét?
-Töltsétek együtt.
-Aaaaahh! Most lett elegem! - szorított rá a másik kezére, majd az ágyhoz rángatta, amin Jimin azonnal arrébb is mászott, hogy legyen helyük.
-Milyen jó, hogy kinyitottam. - mosolygott, miközben a leader leteperte Sugat.
-Engedj el! Nem teheted ezt velem!
-De igen. Olyan hülye vagy pont ma este. Állandóan csak magadra gondolsz, de ma nem hagyom. Nem hagyom, hogy miattad szomorkodjon Jimin. Úgyhogy ha tetszik, hanem, ma este itt töltöd az éjszakád, és nem alszunk. - harapta meg nyakár Nam.
-Ne! Megint nyomot hagysz és sminkelhetnek! Ez fáj Nam!
-Nem érdekel. Jiminnek pont ennyire fáj, hogy ilyen vagy.
-Ez igaz.
-Engedjetek!
-Nem! - szorította le kezeit Rapmon - Ne is álmodj róla.
-Hát ne is. - jelent meg Jimin is végre és megcsókolta Sugat. Vagyis megpróbálta - Áááá. Megharaptál. Ez fájt.
-Megérdemled.
-Gonosz vagy! - szólt bele Rapmon, majd ő is bepróbálkozott.
Őt már nem merte ilyen erővel fogadni az idősebb, de azért próbálkozott, ám a leader jól viselte, túlságosan is. Addig küzdött míg le nem nyomta nyelvét a másik torkán. Amint pedig elérte célját el is vált tőle. Jimin segítségével leküzdötték róla felsőjét, miközben még mindig ellenkezett. Rapmon ráfogott nadrágján keresztül férfiasságára, hogy kicsit csitítsa, majd amint az meglepődött, Jimin újra letámadta csókjával.
-Eddig olyan kedves voltál velem, ha szexről volt szó. Most mért nem?
-Tiszteletlen voltál.
-Máskor is az vagyok. Tudom, hogy más a baj, de majd Nammal elfeledtetjük. - kapta el újra az idősebb ajkait, miközben a leader szinte teljesen levetkőztette.
Suga Jimin szájába nyögött, amint megérezte Rapmon kezét saját hosszán, de a fiatalabb csak nem engedte el nyelvét, ezért pólója alá nyúlva kezdte őt is kényeztetni az idősebb.
-Beadod a derekad? - engedte el Jimin, majd mosolyogva kérdezett.
-Csak egy kicsit. Ahh...... Namh! - nyögött fel, mikor a leader szájával kezdte kényeztetni hyungját.
-Nagyon jó dolgod van. - vetkőzött kicsit Jimin is, majd Suga nyakát vette célba.
-Aaahh! Te is nyomot hagysz? - tolta el a kisebbet, amint az fogat élesítette hófehér bőrén.
-Nem csak az övé vagy. - vigyorgott.
-Én senkié se, AHH, vagyokh! - nyögdécselt, amint Rapmon egyre jobban végezte dolgát.
Érezte, hogy ha a másik így folytatja, akkor rövid estéjük lesz, ám a leader figyelt. Már jól ismerte Suga hangjait, így tudta, mikor kell lassítania. Mielőtt kiengedte volna szájából a másikat, saját nadrágjától kezdett megszabadulni. Végül már csak levételéhez ált föl pár pillanatra, majd Yoongi lábait felhúzva kezdte felkészíteni a másikat.
-Ahhh. Mindketten kínoztokh. - lihegett - És nem értitekh... hogy mért mennék.
-Ebből neked csak jó származik. - simogatta Suga péniszét Jimin, miközben ajkait nyalogatta.
Már nagyon szerette volna ölébe venni a másikat, de még igen messze járt tőle, így csak vékony ujjait élvezhette, amint tincsei közé túrtak, majd meghúzták haját.
Jimin felnyögött, ahogy az idősebb tépni kezdte, végül pedig újra egymás szájában kötöttek ki, miközben hangjukat hallatták. Rapmon eközben egyre több ujjal melegítette be a másikat, majd mikor már nem bírta nézni társait, beleszólt dolgukba.
-Gyere hyung az ölembe. - ültette fel Sugat és ölébe is vette azonnal, aki így nyakába karolt.
-Kérem a kezed! - térdelt mögé Jimin, mire az idősebb a szokásos módon kulcsolta össze ujjait a fiatalabbal, pont úgy ahogy kérte. Így már rajta támaszkodott és neki dőlt, bár így is közel volt Rapmonhoz. A megszokott módon szorították be maguk közé társai és lassan beleült fiatalabb társa merev férfiasságába, aki alig szabadult meg boxerjától.
-Ahhh! Namhh! - nyögött fel - Siettél. - szorította össze szemeit.
-Nem bírtam. Sajnálom. - fogott csípőjére, amint lassan teljes mértékben elfoglalta helyét - De lazíts hyung. Menni fogh. - kapkodta a levegőt, amint Suga szorította.
Megmozdította csípőjét, mire az idősebb nyögdécselni kezdett, de nem állt meg. Míg Jimin csókolgatta vállát és harapdálta fülét nyugtató szavaival, a leader igyekezett figyelni az ölében ringatózóra, így lassan az kezdte megszokni a másikat.
-Huh! - emelte fel fejét Jimin - Halljátok? Jó a parti a nappaliban is. - mosolygott, mert Jungkookot vélte felfedezni, ahogy az Jin nevét nyögi.

-Seokjinh.... Seokjinh....... hahhh! - markolászta Jin széles vállait a legkisebb, az pedig fölötte támaszkodott.
-Ohh Jungkookhh.... - érintették össze homlokukat, miközben a legidősebb továbbra sem lassított - Boldog Karácsonyth! - lihegett és nyögött fel, amint már nem sok volt hátra.
-Ez ahh..... leg..... - küzdött a szavakkal - legboldogabbh! - karolt Jin nyakába és behunyta szemeit, amint rutinos társa már minden egyes alkalommal elérte legérzékenyebb pontját.
Nem bírta tovább. A legidősebb szavai adták meg az utolsó löketet, amitől végül elélvezett párja alatt és elakadt lélegzete. Megfeszültek izmai, miközben Jin lassított és a kisebbet figyelte, ahogy átjárja testét az orgazmus minden hulláma, amit még sikerült elérni. Jin imádta ezt a látványt, mely az utóbbi időben egyre többször tárult szemei elé és nem bírt betelni. A kicsi izmai gyönyörűen kirajzolódtak, majd hevesen emelkedett mellkasa, lassan pedig újra kinyíltak csillogó szemei, amikkel ahogy megpillantotta párját, az a tekintetétől ért a csúcsra. Jin még levezette erejét, ám ez Jungkookot cseppet sem zavarta. Szerette érezni magában a másikat, mert így olyan volt mintha egyek lennének, ez pedig elég nagy szó kettejük között a korkülönbség miatt.
-Mond, - nyelt egyet Jin, hogy visszajöjjön hangja - hogy nem csalódtál. - könyökölt le Kook feje mellé két oldalt.
-Mért csalódtam volna?
-Nem volt túl romantikus? Tetszett? - pislogott lassan a kisebb szemeibe.
-Nem volt. Ne aggódj. Ez tetszett. Nagyon jó ötlet volt.
-Ennek örülök. - mosolygott, majd egy gyors csókot nyomott édes kis ajkaira.
-Megéheztem. - szólalt meg pár perccel később Jungkook.
-Biztos kihűlt már a vacsid. Majd megmelegítem. - ült sarkaira és lassan elhagyta a kisebb testét.
-Köszönöm. És.... foglaltál még szobát mára? - zárta össze lábait, majd oldalára feküdve pillogott felfelé hyungjára.
-Csak az én szobám lesz a miénk száz százalékban.
-Akkor hozz még több ehető dolgot majd. - ülte fel - Én pedig nem öltözök fel feleslegesen.
-Biztos? - lepődött meg Jin.
-Igen, teljesen. Siess! - állt fel és meg is indult a sötétben Jin hálója felé.
A legidősebb nagyot nyelt a gondolatra, hogy Kookie kicsit sem akar pihenni, ráadásul ruha sem lesz rajta még jó darabig, így készülve a mozgalmas estére húzta fel boxerját és kezdte melegíteni Jungkook vacsoráját.

-Kényelmesen ülsz? - aggódott Hoseok, amint mélyeket lélegezve feküst az ágyon, csípőjén Vvel, aki éppen csak elfoglalta helyét.
-Igenh. - mozdult meg - Ügyes vagy. Nem is fájh. - lihegett és lassan kezdett lovagolni párján.
-Szeretem ezt a pózt. Olyan szép vagyh. - sóhajtozott - És olyan jó érzés. - fogta meg Tae csuklóit és mellkasára húzta azokat, hogy ott támaszkodjon inkább a másik.
-Én is imádomh. - kezdett gyorsítani nyögdécselései közben.
Tudta jól, hogy ha azonnal magának keresi az élvezeteket, akkor Hopi nagyon lemaradt, így inkább először őt szerette volna a végletekig húzni. Olykor rászorított párja férfiasságára izmaival, ezzel pedig mély morranásokat csalt ki belőle, majd mikor vándorló kezei újra megállapodtak mozgó csípőjén tudta, hogy Hoseok egyre jobban élvezi lovaglását. Amint megszorította már teljesen biztos volt benne, hogy a másik kezdi elveszíteni józan eszét, ezért megkereste a számára legélvezetesebb szöget, majd ritmusos nyögdécselésbe kezdett, amint az idősebb férfiassága elérte a legérzékenyebb pontot testében.
-Hoseokhhh! - sóhajtott fel V és már nem bírta tovább.
Zavarba esett Hope kíváncsi ám élvezettel teli tekintetétől, így behunyt szemekkel mozdult utoljára, legalábbis azt hitte. Kezét saját péniszére kapta, mert nem szerette ha mindent miatta kellett lecserélni, miközben fejér hátraejtette és nagyokat sóhajtva elélvezett. Ám hiába lassított, Hoseok erőteljes kezei irányították tovább csípőjét, miközben ő maga az idősebb mellkasára támaszkodott.
-Hoseokhh, hahhh, lassítsh szerelmemh. - kérlelte a másikat, mert szeretett volna egy kicsit magához térni, de nem volt rá ideje.
-Mindjárthhh! Hah Taetaeh! - szorította meg a másikat és Taehyung biztos volt benne, hogy ennek nyoma fog maradni, majd pár pillanattal később Hoseok már engedett is. Lassított úgy, ahogy V kérte, kezei pedig végigsiklottak combján. - Huhhh.... jól vagyh? - lihegett.
-Igenhh. Csak..... kicsit megszédültem.
-Rosszul érzed magad? - ijedt meg Hopi.
-Nincs bajom. - mosolygott - Mástól.
-Ohh. Ennyire jó volt?
-Csináljuk újra! - emelkedett fel Hoseokról, hogy újrakezdhessék kis játékukat.
-Adj egy kis időt! - ült fel és megsimította V arcát - Aztán jöhet minden, amit csak szeretnél.
-Pihenj csak. - csókolta meg Taehyung, miközben nyakába karolt, Hope pedig átölelte derekát.

-Ahhhhh Yoongi! - élvezett el Rapmon a másik testében.
-Folytasd még! - karolta át egyik kezével a leader nyakát, miközben másikkal még mindig Jimin ujjait szorongatta - Majdnem dupláztál.
-Telhetetlen vagyh. - harapta meg Suga alsó ajkát Nam.
-Ez nem igazh.
-Ó, dehogynem. Most Jimin jön. - harapott nyakába is, ám ezúttal lágyabban, mint az elején - Kapaszkodsz? - nyúlt lábai alá Nam.
-Igen. Itt szorítom az ujjaithhh. Te mért vagy ekkorahh?! - érezte meg a legfiatalabbat bejáratánál, majd saját testében, és meglepődött.
-Mert itt húzol. - súgta fülébe - Szemem láttára élvezel el, mit vársz? Majd felrobbanok. - próbálta biztos pozícióba kényszeríteni társát.
-Érzem ishh. Haaahhh. Szinte lüktetsz.
-Akkor nem csak képzeltemh. - sóhajtozott már visszafojthatatlanul Jimin.
Suga ezúttal a leader vállaiba kapaszkodott, aki olyan közel térdelt hozzájuk, amennyire csak tudott. Yoongi hófehér bőrét bombázta csókokkal, mialatt saját hosszán mozgatta ujjait.
-Hogy lehetsz ilyen fehér? - puszilt kulcscsontjára, miközben az idősebb csak nyögött, de válaszolni már nem volt képes.
Jimin kezei csípőjén elterelték figyelmét, mert olyan mozgásra késztették, amitől második orgazmusát érezte már a küszöbön, de a fiatalabb valahogy elérte, hogy csak érezte, viszont nem élte át. Ám Sugát nem zavarta. Szeretett szexelni izmos társával, és bőrén tapasztalni erőteljes fogását, miközben nemesebbik része éppen azon volt, hogy neki okozzon örömet.
-Bocsáss megh! - nyögte egyenesen fülébe a fiatalabb - Ne haragudjh! - vette ajkai közé a másik porcos szervét.
Szeretett volna válaszolni, ám inkább csak előrébb dőlt, mert élvezni akart, utána pedig leszidni a kisebbet, amiért pont szex közben hozza fel a témát, nem pedig utána.
-Ne haragudjh! - húzta teljesen magára hyungját Jimin, az pedig érezte, amint második társa is megtölti testét.
-Meg ne merj állni! - mordult rá mikor érezte, hogy a fiatalabb lassít.
Erre persze Jimin tudta, hogy hiába élvez ő, Suga még nem, így igyekezte összekaparni maradék erejét, hogy hyungja az általa imádott második orgazmusát is átélje. Tudta jól, hol keresse gyenge pontját és azonnal meg is találta, amit Yoongi egy nyögéssel jelzett.
-Ott! Csak egy kicsit! - vetette hátra fejét, Nam pedig nyakára csókolt.
-Ne kíméld! - jegyezte meg a leader mosolyogva.
Nem is tette. Csak pár mozdulatra volt energiája, de az elég is volt, hogy Suga az este folyamán másodszorra érjen a csúcsra. Amint felnyögött az élvezettől Jimin megkönnyebbült. Nem tudta volna tovább teljesíteni kéréseit, mert még a saját orgazmusán sem volt túl és pihennie kellett.
-Hohh fiúkh! - lihegett Suga - Mégh!
-Nem megy hyungh! - hajtotta fejét a legidősebb vállára Jimin - Adj öt percet.
-Nam?
-Elfáradtam én is. Had igyak.
-Szarok vagytok! - ült az ágyra Yoongi, amint Jimin kiemelte öléből és elterült azon.
-Te könnyen beszélsz, mi emelgetünk. - beszélt vissza Nam, mert Jimin nem mert. Nem akart kockáztatni még egy vitát.
-Akkor lovagolok. Jimin. - fordult felé - Te fekszel, szuper.
-Ne, várj!
-Bemelegítelek én. - vette kezébe a fiatalabb férfiasságát.
-Ne! Fáj hyung. Ahh. Ez még rossz. Várj egy kicsit. - fogta le kezeit.
-Ahhj milyenek vagytok. Jó! Kaptok tíz percet, míg hozok inni.

-Szép estét srácok. Mit kerestek itt. - ért ki Suga Jinhez és Hoseokhoz a konyhába.
-Kooknak melegítettem a vacsoráját. Hát te? - kérdezett vissza Jin.
-Csak vízért jöttem. Van nagy bontatlan üveg?
-Van még egy a hűtőben. - informálta Hopi, majd folytatta - Hogy telik az este nálatok?
-Nálunk?
-Hát.... én azt hittem, hogy kibékültetek.
-Fogjuk rá.
-Akkor ti jól megvagytok?
-Nem mi. Nincs többesszám. - mosolygott a fiúkra - Na rohanok vissza. - hagyta ott társait.
-Remélem úgy értette, ahogy gondolom. - jegyezte meg Hoseok.
-Mért, hogy gondolod? - pislogott rá Jin. Ő semmit sem értett.
-Hát..... hogy ők egyek. Mert ezt Tae is sokszor mondja szex után.
-Ahh.... remélem így gondolja. Ma nagyon mérgesnek tűnt. - pakolászott.
-Jah..... hyung. Te is szoktál gyönyörködni Kookban?
-Ezt hogy érted? - nézett társára.
-Hát hogy én este, mikor Tae elalszik még szoktam nézni. Olyan édesen alszik és ahogy szuszog! Elolvadok tőle. Neked szokott ilyen lenni? - támaszkodott meg a pultok Hopi.
-Igen. De azt hittem egyedül vagyok vele. Reggelente mindig korábban kelek, mint Kook és olyankor nézem, ahogyan alszik. Kis cuki pofijával reggelente néha tényleg olyan, mint egy kis nyuszi. - mosolygott és összeszedte a kicsi vacsoráját.
-Ezt jó hallani. Na megyek én is vissza. Tae már biztos nagyon vár.
-Jah, én is megyek. Lekapcsolnád a villanyt kérlek? - ügyeskedett teli kézzel.
-Mire ez a sok kaja? - segített neki Hoseok.
-Kookie kérte.
-Ahh..... értem. Csak.... akkor halkabban majd egy picit.
-Mért? - kerekedtek el szemei - Hallottál minket?
-Csak Kookot, - vigyorgott Hopi - amint a nevedet nyögte.
-Ohm.
-Biztos nagyon jó lehetsz.
-Köszönöm. Jó éjt! - tűnt el gyorsan szobájában.
-Jó éjt. - mosolygott még magában Hopi.
-Pszt! Hoseokh! - szólt V halkan - Jössz?
-Megyek már szerelmem. Megyek. - rohant vissza hozzá a hálóba.


(Huhh na ennyi! Nem olvastam át, mert nagyon késő van, holnaptól meg 10órázok nagyjából 4 napig. Szóval, majd talán utána átolvasom és javítom, addig ezt kell élvezni. Biztos van elírás, nézzétek el, mert ez nagyon hosszú lett. Mindenesetre remélem tetszett, a második részt pedig tényleg átírom majd, nagyon. Még egyszer: Jó olvasgatást! Aztán majd jövök. Jan 5.-én pedig tessék nekem szurkolni, hogy átmenjek, különben...... súlyosabb dolgok fognak történni :( Szóval küzdeni megyek! De elég a kettes is XD Boldog Karácsonyt, kellemes ünnepeket, SZIASZTOK 2015re :D )
("-Nem mi. Nincs többesszám. - mosolygott a fiúkra - Na rohanok vissza. - hagyta ott társait." mondta Suga, mert "-Hát..... hogy ők egyek. Mert ezt Tae is sokszor mondja szex után." Szóval happy van nyugi :3 )

Taehyung Fandom Project

Sziasztok!

Elértünk ide is. Az év utolsó szülinaposát szeretnék most köszönteni az eddig megszokott módon. Küldjetek a Fandomnak képet MAGATOKról Boldog Szülinapot felirattal, ami magyarul sé angolul si szerepel rajta. Mellőzzétek a szeretlek, meg imádlakot, mert azt úgyis visszadobják és ha kicsúsztok a határidőből, így jártatok.

De minden információ megtalálható a project eseményénél.

Link

Rap Monster hentai oneshot

Harmadékfél szemszöge



Rap Monster épp pakolt bőröndjébe, hogy Amerikába utazva fejezze be szólóalbumját néhány barát segítségével, miközben a többiek épp búcsúzkodtak tőle.
-Ugye hozol majd édességet? - tért a lényegre Jungkook.
-Ha adtok pénzt, hozok. De van egy korlát.
-Tudom. De adok. - pattant fel, hogy előkerítse tárcáját.
-Nekem autogramokat hozhatsz. - jegyezte meg Suga - De csak valami különleges kiadású albummal együtt.
-Na ezt nem garantálom hyung. - húzta össze a cipzárt bőröndjén.
-Bezzeg a maknaenak hozol nasit.
-Mert azt tudok. Albumot nem fogok kikönyörögni csak neked. - nézelődött még cuccai után.
-Kár, hogy nem mehetek veled. Pedig úúúúúgy találkoznék Tonyval. Rég láttam már. - nyafogott Jimin - Hívd meg ha találkozol vele.
-Majd meglátjuk.
-Itt vagyok. Ennyim van. Ebbe amennyi csak belefér. - adta oda pénzét a leadernek.
-Az sok lesz. Nem akarok plusz bőröndöt fizetni Kook.
-De hozz édességet!
-Diétán vagyunk Kookie. Ne akarj édességezni. - szólt bele Jin.
-Azért hozok egy keveset. Majd titokban befaljuk. - rakta el a legkisebb pénzét - Azt hiszem mindenem megvan. - ellenőrizte le, majd megfogta csomagját - Akkor megyek. - indult ki a lakásból.
-Azért hozhatsz valami szuvenírt. - követte Jin.
-Igen! Valami kis cuki plüsst mondjuk. - szólalt meg végre V is.
-Majd meglátjuk. Nincs végtelennyi helyem meg pénzem.
-Most adott Kookie.
-Ne az én pénzemből akarj magadnak plüsst. - reklamál Jungkook, mert hallotta ám miről folyik a diskurzus.
-Jó, majd lesz valami. - öltözött fel Ramonster - Na akkor mentem, aztán jövök pár nap múlva.
-Vigyázz magadra és írj. - nyitotta ki neki az ajtót Jin.
-Fogok. Sziasztok srácok!
-Sziaaaaa! - köszöntek el egyszerre.
A leader még az utcán is hallotta, amint a fiúk kilógtak az ablakból és sorolták neki a jó kívánságokat, de főleg azokat, hogy miket szeretnének kapni.

Hosszú utazása során végig az albummal foglalkozott. Tudta, hogy most lesz egy új ember is, akinek már elég nagy neve van a zenei világban és Rapmon is rajongott érte, ezért igyekezte a legjobb dalait összeszedni. Úgy érezte nem elég jó, de nem tudta mit javíthatna, vagy hogyan. Hiába küzdött, nem érezte magát elég jónak, ám nem tudott mit csinálni, így inkább aludt is az út alatt hátha majd felébredve meglesz a szükséges ihlet. Sajnos azonban nem így lett és még leszállás után sem volt egy épkézláb ötlete sem. A reptéren persze segítőkezek fogadták, de ő csak belefeledkezett saját munkájába, így csak hagyta, hogy elvigyék a hotelig, de nem is nagyon figyelt másra. Hulla fáradtan pakolt le és legszívesebben megint aludt volna, de sajnos Amerikában épp reggel volt, nem este, így kénytelen volt dolgozni menni. Csupán zuhanyozni volt ideje, majd az ideiglenes melléhelyezett kis segéddel indult a stúdió felé, ahol egy jó barátjával volt megbeszélve a találkozó.
-Na milyen volt az utad? - üdvözölte Slow Rabbit a folyosón, mert már ott összefutottak.
-Hosszú és fárasztó.
-Nem aludtál?
-De, de kevésnek bizonyult. Látom te is fáradt vagy. - sétáltak tovább.
-A kávé már a kezemhez nőtt. - mosolyodott el Rapmon észrevételén - Van egy kis meglepetésem.
-Nekem?
-Igen. - értek az ajtóhoz -Tudom úgy volt csak holnaptól ér rá, de ma úgy hívott fel, hogy ihletett kapott és bejöhetne-e ide. Mert akkor már marad is, meg jól fel tudja venni, amit kitalált és nem kell az ismerősöket zaklatni sem miatta.
-Máris itt van? Mért nem szóltál? Akkor jobban összeszedem magam.
-Nem tartottam olyan hihetetlenül fontosnak. Na de csöndben, pont alkotott mikor kiugrottam és nagyon elmerült benne. - nyitott be.
Rapmon azonnal izgulni kezdett, de fölöslegesen, mert Minnie annyira koncentrált a nagy fülessel fején, hogy fel sem tűnt neki a nagyobb létszám. Csak hallgatta a zenéjét, majd alakított rajta még.
-Szerintem ne zavard meg míg nem végez, de mindjárt felkeltem a transzból. - ült le Rabbit, majd a kávét betolta Minnie elé, aki ugyan egy icipicit felé fordult, de szemei továbbra is a monitort figyelték.
-Nem akartam. Alkot, ilyenkor én sem szeretem, ha zavarnak. Hagyjad nyugodtan. - foglalt helyet RM is az egyik még szabad széken, majd elkezdte kipakolni laptopját.
-Hahó, kislány! - integetett a lány szeme előtt, de nem ért el csupán annyit, hogy az morcosan lökte arrébb a zavaró ujjakat - Itt van Rapmon! - húzta el a füles egyik felét Minnie fejétől, majd mondata után el is engedte.
-Ne máááár! - igazította meg fején a kütyüt és Rabbit felé fordult - Most ezt mért kellett? - de nem hallott semmi választ, csak a tátogást figyelte, majd lassan tudatosult benne az információ is, és levette fejről a zenét üvöltető szerkentyűt - Szia, Minnie vagyok! - nyújtott kezet mosolyogva a leadernek.
-Szia, Rap Monster vagyok. - emelkedett meg kicsit.
-Ó, tudom én azt. Hallottam már rólad. - hagyta lógni nyakában a fülest - Mindjárt dolgozhatunk, csak ezt befejezem.
-Ha jól hallom ez dubstep. Mióta foglalkozol ilyesmivel? - ült vissza helyére.
-Nagyjából ma óta. Nem, amúgy nem tervezek váltani, csak van egy barátnőm, most lett népszerű a youtube csatornája és azóta tolja nekem az ilyesmiket, aztán most egy olyan ötletem is jött. Ezt neki raktam össze, de tuti belenyúl majd. Na egy pillanat. - fordult újra a gép felé, majd apróbb javításokat eszközölt még a már majdnem teljesen kész számon.
-Rám ne nézz! - rántott vállat Slow Rabbit RM kérdő pillantásaira - Én nem tudtam, hogy ilyeneket is hallgat a kis gengszter.
Megvárták míg Minnie befejezte a kis zenéjét és kimentette magának, miközben Rapmon teljesen berendezkedett. Utána kellett még jó pár hosszú perc ahhoz, hogy a lány visszaálljon arra a stílusra amit képviselt, mert még nagyon benne volt a dubstep, így csak olyan ötleteket és javaslatokat tudott adni a leadernek.
-Bocsánat. Még az bömböl a fejemben. - vonta ki magát az alkotási folyamatból - Hozok inkább ebédet. Addig csak rendbe jövök. - állt fel.
-Nekem gyrost hozz cica.
-Ble. - öltött nyelvet Minnie és a piercingje még így is erősebben csillant fel, mint amennyire annál a világításnál kellett volna - Ne cicázz!
-Egyszer elkapom a piercinged. - fordult a székkel Minnie után Rabbit, aki az ajtó felé tartott.
-Te mit kérsz Rapmon?
-Nem tudom, de diétán vagyok. Tészta meg ilyesmik kilőve.
-Jó, akkor majd varázsolok valamit. - kotorta elő pénztárcáját az ajtó melletti szekrényen heverő táskájából - Sietek. Addig alkossatok! - lépett ki a stúdióból.
-Bejön? - kérdezte RMet Slow Rabbit.
-Mi?
-Minnie. Jó segge van szerintem is. - fordult vissza a gép felé.
-Én csak csodálom. Nem tetszik úgy.
-Ja persze. Tesó, látom ám, hogyan nézel rá. Hasonló egy rajongó pillantásához, de mégis más. Nem vagyok hülye.
-Csak a tetoválásait nézegettem.
-A nadrágján keresztül? - nézett RMre - Figyelj haver. Tőlem aztán senki sem tudja meg, csak ne tagadd a nyilvánvalót.
-Nem tagadom, nem jön be úgy. Csak csodálom.
-Hát jó. Te tudod. Akkor folytassuk is a melót. - dolgoztak tovább, mintha a beszélgetés meg sem történt volna.
Mikor Minnie visszaért, már javában ebédelt. Rabbit meg is jegyezte, amiért nem várta meg a őket, de a lány csak vállat rántott, majd kifejtette, hogy ezt a cicázásért kapja. Rapmon pedig rosszul érezte magát, amiért Minnie nem akármilyen kajákat vitt nekik és rengeteget, de a számlát valahol útközben elhagyta. Nem mintha pont Minnienek ez számított volna, de RM ki akarta fizetni a saját részét.
-Hagyjad már! Felbaszol csak. Inkább egyél, addig is csendben vagy. Na mutassátok hol jártok? - hessegette el a srácokat a gép elől.
-Na! Sikerült visszarázódnod. - jegyezte meg Rabbit.
-Igen baszki. Köcsög eladó zaklatott. Azt hittem lecsapom, de kellett a kaja. Na mutika. - indította el a következő számot, aminél RM már az elején megjegyezte, hogy javítani kell, de nem tudja mit - Tudom is mi kéne ebbe. - harapott bele ebédjébe Minnie.
-Ne zabálj a pult fölött! - szólt rá Rabbit.
-Jaj, hagyjál már!
-Ha leeszed, kifizeted.
-Hát ez aztán kibaszott nagy fenyítés volt. - kattintgatott tovább Minnie, miközben RM jót kuncogott rajtuk.
Az a felszerelés tényleg egy vagyonba került, de a lányt nem idegesítette ez túlságosan. Lazán eszegetett-iszogatott ott fölötte, bár nem mintha ez is fájt volna neki, ha ki kellett volna fizetnie.
-Na figyeld csak! - alakított a zenén - Ez hiányzott belőle. - mutatta meg Rapmonnak egy új dallammal kiegészítve a számot.
-És tényleg. Köszönöm. Nekem valahogy nem akart eszembe jutni.
-Semmi. Ezért vagyunk többen.
-Hopp-hopp-hopp! Lecsöppent! - pattant föl Rabbit.
-Mi?! Nem is! - nézett az ebédje alá Minnie, amit a kezében tartott.
-De igen. Látod?! - mutatott a kérdéses helyre.
-Az morzsa. - söpörte le Minnie és szerencsére igaza volt.
-Hmm.... de leetted.
-De nincs semmi baja.
-De akkor is leetted.
-Jaj, hagyjál má'!
-Fizess!
-Nem. Nem lett baja, akadj le rólam.
-De ne egyél már ott fölötte! - ült vissza helyére és folytatta ebédjét.
-Nem lesz semmi baja.
-Minnie, légy szíves.
-Rendben. - gurult hátrébb és végre a pulttól messzire folytatta ő is a falatozást.

Az ebéd utána tovább folytatták a munkákat, fel is vették egy-két számnak a szövegét és végig segítették Rapmont, ám Rabbit egyedül hagyta estefelé kettejüket, mert neki más teheindői akadtam.
-További jó munkát. Aztán nem mással tölteni az időt, ha elmentem.
-De, majd jól megerőszakolom. - válaszolt Minnie.
-Egy csávót? Hogyan?! - lepődött meg.
-Hmm... ha te azt tudnád. - fordult felé Minnie a székben ülve - Mész már?
-Jaja, megyek. De majd meséljétek el.
-Felvesszük neked, mit szólsz?
-Na abból a videóból kell majd egy.
-Bazzeg, menjél már!
-Jó' van na asszony. Megyek. Jó munkát, sziasztok! - lépett ki az ajtón Rabbit.
-Na csak ketten maradtunk. - szólalt meg elsőnek Minnie - Kéne majd neki egy smst küldeni. Szeretem szivatni.
-Milyen smst?
-Nem tudom. Mondjuk olyasmit hogy, ugye csak enni nem szabad a pulton? Akkor mást szabad, nem? Akkor tuti felhívna azonnal. - vigyorgott.
-Szereted kiakasztani az embereket.
-Az nem kifejezés, nagyon viccesek tudnak lenni, mikor megbotránkoznak. Na figyelj csak. Ebbe szeretnék beletenni egy kicsit a hangomból. - mutatta az egyik számot, amihez már felvették RM részét - Érdekelne úgy milyen. - állt fel - Nem sokat, csak egy csöppnyit.
-Oké, próbáljuk ki. - vette át az irányító szerepet. - Minnie felénekelte a kis részeit, amikre gondolt, Rapmon pedig elmerengett. Nem értette, mért rappel a lány, ha olyan szép vokál hangja van, mint amilyen - Neked pop énekesnek kéne lenned. jegyezte meg azonnal, amint Minnie kijött, hogy rendesen visszahallgassa kis alkotását.
-Biztos nem. A rapet jobban szeretem. Meg hol látsz még egy olyan pop énekest akinek ki van lőve a nyelve, milliónyi fülbevalója van és sok ilyen tetkója? Jobb ez így, nekem is jobban tetszik.
-Csak nagyon szép a hangod. Arra is kéne fektetned.
-Néha szoktam. Na mutasd csak. Egyik résznél nem éreztem az igazinak. - indította el a számot, immár saját részeivel kiegészítve - türelmesen végighallgatta, ám közben látványosan húzta a száját néhány résznél - Na még egyszer!
-Nekem tetszett.
-Nekem nem.
-Akkor annál a gyors résznél menj egy oktávval lejjebb. Szerintem úgy már neked is fog.
-Jó. Na nyomasd. - ment vissza a fal mögé és felvéve a fülest újrapróbálkozott.
Sokáig vették fel az ő részeit, de végül egész szép kis alkotás lett belőle. RM alig mert beleszólni, hogy mit csináljon máshogy, ám Minnie külön kérte, mert Rapmon jobban hallotta külsősként, hogy hol kéne valamit teljesen máshogy felénekelni. Így közös erővel sikerült egy tökéletes számot megalkotni, miközben RM kezdte megszokni a helyzetet. Talán már nem is izgult annyira, mint az elején és Minniet már barátként kezelte.
-Többire nem akarok énekelni, csak erre szerettem volna. Mert nagyon megtetszett.
-De nyugodtan. Van még egy amihez szerintem nagyon passzolna a hangod. Még a rapped is. Örülnék, ha írnál hozzá egy kis szöveget és magad rappelnéd fel.
-Hát, ez a te albumod, nem akarom kisajátítani. Meg a managerem is kiakadna., de még meglátom. Amúgy melyikre gondoltál?
-Erre itt. - mutatta neki RM az emlegetett dalt, mikor hirtelen lekapcsolt a világítás és csak a laptop fénye maradt fent számukra - Ez mi volt?
-Mi a fasz? - vette elő telefonját Minnie, majd kisétálva a folyosóra nyugtázták, hogy az egész stúdióban sötétség honol, de akkor már hallották az okát is - Ha ezt ennyire lehetett hallani idebent vagy nagyon közel volt, vagy hatalmas vihar van. - közelítettek a főbejárathoz.
-Szerintem inkább az utolsó. - néztek ki az ablakon és igazuk volt.
Óriási vihar tombolt odakint, amit ők csak az áramkimaradás miatt vettek észre. Ömlött az eső és a szél is erősen fújt, így esély sem volt arra, hogy elmenjenek.
-Azt hiszem, maradunk egy kicsit. - figyelte a hajlongó fákat Minnie.
-Lehet ma itt éjszakázunk. De jó.
-Mert?
-Repülőn sem volt jó aludni. Gondolom itt még akkora kényelem sem lesz.
-Azért valamit csak összehozunk. De akkor ezért vagy ilyen fáradt. - fordult vissza Minnie, hogy rendet tesz a stúdióban, mert többet aznap már úgysem fognak dolgozni.
-Ennyire látszik? - követte RM.
-Nem nehéz észrevenni. Mi az Isten! - torpant meg Minnie és felpillantott a plafonra. Telefonjával megvilágítva azt vonta le a következtetést - Beáztunk. Bassza meg! - cseppent rá egy csepp és hátrább is lépett egyet.
-Ne állj alá! - kuncogott RM.
-Kösz a tanácsot. Lehet megfogadom. - vigyorgott Minnie is.
Kerítettek egy vödröt a kényes terület alá, de ahogy teltek a percek a stúdió egyre több helyen ázott be és ők is kaptak a nyakukba a vízből.
-Még hogy nekem kell majd kifizetni a pultot. - próbálták megmenteni az elektronikát - A biztosító majd megoldja.
-Hát most szerencséd is van. - próbálta száraz helyre pakolni cuccait RM.
-És még hideg is ez a szar. Ááááá! Utálom! - méltatlankodott Minnie - Bőrig áztam pedig egy épületben vagyunk. Ez mi már!
-Én sem vagyok jobb állapotban. Meg fogunk fázni. - segített be Minnienek a pakolásba Rapmon, miközben igyekezte nem megbámulni, ugyanis a víztől szinte rátapad a póló a lény testére.
Így azonban végre ráébredt, hogy Rabbitnek igaza volt. Nem csak felnéz a rá, hanem.... kicsit nagyon többként tekint rá, azonban ez a felismerés sokat rontott helyzetén, mert a vizes Minnie igen észveszejtő látványt nyújtott ő pedig elég fáradt volt ahhoz, hogy bármelyik pillanatban elszólja magát, ám ezzel tisztában is volt, így inkább hallgatott, ha lehetett.
-Pedig olyan jól indult ez a nap. Még Hannah is ráért délelőtt erre így zárul. Nagyon fasza. Jó' van faszom, feladom. - dobta el a vödröket és a törlőkendőket - Elázik a picsába és kész. Nem tudok mit kezdeni vele. Bocs Slow, de ez van.
-Legalább megpróbáltad.
-Keressünk egy még viszonylag száraz helyet. - vette le pólóját Minnie.
-Mit csinálsz? - nyelt nagyon RM.
-Vetkőzök. Még így is melegebb van, mint a vizes pólóban. Nem akarok beteg lenni. Na menjünk. - fogta kezébe felsőjét, majd felkapva cuccait indult a folyosó felé.
Rapmon mély levegőt véve követte, miközben próbált teljesen más dolgokra gondolni. Igazából abban reménykedett, hogy leülnek valahol és majd az álom elnyomja, így nem kell tovább azon aggódnia, hogy mikor nyögi be valamilyen formában a tényt, miszerint nagyon megtetszett neki a másik.
-Nekem van egy ilyen kabát szerűségem, - fogta kezébe szőrmebundáját - vagy mi ez. Vedd fel hátha segít. Nem ázott meg. - nyújtotta oda Minnienek útközben.
-Köszönöm. De neked nem kell? Te is csurom víz vagy.
-Jó, de én bírom. Nálunk elég hideg szokott lenni télen, nem lesz bajom.
-Rendben. Akkor elfogadom köszönöm. - vette el a szőrmét, majd belebújt, miközben valószínűleg az egyetlen még viszonylag száraz kis szobához értek - Mért van az, hogy mindig a takarító részleg ússza meg a katasztrófákat?
-Érdekes, hogy nem ázott be.
-Az, de nekünk pont jó. - ült le a fal mellé és megnézte telefonját Minnie - Még tárerő sincs.
-Elég nagy vihar van, biztos szétmentek a tornyok. - pakolt le RM.
-Jah. Te nem veszed le a pólód? - nézett fel rá Minnie.
-Nem.
-De, így nagyon hideg lesz. Vedd le! Nem fog látni senki, csak én. Bár ha szégyenlős vagy, akkor én se nézek rád. - vigyorgott.
-Nem szeretném. - ült le mellé.
-Deeeeee. Beteg leszel. Tőlem nem fogja senki sem megtudni milyen a tested. Még képet sem csinálok ígérem.
-Nem az a bajom.
-Akkor mi?
-Kiskoromba műtve voltam és nem szeretem a heget.
-De most meg beteg leszel, ha nem veszed le. Esküszöm nem nézlek meg. Úgyis mellettem ülsz. Rád se nézek majd, ha ez megnyugtat.
-Nagyon meg akarsz fosztani tőle. - húzta száját Rapmon, mert tényleg nem akart vetkőzni. Inkább megfázik, de Minnie előtt nem.
-Igen, mert aggódok érted. Vedd már le ne kéresd magad, mint egy kis csaj. Borzasztó vagy. - ez elég volt Rapmonnak. Nem akart tovább vitatkozni, így végül megszabadult felsőjétől.
-Na látod nem is volt olyan nehéz. És rád sem nézek, nehogy zavarba ess..... mint a kislányok. - kuncogott és elmerült telefonjában.
-Kedves vagy. - jegyezte meg ironikusan Rapmon.
-Jaj, ne vedd magadra. Mindig ilyen vagyok. Akarsz aludni? - kérdezte de továbbra sem nézett RMre - Mert egy darabig itt leszünk, te meg mondtad, hogy fáradt vagy.
-Jah, álmos vagyok, de nem tudom. - nézelődött.
-Dőlj a vállamra. A szőrme puha és még kicsit melegíteni is fog.
-Még nem akarok aludni. Hátha eljutok egy ágyig pár órán belül.
-Ezt én igazán kétlem. De te tudod. Akkor addig beszélgessünk , mert unatkozni fogok. Merül a telefonom. - rakta zsebre és a plafonra bámult.
Az albummal kezdték a csevegést, de Minnienek nem volt sok kedve csak arról társalogni, így hamar témát váltottak. Áttértek a hobbikra, meg a mindennapokra, hogy melyikőjük hogyan viseli a hírnevet, illetve kinek mivel jár. Mindkettejüknek nehezére esett a sok rajongó elviselése, de talán Minnienek volt a legnehezebb. Neki egyedül teltek a mindennapjai, nem igazán voltak barátai, hacsaknem a sminkes Hannah nem számított annak, de vele sem voltak együtt állandóan, így Minnie napja jórészt magányban teltek, némi rajongói zaklatással megfűszerezve.
-És még azt hittem nekünk van nehéz életünk. - bambult maga elé RM.
-Ez mindenkinek nehéz. A csillogás és a hírnév azért nagy teher. - csukta be szemeit Minnie és nagyot sóhajtott.
-Ebben egyetértünk. - ásított RM - Na jó, nem bírom tovább.
-Szép álmokat, itt a vállam.
-Kivételesen elfogadom. - dőlt Minnienek Rapmon - Ha aludnál majd te is, akkor neked is jó éjt.
-Kösz. - hallgattak el, majd a leader szinte azonnal el is aludt a lány vállán.
Nagyon fáradt volt már, a szőrme pedig hihetetlenül puha. Talán kényelmesebb volt ott akkor, mint a repülőn, de lehet ezt csak a kimerültség miatt érezte így. Minnie azonban örült a helyzetnek. Igyekezte úgy magához vonni a másikat, hogy az félig be legyen takarva és ő se fázzon meg. Majd mikor már ő is elég kényelmesen ült a sarokban vállán Rapmonnal, szintén álomba szenderült.

Hajnalban a lány telefonjának csörgésére keltek. Ez jelezte, hogy visszatért a térerő és valószínűleg a vihar is már messze jár. Felkapva mobilját Rabbit hangját hallotta meg elsőnek, aki az iránt érdeklődött, hogy meddig maradtak bent. Minnie elmondta, hogy még mindig ott vannak épségben, ami viszont a stúdióról nem mondható el. Persze Slow Rabbit ettől teljesen lefagyott, majd miután már egy értelmes szót sem lehetett kicsikarni belőle, Minnie lerakta a telefont és öltözni kezdett.
-Na ezt visszaadom, köszönöm. - vette le a szőrmét -A pólóm meg nem lett száraz, de hazáig jó lesz.
-Szívesen. Akkor..... majd délután vagy mikor? - érdeklődött RM a további munkálatok felől.
-Öhmm.... hát figyelj, gyere át és szerzek oda cuccokat, csak az eltart egy darabig. Mivel ez a stúdió már úgysem használható, így csak az marad.
-Hát őő.... - gondolkozott el RM. Nem tűnt túl jó ötletnek átmenni lányhoz, ám dolgozni kellett volna, mert kevés ideje volt az albumra, de aggódott afelől, hogy nagyon vonzódott a másikhoz, főleg az után, hogy levetkőzött előtte - nem akarok zavarni. - szedte össze cuccait.
-Nem zavarsz. Nagy lakásom van ami tök üres. Akkor menjünk, aztán útközben telefonálok. - indultak ki a stúdióból.
A folyosón sétálva feltérképezték, hogy mi is történt a stúdióval, de nem volt min gondolkodni. Teljesen elázott minden. Néhol hatalmas, bokáig érő tócsában állt a víz, míg máshol csak a szőnyeg tocsogott. A kijárat felé azonban elég száraz volt az út. Amint kiléptek csurom vizesen olyannal szembesültek, amire ilyen hajnali órákban a legkevésbé sem számítottak. Néhány paparazzi rohanta le őket és mivel Minnienek kicsit átlátszó pólója volt, plusz még egy idegen férfival is mászkált, így szaftos témának ígérkezett a helyzet, ezért azonnal kattogtatni kezdtek.
-Jaj, takarodjatok már innen! - sétáltak Minnie autójához - Tudjátok mit? Igen, végigkeféltük a vihart és kibaszott jó volt. Ezt írjátok meg ti faszszopók.
-Nyugalom. - terítette a szőrméjét RM a lányra, hogy ne a melltartójáról lőjenek szebbnél szebb képeket - Menjünk. - próbálta takarni Minniet és a megfelelő irányba terelni, amit sikeresen megérdeklődött a másiktól.

A lány lakása felé menet az az indulás utána köszönetnyilvánítás után nem szólt egy szót sem. Ideges volt, amiért megint nem hagyják békén, ráadásul este pont ez volt a téma. Milyen jól megjósolták a jövőt. Bárcsak a lottón is ilyen szerencséjük lenne, mondjuk nem mintha nekik szükségük lenne arra.
-Ez az én "kis" lakásom. - hangsúlyozta a kicsit - Ha eltévedsz kiabálj és segítek. Az első néhány napban én sem voltam biztos benne, melyik szoba hol van. - pakolt le - Elmegyek zuhanyozni. Sietek aztán szerzünk neked ruhát. És ne aggódj! - sétált a fürdő felé - Vannak férfi ruháim is.
-Rendben köszönöm. Konyhát merre találom? - vetette fel még utolsó kérdését a leader.
-Arra! - fordult vissza Minnie és útbaigazította a másikat - Majd balra. Nem sok minden van a hűtőben, de azért van mit enni. Na sietek. - tűnt el.
RM meg akarta köszönni a segítséget, de már felesleges lett volna, Minnie úgysem hallotta. Így a leader a konyha felé vette az irányt, majd a hűtőben kezdett kutakodni, amint megtalálta a hatalmas helységben, bár nem nagyon volt mit válogatni. Tényleg alig volt egy-két ehető dolog benne, így egy pizzás dobozt vett elő és abból evett egy szeletet, miközben sétálgatott a lakásban. Rendesen körbenézett, miközben segített kicsit éhségén a hideg nasi, amitől csak álmosabb lett. Leült az első közelében lévő székre majd telefonját kezdte nyomkodni. Mivel nem volt már internete elég régóta, így a társai aggódtak érte és volt is egy sms mobilján tőlük. Kicsit mérgesek voltak, amiért nem válaszolt nekik, de ezt azonnal meg is tette, megnyugtatva Kookot, hogy kapni fog édességet.
-Kész vagyok! - hallotta Minnie hangját RM - Rapmon?
-Itt vagyok!
-Hol? - hallotta mozognia lány hangját - Az itt az nekem nem sokat jelent.
-Nem tudom, ezt milyen szobának tartod. - állt fel, majd visszaindult arra amerről jött és szembetalálkozott Minnievel.
-Megvagy. Nappali. Az egyik. Nem szoktam használni a szobákat, csak nagyon ritkán, ha házibulizunk. - mosolygott rá a lány, immár tiszta ruhában.... vagyis pizsamában - Gyere szerzünk neked ruhát.
-Igazából visszamennék a hotelba. - követte a leader a lányt, mert a hálóruhás látványa rontott helyzetén.
-Most már maradsz. Vissza nem viszlek, mert aludni akarok. Ágyban. - sétáltak egy hatalma szekrényhez - Na. Itt minden van. - nyitotta ki Minnie - Válassz!
Tényleg rengeteg ruha lógott benne RM pedig azt sem tudta mi kéne neki igazából.
-Akkor most alváshoz, vagy mihez? - nézett Minniere.
-Igen.
Rendesen átvizsgálta a férfiruháknak tűnő cuccokat, majd egy nagyobb pulcsit és egy bő melegítőnadrágot választott.
-Szuper. A fürdőt tudod merre van, a háló meg ott. - mutatott az ellenkező irányba Minnie - Sajnos csak egy ágy van, mert azt is alig használom, de elég nagy. Nem fogjuk egymást zavarni. Amíg átöltözöl, be is fekszek, mert itt alszok el. Szép álmokat majd. - indult a hálószoba felé.
-Neked is. - és bár szerette volna folytatni, nem tudta.
El is akart menni, meg nem is. Vonzotta, hogy a lánnyal aludhat, de félt tőle, hogy olyan fog történni aminek nem kéne. Bármi is legyen, ő csak rosszul jöhet ki belőle. Ám mivel nem tudott többet mondani, így sodródott az eseményekkel és maradt a lánynál.
Átöltözött végre száraz ruhába, miközben végig abban reménykedett, hogy nem fog történni semmi. Nem akarta elrontani az alig kialakult barátságukat főleg, hogy rajongója is volt a lánynak, aki plusz még segített is az albumba. Muszáj volt csak barátoknak maradniuk. Nem szeretett volna bajt, ezért halkan ment vissza a hálóba ahol viszont Minnie megnehezítette a dolgát, ugyanis az szinte teljesen kitakarózva feküdt az ágyban. Pólója feltűrve, rövidnadrág pedig nagyon rövid volt, ezért az alól kilátszott formás, szintén tetovált feneke, ami RM fantáziáját meg is mozgatta. Hirtelen nagyon kíváncsi lett az egész tetoválásra, de nem csak arra, hanem hogy máshol is ugyanolyan sima és gyönyörű-e a bőre. Ám nagyot nyelve sétált inkább tovább az ágy szabad feléhez.
-Visszataláltál. Ügyes vagy. - szólalt meg Minnie, miközben párnáját ölelgette.
-Igen. Nem fázol? - mászott be mellé.
-Nem. Mindjárt meleg lesz. Már bekapcsoltam a fűtést. - fészkelődött, Rapmon pedig nem bírta nem nézni a lányt. Gyönyörűen festett a párnák között.
-Te tudod. - feküdt le és a plafonra bámult mielőtt behunyta szemeit.
-Szép álmokat! - sóhajtott Minnie - Szólj ha kell valami.
-Rendben. Neked is. - aludtak el szinte azonnal, mert azért a vizes stúdióban az a pár óra nem volt túl pihentető, azonban a puha a száraz ágy már nagyon is az volt.

Minnie viszont előbb ébredt, mint Rap Monster és nyújtózkodva nézett körbe. Oldalra pillantva meglátta a maga mellett fekvő leadert aki meglepetésére horkolt. Sohasem nézte volna ki belőle ezt, így váratlanul érte a dolog. De mosolyogva figyelte az alvó szörnyet. Nem emlékezett már, mikor feküdt mellette utoljára valaki és most nem számított az sem, hogy az a valaki nem a párja. Igazából azt sem bánta volna, ha majd több lesz, mint pusztán barát, de ezt nem tartotta túl valószínűleg. Kicsit hatalmas szakadék tátongott kettőjük élete között, ezért inkább csak kiélvezte a helyzetet és odabújt különösebb félelem nélkül. Felemelte a másik kezét, majd alá mászott, így azt az érzetet keltette, mintha Rapmon ölelgetné. Persze erre a leader megébredt és meglepődött. Gondolta, hogy húzós lesz kibírni Minnie mellett egy "estét" úgymond, de azért erre nem számított. Arra ébredni, hogy a lány hozzábújik, ráadásul egyenesen bekúszik a karja alá.... ez több colt számára, mint sokkoló. Hirtelen nem tudta mit tegyen, miközben Minnie egyre kényelmesebb helyet talált magának RM álla alatt. Végül valamiért Rapmon megmozdult. Felemelte kezét és lassan elhúzódva lenézett a lányra.
-Bocsánat. - szólalt meg Minnie - Csak hiányzott már. - sóhajtott, majd erőt véve magán indult vissza helyére.
-Várj! - fogta meg karját RM, majd meg is bánta, de érezte, hogy a továbbiakat is meg fogja - Nekem is. Maradj csak. - húzta magához a lányt, aki ettől kicsit zavarba esve bújt hozzá. Nem pirult volna bele a dologba, ha a másik hagyja elmenni, mert akkor elérte amit akart és meglepte a leadert, amit szeretett eljátszani az emberekkel. Ám a válasz, hogy maradhat, most rajta fogott ki.
-Nem kötelező ám. Csak az én hülyeségem. - csúszott ki a legnagyobb butaság a száján. Ennél még idegesen is jobbakat szólt be a vitákban az ellenfélnek, így valóban kicsit cikinek érezte azt, ami kicsúszott a száján.
-De szeretném. Jól esik. - ölelte át Minniet. Hiába volt iszonyatosan zavarban az, hogy nem látta az arcát a másik, nagyon felbátorította, ám a lánynak további ötletei támadtak.
-Hiányoznak a férfiak. - bújt RM nyakába és bőrére lehelte szavait - Nem mintha nem kaphatnám meg bármelyiket, de nem az hiányzik. Hanem ez. - nyomott egy hosszú forró csókot a másikra.
Rapmon nagyot nyelt, majd igyekezett mélyeket lélegezni. Még sosem csináltak vele hasonlót, vagyis idegen nők nem, főleg nem olyanok, akikért oda van.... több szempontból is. Minnie azonban nem a félősebbik fajtának bizonyult, így lassan más gondjai támadtak a leadernek, mint a lány tetteibe való belepirulás.
-Én kipihentem magam. - húzódott gyorsan el - Azt hiszem mennék is és.... - mászott annyira az ágy szélére, hogy az már nem is a széle volt.
-Jól vagy? - pislogott utána Minnie, amint hatalmas koppanással földet ért.
-Persze, én csak..... - nézett fel a tetovált gyönyörűségre. Nem gondolta volna, hogy egy ilyen gengszter csaj, ennyi tetkóval lehet ilyen aranyos - Szép vagy.
-Köszönöm....... ummmm.... nagyon sietsz?
-Mi?
-Azt mondtad, mennél.
-Ja! Igen. Muszáj lenne. - igyekezett megszabadulni a fogságban tartó takaróktól.
-Biztos? - lépett le lábai közé az ágyneműkre Minnie, RM pedig látványosan végigézett rajta a lábujjától egészen a feje búbjáig - Csak egy kicsit maradj még! - mászott lassan a leader fölé - Nem fogod megbánni.
-Nem vagyok jó a szexben. - pislogott teljesen vörösen Rapmon és maga sem hitte el, mit is mondott.
-Um... - kuncogott egy kicsit Minnie, ami RM férfiasságának nem tett túl jót - Nem baj.
-Nem akarok így elrontani mindent. - hadart Rapmon.
-Nem fogsz. Csak tőled függ. Engem nem fog zavarni a további munkánkban, hogy lefeküdtünk. Kivéve ha...... nem többet akarsz. - hátrált egy kicsit Minnie.
Na erre most mit kéne válaszolni? Ha azt mondja de, igenis többet akar, akkor a lány tartani fogja a távolságot. Ha nemet mond, akkor meg megkapja egy alkalomra, vagy esetleg többre, de mint párja, soha. De talán a legrizikósabb megoldást választotta, ami ha bejön, nyert ügye van és mindenki jól ár.
-Nem. Csak ne várj sokat tőlem. - nyelt nagyot.
-Rég voltam normális férfival. Ne aggódj. Nem leszel rossz. - támadta le a leadert.

Két keze közé fogta a szőke herceg arcát, úgy csókolta, miközben ráült annak csípőjére. RM átkarolta a lányt és felemelkedett, így teljesen ölében tartotta a másikat, miközben igyekezte felfogni a helyzetet, ami nem nagyon ment, így csak hormonjai vezérelték, de azok helyesen. Olyan heves volt Minnie, hogy ő is inkább a szörny oldalát vette elő. Falták egymást, miközben a lány ujjai Rapmon felsője alá vándoroltak és testét kezdték felfedezni. A leader hamar levegő után kapott, ám félt a másik szemeibe nézni, ezért inkább hálát adott a félig lecsúszott pólónak és a lány vállára csókolt, majd apró puszikkal haladt felfelé nyakáig, miközben lassan megfosztották felsőjétől, ekkor azonban bekövetkezett az, amit kerülni szeretett volna. Találkozott tekintetük, de kicsit megnyugodott ettől. Minnie is zavarban volt hiába ő kezdeményezett, ez pedig nagyon meglepte a leadert, ám egy csepp bátorságot is merített belőle. Miután megcsodálta a szép szempárt, ami érdeklődve pislogott rá, már ő kapott a lány ajkai után és tűrte fel annak pólóját. Azt a hatalmas pólót, ami alól folyton kikukucskált hófehér válla. Meglepődve tapasztalta, hogy a másikon nincs melltartó, így szinte azonnal érezhette a lány formás puha melleit. Minnie RM vállaira vezette kezet, majd amint az már ujjai közé fogta az érzékeny bimbókat, belenyögött csókjukba. Elengedte Rapmon ajkait, mert már őt kezdte zavarni felsője annak ellenére, hogy a másikat cseppem sem, és lekapta magáról pólóját, majd apró puszik kíséretében szólalt meg, amint RM keze új felfedezőútra indultak.
-Nem.... lenne.... jobb.... az ágyon? - simított csókjai közben a leader mellkasára és meglepődött a hegtől, melyet ujjai alatt érzett. Azonban a másik nem akarta feszegetni a témát, így inkább folytatta, amit elkezdett.
Minnie feneke alá nyúlt, majd kis segítséggel felállt és ledöntötte az ágyra. Így került felülre, a további dolgok pedig már csak tőle függtek nagy részt, mert a lány azonnal nadrágjához kapott, amivel könnyű dolga volt, hiszem sem öv, sem gombok nem állták útját. Miközben Rapmon nyakát támadta le, ő csak lassan lehúzta a másik nadrágját míg keze elért, majd a boxeron keresztül kezdte simogatni a leadert, az pedig felmordult. Egyre jobban sóhajtozott mikor erősen megharapta Minnie nyakát úgy, hogy ott maradt a nyoma is. A lány erre felnyögött és szabad kezével végigkarmolta RM hátát. Tetszett neki, hogy ilyen kis erőteljes a kezdeti bátortalansága ellenére. Rapmon közben lassan elfoglalta végleges helyét a lány lábai között, mialatt gyengébb csókokkal halat lefelé a tetovált Hófehérke testén. Ujjait annak rövidnadrágjába és egyszerre fehérneműjébe is akasztotta, majd ahogy lassan leért a másik hasához megfosztatta azt maradék ruhájától is. A lány készségesen emelte fel lábait, mialatt alsó ajkát beharapva néztek egymás szemeibe RMel. Minnie a leader vállaira rakta lábait, az pedig sarkain ülve maradva simított végig egyszerre mindkettőn.
-Sok tetkód van. - nézett továbbra is a lány szemeibe.
-Okkal....... nem akarod?
-Vacillálok. - simogatta a puha lábakat.
-Mért? - kérdezett vissza Minnie, de Rapmon nem akart válaszolni. Most mondja el, hogy azért mert ennyivel nem fog megelégedni, mert ő társának akarja a lányt, nem csak egy gyors numerának? Akkor biztos itt helyben felöltözne és még csak esélye se lenne a kis kockázatos tervére, aminek a felénél jár.
-Nem fontos. - támaszkodott vissza a másik fölé és megcsókolta, Minnie pedig a nyakába karolt.
Láthatóan és hallhatóan élvezte RM társaságát, miközben végig izmos testét fogdosta. A leader egy kézzel lassan végigsimított a lány oldalán, majd hasára vezetve ujjait kezdte kényeztetni. Minnie felnyögött ezzel megszakítva csókjukat és behunyt szemekkel élvezte tovább ez elméletben ügyetlen Rapmon munkáját, pedig nem is volt az. RM a lány nyakát kezdte csókolgatni, miközben egy pillanatra sem pihent és bevezette ujjait. Meglepődött a forróságon, amit a Minnie teste nyújtott és előre félt, hogy mi lesz vele, ha messzebb jutnak. Valószínűleg el fogja felejteni mit is akart, így a terve sikertelen lesz, Minnie pedig marad egy barátnak némi extrákkal.
-Itt hazudozolh. Hahhh! Nem is vagy rosszhhh. - sóhajtozott az alatta fekvő, RM pedig csókjaival elért a lány füléhez.
-Nem tudom, mi számít jónak. - sugdosta, majd megharapta a lányt.
-Hát ezh! - nyögdécselt, miközben végigsimított Rapmon nyakán és kezei megpihentek annak mellkasán - De ne túlozd el. - sóhajtozott, RM pedig a legérzékenyebb részekre nyomott forró csókokat nyakán.
-Hmmm?
-Nem kell sok játékh. - nyúlt le ő is Rapmon legérzékenyebb testrészéhez, amitől a leadernek elállt a lélegzete egy pillanatra, hogy a boxerba ilyen könnyedén bejutott a másik - Én erre vagyok kíváncsihh. - nyalta meg RM nyakát, mire az nagyot nyelt.
Minnie elég rámenősnek bizonyult már az elején, de ez még jobban meglepte a leadert, mert a lány ráadásul nem is volt hajlandó sokat várni és felkelt, hogy levetkőztesse a másikat. Kényeztetni is szerette volna Rapmont, de az nem akarta ezt a fajta törődést, így nem hagyta amin Minnie meg is lepődött. RM csak megfogta és inkább magához húzta egy csókra, miközben ölébe emelte a lányt, bár próbálta nem rögtön a szex miatt, de azt már nem ő irányította.
-Nem - akart volna kérdezni, ám félbeszakították.
-Nem lesz baj. - engedte el Rapmon nyelvét Minnie és nyakába karolva tartotta meg magát, míg lassan leereszkedett a leader férfiasságára.
Nagyokat sóhajtozott míg teljesen el nem foglalta helyét, RM pedig kezét a másik csípőjén tartva igyekezett nem idő előtt elsülni, ami elég nehéz feladat volt számára, így próbált Minnie nyakába bújni és azt harapdálva lassabb tempóra a túlságosan is aktív lányt. Azonban a másik nem volt már kezdő és feltűnt neki Rapmon küszködése.
-Nehogy eszedbe jusson közben valamelyik haverod. - mosolygott - Főleg ne Rabbit.
-Hát ezhh.... sokat segít, köszönöm. - sóhajtozott és most kivételesen nem ironikusan mondta, mert tényleg könnyített a helyzetén, hogy bírja még egy darabig.
-Szívesen. Umm..... de szeretem ilyen mélyen. - mozgott a lány, miközben fejét hátraejtette egy pillanatra, ezzel tökéletes rálátást biztosítva RMnek, aki ki is használta az alkalmat.
Érezte a lány forróságát, amint teljesen körbeöleli legnemesebb részét, mialatt kezét végigvezette a tökéletes testén és nézte ez élvezkedő Minniet ölében. Az a csípőmozgás amiben része volt kezdte megőrjíteni a hangokkal együtt, így úgy érezte, itt az alkalom.
-Én - csókolta meg a lány nyakát, mire az végre ráemelte tekintetét - nem fogom beérni ennyivelh. - sóhajtozott közben, ahogy Minnie bevetette apró izmait és ettől RM majd felrobbant - Többet akarokh.
-Itt..... ahhh, itt leszel még egy ideigh. - csókolta meg.
-De..... - szakította is meg pár másodperc múlva nyelveik harcát a leader - Nem azth. Én, huuuh, téged akarlakh. Mindennap. Ohh Istenem! - érezte, hogy már nem tart sokáig a dolog és Minnie nyakába bújt.
A lány csak nyögdécselt tovább választ nem adva, majd ő ért először a csúcsra, de nem ált meg, csupán lassított. Minden izma megfeszült, amint a gyönyör hullámai átjárták testét és ha RM ne tartotta volna a karjaiban, ki is feküdt volna az ágyon azonnal. Így azonban meg tudott maradni helyén, miközben Rapmon vállába mélyesztette körmeit. Elnyújtott hangjai pedig csak tovább fokozták a leader helyzetét. Hiába mozgott lassan, szinte teljesen ráfeszült a másik férfiasságára, amitől minden egyes pillanat a mennynek bizonyult, így RM sem bírta már sokáig. Pár pillanattal később úgy ölelte magához Minniet, mintha ezer éve nem tehette volna meg és a már sokszor kínzott bőrfelületet újra megharapta egy mély morgás kíséretében. A lány szinte karjaiba simult, miközben szorosan ölelte magához és lassan mozgatta tovább csípőjét, míg meg nem állt.
-Előbb kellett volna szólnod. - szólalt meg pár perccel később Minnie, amint kezdett újra rendeződni szívverésük, de még mindig RM ölében ült.

Ezek után persze Rapmon úgy érezte, vesztett. Minnie abban a pillanatban nem akarta megbeszélni a dolgot, csupán időt kért, hogy megoldja a problémát, mert ő annak látta, hisz eddig csak két fajta pasik közül válogatott. Az egy éjszakásokból és a hosszútávú kapcsolatokból, de ez a kis reggeli akció és RM kívánsága nem illett össze. Ezzel teljesen el is lett rontva szerinte annak az alapja, amit a másik szeretett volna, így időt kért. Csak dolgoztak tovább ez elkövetkező napokban, mint két barát. Ám ahogy közeledett RM hazamenetele Minnie egyre jobban változott, persze csak akkor, mikor maguk voltak. Az egyébként távolságtartó lány magányos perceikben kicsit sem bizonyult annak. Ugyan a dolgot továbbra sem óhajtotta megbeszélni, ettől még tovább flörtölt a leaderrel. Pedig a vacsora és egyéb randira való meghívásokat csuklóból utasította vissza különböző kifogásokkal, így Rapmon egy idő után fel is adta. Az utolsó nap már nem is próbálkozott. A reggeli gyors ellenőrzés után rohant vissza a szállodába, hogy összepakolhassa cuccait és időben kiérjen a repülőhöz, de nem várt vendége érkezett.
-Gyere be, épp pakolok. - engedte be Minniet és vissza is rohant bőröndjéhez.
-Nagyon sietsz? - csukta be maga mögött az ajtót a lány - Nincs egy kis időd?
-Mire? - fordult felé Rapmon.
-Hát.... csak gondoltam......
-Ha szexelni akarsz nem érek rá. - folytatta a pakolást.
-Hehe. - kuncogott egyet ezen a lány - Nem. Most nem azért jöttem.
-Akkor mond csak.
-Gondolkodtam.
-Oh! - állt meg és újra rászegezte reménykedő tekintetét Minniere.
-Kicsit elrontottuk az elejét, de igazából nem számítottam arra amit mondtál, így nem is akartam máshogy kezdeni. - de Rapmon csak értetlenül pislogott - Én nem vagyok az a kis cuki, ázsiai kis csaj, akikért az ázsiai pasik rajongnak.
-Pont ezért tetszel.
-Na.... ez új. Szóval csak azt akartam, hogy ha ettől még el tudunk kezdeni valamiféle kapcsolatot akkor legyen. Csak azért elég nehéz lesz, mert nem éppen egyszerű életet élünk.
-Hát nem. De.... meg lehet oldani. Persze csak ha tényleg szeretnéd. - tette le kezeiből holmiját.
-Megpróbálhatjuk. Ha nem zavar téged az agyontetovált testem meg a piercingem.
-Ha zavarna nem kezdtem volna veled.
-Jogos.
-Akkor.... ömm nekem pakolnom kell de majd......
-Majd intézünk egy randit. Szólsz és megyek. - mosolygott Minnie.
-De az milyen már? Ne a nő járjon a férfihoz.
-De rám nem vigyáznak. Engem elengednek és odamegyek ahova akarok.
-Ez igaz. De nem derülhet ki.
-Tudom. A ti világotok..... kicsit feszes.
-Nem kifejezés...... Bocsánat de sietnem kell. - rohant a lányhoz, majd megpuszilta arcát - Most csak ennyire futja. - lépkedett bőröndjéhez és pakolt tovább.
-Semmi baj. Segítsek?
-Igen. Ülj le oda és várj meg! Már ha ki akarsz kísérni a reptérre.
-Ezer örömmel. - dobta le magát az ágyra - Aztán majd ledugom a nyelvem a torkodon, hogy lássák, hogy az enyém vagy.
-Nyehh. - húzta száját RM.
-Tudom, tudom. Csak viccelek. - vigyorgott, pedig nagyon meg akarta ezt tenni, de..... sajnos erre várnia kell még.



(Nos hát ez egy igen rohadt kurva hosszú OS lett.... és kedvem sincs átolvasni, mert vagy 3 napig írtam. XDDD Úgyhogy tele van hibával de hajrá, remélem azért tetszeni fog.
Közben pedig ne felejtsétek el a Fandom projecteket! Aztán tartsatok velünk továbbra is, bár vizsgaidőszak lesz, így nem hiszem, hogy fogok írni, de kiderül még. Addig is jó olvasgatást! :D )

BTS Karácsony Fandom

Sziasztok!

Idén a magyar Fandom karácsonyi videóval is készül a srácoknak, így most erre is várják tőletek a képeket Dec. 17.-ig. Remélem sokan küldötök, mert mi biztosan.

Link

Olvassátok egy figyelmesen a leírást!!!
Közben megy szeretett Taehyungunk szülinapi projectje is, így azon is gondolkozhattok, hogy neki milyen képet szántok majd.

Jin oneshot (szülinapi love story)

Harmadik fél szemszöge

Vajon létezik még egy olyan szerelmes ember a Földön, mint Seokjin barátnője. Talán nem is annyira sok, mint hinnénk. Az emberek csak mondják egymásnak, dobálóznak a szeretlekkel, de ugyanakkor nem érzik át a súlyát. Ám van aki nem ezért szórja, hanem mert már annyira elhasználódottnak érzi, hogy sokkal inkább egy másik szóval tudja leírni, mit is érez valójában.
-Jó estét! - állt az ajtóban mai kis alanyunk, kinek szerelmét kitárgyaljuk és még nem is tud róla.
-Szia! Gyere csak be. - hívta be a házba Seokjin anyukája a lányt, akit már olyan régóta ismert és szeretett.
-Akkor már alszik? - vetkőzött le, mert ugyan még csak december elején jártunk, de már hatalmas pelyhekben esett a hó, ami meg is maradt.
-Igen. Nem rég feküdt le, leellenőriztem. Használd a konyhát nyugodtan, közben mi is lefekszünk. - húzta össze köntösét, majd indult is a háló felé.
-Rendben, köszönöm. Jó éjszakát!
-Neked is. Azért majd feküdj le.
-Majd meglátjuk. - válaszolt mosolyogva Hyeyeon, miközben sálát vette le nyakából.
Ugyanilyen jókedvvel akasztotta fel azt Seokjin cuccai mellé és csupán hajszálon múlt, hogy nem vette fel párjai ruháját. Mióta mindketten egyetemmel és felvételikkel kezdtek küzdeni, nem volt már annyi idejük egymásra, így minden egyes alkalom, mikor találkozhattak, felértékelődött. Sokkal többet jelentett, de főleg Hyeyeonnak. Seokjin ugyanis nagyon feszült volt, ezért mindig le kellett nyugtatni, olyankor pedig azonnal el is aludt. Ám ez egyáltalán nem zavarta Hyeyeont, hisz így vele lehetett és neki csak ez számított.
Így mikor közeledett Jin szülinapja egyértelmű volt, hogy az egész hétvégét vele fogja tölteni, kerüljön bármibe, nem számít. Elvileg Seokjin is ráér a pihenésre, ő pedig bolond lesz nem kihasználni az alkalmat. Ezért születésnapja előtt megvárta még elalszik párja, majd mivel már évek óta jóban volt szüleivel, beengedte magát a házukba, hogy reggel egy igazi szülinapos módjára kelhessen szerelme. Az elképzeld torta és a reggeli percre pontosan volt eltervezve, ezek között a percek között pedig egy szusszanásnyi pihenő sem volt. Kipakolt hatalmas táskájából, amiben eddig tökéletesen hűtve volt minden kellék, amik a szülinapi édességekhez kellettek, majd miután berendezkedett óvatosan hozzálátott. Igyekezett nem nagy zajt csapni, mert Seokjin a feszült napjai miatt éberen aludt, a szülőket pedig amúgy sem akarta felébreszteni.

Hosszú órákon át dolgozott, miközben egyre álmosabb lett, de nem pihent meg. Ugyanazzal a lendülettel folytatta aprólékos munkáját, míg az utolsó dísz a helyére nem került a tortán. Örömmel csodálta meg művét és biztos volt benne, hogy tetszeni fog Jinnek, mert ilyen tortája még soha sem volt. Az órára pillantott hátha sietnie kell, ám nem volt rá szükség. Még ideje is lett volna egy rövidet szundítani, de inkább úgy döntött, hogy csak bemászik párjához, majd a lehető legkedvesebben és lágyabban fogja felébreszteni szerelmét. Így is tett. Rendbe szedte magát, megmosta kezeit, majd ugyan még kócosan, ám már összefogott hajjal osont be Seokjin szobájába, aki azt hitte édesanyja akarja kelteni.
-Hmmm... had aludjak még. - nyafogott, mert nagyon jól elő lett készítve a pihis szülinap, ugyanis mióta letette az utolsó vizsgát a szünet előtt tudatták vele, hogy mivel eddig semmit sem kellett csinálnia, csupán tanulnia, ezért ezután szépen ki fogja venni a részét a házimunkából. Ám persze ezt senki sem így gondolta, csupán még nagyobb meglepetést akartak neki szerezni, hogy Hyeyeonnal tölthet majd négy teljes napot.
-Én nem is foglak felkelteni édesem. - térdelt az ágy mellé és könyökölt fel a puha matracra.
-Mi? - emelte fel fejét Jin és barátnője felé fordulva pislogott még nagyon álmosan - Yeon.... gyere ide. - fogta meg erőtlenül a lány kezeit, majd felhúzta magához az ágyba és ölelgetve őt aludt volna tovább.
-Jó reggelt! Ma van a szülinapod. Boldog szülinapot! - bújt Seokjin álla alá és kiélvezte a takaró melegét.
-Már boldog lesz. Szeretlek.
-Én imádlak.
-Hmm. - mosolygott erőtlenül Jin - Én is imádlak. - szorította jobban magához Hyeyeont.
-Hoztam neked ajándékot. Nem akarod megnézni?
-Nem érdekel. Elég az, hogy itt vagy. - sóhajtott.
-De sokat dolgoztam vele.
-Jó.... akkor majd. Még pihenni akarok.
-Csináljak reggelit?
-Csak maradj csendben kérlek.
-Rendben. - hallgatott el pár percre - Hiányoztál.
-Te is nekem. - kapta meg számára legkedvesebb válaszát Hyeyeon és ez elég is volt ahhoz, hogy elaludjon párja karjaiban.

Legközelebb arra kelt, hogy Jin próbált meg kimászni mellőle a lehető legóvatosabban, ám Hyeyeon mindig felébredt, ha Seokjin menekülni próbált az ágyból.
-Nem akartalak felkelteni. - mosolygott rá Jin, miközben egyik keze még szerelme feje alatt volt fogságban.
-De kelts csak. Meg akarom mutatni az ajándékod. - ült föl azonnal - Ne mozdulj! - pattant ki az ágyból, majd álmosan rohant a konyhába - Jó reggelt!
-Szia! - köszöntek rá Jin szülei.
-Felkelt! - nyitotta ki a hűtőt, majd óvatosan elővette belőle a tortát.
-Szólok a nagy testvérnek. - állt fel Seokjin édesapja, majd kezében kávéjával ment legidősebb fia szobájához, aki az ünnepekre hazaköltözött.
-De szép tortát csináltál! - csodálta meg a mesterművet anyukája, miközben Hyeyeon a gyufát kereste - Már néztük reggel, de nem mertünk hozzáérni.
-Szerintem is egész jó lett. - gyújtotta meg a gyertyákat.
-Biztos tetszeni fog neki.
-Remélem. Olyan édes, ha boldog és rég mosolygott teljes szívéből. - emlékezett vissza, mikor utoljára látta igazán boldognak szerelmét - Pedig úgy szeretem, ha olyan vidám.
-Ettől biztosan az lesz. Hozzam? - ajánlotta fel segítségét Seokjin anyukája.
-Nem kell, köszönöm. Én akarom bevinni neki.
-Rendben, csak óvatosan. Jjanggu gyere ide! Ne légy láb alatt. - kapta fel Jin kutyusát, hogy véletlen se boruljon fel benne Hyeyeon.
-Boldog szülinapot! - kezdett énekelni Hyeyeon, majd az egész család becsatlakozott.
Seokjint láthatóan lenyűgözte a csodaszép torta a rengeteg kis ehető díszítéssel, amit barátnője saját kezűleg gyártott rá és miközben tátott szájjal szemlélte az ehető csodát, amit letettek elé, Hyeyeon egyre boldogabb lett.
-Kívánj valamit kisfiam! - ölelgette a kutyát anyukája.
-Huh.... ummm. - nézett barátnőjére, aki az ágy mellett térdelve fogta a tortát, nehogy felboruljon, miközben egy hatalmas mosolyt villantott szerelmére.
Olyat kívánt, ami pár napon belül ki is derül majd, ám nem leplezzük le előre a jó dolgokat. Vannak amiket még nekünk is ki kell várnunk, míg elérünk történetünk végére, mert mindennek megvan a maga tökéletes ideje és helye. Ezért legyen elég annyi, kedves olvasóm, hogy egy percre sem engedte el párja tekintetét mialatt az összes gyertyát elfújta.
-Gratulálok kisfiam. Huszonnégy lettél. - tette le a kutyusát anyukája - Na adj egy puszit anyádnak te vén harcos! - mászott az ágyra, miközben Hyeyeon felemelte a tortát, nehogy baja essen, hisz Jjanggut nagyon érdekelte a kis ehető furcsaság.
Reggel gyorsan mindenki megtette a kötelező felköszöntést, majd míg bátyja visszafeküdt, szülei pedig a konyhában ültek és kávéztak tovább, addig Hyeyeon szerzett egy kést, majd Jin íróasztalára készítette ki a tortát. Jjanggunak viszont csak Jin tudott parancsolni, így az ő szavára is ült le fenekére és várt türelmesen míg felvágták a tortát.
-Mit kívántál? - nyalta le ujjait Hyeyeon, mert nem emlékezett már, hogy milyen finomat is alkotott.
-Az utóbbi három alkalommal sem mondtam el. - forgatta számára szimpatikus helyzetbe a tortát, hogy megvágja - Most sem fogom. - nézett barátnőjére, miközben az első szeletet szelte.
-Hát jó. De akkor csak később kapod meg az ajándékod.
-Van még valami? Eltúloztad kicsim. - kóstolta meg ő is a tortát - Ez nagyon finom.
-Köszönöm. A kis figurák is ehetőek. Cukorból vannak. - mutogatott.
-Ne nyúlkálj! Levágom a szép kis ujjacskád. - tette le a kést Jin.
-Majd a jó kis tudásoddal visszavarrod. Na adjad, ha kóstoljam meg.
-Ez az én tortám édes.
-De neked előbb reggelizned kéne. - sajátította ki a tányért.
-És neked?
-Én egész idáig ettem és ha végre elmondod, hogy mit ennél, meg is csinálnám.
-Nem szeretem, ha főzöl rám. Adj egy falatot! - tátotta el száját.
-De ma szülinapod van. - nyújtotta szeletet és Jin harapott is belőle - Ma csak pihenj és élvezd, hogy itt vagyok.
-Van egy csomó dolgom.
-Nincs.... lebeszéltem velük.
-Te...... milyen vagy. - ölelte meg barátnőjét.
-Elejtem! - kapaszkodott Jin nyakába Hyeyeon félkézzel, miközben a másikban igyekezte megtartani a tányért.
-Jjanggu majd feltakarít. Haaaahhhh! Annyira örülök neked.
-Én is neked! Na mit kérsz enni?
-Téged! - harapott nyakába Jin.
-Naaa! - nevetett Hyeyeon.
-Megeszlek.
-De óvatosan. Nehogy nyoma maradjon. - tette le végre a tányért.
-Nem fog.

Így már a reggel is úgy indult, hogy Jin levezette a feszültséget. Persze Hyeyeon ennek nagyon örült. Ő szerette volna a legjobban, ha párja megnyugszik és végre pihen egy kicsit. Ha elengedi magát és nem aggódik semmiért, csak szeretgeti őt úgy, ahogyan régebben is, hogy közben nem jut eszébe egy vizsga, vagy egy elfelejtett beadandó. Ezért Hyeyeonnak tetszett a legjobban a reggel, majd mikor Seokjin elloholt zuhanyozni ő csak felkapta az egyik pulcsiját, majd végül saját ruháiból is felvett párat, amiket még Jin anyukájával mosatott ki, hisz tárolt már jó pár darabot szerelménél, csak az utóbbi időben egyre kevesebbet volt náluk, így nem nagyon használta azokat.
A szokásos öltözékében flangált a már-már otthonnak is mondható lakásban, majd Jjangguval ült le játszani a földre, míg szerelmére várt. Közben végig azon járt az esze, hogy mennyi idejük lesz együtt és semmit sem fognak csinálni ha rajta múlik. Ám amikor Seokjin előbukkant a fürdőből óráját becsatolva rohant édesanyjához.
-El kell szaladjak valahova, de sietek vissza.
-De itt van Hyeyeon.
-Akkor is el kell menjek. - indult az előszobába.
-Elmész? - pattant fel barátnője és pár lépésre tőle megállt.
-Igen. - kapta fel cipőjét - De sietek vissza kicsim. Ne aggódj! Addig pihenj le. - állt fel - Azonnal itt vagyok. - csókolta meg párját.
-Rendben. - nézte végig szomorúan Hyeyeon, amint Seokjin felöltözött, majd felkapva cuccait elszelelt.
Szomorúan ballagott vissza szerelme szobájába, majd feküdt ki annak ágyában Jjangguval. Nem erre számított, kicsit sem. Azt remélte, majd az egész napot, az egész hétvégét együtt töltik, nem csak pár órácskát. De Jin most elment, ki tudja hová, ki tudja meddig. Ám annyira fáradt volt, hogy nem tudott tovább gondolkozni ezen. Az ismerős illatok és a puha, meleg szőrmók mellette az ágyban megnyugtatta, majd el is aludt. Sok mindenről álmodott, de legfőképpen arról, amiről mostanában szokott. Egyre gyakrabban zaklatták azok az álmok, hogy Seokjin valamilyen hülye indokkal szakít vele és ezektől nem tudott szabadulni. Hiába feküdt annak ágyában, ez a fránya rémálom akkor sem engedte karmai közül, így felriadt. Még Jjanggu is megijedt a hirtelen mozdulatától, majd amint Hyeyeonon meglátta, hogy mennyire rosszul van, körbeugrálta. Persze a lány azonnal ölelgetni kezdte a kutyust és el nem eresztette, míg meg nem hallotta Jin hangját. A nyugtató mély dörmögésre rögtön kipattant az ágyból és futott szerelméhez, aki még nagykabátban és bakancsban állt az előszoba küszöbén, miközben szüleivel társalgott.
-Jiiiiin! - rohant oda hozzá, majd azonnal megölelte.
-Hideg a kabát kicsim. Meg fogsz fázni. - aggódott Seokjin.
-Nem érdekel. Merre jártál? Hiányoztál! - hadart és kapkodta a levegőt jobban, mint kellett volna.
-Mi a baj kicsim? Mi történt?
-Rosszat álmodtam. Ne menj el!
-Nem megyek. - fejtette le magáról párja karjait Jin - Nézd csak! - cipzározta ki kabátját - Ha már nem hagyod, hogy levegyem, búj be mellém. - tárta szét hatalmas téli felszerelését, amibe Hyeyeon azonnal bele is bújt.
-És merre jártál kisfiam? Ez engem is érdekelne. - folytatta anyja.
-Csak sulis dolgok. Gyorsan elintéztem, nem akartam későbbre hagyni, ha már itt van Yeon.
-Hmm... HMM rendben. - váltott hangsúlyt, amint rájött fia mire is értette, amit ugyan én is tudok, de mindennek megvan a maga tökéletes helye és ideje.
-Most már levetkőzhetek kicsim? Nagyon meleg kezd lenni. - kérdezte barátnőjétől Jin.
-Igen, persze. Bocsánat. - engedte el végre.
-Mit álmodtál? - vette le téli felszerelését.
-Hogy elhagysz.
-Én..... ez biztos? Emiatt nekem kéne aggódnom. - pakolta le ruháit, majd Hyeyeonhoz lépett és két keze közé fogva arcát szemeibe nézett - Alig foglalkozok veled, mégis kitartasz mellettem és ilyen szülinapot varázsolsz nekem. Meg sem érdemellek.
-De igen. Keményen tanulsz és dolgozol. Ne hagyj el. - fogott párja csuklóira.
-Soha sem hagynálak. - csókolta meg Hyeyeont - Mit szeretnél csinálni?
-Nem tudom. Pihenjünk és relaxálj.
-Állandóan ezt mondod. - mosolygott Seokjin.
-Igen, mert mindig ideges vagy, meg feszült és sohasem tudsz pihenni rendesen. Most itt vagyok, bármit megcsinálok neked, csak nyugodj meg.
-Tőled mindig megnyugszom....... Nézzünk meg egy filmet.
-Rendben! Úúúúú, van is egy ötletem. - rohant Jjangguval a nyomában párja szobájába.
-Mikor lesz a nagy alkalom? - kérdezte anyukája, miután biztos lett benne, hogy Hyeyeon már nem hallja őket.
-Nem tudom..... félek.
-Szerintem nincs mitől. Ő a legtürelmesebb és megértőbb lány. Issza a szavaidat. Ne félj tőle.
-És ha nem úgy reagál, ahogyan gondolom? Akkor mi lesz?
-Szerintem ettől kell a legkevésbé tartanod.
-Gyere! - hajolt ki az ajtóból Hyeyeon - Mi lesz már?! Filmezzünk!
-Megyek. - mosolygott Jin, miközben arra gondolt, hogy talán tényleg nincs mitől félnie, elvégre, ez Hyeyeon, aki már nagyjából négy éve mellette van.

Az elkövetkezendő napokban végig kereste a megfelelő alkalmat, de valahogy sosem érezte elérkezettnek. A karácsonyi vásárban megannyi lehetőség lett volna, de egyik sem volt az igazi így megpróbálni sem merte, csak tartogatta tovább.
-Holnap este haza kell mennem. Hétfőn sulim van. - feküdt Jin mellkasára Hyeyeon és hajával játszadozott.
-Nem kellett volna tanulnod valamit? Neked most lesznek vizsgáid nem?
-Ne foglalkozz ezzel. Mindent lerendeztem előre, hogy veled tölthessem a hétvégét.
-De ha megbuksz, nem találkozunk egy hétig. - fenyegette meg szerelmét.
-Most mért vagy ilyen? - szomorodott el - Olyan ritkán látlak, aztán most még ez is?
-Nem szeretném, ha miattam nem sikerülne neked valami. Én itt leszek, nem megyek sehova, de a vizsgák most vannak. Jól kell teljesítened, ahogyan nekem is.
-Jól teljesítek, ne aggódj. De ne fenyegess. - nyafogott - Annyira hiányoztál már és olyan jól éreztem magam. Ne rontsd el!
-Rendben. Bocsánat. - ölelte magához Hyeyeont - Nagyon szeretlek ölelgetni.
-Szeretem, ha ölelgetsz.
-Holnap menjünk valahová?
-Nem maradhatnánk itthon?
-De. Akkor maradunk és nem csinálunk semmit.
-Tökéletes. Azt szeretem a legjobban. Csak érezni az illatod és tunyulni veled egész nap, mint régen.
-A régi szép idők mi? Mikor még nem kellett aggódnunk semmiért.
-Pláne azért nem, hogy elhagysz.
-Jaj, ne mond már ezt! - szorította magához párját Seokjin - Attól, hogy ilyesmit álmodsz még nem lesz így.
-Jó, tudom. De olyan rossz.
-De itt vagyok. Nem megyek el.
-De ha egyedül alszok otthon nem vagy ott. Akkor a legrosszabb.
-Ha legközelebb ilyet álmodsz otthon, hívj fel.
-Nem foglak felkelteni.
-De! Hyeyeon. - tolta el magától párját egy kicsit, hogy szemeibe nézhessen - Hívj fel! Nem akarom, hogy ilyeneken kattogj. Hívj fel és megnyugtatlak.
-Jó.
-Ígérd meg!
-Rendben. Felhívlak. De ne legyél mérges. - válaszolt félénken.
-Én nem leszek, ne aggódj. Szereltek, sosem tudnék rád haragudni.
-Imádlak.
-Ezt sosem fogom megszokni. Pedig már évek óta ezt mondod. Én is imádlak. - mosolygott Jin.
Ezek után tovább kereste a maradék időben a megfelelő pillanatot, de sosem érezte, hogy elérkezett. A tökéletes alkalmat várta, de az nem jött. Egy ilyen súlyú dolog azonban nem reppenhetett el a levegőbe csak úgy. Ennek pontos, precíz időzítésre volt szüksége, ami másnap délután talán elérkezettnek bizonyult. Hyeyeon telefonja csipogott, ám a lány éppen pakolt, vagy a fürdőben rendezkedett, magam sem tudom merre járt, de párja a mobilja közelében volt. Mivel pedig olyan régóta ismerték már igazán közelről egymást, így minden kétség nélkül emelte fel ő a telefont és nézte meg az üzenetet, amit párja kapott. Azonban csalódnia kellett. Hyeyeon azt mondta,mindent elintézett, ne aggódjon az iskola miatt Seokjin, ám hazudott. A csipogás ugyanis egy e-mailt jelzett, amit az egyik professzorjától kapott, az üzenet pedig a következő volt.

"Kedves hallgató!
Mivel nem jelent meg a kiírt vizsgaidőponton, ezért a vizsgája elégtelennek minősült. Ez a jegy azonban nem megfelelő a tantárgy teljesítéséhez. A tantárgy felvétele legközelebb csak a következő teljes értékű félévkor lehetséges.

Dr. Park Soonhyung"

Jint ettől először a harag öntötte el, ám belegondolt, hogy Hyeyeon milyen tantárgyat is vehetett fel ennél a professzornál. Valami fontosra emlékezett, mert sokat hallott róla, de nem tudta volna megmondani, hogy pontosan miről volt. Ezért úgy érezte, most itt az alkalom.
-Hyeyeon! - kiabált és kereste a lányt a lakásban.
-Mi a baj? - jelent meg előtte a konyhából kilépve.
-Ez mi?! - tartotta oda párja elé annak mobilját az üzenettel - Azt mondtad elintézted. Akkor ez mi?
De Hyeyeon nem válaszolt. Tudatosult benne, hogy lebukott és nem az zavarta, hogy egy ilyen fontos tárgyat elbukott, amiért valószínűleg otthon is kapni fog, hisz így csúszni fog egy évet, hanem az, hogy Seokjin mérges volt. Semmitől sem félt, semmi sem érdekelte csak az, hogy párja szeresse és sohase legyen mérges rá, ám most elvétett egy lépést és szerelme dühös.
-Istenem Hyeyeon, hányszor mondtam?! Első a tanulás. Én ráérek, itt leszek, nem megyek sehová. Mikor fogod végre megérteni?
-Sajnálom.
-Hát már sajnálhatod. El sem hiszem, hogy ebbe belekényszerítesz. - sóhajtott nagyot Seokjin leengedett kezekkel.
-Jin? - pillantott fel könnyes szemekkel Yeon. Azt érezte, hogy most egy álom válik valóra, de nem az, amelyikre annyira vágyik.
-Pedig kerestem a tökéletes alkalmat, de nem. Nem tudom tovább halogatni.
-Jin, ne csináld ezt! Félek.
-Ez nagyon gonosz kisfiam. - jelent meg édesanyja is és megfogta Hyeyeont vállainál.
-De nincs más választásom.
-Jin. - kezdett volna sírni a szomorúságtól, de végül más miatt gördültek le könnyei.
-Yeon. - ereszkedett féltérdre Seokjin - Annyira szerettem volna ezerszer szebb helyen ezt tenni, de sosem éreztem megfelelőnek egyik helyszínt sem ahol jártunk. Viszont ez az e-mail..... - pillantott a telefonra - Én mindig melletted leszek és ehhez ne dobj el semmit. Viszont benned már nem vagyok ilyen biztos. - vette elő zsebéből a kis dobozt - Te mellettem leszel mindig? Akkor is, ha nem lesz időm rád? - de Hyeyeon szavai elakadtak.
Egyáltalán nem erre számított, az álmai pedig végképp nem ilyen irányba terelték gondolatait. Csak peregtek le könnyei, amik még félelméből gyűltek fénylő szemeibe, ám már a boldogság jegyében hullottak a padlóra. Megszólalni sem bírt, de nem is tudta, mit mondjon. Szavak helyett inkább párja nyakába borult.
-Szerintem ezt veheted igennek. - mosolygott édesanyja, aki szintén majdnem elejtett egy-két könnycseppet, amint a fiatalokat nézte - De ez nagyon gonosz volt.
-De olyan lüke! Csúszik az egyetemen miattam, mert nem ment el egy vizsgára. Hogy lehet ilyen kis butus?
-Veled akart lenni a szülinapodon kisfiam. Mért nem örülsz neki?
-Igen! - csúszott ki egyetlen értelmes hang Hyeyeon torkán.
-Nagyon örülök neki. El sem hiszed, milyen boldog vagyok tőled. - beszélt már szerelme fülébe - De többet ilyet ne csinálj! - várta a választ, ám csak a levegő után kapkodó Yeon bólogatását kapta feleletként - És még valami. Nagyon imádlak. Úgyhogy mivel már ilyen jól állunk, mit szólnál hozzá, ha többet nem aludnál egyedül.
-Na jól van kisfiam. El fog ájulni, ha így folytatod.
-Miről maradtam le?  - érkezett meg édesapja is.
-Kezdhetsz gyűjtögetni apa, mert lesz egy esküvőnk.
-Ne már?! Tényleg lemaradtam? Bassza meg édes fiam, mondtam, hogy ne hagyj ki!
-Hogy beszélsz apa? - szólt rá az anyós jelölt.
-Úgy, mint egy bank.
-És ma - törölte le könnyeit, miközben próbált értelmesen beszélni - is velem alszol? - szipogott.
-Persze. Pakolok össze ruhát és megyek veled. El nem engedlek, ha nem muszáj. Plusz apádtól is meg kell kérnem a kezed. Az lesz még egy kemény menet. - mosolygott Jin.
-Nem lesz baj.
-Hát ha így, sírva viszlek haza, szerintem van mitől félnem.
-Nem. Mindjárt rendben leszek. Mutasd csak! - húzta oda Seokjin gyűrűt tartó kezét, hogy jobban szemügyre vegye az ékszert.
-Nem a legnagyobb, de remélem nem baj.
-Tökéletes. Sok is. - vette fel Hyeyeon a kis karikát - Imádlak. - nézett párja szemeibe.
-Boldog huszonnegyedik szülinapomat szerelmem. - mosolygott.
-Na ez! Ezt akartam! Végre! Olyan boldog vagy, mint régen!
-Mert a kis menyasszonyomat tartom karjaimban.
Talán úgy érzem, hazudtam az első mondatban, hisz van még egy olyan szerelmes ember a Földön, mint Seokjin barátnője, és az Seokjin. Őket a sors is egymásnak teremtette, az pedig, hogy ilyen hamar rá is leltek a másikra kész csoda. Az emberek nem mindig ilyen szerencsések, mint ez a kis párosunk a nagy világban. Van akinek többet kell keresnie és küzdenie míg megtalálja másik felét, van aki viszont azonnal sikerrel jár, ám egy valami biztos. Ezt mindenki megérdemli és mindenki meg is kapja. Mert akármilyen kegyetlen is a világ, ezt nem fogják elvenni senkitől. Az már kínzás lenne, az élet azonban nem ilyen gonosz, csupán nyitott szemmel kell járnunk és nem beszűkült látással pislogni bele a mindennapokban. Mert lehet, hogy mikor azt hisszük, a vég következik, valójában a csoda látogat el hozzánk.