Just watch me 8. rész: Az új lakásban

-Ezt nem tudtuk. De remélhetőleg erre nem kerül sor. Nagy tehetségek ülnek ebben a szobában most és szerintem, ha sikerül megütni a közös hangot, akkor nagy dolgokat vihetünk véghez. - próbált békét teremteni RM.
-Miről maradtunk le? - pakolt le Lovely, miközben érdeklődött
-Reméljük, sikerül. - beszélgetett a kér leader tovább.
-Sikerülni fog. - mosolygott megnyugtatóan RapMon.




Megoszlott a társaság. Volt, akinek tetszett a hír, volt akinek egyáltalán nem, ám ezek közül csupán egyetlen ember hangoztatta véleményét többször is, míg leadere el nem beszélgetett vele egy alkalommal arról, hogy milyen fontos is a jó indulat, amit kényszerítsen magára, különben az lesz, amitől annyira óvakodik. Ugyan nem volt egyszerű ezt megértetni vele, de Namjoon nagyon is jól bánt a szavakkal és kedves barátjával is.
-Már egy csapatban játszunk velük. Nem ellenségek, nem egy másik banda, akiket le kell nyomnunk, ezért ha tovább küzdesz ellenük, csak szétzilálod a csapatot. Ezt kell megértened. Tudom, elmondtad sokszor, nem becsülöd őket, mert nem tettek le semmi nagyot számodra az asztalra, de ha meg sem adod nekik a lehetőséget semmivel se vagy jobb azoknál, akik téged nem becsültek. Te azonban jobb szeretnél lenni, nem igaz? - segített kipakolni Yoonginak az új lakásban barátja, ki kihasználva a lehetőséget újabb mélyreható beszélgetést kezdeményezett.
-Ezen már átrágtuk magunkat egyszer Nam. - morgott az érintett.
-Tudom. De még most is vannak olyan megnyilvánulásaid mikor találkozunk a lányokkal, hogy csak a hülye nem veszi észre, mennyire zavarnak téged. Erre kéne ügyelned, hogy ha legalább teszel is megjegyzéseket azt úgy tegyed, hogy ők ne hallják. Eléggé fáj nekik, ahogy észrevettem rajtuk.
-Mert magukra veszik.
-Mert nekik címzed. Yoongi barátom, - ült le barátja ágyára Namjoon - tudom nehezedre esik, de légy kedvesebb.
-Nem fogok hazudni. - pakolászott Suga.
-Akkor csupán maradj csendben, ha pedig végképp nem tudod magadban tartani, morogd el nekem mikor a lányok nincsenek ott.
-Ezt még átgondolom.
-Remélem majd helyesen döntesz. - kelt fel Namjoon barátja ágyáról - Megnézem a többieket, hogyan állnak a kipakolással.
-És te hogy haladsz vele?
-Hááát. Haladok. Csak a saját tempómban, tudod. - hagyta el a szobát a leader.
A fiúk majd egy héttel hamarabb költöztek be az új lakásba, mert csak így adódott lehetőségük a szoros beosztás mellett, hisz számukra az év még rendesen be volt táblázva, mivel mikor azt tervezték még nem voltak képben a lányok.

Ezért miután Youngjooék a végletekig kihasználták a bérleti díjat és az utolsó napon elhagyták rövid időre menedéket nyújtó otthonukat, csak akkor pakoltak át az új helyre, hol eleinte egyedül töltötték napjaikat. A srácok ugyanis éppen Japánban voltak egy kisebb koncertsorozat miatt és nem tudták üdvözölni a lányokat közös lakásukban, ám cuccaik megetették ezt helyettük. Férfiakhoz mérten volt néhány szanaszét hagyott holmi.
-Legalább látszik, hogy otthon érzik magukat. - nézett körbe boldogabb arccal, mint kellett volna, Lovely, kezében a legkönnyebb dobozzal.
-Hát eléggé, de legalább a mi felünket viszonylag üresen hagyták. Bár a látszat megvan azért. Egy-két fanholmit tettek oda is, mintha tényleg össze akarnánk velük kötni az életünket ennyire. - cipekedett a leader a lakás azon felébe, amiben egyetlen hálószoba volt csak a négyből - Azért lakják ezt a felet is. Bár a fürdőben alig van egy tusfürdő. Azt hiszem, ezt akkor használják, ha nagyon fontos. - járkált a lakás kisebbik felében.
-Én a fiúkkal akarok lakni! - jelentette ki boldogan Lovely.
-Egyenlőre velük is fogunk. - jött ki az üres hálóból Lucky - De mozogj te is, ne csak mi pakoljunk! - ment le egy újabb dobozért.
-Jó-jó! Csak nézelődtem. - lépkedett lassan, mialatt bámészkodott még. Ki akart bújni a munka alól, de közben érdekelte is a fiúk cucca.
-Add azt ide! - vette el tőle a dobozt Europe - Hozd a következőt! - fordult vele az üresebbik nappali felé.
Befogták a munkába a legfiatalabbat, ki igyekezett minden lehetőséget kihasználni, hogy ne kelljen annyit mozognia, de mindannyiszor kapott a többiektől ezért. Elég lustának bizonyult aznap, pedig bútort nem is kellett nekik mozgatni, csak saját holmijaikat. Viszont az tény, hogy legalább hússzor fordultak, mire végre minden doboz felkerült a lakásba és megkezdődhetett a valós kicsomagolás, ami elvitte az egész napot.

Még a Nap lemenetele után is javában kifelé pakoltak, miközben Chunghoo elküldte a módosított másnapi terveket, Youngjoo pedig visszatért vásárlásából és nagyban főzőcskézett a konyhában.
-Még fűszerek sincsenek rendesen! - ordibált kifelé a többieknek - Nem lesz annyira ízletes, mint szokott így.
-Az mindegy, csak legyen valami. Éhen pusztulok. - pakolta fel a polcra saját kis ereklyéit Lucky.
-Elhoztad a Csodanős figurád is. Azt hittem, attól megválsz. - helyezte el kedvenc közös képüket Europe is nem messze társa cuccaitól.
-Én is. De láttam a hatalmas ereklyés falat és gondoltam, lesz hely neki. Annyira mégsem utálom, úgy tűnik.
-Akkor hű maradsz hozzá a szuperhős vitánk után is?
-Úgy látszik. Akkor is erősebb, mint Supergirl.
-Ezt ne kezdjük el újra.
-Szerintem se.
-Megyek, pakolok ki ruhát is. Azok még mindig a zsákokban vannak.
-Azért a kiadó gondoskodott róla, hogy ha meg is próbáljuk, akkor se tudjuk elkerülni egymást. Jó helyre tették a gardróbot. Pont hozzánk.
-Átlátnak rajtunk, úgy érzem. - hagyta ott társát a legidősebb.
-Én is.
Lassan megtöltötte a polcokat Lucky, míg a maknae fetrengett saját ágyában tabletjét nyomkodva, Europe pedig kicsomagolta ruháit is. Mivel azonban utolsó volt kevés hely maradt számára, de nem zavarta. Képes volt alkalmazkodni és sohasem reklamált ilyenek miatt, pedig rengetegszer jogos lett volna, amit társai néha meg is említettek, de leintette őket. Amíg Europeot nem zavarta, addig nem hozott fel semmit, mivel pedig nagyon türelmesnek bizonyult, így ritkán szólt bármi miatt is, ha róla volt szó. Szívesebben állt ki inkább társaiért, mint magáért.
-Kész a vacsi! - kiabált a konyhából a leader, mire Europe kivételével rohantak is a tagok enni.
Ő be akarta fejezni dolgát, mielőtt megpihent volna, ezért utolsóként ült asztalhoz, majd ő dőlt be utoljára ágyába is aludni. A többiek ugyanis siettek mindennel, mert rendesen kiszívta belőlük az energiát az a sok doboz személyes holmi, amiket még aznap új helyre költöztettek.

Másnap pedig folytatódott az idol élet, vagy inkább a trainee időszak, mert egyre jobban érezték úgy, azt a kiképzést csinálják újra, mint debüt előtt, tekintve a tanárokat, az edzést és a háttérmunkát, amit csak néha szakított meg egy-egy interjú, vagy kisebb megjelenés. Szerették volna, ha ez a mérleg átborul a másik oldalra, ám erre mindaddig nem volt esély, míg a srácok előre betervezett fix programjai el nem kezdtek fogyatkozni. Így amíg ők vissza nem értek, a lányok lassan eltűntek az emberek szemei elől, bár igyekezték tartani a kapcsolatot fanjaikkal a közösségi oldalakon, ami elég nehéznek bizonyult, tekintve az így is rengeteg energiát elszívó napi programokat. Ezért leginkább álmos fejeket láthattak a rajongók, mint sem azokat az idolokat, akikbe beleszerettek anno. De mindent megtettek azért a lányok, hogy fenntartsák érdeklődésüket, ezért pedig néha-néha adtak egy apró segítséget nekik amiből már lassan kiderült számukra, jönnek ők vissza, csak egy picit még várni kell. Ám mivel ebben a fiúk jártasabbak voltak, hogy hogyan is kell a fanokat az őrületbe kergetni egy-egy kis elejtett morzsával a közelgő tervekről, ezért ki is kérték segítségüket.
-Mivel a concept még elég gyerekcipőben jár, így én a helyetekben nem kezdenék szórni konkrétan arról semmi infót, hiába engedték meg Sejinék. - ült le beszélgetni V-vel Lucky - De elvileg kiadtok valami fanboxot nem? Arról lehetne egy-két dolgot, mert még nincs bejelentve, ha jól tudom, de már nyomtatják, meg készítik.
-Nem, még nincs, de igen. És mit tegyünk ki róla? Esetleg egy cuccot belőle, ha megkapjuk? Vagy mondjuk arról valamit, hogy milyen meglepi lesz. - érdeklődött Lucky, miközben Jin nézte egyik kedvenc drámáját J-Hope társaságában a kanapé szabad végében.
-Vagy valami skiccet arról. Vagy az egyik helyszínen, ahol csináltatok képeket, ott selfiet is készíthettek és valami olyan szöveget hozzá, hogy hamarosan más fajta fotókat is láthatnak arról a helyről, ilyesmik.
-Értem... majd beszélek Youngjooval. Köszi.
-Nem ülsz le rendesen? - ajánlotta fel Jin neki a kanapé puha párnáját, hiszen Lucky a karfára telepedett - Összehúzzuk magunkat ideférsz.
-Nem, köszönöm. Megyek vissza a csajokhoz, nem akarok zavarni. Köszönöm a segítséget V.
-Nem zavarsz. - nyugtatta meg Jin.
-Áhh nem, köszönöm. - kelt fel Lucky.
-Szólíts Taehyungnak. Azt jobban szeretem. - mosolygott rá kicsit feszülten a másik.
-Rendben. Köszönöm. Jó tévézést! - vonult vissza saját lakásrészükbe Lucky. Nem szerette volna zavarni a fiúkat, ahogyan egyikük sem, ezért mikor pár nappal ezelőtt hazaértek a srácok, a lányok megbeszélték, tartják a távolságot, ha már annyira nem egyhangú az öröm részükről ami az összeköltözést illette.
-Youngjoo? - érdeklődött Europetól, ki a másik nappaliban ült laptopjának varázsában.
-Elment sétálni.
-Pasizik?
-Lehet. Vitte a telefonját, de nem csípte ki magát. Szerintem ne zaklasd, ha nem életbe vágó.
-Nem az. Akkor megvárom. Addig elmondom neked.
-Szuper. Várj egy kicsit, olvasok.
-Oké. - telepedett le társa mellé Lucky.
Valahogyan így teltek estéik mióta ténylegesen együtt éltek, ám annyi változás történt napról napra, hogy maknaejük egyre több időt töltött a fiúknál, miközben próbált közelebb kerülni azokhoz, akik ezt engedték neki. Emiatt aggódtak is a lányok, nehogy kicsit messzire menjen, ám úgy tűnt, érzi a határokat és reménykedtek benne, fogja is. Mivel azonban nem mehettek utána, hogy ellenőrizzék, mert az feltűnő, ezért kénytelenek voltak ezt teljes mértékben ráhagyni. Bár RapMon személyében volt egy kedves besúgójuk, kivel minden este beszélt Youngjoo, nehogy gond adódjon bármelyik fél részéről, amit nem oldanak meg és elfajul. Így szereztek tudomást arról is, hogy Sugára ezt nem kéne erőltetni, de nem is tették. Mindenkire rábízták, hogy a saját tempójában barátkozzon meg a helyzettel, ezért fogták vissza magukat a lányok és napi néhány perc "Hogy telt a nap?" kérdéssor után, nem is zavarták tovább a fiúkat. Így eléggé meglepődtek, amikor legelsőnek egyikük felbukkant náluk.
-Hahó! - jelezte érkezését Jin, miközben Europe és Lucky éppen Taehyung javaslatáról beszélgettek - Zavarok? - bukkant fel a kis átjáró végén.
-Nem. - fogadta őt Lucky, miközben összeszedték magukat a kanapén, ezzel némi helyet teremtve a vendég számára - Segíthetünk?
-Csak jöttem barátkozni. Remélem nem gond.
-Nem. - rázta fejét Europe, majd felállva laptopjával el is tűnt.
-Mindjárt visszajön.
-Ahh, oké. Azt hittem velem van gondja. - ült le a lehető legmesszebb Jin.
-Nem, dehogyis. Csak elpakolja a gépét gondolom, meg kicsit összeszedi magát.
-Nem tűnt úgy, mint aki rossz állapotban lenne.
-A nyelvtanját.
-Jaaaah, értem. Hallottam néhány angol szót. Nem értettem, miért keveri a két nyelvet ennyire.
-Nem olyan perfekt koreaiból, de igyekszik. Viszont egymás között így könnyebb neki. Elengedi magát, bár visszakérdez, ha van energiája, hogy jól mondta-e, amit mondott. Viszont mióta újra kapott tanárt egyre jobban megy neki. Ritkábban használ angol szavakat.
-Régen többet használt?
-Igen. Régen az angol dominált, ha beszélgettünk, ami nekünk nagy segítség volt a tanulás szempontjából, neki viszont kevésbé. Mivel viszont mi egymás között koreaiul beszélgettünk volt, hogy visszakérdezett. Főleg az elején, míg meg nem szoktuk, hogy ha ott van, akkor angolozzunk.
-Én nem is tudom elképzelni, mi hogyan lettünk volna jó csapat, ha nem értjük egymást. Biztos nehéz volt ez nektek is.
-Eléggé. Frusztrált is mindannyiunkat. Mert távolságtartó is volt eleinte. Nem akart ismerkedni. Bár, mint kiderül csak félt megszólalni. Félt attól, hogyan reagálunk majd, ha rosszul mond valamit, meg hogy nem fog megérteni bennünket mikor válaszolunk.
-Ne beszéljetek ki, ha nem vagyok itt! - tért vissza Europe pont olyan nagy csendben, ahogyan szokott, majd leült kettejük közé, de mégis társához közelebb, miközben Seokjin reménykedett, a másik nem mérges rájuk. Nem tudott leolvasni semmi érzelmet az arcáról, így picit ideges lett, mit is fog szólni a helyzethez, hogy ő a téma.


(Folytatjuk! Remélhetőleg már ténylegesen a heti rendszerességgel. Aki még vizsgázik, annak sok sikert, aki már a nyarat ünnepli, annak jó pihit feltéve, ha nem szenvedtek nyári melóban! De mindenkinek kellemes nyarat. Igyekszünk majd ficijeinkkel még kellemesebbé tenni nektek!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )