Three sides of life 98. rész: Megnyugodtam... egy percre

-De hát kint állunk a folyosón! - nyitotta ki maga mögött az ajtót Kook, miután felvette társa mobilját - De ha tudsz várni egy pillanatot...
-Nem! Most csókolj meg! - hajolt közelebb a fiatalabbhoz, majd lopott egy gyors puszit ajkairól.
-Gyere beljebb, - húzta magával párját Jungkook - aztán most kapsz jobbat, csak ne nyisd ki a szemed. - vigyorgott.
-Nem nyitom... Mi ez az illat?
-A meglepetésed, miután Jungkook letolta a nyelvét a torkodon. - hallotta meg Taehyung hangját az idősebb.



-Szóval már kinyithatom? - dobta le megszokott cipőit Seokjin.
-Még nem. Gyere! - vonta beljebb a lakásban Jungkook, miközben Jjanggut is hessegette, nehogy véletlen rálépjenek - Na most! - állította meg párját, ki ahogy megkapta az engedélyt, már nyitotta is fel szemeit.
-Hoztatok vacsorát? - lepődött meg.
-Nem. Ezt mi csináltuk! - állt büszkén Jin mellett a legkisebb.
-Bár használtunk telefonos segítséget, és a konyhát se nézd meg, csak az asztalra koncentrálj, de igen, mi csináltuk. - támaszkodott az egyik széken Taehyung - Remélem, nem vacsoráztál.
-Nem, még nem. Tényleg ti csináltátok? - esett le az álla. Ez azért nagyobb szó, mint az, hogy elugrottak vacsoráért egy étterembe. Párjai nem voltak annyira jártasak az ilyesmiben, nem igazán értettek hozzá, így az, hogy ketten készítették el az egészet, mely még gusztán is nézett ki, szépen is volt tálalva, megterítve, teljesen romantikussá volt varázsolva a lakás az asztalon égő gyertyáktól, és a hangulatvilágítástól, számára hatalmas ajándéknak bizonyult.
-Igen. Taetae ötlete volt, de a gyertyák már az enyém. Akkor tetszik?
-Igen. Nagyon tetszik. Gyere ide! - ölelte magához Jungkookot. Furcsa volt, hogy amennyire aggódik miattuk egész nap, minden percben fél attól, kiderül az igazság, annyira megnyugtatja őt az, ha hozzáérnek. Pedig pont az ellenkezőjét feltételezte, hogy majd a különlét hozza meg ezt számára.
-Ideférek még? - ment oda hozzájuk Taehyung.
-Persze. - ölelte át őt is Seokjin - Nagyon köszönöm srácok. Nem is tudom, mikor ettem ma utoljára, úgy rohantunk. Nagyon jól esik ez most tőletek. - bújt hajukba, miközben mélyen beszívta illatukat - Szeretlek titeket.
Egész nap a titkán görcsölt, már a fiúk gondolatától is frusztrált lett. Rettegett, hogy bármikor, bármelyik szavából rájönnek, megtudnak mindent és összedől az élete, hogy a két számára legfontosabb ember majd elhagyja őt egyik pillanatról a másikra, és úgy gondolta, csak akkor maradhat minden úgy, ahogyan van, ha nem találkozik velük. De az érintésük... nem hitte volna, hogy majd ennyire megnyugtatják, viszont mikor erre ráébredt, akkor már nem akarta elengedni őket.
-Mi is szeretünk édesem. - válaszolt Tae - Remélem nem volt borzalmas napod.
-Csak a szokásos. Szeretnétek a tévé előtt ülve vacsorázni? - engedte el párjait Seokjin.
-Beteg lennél? - nézett rá furcsán Taehyung.
-Én szeretnék! - vigyorgott a legfiatalabb.
-Nem vagyok beteg. - mosolygott Jin - Akkor, ha nektek nem baj, hogy a szép terítéket csak megdicsérem, akkor együnk ott, mit szóltok?
-Rendben, hozom a tányérom! - ment is el a legkisebb.
-Telepedj akkor oda szerelmem, odaviszem neked. - ajánlotta fel Seokjinnek Taehyung.
-Nem kell, hozom én.

A fiatalabbak kicsit sem voltak morcosak, amiért a szépen megterített asztal helyett a kanapéra telepedve vacsoráztak. Seokjin ölében ült Jungkook, mellettük pedig Taehyung, így a legidősebb hol az egyikük, hol a másikuk tányérjából szemezgetett annak ellenére, hogy ott volt Taetae lábán az övé is. Végül azonban csak elfogyott minden, míg pedig társai elpakoltak helyette, mert nem hagyták mozogni még munka után, majd Taehyung megetette Jjanggut, addig Jungkook nekilátott saját tervének, melyet napközben halasztania kellett.
-Nagyon fáradt vagy? - ült Seokjin lábain vele szemben.
-Egy kicsit. Milyen volt ma nélkülem itt?
-Rossz. Szerettem volna valamit, de Taetae nem engedte, mert nem vagy itt. De most itt vagy és fáradt sem vagy annyira.
-Mit szeretnél?
-Kipróbálni néhány kelléket. Mondjuk megmutatni neked is, milyen a gyűrű, vagy a szájpecek, - hajolt oda párja füléhez Kook - vagy az a rúd, ami legutóbb még bennem volt és olyan nagy örömmel húztad ki.
-Na ehhez nincs energiám Kook. - pihentette kezeit a fiatalabb combjain.
-Biztos, hyung? - csókolt Seokjin nyakára.
-Biztos. - csipkedte Jungkook combjait, amit a fiatalabb rosszul viselt és felnevetett, de legalább visszaült a helyére.
-Ne csipkedj! - próbálta elkapni Seokjin kezeit.
-Csak ha abbahagyod és nem próbálsz szexet kicsikarni belőlem.
-Mindenki megvonja tőlem.
-Mit? - tért vissza Taehyung.
-A szexet. Így ne csodálkozzatok, ha a kádban foglalkozok majd magammal. - fonta össze karjait mellkasa előtt és duzzogni kezdett.
Társai jót szórakoztak rajta, míg Jungkook próbált érvelni, miért is nem szabad ezt az estét ennyiben hagyni. Ám nem sikerült neki, nem egyeztek bele a mozgalmas éjszakába, inkább csak egymáshoz bújva szerették volna tölteni a késői órákat semmi több.
-Na, beváltottad a fenyegetést picur? - pillantott rá fél szemmel Taehyung, miközben Jinnel az oldalán telefonjukat nézegették az ágyban fekve.
-Nem. Más ötletem támadt. - tette le telefonját az éjjeli szekrényre - Mindjárt jövök. - ment ki a szobából és vitte magával Jjanggut.
-Nincs valami olyan gyógyszer, ami elveszi a kedvét a szextől? - kérdezte Taehyung.
-Brómos tea. De nem fogom mérgezni. Nem katona és kegyetlen sem vagyok. Csak fiatal.
-Akkor az anyját fogom emlegetni. Hátha majd az.
-Te kint maradsz Jjanggu! - tért vissza hamarosan Jungkook, kezében egy székkel.
Miután kizárta a ház őrét, az ággyal szemben leült az étkezőszékre, majd letolta kicsit boxerját. Rögtön tudták társai, hogy mi a terve, de próbáltak nem figyelni rá. Ám ez nem volt olyan egyszerű. Taehyung le is tette pár pillanat múlva a mobilját és csak pislogott Kookra, ki direkt kiengedte hangját, hátha sikerül társait rábírni arra, amire szeretné. Seokjin azonban próbált erős lenni, így csak fél szemmel pillantott néha oda a kisebbre, de... ezt azért ő sem tudta sokáig tartani. A hangok kizökkentették, és egyszer csak arra eszmélt, hogy már rá sem néz a telefonjára, csak Kookot bámulja, amint az a széken ülve saját magát elégíti ki. Nagyot nyelt, amint ráeszmélt, ez a látvány mennyire felizgatta, mikor pedig épp megmozdult volna, akkor Taehyung kelt fel mellőle. Egyenesen Jungkookhoz sétált, majd haját húzva határozottan megcsókolta. El sem engedte ajkait, miközben a kisebb kezére fogott, mely péniszét ölelte körül, és segített neki. Először úgy tűnt csatlakozni akar hozzá, de végül tisztázódott mindannyiukban, csak le szerette volna zárni az estét. Nem hagyta Kookot megpihenni, inkább rásegített, így a fiatalabb néhány pillanattal később már a csókba nyögve élvezett el.
-Szedd rendbe magad, aztán feküdj be hozzánk! - puszilta meg még arcát Tae, mielőtt visszadőlt volna az ágyba.
Jungkook arcán meglepettség mutatkozott és némi szégyen, amiért ilyen ridegen kezelte a másik a történéseket. Ugyan nem szidta meg, de ő mégis úgy érezte, most meg lett dorgálva rendesen a kis terve miatt, így inkább nem szólt semmit. Csak megcsinálta, amit mondtak neki, majd bebújt a takaró alá. Seokjin szerencséjére pedig nem tudta, hogy egy hajszálon múlt az, hogy nem az lett, amit szeretett volna. Ha Taehyung egy picit is később mozdul meg, valószínűleg az idősebb kel fel előbb és belemegy a játékba, de ezt nem tervezte elmondani a kisebbnek. Nem szerette volna ha az tudja, hogy ilyesmivel akármikor elérheti amit akar, akárcsak a mosolyával.

-Most is mész? - csimpaszkodott Jin pólójában Jungkook reggel, miközben az próbált kimászni az ágyból, ami igen nehezére esett. Kookot még csak-csak elhúzza, de azon Taehyung lógott, így mozdulni sem bírt az ágy mellől anélkül, hogy ne hallotta volna saját pólójának "mindjárt szétszakadok" hangját.
-Igen. Mennem kell dolgozni. Kinek a házában fogunk lustálkodni, ha nem megyek? Na, eressz el picur! - próbálta lefejteni a kisebb ujjait magáról - Elszakítod a felsőm.
-Maradj!
-Siess haza! - mondta Taehyung félálomban.
-Sietek. Jungkook kérlek! Engedd el a pólómat. Kookie nagyon szépen kérlek. - hajolt le hozzá és puszilgatta, míg a fiatalabb úgy döntött, inkább a nyakába fűzi karjait.
-Maradj még! Csak egy kicsit.
-Mennem kell. Kutyafáját, de erős vagy. - fejtette le magáról Kook ujjait, majd azonnal hátrébb lépett, nehogy elkapja megint párja - Sietek haza. Aludjatok csak. - hagyta el a szobát.
Taehyung visszahúzta magához a legkisebbet, legközelebb pedig akkor mozdult meg, mikor Seokjin visszajött hozzá, hogy puszit nyomjon az ő arcára is és megkérje, legalább porszívózzanak fel, ha nincs más dolguk. Taetae csak bólogatott, közben felírta képzeletbeli jegyzetfüzetébe a kérést, majd Jungkookot szorongatva újra visszaaludt egészen tizenegy óráig. Arra kelt, hogy párja sokadszorra fordul mellett. Fészkelődik, sehogy sem kényelmes, de nem szólna, hogy ébren van, inkább látványosan szenved.
-Felkeljünk?
-Ahha! - ült fel Jungkook - Már egy órája fent vagyok, csak nem akartalak felkelteni.
-Jól van, mindjárt felkelek. - beszélt tovább csukott szemmel Tae.
-De ha aludni szeretnél még, aludhatunk.
-Nem vagyunk ám összenőve picur. Ha fel szeretnél kelni, nyugodtan. Ott van Jin laptopja, tudsz játszani és tévét nézni. A konzol is itt van, azon is játszhatsz.
-De nélküled nem szeretnék.
-Akkor mindjárt felkelek én is, és levisszük Jjanggut, jó?
-Rendben.

Közben Seokjin boldogan és kicsit nyugodtabban ment reggel a munkába, mint előző nap, Namjoonnal összefutva pedig meg is akarta osztani vele, milyen volt előző napja.
-Jó reggelt főnök! Képzeld, milyen jó volt tegnap hazaérni! - mesélt boldogan.
-Na! Mondtam én, hogy velük kell lenned. - reggelizett asztalánál Namjoon.
-Végig görcsben volt a gyomrom. Aztán Jungkook ott várt, már kint állt a folyosón, hozzám ért és bumm. Úgy megnyugodtam, még a telefonomat is elejtettem. Csoda, hogy nem tört össze. - dobta le magát a kanapéra Jin.
-Na ezt örömmel hallom. - mosolygott Namjoon - Akkor végképp a legjobb döntés volt, hogy téged hazaküldtelek.
-Igen, jó ötlet volt, köszönöm. Vacsorával vártak, szép terítékkel, romantikus hangulattal. Nagyon jó volt hazaérni hozzájuk.
-Ennek örülök. De nekem is van mesélni valóm a tegnap estéről.
-Na! Egy estét kihagyok és máris sztori van?
-Fogjuk rá. Tudod ki volt tegnap este a vendégünk az étteremben?
-Valami híresség? - kezdett érdeklődni Seokjin - Csak nem egy idol, esetleg valami amerikai sztár járt erre?
-Nem. Nagyon jó, hogy nem maradtál, mert Youngbumnak volt itt randija. Ráadásul azt hiszem az egyik szomszédoddal. Valami Jura, vagy Juka, vagy ilyesmi. Emlékszem, mert összefutottam a lánnyal nálad anno párszor, és mindig annyira odavolt érted, de nem jegyeztem meg a nevét. Mindennek tetejében pedig Youngbum meg akarta köszönni a séfnek, hogy ilyen nagyszerűt főzött. Azaz rád utazott. Tiszta szerencse, hogy hazazavartalak, nem gondolod?


(Folytatjuk! Mindenkinek sok sikert közben az iskolához, tanuljatok jól és kitartás. Ez határozza meg az életeteket, hogy egy gyárban güriztek kenyérre valóért, vagy egy irodában az audira spóroltok. Fighting!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )