Just watch me 11. rész: Féltékeny?

-Maradhatok.
-Helyezd magad kényelembe és kérdezz csak! Biztos van ami érdekel. - ajánlotta fel a lehetőséget neki.
-De azokra nem fogsz válaszolni. - ült le végre úgy a kanapéra, ahogyan a normális emberek szoktak.
-Próbáljuk meg. Kérdezz, én pedig eldöntöm, mit mondok.
-Rendben... Hogy hívnak igazából?
-Hmm...


-Gondolom nem fogod megmondani.
-Maradjon még egy kicsit ez az én titkom.
-A bizalomba az is beletartozik, hogy elmondod a neved. - próbált hatni rá Namjoon.
-Persze, tudom. De... Maradjon a kis titkom. Mert amúgy azonnal megtaláltok mindenhol, ha elmondom a nevem.
-Akkor hány éves vagy?
-Még Jinnél is öregebb vagyok egy kicsit. De ez nem nagy szó, hiszen Youngjoo is öregebb.
-De pontosan mennyivel? - fordult Europe felé felvéve lábait.
-Eléggel. - mosolygott Europe.
-Van valamilyen végzettséged?
-Van. Itt fejeztem be.
-És milyen?
-Ezt talán tudhatod. Testnevelési egyetemet végeztem. Edző is lehetnék.
-Na végre valami! - sóhajtott fel Namjoon - És mi az anyanyelved?
-Rossz kérdés. Vagy várj csak... - gondolkozott el - Sajnálom, a válaszok előre be vannak programozva, csak jól kell kérdezni. - idézett, mire Rapmon összehúzott szemöldökkel elgondolkozva pillogott rá - Egy filmből van.
-Szóval filmrajongó vagy?
-Fogjuk rá. És te?
-Nem mondanám magam rajongónak, csak átlagos embernek, aki szereti a filmeket. De inkább olvasok.
-Miket olvasol?
-Mostanában inkább európai szépirodalmat a koncephez. De szeretem a koreai és japán írókat is.
-Akkor te igazán művelt ember vagy. Ki a kedvenc íród?
-Hú hát nehéz lenne választani. Nem is tudom... Várjunk csak! Nekem kéne téged megismerni, nem fordítva. - kapott észhez.
-Oda-vissza játszik a dolog, nem? Bizalom, bizalom, bizalom. Ismernem kell téged, hogy bízzak, nemde? - mosolygott maszkja alatt Europe.
-De rólam sokkalta több mindent megtudsz internetről, mint én rólad.
-Személyesen akkor is jobb.
-Ügyes vagy nagyon.
-Köszönöm.
Nyugtázta sunyi kis tettét Europe, majd folytatták a beszélgetést, mely közben nagyon figyelt, hogy Namjoon ne tudjon sokat kérdezni. Úgy gondolta, nem tenne jót, ha már az elején ilyen sokat megtudna róla. Hiszen lassan jobb megismerni a másikat, sokkalta élvezetesebb és élményekben gazdagabb, mint egyszerre megszerezni minden információt róla. Így hiába beszélgettek majdnem két órán keresztül, ő rendkívül ügyelt rá, mennyit is mond magáról, ezért nem távozott olyan hatalmas tudással Namjoon, mint szeretett volna.

Mivel azonban nem töltöttek még el teljes napokat a fiúkkal, így nem is szereztek olyan sok közös emléket együtt, mint azt a fiúk érdeklődőbb fele szerette volna. Másnap sem voltak túl sokat egy légtérben, csak annyi ideig, míg próbatermet cseréltek. Mikor megérkeztek a srácok, a lányok még az utolsót próbálták, ám Europe kivételével. Ő csak ült a falnál és nézte társait, amint azok befejezik a fiúk szeme előtt az edzést. Persze ez nem tett jót annak, hogy Suga nem szereti őt, mert ez alapján még azt is gondolta, hogy lusta a munkához is, ami természetesen nem így volt. De pihenésének okát akkor nem tudták meg sajnos, Yoongi pedig nem hangosan morgott, ezért nem osztották meg a fiúkkal a kellemetlen információt.
-Hoztunk nektek mochit a kedvenc helyünkről. - guggolt le Europehoz J-Hope, kezében egy kis dobozkával - Nem tudtuk, hogy ettetek-e már vagy sem, ezért ebédet nem hoztunk. De ezt el tudjátok tenni, ha még nem ettetek volna. Nem romlik meg addig.
-Köszönjük. - kelt fel hozzá Europe, és minden koreai tiszteletet megtartva vette át az édességeket - Egy perc és végeznek a lányok.
-Nem sietünk. Addig bemelegítünk. Maradj csak.
-Nem-nem. Ti jöttök. Köszönjük szépen a mochikat. - ment el Hoseok mellett, majd elpakolta táskájába a kis ajándékot és összeszedte cuccait, míg társai végeztek.
Youngjoo váltott néhány szót a fiúkkal a próbákról és a közelgő edzésekről, amiket lassan együtt fognak csinálni. Folyt róla a víz, nem győzte törülgetni, miközben Namjoonnal beszélt, pedig a próbájuk még meg sem közelítette a fiúk napi ütemtervét.
-Tudom, nem sikerült semmi komolyabb eredményt elérni Europenál, de majd szép lassan. Ha elkezdődnek a közös edzések jobb lesz. - nyugtatta Namot.
-Remélem. Köszönöm.
-Akkor mi megyünk is, hagyunk titeket edzeni. Holnap este együtt vacsorázunk tudjátok, ugye? - lépett el Namtól táskája felé, miközben még a következő napi programot vitatta meg a fiúkkal.
-Igen. Már nagyon várjuk. - válaszolt leaderük, miközben Sugán látszott, ő teljesen más véleményen van.
-Akkor holnap. Este meg otthon találkozunk. - ment oda táskájához, majd sietve ő is elpakolta cuccait, ahogyan a többiek már előtte - Jó edzést! - köszönt el ő is tőlük.
Amint pedig csukódott az ajtó mögöttük, Yoongi rá is kezdett.
-Ezt kedveljem benne? Hogy próbán is csak ül és nézi a társait? - morgott.
-Biztos jó oka volt rá. - próbálta csitítani kicsit Namjoon - Nem látunk a dolgok mögé.
-Jah, jó oka volt, az hogy lusta.
-Nem feltétlen. Lehet rosszul lett, vagy valami más.
-Na persze. Szerintem csak simán kihasználja, hogy ő az idősebb, mert így nem cseszegethetik a többiek.
-Én is szoktalak téged, ez nem igazán számít, ha nem ő a leader. Nyugodj meg Suga. Inkább adj egy esélyt neki. Majd ha megtudjuk, miért pihent, akkor alkotunk róla véleményt. - igyekezett véget vetni a hőbörgésnek.
-Azért az tényleg különös, hogy a többiekről folyt a víz, ő meg alig volt kimelegedve. - fűzte hozzá a beszélgetéshez észrevételét Hoseok.
-Már te is ellene vagy? - pillantott rá Namjoon, miközben előpakolta cuccait - Pont te?
-Nem, csak megjegyeztem. Biztos volt rá oka. Majd kiderítjük.
Mindenesetre Suga folyamatos elégedetlenkedése lassan megértő fülekre talált, ugyanis ez volt az első alkalom, mikor a többiek is valahol ugyanazt gondolták, amit ő, csak nem merték megemlíteni. Ez pedig nem kecsegtetett túlságosan szép jövővel a lányok számára.

-Akkor nem kell téged orvoshoz vinni? - érdeklődött Chunghoo, mikor este már hazafelé fuvarozta a lányokat. Még úton voltak, így semmi akadálya sem volt annak, hogy egy doktor felé kanyarodjanak.
-Nem kell. Van saját gyógytornászom, majd beszélek vele, hogy mikor ér rá. De még kinezio tapem is van. Azt is fel tudom tenni egyenlőre, az is segít. Meg ő se tud vele többet. Maximum gyógyszerért kell majd elmennem igazi orvoshoz, de arra is van emberem.
-És milyen gyógyszer kell neked? - pillantott hátra a visszapillantóban Chunghoo.
-Csak fájdalomcsillapító. Lehetőleg nem benzoldiazepines.
-Allergia?
-Erős függőséget okoznak. Azt nem akarok.
-Értem. Akkor írassak neked? Holnap tudok is hozni.
-Ne! Majd én elmegyek és megbeszélem az orvossal. Ne szegjünk szabályokat csak azért, mert van pénzünk és kapcsolatunk. Meglátogatom a dokit, beszélgetek vele, és majd én kiváltom a gyógyszerem.
-Ahogy gondolod. - nyugtázta Chunghoo, hogy Europe nem engedi meg neki, hogy időt spóroljanak - De a napi terv emiatt nem csúszhat meg.
-Nem fog, ne aggódj.
-Nem bír, mert mi holnap egyetemen vagyunk. Addig minden gond nélkül megoldja. - erősítette meg társát Youngjoo.
-Kíváncsi leszek, hogy fog egyedül közlekedni a városban. A tömegközlekedés sok gondot tudott már eddig is okozni neki. - szólalt meg Lucky.
-Menni fog szerintem. - válaszolt halál nyugodtan Europe.
-Ahh! - mordult fel a maknae - Unnie csináld meg! - nyújtotta át Luckyn telefonját Europenak.
-Nem akarsz kicsit gondolkozni rajta? Miért én oldjam meg? - vette el a mobilt.
-Mert te tudsz angolul.
-De ennek pont az a lényege, hogy te is tanulj meg rendesen. Ez nem is nehéz, gondolkozz! - adta vissza, majd elkezdtek veszekedni rajta, ki csinálja meg a játékot.
Persze Europe ezt nehezen viselte. Nem szeretett ilyen gyerekes dolgokon ennyire vitatkozni, mert kimerítő volt. Felesleges energiapazarlás, ám mielőtt még beadta volna derekát, a köztük ülő Lucky lerendezte a dolgot, és inkább megcsinálta ő az elég egyszerűnek bizonyuló feladványt.
Ennek a kis műsornak hála pedig Chunghoo is kicsit képbe került, milyenek is a lányok, mikor csak maguk között vannak. Hogy mennyire el tudnak lazulni, ha semmi szükség arra, hogy komolyak legyenek. Így kezdte kitapasztalni újdonsült csapatát, hogy mégis hogyan kell hozzájuk viszonyulnia, mennyire kell aggódnia, ha valamit esetleg ő ront el. Hát... nem igazán. Valahogy az ilyen lazább csapat jobban megnyugtatta. Nem kellett tőlük annyira félnie, hogy majd a lányoktól kap valamiféle szemrehányást, ha valami nem úgy alakul, ahogy tervezték, vagy morgást, amiért nem az van amit szeretnének. Pedig eleinte azt hitte, minden baki miatt aggódnia kell tekintve azt, hogyan váltak meg előző menedzserüktől.
-Akkor reggel jövök mindenkiért. Viszek iskolába mindenkit. Europeot akkor... nem? Bár szívesen elviszlek. - állt a lányok ajtajában Chunghoo.
-Nem kell köszönöm.
-Rendben. A többiek minél több dolgot próbáljanak majd elintézni, este pedig vacsora a fiúkkal. Nem lesz nehéz napotok.
-Hál'istennek. Már jól jött egy kis pihenő. - dőlt el a kanapén Lovely.
-Akkor jó éjszakát, holnap találkozunk. - köszönt el tőlük menedzserük.
-Segítsek feltenni a szalagot Europe? - érdeklődött leaderük.
-Nem kell, köszönöm. - vonult el szobája felé. Még nyugodtan sétált, miközben megszabadult maszkjától, hiszen a srácok egyenlőre nem jártak a lakás közelében sem.
Így az "ő" kanapéjukra ült le fürdés után, messze társaitól. Ugyan máskor is szenvedett már a hideg idővel érkezett fájdalmaitól, de sosem szerette ezt kimutatni társainak. Nem akarta, hogy aggódjanak miatta, vagy emiatt visszahúzza teljesítményüket, így ha kezelésre volt szüksége, akkor általában elkerülte ennek az információnak a kiszivárogtatását. Persze ettől még tudtak bajairól a többiek, csak nem kötötte orruk alá a gyógyszerek bevételét, vagy a szalag felhelyezését, esetleg azt, mikor van gyógytornán, ezért ezúttal is inkább előlük elbújva ragasztotta azt fel, a fiúk üres felén. Igyekezte gyorsan felhelyezni az enyhülést hozó színes csíkokat, hogy minél előbb visszamehessen saját felükre és ne kelljen kínos beszélgetésbe elegyednie a fiúkkal. Ám valahogy ezt nem sikerült megúsznia. Miután visszavonult saját lakásrészükre, majd hazaértek a srácok, muszáj volt velük csevegnie. Elvégre újabb tagok mentek át hozzájuk kicsit ismerkedni a többiekkel is, nem csak Lovelyval.
-Van még a mochiból amit hoztatok. Nem kértek? - sétálgatott körülöttük Youngjoo, majd leült a telt kanapé elé a földre tévézni.
-Uh! Én kérek. - jelentkezett Hoseok, majd vett is egyet, míg Jin valami témán gondolkozott.
-Holnap akkor iskolában vagytok? - jutott is eszébe valami.
-Aha! - válaszolt teleszájjal Youngjoo.
-Te is jársz még Europe?
-Nem. De nekem más dolgom lesz.
-Kár. Pedig jó lett volna, ha el tudsz jönni velünk edzésre. Kis közös idő sokat segítene az összerázódáson. - szólt közbe Hoseok is.
-Tudom. De annak is eljön majd az ideje.
-Persze-persze. De kis családias hangulat lenne, ha mégis ráérsz majd.
-Nem hiszem, de még meglátom. - válaszolt tömören. Igazából esélyét sem látta, elvégre hamar megfájdultak térdei ebben a hideg időben, melyek egész nap sajogtak. Ezen pedig csak a pihenés segített, nem az edzés. - Bocsánat! - csörrent meg telefonja - Ezt fel kell vennem. - kelt fel a kanapéról és elvonult.
-Ki keresi ilyen késő este? - érdeklődött Seokjin.
-Hát... ez egy elég nagy titok. De nem kell féltékenynek lenned. - vigyorgott Youngjoo.
-Az nem én vagyok, aki féltékeny rá egy éjszakai hívásért.



(Folytatjuk lassan, de biztosan. Bár nem érzem olyan hű de nagyszerűnek a történetet, de igyekszem. Kicsit kijöttem a gyakorlatból, ami ezt illeti. De a többi jól megy, amikor van időm. :)
Közben alakul a második blog, amin nem fici lesz, hanem mint minden más. Ha érdekelnek a fejlemények, akkor lessetek fel a Facebookunkra.
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )