Jin&Jungkook&Jimin OS BoysLove

Mivel Jin beteg, így nem bírtam ki, muszáj volt még írnom egy ficit. Hiába vagyok hulla, nem pont őt fogom kihagyni. Ugyebár mondtam nektek, JinKook valószínűleg, de végül Jimint se hagyhattam ki. Elvégre mostanság olyan közel áll Jinhez, hogy nem maradhatott ki.



-Hyung! - szólította meg Jungkook Jint, amint az megfontoltan sétált a konyhába. Máskor mindig szedi a lábát, most azonban lassú volt.
-Hmm? - állt is meg Kookra nézve.
-Minden rendben?
-Mmm... jah. Csak keveset aludtam az este, aztán fáradt vagyok már. - folytatta útját.
-Biztos?
-Igen! - válaszolt immár a konyhából, Jungkook pedig visszatért tabletjéhez.
Éppen azon szörfölt még a neten, chatelt a barátaival és olvasgatta a híreket a nappaliban. Mindenki mást csinált már a dormban. Néhányan filmeztek, sorozatoztak, esetleg kockultak, mások olvastak, vagy már a takaró alatt feküdve görgettek az internet bugyraiban. Jungkook még az éberebbek közé tartozott, hiszen nem volt rajta pizsama, ám Jin, kit az előbb szúrt ki, hogy totyog a konyha felé, már inkább az ágyban fetrengősökhöz.
-Jungkook-shi! Mehetsz fürdeni! - dobta tabletjére pizsamáját Jimin, ki már egy ideje zargatta, hogy menjen és feküdjön le időben.
-Mindjárt.
-Nem mindjárt, most!
-Jó!
-Jungkook-shi!
-Hagyjál már! Nem vagy az anyám!
-De holnap meg én fogom hallgatni, hogy álmos vagy. - állt mellette morgósan Jimin.
-Inkább foglalkozz Jinnel!
-Miért?
-Alig áll a lábán. Most tántorgott ki a konyhába és ahogy hallom, nem talál valamit. - állt fel Kook, majd kezében ruhájával indult inkább a fürdő felé.
-Szóval ő csörömpöl. - nézett az említett helység irányába.
-Jahp. Baszogasd őt, ne engem! - hagyta ott Jimint Jungkook.
Jimin lopakodva meg is közelítette Seokjint. Nem szerette volna, ha az egyből észreveszi őt, így az ajtóban állva leskelődött, míg hyungja ügyetlenkedett. Úgy tűnt főzni akar valamit, de ahhoz képest, hogy máskor hangtalanul milyen fogásokat dob össze, most mindent elejtett, kiöntött, vagy levert.
-Ahh! Fene kis lábas. - pakolt össze a földről, amint a legalsót kihúzva természetesen az összeset ledöntötte. Még jó, hogy az alsó szekrényben voltak, így nem a fején landoltak.
-Segítsek hyung? - ugrott már ekkor oda Jimin, mint aki most érkezett.
-Jaj igen, köszönöm. - állt fel, majd letépett egy darabot a kéztörlőről, végül pedig hatalmas levegőket véve beletüsszentett.
-Minden rendben? - érdeklődött felfelé pislogva társára Jimin.
-Igen, persze. Köszönöm a segítséget Jimin.
-Mit csinálsz? - pakolt vissza a szekrénybe az említett.
-Csak egy levest, meg teát.
-Figyelj csak, majd én megcsinálom. Feküdj vissza, beviszem neked.
-Nem kell. Megcsinálom.
-És a teát? Én is szeretnék inni egyet. Akkor már a tiedet is megcsinálom. - hazudott. Ismerte Jint, nem engedte volna, hogy a fiatalabb kisegítse, ezért ez tűnt a könnyebbik útnak.
-Rendben. Tudod, hogyan szeretem. Csak egy picike cukrot tegyél bele. - fogott hozzá leveséhez.
-Persze. Máris kész! - látott neki a teáknak, miközben Jint végig figyelte.
Hyungja amúgy lendületesen főzött, hozzáértő mozdulatokkal és mindig tudta, miért nyúl éppen, ám most lassú volt. Nem is ízesítette, ahogyan szokta. Csak beledobált levesbe néhány szörnyen rosszul felaprított zöldséget és ennyi. Ott állt fölötte, mint valami bamba kezdő és várta, hogy minden rendesen összefőjön. Inkább tűnt úgy, hogy Suga hyung mesterkedik a konyhában, nem Seokjin, a nagy szakácsmester.
-Biztos minden rendben hyung? - készült el a teával, miközben Seokjin bambult a szekrénybe, hogy mégis milyen tányérba tegye vacsoráját.
-Igen.
-Figyelj csak. Itt a teád? - tolta Jin elé, ki le is nézett a bögrére - Menj be, viszem a levesed, jó?
-Jó. - fogadta el meglepő módon az ajánlatot Seokjin, ki el is tűnt a folyosón.
-Azt hittem levest főztél. Olyan illatok szállingóztak a konyhából. - futott össze a folyosón egy pillanatra Jin Kookkal, ki éppen Jiminhez tartott, csak megjegyezte észrevételét - Ohh! Szevasz hyung! Hát te főzöl?
-Nem. - pakolt elő Jimin - Jin. Csak inkább a kezébe nyomtam a teát. Rossz volt nézni, hogy tányért sem képes választani. Valami baja van amúgy. Nincs teljesen magánál.
-Mert?
-Olyan... ügyetlen. A levese pedig... akár én is csinálhattam volna. - szedte ki társának vacsoráját - Nincs a toppon. De nem tom, mi van vele.
-Lehet csak fáradt. Azt mondta, rosszul aludt.
-Jin akkor is tud főzni. Más lehet. Vegyél elő nekem egy pár pálcikát kérlek.
-Oké. - segített Jiminnek a fiatalabb.

Ágyba vitték ketten Seokjinnek vacsoráját, ki laptopjára pislogva fújta forró teáját. Félig be volt takarva, körülötte pedig még csupán néhány használt zsebkendő hevert. Ám Jimin már ekkor ráébredt a dolgok miértjére, amit később meg is osztott Jungkookkal. Így másnap reggel ő korábban kelt, mint hyungja, és loholt a legfiatalabbhoz, hogy felébressze azt.
-Gyere Kook! Azt mondtad, segíteni szeretnél.
-Még öt percet! - mocorgott ágyában.
-Akkor aludj. Majd én megcsinálom Jinnek a reggelit.
-Megyek... ott vagyok már, nem látod? - feküdt még mindig ágyában.
-Aludj csak. - ment ki szobájából Jimin.
Ám végül csak erőt vett magán, így pár perc múlva követte. Jungkook társával együtt készített reggelit Jinnek, ki nem is tudott semmiről semmit. Csupán az étel illatára ébredt, de annyira rosszul aludt este, olyan sokat forgolódott és annyira folyt róla a víz, hogy az utolsó pillanatig elhúzta az ágyból kikelést. Ám igazából akkor sem jutott túl messzire, hiszen küszöbén megjelent Jimin. Tulajdonképpen az ő hatására akart felállni, mint egy teljesen egészséges ember, csak a fiatalabb visszaparancsolta.
-Pihenj még egy kicsit! A többiek most készülődnek. - tette le Seokjin reggelijét annak éjjeliszekrényére - Hoztam enni. Egyél csak. Kook mindjárt hozza a teádat, meg egy kis gyógyszert.
-Nincs semmi bajom. Nem kellett volna.
-Jah, persze. Teljesen jól vagy, azért van körülötted ennyi zsebkendő és azért áll hatalmas összeragadt tincsekben a hajad. Reggelizz, aztán gyógyszer, utána pedig felkelhetsz.
-Én vagyok a hyung Jimin. - szólt a fiatalabb után Jin.
-Az lehet, de jelenleg beteg is. Szóval nem érdekelsz. - hagyta ott Seokjint Jimin. Torkában dobogott szíve, hogy ilyet mert mondani társának, ezért szedte a lábait, de ugyanakkor kötelezőnek érezte. Hyungja sohasem kért volna segítséget, inkább esik össze este otthon, minthogy bárkinek elmondja, rosszul van.
Ám ezúttal kénytelen volt elfogadni a törődést. Kényelmes volt számára, hogy olyan kimerülten kiszolgálják, neki pedig meg sem kell mozdulnia.
-Itt a teád hyung! - térdelt le ágya mellé Kook, miközben Seokjin csak csipegetett reggelijéből.
-Köszönöm. - nyúlt a forró italért.
-Nem vagy éhes?
-A-a. - rázta fejét.
-Azért egyél egy picit. Ezt a gyógyszert nem lehet éhgyomorra bevenni. - nézegette a kezében behozott gyógyszeres levelet - Azt írják étkezés közben. Szóval egyél még picit.
-Mi az?
-Lázcsillapító és fájdalomcsillapító. - nézett társára Jungkook - Ahogy elnézem rád fér.
-Ez kedves.
-Bocsánat. Csak nagyon megviseltnek tűnsz.
-Nem aludtam jól. - kortyolt teájába.
-Gyorsan túlesünk a napon és aludhatsz. Majd, ha hazaérünk csinálunk neked vacsorát, meg teát, forrócsokit esetleg.
-Kedvesek vagytok, de megy nekem is. - mosolygott halványan.
-Látom... Hyung!
-Hm?
-Hagyd, hogy segítsünk. Legalább most az egyszer. - néztek egymásra néhány pillanatig síri csendben. Jin mérlegelt, Kook meg megpróbálta elővenni legaranyosabb arcát, amivel meghathatja társát.
-Rendben. - érte el célját. Ám Seokjin nem tudta, mibe egyezik bele.

Mert Jimin és Jungkook félszemmel figyelték őt egész nap. Mikor leült a színfalak mögött, hogy alszik pár percet míg várnak, egyikük a semmiből bukkant fel egy kis lepedővel, hogy betakarja őt. Mikor szipogni kezdett, vagy csak tüsszentett egyet, esetleg egyre jobban fájt feje, valahogy mindig megjelent valamelyikük egy zsebkendővel, vagy gyógyszerrel, ő pedig nem győzte megköszönni a kedvességüket. De mindezek tetejében még este is ellátták. Valahogy rá is fért, mert amint hazaértek ő elment fürdeni, és rögtön ezután lefeküdt aludni. Nem volt ereje semmihez, ezért kifejezetten hálás volt, mikor Jimin ezúttal is megjelent egy kis tál tésztával, hogy legalább egyen némi vacsorát, hiszen egész nap alig fogyasztott valamit, ami nem tesz túl jót az állapotának.
-Hyung... ébren vagy? - lopakodott be hozzá az éjszaka közepén Jungkook.
-Igenh. - lihegett Jin - Mit szeretnél?
-Aludhatok veled?
-Beteg vagyok Jungkook. El fogod kapni.
-Nem fogom. Én erős vagyok. - sétált oda ágyához Kook - Aludhatok veled? Vagy nem szeretnéd?
-Meleg van ám az én ágyamban és sokat forgolódok. Nem tudnál aludni.
-Akkor hozok neked egy lázcsillapítót és tudunk mindketten. - loholt el a sötét lakásban Jungkook, így Jinnek esélye sem volt tiltakozni. A fiatalabb meg is jelent néhány perc múlva egy bogyóval, plusz egy pohár vízzel, amit Seokjin ezer örömmel húzott le.
-Köszönöm.
-Akkor aludhatok itt?
-Ha elviselsz. - vonult ágya távolabbi végéhez.
-El. - mászott be takarója alá Jungkook - Te medencében alszol?
-Inkább menj vissza a saját ágyadba. - fordított neki hátat Seokjin.
-Csak vicceltem. Tudom. Na, hyung! Mindjárt jobban leszel a gyógyszertől, és tudsz aludni. - mászott rá társára Jungkook.
-Koala vagy?
-Egynegyed részt.
-Élvezet lesz ez az éjszaka.
-Ugye? Szerintem is!
Ám Jin szarkasztikus megnyilvánulása ellenére egész jól aludt. Amint beütött a bogyó, már nem izzadt tovább és feje sem fájt, így azonnal álomba is merült. Nem volt nehéz, hiszen nagyon lemerítette az egész nap.

Reggel Jiminre ébredt, amint az Jungkookkal küzd. Próbálta valahogy a fiatalabbat kiimádkozni ágyából, ám az, mint valami mágnes, ragaszkodott hyungjához.
-Jungkook-shi! - próbálta suttogva rábírni a felkelésre - Hagyjuk pihenni a hyungot. Sőt... tudom, hogy segíteni akarsz rajta. Gyere, és csinálj neki reggelit. Azzal segíthetsz.
-De most jól alszunk. Nem akarok menni.
-Tudom, hogy aggódsz hyungért. De segíthetsz is neki.
-Így eleget segítek. - motyogott.
-Kook!... Nem sajátíthatod ki hyungot!
-De igen.
-Nem... Kook! Ne csináld ezt!
-Hagyjad Jimin! - szólalt fel végre Jin is, ki a vita tárgyát képezte - Maradhat, ha szeretne.
-De... de ez nem ér, hogy én csinálom a munka oroszlán részét, ő pedig learatja a babérokat.
-Nagyon hálás vagyok neked mindenért. De ha nem szeretnéd, nem kell csinálni, tudod jól. Nem kötelező. Meg tudom csinálni magamnak is.
-Nem! - ugrott fel Jimin - Szeretném. Csak... ha ő kap jutalmat... - vörösödött Jimin.
-Akkor feküdj ide te is. Vagy más fajta jutalmat szeretnél?
-Nem csak ő. - motyogott Kook.
-Hm?
-Semmi!
-Inkább csinálok reggelit. - hagyta ott őket Jimin.
-Mm... - sóhajtott Jin - Szóval mit mondtál Kook?
-Segítek Jiminnek! - ugrott ki az ágyból, majd magára is hagyták Jint.
Aznap úgy tervezték, mind hazamennek, hiszen már szabadságon voltak hivatalosan is, ám a busani fiúk még nem indultak vissza otthonukba. Inkább maradtak a dormban és hyungjukat ápolgatták.
-Tuti nem jöttök? - hagyta el Hoseok és Yoongi a lakást.
-Hagyjad már őket, és menjünk! - szólt rá Yoongi társára.
-Jó, de biztos? - állt az ajtóban Hoseok.
-Igen. Kicsit még maradunk Jinnel. - vigyorgott Jungkook.
-Hát jól van. Ti tudjátok. Akkor mi megyünk. Jó... pihenést! Chaten majd úgyis beszélünk. - köszönt el tőle Hoseok.
-Igen.
-Gyere már! Vagy mehetsz külön taxival! - üvöltött Yoongi.
-Megyek-megyek. - indult útjára Hoseok, Jungkook pedig bezárkózott.
Hárman maradtak. Egy beteg, ki a nap nagy részében alszik, és két egészséges fél, kik minden tüsszentésér ugrottak, hátha segíthetnek. Ahhoz képest, hogy mennyi ideig pihent Seokjin, Jimin és Jungkook elég sokat mozgott. Körbeugrálták, mint egy indián a tüzet, miközben az idősebb tudtán kívül versenyeztek, ki menjen be legközelebb. Ám ezúttal nem az volt a tét, hogy ki pihenhet, hanem, hogy ki mozoghat.
-Miért rajongsz ennyire hyungért? - kérdezte Jimin.
-És te?
-Én kérdeztem előbb!
-De te ápolod régebb óta!
-Én vagyok az idősebb.
-Én vagyok régebb óta Szöulban! - veszekedtek, mire meghallották Jint tüsszenteni.
-Most én jövök! - lökte arrébb Jimin a fiatalabbat. Vagyis csak lökte volna, ám az erős volt.
-Nem! Én jövök! Hyung! - estek be az ajtón - Ébren vagy?
-Igen. Min veszekedtek? Csak azt hallottam, hogy kiabáltok.
-Semmin. Nem is fontos. Csináljak levest? Vagy ennél valami mást? Rendeljek? - érdeklődött Jimin.
-Igen, rendelj Jimin, addig én idefekszek hyunghoz melegíteni őt. - mászott be Jin mellé Kook.
-Ez nem ér!
-Igazából inkább kimennék most a mosdóba. - kelt fel Seokjin - De van valami, amit tehettek.
-És mi az? - csillant fel mindkettejük szeme.
-Nézzetek meg velem egy filmet az ágyamból. Azt tehetitek értem.
-Oké!
-Hozok kukoricát! - pattant fel Kook.
Így végül mindketten megkapták amit akartak, miközben Jin jót mosolygott magában. Sohasem kapott még ekkora figyelmet társaitól, bár nem is szeretett volna a sok teendő közepén, ám így, hogy pihenhetnek kicsit, jobb. Viszont nyomta lelkét, hogy a fiatalok miatta nem mennek haza családjaikhoz, de nem tudta rábeszélni őket erre napközben, ezért feladta. Végül ezt találta ki számukra. Érezte, hogy versengenek egymással, ki, mennyit ugrálhat körülötte, ha pedig már ennyire ott akartak lenni mellette, akkor ő ezt találta ki számukra. Bár tudta, ő valószínűleg el fog aludni a film alatt, ám azért megpróbálta az ő kedvükért.
-Kényelmes? - feküdt középen a most elég picikének bizonyuló ágyon Seokjin.
-Igeeen! - ölelgette Jungkook.
-Fogjuk rá. - mocorgott Jimin.
Ám valahogy mindannyian megtalálták a legjobb helyet maguknak, ahonnan megfelelően látják a laptop képernyőjét, majd elindították a filmet. Jungkook és Jimin érdeklődve meredt a monitorra, ám Jin... ő maximum öt percig bírta fenntartani figyelmét, bár nem is akarta tovább. Csupán magához húzta biomelegítőit, majd egy kényelmes helyen megpihentette fejét, és el is szundított. De nem egyedül. Ez számított igazán, hogy voltak ott mellette lélegző emberek, akiknek jobban számított, mint gondolta. Akik aggódtak érte, hogy nem tud aludni, rosszul van és alig eszik. Nem gondolta volna, hogy majd ekkora figyelmet kap tőlük egy nap, azt pedig pláne nem, hogy versengenek is egyszer azért, éppen ki szolgálja ki. Hisz mégis csak róluk volt szó, az állandóan hiperaktív és szórakozott maknae line két tagjáról.

Az éjszaka folyamán azonban kiderült, nekik is van egy határ, amikor lemerül az elem, és pihenniük kell. Seokjin ugyanis arra ébredt, hogy valaki nagyon fészkelődik oldalán. Próbált úgy megfordulni, hogy ne verje le a laptopot, melyen a film már rég véget ért. Ezért Jin óvatosan pakolta le azt a földre, miközben mellette szundikáló társait félretolta egy picit.
-Kérsz valamit hyung? - kérdezte álmosan Jimin.
-Nem, köszönöm. Aludj csak.
-Mmm... - csukta vissza szemeit.
Seokjin a másik oldalán fekvőre is vetett egy pillantást, ám Jungkook sokkal mélyebben aludt, mint társa. Szája is cseppet nyitva volt, hiszen ő mindig így szundít, miközben Jin takaróját ölelgette. Az idősebb minden akadály nélkül húzta ki azt karjai közül, ám hogy ne lökje le a kisebbet, annak pedig legyen is mibe csimpaszkodnia, félig magára vonta. Jobban úgy sem tudta volna, hiszen Jimin már elfoglalta másik oldalát. Így azonban végül teljesen mozgásképtelenné vált társai által. De nem bánta. Legalább ő is a kedvükben járhatott végre és meghálálhatta a sok törődést.
-Hyungh... - nyammogott Kook - Meleg vagy.
-Nem baj. Jól vagyok.
-Gyógyszert? - bújt Seokjinbe a kisebb. Igazából nem akart megmozdulni, csak kedvességből ajánlotta fel, de ha szüksége lett volna rá, szívesen kimászott volna a takaró alól.
-Nem kérek, köszönöm. - simogatta fejét Jin.
Ugyan rosszul volt, nem is kicsit, de nem szerette volna megzavarni az édesen alvó társait, kik csak miatta nem mentek haza. Lelkiismeret furdalása volt, ezért nem akarta őket még ugráltatni. Inkább máshogy próbálta kicsit enyhíteni fájdalmat, ezért pedig társait ölelgette. Valahogy jobban lett a gondolattól, hogy mennyire is szeretheti őt a két fiatal, kik most rajta aludtak, és elhatározta, amint elkezd meggyógyulni hazaviszi őket kocsival Busanba. Ezt vélte a minimumnak, ha már miatta hagyták ki a családozást.
-Jimin? - lepődött meg Seokjin, amint nagy gondolkodása közben az említett egyszer csak hirtelen felült, majd vetkőzni kezdett.
-Melegem van. - dobta el pólóját, és vissza is dőlt.
-Csak nehogy megfázz nekem. - takargatta be Jin - Nem tudom, mit csinálok, ha beteg leszel.
-Majd ápolsz, ahogyan én téged. - válaszolt félálomban.
-Az biztos. - ölelgette Jimint - Az biztos.
-Hogy érzed magad?
-Jól. Aludj csak. Jól vagyok.
-Szólj, ha kell valami.
-Rendben. Szólok. - mosolygott Jin. Kellett volna neki, nem is egy dolog, de nem akarta felkelteni társait. Olyan aranyosan aludtak most, eddig pedig mindig ott ugráltak körülötte mikor kinyitotta a szemét, így szerette volna, ha pihennek végre ők is, ezért pedig megérte pár óra fejfájás. Ezekért az pufi, nyugodt, békés arcokért mindenképpen.


(Egy sebtében összedobott kis OS. Nem lett a legjobb, és még nem is olvastam át (már átolvastam 10.02), ám szerintem aranyos lett. :) Jobbulást kívánunk Seokjinnek! Minden téren.
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )