J-Hope&Gayoon 9. rész (befejezés)

-Ugye milyen jó, hogy szóltam?!
-A nyaklánc sem ehhez tartozik.
-Hoseoooooook!
-Jó vásárlást! - hagytam ott a fenébe és soha többet nem akartam látni.
De vajon a másik Gayoon még itt van?

Csak reménykedtem, hogy nem sietett haza, mert a jégkása még nem volt nála, amit a bácsi ajánlott fel neki. Ezért rögtön az árushoz vittek lábaim, az emberek meg csak bámultak. Mit rohan egy hülye gyerek a plázában?
-Szép napot! Megint én. - lihegtem - Gayoon már elment?
-Szép napot fiatalember! Önnel láttam utoljára és a pénztárcájával.
-Nem arról beszélek. Tudja jól, kit keresek.
-Az a Gayoon most ment el.
-És merre?
-Hát ha édesanyjával jött, akkor a parkoló felé.
-Köszönöm! - indultam volna, de egy mondattal nagyon megfogott.
-Nem ajánlom, hogy bántsa.
-Tessék?
-Lehet nincsenek úgy barátai, mint ahogy másoknak, de nagyon sokan szeretik, akik viszont nem tűrik, ha a megmentőjüket bántják. Szóval nem ajánlom, hogy kárt tegyen benne. - nézett rám úgy, mint akit azonnal képes lenne egy műanyagpohárral megölni, ha rossz választ ad.
-Épp ki szeretném javítani a hibámat.
-Helyes. De ha szomorúnak látom, tudni fogom, kit keressek.
-Ha rajtam múlik, soha többé nem lesz szomorú.
-Akkor siessen, mert ha eltűnik, nagyon nehéz megtalálni.
-Köszönöm. - futottam is tovább.
Bár feltűnően rosszabbul bírtam a rohanást, mint korábban. Kicsit kiütközött a hülyeségem, de nem akartam megállni pihenni. Még hogy lassítsak és ezen múljon. Az hiányzik már csak persze.
Ám sajnos nem gondolkodtam előre. A parkoló hatalmas volt, nem is tudtam mire számítottam, az autójukat illetően pedig fogalmam sem volt. Hiába kiabáltam nem érkezett válasz. Mondjuk én sem válaszoltam volna magamnak a helyében. Újabb " Mit vártál Hoseok?". Ezért gondoltam felhívom csak hát...... nem volt meg a száma. Sosem kellett. Mindig akkor jött, mikor mondta és a legtöbb idejét velem töltötte, így szükségtelennek bizonyult ez kis apróság, ami most megmentette volna az életemet. Viszont ha ezt nem is, valami sokkalta fontosabbat tudtam. Emlékeztem, hogy hol lakik, így legközelebb már egy buszmegálló felé rohantam és még pénz is volt nálam, amit a kis költőgéppel töltött nap után ritkán mondhattam el.

Igazából fogalmam sem volt, hogyan juthatnék el Gayoonhoz, de erre jó a GPS, így akadt némi segítségem, amit igénybe is vettem. Bár a közlekedés már nem az én oldalamon állt, ezért jobbnak láttam a végén már sétálni..... amikor nem kaptam levegőt, mert egyébként futottam. Ez viszont ki is ütközött, mikor a kaputelefonba szerettem volna felszólni, ami csak hosszú, mély lélegzetek után sikerült.
-Gayoont keresemh. - lihegtem.
-Már elment.
-Megkérdezhetem, hogy hová?
-Nem.
-Kéremh. - nyeltem, hátha kicsit jobb lesz tőle - Hatalmas baromságot csináltam és muszáj helyrehoznom. Kérem mondja meg.
-Rég láttam utoljára ilyennek, így bármit mondasz, nem fogom sohasem elmondani merre jár. Hagyd békén és engedd el. Ne kínozd a lányomat, vagy rád uszítok mindenkit. - csapta le a kaputelefont.
-De...... ÉN HELYRE AKAROM HOZNI! - üvöltöttem, de fölöslegesen. Senki sem figyelt rám, az öklöm beverése a falba pedig nem segített helyzetemen - Hol lehetsz? - ötletem se volt.... vagy... lehet mégis csak volt.

-Szép napot morcos bá! - köszöntem rá Sungsukra, amint beértem az üzletbe.
-M-mi? - lepődött meg, de nem hagytam megszólalni.
-Takanorit keresem. Itt van ugye? Gayoonról lenne szó, nagyon, nagyon fontos.
-Tessék? Kezdje elölről kérem, a köszönéstől.
-Ahhh. Pazarolja itt az időmet. Takanori! - fordultam a kis galériája felé, ahová múltkor is felmászott - Gayoonnal baj van. Szomorú. Muszáj segítened, nem tudom, hol keressem.
-Szentjánosbogaraknál próbáltad? - jelent meg a lépcső tetején és mászott is le hozzám.
-Nem tudok eljutni oda egyedül. Nem tudom, hogy mentünk.
-Pedig ha nincs sehol, odamegy. - állt elém.
-És te tudod, hogyan kell oda eljutni?
-Talán. Azt hiszem megtaláltam egyszer magamtól. Mindjárt megnézzük. - vette elő telefonját
Legalább egy órát ügyködtünk, mire kiszenvedtünk egy helyet, de nem voltunk biztosak benne, ám nekem ez elég volt. A talán is jobb, mint a semmi így loholtam tovább.
-Ne vigyelek el? - kiabált utánam.
-Ekkora forgalomban, semmi esély. Köszönöm! - rohantam ki az ajtón a legközelebbi metró felé.
Ameddig csak lehetett azzal akartam menni, mert az még gyors volt. A földfelszín felett minden állt egy helyben, én pedig kezdtem kiköpni a tüdőmet is, így ez tűnt a legjobb megoldásnak. Kiérve a vonathoz meg a telefonomat lestem, hogy mit írtunk fel. Nem igazán voltam biztos magamban, ezért nem egy embert meg is kérdeztem, hogy melyikre is van szükségem és csak az után váltottam jegyet. De a vonatút kínzás volt. Olyan lassan teltek a percek, mint eddigi életemben soha. Azt hittem becsavarodok, miközben végig csak ő járt a fejemben.
"-Ohh. Tényleg szép. De mért szomorú tovább? Miről szól?
-Arról, hogy nincs vele a párja. Hogy vele álmodik, de még sincs ott. De ha tényleg elhagyja, hogy mást szeressen, akkor viszont bánni fogja. Ám ezek ellenére mindig is boldoggá fogja tenni, mondjon bármit. Valójában arról szól, hogy szeretett valakit, aki elhagyta, de annyira imádja, hogy nem képes elengedni. Legalábbis szerintem. Kicsit rád illik."
Most viszont rád illik. Ha annyira fáj neked, mint nekem fájt a másik Gayoon először, akkor nem hordott a Föld a hátán nálam szörnyűbb embert. Hogy tehettem ezt? Hogy okozhattam ugyanolyan fájdalmat neki, mint amekkorát nekem okoztak? Viszont őt nem fogja megmenteni senki...... senki.... csak én.

Mikor bemondták a megállómat azonnal felpattantam. A mellettem ülő lányt meg is ijesztettem. Tényleg váratlan volt, de elmerengtem Gayoon szavaiban, viszont a célom felkeltett. Ott voltam a kapuban. Már csak meg kellett találnom merre menjek és helyben voltam, ám ebben is kaptam segítséget. Mielőtt besiklottunk volna a megállóba a vonatról pont lehetett látni a mezőt, amin este sétáltunk. Kis szerencsés ördög. Mi más lehetnék.
Szinte leugrottam a szerelvényről amint megállt és folytattam rohanásomat. Igaz gőzöm sem volt merre tartok, csak reméltem, hogy jó irányba. Közben végig azon gondolkoztam, mit is fogok mondani, hogyan fogom visszakönyörögni magam. De mi van ha sír? Na azzal végképp nem tudtam mihez kezdjek majd.
-Gayoon!? - értem az ismerős fák közé - Itt kell legyél. Jaj Istenem, kérlek. Legyen itt, különben ötletem sincs. - sétáltam be, mert már teljesen elfogyott minden levegőm.
A kis helyünket azonnal felismertem, ahol lefeküdtünk és mozdulatlanul kellett várnom hosszú percekig, mielőtt felkelt volna és megmutatta volna a második csodát a világon. Viszont még világos volt és látványosan járt ott nem rég valaki, így arra indultam amerre kiszaladt anno a rétre és... el is esett. Kicsit meg is mosolyogtatott ez az emlék. Milyen kis béna, de.... imádom!
Amint kiértem láttam, hogy Takanorival ügyesek voltunk, mert Gayoon ott sétált. Igaz, már messze járt, de ott volt. Hirtelen visszatért erőm és futás közben minden hangomat kiengedtem, ami torkomba szorult.
-Gayoon! - kiabáltam utána, ő pedig azonnal megtorpant. Láthatóan ledöbbent így folytattam, amint közeledtem - Gayoon! - és végre elhitte, hogy én szólítom, nem csak képzelődik. Lassan megfordult, miközben elértem hozzá, majd próbáltam kicsit rendbe szedni légzésemet, hogy meg is tudjak szólalni. Nem tűnt mérgesnek, sem szomorúnak..... igazából semmilyennek sem. - Gayoon énh.
-Hogy kerülsz ide? Hogy találtál vissza?
-Takanori segített. - kapkodtam a levegőt.
-Az a fránya memóriája.
-Én örültem neki.
-De ha elhozod ide azt a kurvát, felgyújtom az egész környéket.
-Eszemben sincs idehozni. Otthagytam a boltban a kasszánál. El sem hiszed milyen jól esett. De nem ezért jöttem.
-Mi kéne, ha volna? - fonta össze mellkasa előtt karjait.
-Na jó, ezt megérdemlem. De miattad jöttem. Átrohantam a fél városon sőt, a vonattól idáig is futottam.
-Felesleges volt.
-Nem. Érted semmi sem felesleges. - léptem felé. Meg akartam ölelni, de elhátrált - Ne csináld te is ezt. Ezt gyűlölöm.
-Mért engednélek közel?
-Mert a barátnőm vagy. Én pedig a te párod. Esküszöm neked nem történt semmi a másikkal.
-A kurvával?
-Igen, vele. Alig hagyta, hogy hozzá érjek. A kezét sem foghattam meg. Tudod milyen rossz volt?
-Szóval csak az hiányzott, hogy valaki párjaként kezeljen. Erre találsz mást is.
-Nem. Te hiányoztál. Nekem nem kell más, csak te. Kérlek.... ahhj. Két perccel azután jött, hogy elmentél. Azt hittem te jöttél vissza, de amikor kinyitottam az ajtót nem te álltál ott.
-Mégis elmentél vele.
-Igen, de görcsben volt a gyomrom. Azt hittem, csak izgatott vagyok, de amikor utoljára beszéltünk megláttam magam a kirakatban. Nem izgatott voltam, hanem undorodtam. Valahogy végig azt akartam hinni, hogy ő te vagy. De mindig mikor elhúzódott, kicsit ráébredtem, hogy ez így nem helyes. Amikor pedig a fejemhez vágtad, hogy közel engedtél magadhoz és bántottalak.......... talán sosem éreztem még ilyen fájdalmat.
-Önző vagy.
-Nem azért. Idefelé úton, végig azon gondolkodtam, hogy lehetek ilyen gonosz. Tudom mit érzel, mert éreztem én is. De helyre akarom hozni. Kérlek ne menj el! - fogtam meg végre kezét, mert most nem húzta el - Ne hagyj itt! Boldognak akarlak látni, nem ilyennek.
-Soha többé nem is fogsz látni, ne aggódj.
-De én szeretlek! - mondtam ki végre, amit már rég ki kellett volna, mire meglepetten pislogott fel rám. Nem hitt nekem - Az Istenit már! Mért nem érzed ezt? Szeretlek! Jobban, mint bármi mást. - de továbbra sem láttam semmi érzelmet rajta - Mért nem hiszel nekem? Pedig igazat mondok, nagyon szeretlek. - simítottam arcára és ez elég volt ahhoz, hogy elengedje magát. Többé már nem volt az az érzelemmentes robot, aki két perce még előttem állt - Ne sírj. Csak ezt ne! - törölgettem le könnyet mindkét kezemmel - Nem akarom sírni látni a csodámat.
-De mért kockáztassalak meg? Egyszer már elhagytál. - pislogott rám csillogó szemekkel, miközben igyekezte kordában tartani légzését.
-Ha megint megtenném, megölhetsz.
-Ahhj. - csapott két kézzel mellkasomra.
-Ez az igazság. Neked köszönhetem, hogy élek. Így azt teszel velem, amit akarsz. Az életem a kezedben van.
-Nem akarlak bántani. - markolt felsőmbe.
-Én sem téged. Mert.... szeretlek. Nagyon szeretlek. - csókoltam meg, hogy megnyugodjon és végre! Nyakamba karolt, bár nem bírta sokáig, mert alig kapott levegőt, de utána sem engedett el, hanem hozzám bújva rendezte légzését és szabadult meg utolsó csepp könnyeitől is, amiket soha többé nem akartam látni legördülni arcán. Bármit, csak ezt ne. Mosolyogjon inkább, az nekem bármit megér.

-Hoseok kisfiam, kinyitnád? - kiabált édesanyám a fürdőből, amint este kopogtak ajtónkon.
-Persze! Jössz velem? - álltam fel az asztaltól, Gayoon pedig továbbra is jött utánam. Nem akart egyedül maradni egy pillanatra sem.
-Naná. - kapta el azonnal kezemet.
-Hozzám jöttek! - jelent meg húgom is útközben.
-Mert? Kit vársz te?
-Az nem tartozik rád! He.....llo. - nyitotta ki az ajtót, de azonnal stílust váltott amint meglátta, hogy ki áll ott - Mit keresel itt?
-Nem hozzád jöttem, hanem a bátyádhoz. - bunkózott a kis költőgép.
-Ne beszélj így a húgommal! - álltam mögötte és feje fölött tökéletesen átláttam az ajtóban álló ördögre. Ugyanis Gayoont sikerült rávenni, hogy ne kurvázza mindig, mert arra felfigyelnek az utcán, így ördögnek lett elnevezve.
-Te! Hogy képzelted a mai napot?! - kezdett rá, majd az eddig a hátam mögött lapuló Gayoon előbújt.
-Hellokaaaaaa!
-Te meg mi a francot keresel itt?
-Azt hiszem mi még nem találkoztunk. Gayoon vagyok! - mászott szépen húgom elé is, aki már kezdte mosolyogva figyelni az eseményeket - Te vagy a pénzhajcsár kis kurva igaz?
-Mi a faszt képzelsz te?
-Óóóóó, máris elmondom, hogy mit képzelek, csak előbb menjünk le az utcára. Nem szeretném, ha összevéreznéd itt nekem szerelmem szőnyegét. - csukta be maga mögött a bejárati ajtót, mi pedig csak álltunk dermedtem tovább a lakásban testvéremmel.
-Imádom az új csajodat. - szólalt meg elsőnek - De nem gondolod, hogy nem kéne hagyni, hogy darabokra tépjen valakit?
-Ugyan már. Olyan apró és kedves. A légynek sem tudna ártani.
-Te.... mi most egy emberről beszélünk? Hallottad mit mondott neki?
-........ Csaj haaaaarc! - téptem fel az ajtót és indultam is utánuk, miközben Suga számát tárcsáztam.
-Ki volt az?! - hallottam még édesanyám hangját.
-Csak az ördög! De ráuszítottuk az angyalt. - válaszolt húgom, de már ő is a nyomomban volt.


(Na és most nem írom ki, hogy folytatjuk, mert vége :D Hahh emberek, muszáj volt ráuszítanom a Jó Gayoont a rosszra, mert.... azt a büdös, de széttépném én is XD Még sosem írtam ennyire utált karaktert. Nehéz szülés volt de sikerült.
Nos a szokásos pedig. Írjatok KOMMENTEKET! Ha nem írtok, nem tudom, hogy tetszett-e, így nem fogom folytatni.
Többi: Fandoooooooom! Ma van a határidő! Fandom <----- Kattintsatok!!!
Másik. Szavazás a fiúkra. Két BTS egy RM! HAJRÁ!  Link
Tartsatok velünk továbbra is, mert folytatjuk a Three sidesot, Franci is vár egy új részre, mellesleg pedig egy RM hentai OS áll félkészen :D Plusz! Kook rövid sztorit akarok kezdeni.... sztem kicsit túlvállaltam magam NA MINDEGY! :D Addig is, jó olvasgatást! Legközelebb találkozunk! )