Just watch me 12. rész: Téli fájdalmak

-Nem hiszem, de még meglátom. - válaszolt tömören. Igazából esélyét sem látta, elvégre hamar megfájdultak térdei ebben a hideg időben, melyek egész nap sajogtak. Ezen pedig csak a pihenés segített, nem az edzés. - Bocsánat! - csörrent meg telefonja - Ezt fel kell vennem. - kelt fel a kanapéról és elvonult.
-Ki keresi ilyen késő este? - érdeklődött Seokjin.
-Hát... ez egy elég nagy titok. De nem kell féltékenynek lenned. - vigyorgott Youngjoo.
-Az nem én vagyok, aki féltékeny rá egy éjszakai hívásért.


-Miért, van aki féltékeny? - kérdezett vissza poénból Youngjoo, mire hosszú hallgatást kapott - Ez vicc akart lenni.
-Értjük, csak fáradtak vagyunk. - támasztotta meg fejét a karfán Hoseok.
Eközben Europe édesanyjával beszélt telefonon. Náluk akkor volt délután, csak abban az időben értek rá bármilyen azonnali kommunikációra, ezért Europe sokszor fennmaradt, hogy megvárja míg a család végez a munkában, vagy a napi programmal hétvégenként. Így néha még testvéreivel is tudott hangjukat hallva kommunikálni azok mellett, hogy egész nap chateltek. Ám volt amit nem osztott meg velük. Ha beteg volt, sohasem mondta el. Rendszerint az hírekből tudták otthon, valami történt vele, mert nem szerette, ha aggódnak érte. Persze ilyenkor le lett hordva, amiért nem szól, de mégis sokkal kevesebbszer, mint amennyiszer lehetett volna.
-Holnap egész nap edzésen vagytok? - ért vissza majd egy óra múlva Europe, mikor a fiúk már majdnem elaludtak. Bár igazából Hoseok el is szundított a kanapén a tévé előtt.
-Hát nagyjából. Lesz egy hosszabb ebédszünetünk, meg reggel énekkel kezdünk, de amúgy igen. - válaszolt Seokjin, szintén álmosan.
-Lehet majd lenézek hozzátok.
-Na! Az jó lenne. Hoseok hallod ezt? - lökdöste meg kicsit társát.
-Mit? - ébredt meg.
-Europe lejön holnap próbálni.
-Csak lehet. - mondta angolul, míg leült leaderéhez a földre.
-Jó lenne! Várunk majd nagyon! - ásított hatalmasat Hobi.
-Most, hogy megvártátok, menjetek aludni fiúk. Mert a végén itt ragadtok. - szólította fel őket Youngjoo.
-Ezer örömmel. - kelt fel Hoseok, majd gyorsan elköszönt és sietett is ágya felé. Már nagyon álmos volt.
-Jó éjt! - követte őt a legidősebb is.
A lányok szintén elköszöntek, majd mikor biztos távolságba értek Youngjoo megkérdezte társát, kivel beszélt. Reménykedett benne, hogy az orvosával, de mint kiderült, vele már korábban egyeztetett a másnapról. Mind a gyógytornásszal, mind a rendes doktorral, aki majd fájdalomcsillapítókkal látja el.
-Tavaly nem később jött ki?
-Hőmérséklettől függ. De rendesen felöltözök, hátha enyhül majd. A tapepel együtt ez, meg a gyógyszerek szerintem remekül fognak szuperálni.
-Remélem is. Momot akkor elviszed reggel, hogy ne kelljen korábban kelnünk? - érdeklődött leadere.
-Igen. Majd leviszem.
-Köszönöm. Még van egy kis dolgom lefekvés előtt. Jó tévézést! - kelt fel Youngjoo a földről.
-Én is alszok. - tett rendet a nappaliban gyorsan Europe, majd követte.

Másnap reggel korán kelt mindenki. A lányok az iskola miatt, a fiúk a reggeli énekóra miatt. Ők elsőnek ugyanis ott kezdtek, bár a napjuk nagy részét a táncpróba tette ki. Így egyedül maradt hajnalban Europe a lakásban. Mikor elmentek, a lányok leadere azért felkeltette, mert megkérte rá. Elintézte reggeli dolgait, levitte a kutyát és valamit evett is, majd készülődött az induláshoz. Inkognitóban kellett maradnia, így az, hogy nagyon fel kellett öltöznie a fájdalmai ellen igazából kapóra jött.
-Biztos ne vigyelek el? - hívta fel menedzsere.
-Biztos. Menj a dolgodra, boldogulok.
-De beleférsz.
-Chunghoo, nem kell. Rengeteg munkád van, elintézem egyedül is.
-Rendben. De hívj majd, mi volt. A főnök is tudni akar róla.
-Gondoltam. Majd tájékoztatlak. Szia! - köszöntek el egymástól.
Europe kabátzsebébe csúsztatta telefonját, majd el is hagyta közös otthonukat.
Először a gyógytorászhoz ment, ki évek óta - mióta kint van Koreában - foglalkozott gondjaival. Elmondta a problémáit, amik kicsit sem lepték meg, majd a szokásos tornát javasolta. Kicsit át is mozgatta minden ízületét, így mikor távozott tőle már jobban volt valamivel. Ám tudta jól, ez csak ideiglenes, ezért rögtön utána orvosához igyekezett, ki szintén képben volt a dolgokkal. Csak a formalitás miatt beszélték át újra a helyzetet, melynek végén a már jól ismert gyógyszert írta fel neki. Europe hazafelé ki is váltotta, ám még nem szenvedett annyira, hogy vegyen be belőle, így eltette. Általában nem azonnal kezdte bekapkodni a bogyókat. Inkább megvárta a hidegebb időt, melyre még többet mozogtak, ami nagyobb fájdalmakkal járt számára. Olyankor vette csupán be az elsőt, és utána is csak mértékkel fogyasztotta. Nem szeretett volna immunissá válni rá, sem függővé, így inkább viselte a bajait a végsőkig.
Miután megjárta útját hazament. Lepakolt, átöltözött a próbához, majd megebédelt és leült koreait tanulni. Az új tanárát jobban szerette, szorgalmasabban is írta a leckéit miatta, és végre szívesen telepedett le könyve elé. Számára így telt a délelőtt, mielőtt lement volna a fiúkhoz próbálni. Mikor végzett felhívta menedzserét, hogy hol jár, ki szívesen furikázta el őt a terembe, mialatt kifaggatta bajairól. Mivel kettesben voltak Europe sokkal bátrabban mondta el a dolgokat. Chunghoo azt is megkérdezte, mennyire szoktak neki fájni lábai és kezei, melyre neki őszintén válaszolt.
-Nagyon. Sokszor sírhatnékom van. Mikor hidegebb van már, akkor beülök a kádba és ott örömömben szoktam néhány cseppet elejteni. Nagy megkönnyebbülés a meleg. De mikor már napközben sem bírom ki, akkor kezdem el enni a gyógyszert. - magyarázott egyszerre két nyelven. Hol angol szavakat használt, hogy koreait, de ez nem volt gond, Chunghoo felvételi követelményében ott volt anno, hogy tudnia kell angolul miatta.
-Fiúknak el akarod mondani majd? - érdeklődött, hogy mennyire lehet erről beszélni a többiek előtt.
-Nem. A lányok sincsenek képben. Ők úgy tudják, nem érzem néha már a lábam, azért pihenek meg. Nem akarom, hogy aggódjanak. Neked azért mondom el, mert te más vagy. Neked jobban kell tudnod, mennyit bírok, milyen állapotban vagyok, és a főnöknek is. De nem akarom, hogy a többiek rájöjjenek. Akkor csak aggódnának folyton és másra koncentrálnának. Jobb ez így.
-Értem. - dolgozta fel az információkat menedzsere.

Europe akkor ért oda, mikor a fiúk pont ebédszüneten voltak. Csak néhányan ültek a próbateremben körülöttük a sok ebédes dobozzal. Már csupán ők csipegettek.
-Sziasztok! - hajolt meg Europe mélyebben, mint kellett volna neki - Maradjatok! - intette őket nyugalomra, majd elkezdett messzebb lepakolni tőlük.
-Ettél már? - érdeklődött Seokjin.
-Igen. Többiek?
-Taehyung és Jimin elmentek vásárolni. Akarnak új bakancsot. Namjoon és Yoongi pedig beugrottak a stúdióba.
-Értem. - rendezkedett be Europe.
Gondolta, míg vissza nem jönnek a többiek, ő bemelegít. Ezért lekapkodta az edzőruhájára felhúzott pólókat és pulcsikat, majd elkezdett tornázni. Ám még így is érdekes látványt nyújtott.
-Te is hordasz térdmelegítőt? - nézte Jungkook már hosszú percek óta, majd társai biztatására meg is kérdezte, amire gondolt.
-Igen. Jót tesz. Te is?
-Télen szoktam többször.
-Jól teszed. - nyújtott a padlón ülve.
Jungkook fél szemmel végig kukkolta, mit is csinál, de nem csak ő. Míg Hoseok és Seokjin beszélgettek egy-két dologról, ők is leskelődtek, hogy mit ügyködik Europe, ki nem szerette volna megzavarni a csevegő fiúkat. Ezért bedugta telefonjába fülesét és azon nyomta be a zenét, melyre edzeni kezdett. Mivel a fiúk is egész nap a régebbi koreokat ismételték, így ő is azzal kezdett.
Ugyan még nem ismerte minden táncukat, de igyekezett, így mikor végre visszaért mindenki próbált minél többhöz csatlakozni. Volt ami nagyon szépen sikerült, volt ami kevésbé, azokat még nem is tanulta, csak látta őket. Ehhez képest azonban egész jól teljesített. Ám a fiúk üteme igazán fárasztó volt, így sajnos alig két óra ugrálás után muszáj volt lepihennie. Túlságosan megfájdultak térdei és bokái, melyeket pihentetnie kellett. Viszont ezúttal sem mondta el a srácoknak, miért ül le, csupán kért egy kis szünetet magának, majd megpróbált a lehető legkevésbé útban lenni.

Ezzel telt a délután, melynek következtében azért sikerült valamelyest megmutatni a srácoknak, nem lusta, bírja ő az ütemet egy darabig. Így inkább arra gondoltak, csak az erőnléte nincs rendben és arra kell rágyúrnia. Tényleg használt ez a közösen eltöltött próba, szerzett némi megbecsülést a fiúktól, ugyanis azt is megtudták, hogy nem is olyan rossz táncos, bár nem figyeltek rá komolyabban. Tánctanáruk úgyis inkább velük foglalkozott még, nem Europepal, így fel sem tűnt nekik, hogy több is van benne, mint gondolnák. Estig ott maradt a srácokkal kisebb-nagyobb szüneteket tartva, majd végül Chunghoo kocsijába szállt be. Nem lett volna ugyan szükség a külön fuvarra, befért volna a fiúkhoz is, ám menedzsere szerette volna elmondani neki a főnök véleményét bajáról, ki úgy tűnt, tud erről. Elvégre nem akadt ki, meg sem lepődött. Biztos olvasta az orvosi aktáját. Csak annyit mondott neki, hogy örülne, ha vigyázna az ízületeire és szólna, ha túlságosan fájnának, akár koncert alatt is. Továbbá szeretné ezt tartósan megoldani, bár tudja, eddig nem igazán volt erre normális javaslat. Csak hosszabb kieséssel járó, amit sajnos nem tudnak megengedni maguknak. Így ő is húzni akarta volna a dolgot ameddig csak lehet, ahogy az előző kiadó és Europe is.
-Milyen volt a suli? - dobta le táskáját a kanapéra Europe amint hazaért.
-Szar. Nem szeretek bejárni, még mindig. - válaszolt Lovely, ki éppen tévézett.
-Pedig még kell. Hidd el, jól fog majd jönni. Készen van mindenki?
-Ahha. Csak rátok vártunk.
-Szuper. Lezuhanyzok gyorsan, bár a srácoknak több idő kell, de elmehetünk előttük. Úgyis Chunghoo visz.
-Itt van? - nézett fel végre társára kérdően a kisebb.
-Igen.
-Akkor szólok a többieknek, hogy siessünk. - pattant fel - Amúgy rossz nyelvtant használtál. - világított rá Lovely. Néha mondta neki, annak ellenére, hogy értette a másikat.
-Tényleg? Fáradt vagyok.
-Gondoltam. Akkor szólok a csajoknak.
-Feljön.
-Akkor nem. - fordult vissza a kanapé felé és ledobta rá magát.
Europe gyorsan végzett, mert még nem kellett a forró fürdő. Voltak fájdalmai ugyan, de tűrhetőek, nem elviselhetetlenek, ami miatt szüksége lett volna ilyesmire, és nem is szerette volna ellőni még ilyen korán. Majd az igazán rossz időszakban, hogy nagyobb hatása legyen a dolognak. Ezért csak gyorsan átöltözött, ám a teljes elkészülés előtt még átcammogott szobájukba Youngjoohoz, hogy a tapaszokat felrakja
-Csak rád várunk, ugye tudod? - pötyögött laptopján az ágyában ülve Youngjoo.
-Te is kockulsz. - készülődött Europe.
-De én készen vagyok. Csak lecsukom és megyünk.
-Nekem is két perc. Azonnal megvagyok. - ragasztotta fel a tapaszokat.
Tényleg nem tartott sokáig, mivel pedig tudta is, hogy mit szeretne felvenni, így hamar elkészült. Érdekes mód ők hamarabb össze is kapták magukat, bár mikor épp kisuhantak a közös bejáraton, ami a srácok lakásfeléből nyílt, akkor már ők is elég jól álltak.
-Most jöttök ti is? - állt le velük beszélgetni Youngjoo, míg a többiek lerohantak Chunghoohoz.
-Mindjárt. Előre mentek? - kérdezett vissza Namjoon.
-Igen. Akkor ott találkozunk.
-Oké. - váltak is el egymástól.

-Most leveszed a maszkod Unnieeeeee! - mászott társára a legfiatalabb - Nem rossz megmutatni az arcod most először a fiúknak?
-Ne zaklasd Lovely! - szólt rá a leader - Még felhúzod.
-Nem zavar.
-Úúúúú. Akkor folytatom. - tett is így a kisebb, míg a fiúk meg nem érkeztem.
A lányok addig csupán szürcsölték italaikat, de úgy adták le rendeléseiket, hogy majd csak akkor hozzák ki azokat, ha megérkeztek a többiek is. Ezért türelmesen vártak, míg a fiúk helyet foglaltak, kibeszélték magukat, végre ők is elmondták, mit szeretnének enni, majd le nem tették eléjük a vacsorát, amikor is a Europepal szemben ülő fiú azonnal figyelni kezdte. Össze is akadt tekintetük.
-Pont olyan ember vagyok, mint ti. - mondta neki, miközben beakasztotta ujjait maszkjába.
-Tudom. De a kíváncsiság... A marketingetek nem csak a fanokra hat, hanem az idolokra is.
-Tisztában vagyok vele. Remélem nem okozok csalódást. Csak ne verd nagy dobra Jimin! - vette is le az inkognitót nyújtó szövetet.
-Pedig... Van egy tervem, amihez a segítségedet kérném.



(Folytatjuk! Tudjátok, mindig! Csak... a Világ összes perce se lenne elég nekem. De még mindig igyekszek nektek írni. Azért türelmeteket kérem srácok!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Three sides of life 99. rész: Sötét felhők gyűlnek

-Nem. Nagyon jó, hogy nem maradtál, mert Youngbumnak volt itt randija. Ráadásul azt hiszem az egyik szomszédoddal. Valami Jura, vagy Juka, vagy ilyesmi. Emlékszem, mert összefutottam a lánnyal nálad anno párszor, és mindig annyira odavolt érted, de nem jegyeztem meg a nevét. Mindennek tetejében pedig Youngbum meg akarta köszönni a séfnek, hogy ilyen nagyszerűt főzött. Azaz rád utazott. Tiszta szerencse, hogy hazazavartalak, nem gondolod?



-Youngbum? - kérdezett vissza néhány pillanat után Seokjin, míg lassan kezdte feldolgozni a hallottakat.
-Ja-ja. A helyedben óvatos lennék. Biztos, hogy nem akarod elmondani a dolgokat a fiúknak? - tette fel újra a kérdését Namjoon.
-Nem... nem tudom. - gondolkozott el.
-Pedig szerintem Youngbum most keresztbe akar neked tenni. Különben miért szedné fel hirtelen azt a lányt? Jurat.
-Juna.
-Jah, igen. Őt. Érdekes volt, hogy bejött vele és úgy viselkedett, mintha valami jól nevelt szépfiú lenne. Egyáltalán nem volt önmaga. Légy óvatos!
-El sem hiszem... - támaszkodott meg térdein - Akkor vele volt randija.
-Tudtál Youngbumról?
-Nem. Junaval futottam össze, azt mondta, randira megy. De nem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen féreggel.
-Jah, értem! - reggelizett tovább Namjoon - Azért, tényleg légy óvatos. - csámcsogott.
-Igyekszem. - gondolkozott el Jin, hogy mégis mikre nem képes az az ember. Kicsit meg is rémisztette, mennyire nem akadály neki semmi.
-Yoonginak elmondtad, mi volt? Vagy még neki sem? Csak nekem?
-Dehogy mondtam. Ha elmondanám, hogy megcsaltam az öccsét, pépesre verne. Hagyna meghalni a saját küszöbén. - hőkölt hátra Seokjin - Csak te tudsz róla.
-Értem. Akkor őrzöm is titkod. De kezd szorítani  nyakkendő. A helyedben tényleg meggondolnám, hogy elmondom-e a fiúknak ami volt, és megpróbálok az igazság erejével élni, hátha becsülik, vagy rábízom a véletlenre. Elvégre Youngbum akkor mostantól ott fog felétek lézengeni. A fiúkkal is találkozott már, felismeri őket. Nehogy véletlen elkapja egyszer a két fiatalt és menőzésképp elmondja nekik, mert akkor véged. - állt fel asztalától Namjoon kezében tányérjával - Nem akarok neked rosszat Jin. Csupán ezért mondom mindezt. - ment társához és megállt előtte.
-Tudom. - nézett fel rá az idősebb - De... ez nehéz. Még meggondolom. Ez most így... nehéz.
-Tisztában vagyok vele. Viszont ettől még dolgozni kell. Lassan nyitunk. - ment ajtaja felé - Szedd össze magad kicsit és készülődj! Kellesz te is a naphoz.
-Értettem. - bólintott Jin.
Még néhány percig ült ott Namjoon irodájában egymagában. Gondolkozott, próbált feleszmélni a sokkból, hogy Youngbom kitartóan ott flangál körülötte, mialatt mérlegelte a helyzetet. Egy pillanatra hol az igazság, hol pedig a kegyes hazugság felé billent a mérleg. Nem volt biztos néhány másodpercnél tovább egyikben sem, így képtelen volt dönteni. Ezért ezernyi gondolattal, érvvel és ellenérvvel kezdett készülődni a műszakhoz, amit akkor is csinálnia kellett, ha éppen agyilag használhatatlannak bizonyult. De valahogy ezt most jó dolognak látta. Elmerülhetett kedvenc időtöltésében, mely talán ezúttal is egy olyan zen állapotot nyújtott neki, ami majd segít meghozni a helyes döntést, bármi is legyen az.

Míg azonban Seokjin az étterem konyhájában végezte kötelezettségeit, addig a fiatalok is kitaláltak maguknak egy napot. Miután elvitték Jjanggut sétálni összehívtak egy közös programot rég látott barátaikkal, Jiminnel és Hoseokkal. Ám nem akarták Jin lakását terhelni ezzel, főleg a tulajdonos tudta nélkül, így végül Hobiéknál kötöttek ki. Barátjuk tett egy kis bevásárlótúrát, majd felvette őket, így még csak utazniuk sem kellett. A lehető legkényelmesebben oldották meg a találkozást.
-Bátyád? - érdeklődött Hoseok, amint lepakolt néhány üveg üdítőt a kanapé köré.
-Nem tudom, nem írt vissza.
-Nekem sem. - pötyögött telefonján Jimin.
-Te is írtál neki? - nézett rá mindenki.
-Igen. - pillantott fel telefonjáról - Miért? Szoktunk beszélgetni.
-Oh... ahha! - furcsállta kicsit Hoseok.
-De... akkor neked se válaszolt.
-Nem. - rázta fejét Jimin - Biztos elfoglalt. Tegnap itt volt a barátnője megint nála.
-Óóó... én még ezt sem tudtam. - esett kicsit rosszul ez Kooknak. Azt már elfogadta, hogy Jinnel többet chatelnek, az többet tud az ő bátyjáról, mint Kook maga, de ott legalább benne volt a trióban ő is. Most azonban csupán véletlenül derült ki, hogy bátyja mással több információt megosztana, mint vele, az öccsével, neki pedig ez nagyon rosszul esett. Ő a családja, neki kéne mindent elmondania, nem egy úgy ismerősnek
-Biztos vissza fog írni picur. - kócolta össze az ölében ülő Jungkook haját Taehyung - Biztos fog válaszolni.
-Biztos. - dünnyögte, mire párja átkarolta és ölelgetni kezdte.
-Akkor mivel játszunk? - válogatott Hoseok a CD-k között, miközben elkezdte sorolni azok címeit.
Ám eleinte Taehyung és Jungkook nem csatlakoztak be, csupán megfigyelőként vettek részt az eseményekben, ugyanis az idősebb megérezte a kis maknae rossz kedvét, amit szeretett volna mihamarabb eltörölni. Ezért pedig olyanokat is meg mert tenni, amivel cseppet zavarba ejtette. Mikor már az ölelgetés, a fej és váll masszázs nem segített, más fegyverhez fordult. A fiatalabb tarkójára puszilt, rögtön hajvonalának aljába. Kook beleborzongott, annyira jól esett neki. Az egész testén kellemes hideg futott végig, amint társa még néhány lágy csókot nyomott nyakára, miközben azt hitték, a többiek nem látják őket, hiszen a tévét nézik.
-Az én házamban nem dugtok! - szólalt fel egyszer csak Hoseok.
-Nem is a te házad. - vette szájába leplezetlenül Jungkook nyakát Taetae, majd nyelvével kezdte csiklandozni.
-De az én szüleimé, szóval az enyém. - pillantott rájuk egy fél másodpercre - Fúúúj! Ezt ne már itt! Menjetek szobára, vagy valami!
-Hyung, ne itt! - esett zavarba a fiatalabb.
-Jól van, majd este. - engedte el a Kookot, de utolsó csínytevésnek még nyakára fújt, amitől megugrott a másik - Otthon nem menekülsz. - vigyorgott.
-Abbahagynátok? Kezd zavarni! - morgott Hoseok - Most már van párod Tae. Végre nem Jimint hajkurászod. Szóval kérlek, ne előttünk dugd meg az új párodat, mert nem érdekel.
-Értettem. Békén hagyom.
-Köszönjük! - nyilvánította ki egyetértését Jimin.
Mivel pedig Jungkooknak jobb kedve lett, így Taehyung tényleg nem zargatta tovább. Csak ültek egymás ölében, miközben lassan megjelent az a baráti hangulat, ami minden alkalommal, valahányszor összeültek játszani. Egymás ugratása, tanács adás, szurkolás és egyebek. Az egész ház tőlük zengett és jókedvüktől. Hamarosan pedig Taehyung is beszállt párjával a meccsbe. Körmérkőzéseket kezdtek vívni, mikor pedig pont egy ilyen közepén tartottak, megszólalt a csengő.

-Láttam kerestél. - hívta vissza öreg barátját Jin ebédszünetében.
-Csak hogy hol vagy. - felelt Yoongi valami irdatlan hangzavar közepéből - De már nem fontos.
-Ahh, oké. És te hol vagy?
-Hoseoknál. Itt vagy öcsém is, kocka napot tartanak, hívtak engem is. Azt hittem te is itt leszel.
-Én dolgozok. De te hogy-hogy nem? - evett néhány falatot ebédjéből, bár nem volt éhes. Kicsit görcsben volt a gyomra Youngbum jelenléte miatt.
-Ma ment haza Nari. Nem rég raktam fel a vonatára, emiatt pedig cseréltem napot. Szóval ma ráérek.
-Értem. Kérhetek valamit? - temette szemeit szabad kezébe.
-Persze.
-Vigyázz a párjaimra!
-Ezt miért mondod? - lepődött meg Yoongi. Soha nem mondott még neki ilyesmit Jin, most pedig oka sem volt rá. Nem kirándulni mennek, ő sem mozdul sehová, minek mond ilyeneket.
-Csak... ha majd kimozdulnátok és bandáznátok. Vigyázz rájuk!
-Ha elvonulok elmondod, miért?
-Igen. - válaszolt egy hatalmas sóhaj után Seokjin.
Barátja végül otthagyta a hangos csapatot, majd bezárkózva a fürdőbe kérdezett vissza. Jin elmondott neki egy-két dolgot. Hogy Youngbum ugye itt van, ráadásul megint elrángatta bulizni, miközben semmi kedve sem volt hozzá. Még azt is elmondta, hogy tudtán kívül bedrogozta, de azt már nem, hogy utána mi történt. Végül megosztotta vele azt a tényt is, miszerint rettenetesen összeveszett vele és kidobta. Elege lett a régi suhancból, hiányoztak párjai, ezért minden bátorságát összeszedve beolvasott neki, majd kidobta az utcára. Ám ő olyan, mint a kosz. Tapad az emberre. Elmondta neki amit Namtól hallott, végül pedig ehhez fűzte kérését. Yoongi tudott arról, milyen életet is élt anno Youngbum oldalán Seokjin, hiszen még elég jóban voltak, mikor a kapcsolata Jinnel mélyülni kezdett. Ám Yoongi az első pillanattól kezdve gyűlölte az idegent, így mikor Seokjin azt kérte tőle, vigyázzon a fiatalokra, mert nem akarja, hogy olyan dolgokat tudjanak meg róla, amiktől teljesen kiábrándulhatnak belőle, ő azonnal megértette. Így már volt benne logika.
-Az már rég volt és azóta van benned tartás. Én sem szeretném, ha mástól tudná meg az öcsém, aki úgy oda van érted, hogy milyen voltál. Maximum tőled. De ez a hülye pöcs még ráadásul túloz is. Szóval ne aggódj, ha kimozdulunk, vigyázok rájuk, ha pedig az a nyomorék felbukkan, agyonütöm.
-Yoongi... Nagyon hálás vagyok. - sóhajtott újra nagyot - De mi lenne, ha nem mozdulnátok ki?
-Szerintem amúgy nem tervezik.
-Haza hogyan jönnek? Hoseok fogja majd hozni őket?
-Nem tudom. Megkérdezem majd. De írj nekik, biztosan válaszolnak.
-Az lesz, köszönöm.
-Szívesen. Amúgy, nincs sok melód, hogy ennyire ráérsz csevegni?
-De van, rengeteg. Szóval le is teszlek, még picit eszek-iszok, aztán visszaállok. Még egyszer, köszönöm barátom, tartozom neked.
-Szívesen. Elvégre az öcsémről van szó. Na kitartást haver, azt majd beszélünk!
-Jaja! Jó szórakozást! - köszöntek el egymástól.
Seokjin kicsit ezzel megnyugodott a nap hátralévő részében, hogy Yoongi barátja ügyelni fog Youngbumra. Ugyan nem mondta el neki a teljes igazságot, amiért cseppet marcangolta lelkét, de már így is hatalmas előrelépés számára amit tett. Kicsit jobban érezte magát, így néhány újabb falat csúszott le torkán, majd azonban már pattant is fel, mert lassan lejárt ebédszünete, és vissza kellett állnia.

Ezek után végül egész jól telt a napja mindenkinek. Jin csöppet nyugodtabb szívvel dolgozott, mialatt a többiek remekül mulattak Hoseok lakásán. Estig elvoltak ott, észre sem vették, mennyi az idő, csak mikor már hazaértek a házigazda szülei és köszöntek mindenkinek. Jungkook és Taehyung csak akkor kapcsoltak, hány óra is van. Lassan indulniuk kellett, ha még Jin előtt haza szerettek volna érni, ám persze Hoseok mama marasztalt mindenkit egy vacsorára, őt pedig nem lehetett megsérteni. Így mikor Jin már leadta a műszakot, elköszönt Namjoontól és hazaindult, ők még Hoseok lakásán ültek. Az idősebb írt is nekik, hogy mi a helyzet, mire válaszul kapott egy képet a kis csapatról. Ezért nem rohant egyből lakására. Inkább visszafordult az étterembe, hogy vigyen néhány szelet édességet párjainak, hazaérve pedig első dolga volt Jjanggut elvinni esti sétájára, ami igen nagy kihívásnak bizonyult. Jin ugyanis nehezen engedte el a kis szőrcsomót, aki rettenetesen örült neki. Ha pedig egy kutyát nem teszünk le, akkor hogy sétáltassuk?
-Jaj, de cuki! - játszott nem messze otthonától vele Seokjin, mikor Juna rájuk köszönt - Még nem is láttam a kutyusod, csak hallottam róla.
-Tényleg? - pillantott fel rá Seokjin. Ezúttal a lány nem volt kiöltözve, így valószínűleg nem randira készült - Akkor most bemutatom. Ő itt Jjanggu. Egy kis kölyök kutyus aki mostantól boldogít. Igaz-e te picit boldogságbomba? - simogatta meg állatát.
-Nagyon aranyos! - hajolt le Juna hozzá, majd ő kényeztette kicsit a szőrcsomót - Dolgoztál ma? - érdeklődött.
-Persze. Mindig dolgozok, ismersz. De már végeztem.
-Jó lett volna, ha tegnap is dolgozol. Képzeld, ott volt a randim végül nálatok. Annyira szerettem volna, ha te csinálod a vacsorám, de nem voltál bent.
-Igen, a főnököm hazaküldött pihenni. - nézte inkább hempergő kutyusát, miközben fancsali képet vágott - És milyen volt a randi?
-Jó volt. Lehet megismételjük.
-Ezt örömmel hallom. - hazudott. De mégsem mondhatta el az igazat. Akkor milyen fényben tüntette volna fel magát. Ráadásul ha Youngbum ezután rákezd a múltra, akkor még ő is megüthette a bokáját.
-Nagyon jó lenne... Most viszont megyek! Egy barátnőm horror estet tart. Igazi pizsamabuli popcornnal és reszketéssel.
-Jó szórakozást! - pillantott fel rá újra Jin. Ezúttal szívből kívánta azt amit, és a mosolya is igazi volt.
-Köszönöm! Sziasztok! - köszönt el tőlük, melyet Seokjin viszonzott.
Nem igazán örült a hallott ismétlésnek, de sok választása nem volt. Nem szólhat bele más életébe, főleg nem egy lányéba, akit alig ismer. Semmi köze hozzá, még ha pasijáról tud is egy-két dolgot. Nam ugyanis azt mondta, Youngbum eléggé megjátszotta magát, tehát Junanak fogalma sem volt arról, milyen ember. Ezért mondhatott volna bármit. A lány jelenleg kész lovagnak látja az utcai huligánt, akivel abban a pillanatban Seokjin nem küzdhetett meg. Ezért csendben maradt és várt. Jobbat nem tehetett.

Még sétált picit kutyusával, kit félúton inkább kézbe vett, mikor kapott egy üzenetet párjaitól, hogy ők is indulnak. Szerencsére Hoseok nagylelkűnek bizonyult, és mindenkit hazavitt. Persze emögött is volt némi saját érdek, hiszen minél többet vezetett, annál biztosabban kapta meg az autót egy hosszabb útra is akár. Így azonban nem kellett tartania az idősebbnek Youngbumtól, csak maximum attól, hogy a fiatalok előbb érnek haza. Ezért szedni kezdte lábait, melynek hatására pár perccel előbb lépett csak be otthonának ajtaján. Mikor bezárta azt hallotta, a fiúk felengedik magukat, így nyithatta is ki újra, majd a küszöbön megállva várta a liftet a két jómadárral, kik hamarosan fel is bukkantak. Kicsit álmosnak tűntek, biztos elszenderültek a kocsiban, de Seokjinhez még volt egy kis erejük.
-Milyen volt a napod hyung? - lógott nyakában Jungkook, így vele együtt kellett belépkednie a lakásba, majd bezárnia az ajtót, ami így nem volt túl könnyű.
-Fárasztó. És nektek?
-Nekünk is. - dünnyögte nyakába - Álmos vagyok.
-Akkor fürödj le és aludj! - simogatta hátát az idősebb - Bár hoztam süteményt, ha szeretnél még egy kis édességet.
-Milyen süteményt? - engedte el Kook.
-Ott vannak a hűtőben, válogass.
-Oké! - loholt is el. Hirtelen felébredt.
-Szia! - nyomott egy gyors csókot Taehyung Seokjin ajkaira - Hiányoztál.
-Ti is. - mosolygott - Jó volt Hoseoknál?
-Igen, persze. Jó hangulat volt. Kook különösen élvezte, hogy Yoongi is eljött. Bár kicsit szomorú is volt, míg oda nem ért.
-Szereti Yoongit, de az nehezen viseli őt. Viszont örülök, hogy most jól éreztétek magatokat vele. - mentek ők is Kook után.
-Én is. Bár amíg rossz kedve volt majdnem letepertem. - álltak meg az asztalnál, míg a fiatalabb a pulton válogatott az édességekből.
-Olyan lettél, mint ő?
-Nem, csupán fel akartam vidítani. Végül nem csak miatta szerettem volna folytatni... Biztosan fárasztó napod volt? - pillantott fel az idősebbre Taehyung, miközben alsó ajkába harapott.
-Egy kicsit... Hosszú éjszakát tervezel?
-Lehet. Eszembe jutott, mit csináltam vele. Akkor Hoseok rám szólt, de... most magunk vagyunk.
-Én támogatom. - szólalt fel Jungkook, miközben egy süteményt már kiválasztott és enni is kezdett - De csak ha újra a nyakamra harapsz.
-Tetszett? - érdeklődött mosolyogva Tae.
-Igen. Furcsa volt, de jó érzés.
-Akkor már csak Jin beleegyezésére várunk. - néztek mindketten Seokjinre.
-Hmm... had zuhanyozzak le előbb. - indult a fürdő felé.
-És utána? - kérdezte kicsit hangosabban Taehyung, ahogyan a másik távolodott.
-Igen, utána. Addig adjatok enni Jjanggunak. - osztotta ki a feladatot a fiataloknak, míg ő elkezdett lelkiekben készülni az újabb furcsa estére hiszen tudta, két társa biztosan tovább akar lépni, ami a furcsaságokat illette szex terén, ehhez pedig neki ezúttal is kellett egy kis felkészülés. Bár ez még mindig jobb volt, mint mikor egy egész napot görcsölt az este miatt.
-Siess Kook! - sürgette a maknaet Taehyung, míg Jin befoglalta a fürdőt, ő pedig megetette a kutyust.
-Miért?
-Még több cuccot akarok ma használni és azt szeretném, ha csodás látványra érne be a hálóba Jin. Szóval siess, addig kipakolok.
-Oké! - tömte be gyorsan a süteményt Jungkook.


(Folytatjuk! Amikor időm engedi igyekszem írni nektek. Remélem továbbra is szerettek feljárni ide és szívesen fogadtok minden ficit! :)
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

J-Hope&Suga Yaoi OneShot

18+, yaoi!

 Harmadik fél szemszöge

Éppen egy V live közepén voltak jelenlegi hoteljükben, amikor Yoongi gondolkozni kezdett valamin, amit nem mondott ki. Csak úgy felvillant az agyában, nem is értette, miért éppen akkor és ott, miközben társaival együtt élőadásban volt a fanoknak.
-Legközelebb találkozunk! - köszönt el Namjoon a rajongóktól, majd mindenki rákezdett a tőlük megszokott hangerőn.
Hoseok még pluszba bohóckodott is, amihez Jungkook csatlakozott grimaszok terén. Pár pillanattal később pedig egyszerre halkultak el, mintha megnyomtak volna egy kikapcs gombot, ami tulajdonképpen meg is történt, csak a telefonon.
-Ez is letudva. Akkor mára ennyi srácok. Mehet mindenki pihenni, ami ránk is fér. - tette le mobilját. Rajta volt a sor, hogy az ő telefonja álljon szolgálatba ebben az adásban, és nem is adta át senkinek a videózás lehetőségét.
-Végre! Hulla vagyok már. - indult is szobájába Taehyung, kit követett az éppen aktuális szobatársa, Jungkook.
-Próbáljatok meg minél többet aludni! Ne nagyon netezzetek már! Nem szeretném, ha valaki a fáradtságtól sérülne meg valamelyik koncerten.
-Igyekezni fogunk. - hagyta el Seokjin is Namjoon szobáját, nyomában Jiminnel, kivel mostanság annyira összenőttek.
-Hoseok, kérdezhetek? - ment az említett után Yoongi.
-Persze.
-Hogy vagy képes erre?
-Mire? - sétáltak a folyosón a néhány ajtóval arrébb található szobájuk felé.
-Ennyire jókedvűnek tűnni. Miközben te morogtál a legjobban a live előtt, hogy semmi energiád ehhez.
-Ez a munkánk. Ha forog a kamera olyannak kell mutatkoznunk akit szerethetnek.
-Ezt tudom, de ha nekem nincs kedvem, akkor nem is tudok úgy vinnyogni meg ugrálni, mint te.
-Tudom. Mások vagyunk Yoongi. - mosolygott társára Hoseok, amint beléptek az ajtón - Nem kell egyformának lennünk.
-Tisztában vagyok vele. Csak nem tudlak megérteni.
-Szeretem a fanokat és szeretem, ha boldogok. Ezért csinálom.
-Nem a miértje a kérdés, hanem a hogyanja.
-Azt én sem tudom. De le is fekszek, mert eddig tartott a duracell nyuszi. - dőlt be ágyába.
-Akkor nincs kedved beszélgetni.
-Erőm nincs. Jó éjt! Villanyt majd kapcsold le. - takarózott be a pizsamás Hoseok.
Yoongi is fáradt volt ugyan, de ő még szeretett volna chatelni kicsit a csapaton kívüli ismerőseivel, ezért miután eluralkodott a sötétség szobájukban ő kezébe vette telefonját, majd észre sem vette, de elrepült az idő, miközben csevegett velük. Bár mindez nem történt volna meg, ha más témát választ a beszélgetéshez, ám így... hogy az a bizonyos személy került középpontba, akivel mostanság egyre jobban kijött, le sem akarta tenni a mobilt, melynek persze meglett az ára másnap reggel.

Álmosan, nehezen kelt és utána fáradtan vitte végig a napot megszámlálhatatlan kávé segítségével. De mindez a kimerültség sem állította meg abban, amiben régebben egy borúsabb idő is visszafogta. A beszélgetésben. Bár egy fontos dolog változott a múlt és a most között. Érdekelte társa, jobb kedve lett, ha valamit megvitathatott vele, így szívesen ült a közelébe. A turné során ezért rengeteg időt töltött a másikkal. Mindig egy hotelszobát választott vele, a fanok nagy örömére, hiszen ők részesültek ebben az új kapcsolatban a SOPE pároson keresztül. Új kombináció, amit nagyon kedveltek, melytől Hoseoknak jobb hangulata lett, melytől Yoonginak is, ezért pedig kicsit bepillantást is engedtek a rajongóknak kettejük erősödő barátságába.
-Írtam a chatbe a fanoknak. - szólalt meg Hoseok, amint Yoongi kilépett pizsamában kócos hajjal a hotelszoba fürdőjéből.
-Gondolom örülnek neked.
-Hát... már felmerült mindenki neve, szóval a szokásos. De rá vannak kattanva a SOPE párosunkra. Jó ez az új marketing. - rágcsált némi csipszet.
-Még jó, hogy nem marketing. - kócolta össze még jobban haját Yoongi. Élvezte, hogy végre kap levegőt a fejbőre a kilónyi hajlakk után.
-Tudom, csak kapóra jön. Jössz akkor játszani?
-Aha! - sétált oda Hoseok ágyához, majd még társa számár is meglepő módon odafeküdt mellé, majdnem rá a félülő Hobira, és nem is zavartatta magát, hogy hozzáér a másikhoz. Csak akkor, mikor az feltűnően nézte - Mi az? - kérdezte.
-Csak nem szokásod ennyire természetesen odabújni senkihez. Megint ezredforduló van? Vagy csak a kedvenc nődön jár az eszed, hogy hamarosan újra vele lehetsz, és attól vagy boldog?
-Nem. Csupán idejöttem hozzád, mert kedvellek. De akkor inkább nem fekszek ide. - ült fel Hoseok mellé, tartva a távolságot, hogy véletlen se érintkezzen vele.
-Nem zavart, csak meglepett... Nem akarsz visszajönni?
-Nem. Jó ez így. Na, játszunk is végre, vagy tovább szöszmötölsz? - fonta össze karjait mellkasa előtt. Mintha kicsit megsértődött volna, hogy megjegyezték ritka tettét.
-Játszunk, igen. - fintorgott kicsit Hoseok, de tanult az esetből. Ha Yoongi valami újat csinál, akkor nem szabad megjegyezni neki, vagy le is mondhat róla. Fel is írta kis képzeletbeli jegyzetfüzetébe, amin már szerepelt jó pár különös kis információ társáról. Köztük néhány igazán egyedi is.
Hobi arra számított azonban mindez ellenére, hogy majd ahogy elmerülnek a kis játékban, ahogyan majd gondolkodnak, ki lehet a maffia, a kivégző, vagy éppen a doktor a játékban, Yoongi szépen közelebb húzódik hozzá, és ha nem is teljesen rajta, de legalább vállán fekve végzi majd. Ezért igyekezett úgy tartani a telefont, hogy erre még rá is kényszerítse társát. Ám nem sikerült olyan mértékben, mint szerette volna. Valahogy kiszúrta a sunyiságot az idősebb és csak azért sem dőlt Hoseokhoz, pedig szívesen megtette volna. Bárcsak ne jegyezte volna meg Hoseok, hogy odabújt, akkor most nem lenne ennyire zavarban. Pont ettől félt, hogy így fog reagálni a másik, éppen ezért nem is ment vissza, és nem is tervezte még egy ideig, hogy megismétli tettét.

Pedig sokat gondolt rá. Rengeteget meséltek a többiek, hogy milyen nagyszerű mással aludni, még Hoseokkal is, ő pedig vele szívesen kipróbálta volna. Csak attól félt, újra meg fogja említeni ezt a másik, különlegesnek fogja érezni magát és gyanakodni kezd, így nem mert lépni. Már a turné is véget ért. Több, mint egy hónap telt el, mióta a hotelszobában megesett az a kínos pár perc, de ő nem ért Hoseokhoz. Pedig ha tudta volna, a másik mennyire vár a pillanatra, akkor biztosan nem így tett volna.
-Te még ébren vagy? - ért haza Hobi a dormba késő este, mint a táncoslábú trió egyik tagja. Hárman ugyanis hajnali egyig próbáltak lent.
-Igen. - ücsörgött álmosan a kanapén Yoongi - Sziasztok! - köszönt a fiúknak felnézve telefonjáról, mire csak fáradt morgásokat kapott vissza a háló felé baktató srácoktól, kivéve Hoseokot.
-Nem voltál álmos? Mit csinálsz? - dobta le cuccát az ajtóban, és odament Yoongihoz.
-Játszok éppen. Már mindenki lefeküdt.
-Nem csoda. Szerda, illetve csütörtök hajnali egy van. Mit játszol?
-Amit szoktunk. Egész jó vagyok. Elég sokszor nyerek. - engedte oda maga mellé társát ki ügyelt rá, ne sértse meg személyes szféráját.
-Ügyes vagy. Akkor a többiek már alszanak?
-Igen.
-Szerintem csatlakozok is hozzájuk. - kelt fel egy hatalmas sóhaj után.
-Fáradt vagy? - tette le Yoongi a telefont, miközben tekintetével követte társát.
-Eléggé. Jó éjt!
-Jó éjt... - azért remélte, tudnak majd kicsit beszélgetni, ha már mindketten egész nap elfoglaltak, de ezért felesleges volt eljönnie a stúdióból. Két mondat erejéig nem... de... mégis, neki megérte.

Hoseok nem szerette volna otthagyni Yoongit, de annyira fájt mindene, hogy úgy gondolta, ha ledől valahol akkor ott is marad, ő pedig nem akart a kanapén éjszakázni. Attól nem lett volna jobban másnapra. Ezért csak megnézte magának közelről társát, hogy megjegyezze az aznap esti arcát álmainak, majd robotpilótában eltántorgott szobájáig. Mivel a próbateremben már lezuhanyzott az öltözőben, így csupán lekapkodta magáról a ruháit boxerjáig, majd bedőlt puha ágyikójába. Ám mielőtt elméje teste után zuhant volna mély álmaiba, még gondolkodott. Valami olyan közös programon elmélkedett, amit feltűnés nélkül tudott volna kivitelezni Sugával, ami nem esett volna le neki, hogy az együtt töltött időért van és nem a kamu indok miatt. Így jutott arra, hogy V Appon már rég volt közös livejuk és a fanok mennyire is szeretik az ő párosukat. Arra gondolt még utolsó erejével, hogy talán ebben benne lenne a másik, fel se tűnne neki a hátsószándék, elfogadná, hogy a fanokért van és nem azért, mert ő annyira vágyik a társaságára. Igen, ez remek ötletnek tűnt, mikor pedig ezt nyugtázta magában azonnal el is aludt. Letudta a nap legfontosabb feladatát, így már minden gond nélkül pihenhetett.
Másnap reggel ugyan nagyon korán, de boldogan kelt annak ellenére is, hogy nem aludt eleget. Volt ami felvidítsa. Megemlítette volna már a hajnali órákban, már akkor, mikor először összefutott Yoongival, de nem merte, nehogy furcsává váljon számára. Inkább várt, hagyta telni az időt miközben magában már örült a dolognak. Tudta, hogy szabad utat fognak kapni, hogy nem lesz ezzel gond, nem is emiatt titkolta még egy picit. Inkább a tökéletes kivitelezésért és Suga teljes beleegyezéséért.
-Néha leesik az állam, hogy a fanok mikre nem képesek. Vagy mennyi idejük van. Nem is tudom sokszor, melyiktől. - jegyezte meg ebédnél, miközben várták a pincért.
-Mit találtál? - érdeklődött Namjoon amíg csipegetett az előételekből.
Hoseok éppen egy olyan összeállításra lelt, amik mostanában egyre népszerűbbek. Egy vicces kihívásos videóra, melynek az volt a célja, hogy több ember együtt játssza téttel. Aki pedig előbb neveti el magát, az elveszti azt. Hobi ezzel ki tudta egészíteni tervét. Teljes mértékben elkészült, már csak rá kellett vennie valahogy társát, hogy menedzsere is belemenjen. Ehhez pedig a tökéletes alkalmat végül csak este találta meg, ugyanis míg Namjoonnal beszélgettek a videóról, addig a többiek rájuk sem hederítettek.
-Yoongi, rég volt liveunk. - ment be társa szobájába, ahol éppen egyedül voltak.
-És?
-Lenne kedved egy fogadáshoz?
-A vesztes liveol? - nézett fel telefonjáról, miközben ágyában feküdt.
-Neeeeem. A vesztestől kérhet bármit a győztes. Liveban lenne a próbatétel.
-És mi lenne az?
-Tudod, ma találtunk videókat. Nevetős kihívásokat.
-Nem.
-Nem figyeltél. Mindegy. Aki előbb elneveti magát a videón, az veszít. Mit szólsz? Nézünk egy ilyet magunkról? - ült le Jin ágyára Hobi.
-Maximum rólad. Én nem szoktam bohóckodni.
-Maknae line? Ők szoktak. Róluk láttam is egy videót. Na? Mit szólsz?
-Hmm... - ráncolta szemöldökét Yoongi, miközben tekintete visszatért telefonjára - Jól van.
-Szuper. - jelent meg hatalmas vigyor Hoseok arcán, majd már pattant is fel, hogy elhagyja a szobát.
-A győztes bármit kérhet? - lepte meg társát Suga ezzel a kérdéssel.
-Igen. - fordult vissza az ajtóból - Akár egy hétig főzök is rád.
-Ha ételmérgezést akarok kapni, majd megkérlek rá. De jó. Azt hiszem, van is már ötletem. - merült bele újra mobiljába.
-Ne legyél olyan biztos magadban. Lehet én győzök.
-Majd meglátjuk. - mosolygott halványan Suga.

Igazából tetszett Yoonginak az ötlet, csak az nem, hogy a vesztestől bármit kérhet a győztes. Kicsit félt attól, hogy Hoseok majd valami olyan szociális dolgot fog kitalálni amiről jól tudja, nehezen viseli, de aztán belegondolt abba, mennyivel vidámabb is a másik. Szinte biztos volt benne, ő fog győzni, ezért ment csak bele, miközben inkább azon gondolkozott, mit is kérjen majd Hoseoktól. Bár ezen nem kellett olyan sokat elmélkedni, volt neki ötlete dögivel, noha nem olyanok, amiket  fanokkal, vagy bárkivel meg szeretett volna osztani. Ezért egész jó kedve lett Hopi ötletétől, amin az nagyon meglepődött. Inkább egy morgó Yoongira számított, aki a live adás miatt egész héten duruzsol majd neki, hogy mennyire nincs kedve, hagyják inkább, ám pont az ellenkezője történt. Suga ugyanis felhozta néha, mennyire is várja, és hogy szerinte semmi esélye a másiknak. Ettől Hobi nagyon izgatott lett, alig bírta ki  hétvégéig, hogy végre megmérkőzzenek egymással.
Mikor eljött az idő ő már az első perctől fogva mosolygott, amit Yoongi meg is jegyzett neki, hogy ha nem hagyja abba a live kezdetéig, akkor az első másodpercben vesztesnek fogja kikiáltani. Ezért próbált erőt venni magán. Az elején még sikerült is neki, kicsit lenyugodott, ahogy vártak míg a fanok becsatlakoznak, ám mikor elindult a videó csak még izgatottabb lett, néhány jelenettel később pedig hatalmas nevetésben tört ki, mialatt Suga elméleti síkon megveregette saját vállát, ám továbbra sem mosolyodott el. Ő még tartotta magát az oldalán fetrengő Hoseokkal. Társa azonban teljesen feladta, hiszen ha már vesztett, nem számított. Így ő attól a pillanattól fogva, hogy kikapott nem is törődött tovább a fogadással, csak a fanokkal. Vidám műsort szánt így nekik, amin ők is nevethetnek, ezért nem fogta vissza magát, sőt! Olyan életvidámmá vált ami már zavarni kezdte társát. Azonban Yoongi nem mondott semmit, hiszen annak idején meg is tiltották neki, hogy ilyenkor valami bunkó megjegyzést tegyen. Így csak viselte Hopit a maga életerejével és jókedvével, ahogyan szokta. Ám mivel ketten voltak őt is megpróbálta belerángatni társa a hülyeségbe, amit már igazán rossz néven vett, de még mindig nem tette szóvá. Csupán vágta a pofákat és keményen küzdött, hogy túlélje a live-ot egyetlen rossz szó nélkül. Mikor pedig Hoseok leállította azt, ő várt néhány másodpercet a biztonság kedvéért, majd kirobbant.
-Hogy lehetsz ennyire idegesítő egy pattogós hülye? Nem zavar, hogy az emberk egy óvódás szintjére sorolnak? Komolyan, egy cseppet sem irritál, hogy ekkora hülye vagy? Tényleg, ennyi agyad lenne, hogy csak ehhez értesz és nem is látod mennyire egy gáz ember vagy? Annyira megbántam, hogy igent mondtam neked erre a live-ra. Tiszta hülyét csináltál magadból megint, ráadásul engem is belerángattál. Még csak itt sem hagyhattalak. Bár legszívesebben az első öt perc után leütöttelek volna egy újsággal. Komolyan, nálad még az esti szúnyog sem idegesítőbb. - hadarta el Hobinak ezt, és még sok kedves mondatot, miközben társa csak döbbenten pislogott rá.
Még sosem kapott ilyen fejmosást tőle, pedig már elmondta korábban, mit is gondol az efajta hiperaktív megjelenésekről, de ennyire hevesen még soha. Ez megviselte őt, iszonyatosan rosszul esett neki, főleg amiatt, hogy anno még társa érdeklődött, hogyan tud ennyire vidámnak tűnni a legrosszabb kedvében is. Nem számított erre, sem a sértő mondatokra, sem arra, hogy társa csalódik majd benne. Így végül külön hagyták el az irodát ahol a live-ot tartották. Csak néhány hosszú perc után követte Sugat Hoseok, ki úgy le volt törve, mint a bili füle. De ez sajnos nem csak arra a napra hatott ki. Hopi onnantól majd mindennap semleges kedvűnek tűnt, ha nem szomorúnak, mialatt nagy ívben kerülte Yoongit. Társa ennek eleinte örült, de hamar megbánta. Néhány nap alatt rájött, túl kemény volt, nem szabadott volna olyan forró fejjel nekiesnie annak, akit ennyire szeret, mint őt. Hülyén viselkedett, erre igen gyorsan ráébredt, ám túl büszke volt ahhoz, hogy ezt beismerje.

Eközben Hoseok szomorkodott. Megviselte Suga minden apró szava. Azt hitte, a másik örülni fog győzelmének és majd valami olyat kér, amivel még inkább jobb kedvre derítheti. Ám a kis vita miatt meg sem merte említeni neki a fogadásukat. Inkább hallgatott és próbálta nem bosszantani társát. Békén szerette volna hagyni, azért messzire elkerülte, mikor pedig mégis egy légtérbe kerültek, ő csendben maradt, vagy legalábbis jól megválogatta minden szavát, mialatt azon elmélkedett, hogyan lehetne mégis megtörni ezt a kettejük között uralkodó kínos csendet, amit még a többiek is megemlítettek természetesen. Főleg Namjoon.
-Mi történt Hoseok? - ült le egyik este társa mellé a kanapéra Rapmon.
-Semmi különös. Megvoltak a próbák, jól halad a koreo, lassan elkezdjük betanítani. - görgetett telefonján.
-Nem arra gondoltam. Yoongival mi történt?
-Nem tudom. Valami történt vele? - nézett a leaderre Hobi.
-Közted és Yoongi között mi volt? - sóhajtott nagyot Nam.
-Jaaaaa! Hát... kicsit mérges volt rám legutóbb. Felhúztam. De többet nem szeretném, szóval visszafogom magam.
-Elég látványosan. - morgott Namjoon - Féltelek titeket. Mármint, ez nem is a jó szó rá. Inkább aggódok miattatok. Tudom, hogy te nem ilyen vagy és azt is, hogy nem a valódi oldalad miatt volt mérges. Az pedig semmiképp sem tesz jót, ha miatta teljesen lekorlátozod magad. Mert mikor magunk vagyunk akkor kell ellazulnunk. Eleget feszengünk máskor, a pihenés pedig nagyon fontos. Szóval beszéljek vele a nevedben?
-Nem, dehogyis! Akkor csak megint mérges lesz, hogy neked panaszkodok a háta mögött és nem vele beszélem meg a gondjaimat. - sóhajtott nagyot.
-De ettől még beszélek vele. Mert látjuk azért, hogy valami nincs rendben. - kelt fel Namjoon - Te pedig szedd össze picit magad és valahogy akkor oldjátok meg. Nem jó ez, hogy itthon is merev vagy, meg minden alkalommal, mikor a közeledbe kerül. Bele fogsz betegedni. - hagyta ott társát a leader.
Hoseok úgy gondolta azonban, hogy nem olyan fontos ez, és jól megvan Suga közelében. Nem fárasztó neki ez a nyugodtság, még ha néha tényleg nagy erővel fogja vissza magát egy-egy beszélgetésben a csendért. Mert örült a jutalomnak, egy nyugodt Yoonginak a közelében, aki nem üvölt vele. Úgy érezte ez a két dolog tökéletes egyensúlyt teremt, ám ha Namjoon szólt valami miatt, akkor azt mindenkinek kötelessége volt teljesíteni, így beszélnie kellett Sugaval. Csak azt nem tudta hogyan hozza fel a történteket. Adott magának néhány napot, hogy ezt kitalálja, miközben Yoongi viselkedése is merőben megváltozott. Ez alapján lehetett tudni, Namjoon mikor beszélt vele, ugyanis egyik napról a másikra érdeklődőbb lett Hoseok iránt. Mintha elvarázsolták volna, konkrétan Hopinak szegezte néha kérdését, vagy szimplán egy beszélgetés közepén kikérte az ő véleményét is, mikor már hosszabb ideje nem szólalt meg. Látványos fordulatot vett viselkedése, ettől pedig úgy tűnt a többiek számára, megbeszélték a dolgokat, holott fel sem merültek a történtek kettejük között. Ugyanis hiába maradtak néha magukra, Yoongi egy szóval sem említette kirohanását, egyáltalán nem akarta felhozni, inkább beszélgetett másról társával. Ez viszont már feszélyezte Hoseokot, hogy Suga úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna. Eddig legalább nem tagadta a kis vitát, de most már igen, minden szó nélkül, így Hopi nem tudta, mit szabad és mit nem. Nem bírta kiismerni, teljesen összezavarodott.
-Yoongi! - ugrott fel a kanapéról Hoseok, amint kinyílt a fürdőszoba ajtaja, ugyanis társa foglalta azt már egy ideje.
-Tessék?
-Sietsz? Fáradt vagy? - érdeklődött.
-Nem.
-Akkor... beszélhetnénk?
-Persze. - fordult a nappali irányába inkább szobája helyett - Miről? - ért oda lassan társához.
-A múltkor történtekről.
-Melyik múltkorról? - ült le Suga pizsamában Hoseok mellé.
-Mikor annyira felbosszantottalak.
-Jah... mit akarsz vele?
-Namjoon mondta, hogy beszéljük meg. Gondolom neked is, különben nem lennél ennyire kedves velem. Szóval csak bocsánatot szerettem volna kérni, hogy felhúztalak. Igazán nem ez
-Tudom mit csinálj! - szakította félbe Hoseok nyögve nyelős próbálkozását.
-Mit? Miért?
-A fogadás. Elvesztetted. Tudom, mit kérek tőled.
-Ohh... tényleg még az is. De előbb meg kéne ezt beszélnünk, mert nem tudom, hogy most mégis
-Elsőnek fogd be a szád! - vágott újra szavába.
-Uh... de csak egy dolgot
-Kuss! - szólt rá Suga, mire Hopi végleg elhallgatott.  Nem hiányzott neki egy mérges Yoongi így késő este - Szuper. Most pedig mondom, mit is kérek. Ismersz, elég merész vagyok, szóval egy csókot kérek!
-Mi?! - hőkölt hátra Hoseok - Élőadásban?
-Dehogyis! Most, itt! Élőben majd kitalálunk valami mást. Na gyerünk! Fogadtunk és vesztettél. Tartozol!
-Ezt nem! Én nem vagyok olyan bevállalós, mint te. Engem nem is érdekelnek ilyenek. Csak a normális dolgok. - állt fel Hopi.
-Tudtam, hogy nyuszi vagy. - kezdett bele Yoongi - Megbízhatatlan vagy. Semmire sem vagy képes, ha az egy kicsit is más a megszokott kis életedtől. Szánalmas vagy Hoseok, néha komolyan nem hiszem el, hogy veled kell dolgoznom. Csak lehúzol. - kezdte szidni társát némi hátsó szándékkal.
Már az első néhány mondat után rettenetesen megsértette a másikat, de az nem szólt egy szót sem, csupán nézte Yoongit, míg az zavartalanul szapulta őt immár a szemébe. Ám Hopi nem viselte el sokáig a rengeteg sértő megjegyzést, ezért tett ellene, életében először pedig ő intette csendre Sugat. Megcsókolta a másikat, ahogyan az kérte, bár csupán egy röpke pillanatra értek össze ajkaik, de ez tökéletesen elég volt ahhoz, hogy Hoseok rettenetesen megrémüljön érzéseitől, miközben kínos csend szállt rájuk arra a pár másodpercre. Nem akart maradni, sem sokáig a másik közelében tartózkodni ezek után. Vissza szeretett volna menekülni saját szobájába és kizárni Yoongit, ám az készült arra, hogy társa így fog viselkedni, így amint el akart húzódni nyakába kapott, majd visszarántotta magához egy hosszabb csókra. Egy hajszálon múlt, hogy Hobi meg tudott támaszkodni mellette a kanapén, és nem esett rá a nagy lendülettől, mialatt fel sem fogta hirtelen, mi történik. Nem tudta, mit tegyen, csókoljon-e úgy, ahogyan szokott, vagy maradjon mozdulatlan, próbálkozzon menekülni, esetleg várja meg, míg a másik elengedi, ám amint az első néhány másodpercen átesett és végre eljutott némi információ elméjéig, rájött valamire. Yoongi ezt tényleg akarja, hiszen olyan lelkesen csókolt, amit csak azokban a ritka percekben látott, mikor valamilyen ok miatt bement hozzá a kis dolgozójába megnézni, milyen odaadással komponál. Szívből kérte azt a csókot, nem azért hogy bosszantsa a másikat, hanem mert ő élvezni szerette volna, amit meg is tett, miközben kihasználva Hoseok néhány perc tudatlanságát becsúsztatta nyelvét társa szájába. Hobi akaratlanul felnyögött, így lebuktatta magát, miszerint ő is rettenetesen élvezi. Ám ekkor már nem szégyellte gondolatait, hiszen azok egyeztek a másikéival. Legalábbis valamilyen szinten.
Suga sokáig nem hagyta menekülni, ami pont arra volt elég, hogy többet mozgasson meg benne, mint amennyit kellene. Mikor pedig végre elengedte a másikat és visszahúzta nyelvét, azt olyan szexuálisan kivitelezte, ahogyan csak vonzerejéből tellett. Hiszen hallotta Hoseok apró sóhajait, érezte izmos nyelvét, amint összefonódik az övével, ezekből pedig tudta, már csak egy aprócska lökés kell a másiknak, hogy az teljesen beleessen és legközelebb már ő kérjen csókot, vagy éppenséggel ne ellenkezzen, ha olyan helyzet adódik.
-Jobban csókolsz, mint ahogy gondoltam. - nyalta meg száját - El tudnám viselni akár naponta többször is. - simította hátra a zavarával küzdő Hopi haját - Ennyire azért ne legyél szégyenlős! Még a végén azt fogom hinni, hogy én voltam az első. - nevette ki társát halkan Yoongi.
-Csak... nem tudom... erről nem tudtam.
-Nem is baj. Így legalább nem éltél vissza vele. De ezek után se próbálj! - állt fel Suga a kanapéról - Viszont ha ennyi, akkor lefeküdnék aludni. Fáradt vagyok azért. - indult szobájába.
-Jó éjt! - szólt utána Hobi, mikor már társa messze járt.
-Hyung nem láttad a tabletem? - jelent meg Jungkook saját cucca után kutatva.
-Nem. - válaszolt Hoseok, majd rohant inkább a fürdőbe, ugyanis apró gondja adódott.

Ezzel Suga elindította titkos vágyainak beteljesülő hullámát. Mosollyal az arcán feküdt le, amit Seokjin meg is jegyzet, ha pedig az ő szobájukat nem csend őrizte, akkor annak komoly oka volt. Yoongi vigyora éppen ilyen indoknak bizonyulr. A morcos rapper viszonylag ritkán dőlt be ágyába ilyen boldogsággal, így ezt muszáj volt szóvá tennie. Persze örült neki, nem is azért mondta, csupán érdekelte ennek miértje, ám azt nem tudhatta meg. Legalábbis még nem. Jó sokáig nem, mert Suga és Hopi nem akarták megosztani ezt senkivel egyenlőre. Elvoltak a maguk kis titkával, bár nem sikerült professzionálisan elrejteniük, hogy valami változott. Még a vak is látta, hogy hirtelen mennyivel jobban foglalkoztak egymással, mennyire máshogy viszonyultak a másikhoz, de ezúttal ezt nem tette szóvá senki. Hiszen Hoseok lassan visszatért régi önmagához, újra lazított, újból képes volt kiengedni a gőzt mikor magukra maradtak és Yoongi is a közelében volt. Mivel pedig ilyen jól kijöttek senki sem zavarta őket. Volt elég gondjuk, hogy ne a másik boldogsága után kutassanak. Így rejtve maradt titkos kapcsolatuk, amit mindenki háta mögött folytattak. Volt egy saját tökéletesen biztos helyük, ahova senki sem mert belépni engedély nélkül, így bátran bújtak össze Suga fotelében.
-Nem kéne komponálnod? - ült az idősebb ölében Hopi.
-Ráér kicsit később is. - simogatta combjait Yoongi - Mesélj valamit!
-Hmm... Mickey jól van. Bár anyáék szerint hiányzok neki. De minden rendben otthon.
-Ennek örülök. - fogott Hoseok fenekére, hogy jobban magára húzhassa a másikat.
-És veled mi a helyzet? - játszott Suga pólójával Hopi - Nem történt semmi?
-Semmi, amiről ne tudnál.
-Mkay.
-Viszont van egy ötletem.
-Figyelek.
-Már egy ideje tervezem. - hajolt közelebb Hoseokhoz.
-Igen? - karolt nyakába a másik.
-Mit szólnál hozzá, ha együtt töltenénk az éjszakát? Csak mi ketten egy közös ágyban. - csókolta meg Yoongi Hoseokot.
-Aludjunk együtt? - kérdezett vissza.
-Annál kicsit többre gondoltam. Némi vad szexre előtte. Szívesen lefeküdnék veled, hallgatnám kicsit ahogyan nyögsz. Azt még nem ismerem eléggé. De először beérem én más hangokkal is. Nem vagyok telhetetlen. - bújt Hoseok nyakába, miközben fenekét markolászta - Elég nekem az is, ha a szádban látom a farkam. Indításnak tökéletes lenne. Huhh, érzed? - súgta fülébe - Már a gondolattól is égnek áll.
-Szóval te... engem...
-Félted a férfiasságod? - távolodott el kicsit Hopitól, miközben gonosz kis mosoly ült ki arcára.
-Nem tudom.
-Ne legyél nyuszi! Élvezni fogod. Gondoskodok róla. - csapott társa fenekére Suga.
-Van más választásom?
-Nem igazán. Szóval akkor beleegyezel. Innentől nem minősül erőszaknak.
-Féljek?
-Nem szükséges. - mosolygott Yoongi.
-És mégis hol szeretnéd? A dormban otthon van mindenki.
-Tisztában vagyok vele. Foglaltam szobát magunknak a közelben.
-Nem fogadtad volna el, ha nemet mondok, igaz?
-De nem ám! Menjünk, mert ez a szopás dolog nem fog hagyni nyugodni addig, míg meg nem könnyebbülök. - zavarta ki öléből társát.
-Tényleg?... Nekem tényleg kell... azt? - szorongott Hoseok. Erre azért még sohasem gondolt, ahogyan a szex azon formájára sem, amiben nem ő irányított, pedig kellett volna, elvégre végig Yoongi diktálta a tempót. Annak valahogyan még beadta volna a derekát, hogy ő legyen ezúttal a passzív fél, de hogy még le is térdeljen elé, az már kicsit erős volt számára.
-Jó lenne. - foglalkozott gépével Suga - Miért? - állt meg és társára pillantott - Félsz tőle?
-Lehetséges, hogy egy kicsit... talán.
-Még sosem láttalak ennyire zavarba esve. Miket meg nem tudni rólad! De szeretnél szexelni? Az igazat mond, ne azt, amit én akarok hallani! Ennyi választási lehetőséget azért adok. - tért vissza a számítógéphez.
-Azt hiszem.
-Ez nem túl meggyőző. Akkor inkább maradok és zenét írok.
-És akkor mikor? - támaszkodott Suga karfájára Hopi.
-Amikor készen állsz. - rántott vállat Yoongi.
-Köszönöm... Maradhatok még egy kicsit? - érdeklődött, társa pedig végre felnézett rá a monitorról.
-Csak egy kicsit. Visszaülsz? - tolta ismét hátra magát, hogy odaférjen párja.
-Igen. - mászott újra az idősebb ölébe.

Ugyan Suga eltervezte, hogy aznap este milyen kemény szexben lesz részük, végül mégsem erőltette rá a másikra. Határozottnak határozott volt, ám nem akart olyat ráerőszakolni a másikra, amire még nem állt készen, mert egy ilyen dolog könnyen rosszul is elsülhetett. Ezért inkább várt, heteket is kibírt, mialatt kis lépésekben vezette rá a másikat, hogy egyre inkább szeretne már eljutni abba a közös szobába, amit tervez. Elejtett néhány piszkos kis megjegyzést, megosztotta a másikkal egy-két mocskos fantáziáját, miközben kicsit sem szégyellve éreztette vele minden alkalommal, hogy már csupán ezek puszta gondolatától is mennyire bevetésre készen tud állni. Természetesen ezzel Hoseokot is sikerült olykor felizgatnia, ki lassan elhitte, akár még ő is élvezheti majd így a szexet. Yoongi meglepően tájékozott volt a dologban, és rendesen beavatta párját, kit mindezek mellett nem győzött különböző módokon izgatni, hátha kicsalja belőle azt a reakciót amire annyira várt. Hopi fejében sokszor meg is fordult, miközben lassan már lovagolt a másik ölében ülve, hogy irány egy szoba, nem is! Inkább csinálják ott helyben, őt nem érdekli, de túlságosan félénk volt ilyen téren. Nehezen osztotta meg vágyait mással, de még saját párjával is. Harapófogóval lehetett csupán kihúzni belőle apró titkokat is, amik a szexuális életét illették, de ha Suga előbb megtalálta volna a kulcsot ehhez a kincsesládához, akkor valószínűleg mindennap be is vetette volna.
-Ki fürdik? - állt meg a nappali küszöbén Hoseok e kérdést szegezve Jiminnek és Taehyungnak.
-Asszem Yoongi. - válaszolt V.
-Kösz! - fordult is meg, majd a fürdő felé indult. Így mindenféle probléma nélkül be mert menni hozzá, hogy kihozza telefonját, melyet korábban bennfelejtett - Csak én vagyok! A telefonomért jöttem. - bámulta a padlót. Azért annyira bátor mégsem volt, hogy a másikat kukkolja zuhany közben.
-Hoseokh! - húzta el a zuhanyfüggönyt Suga - Segíts!
-Miben? - kapta fel fejét a másik, majd meg is torpant volna, ha az idősebb nem lép ki a csobogó víz alól és ragadja meg csuklóját.
-Jókor jössz. - húzta vissza a zuhany alá, Hopi pedig azonnal bőrig is ázott pizsamájával - Fogd meg! - vezette kezét saját merev péniszére Yoongi - Mozgasd! Csináld nekem! Nem kell letérdeled, sem széttenned a lábad. Csak ezt, kérlek! Nem bírom továbbh! - toporzékolt. Hoseok biztosan a legutolsó pillanatokban nyitott rá, így kicsit feszült állapotában találta.
Suga elég kiszolgáltatott helyzetben állt ott előtte, abban a percben óriási hatalma volt felette a másiknak. Bármit tehetett volna. Elmehetett volna, állhatott volna ott tétlenül, esetleg direkt tönkre is tehette volna a pillanatot, ám ez a felállás valahogyan önbizalmat adott neki. Mozgatni kezdte kezét Yoongi hosszán, melybe az idősebb bele is borzongott.
-Így jó? - kérdezte félve Hopi.
-Gyorsabban! Épp el akartam menni, mikor betoppantál, szóval tempó! - szólt rá Yoongi. Nem kellett ezúttal biztatni Hoseokot, elég volt csupán ezt megjegyeznie a másiknak, és máris változtatott technikáján. Suga egyre mélyebbeket sóhajtott kezei alatt, behunyta szemeit és megtámaszkodva a csempén próbálta megtartani magát - Baszkih, baszkih! - nyögött, végül pedig el is élvezett párja kezébe. - Úristen! - remegett meg - Ezt mindig neked kéne csinálod! Ahh! - próbált mélyeket lélegezni.
-Rám gondoltál? - mozgatta még lassan kezét Yoongi péniszén.
-Naná! - emelte tekintetét Hoseokra - Kire gondoltam volna?
-Csak érdekelt.
-Mégis ki a faszra gondoltam volna, ha már néha a puszta látványodtól feláll a farkam?
-És sokszor csinálod ezt? - pirult el Hobi
-Hogy sokszor verem-e ki? Nem.
-De, ha mégis akkor... én vagyok a téma?
-Igen. - lépett el Hoseoktól Yoongi - Mivel úgy állok be a víz alá, hogy előled menekülök szinte.
-Mi a helyzet a szobával?... Ha még áll az ajánlat. - kérdezett rá mellkasából kiugró szíve mélyéből.
-A szex?
-Igen... az.
-Beleegyezel? - lepődött meg Suga.
-Igen. Bár nem ma, majd legközelebb, de igen.
-Végre! Basszus! - mordult fel azonnal a jókedve után az idősebb.
-Mi az?
-Megfázol a vizes pizsamádban, kifelé! - tessékelte ki társát a zuhany alól.
-Nincs hideg, azonnal átöltözök, ha ez a bajod. - állt csuromvizesen az immár behúzott zuhanyfüggöny előtt.
-Kifelé!
-Megyek-megyek. - dobta le vizes cuccait, majd törülközőjét maga köré tekerve, telefonját felmarkolva indult vissza szobájába, miközben nem is tudta, de Yoongi egy újabb merevedéssel küzdött a zuhany alatt, viszont ezen már nem akart segíteni. Megkapta az engedélyt, innentől nincs játék.

Sajnos azonban Suga sokkal tovább szenvedett, mint gondolta. A sűrű beosztás miatt ugyanis nem tudtak rögtön másnap elrejtőzni társaik szemei elől. Végül több mint egy hétig szervezgették, hogy mégis mikor tudnának végre máshol éjszakázni. Úgy kellett kikönyörögni egy nap pihenést, amely rengeteg ígéretbe került nekik. Sok szívességet kellett teljesíteniük, hogy megkapják a kimenőjüket, ám ez csak Hoseoknak esett rosszul. Yoongi ugyanis az utolsó nap már a lelkét is eladta volna, annyira várta a közös estét.
-Kész vagyok! - kapkodta össze cuccait az idősebb dolgozószobájában, miközben így köszöntötte telefonon társát - Hol vagy?
-Már itt vagyok.
-Tényleg? - kapta fel fejét Suga - Akkor rohanok! - kapcsolt rá, és inkább nem is törődött a renddel ott, ahol egyébként egy porszem sem szállt soha rossz helyre, mert árgus szemekkel ügyelt rá.
-Igen. 421-es szoba, ha jössz. Szép ám, romantikus. És kaptam két gumit. Bár valami márkásabbnak jobban örülnék.
-Viszek. Van nálam. - pattant fel székéből táskáját felkapva - Kérsz még valamit?
-Nem. Szép nagy ágyunk van. - dőlt le Hoseok - De szerencsére nincs tükör, csak a fürdőben.
-Nem akartam magamat bámulni szex közben. Akkor rohanok. Addig... helyezd magad kényelembe.
-Megvárlak vele, jó? Vagy... már telesen készen várjalak? - beszélt végre úgy a dologról, hogy nem pirult fülig, csak egy picikét.
-Huhh... ez nehéz kérdés. - töprengett el - Most még ne. Majd legközelebb. Inkább legközelebb, mert ez az első.
-Rendben. Mikor érsz ide?
-Max harminc perc szerintem. De rohanok.
-Oké, itt várlak.
-Hát ne is merj mozdulni! - tette le a telefont. Loholt, még a taxist is siettette, a lift előtt pedig szabályosan toporgott míg várt rá, majd előbújt a bunkó énje is, mikor leszólította egy ott dolgozó.
-Segíthetek uram?
-Nem, kösz. - rázta volna le.
-Megmondaná, melyik szobába igyekszik?
-Nem!
-Kérem fáradjon az ajtóhoz!
-Figyelj, a párom fent vár rám! - kezelte le a férfit Suga - Végre belement, nem most fogom hagyni magam. Rohanok fel. - ért le a lift - Fizető vendég vagyok, ne zaklassanak! - szált be, majd már indult is felfelé.

-Megyek! - dobta le az ágyra mobilját Hoseok, amint kopogtak az ajtón. Azonnal felpattant, hogy kinyissa - Szia! - köszönt rá párjára.
-Siettem. Ugye siettem, megmondtam, - dobta le a táskáját rögtön a bejárat mellett, miközben egy dobozt is elhajított az ágyra - sietek.
-Igen, gyors voltál. - lépdelt hátra a szobába robbanó Yoongi előtt.
-De most lassítani fogok. - csukta be az ajtót - Uhh, basszus. Ez nehéz menet lesz, mert már most feláll a farkam. Gyere ide! - karolta át Hobit, kit azzal a lendülettel magához húzott és megcsókolt.
Rögtön vetkőztetni kezdte a másikat. Vagyis inkább letépte róla a ruhát, miközben pont annyira próbálta felizgatni, mint amennyire már ő fel volt. Harapdálta, csókolta Hoseok nyakát, mialatt megfosztotta lassan mindenétől. Ledöntötte az ágyra, majd sietve puszilta végig testét egészen ágaskodó férfiasságáig. Hoseokot fel kellett készíteni, ezt pedig vállalta is. Megbarátkozott már a gondolattal, bár ez rossz kifejezés rá, hiszen minden alkalommal felizgatta mikor elképzelte, nézheti a másik reakcióit, amint leszopja.
-Várjh! - fogott vállára Hobi - Mit csinálsz?
-Felkészítelek?
-Nem nekem kéne ezt... veled?
-Szeretnéd majd? - emelkedett fel meglepődve Yoongi.
-Igen... Ne nézz így!
-Rendben. Akkor cseréljünk! - dőlt le társa mellé Suga, majd kapkodni kezdte lefelé ruháit, mivel az övéi fennmaradtak, hála a kicsit megszeppent Hoseoknak.
Ám a fiatalabb azonban nem szerette volna, ha ez meglátszik rajta, így próbált jól teljesíteni. Segített vetkőzni társának, miközben ujjai végigjárták párja testét, ami erőt adott neki. Remek érzés volt számára, hogy úgy tarthatta kezei között a másikat, és ebből merített lendületet, hogy segítsen neki megválni nadrágjától is. Bár inkább zavarta Yoongit, mintsem segítette, ettől még ő elhitte, hogy haszna van. Mikor pedig lekerült az utolsó darab is, egy pillanatra megállt, majd elpirulva csókolt párja köldökébe.
-Mikor berontottál a zuhanyba pont erre gondoltam. Elképzeltem, ahogyan ott térdelsz előttem álló farokkal és nyögdécselve szopsz. És most végre láthatom, amit elképzeltem. - éreztette Hoseokkal mennyire vágyik is rá, hátha ettől bátrabb lesz, és az is lett, bár kicsit más okból.
Hobi ugyanis ezek kapcsán arra gondolt, hogy milyen látványt nyújtott akkor Yoongi, mennyire felizgatta őt a másik minden mozzanata, de főleg sóhajai. Csupán amiatt az esett miatt döntött úgy, meg akarja próbálni, mert látni szerette volna még egyszer úgy párját. Ebből merített igazából erőt, így már nem rezzent össze, amint annak álló férfiassága torkához ért mikor már lejjebb haladt csókjaival. Inkább csak nagyobb biztatásra lelt az érzésben. Olyan nagyra, hogy nem is habozott, azonnal ajkai közé vette Yoongi ágaskodó péniszét és lassan szopni kezdte.
-Wow! - túrt hajába az idősebb - Erről eddig csak álmodoztam. - figyelte amint a fiatalabb lelkesen végzi feladatát.
Hoseokot ugyanis semmi sem zavarta, inkább csak buzdította. Főleg Suga elégedett tekintete, miközben mélyeket lélegzett. Most végre végignézhette a legelejétől, hogy ilyen is a párja mikor felizgul, mikor élvezi a szexet, annak minden egyes pillanatát, mialatt végre nem csak képzeleteiben térdel lábai között, hanem teljes egészében. Ahogyan Yoongi egyre keményebbé vált szájában úgy érezte ő is saját péniszében vére lüktetését. Az idősebb nyögdécselni kezdett, láthatóan harcba szállt önmagával. Hol öt perc szünetet kért volna, hol azt, hogy sohase hagyja abba a másik. Ám végül mégiscsak a pihenő mellett döntött. Hobi haját húzva emelkedett fel a fiatalabbhoz és azonnal megcsókolta. Szinte ledugta nyelvét a torkán, mialatt szabad kezével ezúttal Hoseok büszkén álló férfiasságát kezdte simogatni. Hosszan és hevesen csókolta, amint áttért annak szűk bejáratához. Kicsit sietett volna, így egyik száraz ujját azonnal bevetette, mire társa testén egy kellemetlen hullám futott át, ahogyan rászorított Yoongira.
-Gondoltam. - vált el tőle azonnal, és az ágy mellett álló éjjeliszekrényben kezdett kutakodni. Végül  egy flakont dobott az ágyra, melynek tartalmából azonnal nyomott is ujjaira. Hopi ezalatt meg sem mozdult helyéről, ott térdelt a takarón ahol néhány pillanattal előtte még csókolóztak - Majd most! - sietett is vissza hozzá Suga.
Újra úgy csókolta, mint korábban, ám ezúttal semmi felvezetés, semmi utalás, azonnal bevezette két ujját, melytől Hoseok megugrott. Elváltak nyelveik, és levegőért kezdett kapkodni.
-Megpróbálom lassabban. - súgta fülébe Yoongi, miközben másik kezével Hoseok péniszét masszírozta, hogy fenntartsa izgalmát mindezek ellenére.
-Nem kellh. Nyomd csak beljebbh! - szeretett volna hamar túlesni a mindenki által pontosan ismert fájdalmas részeken, ezért biztatta társát - Aaah! - nyögött fel, amint párja ujjai tövig elmerültek hátsófelében.
-Akkor megkeresek valamit, ha már ennyire jól viseled. - harapott nyakába.
-Remek ötlet! - szorított Suga vállaira a fiatalabb - Ott leszh! - sóhajtozott - Nem, a másik... ott! Azaz! - nyögött fel, miközben kicsit meg is emelkedett.
-Tetszik? - harapott saját ajkába, amint az élvezkedő Hoseokra pillantott, ki viszonozta tekintetét. Válaszolni nem tudott, csak nyögött, mialatt lassan mozogni kezdett. Ahogyan Yoongi masszírozta legkényesebb pontját, úgy ő egyre szívesebben mozgatta csípőjét - Úristen, de megduglak! - simogatta testét Suga - Úgy fogsz sikítani, mint egy nő. - fogott fenekére.
-Hah! Yoongih! - kapkodta a levegőt - Gyorsan, mielőtt meggondolom magamat!
-Már azt is tudom, mit kell keressekh. - vigyorgott Suga, miközben újabb ujját dugta be Hoseok nedves bejáratán - De vajon bírni fogod?
-Ha ott masszírozol már nem sokáigh!
-Jól van, gyere! - fordította maga alá a fiatalabbat Yoongi.
Kihúzta ujjait, majd elővett egy óvszert, amit sebtében felhúzott, végül pedig saját hosszára is nyomott a síkosítóból. Kirázta a hideg, amint a hűvös folyadék legféltettebb pontjára folyt, de azt rögtön követte Hoseok keze is, amitől újabb borzongás futott végig gerincén. Sosem látott ehhez foghatót, ahogyan ott feküdt alatta párja kőkemény férfiasságával, miközben nyújtózkodva nyúlt az ő péniszéhez, hogy a jéghideg folyadékot felmelegítse kezével. Az arcára kiülő vágy mindent elmondott, mennyire szeretné már, így minden odafigyelés nélkül dobta el a teli flakont Yoongi. Szétterpesztette Hopi lábait és hagyta, hogy a fiatalabb igazítsa magához farkát. Így ellenőrizte, párja teljesen kész az estére.
Bátran siklott be pénisze minden akadály nélkül, mialatt Hoseok csak mélyeket sóhajtott. Kezei Yoongi térdét fogó ujjaira tévedtek, de szemét egy pillanatra sem vette még le az idősebb férfiasságáról, ahogyan az lassan eltűnt benne. Míg Suga csak a bemelegítő köröket futotta, ő végig figyelemmel követte annak csípőjét. Talán maga sem hitte el, hogy ez megtörténik, vagy éppen azért, mert végre megtörtént, ő sem volt tisztában vele, csak azzal, hogy ezt élvezi. Habár nem azt a pontot érintette, amit az előbb olyan hevesen masszírozott, de ettől még annyira jól esett az érzés és maga a látvány számára, hogy nem bírt vele betelni.
Yoongi hamarosan gyorsítani kezdett, félkézzel pedig Hoseok férfiasságát is célba vette, újabb nyögéseket kicsikarva a fiatalabból. Hobi ekkor már feladta. Nem láthatta amint elmerül testében párja pénisze, viszont az már annyira megragadt emlékezetében, hogy a puszta érzés helyettesítette. Inkább saját férfiasságára pillantott néhányszor, mikor levegőhöz is jutott, hogy magát igazolja, Yoongi még mindig az ő péniszét pumpálja, nem csak álmodik róla. Nyögni kezdett amint Suga pénisze lassan lüktetett testében.
-Ez a hülye gumi! - morgott közben az idősebb. Valamiért nagyon zavarta, de még nem osztotta meg miértjét párjával.
Folytatta azt, amibe belekezdett, mialatt Hobi hangjaitól legnagyobb méretében pompázott nemesebbik testrésze, melyet a fiatalabb is érzet. Pont ettől sóhajtozott akkor, miközben apró reccsenések jelezték, a lepedőnek nem tetszik annyira a dolog, mint nekik.
-Lassítsh! - fogott Yoongi csuklójára - Egy kicsith! - ejtette hátra fejét.
-Csak nemh... - lihegett Suga is - Első alkalom, most megtúráztatlakh. Mozgás! - csapott a másik fenekére, közben pedig jelezve szándékát, meg is emelte kicsit.
Oldalra fordította, majd újra csattant keze párja formás hátsójára. Hoseok felkelt, az ágy háttámlájára támaszkodott és inkább ő ült bele Yoongi férfisságába, amint az letelepedett sarkaira mögé. Suga megdicsérte, mintha ez kötelessége lett volna, majd csípőjét simogatva biztatta mozgásra. Hobit nem kellett azonban jobban ösztönözni, az élvezet már eléggé hajtotta, állóképessége pedig csak segített neki, hogy sokáig gyönyörködhessen benne. Yoongi egyik keze hamarosan újra előre tévedt péniszéhez, és hasonló tempóban mozgott, mint ő. Újra kezdett sok lenni, visszatértek azok rózsaszínfelhők, melyek olyan nagy kielégüléssel kecsegtettek, ám Yoongi ezt megérezte. Ráfogott csípőjére és magához szorította.
-Nem sietünk sehovah. - álltak meg, miközben Suga is lihegett - Minden percét élvezzük! - simogatta lassan Hobi csillogó makkját - Milyen sok nedved van! Csak nem ez lett volna a második? - mosolygott fülébe Yoongi - Engem visszafog a gumi szűk szájah, téged pedig énh. Ha nem lenne, már rég beléd élveztem volna, de pechedre így megy a tortúrah, amit én nagyon is élvezekh. - kapkodta a levegőt - De a következőnél elengedlekh, ígérem. - csókolt nyakába, mire Hoseok nagyot nyögött.
Valahol rosszul esett neki, hogy nem hagyják elélvezni, valahol mélyen pedig nagyon is élvezte ezt a kis játékot. Már egyáltalán nem félt attól, hogy a felénél meggondolja magát, mint az elején. Inkább csak attól, hogy Suga végül nem fogja annyira élvezni, mint szeretné. Pedig emiatt egyáltalán nem kellett aggódnia. Yoongi álmai valóra váltak, már elégedett volt, a többi mind csak ráadásnak bizonyult. Ahogyan az is, mikor Hobi ráfogott kezeire, hogy levegye azokat csípőjéről és újra mozoghasson. Csak reménykedett benne, hogy majd nem neki kell végig fogni a gyeplőt, így mikor Hoseok végre önállóan döntött a továbbiakról, ő hagyta magát. Ellazult és csak figyelte, amint eltűnik lüktető férfiassága a másik iszonyat szexi fenekében. A fiatalabb ezúttal szakadatlanul nyögni kezdett. Minden hangjából érezni lehetett, megállíthatatlanul közeledik a csúcs felé. Yoongi ugyan megpróbált péniszére fogni, de Hobi nem engedte. Inkább kihasználta erejét és rátámaszkodott.
-Van egyh... ajánlatomh. - küszködött Suga is - Hah... most lefekszelh... akkor úgy élvezhetsz el, hogy ott masszírozlakh. - lihegett.
-És a te farkadh? Így ish... így is élvezem. - kapkodott levegő után Hopi.
-Tudomh... de engem szorít a gumih. Nem tudokh! Uhh! Baszki! - nyögött fel, amint Hoseok tövig beleült péniszébe.
-Kiverhetem nekedh?
-Amit csak akarszh! - emelte ki öléből a fiatalabbat Yoongi, majd hátára fektette az ágyra és lábai között elhelyezkedett.
Ahogy elhagyta testét, Hobi kezei rögtön férfiassága után nyúltak, így olyan közel kellett térdelnie a másikhoz, hogy saját ujjai alig fértek be helyükre. A fiatalabb csak kicsit mozdította meg az óvszer szűk száját, de máris felsóhajtott a másik a szabadságtól, miközben megkereste párja prosztatáját.
-Uhh... de szorított! - jegyezte meg Hoseok, amint végighúzta ujját annak érezhetően mély nyomán.
-Nagyonh! - sóhajtott fel a megkönnyebbüléstől, mikor lekerült a szűk gumi - Ahh~! Most lüktet igazán. - kezdte masszírozni Hopit, ki emiatt nem tudott már megszólalni.
Ám ezúttal nem kellettek hosszú percek. Mindketten kifáradtak már, így kis kényeztetéstől is hamar elérték céljukat. Legkönnyebb dolga azonban a legfiatalabbnak volt. Yoongi ujjai ugyanis halál pontosak bizonyultak, és olyan ügyesnek, mintha egész létezésüknek ez lett volna a célja. El is engedte párja péniszét néhány pillanat erejéig, míg megküzdött orgazmusával. Egyenesen saját hasfalára élvezett, miközben szemeit behunyva feszítette meg hátát. Suga nem bírta ezt tétlenül nézni. Úgy érezte, mintha erre a látványra tovább nőtt volna farka, így szabad kezével saját péniszét kezdte pumpálni. Figyelemmel kísérte Hoseok minden mozdulatát, amikor pedig párja orgazmusa végén az ő nevét lehelve lassan kinyitotta szemeit, nem bírt tovább magával. Ráélvezett a fiatalabbra, ki hirtelen fel sem fogta, mit szalasztott el. Érezte, amint a másik ondója végigfolyik lassan lenyugvó férfiasságán egyenesen alhasára, és csak ekkor szólalt meg.
-Azt én akarthamh. - lihegett még - Miért nem vártál megh?
-Hahh~!... Te siettélh. - pislogott kábultam Hobira, míg saját nemesebbik részét masszírozta - Te hagytál magamrah.
-Legközelebb te leszel az elsőh! - simogatta meg Yoongi hasát.
-Akkor hogyan élvezel el az ernyedt farkamtól? - vigyorodott el Suga.
-Majd kitalálok valamit. - nézte végig tetőtől talpig a másik testét Hoseok mikor eldöntötte, még milliószor szeretné, nem, millió és egyszer szeretné Yoongit így látni. Amennyiszer csak lehet, amennyiszer csak alkalmuk adódik ő ezt akarja, lábai között ülő kielégült párján legeltetni szemeit és semmi mást. Csupán ezt az egyet szeretné, ha lehet egy kívánsága, mert ez nem csak kielégíti, de melegséggel tölti el szívét is, ami a mai világban már szinte létszükségletté vált a feszült tempó mellett.


(Remélem tetszett. :D Igyekeztem, hogy azért gyakrabban hozzak ficiket, és továbbra is fogok. :)
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

BTS #ENDviolence !

Love Myself, Love Yourself, #ENDViolence !

BTS oldal a megmozdulásról!

A srácok és a UNICEF közös megmozdulása a fiatalkorúak erőszakmentes életéért, hogy merjenek álmodni a holnapról. A BigHit 500 millió WON-t adományozott a UNICEF-nek, továbbá bevételük 100%-át számos fancucc eladásából az album bevételének egy része mellett. Ők az első művészek Dél-Koreában, akik csatlakoztak a megmozduláshoz, hogy zenéjükön keresztül támogassák a UNICEF #ENDviolence megmozdulását, és a fiatalok egy olyan Világban nőhessenek fel ahol bátran álmodhatnak jövőjükről.

Ha ti is segíteni szeretnétek, akkor használjátok nyilvánosan a #LoveMyself hashteget , hogy további adományokkal támogassuk a megmozdulást.

Mi sem hagyhattuk ki ezt a lehetőséget. Ugyan csak ennyivel, de ha ár ezzel is segítünk megtesszük és megosztjuk. Nekünk ők a példaképek nagyon sok téren, ezzel pedig csak megerősítették, lehetnek is azok!

Jin Hentai Twoshots (vámpír) 2/2

-De milyen büntetésre számítsak? - érdeklődtem idegességemben, amint még mindig meztelenül ültem karjai között férfiasságában.
-Semmi rosszra cukrom. Semmi rosszra. Élvezni fogod, ezúttal biztos.

 Első rész!




Érdeklődtem volna még, mit tervez, ám mivel megharapott, bár csak kicsit, hamar elálmosodtam és ledőltem mellé az ágyra. Természetesen nem ott ébredtem reggel, hanem az egyik szobában a szórakozóhely felett teljesen felöltöztetve. Így elszállt a hétvégém, de legalább kipihentem magamat. Utána azonban egész héten azon aggódtam, hogy mi lesz majd pénteken. Hogy mégis mire készül, és vajon visszamondhatom-e, ami miatt felhívtam Mimurát, hátha tud segíteni. De hallottam hangján, húzza a száját és nem örül neki. Valószínűleg eszébe jutott Choa, mivel azonban én nem álltam vele olyan kapcsolatban, így még kevésbé örült annak, hogy össze kell kapnia a főnökével és egyben barátjával.
-Csak ha erőszakos veled, akkor fog bárki is bele avatkozni. De nem fog kirúgni, ha nemet mondasz. Én viszont nem tudok kiállni helyetted. A beosztottjainkkal nem állhatunk szerelmi kapcsolatban, mert az árt az üzletnek. - érvelt, ezzel pedig el is utasította kérésemet.
Össze kellett tehát szednem magamat, hogy merjek nemet mondani a főnöknek. Hiába mondta Mimura, hogy nem rúghat ki, a szabályok rá is vonatkoznak, valahogy nem nyugtatott meg. Mégis csak ő döntött a sorsom felől, ő fizetett, és felette nem állt senki, így mégis ki dorgálta volna meg őt, ha kitesz engem azért, mert nem fekszek le vele. Bár azt is mondta, emiatt még soha nem vált meg senkitől... Viszont valahogy ezt nem hittem el neki teljesen.
Azért igyekeztem, miközben erőt gyűjtöttem magamban mind az estéhez, mind egy hatalmas "NEM"-hez.
-Nyugalom. Ha nem akarsz vele szexelni, majd én. - viccelt Choa.
-Jah, persze. Ha ilyen egyszerű lenne, benne lennék. - adtuk le cuccainkat a ruhatárnál.
-Kíváncsi leszek, mit talál ki. Remélem szexi fehérneműt vettél. - vigyorgott rám.
-Kénytelen voltam. Nem akarom kirúgatni magam. - indultunk is befelé.
-Csak nem rúg ki. Uhh, majd mesélj! Tényleg nagyon kíváncsi vagyok.
-Remélem ezúttal nem érdeklem annyira, hogy itt kelljen éjszakáznom, és akkor tudok is mesélni.
-Még ha így is lenne, amit igazán kétlek, akkor is egész este dugni fogtok. - értünk lassan a szórakozóhely belsejébe - Sok sikert! - köszönt el tőlem Choa, ki azonnal ment is a pulthoz egyik törzsvendégéhez, én pedig néhány pillanatot még adtam magamnak.
Egyenesen hátra kellett mennem. Semmi iszogatás, trécselés egy régi vendéggel, vagy egyebek. Azonnal hátra hozzá a szobájába. Ám néhány pillanatom még csak akadt, hogy mély levegőt vegyek és bátorságot gyűjtsek. Vagyis azt hittem.
-Yujin! - szólított meg főnököm, ki hátulról jött előre. Pont mellémért, én pedig annyira másra koncentráltam, hogy észre sem vettem. Kicsit meg is ugrottam.
-Megyek már. - kaptam rá tekintetem.
-Gyorsan, mert ma este dolgom van. - fogta meg kezemet és magához vonva indult meg velem hátra - Jó illatod van. - ezzel legalább megnyugtatott. Idő híján nem várhattam tőle semmi különlegességet, szerencsére pedig nem is kaptam. Így viszont még akkor sem jöttem rá, mire is gondolt - Sietünk, de ettől még élvezni fogod. - dobott le az ágyra, majd miután bezárta a szobát vetkőzni is kezdett, míg én cseppet meglepődve pislogtam rá - Mindent én csináljak? Le a ruhákkal! - húzta ki övét nadrágjából - Végül is, egy kis előjáték belefér. - feszítette meg kezeivel, miközben szemeiben meglepő sötétséget láttam. Ám nem vártam meg, mire is gondol, inkább hozzáfogtam és megváltam ruháimtól - Ne, azt ne! - állított meg - Azok maradhatnak, tetszenek.
Így fehérneműm fennmaradt, ahogyan rajta boxerja, és rátért a lényegre. Ugyan elmondása szerint sietett, ám némi előjátékra mégis szánt időt. Pont emiatt az időhiány miatt gondoltam azt, hogy majd én foglalkozok vele, és gyorsan letudjuk az estét, de nem hagyta. Mindenképpen ő akart irányítani, egy pillanatra se engedte volna át nekem, ám közben elvárta, hogy aktív legyek, ezzel pedig nem kis kihívást állítva elém. De végül csak megbirkóztam vele.
-Most sem élvezed. - emelt fel ölébe. Sietsége ellenére ugyanis lassan egy órája voltunk már bezárkózva, mely alatt végig ellenem dolgozott, és valahányszor elélvezett volna direkt lassított, hogy bírja még.
-De.
-Nem kérdés volt. Érzem rajtad. - ölelt magához miközben nem engedte, hogy ne a szemébe nézzek - Nekem nem kéne hazudnod. Nem az ügyfeled vagyok. De ha ilyenekben hazudsz, akkor mi másban még? Gyanúra ad okot.
-Élvezem, maximum nem úgy, ahogyan maga gondolja.
-Akkor most úgy fogod, ahogy én gondolom. - emelt ki öléből - Sajnálom, hogy most nem vagyok olyan udvarias, de nem érek rá. - döntött vissza az ágyra igen durván, majd lecsúszott lábaim között, és nem hagyott felkelni, amíg ő véghez nem vitte amit a fejébe vett. Értett a dolgához, érezhetően profi volt benne, olyas fajta, akivel nem lehet csak úgy összefutni, de akit nem is szívesen tud az ember társának, tekintve, hogy mennyi nőn gyakorolhatta már csodálatos technikáját, amit én alig néhány percig bírtam ki. Mint egy pornósztár, úgy nézhettem ki, amint felnyúlt és számba dugta ujját, miközben lassan fölém is mászott - Ezt már szeretem. - vigyorgott - Ilyen lelkesedéssel kéne mást is szopnod. - mordultam egyet, ez kicsit gonosz megszólalás volt - De most élvezted. Viszont csak legközelebb folytatjuk, mert már nagyon türelmetlenek kint. - kelt fel rólam és ruháit kezdte keresni annak ellenére, hogy most mennyivel szívesebben folytattam volna vele az estét, mint legutóbb - Jövőhéten cicus. - kapta fel elsőnek ingét - Sajnos dolgom van, és te sem jöhetsz holnap. Kimenőt kapsz, szóval jövőhéten. Bár túl jó az illatod, lehet csak két hét múlva lesz rá lehetőségünk. - szedelődzködött, én pedig csak ráncoltam szemöldökömet. Az egy dolog, hogy én látom a naptárban, de ő ezt így szag alapján megmondja rólam? Akkor más ügyfél is? Még csak titkolni sem tudom? Ez... zavarba ejtő.
-Miszter Mimura nem mondott semmit a holnapról. - szedtem végre össze magam. Egész este alig szóltam valamit, itt volt már az ideje.
-Tudom, mert én akartam. Holnap kimenőd van, de ha nagyon be akarsz jönni, akkor viszont egy napra ki vagy rúgva. Ahogy tetszik, de holnap nem jössz be. - készült el, majd odajött hozzám, és államat megfogva lehajolt - Ha nem tartanád ennyire a szabályaidat, akkor most megcsókolnálak. - vágott vissza, hiszen tökéletesen jól látta rajtam, mennyire örülnék most neki - Na, ne maradj sokáig, különben ki fog dolgozni? - ment az ajtóhoz - Munkára! - hagyott is magamra.

Rosatól kértem fésűt és némi segítséget, de amikor egy kis táskát kitett nekem a pultra, akkor rájöttem, ő sokkal jártasabb ebben, mint én, így mielőtt még minden szobára lett volna jelentkező, ő rendbe tett engem és még a csúcsidő előtt mehettünk is vissza helyünkre.
-Gyors menet volt. - toppant mellém a pulthoz néhány pillanattal azután Choa, hogy én odaálltam, majd kikért néhány italt.
-Sietett.
-Tudom. Itt van Bambi. Imádják, miatta sietett.
-Bambi?
-Igen. A terem túlsó felében ül a szokásos kis csapat. A hét fiú, meg Bambi. Egyszerűen odavannak érte, a főnöknek meg tuti hiányzott már, azért kapkodott. - vette el az italokat a pultostól.
-Ki az a Bambi?
-Majd elmondom, most dolgom van. Mimura hátul van?
-Nem tudom.
-Azért köszi. Na jó munkát! - hagyott is ott.
Még sok dolgot akartam volna tőle kérdezni, de sajnos nem ért rá, néhány perccel később pedig már én sem. Akadt ügyfél, aki társaságra vágyott és engem talált meg, így munkába álltam. Egész este lefoglalt, de azért félszemmel meglestem magamnak azt a Bambit, akit Choa mondott. Egy fiatal nő volt, bár nálam biztosan idősebb, ki remekül mulatott Seokjin és még hat másik ismeretlen férfi társaságában. Ugyan egyik sem ölelgette úgy, mint engem bármikor bármelyik férfi a klubban, de azért az látszott rajtuk, szeretik a társaságát. Azt hiszem kicsit irigykedtem. Nem a sok férfi miatt, hanem csak egy miatt, aki a nekem ígért estéjét mégsem rám szánta. Zavart, és az is bosszantott, hogy ez jár a fejemben. Feleslegesen kattogtam ezen, elvégre a főnök is csak egy ügyfél volt a szobában, akárcsak a többi pasas ott. Nem tudtam napirendre térni saját érzéseim felett, így kicsit zavartan telt az egész estém onnantól, hogy megnéztem magamnak Bambit.
-Mi lesz holnap? - kérdeztem a csajokat a ruhatárban hajnalban, amint megkaptam a kabátomat.
-Különleges vendégek jönnek, különleges kérésekkel. Te jössz?
-Nem. Nem jöhetek.
-Akkor nem estél bele abba a tíz lányba.
-Nem. Choa szerintetek benne van?
-Nem tudjuk. Lehet, mert régóta itt van. De tényleg nem tudjuk. Ezt a főnök döntötte el, hogy ki jön és ki nem, szóval fogalmunk sincs.
-Mindegy, azért köszi.
-Hát szívesen. És jó pihit akkor!
-Köszi, nektek is! - köszöntem el tőlük, majd hazaindultam.

Hajnalban amint beléptem a lakásba már mentem is a szobám felé, majd ledőltem az ágyra és aludtam, így nem tudtam megkérdezni Choat, hogy megy-e, csak délután, mikor felkelt. Remélem még van ideje válaszolni, és majd azt írja, nem, őt sem engedték be, de nem így történt sajnos. Azt válaszolta bemegy, ezért szinte reménytelenné vált, hogy kifaggassam Bambiról. Tudtam, amint felkel utána folyamatosan azon lesz, hogy felkészüljön az estére, főleg ha ilyen különleges vendégek jönnek. Ismertem már ennyire. Emiatt még egy teljes napot kellett várnom, hogy rájöjjek, kis is ez a Bambi, akire sokkal szívesebben fordítja az idejét a főnök, mint rám. Mármint nem rám, vagyis... tényleg bosszantott, amiért rohant miatta. Nem is értettem, miért idegesít ennyire, hiszen csak azért voltam neki annyira érdekes, mert új lány voltam, nem azért, mert különleges lennék. Tudtam jól, csupán futókaland vagyok, próbaköröket jár velem, hogy utána olyan legyek mint Choa és epekedjek érte, de valahogy mégis úgy éreztem, mintha több lenne. Hülye fejem! Látszik, nem vagyok hozzászokva ehhez a melóhoz, így el is határoztam magamat. Többé nem fekszek le egy ügyféllel sem, nehogy ilyen kis hülye tini legyek, hogy érezzek is iránta valamit. Mert úgy látszik, én nem vagyok képes az érzelem mentes szexre.
Miközben a hét folyamán ezt lassan elhatároztam, kifaggattam Choat Bambi felől. Elmondta, hogy Bambi jó barátja a főnöknek és a hat másik haverjának, akik szinte meghalnának érte, holott mindegyik más nőnek udvarol. Egyik sem hajt rá, nem rokonok senkivel, még csak nem is vámpír a lány akárcsak a fiúk mégis, Seokjin és a többiek egyszerűen imádják őt, ami pedig ennél is fontosabb, Bambi is a srácokat. Azt is megtudtam, hogy sohasem feküdt le egyik fiúval sem - ami kicsit megnyugtatott - semmi érdeke nincs igazából egyiknek sem, hogy jóban legyen vele, de ennek ellenére is keresik a társaságát, valahányszor pedig a lány lejut a klubba, a hét jómadarat mágnesként vonzza. Így habár  már nem voltam féltékeny rá, volt egy okom ami miatt akartam vele beszélni. Érdekelt, hogyan érte el ezt a fajta rajongást a fiúknál, főleg a főnöknél, mert én is akarom.

-Lefeküdtünk Shinjivel. - közölte velem teljesen hétköznapian a tényt a következő héten Choa, miközben már a klub belseje felé tartottunk.
-Mi van? Mikor? És miért? - lepődtem meg.
-Azért jöttem be múlthétvégén, mert ő hívott. Az egész klub pangott, nyugi volt, nem dolgoztak csak néhányan. Poker party volt képzeld, és ő is tudott kicsit pihenni az este. Szabadnapot kapott némileg, így behívott. Azt hittem volt rám panasz, vagy elrontottam valamit, vagy valami orvosi papír nem okés, erre kiderült, azért hívott, mert szexelni akar valakivel, de más lánnyal nem lehet, mert a főnökük, viszont velem lehet, mert már ismerjük egymást.
-És belementél. - álltunk a tánctér legszélén amint beértünk, hogy ne nagyon halljon minket más.
-Naná! Róla van szó. Ismerem, ki nem hagynám. - nézett körbe Choa, mintha csak egy ügyfélről lenne szó, de láttam rajta mást is.
-Érzel is iránta?
-Talán. Egy kicsit. Tudod... elvileg dolgozik ugye, nem nagyon jár el, de egyik este átjött és nálam aludt. - rágta száját, miközben még mindig inkább a táncolókat nézte.
-Akkor most megint együtt vagytok?
-Nem tudom. Szerinted megkérdezzem? - fordult felém.
-Hát... ha érzel valamit jobb lenne, nem? Mert akkor ez neked nem csak munka és rosszul is elsülhet. De szerintem neki sem csak egy kaland, hiszen átment hozzád. Gondolom akkor is lefeküdtetek.
-Igeeeen! Uhh te! Nosztalgia volt a javából. - láttam rajta, hogy boldog miatta.
-Akkor próbálj beszélni vele... Mióta rágod te a körmöd?
-Mikor kicsit összekaptunk vele mindig rágtam. Meg mikor szétmentünk is sokáig. Látod, ezt váltja ki belőlem! - fonta össze karjait.
-Tényleg beszéljetek.
-Jah, az lesz. Meg is keresem. Te is keresd a főnököt!
-Keresem. - sóhajtottam nagyot.
-Mondanám, hogy nem egy kaland vagy neki, de akkor hazudnék.
-Köszi.
-Szívesen. Upsz. Azt hiszem ma se töltesz vele egy percet sem. - nézelődött.
-Miért?
-Ott van Bambi. Épp a mosdóba tart. Hát így, nincs mitől félned. - hagyott ott Choa, ki közben felmérte azt is, hogy Mimura valószínűleg hátul van, és ezért el is indult hozzá.
De én is mentem a saját utamra egyenesen Bambi után, hogy kikérdezzem. Érdekelt a titka, így átvágtam a hatalmas bulizó tömegen, miközben igyekeztem nem felszedni senkit. Szerencsére épségben átjutottam az embereken, mikor pedig beléptem a női mosdóba Bambi éppen kezet mosott.
-Te vagy Bambi, ugye? - szólítottam is meg azonnal.
-Igen. Segíthetek? - nézte meg magát közben a tükörben.
-Kérdezhetek valamit?
-Új lány vagy.
-Igen. - ráncoltam szemöldököm.
-Ne reménykedj Jinben. Ő nem szerelmes soha. Csak kipróbál, aztán hagy dolgozni. Jobb, ha nem szeretsz bele, mert ő nem szeret. - igazította meg szempilláját - Szeress ki belőle amilyen gyorsan csak tudsz. - fordult felém.
-Nem erről akartam kérdezni. - fintorogtam.
-Akkor miről?
-Hogy hogyan tartod fent az érdeklődését.
-Egyszerű. Tudok nemet mondani. Nem félek tőle és nem tehet meg velem akármit. Segítettem?
-Igen.
-De hiába próbálkozol. Beosztottja vagy, túlságosan függsz tőle, nem leszel képes nemet mondani.
-Majd kiderül.
-Sok sikert új lány. - ment el mellettem, majd kilépett a mosdóból.
Kicsit gondolkoztam, végül én is visszamentem és munkába álltam. A főnök tényleg olyan lény volt aki mindig mindent megkapott. Soha sem mondott neki nemet egy nő sem, férfiak közül is valószínűleg csak Mimura volt az, aki szembe mert vele szállni, bár ő is óvatosan, senki más. Valószínűleg ezért tartotta meg, ha Bambinak is ennyi a varázsa. Ám akkor nekem is ezt kell tennem, így elhatároztam magam, hogy egyszer sem fogok ránézni az este folyamán. Olyan leszek, mintha nem érdekelne, mindent megteszek ennek érdekében. Ezért összeszedtem egy szexibb vérszívót az este, akinek társasága nem is zavart, így jól elvoltunk. Feldobtam az estéjét, adtam neki alapot a fantáziáihoz és foglalkoztam vele, miközben egyszer sem tévedt a tekintetem főnökömre. Eleinte kicsit frusztrált, ám végül egész kellemesen telt az éjszakám. Eltekintve attól, hogy hányszor kellett nemet mondanom a másik férfinak, aki a karszalagom ellenére folyton engedélyt kért, hogy megharaphasson, de legalább begyakoroltam a következő napra.
Ugyanis másnap este nem volt ott Bambi, sem a főnököm barátai, így mikor meglátott, azonnal odajött hozzám.
-Hátra, most! - húzott oda magához a táncoló embertömegben.
-Nem. - nyeltem nagyot. Igyekeztem határozott lenni.
-Hogy mit mondtál? - hajolt fülemhez.
-Nem. Nem akarom. - kicsit megijedtem, mikor erre a kijelentésemre még erősebben szorított magához és még a fenekemre is rámarkolt.
Tényleg féltem egy cseppet, hogy erre mit reagál, pedig nem volt miért. Még megremegtem, mikor eltávolodott és szótlanul olyan szúrós tekintettel meredt rám, de néhány pillanattal később faképnél hagyott. Teljesen ledöbbentem. Igazából arra számítottam, hogy rám erőlteti, megfenyeget, majd hátrafogott kezekkel szinte betoloncol az egyik szobába és szó szerint megerőszakol. Ám nem. Ugyan nem fogadta el, mert láthatóan felhúzta magát, de mondhatni jól nevelt fiúként viselkedett. Elképesztően boldog lettem ettől. Én parancsoltam ezúttal, az történt, amit én akartam és ez meglepett, de fel is vidított. Fülig ért a szám, egyszerűen nem hittem el. Ám ez csak addig tartott amíg egy kis idő el nem telt. Ugyanis arra számítottam, hogy körbe fog ugrálni és mindent megtesz azért, hogy igent mondjak, ám tévedtem. Ettől pedig lelohadt a kedvem miközben dolgoztam. Bár nem is volt egész estére egy ügyfelem, csak futó beszélgetéseim és egy-egy ingyen ital, ami valószínűleg közrejátszott a dologban. Nem voltam kelendő, ez pedig nem tett jót az önbizalmamnak, mivel főnököm sem tért vissza sőt, nem is láttam utána már. Így elég rossz hangulatban indultam haza egyedül hajnalban. Azon a hosszú, hideg úton hazafelé realizálódott bennem, hogy valószínűleg belehabarodtam a saját főnökömbe, azért reagálok így a dolgaira. Hiszen egyetlen másik ügyfél sem érdekelt, még akkor sem, ha lecserélt engem egy másik nőre. Nem foglalkoztam vele. Erre itt a főnök, akinél még az is zavar, ha egy női barátjával tölti az estét. Nem tudtam eldönteni, hogy jó-e ez vagy sem, félretéve mindazt, hogy ő a főnököm. Azt meg lehet oldani, felmondok. De azt, hogy hogyan érzek, már egy fokkal nehezebb. Pont emiatt zaklattam Choat egész héten, bár szerencsére nem idegesítettem, mert ő is mondta nekem a bajait. Kölcsönösen hallgattunk és panaszkodtunk.
-Menj le hét közben! - javasolta. Ugyanis összefutottunk egyik nap egy kávéra két óra között - Sokkal kevesebben vannak de a főnök akkor is bent van. Menj le, szerintem meglepődne, még lépne is valamit. Egy próbát megér.
-Nem tudom. Másnap hogyan kelek fel?
-Könyörgöm, gyere el velem. Nem akarok egyedül menni.
-Mész Mimurához?
-Szeretnék. Meg akarom lepni. - kortyolt kávéjába, amint egyetemem felé sétáltunk.
-És nem gond, hogy nem vagyunk beírva, de bemegyünk dolgozni? Ki fogják fizetni?
-Csajokból sosem elég. Ki fogják. Akkor ma este egy kör?
-Hát... elég korán kelek holnap.
-Majd alszol az órádon.
-Nem igazán tudok.
-Neked adom a holnapi fizum felét. - állított meg.
-Ennyire akarsz menni? - néztem rá kérdően.
-Igen!
-Jó, elmegyek veled. De nem kell a pénzed.
-Szuper. Akkor este tali. Megyek is, gyorsan elintézem a mai dolgaimat, hogy időben lent legyünk. Szia! - köszönt el tőlem.
-Csodálatos, szia! - váltunk szét, én pedig visszaültem az óráimra.
Remekül hosszú napnak ígérkezett így a csütörtök, de az igazat megvallva vártam az estét. Kíváncsi voltam a főnökre, hogy egyáltalán látom-e, kijön-e hozzám, mert abban viszont biztos voltam, hogy ő észre fog venni engem a kamerákon. Így csupán annyi volt a kérdés, hogy érdekes vagyok-e még számára, vagy ennyi volt a futókaland.

-Azért nincsenek olyan nagyon kevesen. - torpantunk meg miután beléptünk a klubba.
-De kevesebben vannak. Shinji biztos az irodában van. Megkeresem. - indult volna el Choa, de elkaptam a karját.
-Itt hagysz?
-Tudsz magadra vigyázni nem? Nemet mondtál a főnöknek. Neked nem kéne félned egyedül.
-Jó, de
-Szerinted idejönne hozzád, ha itt vagyok?
-A főnökről van szó. Pont nem érdekli szerintem.
-Na látod. - vette le a kezem magáról - Akkor az se, ha egyedül vagy. Sok sikert!
-Akkor viszont kérem a felét! - kiabáltam utána, ám szerintem nem hallotta. Sietős léptekkel hagyott ott. Fontosabb volt neki a pasija, bár meg is értettem. Mindketten emiatt toltuk le a képünket hétköznap este, nem pedig azért, mert annyira hatalmas kedvünk lett volna dolgozni.
Így egyedül maradtam, bár nem sokáig. Akadt beszélgetőpartnerem amint leértem a pulthoz, bár nem sok időre. Lányról lányra járt, nem igazán érdekelte senki sem mélyebben, én sem, de most kivételesen örültem neki. Néha ugyan még jött egy-két szóra néhány férfi, de csupán azért, mert italt kértek maguknak és addig tesztelték, mint minden férfi, mekkora a vonzerejük, mivel pedig ezért kaptam a fizetésem úgy tettem, mintha nem tudnék ellenállni nekik. Férfiak... könnyen átverhetőek, ha ilyesmiről van szó. De így legalább nem erőltettem meg magamat, volt állandó helyem, italom és nyugalmam is. Lógattam a lábamat a bárszéken ülve, miközben sokszor bambultam. Choa nem tért vissza, így úgy vettem, hogy sikerrel járt, mivel pedig kezdtem elálmosodni arra jutottam, így nem is sértődik meg ha otthagyom. Kikortyoltam az utolsó cseppet is a poharamból, majd elmentem a kabátomért. Rövid este volt, így meglepődve adták ki a ruhámat, de miután mondtam nekik, hogy be sem kellett volna mennem nem is kérdeztek semmi többet. Beírtak csak a listára, majd utamra is engedtek. Egyedül indultam haza az éjszaka közepén a hidegben, miközben Choa valószínűleg éppen felújította régi kapcsolatát az egyik szobában, a főnök pedig az irodában ülve bámulta a kamerákat és rajtuk keresztül azt, ahogy otthagyom a klubbot. Kicsit eredményesebb estére számítottam, de mindegy is. Fáradt voltam, nyomott kedvű, így csupán haza akartam érni a csontig hatoló hidegben. De persze semmi sem mehet ilyen könnyen. Nem hiába nem jártak haza a lányok ilyenkor, nem véletlenül maradtak ott akkor is reggelig, ha nem igazán dolgoztak, de az eszembe sem jutott hogy ezért. Inkább arra gondoltam, hogy az órabér miatt maradnak, nem a veszély miatt, amit megtapasztaltam.
Már majdnem otthon lehettem, nem sok utca volt hátra. Azonban alig voltak emberek kint, sajnos pedig ők sem azok voltak, akikben bízhattam volna. Nem feltételeztem rosszat, nem is néztem rájuk, nem akartam kiprovokálni, hogy betaláljanak. Szedtem a lábam tempósan haza, ám mivel egyedül voltam, ráadásul nőként magassarkúban, kiszúrtak. Nem alaptalan az a filmekben, hogy megfütyülik a suhancok a nőket az utcán, majd utána erednek. Először reménykedtem, lekopnak, ha nem kapom fel a fejemet rájuk, mint napközben, de sajnos hatalmas volt a különbség a két napszak között, ugyanis akkor sokan voltak az utcán, ha csinálnak valamit, nem ússzák meg. Most azonban nem fenyegette őket ez a veszély, és mikor meghallottam, jönnek utánam, tovább beszélnek hozzám, kivettem kezeimet zsebeimből és futásnak eredtem. Először arra gondoltam, hazáig meg sem állok, aztán arra, nem feltétlen jó, ha megtudják, merre lakok, így előbb le kéne rázni őket. Az első lehetőségnél le is fordultam, közben pedig lekaptam a lábamról a cipőmet, hogy tudjak rendes tempóban menekülni némileg több erővel. Bár így utólag, ez is elég veszélyes tett volt, de akkor jobban érdekelt az, hogy ne abban a pillanatban dögöljek meg, mint az, hogy pár éven belül elpatkolok valami mástól mert tűbe léptem. Mindegy is, a lényeg az volt, hogy teljes erőmből tudtam menekülni valamerre, amerre addig még sohasem jártam. Csak ők jöttek utánam elég jó tempóban. Úgy tűnt, ők igencsak edzésben vannak, én pedig rohadtul nem, az adrenalin pedig nem tartott örökké. Hamar elkezdtem fáradni, nyitott bolt híján pedig nem volt menedékem. Azt sem tudtam merre megyek. Igyekeztem minél kacifántosabban haladni, hátha el tudok majd tűnni a szemük elől, de csak nem sikerült és tényleg kimerültem, ők pedig utolértek. Lerántottak a földre, miközben sikítani kezdtem, ahogyan próbáltam eltolni magamtól az egyik pasast. De igazából ez csak egy gyatra próbálkozás volt részemről, hiszen jóval erősebbek voltak nálam, na meg ők nem egyedül voltak, hanem vagy négyen, de igazából nem számoltam őket.
-Jól megfuttattál cicus. Ezért bünti jár. Na gyere csak. - húztak föl a földről hátratekert kézzel, miközben kezdtem már felkészíteni magam a következőkre.
-Elnézést? - hallottam egy ismerős hangot, mire megálltak velem, és vissza is fordultak az irányába - A hölgyemény az én munkaerőm, és nem emlékszem, hogy megengedtem volna maguknak, hogy igénybe vegyék a szolgáltatásait. - állt a járda közepén egy szál köntösben a főnököm, aki fogalmam sincs honnan került oda, de rettentően örültem neki.
-Már a miénk, keress másikat, kattant.
-Ez nem túl szép. Más emberét csak így elvenni bármilyen engedély nélkül. Ráadásul a munkaerő sem egyezett bele, és még kárt is tettek benne. Ez hatalmas kiesés lesz. Plusz még meg is kell erőltetnem magam. Ejnye, szép kiadásokat csináltak nekem.
-Menj haza haver! - szólt vissza neki egy másik hapi - Keress másik csajt!
-Pont ezt akartam én is mondani. - mosolyodott el, ezzel pedig kivillantotta fogait, melyekkel egyszerre csillantak meg vérvörös szemei.
-Jó a halloween-i jelmezed tesó. Drakula? Miért nem mész vele gyerekeket ijesztgetni?
-Nem szerettem a nagybátyámat. - rontott is nekik.
Akkor mutatta meg azt az oldalát, ami nem a bordélyház főnöke, hanem ténylegesen az a vámpír lélek, akiről a rémtörténetek szólnak. Az a véresszájú szörnyeteg, aki elől mindenki menekül és akivel csak Hellsing merne szembe nézni, de ő is csak akkor, ha lenne nála fegyver. Néhány pillanat alatt padlóra küldött két fickót, kezdve azzal amelyik lefogott, így pedig leehetősége nyílt arra, hogy ne kelljen a többieket is csúnyán helyben hagyni.
-Mire vártok? - terelt maga mögé, miközben nekiszegezte kérdését a férfiaknak - Igaz éhes vagyok, de come on! Azért ezt nem akarhatjátok ti sem. Szedjétek össze a barátaitokat és takarodjatok az utcáról. - tessékelt még hátrébb engem, de nem akartam elengedni, így ujjaiba kapaszkodva álltam mögötte már majdnem egy méterrel, miközben a utca suhancai félve kaparták össze társaikat. Valószínűleg az egyikre azt is hitték, végleg kiütötte Seokjin, de inkább csak reggelig. Ha magamból indulok ki, előbb nem fog felébredni - Fúj. Gusztustalan, nagyon szar íze volt a pasinak. - fordult felém - Ez most napokig kínozni fogja a gyomromat. - fintorgott, miközben próbálta letörölni a vért az arcáról - Jól vagy?
-Többnyire.
-Kicsit összetörted magad. - nézett végig rajtam, majd utána én is magamon. Tényleg szereztem néhány sérülést az eséstől.
-Követett? - néztem fel rá.
-Igen. Hazaindultál az éjszaka közepén egyedül. Szinte biztos volt, hogy elkapnak. Shinji épp csajozott, így én jöttem.
-Ohh... Köszönöm.
-Akármikor. - szedte össze a földről a táskámat - Hazakísérlek. - nyújtotta.
-Nem kell, köszönöm.
-Ezek után nem kell? Szerintem kell.
-Ahogy gondolja. Ömm... - néztem körbe, de igazából nem tudtam merre vagyunk.
-Jobb ötlet, gyere hozzám, akkor szüleid sem fognak aggódni, hogy mi történt veled. És mindezek tetejébe én még tudom is, merre kell ahhoz indulni.
-Rendben. - végül is örültem neki, hogy áthívott magához, csak annak nem, hogy ilyen megalázó helyzetben találkoztunk. Ezért nem is igazán szólaltam meg útközben.
-Ha nem lenne mindenem csupa vér, még hívnék is taxit. - nézegette köntösének ujjait.
-Sajnálom.
-Legalább tanultál belőle.
-Nem kéri a kabátomat? Így meg fog fázni. - kezdtem kigombolni.
-Dehogyis. Le ne vedd! Én nem fázok meg.
-Megkérdezhetem, hogy jött utánam? Nem vettem észre, hogy követett volna.
-Meg. Embert kerestél, nem egy repülő állatot.
-Még denevérré is tudnak alakulni? - pillantottam fel rá meglepetten.
-Minden mesének van alapja. A rémtörténeteknek is. - mosolygott. Még mindig kint voltak a fogai, így a vörös szeme is csillogott, mikor rám pillantott.
-Sajnálom, hogy gondot okoztam.
-Jóvá teheted szexszel. - torpantam meg, amint kijelentette, ö pedig néhány lépés múlva visszafordult hozzám és várt. Elgondolkoztam... Igazából engednem kellett volna, mert megmentett, mert a főnököm volt és azért is, mert iszonyatosan beleestem.
-Nem. - nyögtem ki mégis ilyen választ. Bambi mondta, nem uralkodik rajta, az tartja fent az érdeklődését.
-Ahh... - sóhajtott nagyot -  Ma is szex nélkül maradok. - indult tovább - Nem jössz? Lemaradsz, eltévedsz megint, jöhetek vissza. - meglepett. Azt hittem hazaküld akkor, de mégsem. Továbbra is azt akarta, menjek vele, így gyorsan túltettem magam a döbbeneten és utolértem.

-Azt hittem a klub felett lakik. Vagyis, azt mondták, mert hogy állandóan ott van. - vettem le kabátomat amint beléptünk a lakásába. Ott már jó meleg volt.
-Nem. Csak hamar odaérek, ha mégse lenne kedvem bemenni. - tűnt el a lakásban - Mindjárt hozok neked valamit, amivel letisztítjuk a sebeidet. Addig ülj csak le a kanapéra.
Tettem néhány bátortalanabb lépést befelé, amint pedig meg is láttam az említett bútort letettem rá magamat. Nem igazán mertem megmozdulni, inkább nézelődtem a láthatóan hatalmas és drága lakásban. Óriási tévé, konzolok, a drága holmik minden fele. Még a hülye is megmondta volna, hogy a nappali többe kerül, mint a mi lakásunk.
-Igazából nem tudok neked mit adni, mert nincs elsősegély dobozom. Vagyis nem olyan, ami neked kell. - tért vissza egy szál boxerban - Szóval ilyen rongyom van, ami tiszta, meg szalvéta.
-Szerintem ha lezuhanyzok az is elég. Nem kell emiatt fáradozni még, köszönöm.
-Mutasd a talpad! - térdelt le elém és elkapta a lábam - Legalább nem állt bele semmi. - nézte meg mindkét lábfejem alaposan - Akkor neked elég a zuhany, rendben. Gyere! - kapott vállára, mint egy zsákot.
-Héj! Ez fáj! - támaszkodtam meg vállán.
-Nem kapok szexet. Megint! Akkor ennyi jár nekem, hogy velem zuhanyozol.
-De ott sincs szex! Ahj! Ez tényleg nagyon fáj.
-Kibírod ezt a pár lépést. - ért velem a fürdőbe, ahol rögtön le is tett - Ennyire megnyomtalak? - kérdezte, amit kicsit összegörnyedve fogtam hasamat.
-Belém állt a válla. Persze, hogy fájt. Mondtam is.
-Ne magázz már! Egyre jobban felhúzol!
-Főnököm.
-Jah! Akivel lefekszel, aki megvéd az utcai támadóktól és aki hazavisz magához. Ne magázz! - mordult rám.
-Rendben.
-Köszönöm! - húzta el a zuhanyfülke ajtaját és megnyitotta a vizet - Héj-héj-héj! Mit csinálsz?
-Vetkőzök.
-Nem, most én foglak vetkőztetni. - ellenőrizte hőfokot kezével - Ez még jár nekem.
-Legutóbb probléma volt.
-Legutóbb kaptam szexet. Na! - állt elém - Vedd vissza a ruhád.
-Vegyem is vissza?
-Igen. Teljesen én akarlak.
-Kabátot ne vegyek? - húztam vissza vállaimra a ruhám, majd felküzdöttem a cipzárt is, mert nem akart benne segíteni.
-Azt nem kell. Kész?
-Mindjárt. Nem olyan egyszerű a cipzár.
-Nagyjából fent van nem?
-Igen.
-Akkor jó lesz így. Na el a kezekkel! Én jövök! - állt elém, majd láthatóan stílust váltott.
Lágyabb lett és kevésbé kapkodó. Minden percét kiélvezte, hogy ő foszthat meg ruháimtól, amitől kezdtem zavarba jönni, hiszen még tetőtől talpig meg is bámult.
-Na! - fogtam kezeire, amint bugyim pántjai alá csúsztatta ujjait.
-Mi az? Csak nem ebben akarsz fürdeni?
-Nem, de azt én veszem le.
-Én vetkőztetlek, emlékszel? - néztünk farkasszemet.
-De ezt én veszem le. El a kezekkel! - csaptam rá ujjaira, mire le is húzta azokat.
-Túlzásba viszed, nem gondolod? - fintorgott.
-Nem! - vettem le magam az utolsó ruhadarabot és beugrottam a zuhany alá.
Kicsit szívtam a fogam, mert csípte a víz a sérüléseimet, de legalább jó meleg volt. Néhány pillanattal később pedig segítséget is kaptam Seokjin személyében.
-Túl nagy a zuhanyom. Holnap lecseréltetem. - töltötte meg száját némi vízzel.
-Miért?
-Blehh. - köpte ki - Fúj, de rossz íze volt annak a hapinak.
-Miért cserélnéd le a zuhanyod?
-Szépek a fogaim? - vicsorgott rám.
-Igen. - pislogtam nagyokat - Válaszolnál?
-Mert messze állhatsz tőlem.
-Ha kisebb lenne is messzebb kéne állnom, mivel semmi szex.
-Jaj, ne is foglalkozz vele. - nézett le férfiasságára - Nem fog véletlenül becsúszni.
-Remélem is. - vizslattam kezeimet - Jól fogok kinézni holnap bent.
-Munkában? Mert ugyan dolgozni így nem mész. Nem hogy hasznot nem hozol, de el is ijeszted az ügyfeleket.
-Szuper. Fizetésem se lesz.
-De igen, lesz. Munka helyett hozzám gyere és kapsz fizetést. De csak azokért a napokért amiket majd itt töltesz, mikor dolgoznod kéne.
-Ugyanazok vonatkoznak itt is rám, mint a klubban?
-Igen. De azért remélem lefekszel majd velem.
-Maximum aludni. Köszönöm főnök. Nagy szükségem van rá.
-Tudom. De egyre többel tartozol. Főleg, ha tovább folyatod a vizet. Tempó! Pazarlunk itt és én fizetem. - vette kezébe tusfürdőjét.
-Mintha neked számítana.
-Csak ne pazaroljunk. Még sokáig fogok ezen a bolygón élni.

-Sosem jön fel hozzám nő, szóval azok után, hogy olyan illatod van, mint nekem, itt van egy régebbi pulcsim. Ez még rajtad marad, de a nadrág már biztos nem, azt nem tudok adni. - tért vissza Seokjin azok után, hogy lezuhanyoztunk. Nem volt tiszta ruhám, így ő adott amit talált.
-Köszönöm. - vettem el tőle a kék vastag pulóvert, miközben rajtam egy törülköző volt csupán.
-Nem veszed fel?
-Nem hagysz magamra, hogy felöltözhessek?
-Nem.
-Hát jó. - húztam magamra felsőjét, mivel pedig ráértem utána levenni a törülközőt, ezért nem is látott semmit.
-És a bugyid?
-Nincs tiszta. Kimostam. Majd reggelre megszárad.
-Bugyi nélkül akarsz befeküdni mellém?
-Igen, gond?
-Nem. Dehogyis. Viszont vacsorát nem tudok adni.
-Nem is kell. Lefekszek gyorsan, korán kelek. - sétáltam el mellette.
-Minek?
-Iskolába kell menjek.
-Kizárt dolog. Nem mész be! - jött utánam.
-Ebben nem a főnököm.
-Nem mész be! - kapta el karomat, majd magához rántva szabad kezével nyakamra fogott - Megértetted? - azt hittem ő a megmentőm aznap este, de ez egy pillanat alatt megdőlt.
-Igen. - engedett el.
-Szuper. Akkor aludjunk. - vont maga után.
-Ott fáj a kezem. - engedett el, majd inkább derekamat átkarolva kísért a hálószobába. Szépen beágyazott nekem, és miután én bemásztam az ágyba, ő is odafeküdt mellém egy pólóban, meg alsóban - Tudsz ilyenkor aludni?
-Nem.
-Akkor miért fekszel be?
-Melegíteni téged.
-Itt húzzuk meg a határvonalat, amit nem lépsz át azzal, hogy ölelgetsz este, jó?
-Tudom, hogy szeretnéd, és csak húzni akarsz a szexszel is. Igazából akarod, csak így fenntarthatod az érdeklődésemet. Érzem rajtad minden alkalommal, mikor megkérdezem. Megváltozik a szívverésed, még az illatod is. Tudtad, hogy amikor a nők olyan férfi közelébe kerülnek, akihez vonzódnak, akkor feromonokat engednek a levegőbe? Ezért tudtok olyan férfiakkal szexelni, akik az eseteitek. Érzik ám a szagotokon, hogy tetszenek nektek, meg hallják. És nem csak ők, hanem én is. Szóval most szépen idejövök kiscicám, megölellek  és legalább ennyi jutalmat kapok az estéért. - tette azt, amit mondott.
Igazából tényleg jól esett, mert rég volt hasonlóban részem, csak nem szerettem volna, ha azt érzi, ő irányít. Pedig valójában végig így történt, hiszen ha akart volna bármelyik pillanatban leteperhetett volna.
-Végig követtél? - helyeztem magam kényelembe vele szemben abban a jó melegben, amit nyújtott.
-Igen.
-És pontosan hogyan?
-Mentem utánad.
-De... értem, denevérként, de hogyan? Itt tudsz repülni?
-Igen, bár elég kényes dolog valóban. Viszont csak így tudtam utánad menni.
-És a köntös? Bár akkor nem ezzel foglalkoztam, de az mi volt?
-Meztelenül mégsem jelenhettem meg.
-Oh... szóval olyankor meztelen vagy?
-Igen. Egy kis köntöst pedig tudok vinni magammal. Többnyire. - húzta lábamat magára.
-Nem.
-Nem kell folyton mondogatni, csak ha kérdezem.
-Inkább tudatosítom, nehogy félreérts.
-Nem foglak. Az csak az érdeklődés, amit érzel, de nem rajtad fogom levezetni, ne aggódj.
-Nem aggódok, meg tudom védeni magam ilyen helyzetben.
-Akkor Shinji jó munkát végzett. De jó pihenést, ha már miattad el kellett jönnöm a bárból.

A hétvégét így munka helyett nála töltöttem, ám nem egyedül. Ugyan volt ő lent a klubban, de nem sokat, inkább velem múlatta az időt, miközben semmi különlegeset sem csináltunk sőt, volt hogy hagyott tanulni. Már ha a csöndben ülés és engem bámulás annak nevezhető.
-Kérdezhetek? - tettem le tollamat.
-Persze.
-Ha tilos kollégával járni, miért engeded Choanak és Mimurának?
-Ez csak irányelv. Amíg Shinji és Choa képes úgy dolgozni, hogy nem kivételeznek egymással, addig nem érdekel.
-De Mimura összeveszett veled.
-Látom képben vagy. - sóhajtott nagyot - Shinji hűséges minden téren. Ő kalandból sem akar már senkivel szexelni. Ráunt. Choa ember. Ráadásul a kapcsolatukban ő az a tipikus ember, aki kalandból szexel, mert érdekli, milyen azzal a másik férfival, meg a harmadikkal, negyedikkel. Ettől függetlenül sohasem hagyná el Shinjit. Csak őt szereti, senki mást. Ez bosszantja Shinjit. Emiatt volt vita, és csak akkor mentek szét, mikor Shinji akarta fizetni a saját fizetéséből a szex pluszos éjszakát, amiért pedig Choat eltiltotta volna tőle. Akkor vesztek össze végképp. De egyébként jól dolgoznak együtt akkor is, ha egy párt alkotnak.
-És te akarnál járni egy beosztottaddal?
-Veled? - mosolyodott el.
-Egy beosztottaddal.
-Értem. Lehet.
-És Bambival?
-Bambi? - nevetett fel - Minden nő féltékeny rá. Mindig mindenki, pedig csak barát. Yoongi barátnője, meg Kook csaja is féltékeny rá. Istenem, ti nők! Érdekesek vagytok. - állt fel a kanapéról.
-Csupán érdeklődtem.
-Hát persze. Rakd el a könyved! - ment a konyhába.
-Miért?
-Mert szexelünk.
-De én nem akarok!
-Most leszarom! - matatott valamit, míg én csak ültem és vártam, hogy visszatérjen - Na! Szex! - jelent meg egy pohárral kezében, amiben valószínűleg vér volt.
-Nem.
-De! Most nem érdekel, hogy nem. Elfenekellek, ha nem fogadsz szót, és utána duglak meg. Választhatsz. Bár én jobban örülnék, ha elfenekelhetnélek. Mondj nemet megint, kérlek. - de ezúttal hallgattam. Akkor kezdtem kapiskálni, hogy lehet ezzel pont a piszkos kis fantáziájára játszok és már azt sem tudtam, mit kellene tennem - Jó kislány! Na gyere csak apucihoz. - jött oda hozzám. Letette poharát az asztalra, majd hajamat húzva csókolt meg - Na mi az, feladtad a szabályaidat?
-Erőteljes személyiség vagy. - égett az arcom.
-Inkább csak szexi, érzem rajtad. - mosolygott - Ma megtanítlak rendesen szexelni.- harapott alsó ajkába.
-Nem akarok több ügyféllel lefeküdni. - váltott arckifejezést kijelentésemre.
-Soha?
-Nem. - válaszoltam határozottan. Néhány pillanatig még nem mozdult, csak szemeimbe bámult. Gondolom arra próbált rájönni, hogy igazat mondok-e vagy sem, mikor pedig biztossá vált benne, nem hazudtam, elengedett.
-Tanulj csak. - emelte fel poharát és egy húzásra megitta tartalmát - Bemegyek a bárba, hajnalban jövök. - kezdett öltözni.
-Ki vagyok rúgva?
-Nem. Tanulj! És hívj, ha baj van. Pót kulcs tudod hol van, ha el akarsz menni. - kapta fel kabátját - Szia!
-Szia! - köszöntem el tőle. Hirtelen nem tudtam hová tenni a dolgot, de igazából kis idő elteltével sem.
Még egy hétvégét voltam nála, hogy teljesen rendbe jöjjön a bőröm, de akkor sem próbálkozott már többet. Addigra beszerzett egy másik ágyat nekem, így nem is aludtunk együtt. Úgy tűnt, többé nem vagyok érdekes a számára, mert később sem változott a helyzet. Hiába mentem vissza dolgozni, foglalkoztam az ügyfelekkel, kedvükben jártam, szórakoztattam őket, ő a közelembe sem jött, mindez pedig a döntésemnek volt köszönhető, hogy többé nem akarok lefeküdni ügyféllel. Megpróbáltam, nem jött be, nem szerettem volna folytatni, de úgy tűnt, így vele sem fogok soha többet.

-Azóta sem próbálkozott? - beszélgettünk Choaval egyik este a bár hátsóbejáratánál. Mióta újra összejött Shinjivel munka közben folyton kijárt dohányozni. Azt mondta inkább ez, minthogy a körmét rágja, bár én máshogy vélekedtem.
-Nem. Úgy nem is közelít. Maximum munka miatt, de nem nyomul már. Szerinted magára vette, vagy megsértődött, vagy mi van? Nem értem.
-Nem tudom. Gőzöm sincs. De mondjuk, ha a döntésednél váltott, akkor mi lenne, ha megváltoztatnád a döntésedet?
-Nem akarok mindenkivel összefeküdni.
-Nem is kell. Te döntöd el, kivel fekszel le. Mondjuk két-három faszival összefekszel, és ha még akkor sem keres, akkor visszaállsz a no szexre. Egy próbát sem ér neked a szexi főnök? - vigyorgott, miközben vacogtunk a hidegben.
-Ha már ebből indulunk ki, mi lenne, ha hozzá mennék oda, hogy dugni akarok vele. Arra nem harapna?
-Nem. Ő parancsol, nem neki parancsolnak. Bár te nemet mondtál neki és szót fogadott. Tudod mit? Ne hallgass rám! Menj oda hozzá ezzel. - dobta el cigarettáját.
-Jó. Kint van? - nyitottam barátnőmnek ajtót.
-Gondolom mászkál. Bárhol lehet.
-Kösz. - mentünk vissza a bulizó tömegbe.
Volt ügyfelem, így nem indulhattam azonnal főnököm keresésére, de fél szemmel azért vizslattam, hátha meglátom. Szerencsére a rám akaszkodó férfi nem egész estére foglalt le. Biztos nem érezte belőlem áradni a feromonokat, amiket magyarázott nekem Seokjin, így nagyjából a buli felénél tovább is állt, ezzel pedig lehetőséget biztosított nekem, hogy megkeressem a főnököm. Beletelt egy kis időben, mire feltűnt, mert hátulról jött előre. Azért nem láttam addig, így már érthető volt, de úgy tűnt, ha nem reagálok gyorsan hamar szem elől vesztem, mert nagyon sietett.
-Szex! - ugrottam elé.
-Tessék?
-Szex! Melyik szoba szabad?
-Nincs kedvem most. - tolt félre.
-Úgy értem, visszaállok. - kellett a figyelme, így minden lehetőséget megragadtam.
-Nem kötelező. - állt meg egy pillanatra rám nézve.
-De megjött a kedvem.
-Ennek örülök viszont. De én leszek az első! Nem tom melyik szoba szabad. Rosat kérdezd meg. Még van egy kis dolgom, de rohanok. - ment is tovább.
Ezzel pedig nagyon piszkálni kezdett, hogy mégis ilyenkor miért vált ekkorát. Elvégre ő nem ügyfél, és ha kicsit is próbálkozott volna, lehet beadom a derekamat, de őt csak ilyenkor érdekeltem, amin elgondolkoztam, míg nem jött hátra. Mikor megjelent én már a kapott vadonatúj fehérneműmben vártam az ágyon, egy elmélettel, amit készültem tesztelni.

-Én kis ribancom! - húzta hajamat, miközben négykézláb térdeltem előtte - Gyere csak! - vált el tőlem, majd játszi könnyedséggel magára ültetett, míg ő megpihent - Lovagolj cicám! Csak a csípőd mozogjon! - fogta meg csuklóimat, én pedig hozzá is láttam. Lassan indítottam, miközben végig őt figyeltem, mit reagál. Igyekeztem jó lenni, úgy mozogni, hogy minél jobban élvezze, még az izmaimat is próbáltam a lehető legtöbbször összeszorítani férfiassága körül, ő pedig minden alkalmat nyugtázott is, amikor megtettem ezt. Ám pont emiatt jöttem rá valamire - Ne álljh meg! - szorított kezeimre.
-Te is dolgozol.
-Szex közben munkáról beszélni nem túl izgató.
-Mimura megtanít megvédeni magunkat, ha nem akarjuk, és körbevezet, ha mégis. De neked is van feladatod. A szexet ellenőrzöd. - mondtam el, mire is jutottam. Arca kifejezéstelenné vált, engedett markai erejéből is, de nem szólalt meg - Azért akartál velem annyira szexelni, mert nem voltál megelégedve velem, igaz? Azért húzod ennyire, azért akarod ennyi pózban. Mimura önvédelmet, te pedig szexet oktatsz. Csak egyikkel sincsenek tisztában a többiek.
-Nem is kell tudniuk.
-Akkor igazam van?
-Okos vagy.
-Akkor nem ráunsz a lányokra, hanem csak megelégedsz a teljesítményükkel?
-Igen.
-Feküdtél le valaha valamelyikkel azért, mert szexinek vélted?
-Szexik vagytok, Mimura és én jól választunk, csak a teljesítményetek eltérő. Márpedig ez egy drága hely, itt nem lehet közepes senki. Mindenkinek profinak kell lennie.
-Megértettem. Ezért nem érdekeltelek míg nem akartam lefeküdni senkivel. - ültem még mindig férfiasságán teljesen meztelenül.
-Az ügyfélnek elégedetten kell távoznia, hogy vissza akarjon jönni. A te teljesítményed lehet jobb is.
-A mai este jól teljesítettem?
-Kis kardióra van szükséged, de a stílusod már kezdi megütni a szintet.
-Mindketten le fogtok ellenőrizni, vagy csak te?
-Szex terén nem értünk egyet Shinjivel, és az én megközelítésem jobban tetszik az ügyfeleknek, így csak én foglalkozok ezzel.
-Értem. - gondoltam végig a dolgot, és egy újabb kérdéshez értem - Choa úgy fog szeretkezni, ahogy Mimurával. Az nem árt az üzletnek?
-Hahh... Gyorsan vág az agyad. - láttam rajta, lenyűgöztem - Azért vesztünk össze Shinjivel annak idején, mert tudta, át akarom nevelni a nőjét, mert nem felel meg az ágyban a követelményeknek. Ő nem akarta, ezért szerette volna fizetni Choat. Végül jót tett, hogy szétmentek. Gond nélkül átnevelhettem.
-És most?
-Ha Shinji miatt romlik a teljesítménye szakítaniuk kell. Tisztában van vele, így elég ideges, de ő fegyelmezett, tartani fogja magát a megállapodáshoz.
-Első az üzlet.
-Pontosan. Jössz jövőhéten dolgozni?
-Igen.
-Akkor addig kardiózz kicsit. - vett le magáról és felkelt - Jövőhéten újra megnézlek, hogy megy. - vette fel atlétáját - Ezt pedig nem mondhatod el senkinek, különben kirúglak, és a többieket is, akiknek elmondod, megértetted?
-Igen. De miért nem tudhatnak róla? - ültem az ágyon.
-Ha tudják, hogy vizsgáznak, elrontják. Fals eredményeket kapok. - húzta fel nadrágját - Ha élvezetből fekszenek le velem, akkor viszont jól teljesítenek.
-Mázlid, hogy jóképű vagy.
-Csak sok száz év. Értetted, amit mondtam? - állt meg előttem.
-Igen. Kardió, titoktartás. - néztem végig rajta.
-Igen... - húzta fel egyik szemöldökét.
-Mi az?
-Semmi. - kapta fel ingét, majd öltönyével kezében el is hagyta a szobát.
Rájöttem az okra, amiért minden lánnyal legalább egyszer összefekszik és  rosszul esett. Azt hittem, tetszek neki, azért hajt rám ennyire. Kivételesnek gondoltam magamat, mivel akart engem, sokat foglalkozott velem, de nem. Pont azok voltak a különlegesek akik nem érezték magukat annak, akik maximum egy estét töltöttek el a főnökkel. Nekik kellett volna büszkének lenni, nem azoknak akik több alkalmat is kaptak tőle, de ezt nem tudhatta meg senki. Hirtelen a megtiszteltetésből, hogy több alkalommal is szeretkezhetnék vele és élvezhetném egy igazán szexi férfi társaságát, megalázottság lett. Hiszen csupán azért fordított rám több estét, mert rossz voltam az ágyban. Ha a támadásos éjszaka nem rombolt volna eleget az önérzetemen, akkor ez a tény most megtette. Csúnyán és tartósan.

-Oh! Már együtt jártok dolgozni? - találkoztam Choaval és Mimurával egyik hétvégén ott, ahol mindig szoktam barátnőmmel munkába menet.
-Nálam aludt. - vigyorgott.
-Volt egy félszabadnapom.
-Mázlisták.
-Hallom, ma is Seokjinnel töltöd az estédet. - indultunk tovább hármasban, miközben Mimura megszólalt.
-Igen, és még lehet többet is. Amíg meg nem elégszik velem. - vetettem egy jelentőségteljes pillantást másik főnökömre, kin láttam, tudja, hogy képben vagyok, csak biztosra akart menni.
-Hamar ráun a nőkre, ne vedd magadra.
-Sajnos nem viselem jól az ilyesmit.
-Ha érzel valamit az ügyfél iránt nem is szabad csinálnod. - szólt bele Choa is - Akkor rossz munkaerő vagy. Ezek csak egyéjszakás férfiak, ha ezt nem bírod elfogadni, akkor hagynod kell.
Ő nem volt képben, így csak bólogattam és elfogadtam javaslatait, mintha teljesen igaza lenne, holott nem volt. De ráhagytam, mert tilos volt elmondanom amit tudok. Az ő munkája is bánta volna, nem csak az enyém. Pedig, ha csupán engem rúgtak volna ki emiatt, akkor nem engedtem volna tovább tudatlanságban élni.
A klubba érve én rögtön hátra mentem, bár nem sietősen. Már nem rohantam csak azért mert a főnök azt mondta, hiszen nem volt többé megtiszteltetés. Inkább rosszul éreztem magamat, ezért ráérősen foglaltam el az egyik szobát, melyben telefonozva vártam rá. Egész sokáig voltam egyedül, már fetrengtem az ágyban jobbra-balra és unatkoztam, mire végre megérkezett.
-Így várod az ügyfelet? Nem túl szexi. - morgott.
-Eluntam magam. Ha ügyféllel lennék, az is kapkodna. Nehezen tudtok nemet mondani a farkatoknak. - tettem le telefonomat, miközben ő vetkőzni kezdett - Semmi előjáték?
-Az megy neked. A farok részt pedig kikérem magamnak. Nem az vezér az életben.
-Amennyi nőt meghúztál már nem is csodálom.
-Fel akarsz bosszantani? - dobta le nyakkendőjét.
-Nem.
-Akkor miért vagy goromba?
-Nem vagyok az.
-De igen. Akármi is zavar, azt hagyd kint. Szexnél az első az ügyfél jókedve. El sem hiszem, hogy ezt el kell magyarázni.
-Te oktatni jöttél. Nem egy ügyfél vagy, aki rám izgult, hanem egy tanár, aki nem elégedett.
-Zavar. - állt meg egy pillanatra ingének kigombolásában.
-Mi?
-Hogy nem vagyok megelégedve veled. - vette le magáról felsőjét.
-Igen. De mit érdekel téged, hogy engem mi zavar?
-Csak meglepett. Nem érdekel. Úgyis jó leszel, mire végzünk.
-És utána többet nem szexelünk?
-Nem. - válaszolt azonnal.
-Éreztél valaha valamit egy nő iránt?
-Igen.
-Megnyugodtam. Viszont nem akarok ügyféllel lefeküdni.
-Mi? - nézett rám mérgesen, miközben már csak a boxer volt hátra - Ne húzd az időmet!
-Veled akartam szexelni, nem mással. De így, hogy nem élvezetből teszed, nem is érdekel már. Inkább zavar. Megalázó, hogy rossznak gondolsz és csak azért fekszel le velem, hogy jobb legyek. Ezek szerint hazugság volt az is, mikor nálad aludtam. A zuhany is és az ágyad is. Minden perc, mikor rám akartál mászni csak azért volt, hogy ne kelljen velem többet foglalkozni szex téren. De többet nem is kell, én nem tudok úgy szexelni mint a többiek. Nekem nem megy érzelmek nélkül, így inkább nem is erőltetem.
-Azzal a másik vámpírral is lefeküdtél. Iránta is éreztél?
-Kíváncsiságból tettem, hogy képes vagyok-e rá.
-Velem is megtetted.
-Nem mertem nemet mondani.
-És most? Csak szex kellett tőlem? Mint egy férfi, skalpnak akartál? Tetszem neked? - mutatott magára.
-Mindenkinek tetszel, ez nem meglepő.
-Igen, mindenki dugni akar velem, pont ezért volt meglepő, hogy nemet mondtál. Mást is akarsz? Az igazat mond, ne azt amit a női logika diktál. - parancsolt rám.
-Miért, az változtatna valamin? - szorította össze állkapcsát, majd néhány pillanattal később válaszolt csak.
-Majd átgondolom. - mászott fel lendületesen az ágyra hozzám - Jó éjszakát! - húzta meg hajamat minden előjel nélkül, majd kulcscsontom felett megharapott.

Ehhez mérten én másnap reggel ébredtem fel az egyik szobában fent. Kicsit fájt a fejem és még fáradt voltam, de semmi különlegeset nem éreztem. Sebem leragasztotta, cuccaimat pedig felpakolták a szobába, így miután felöltöztem rohantam is haza... vagyis óvatosan elindultam. Nem kapkodtam, annyira azért nem voltam rendben. Mikor hazaértem a szokásos otthon fogadott, de valamiben mégis más volt. Szobámban egy doboz állt az asztalomon, melyről édesanyám tájékoztatott is, a lábtörlőn találta, de betette hozzám, mert nekem jött. Csak az én nevem állt rajta, semmi más, bár volt egy sejtésem, kitől jöhetett. Letettem magamat, majd kinyitottam. Egy piros pókliliom volt az, egy kémcsőnyi vízben. A gyönyörű virága egy dobozban. Az a megszokott ajándéknak vágott virág, ami néhány nap múlva elhervad, de ilyennek pont tökéletes. Egy kis kártya volt még mellé csomagolva, onnan voltam biztos benne, kitől van. Nem mintha amúgy nem lett volna ötletem.

"Elragadtattam magam. A héten ne kardiózz!"

Így legalább már tudtam, miért voltam olyan fáradt. Kicsit túlzásba esett. De nem bántam, legalább elmondtam neki, amit érzek, a munkám megmaradt és a szex sem lett rám erőltetve. Eredményesnek könyveltem el az estét, még ha amiatt az egész hetem nyomottan is telt. Könnyen elaludtam, nem volt energiám semmihez, de legalább a szobámban lassan hervadozó virág megmosolyogtatott esténként. Így végül is jó vége lett annak a hétvégének, mely némi reménnyel is kecsegtetett. Ugyan hét közben nem beszéltünk, de abban biztos voltam, hogy ha bemegyek dolgozni oda fog jönni hozzám. Ám emiatt még nem rohantam be. Csak a szokásos időben érkeztünk és a szokásos rutint végeztük Choaval. A pult támasztása míg egy törzsvendég, vagy esetleg egy új ügyfél igényt nem tart szolgálatainkra. Bár én nem voltam olyan kapós, mint ő, hiszen a karszalagom már önmagában negatívum volt, elvégre nem szerepeltem az étlapon, de ettől még akadt egy-egy beszélgetésre vágyó hegyes agyarú kliens, akiknek a kedvében is jártam ameddig szerette volna. Semmiben sem volt különleges az este, úgy telt, ahogyan szokott. Mimura és a főnök fel-felbukkantak, itt-ott látta őket az ember, ám mikor pedig átléptük lassan az éjfélt Seokjin lejött hozzám.

-Hogy vagy? - ült le mellém egy bárszékre. Éppen szabad voltam, gondolom meglátta a kamerán, azért látogatott meg.

-Kicsit fáradtan. Tudnék még aludni.

-Ettél rendesen?

-Persze. Nem kell aggódnod. Rendben leszek.

-Tudom. Hátrajönnél? - állt fel.

-Igen.

Követtem őt, miközben eleinte arra gondoltam, szobára visz. Ám elmentünk mind mellett, még Rosa pultja mellett is. Az irodába vitt. Akkor kicsit aggódni kezdtem, hogy mit akar. Féltettem a fizetésemet.

-Ülj csak le! - támaszkodott meg az asztalán velem szemben, én pedig helyet foglaltam - Te pasit akarsz, ugye? Személyemben.

-Megpróbálni akarom legalább.

-Ugye tudod, hogy nem járhatunk beosztottal? - fonta össze karjait mellkasa előtt.

-Mimura is jár.

-Minden új lányt megdöntök.

-Üzlet miatt.

-Bambiért ugrok, akkor is ha szex közben szól.

-Nem tehetek ellene semmit, de legalább mellém fekszel be az ágyba. - rántottam vállat, miközben ő állát mozgatva gondolkodott. Nem tudtam, mi jár  fejében, hogy engem akar-e meggyőzni, miért nem működik ez, vagy saját magát. Csak figyeltem amint gondterhelten elmélkedik, majd megszólalt.

-Lecseréltem a zuhanyt.

-Mihez kezdjek vele? Szerinted amúgy sem vagyok jó az ágyban.

-De az a zuhany!

-Akkor a szexben. - kezdett mocorogni válaszomra és még el is nézett rólam egy hatalmas sóhaj kíséretében - Van olyan akivel jobb a szex, mint velem. Messzire sem kell menned érte. Nem szívesen okoznék csalódást. Másban jobb vagyok.

-Nem a szex a lényeg. Ide úgy oktatlak, hogy az átlag vendégeinknek jók legyetek! - mordult rám - Én másban lelem örömömet. Megmutassam? Akkor nézd meg a zuhanyzómat!

-Ne lepődj meg, ha csalódást okozok, csak ne mond a szemembe majd. Úgy kevésbé esik rosszul.

-Hülye cica!

-Tényleg lecserélted. - álltam zuhanykabinja előtt nem sokkal később, még ruhában.

-Igen. Így nem menekülhetsz.

-Most is vetkőztetni akarsz? - pillantotta fel rá.

-Nem. Mindenki maga vetkőzik.

-Rendben. De a cipzárral segíthetnél. - fordítottam neki hátat, ő pedig le is húzta, majd bár feleslegesen, de végigsimított fenekemen.

-Azért vannak formáid. Légy büszke rájuk. Az, hogy nem ütöd meg azt a fajta mércét, ami a klubban van még nem jelenti azt, hogy másfajtában sem ütnéd.

-Emlékeztess még, jót tesz az önbizalmamnak. - vetkőztem.

-Hülye vagy.

-Szóval ilyen a főnök amikor nem főnök.

-Mintha csak ember lenne. Nem vagyok más, mint ti. - lépett be a víz alá.

-Ez azért túlzás. - követtem - Tényleg sokkal kisebb.

-Hál'istennek. - mosolygott le rám - De így sem fog véletlen becsúszni, ne aggódj. Csupán... - fogott csípőmre - ott lesz a lábaid között. El van kényelmesen így is. Persze, csak ha te nem akarsz többet.

-Ez is sok.

-Kíváncsi vagy, milyen szex az én kedvencem? - túrt újra hajamba, majd azzal húzta hátra fejemet - Akkor nem sok.

-Féljek?

-Tudod mi az a daddy kink?

-Nem érek rá fétisekkel foglalkozni.

-Akkor fogalmad sincs, hogy szereted-e vagy sem. Lényeg, te vagy az én kis szófogadó cicusom. Én parancsolok, az van, amit én mondok. Te csak kérhetsz. Ha pedig mégsem olyan hangnemben, olyan szavakkal szólnál, amit én tolerálok, akkor elfenekellek... aztán valószínűleg keményen megduglak, mert az felizgat.

-Szóval elnyomott vagyok? Nem tetszik.

-Csak látszatra. Majd rájössz, valójában mennyire nem. - harapdálta végig nyakamat.

-Óvatosan, vagy reggelig meg sem mozdulok. - figyelmeztettem.

-Nem vagyok kezdő! - mordult fel.

-De én igen.

-Vigyázni fogok. Óvom a tulajdonom, nincs mitől félned. - simogatott a zuhanyban.

Majdnem egy órát álltunk a csobogó víz alatt, miközben végig merevedésével voltam megtisztelve. Tényleges fürdéssel csak az utolsó öt perc telt. Addig minden porcikámat ezerszer végigcsókolta, mialatt próbáltam viszonozni az előjátékot. Ne akartam olyan fadarab lenni, amit a kezdetekben mondott, ráadásul még bennem volt a teljesítési kényszer is, hogy ne gondolja azt, rossz vagyok szex terén.

-Eddig tetszik. - törülköztem meg a hatalmas fürdőlepedőbe, amit tőle kaptam.

-Pedig ez csak a kezdet. - állt velem szembe hatalmas mosollyal.

-Még sosem láttalak így vigyorogni.

-Hallanád a szívem, sosem dübörgött még így. Jaj cica, nagyon fáj a fogam rád! - törülte meg arcát.

-Megvan még a külön ágyam?

-Igen, de nem aludhatsz ott.

-Miért?

-Mert apuci azt mondta. 

-Ahh... - érdekes fétisnek bizonyult, eleinte még rossz értelemben furának is számomra. Nem voltam képes elképzelni, hogy tudom ezt majd megszokni, de próbálkoztam - És felvehetem apucinak azt a pulcsiját amiben legutóbb is aludtam?

-Jó lesz ez. - dobta vissza az akasztóra a töcsit - Persze!

Előkereste nekem azt a kék pulóvert, amit múltkor kaptam tőle pizsamának, majd meglepetésemre vacsorával kínált. Teljesen feltöltötte a hűtőjét csak nekem, de szerencsére a véres vacsoráit másik polcon tartotta. Legalább az, ha már egy légtérben kell az én kajámmal tárolni. Bár nem emiatt nem voltam éhes, de valahogy ez sem tetszett. Lelkemre kötötte, ha éhes vagyok, ha csak egy picit is megjön az étvágyam szólok neki, és majd ő gondoskodik rólam. Itt érzékeltette velem megint, mi is ez a kink, ami neki van, ugyanis rám mordult mikor mondtam neki, képes vagyok kiszolgálni magamat. Ő akar ellátni, mert ő az alfa ebben a kapcsolatban, nekem pedig hagynom kell. Beleegyeztem, bár kicsit fintorogtam emiatt. Kezdett kényelmetlen lenni számomra ez a túlzott uralkodni vágyása.

-Ölembe!

- Tessék? - ültem a kanapé szélén, miközben tévézni kezdtünk.

-Ülj az ölembe! - csapott combjára - Gyere ide! - szólított fel. Nem számítottam semmi ártatlan történésre, mivel pedig a zuhany utóhatása még rendesen a véremben volt, szó nélkül másztam oda - Ott... úgy. Így jó lesz.

-Nem nyomlak össze?

-Nem, épp ellenkezőleg. A formás kis popsid pont jó helyen van. Biztos nem kényelmetlen így, és nem szeretnél még mocorogni kicsit? - tette fel a kérdést, ami igazából utasítás volt - Jó kislány! - sóhajtott fel - Most sincs rajtad bugyi.

-Nem hoztam tisztát.

-Úgysem lenne rajtad sokáig. - feszült nekem férfiassága - Bánnád, ha most megdugnálak?

-Nem.

-Ezt a nemet imádom. - nyúlt boxerjához, hogy elővegye kőkemény péniszét - Ne aggódj, nem koppintalak fel. - igazodott hozzám, miközben combjain támaszkodva kicsit megemelkedtem -  Add a kezed! - nyújtotta szabadját, majd a másikat is, amint megtalálta helyét - Megtartalak. - csúszott picit előrébb, így már nem bizonyult olyan nehéznek megállnom sem, de ettől még elfogadtam erős karjait - Huhhh... ezt bent nem lehetne. - kezdett lassan mozogni, én pedig halkan nyögdécselni. Sosem éreztem még így, gumi nélkül magamban senkit, és csak akkor jöttem rá, mikről maradtam le. Kezdtem megkedvelni a szexet, főleg vele - Na jó! Ez így nem elég. - állt fel és a kanapéra térdeltetett - Ezt akartad, nem igaz? - folytatta sokkalta keményebben - Hogy megdugjalak, ahogyan én szeretem. - markolt hajamba, és meghúzva azt hangos nyögést csikart ki torkomból - Felkelted a szomszédokat cicus. Halkabban! - harapott nyakamba, de még nem sértette fel bőrömet.

-Nem tudok... ha ilyen kemény vagyh. - lihegtem.

-Pedig muszáj. - lökött még erősebbeket rajtam, már ha még lehetett. Élvezte, hogy olyan erőteljes lehet velem, hogy tépheti a hajamat és parancsolgathat, miközben mindent megtapasztalva dughat ameddig csak akar. Éreztem mozdulataiban valami állatit, olyan igazi vad tüzet, ami csak egy olyan ragadozóban loboghat, mint ő. Pedig nem néztem volna ki belőle, a szépfiúból, hogy ilyen nyers szexben leli örömét. - Had lássalak! - vett karjaiba és besétált velem a hálószobába, miközben én vállaiba kapaszkodtam - Nem nyöghetsz többet, világos? Ha nyögsz, nincs orgazmus.

-Deh...

-Nem nyöghetsz! Nem adhatsz ki hangot! - tett le az ágyra - Cssss!
De olyan erősséggel folytatta, ahogyan az előtt, így alig bírtam magammal. Igyekeztem, ám egy ilyen vonzó és lendületes férfi alatt nem bírt volna senki sem csendben maradni, ahogyan én sem. Felnyögtem nem sokkal később, ő pedig megállt.
-Bocsánath, sajnálom! - lihegtem türelmetlenül.
-Ezért büntetés jár.
-Kérlekh
-Kérlek, daddy. - javított ki.
-Kérlekh, daddy! Folytasd! - vonaglottam alatta, miközben éreztem magamban lüktető péniszét.
-De csak mert első alkalmad. Majd utána rendezzük. - mozdult meg újra. Ugyanolyan erővel és lendülettel folytatta, ahogyan abbahagyta, így nem bírtam már sokáig lábaim között vele. Ahogy felnéztem rá láttam azt az elégedett pillantást, az uralkodó tekintetét, amivel teljesen fölém kerekedett, és bár félnem kellett volna, én ehelyett csak jobban felizgultam. Elélveztem, nem bírtam tovább, bennem dobogó férfiasságát, az erejét, amellyel magáévá tett, azt a magabiztosságot és rutint, amivel dolgozott rajtam. Egyszerűen nem tudtam többé ellenállni neki - Na most van orgazmusod.  Hahh! - mordult fel - Érzem én rajtad. - lökött keményeket rajtam - Ahogy a farkamra szorulsz. Baaaaszkiiiii! - mozgott tovább. Nem bírt leállni, miközben én levegőért kapkodtam és lassan kezdtem magamhoz térni. Addig folytatta míg végül meg nem éreztem magamban ondóját. - Én kis ribancom. - fogott nyakamra - Imádni fogom ezt. Olyan kis engedelmes vagy. Nagyon tetszik! - szorított meg. Odakaptam kezéhez. Ez már nem tetszett egy cseppet sem.
-Ezt ne!
-Csak egy kicsit. - vált ködössé tekintete.
-Nem akarom! - kezdtem fulladni.
-Figyelek.
-Kérlekh! - próbáltam leszedni magamról kezét, miközben lábaimmal is eltoltam magamtól, ekkor végre elengedett.
-Sok?
-Igen. - köhögtem nagyokat.
-Jól vagy? Nem akartalak bántani. - jött vissza hozzám.
-Majdnem megfojtottál.
-Figyeltem a szívedet, messze volt még. De többet nem csinálom, ha nem szereted.
-Ki szereti? - néztem rá szúrós szemekkel.
-Van akinek tetszik. Nyoma lesz, de a sál eltakarja, többet pedig nem lesz ilyen.
-Így hogy dolgozzak?
-Hát kénytelen leszel hozzám jönni, mint legutóbb. Persze csak akkor, ha képes vagy velem megbarátkozni.
-Veled?
-A daddy felemmel. Mert van ostorom is. - villantott egy félmosolyt.
-Tényleg?
-Tetszett ez a hangsúly. - vált elégedetté arca.
-És meg is mutatod... daddy?
-Uhh... ráéreztél! - támadott le az ágyban. Egy igazán hosszú este elé néztünk, de szerencsére, nem csupán ennek az egynek.

(Eredetileg, nagyjából a felénél, kétharmadánál akartam abbahagyni egy nappal ezelőtt... de eltelt egy nap, nekem pedig új ötletem támadt, így szokásomhoz híven megszivattam magam. :D Remélem azért tetszik, amilyen hamar pedig lehet át is olvasom nektek. Addig viszont élvezzétek így!!! :D
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )