Szösszenet 1.

Egy pillanat a hétköznapokból... avagy, útravaló kedvencetekkel. Álmodozás is ON!



-Miért van egy párna és egy takaró néhány lépésnyire a bejárattól? Mész valahova? - lépett be nagy Őm lakásomba. Először jártunk nálam.
-Hogy ha hazaérek egy hosszú műszakból, le tudjak feküdni aludni. - mentem beljebb a nappali felé - Gyere csak! - pakoltam le cuccaimat.
-Most költöztél be?
-Nem. Miért?
-Mert úgy tűnik. Alig vannak bútorjaid.
-Jah, igen. Nem tartottam fontosnak. Nagy részt dolgozok, vagy veled vagyok. Csak aludni jövök haza.
-Értem... És itt miért van egy takaró és egy párna a földön? - tekintett le a nappaliban. A falmentén ugyanis ott is állt egy kis összetekert kupac.
-Szintén amiatt, hogy ha hazaérek műszakból és álmos vagyok, tudjak aludni.
-Aha... - tudta le ennyivel a kérdezgetést.
Majd körbevezettem picike, üres lakásomban, végül pedig együtt töltöttük a maradék délutánt. Másnap mentem dolgozni, ahogyan ő is, ezért minden percet kihasználtunk. Elég kevés időnk volt együtt, de ezeket próbáltuk a lehető leghasznosabban eltölteni.

Ritkán találkoztunk, főleg comeback és turné időszak alatt. Hiszen, ha neki volt egy szabad fél napja, akkor valószínűleg én nem értem rá, ha pedig nekem volt egy kis időm, akkor többnyire neki nem. Ezért telefonon tartottuk a kapcsolatot, egy idő után pedig kulcsokat cseréltünk. Úgy döntöttünk, persze a többi tag beleegyezés emellett, hogy ha valamelyikünk tudja, a másiknak lesz egy csöppnyi ideje, akkor hozzá megy haza aludni. Ha már többre nem is telik. Elsőre pedig én használtam ki ezt a lehetőséget.
Hajnalban végeztem a tizenkét órás műszakom után. Hulla voltam, szokás szerint, de átmentem hozzájuk. Tudtam jól, alszanak, hiszen nem rég feküdtek le, de azzal is tisztában voltam, hogy hamarosan kelniük kell. A halomnyi mosatlan mellett pedig már csak neveltetésem miatt sem tudtam elmenni. Ezért átérve hozzájuk ledobtam csak cuccaimat. Utam mentén voltak széthajigálva, de a konyha ajtaján benézve megtorpantam. Gondolkoztam néhány pillanatig, majd eldöntöttem. Elmosogatok. Neki is álltam, bár majdnem elaludtam közben. Viszont ha már ott voltam, akkor csináltam nekik reggelit. Sütöttem tojást, készítettem elő kenyeret, mézet, miközben főztem kávét és melegítette kakaót. Mindenkinek csendben vittem be a szobájába, majd letettem mindannyiuknak kedvenc reggeli ébresztőitalukat az éjjeliszekrényükre. Tudtam már, mit szeretnek, töltöttünk együtt egy kis időt és társam is árulkodott. Legutolsónak pedig pont neki csempésztem oda bögréjét. Gondoltam, azzal a lendülettel be is dőlök hozzá, de aztán még egy dolog jutott eszembe, amiért kimentem a konyhába. A gabonapelyhet is elővettem nekik, még tányérokat is raktam ki, hogy válogassanak csak és egyenek, ne induljanak útnak megint bármiféle reggeli nélkül. Ám ezután már nem maradt erőm visszavonulni kedvesemhez, főleg hogy szerintem az ő ébresztőjét hallottam meg előkészületeim közben. Csupán elcammogtam félútig, a kanapéjukig, majd mint egy zsák krumpli, eldőltem rajta és rögtön el is aludtam. Nem bírtam tovább. Több mint egy napja voltam ébren munkám, plusz saját teendőim miatt.
Nem hallottam semmit, hogy mocorognának, csak megébredtem mikor valaki észrevétlenül próbált alám nyúlni. Úgy tűnt, mintha egy percet sem hagyott volna pihenni, ám mivel már teljesen fel volt öltözve - éreztem pulcsiba tekert karjait - ez valószínűleg nem így volt. Először nem jöttem rá, ki is próbál mozgatni. Erőtlenül kapálóztam, gondoltam segítek neki és belekapaszkodok, de olyan voltam, mint akit most hoztak ki életében először a Mátrixból, így értelme nem volt mozdulataimnak. Majd mikor felemelt az egyik kedves tag, megéreztem illatát és rájöttem, ki is próbálkozik. Párom volt az. Az én társam, ki indulás előtt úgy döntött, átrak az ágyába ruhástul, betakargat, majd csókkal elköszön tőlem.
-Megyek dolgozni. Este beszélünk. - hallottam szavait, de nem bírtam válaszolni. Az agyam egy cseppnyi része volt csupán ébren, de neki egyáltalán nem volt semmi jogosultsága, ami a reakciókat illette. Csak befogadott információt, de ki nem engedett.

Sok hasonló reggel volt még, amelyek után mindig megköszönték, hogy készítettem nekik reggelit, kávét, vagy rendet csináltam valahol helyettük. Pedig szerintem ez természetes volt. Vagyis, én így nevelkedtem.
Ám nem csak náluk, az ő lakásukban volt tapasztalható, hogy mennyire gyorsan kidőlök, miután letudtam minden feladatomat. Páromnak is volt kulcsa hozzám, ahogyan nekem is hozzájuk, a különbség csak annyi volt, hogy én egyedül laktam, nem kellett másra is figyelnem. Hagyhattam rendetlenséget, mosatlanokat és nem éreztem kényszert arra sem, hogy bárkinek is összekészítsek némi reggelit. Így történt egyszer az, hogy végre megértette, miért is van bizonyos távolságokra a szobáimban takaró és párna.
-Kicsim! Itt aludtál el? - keltett szerelmem. Szerencséjére pedig néhány órája már ott feküdtem, három lépésre a bejárattól a földön betakarózva, így ki tudtam nyitni szemeimet.
-Igen.
-De... miért? Az ágyban nem lenne kényelmesebb? - rendezgette hajamat miközben mellettem térdelve nézett szemeimbe. Még ő sem vetkőzött le. Csupán cipőjétől szabadult meg.
-Messze van.
-Hosszú műszakod volt? - húzta száját. Mintha ő nem aludna el mikor leül valahova öt percre.
-Tizenhat óra. Beteget jelentett a részidős nővér. Nem volt más, maradnom kellett.
-Oh, szegényem. De ne itt aludj tovább! Gyere, beviszlek. - nyúlt alám már rutinosan, nekem pedig ezúttal volt erőm, így tudtam neki segíteni.
-Neked milyen napod volt?
-Laza. Ma csak egy interjúnk volt, aztán megegyeztünk, hogy mivel ma te sem dolgoztál sokáig, átjövök hozzád, és nem tartunk próbát. Kicsit pihen mindenki. Gondoltam kialszod magad, mire ideérek, de nem tudtam, hogy négy órával tovább voltál bent.
-Alszol velem?
-Naná! - tett le az ágyamba, majd hallottam szöszmötölni kicsit. Megszabadult némi ruhájától, mert mikor bemászott hozzám már nem volt rajta nadrág, vagy pulcsi, csak egy póló és boxer.
-Szép álmokat! - markoltam bele felsőébe, majd ökölbe zártam kezemet, hogy ne tudjon menekülni, miközben nyakába bújtam és átkarolt.
-Neked is szerelmem. - csókolta meg homlokomat - Pihenj csak.



(Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )