Kitty kitty 9. rész: Kioltják egymást

– Édes vagy, ahogyan durmolsz – távolodott el egy picit a másiktól Yoongi a már ismerős hangra.

– Izgulok.

– Nem kell. Ígérem, nem döntelek ágynak ma – mosolygott az idősebb, Jiminnek pedig elakadt a szava. – De azt add ide! – vette el tőle a hajszárítót. – Zavar – akasztotta fel a helyére, közben pedig a calico elfojtotta a dorombolását. – Folytasd még! Szeretem – csókolta meg újból Yoongi.

Jimin titkos álma vált valóra amint saját lakásában bújhatott Yoongihoz első, majd második csókjuk alkalmával. Nem tudott ellenállni egy pillanatnál tovább a másiknak és szinte azonnal dorombolni kezdett, miközben foltos macskafarka összefonódott Yoongi fekete farkincájával. Önmagát adta, bár kicsit félt, ahogyan mindig, de mégis felengedett végre az idősebb mellett, ki még hosszú percekig élvezte puha ajkait. Viszont Yoongi nem szerette volna túlzásba vinni már az első alkalommal. Ő is érezte, ha ezt sokáig folytatja akkor nem fogja tudni visszafogni vágyait, ezért kénytelen volt elválni a fiatalabbtól. Nehezére esett elengedni Jimint, pont emiatt tette úgy, hogy mégis összebújva maradhassanak. Puszikat nyomott a fiatalabb arcára szája sarkától egészen hátrahajtott foltos macskafüleiig, miközben derekát átkarolva ölelte magához.
– Jobb? – bújt hajába.
– Kicsit – simult Yoongihoz Jimin. Örült, hogy a másik nem távolodott el, így legalább nem láthatta, mennyire zavarban van, mialatt dorombolásával önmagát próbálta nyugtatni.
– Rendeljünk enni, mielőtt megszegem az ígéretemet.
– Mit szeretnél?
– Mindegy. Amit te – simogatta Jimin hátát. Nem mert bemerészkedni pulcsija alá, de nem a fiatalabb miatt, hanem maga miatt.
– Tempurázott rák?
– Csak azt? Az sok lesz.
– Pizza?
– Jó – lépett el Jimintől, hogy láthassa arcát, viszont erre a mozdulatra elhallgatott dorombolása.
– Milyet szeretsz? – engedte el gyorsan Yoongi felsőjét. Nem szeretett volna már most tapadósnak tűnni.
– Bármit, ami húsos.
– Oké... Akkor rendelek valamit – fordult lassan el az idősebbtől és ameddig csak lehetett, tartották a szemkontaktust.
Jimin zavarban volt, bár ez nem meglepő, hiszen ő könnyen elpirult a hasonló történésektől, ám Yoongi már nem. Az idősebbet nehéz volt ilyen helyzetbe hozni, de valahogy Jimin mellett most neki is sikerült egy kicsit elvörösödnie főleg akkor, mikor épp távozni készült az ebéd miatt és csak egymás szemeit nézték. El sem hitte, hogy meglépte azt, amit. Megcsókolta a calicot minden megfontolás nélkül, bele sem gondolt, milyen következményei lehetnek majd tettének a jövőben, de nem is érdekelte. Jimin illata megszédítette, majd puha bőre, elpirosodó arca és végül az, hogy olyan heves lélegzetekkel reagált minderre. Nem gondolkodott, meglépte amit ösztönei súgtak, ezúttal pedig jól is tette, hiszen a teste akarata ellenére öntötte magából a feromonokat főleg azután, hogy Jimin elkezdett dorombolni. Boldog volt a kis calico reakciójától ezért úgy döntött, még egy ideig nem is akar elmélkedni a következményeken, csupán élvezni a jelent. Éppen emiatt szedte össze gyorsan magát, míg a fiatalabb az ebéden gondolkozott.
– Sikerült? – lépett ki a fürdőből szexi kócos hajjal.
– Nem tudok dönteni – ült ágyán Jimin kezében telefonjával.
– Mutasd! – dőlt le mellé Yoongi, mire a calico újból hátrahajtotta füleit. Nem szokta meg még ilyen hamar, hogy megváltozott a kapcsolatuk.
– Halas... vagy csirkés tojásos – mutatta a képeket, hogy melyik kettő között vacillál.
– Mindkettőből egy kisebb és én fizetem – pillantott Jiminre. Nem merte még átkarolni, hogy ne erőltesse rá magát a másikra, csak közel ült hozzá, így combjaik összeértek, sunyiban pedig fekete macskafarkával a másik foltosa után kutatott.
– N-nem kell... Úgyis tartozok. Hoztál nekem rákot mikor beteg voltam. Nekem kell fizetni – bújt mobiljába.
– Nem. Én fizetem, ne vitatkozz, inkább fogadd el!
– De van rá pénzem, hyung – pillantott fel egy röpke másodpercre az idősebbre.
– Akkor legyen rá mikor nem vagyok itt. De most itt vagyok, úgyhogy én fizetem.
– Jó... De akkor kérek még rákot is – nézett visszafojtott vigyorral Yoongira.
– Csak nyugodtan – mosolygott az idősebb.
– Hát jó.

Kicsit furcsán telt napjuk hátralévő része és annak ellenére, hogy nem tervezték együtt tölteni az egész szombatot, mégis sikerült. Yoongi nem akart hazamenni, Jimin pedig nem engedte volna akkor se, ha megpróbálja. Bár kissé furcsán viselkedtek egymás közelében. Ez főleg az újdonság varázsa miatt volt. Még nem ismerték eléggé a másikat ahhoz, hogy bátran merjenek bármit is csinálni, vagy mondani ezek után egymás előtt, ezért sokszor állt be közöttük kínos csend, de ez nem jelentett problémát. Yoongi ugyanis imádta az ilyen pillanatokat kihasználni egy-egy hosszabb csók eltulajdonítására. Pont emiatt került alá Jimin, bár azt pontosan nem tudta, hogyan sikerült így leteríteni a fiatalabbat.
– Ezt direkt csinálod? – engedte el lihegve a calico ajkait.
– Mit? A farkam? Zavar? – húzta volna vissza magához farkincáját, mely Yoongiéval fonódott össze, ám az idősebb nem hagyta.
– Nem azt. Az illatod – vett egy hatalmas mély levegőt. – Mindjárt belefulladok a vaníliába.
– A te karamellád is erős – csúsztak le Yoongi nyakából Jimin kezei.
– Alig érezni a tiedtől. Milyen bogyókat szedsz te?
– Erőset – pislogott nagyokat Yoongira.
– Nem elég erőset.
– Többitől rosszul vagyok – ejtette mellkasára kezeit és körmeivel kezdett játszani.
– Akkor majd kitalálok valamit. Nem veszek levegőt maximum.
– Felöltözök jobban... Veszek fel műanyag esőkabátot. Az lehet visszafogja. De van fóliám is – fogta kezei közé Yoongi arcát. – Becsomagolom magam legközelebb, hátha nem fogok illatozni... Mi az?
– Csak elképzeltelek ruha nélkül fóliába csomagolva magam alatt. Nem tetszik – fintorgott.
– Nem tudok mást az illatomra – fancsalodott el Jimin.
– Én tudok – puszilta meg arcát Yoongi.
– Mit?
– Annak még nincs itt az ideje. Addig meg kibírom – kezdte nyalogatni a calicot.
– Azt hiszem, tudom mire gondolsz.
– Ha arra, hogy jó lenne egyet szundítani, akkor jól hiszed.
– Nem erre – mosolygott Jimin.
– Mocskos a fantáziád – dőlt le a fiatalabb mellé az ágyra és magához vonta. – Ha akarod, nézheted a tévét, de én el fogok aludni szerintem. Remélem, nem baj.
– Nem – bújt Yoongihoz.
Jimin eredetileg nem akart elszundítani, de olyan kényelmesen feküdt félig a másikon és annyira kellemesen melegnek bizonyult teste, hogy nem volt választási lehetősége. Viszont korántsem pihent annyit, mint az idősebb. Éppen csupán egy pillanatra hunyta be szemeit, bár mire kinyitotta azokat már véget ért a műsor, amit nézett. Igazából az éhség tartotta vissza egy kisebb délutáni alvástól, ám mikor végigpillantott az alatta fekvőn nem tudta elhagyni az ágyat. Sosem látta így még őt, ilyen nyugodtan és szelíden, ezért gyönyörködni kezdett benne. El sem hitte, hogy valóra vált a kívánsága, szeretett volna biztosra menni, nem csak képzelődik, ezért óvatosan megmozdult, majd megbirizgálta Yoongi egyik fekete fülét. Az idősebb megrázta álmában, hogy ne zavarják, ám Jimin vigyorogva játszott tovább az idősebbel, ki hamarosan fészkelődni kezdett és oldalára fordult. Viszont a fiatalabb nem adta fel, ezúttal pedig farkincáját vetette be. Yoongi arcát kezdte vele simogatni, mivel pedig éppenhogy hozzáért bőréhez puha szőre, csikizte őt. Az idősebb grimaszolt, macskafüleit rázogatta, miközben nem viselte jól a játékot, ezért hamarosan felébredt álmából. Jimin volt az első akit megpillantott és tudta, ő szórakozik vele, viszont nem szólt semmit, csak nézte a ledermedt calicot.
– Éhes vagyok... – szólalt meg néhány pillanat után. Kicsit félt a fekete macskától.
– Ezért keltettél fel? – húzta fel egyik szemöldökét.
– Bocsánat... Nem akartalak azzal felkelteni, hogy átmászok rajtad.
– Inkább soha ne kelts fel! – bújt a párnába Yoongi.
– Kérsz enni?
– Nem.
– Rendben – verekedte át magát Yoongin, vagyis próbálkozott vele.
– Az a vesém Jimin – nyögött fel az idősebb. – Az meg a farkam! – mordult újabbat. – Milyen macska vagy te? – segített inkább a fiatalabbnak felkelni magáról mielőtt az beletérdelt volna gyomrába is.
– Balszerencsés.
– Akkor mostantól szerencsés leszel – segített felállni Jiminnek, miközben ő kiült az ágy szélére. – Fekete macska balszerencsét hoz tudod – folytatta amint a másik kérdően nézett rá. – A két balszerencse kioltja egymást.
– Jó lenne... Biztosan nem eszel velem?
– Nem vagyok éhes. De egy kávét szívesen innék, bár – nézett az órára. – Mennem kéne lassan.
– Maradj még! Még csak... fél hat... – szomorodott el Jimin. Nem érezte, hogy így repül az idő.
– Nem akarom itt tölteni az éjszakát és messze lakok – állt fel Yoongi. – De még úgyis találkozunk.
– Megvárod míg megvacsorázok legalább?
– Igen.
Jimin nem szívesen engedte haza Yoongit, ezért a lehető leglassabban evett. Már lement a Nap is, mire a fekete macska kilépett az ajtón, viszont onnan is csak sokkal később sikerült elindulnia. A calico feltartotta és kérdezgette. Érdeklődött, hogy mivel bírhatná maradásra, ám Yoongi hajthatatlan volt. Még a legaranyosabb külsőt felöltve sem sikerült rábírnia az idősebbet, hogy töltse nála az éjszakát, viszont egy kis sikere azért mégiscsak volt.
– Pedig elaludnék én a kádban is. Kényelmes és próbáltam már – gyűrögette felsőjének alját Jimin.
– Akkor sem akarok itt aludni. Még nem. Majd eljön az ideje ennek is – támaszkodott az ajtófélfának Yoongi a küszöb túloldalán.
– Pedig nem keltenélek fel reggel.
– Nem. Jimin, ma nem alszom itt – csókolta meg.
– És holnap? Mehetnénk együtt munkába.
– Nem. Nem szeretném elkapkodni.
– Akkor legalább gyere át holnap is!
– Hmmm – gondolkozott el Yoongi. Végül is nem volt terve másnapra, csak a lustálkodás, Jimin illata pedig még mindig ott ült az orrában, így nagyon megtetszett neki egy másik ötlet. Megtarthatná ezzel a határokat, melyeket nehezére esett nem átlépni, és még Jimint is újra láthatná. Vonzó ajánlat.
– Csinálok ebédet. Nem kell pizzát ennünk. Hagylak szundítani délután és nem mászok át rajtad – győzködte a calico.
– Van egy jobb ötletem – szólt közbe amint Jimin levegőt vett.
– Mi?
– Gyere át hozzám te. Én már sokat voltam itt, de te még nem jártál nálam. Itt lenne az ideje. Mit gondolsz? – harapta be alsó ajkát.
– Jó! – derült fel arca, mint egy kisgyereknek. – Vigyek valamit?
– Csak magadat, meg némi ruhát. Meztelenül ne gyere – vigyorgott Yoongi.
– Ahh, nem ilyesmire gondoltam.
– Tudom – puszilta meg Yoongi, Jimin pedig reflexből hátrahajtotta füleit. – Megyek, mert sose érek haza. Holnap elküldöm, hova gyere.
– Rendben. Írsz, ha hazaérsz? – lengette maga mögött foltos farkincáját Jimin. Láthatóan jó kedve volt a másiktól, hiszen ritkán engedte el így magát.
– Ha szeretnéd, igen. Sietek haza.
– Várom a holnapot.
– Én is. Szia, Jimin! – indult el Yoongi, bár nehezen engedte el a másik tekintetét.
– Szia, hyung! – állt az ajtóban Jimin. Addig nézte a másikat míg arra rá nem zárult a lift ajtaja, de még utána is próbált az ablakból rálátni az utcára, hogy az idősebb merre indul haza.

Nem akarta elengedni a másikat, de kénytelen volt, mert az nagyon menni akart. Viszont annak örült, hogy másnapra meghívta magához és míg az ablakból próbálta meglesni távozását meg is alkotta tervét vasárnapra. Yoonginál lesz, ha pedig rajta múlik, akkor ott is fog aludni. Márpedig ki mástól függött volna a dolog? Biztos volt benne, az idősebb nem fogja kirakni este, hogy menjen haza, de ő tutira akart menni, ezért nem időzött sokat. Amint meggyőződött róla, Yoongi már nincs a közelben, rohant a fürdőbe szalonképessé tenni magát. Ha pedig azt nézzük, az idősebb mennyire meg szerette volna tartani a távolságot, akkor még azt is mondhatjuk, Jimin indokolatlanul túlzásba vitte a dolgot. Bár... neki más tervei voltak, mint társának.


(Pörög tovább! Már a vége is megvan és ha továbbra is ilyen nagy kényszert érzek kifejteni a cuki részeket, mint ez meg az előző, akkor olyan 20 részre saccolom a sorozatot, tehát még lesz pár. Remélem tetszett nektek és továbbra is velünk maradtok! FOLYTATJUK!
Facebook oldalunk --> LINK )