J-Hope&Gayoon 8. rész

-Hallottam kórházban voltál. Jaj, én kicsi Hoseokom. - borult nyakamba - Jobban vagy már?
-I-igen. Mit keresel itt? - néztem rá továbbra is úgy, mint aki szellemet lát, mert hát..... azt láttam.
-Jöttem meglátogatni téged.
-Ez ki, bátyus? - kérdezett bele húgom, én pedig nagyot nyeltem válaszom előtt.
-Hát....... - vettem mély levegőt - Ő itt..... Gayoon.


-Annyira hiányoztál! - állt előttem hatalmas szemekkel.
-Akkor, mért nem hívtad? - szólt bele húgom.
-A többiek azt mondták hagyjalak, csak bajt okoznék, már biztos rég nem szeretsz. De nem bírtam tovább nélküled. Annyira hiányoztál, hogy majd bele pusztultam. Muszáj volt legalább látnom, hogy minden rendben van-e veled.
-Jól vagyok..... már sokkal jobban. - mosolyogtam rá. El sem hittem, hogy ő áll az ajtóban. Annyira hiányzott, már épp ideje volt, hogy újra a karjaimban tarthassam - Mi van veled? Rég láttalak. - simogattam meg arcát.
-Éldegélek és hiányoltalak. De már sokkal jobb. Még mindig jó meleg a kezed.
-Köhöm. - köszörülte meg húgom a torkát, aki még mindig mellettünk állva szemlélte az eseményeket.
-Van kedved elmenni valahova?
-Ha szeretnél, mehetünk.
-Rendben, csak felkapom a cipőmet. Bejössz addig?
-Nem, nem akarok zavarni. Amúgy sem látnak itt szívesen. - nézett testvéremre, aki láthatóan megölte volna a pillantásával, ha ez lehetséges lett volna.
-Hugi! - szóltam rá - Szerintem van dolgod máshol.
-Megyek is. - fordult el morcosan, lassan véve le pillantását Gayoonról.
-Egy perc és kész vagyok, kaptam fel a cipőmet.
-Nem kell sietni ráérünk. Ne erőltesd meg magad. - állt továbbra is a küszöbön kívül és csak leskelődött befelé.
-Nyugodtan gyere be, ha érdekel. - mosolyogtam fel rá.
-Jaj nem, dehogyis. Majd máskor. - utasította vissza meghívásomat.
-Jó, de legközelebb bejössz. - léptem hozzá miután felpattantam és megfogva kezeit húztam magamhoz. Nagyon boldog voltam tőle. Annyira hiányzott!!! Elmondani nem tudom.
-Rendben. - mosolygott ő is.
-Na merre szeretnél menni? - kérdeztem amint egy apró puszit nyomtam arcára és megéreztem illatát. De valahogy most nem esett olyan kellemesen, mint azelőtt. Kicsit görcsbe rándult a gyomrom, de jó volt az ismerős parfüm orromban.
-Egy jégkására gondoltam. Azt szabad? - húzódott kicsit el.
-Persze. Akkor menjünk! - fogtam meg kezét és indultunk is a legközelebbi pláza felé.

-Hoseokh. - súgta fülembe útközben.
-Igen?
-Muszáj? Tudod, hogy ezt nem illik. - emelte fel kezünket, mert még séta alatt is szorongattam ujjait.
-Ohh. Nem. Igazad van. - engedtem el, mert tényleg nem volt szokás. Itt eléggé szolidak voltak az emberek, így az utcán az ilyesmik nem túl elfogadottak.
-Köszönöm. De remélem nem sértődsz meg, csak nem szeretem, ha bámulnak.
-Tudom. Semmi baj. Mi volt veled eddig? Miket csináltál mostanában?
-Ahh, semmit. Otthon fetrengtem és hiányoztál. A barátaim meg csak visszafogtak, hogy biztos jobban elvagy nélkülem, így nem mertem rád írni. De aztán mondták, hogy mi történt veled és em bírtam tovább.
-Viszont már jól vagyok. - nyomtam egy gyors puszit halántékára.
-Az utcán ne! - húzódott el.
-Jó-jó. - vigyorogtam - Csak hiányoztál.
-Te is nekem. De majd bepótoljuk. Ha van kedved persze, délután beugrani hozzám.
-Na mi az? Beteg vagy? - lepődtem meg. Ritkán kezdeményezett ő.
-Csak hiányoztál és nagyon örülök neked. Meg akarom mutatni, mennyire. -  mosolygott fel rám.
-Na, erre kíváncsi vagyok. - nyúltam volna reflexből ujjai után, de azokat is elvonta a én kezem elől. Pedig annyira megszoktam a másik Gayoonnal és jól esett, ám nem bántam. Csak lenéztem rá kérdően, mire ő kicsit szégyenlőse, kapaszkodott bele másik karjába - Nagyon kíváncsi vagyok. - vigyorogtam tovább és zsebre vágtam kezeimet.

A plázába érve azonnal bámészkodni kezdett, ám most nem olyan látványosan. Régebben mindig odarohant az első kirakathoz, majd boltról boltra kellett követnem és megcsodálnom a legújabb ruhákban amiket kiszemelt. De valahogy sosem bántam. Szebbnél szebb darabokat vettünk, amiket mindig hordott, ha valami buliba mentünk a többiekkel, vagy elvittem vacsorázni. Ráadásul annyira jól nézett ki a legtöbben, hogy alig bírtam ki az estét, míg vissza nem értünk hozzá. Persze utána kis könyörgésem segített helyzetemen, de akkor még jobban voltam, mikor engedett is.
-Ne menjünk be inkább valamelyik boltba?
-Nem kell. Sok ruhám van, nem kell több. - rázta meg fejét, de tovább nézelődött mellőlem miközben sétáltunk.
-Te tényleg beteg vagy.
-Mért mondod ezt?
-Mert sosem utasítottál vissza még így, ha vásárlást ajánlottam.
-De most veled akarok lenni. - nézett rám - Miattad jöttünk el, hogy együtt legyünk.
-Ez aranyos. És mit szeretnél, mit csináljunk? Vagy csak sétálgassunk egész nap?
-Nem. De nem tudom. Neked nincs valami ötleted?
-Hmm. - nézelődtem - Jégkása? Azt javasoltad elsőre. Aztán kiülünk a teraszra?
-Jó! De nincs nálam sok pénz. - pislogott fel rám.
-Nehogy azt hidd, hogy hagynám is, hogy te fizess.
-Ohh. Rendben. Megint te fogsz mindent állni? - mosolygott.
-Hát persze. Ez természetes nem?
-Jah. Rendben. Egyik barátnőm a Juna, tudod.
-Igen. A pasifaló.
-Igen. Na ő találkozott most olyan sráccal, aki felesben akarta fizetni a mozit. El is küldte Juna melegebb éghajlatra. Milyen bunkóság már.
-Érdekes. Mondjuk Suga se az a szent lélek. Őt azért tudja zavarni az ilyesmi. Szóvá is teszi.
-Az ki?
-Az egyik jó haverom, tudod. Meséltem már róla sokat. Elég bunkó tud lenni.
-Akivel egyszer összefutottunk és azt mondta, hogy csak a bankkártyád vonz benned?
-Igen. - kezdtem nevetni - Az a haverom, igen.
-Őt nem szeretem. Bunkó.
-Nem is ismered. - értünk oda a jégkásáshoz.
-Amennyire kell, annyira ismerem. Jó napot! - köszönt az árus bácsinak.
-Jó napot! - adtam meg a tiszteletet én is - Én egy barackosat szeretnék. Te mit szeretnél kicsim? - néztem Gayoonra.
-Epreset.
-Azonnal adom.
-Hoseok? - hallottam egy ismerős hangot és hirtelen kirázott tőle a hideg is.
-Hmm? - fordultam meg és.... a másik Gayoon állt ott.
-Szia! Rég találkoztunk. - pislogott rám kicsit mérgesen szatyrokkal kezeiben.
-Szia.... fogjuk rá. Sóhajtottam nagyot.
-Szia! Gayoon vagyok. A barátnője. - bújt ki hátam mögül.
-Óóóó, szia! Sokat hallottam már rólad. Én Sunyoon vagyok. - hazudott, pedig nem kellett volna.
-Mi újság veletek? Látom teljesen rendbe jöttél Hoseok.
-Igen, már semmi bajom.
-A jégkásájuk fiatalember.
-Majd én. Hol a pénztárcád? - tapogatta zsebeimet - Semmi. - húzta ki a megfelelőből és fizetett helyettem Gayoon.
-Akkor százszázalékos vagy. Már nem kell segítség sem neked. Ennek örülök. - erőltetett egy gyors mosolyt magára - Csak maradj is ilyen.
-Igyekszek.
-Honnan ismeritek egymást? - kapcsolódott be újra a beszélgetésünkbe Gayoon.
-A barátnőm mentette meg. - hazudott - Elkapta az utcán, aztán be kellett járnom vele a kórházba.
-Ohh, hát köszönd meg a barátnődnek a nevemben is. Megmentette az én életemet. - bújt hozzám Gayoon.
-Majd átadom. Egyébként úgy hívják, mint téged.
-Ó, tényleg? - lepődött meg - Ő is Gayoon?
-Igen, de tervezi, hogy nevet változtat sajnos.
-Mért?
-Mert a pasija egy büdös paraszt volt vele, de felvarratta a srác a nevét a bőrére. Most pedig annyira szégyenli a lány, - nézett egyenesen a szemeimbe - hogy együtt jártak, hogy meg tudná nyúzni a srácot. De ahhoz túl kedves. A légynek sem tudna ártani. Így inkább egy hetet elpazarol arra, hogy nevet váltson. Nem akar a sráchoz kötődni többé sehogyan sem.
-Ohh. Elég bunkó fiú lehetett. De aki tetovált az általában ilyen.
-Szerintem nem így kell az emberekhez állni. - nézett újra Gayoonra a kis hazudós - Az emberek olyanok, ahogyan viszonyul hozzájuk a másik. Csak van egy-két kivétel, de nem szabad valakit elítélni első pillantásra.
-Hát, nekem ez tapasztalat.
-Attól még nem szabad. Én is sok barátnőt látok, akik csak a fiúk pénzéért vannak a sráccal, mégsem ítélem el mindet elsőre. Például azokat sem, akik egy jégkását nem képesek kifizetni maguknak, hanem rögtön a párjuk pénztárcájáért nyúlnak.
-Te most rám célzol?
-Eszemben sincs. Csak egy buta példa.
-Kérsz valamit Sunyoon? - szólalt meg az eladó bácsi, mert még mindig a jégkásás mellett álltunk.
-Nem köszönöm. Anyuval vásárolunk, még nem kérek. De ha végeztem, szívesen elfogadom.
-Akkor majd ugorj be érte. Addig összedobom a kedvencedet.
-Köszönöm. Most viszont rohannom kell srácok. Örültem a találkozásnak. Jó vásárolgatást. - fordult sarkon meg sem várva, hogy elköszönjünk.
-Érdekes lány. Kicsit bunkó. Furcsa barátaid vannak. Erről majd el is kéne beszélgetnünk.
-Jah..... furcsa, de nagyon jó lelkű.
-Jah, persze. Na jössz? Az a kirakat nagyon megtetszett.
-Mi? - tértem magamhoz, amint megfogta csuklómat és húzni kezdett - Megyek-megyek.

-Na pont körbe értünk, a jégkásám meg elfogyott. Akkor benézünk azokba a boltokba, amiket mondtam? - dobta ki a kukába az üres poharat Gayoon.
-Igen. De nekem még van benne, úgyhogy megvárlak kint az első néhánynál, jó?
-Rendben. Akkor a nagyobbakban kezdjük. Ott úgyis elleszek jó pár percig, addig meg is tudod inni.
-Okés. - lépkedtem továbbra is elmélkedve utána. Mióta összefutottunk a másik Gayoonnal, azóta csak rá tudtam gondolni. Nem hagyott nyugodni. Tényleg szégyenli, hogy velem volt? Vagy..... mért hiszem azt, hogy azt a történetet rám értette? De hát ki másról lett volna szó? Még egy lány akit Gayoonnak hívnak. Nincsenek is barátai, nemhogy egy ugyan olyan nevű, mint ő. Egy harmadik Gayoon.
-Akkor kint megvársz? - fordult felém az egyik üzlet bejáratából.
-Jah, igen. Mindjárt megiszom aztán bemegyek.
-Rendben. Siess! - lépkedett befelé.
-Oké. - ám nem kapkodtam el.
Lassan kortyolgatva tébláboltam a bolt előtt amibe besuhant nélkülem, miközben a kirakatot nézegettem.
-Elhagytad? - hallottam meg Gayoon hangját. A megmentő Gayoon hangját.
-Mi? - néztem magam elé és ott állt, immár üres kézzel - Bement. Mindjárt megiszom és én is megyek.
-Értem...... Örülök, hogy boldog vagy.
-Igen...... én is.
-Hát akkor. Szia!
-Várj! - tartottam vissza, de nem tudtam megmondani mért és folytatni sem tudtam mondatomat.
-Mire? - kérdezett hosszú percek után - Hogy megint közel engedjelek, mint még senkit, aztán újra eltiporj? Bocs, de ehhez nincs kedvem megint. Szia. - fordult meg és bennem ragadt a levegőm is.
Nem tudtam mit tegyek. Csak újra a kirakatra pillantottam és már nem a ruhákra koncentráltam, hanem a tükörképemre. Én nem ilyen vagyok. Én..... kedves vagyok. Nem játszok az emberekkel. "Attól, hogy nem ismerlek, még te is egy élet vagy." Emlékszem mikor az első alkalommal mondta ezt. De ő is egy élet és nem kellett volna így viselkednem vele. Örülhetek, hogy nem vágta ki a balhét. Pedig megérdemeltem volna. "De mért adtad fel ilyen könnyen?" Most megint, mért adtam fel ilyen könnyen a másik Gayoont? Ez csak bekopogott, én pedig tettem is amit kért. De miért?  Hisz a másik Gayoon...... a szentjánosbogaras, aki odáig van a fényekért és mindenért ami csillog. Aki annyi embernek segített és olyan magányos volt mindig.
"-Ő az életem. Volt az életem. Nincs miért élnem.
-Már mért ne lenne? Tudod milyen érdekes és szép ez a világ? Egyedül meg még izgalmasabb. Nem vagy senkihez se kötve, oda mész ahova csak akarsz.
-Egyedül unalmas.
-Ez nem igaz! És nem vagy egyedül hülye gyerek."
Lehülyegyerekezett már az első alkalommal, de ugyanakkor hatalmas igazságot mondott. Nem voltam egyedül, soha sem vagyok. Akkor viszont nem a barátaim miatt nem voltam egyedül, hanem miatta, egy ismeretlen miatt, aki azt sem tudta ki vagyok, mégis rám szánta az idejét. Túlságosan kedves volt.
"-De...... túl kedves vagy. Én mondtam. - ültem ágyamban a falnak dőlve ölemben Gayonnal, aki velem szembefordulva mesélte el kis életét, amin nagyon meglepődtem.
-De már csak néhány emberrel, akik személye folyton cserélődik és nem sokáig vagyok velük ilyen. Így nem tudnak kihasználni."
Én viszont mégis megtettem. Pedig megbízott bennem. Hogy nem reped meg a tükör tőlem? Olyan gonosz voltam. Nem ezt érdemli.
-Hoseok! Gyere! Fizess kérlek. - lógott ki a bejáraton Gayoon, majd el is tűnt.
Fizessek? A másik Gayonnal még a jegyen is összevesztünk. Nem hagyta, hogy kifizessem. Hmm... valamit kérdeznem kell.
Így gyorsan ki is dobtam a maradék jégkásámat és beloholtam a boltba a pénztárhoz.
-Mond csak édesem. - fordultam Gayoon felé - Mikor van a szülinapom? - támaszkodtam meg a pulton.
-Hogy kérdezhetsz ilyet, azt hiszed nem tudom?
-Biztos vagyok benne, hogy tudod, csak érdekel. Én elfelejtettem, míg a kórházban feküdtem.
"-Majd a te szülinapoddal összevonjuk az enyémet és kihozlak ide megint. - vigyorgott.
-Honnan tudod mikor születtem? - néztem inkább rá, a sötét ablak helyett, amin úgysem láttam ki a tájra.
-Megnéztem a kórlapodon, míg a kórházban feküdtél.
-És te is februári vagy?
-Nem, de ez lesz az ajándékom neked. Már nagyon várom!" Emlékszem, ahogy a vonaton haza felé a bogaraktól szinte csak ennyit beszélgettünk, de ettől viszont izgatottabb lett, mint én valaha. Megjegyezte mikor születtem, pedig csak egyszer látta, így kíváncsi voltam, vajon a másik emlékszik-e. Hisz vele már meg is éltem párszor.
-Nos? - vártam a választ, de hiábavalónak tűnt, így inkább váltottam - Mond csak kicsim. Mi együtt vagyunk?
-Ezt meg hogy érted? - pislogott rám értetlenül.
-Hát, mint egy pár. Mi együtt vagyunk?
"-De ne! Akkor kidoblak. - ráncolta szemöldökét.
-Akkor most együtt vagyunk?" A másik Gayoon szerint együtt vagyunk.... voltunk.
-Megbeszélhetnénk ezt később?
-Bocsi, de akkor fizettek? Mert ha nem, akkor ki kéne állni a sorból. - szólt közbe az eladó csaj.
-Ja, persze. - vettem elő a kártyámat, de mielőtt a pénztáros elvette volna visszahúztam - Mi a pinkódom? - néztem Gayoonra.
-Harminchat negyvenhárom. Mért?
-Melyik évben születtem? - de hallgatott - Ahha..... sejtettem. Majd a kis hölgy kifizeti magának, úgy érzem. - raktam vissza a bankkártyámat a helyére.
-Mit csinálsz Hoseok? Ezt hogy képzeled?
-És te, hogy képzelted? Csoda, hogy a nevemre emlékszel. - tértem végre magamhoz - Sugának igaza volt. Csak bankkártyámra hajtottál.
-Ez hazugság! - kezdett üvölteni velem.
-Akkor mi a vezeték nevem? - utolsó mentőkérdésemet intéztem hozzá, de feleslegesnek bizonyult - Azért nem gondolod, hogy ez már pofátlanság? Intézd el magadnak a vásárlást, engem meg felejts el. Jut eszembe. - fordultam a pultban állókhoz - Én a helyetekben megnézném, hogy a sálak, meg a kiegészítők ehhez a ruhához tartoznak-e. Csak egy tipp. Kösz a vendéglátást. Sziasztok!
-Hoseok! Ne merj itt hagyni! - kiabált utánam.
-Majdnem öngyilkos lettem. - léptem ki a boltból, de utolsó lépésemet már úgy tettem meg, hogy őt néztem - Mellesleg pedig nem rajtad múlt, hogy túléltem. Szerinted ennyivel meg tudsz félemlíteni? A haláltól sem félek, akkor majd pont tőled fogok.
-Ez a sál nem is ehhez a ruhához jár. - jött rá az eladó csaj. Még szerencse, hogy adtam neki egy tippet.
-Ugye milyen jó, hogy szóltam?!
-A nyaklánc sem ehhez tartozik.
-Hoseoooooook!
-Jó vásárlást! - hagytam ott a fenébe és soha többet nem akartam látni.
De vajon a másik Gayoon még itt van?


(Folytatjuk! :D Hahh, el sem hiszitek, mennyire gyűlöltem úgy megírni, hogy Hopi kinyalta a kis ribanc seggét. Végig gyűlöltem, de muszáj volt, mert ez volt a lényeg. De most ahhh, utolsó rész fog jönni :D Csak..... hogy találjuk meg a másik Gayoont? Nem lesz könnyű, ám továbbra sem írom szomorú sztorikat, szóval ne keseredjetek el, hanem tessék figyelni és szavazni!
Szavazás: Link

És a Fandomos csomagküldésre sem lehet már sokáig jelentkezni, amit pedig itt tehettek meg: Fandom 
Konkrétan holnap estig tudtok, úgyhogy húzzatok bele, mert mi is ott leszünk!)