Just watch me 12. rész: Téli fájdalmak

-Nem hiszem, de még meglátom. - válaszolt tömören. Igazából esélyét sem látta, elvégre hamar megfájdultak térdei ebben a hideg időben, melyek egész nap sajogtak. Ezen pedig csak a pihenés segített, nem az edzés. - Bocsánat! - csörrent meg telefonja - Ezt fel kell vennem. - kelt fel a kanapéról és elvonult.
-Ki keresi ilyen késő este? - érdeklődött Seokjin.
-Hát... ez egy elég nagy titok. De nem kell féltékenynek lenned. - vigyorgott Youngjoo.
-Az nem én vagyok, aki féltékeny rá egy éjszakai hívásért.


-Miért, van aki féltékeny? - kérdezett vissza poénból Youngjoo, mire hosszú hallgatást kapott - Ez vicc akart lenni.
-Értjük, csak fáradtak vagyunk. - támasztotta meg fejét a karfán Hoseok.
Eközben Europe édesanyjával beszélt telefonon. Náluk akkor volt délután, csak abban az időben értek rá bármilyen azonnali kommunikációra, ezért Europe sokszor fennmaradt, hogy megvárja míg a család végez a munkában, vagy a napi programmal hétvégenként. Így néha még testvéreivel is tudott hangjukat hallva kommunikálni azok mellett, hogy egész nap chateltek. Ám volt amit nem osztott meg velük. Ha beteg volt, sohasem mondta el. Rendszerint az hírekből tudták otthon, valami történt vele, mert nem szerette, ha aggódnak érte. Persze ilyenkor le lett hordva, amiért nem szól, de mégis sokkal kevesebbszer, mint amennyiszer lehetett volna.
-Holnap egész nap edzésen vagytok? - ért vissza majd egy óra múlva Europe, mikor a fiúk már majdnem elaludtak. Bár igazából Hoseok el is szundított a kanapén a tévé előtt.
-Hát nagyjából. Lesz egy hosszabb ebédszünetünk, meg reggel énekkel kezdünk, de amúgy igen. - válaszolt Seokjin, szintén álmosan.
-Lehet majd lenézek hozzátok.
-Na! Az jó lenne. Hoseok hallod ezt? - lökdöste meg kicsit társát.
-Mit? - ébredt meg.
-Europe lejön holnap próbálni.
-Csak lehet. - mondta angolul, míg leült leaderéhez a földre.
-Jó lenne! Várunk majd nagyon! - ásított hatalmasat Hobi.
-Most, hogy megvártátok, menjetek aludni fiúk. Mert a végén itt ragadtok. - szólította fel őket Youngjoo.
-Ezer örömmel. - kelt fel Hoseok, majd gyorsan elköszönt és sietett is ágya felé. Már nagyon álmos volt.
-Jó éjt! - követte őt a legidősebb is.
A lányok szintén elköszöntek, majd mikor biztos távolságba értek Youngjoo megkérdezte társát, kivel beszélt. Reménykedett benne, hogy az orvosával, de mint kiderült, vele már korábban egyeztetett a másnapról. Mind a gyógytornásszal, mind a rendes doktorral, aki majd fájdalomcsillapítókkal látja el.
-Tavaly nem később jött ki?
-Hőmérséklettől függ. De rendesen felöltözök, hátha enyhül majd. A tapepel együtt ez, meg a gyógyszerek szerintem remekül fognak szuperálni.
-Remélem is. Momot akkor elviszed reggel, hogy ne kelljen korábban kelnünk? - érdeklődött leadere.
-Igen. Majd leviszem.
-Köszönöm. Még van egy kis dolgom lefekvés előtt. Jó tévézést! - kelt fel Youngjoo a földről.
-Én is alszok. - tett rendet a nappaliban gyorsan Europe, majd követte.

Másnap reggel korán kelt mindenki. A lányok az iskola miatt, a fiúk a reggeli énekóra miatt. Ők elsőnek ugyanis ott kezdtek, bár a napjuk nagy részét a táncpróba tette ki. Így egyedül maradt hajnalban Europe a lakásban. Mikor elmentek, a lányok leadere azért felkeltette, mert megkérte rá. Elintézte reggeli dolgait, levitte a kutyát és valamit evett is, majd készülődött az induláshoz. Inkognitóban kellett maradnia, így az, hogy nagyon fel kellett öltöznie a fájdalmai ellen igazából kapóra jött.
-Biztos ne vigyelek el? - hívta fel menedzsere.
-Biztos. Menj a dolgodra, boldogulok.
-De beleférsz.
-Chunghoo, nem kell. Rengeteg munkád van, elintézem egyedül is.
-Rendben. De hívj majd, mi volt. A főnök is tudni akar róla.
-Gondoltam. Majd tájékoztatlak. Szia! - köszöntek el egymástól.
Europe kabátzsebébe csúsztatta telefonját, majd el is hagyta közös otthonukat.
Először a gyógytorászhoz ment, ki évek óta - mióta kint van Koreában - foglalkozott gondjaival. Elmondta a problémáit, amik kicsit sem lepték meg, majd a szokásos tornát javasolta. Kicsit át is mozgatta minden ízületét, így mikor távozott tőle már jobban volt valamivel. Ám tudta jól, ez csak ideiglenes, ezért rögtön utána orvosához igyekezett, ki szintén képben volt a dolgokkal. Csak a formalitás miatt beszélték át újra a helyzetet, melynek végén a már jól ismert gyógyszert írta fel neki. Europe hazafelé ki is váltotta, ám még nem szenvedett annyira, hogy vegyen be belőle, így eltette. Általában nem azonnal kezdte bekapkodni a bogyókat. Inkább megvárta a hidegebb időt, melyre még többet mozogtak, ami nagyobb fájdalmakkal járt számára. Olyankor vette csupán be az elsőt, és utána is csak mértékkel fogyasztotta. Nem szeretett volna immunissá válni rá, sem függővé, így inkább viselte a bajait a végsőkig.
Miután megjárta útját hazament. Lepakolt, átöltözött a próbához, majd megebédelt és leült koreait tanulni. Az új tanárát jobban szerette, szorgalmasabban is írta a leckéit miatta, és végre szívesen telepedett le könyve elé. Számára így telt a délelőtt, mielőtt lement volna a fiúkhoz próbálni. Mikor végzett felhívta menedzserét, hogy hol jár, ki szívesen furikázta el őt a terembe, mialatt kifaggatta bajairól. Mivel kettesben voltak Europe sokkal bátrabban mondta el a dolgokat. Chunghoo azt is megkérdezte, mennyire szoktak neki fájni lábai és kezei, melyre neki őszintén válaszolt.
-Nagyon. Sokszor sírhatnékom van. Mikor hidegebb van már, akkor beülök a kádba és ott örömömben szoktam néhány cseppet elejteni. Nagy megkönnyebbülés a meleg. De mikor már napközben sem bírom ki, akkor kezdem el enni a gyógyszert. - magyarázott egyszerre két nyelven. Hol angol szavakat használt, hogy koreait, de ez nem volt gond, Chunghoo felvételi követelményében ott volt anno, hogy tudnia kell angolul miatta.
-Fiúknak el akarod mondani majd? - érdeklődött, hogy mennyire lehet erről beszélni a többiek előtt.
-Nem. A lányok sincsenek képben. Ők úgy tudják, nem érzem néha már a lábam, azért pihenek meg. Nem akarom, hogy aggódjanak. Neked azért mondom el, mert te más vagy. Neked jobban kell tudnod, mennyit bírok, milyen állapotban vagyok, és a főnöknek is. De nem akarom, hogy a többiek rájöjjenek. Akkor csak aggódnának folyton és másra koncentrálnának. Jobb ez így.
-Értem. - dolgozta fel az információkat menedzsere.

Europe akkor ért oda, mikor a fiúk pont ebédszüneten voltak. Csak néhányan ültek a próbateremben körülöttük a sok ebédes dobozzal. Már csupán ők csipegettek.
-Sziasztok! - hajolt meg Europe mélyebben, mint kellett volna neki - Maradjatok! - intette őket nyugalomra, majd elkezdett messzebb lepakolni tőlük.
-Ettél már? - érdeklődött Seokjin.
-Igen. Többiek?
-Taehyung és Jimin elmentek vásárolni. Akarnak új bakancsot. Namjoon és Yoongi pedig beugrottak a stúdióba.
-Értem. - rendezkedett be Europe.
Gondolta, míg vissza nem jönnek a többiek, ő bemelegít. Ezért lekapkodta az edzőruhájára felhúzott pólókat és pulcsikat, majd elkezdett tornázni. Ám még így is érdekes látványt nyújtott.
-Te is hordasz térdmelegítőt? - nézte Jungkook már hosszú percek óta, majd társai biztatására meg is kérdezte, amire gondolt.
-Igen. Jót tesz. Te is?
-Télen szoktam többször.
-Jól teszed. - nyújtott a padlón ülve.
Jungkook fél szemmel végig kukkolta, mit is csinál, de nem csak ő. Míg Hoseok és Seokjin beszélgettek egy-két dologról, ők is leskelődtek, hogy mit ügyködik Europe, ki nem szerette volna megzavarni a csevegő fiúkat. Ezért bedugta telefonjába fülesét és azon nyomta be a zenét, melyre edzeni kezdett. Mivel a fiúk is egész nap a régebbi koreokat ismételték, így ő is azzal kezdett.
Ugyan még nem ismerte minden táncukat, de igyekezett, így mikor végre visszaért mindenki próbált minél többhöz csatlakozni. Volt ami nagyon szépen sikerült, volt ami kevésbé, azokat még nem is tanulta, csak látta őket. Ehhez képest azonban egész jól teljesített. Ám a fiúk üteme igazán fárasztó volt, így sajnos alig két óra ugrálás után muszáj volt lepihennie. Túlságosan megfájdultak térdei és bokái, melyeket pihentetnie kellett. Viszont ezúttal sem mondta el a srácoknak, miért ül le, csupán kért egy kis szünetet magának, majd megpróbált a lehető legkevésbé útban lenni.

Ezzel telt a délután, melynek következtében azért sikerült valamelyest megmutatni a srácoknak, nem lusta, bírja ő az ütemet egy darabig. Így inkább arra gondoltak, csak az erőnléte nincs rendben és arra kell rágyúrnia. Tényleg használt ez a közösen eltöltött próba, szerzett némi megbecsülést a fiúktól, ugyanis azt is megtudták, hogy nem is olyan rossz táncos, bár nem figyeltek rá komolyabban. Tánctanáruk úgyis inkább velük foglalkozott még, nem Europepal, így fel sem tűnt nekik, hogy több is van benne, mint gondolnák. Estig ott maradt a srácokkal kisebb-nagyobb szüneteket tartva, majd végül Chunghoo kocsijába szállt be. Nem lett volna ugyan szükség a külön fuvarra, befért volna a fiúkhoz is, ám menedzsere szerette volna elmondani neki a főnök véleményét bajáról, ki úgy tűnt, tud erről. Elvégre nem akadt ki, meg sem lepődött. Biztos olvasta az orvosi aktáját. Csak annyit mondott neki, hogy örülne, ha vigyázna az ízületeire és szólna, ha túlságosan fájnának, akár koncert alatt is. Továbbá szeretné ezt tartósan megoldani, bár tudja, eddig nem igazán volt erre normális javaslat. Csak hosszabb kieséssel járó, amit sajnos nem tudnak megengedni maguknak. Így ő is húzni akarta volna a dolgot ameddig csak lehet, ahogy az előző kiadó és Europe is.
-Milyen volt a suli? - dobta le táskáját a kanapéra Europe amint hazaért.
-Szar. Nem szeretek bejárni, még mindig. - válaszolt Lovely, ki éppen tévézett.
-Pedig még kell. Hidd el, jól fog majd jönni. Készen van mindenki?
-Ahha. Csak rátok vártunk.
-Szuper. Lezuhanyzok gyorsan, bár a srácoknak több idő kell, de elmehetünk előttük. Úgyis Chunghoo visz.
-Itt van? - nézett fel végre társára kérdően a kisebb.
-Igen.
-Akkor szólok a többieknek, hogy siessünk. - pattant fel - Amúgy rossz nyelvtant használtál. - világított rá Lovely. Néha mondta neki, annak ellenére, hogy értette a másikat.
-Tényleg? Fáradt vagyok.
-Gondoltam. Akkor szólok a csajoknak.
-Feljön.
-Akkor nem. - fordult vissza a kanapé felé és ledobta rá magát.
Europe gyorsan végzett, mert még nem kellett a forró fürdő. Voltak fájdalmai ugyan, de tűrhetőek, nem elviselhetetlenek, ami miatt szüksége lett volna ilyesmire, és nem is szerette volna ellőni még ilyen korán. Majd az igazán rossz időszakban, hogy nagyobb hatása legyen a dolognak. Ezért csak gyorsan átöltözött, ám a teljes elkészülés előtt még átcammogott szobájukba Youngjoohoz, hogy a tapaszokat felrakja
-Csak rád várunk, ugye tudod? - pötyögött laptopján az ágyában ülve Youngjoo.
-Te is kockulsz. - készülődött Europe.
-De én készen vagyok. Csak lecsukom és megyünk.
-Nekem is két perc. Azonnal megvagyok. - ragasztotta fel a tapaszokat.
Tényleg nem tartott sokáig, mivel pedig tudta is, hogy mit szeretne felvenni, így hamar elkészült. Érdekes mód ők hamarabb össze is kapták magukat, bár mikor épp kisuhantak a közös bejáraton, ami a srácok lakásfeléből nyílt, akkor már ők is elég jól álltak.
-Most jöttök ti is? - állt le velük beszélgetni Youngjoo, míg a többiek lerohantak Chunghoohoz.
-Mindjárt. Előre mentek? - kérdezett vissza Namjoon.
-Igen. Akkor ott találkozunk.
-Oké. - váltak is el egymástól.

-Most leveszed a maszkod Unnieeeeee! - mászott társára a legfiatalabb - Nem rossz megmutatni az arcod most először a fiúknak?
-Ne zaklasd Lovely! - szólt rá a leader - Még felhúzod.
-Nem zavar.
-Úúúúú. Akkor folytatom. - tett is így a kisebb, míg a fiúk meg nem érkeztem.
A lányok addig csupán szürcsölték italaikat, de úgy adták le rendeléseiket, hogy majd csak akkor hozzák ki azokat, ha megérkeztek a többiek is. Ezért türelmesen vártak, míg a fiúk helyet foglaltak, kibeszélték magukat, végre ők is elmondták, mit szeretnének enni, majd le nem tették eléjük a vacsorát, amikor is a Europepal szemben ülő fiú azonnal figyelni kezdte. Össze is akadt tekintetük.
-Pont olyan ember vagyok, mint ti. - mondta neki, miközben beakasztotta ujjait maszkjába.
-Tudom. De a kíváncsiság... A marketingetek nem csak a fanokra hat, hanem az idolokra is.
-Tisztában vagyok vele. Remélem nem okozok csalódást. Csak ne verd nagy dobra Jimin! - vette is le az inkognitót nyújtó szövetet.
-Pedig... Van egy tervem, amihez a segítségedet kérném.



(Folytatjuk! Tudjátok, mindig! Csak... a Világ összes perce se lenne elég nekem. De még mindig igyekszek nektek írni. Azért türelmeteket kérem srácok!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )