Three sides of life 81. rész: Mint hal a vízben

-Hahh.... rendben. - hevert darabokban lelke. Összetört attól, ami Jungkookkal történt, de legjobban attól, hogy azt mennyire nem érdekli, mennyire nem akar vele foglalkozni és inkább Jjanggura koncentrál, mert ebből tudta, ez talán rosszabb, mint bármilyen rémálom, hiszen ez most valóra vált, átélte, ezúttal pedig beleszólása sem volt a történésekbe, fel sem tudott ébredni a szörnyűségből, csak bízhatott a szerencsében, mely Jjanggu képében jelent meg.

Jin gyorsan összekaparta maradék lelki erejét és kitartásának köszönhetően tudott csak újra talpra állni, miközben a kicsi lendületesen kelt fel Jjangguval és az ajtóhoz rohant, min nem rég szelelt ki másik párja.
-Gyere már hyung! - sürgette az idősebbet, ki valóban nem kapkodott annyira, mint a másik. Felöltözött, inkább csak magára kapott pár ruhadarabot a pizsama helyett, majd leült az ajtóban, hogy felvegye cipőjét és akkor látta csak meg a nyomot, mely tökéletesen alátámasztotta sejtését.
-Kook.... az öved. - meredt a másik kicipzározott nadrágára.
-Mi van vele? - nézett le és benne csak akkor tudatosult a helyzet. Nagyokat pislogott, végül letéve a kiskutyát, pár pillanatra, szedte rendbe magát míg Seokjin végre elkészült.
-Biztos menni akarsz? - álltak fel egyszerre, Jin pedig feltette a kérdést, merre nemet remélt, miközben a szeméből is kiolvasható volt, hogy ezt várja. Maradni akart, szorosan átölelni Kookot, kiereszteni könnyeit mindazok miatt, amik a kisebbel történtek. Ápolni szerette volna a picur lelkét, rendbe szedni a trauma után sajátjával együtt.
-Igen. Jjanggut meg kell nézetni. - bólintott határozottan Jungkook, majd felkapva a kis állatot nyitott is ajtót és kilépett azon.
Seokjin hatalmasat sóhajtott, amolyan nyugtatónak szánta magának, hogy kibírja az elkövetkezendő néhány órát, mert Kook nemtörődömsége egyre jobban kikészítette, miközben másik párja valószínűleg a tetteshez tartott, hogy bosszút álljon.

Igaza is volt, jól sejtette, ugyanis Taehyung Wonminhez rohant. Tudta jól, hol is lakik az a mocsok, múltjának mumusa, ki újra kísért jelenében is és nem hagyja nyugodni, pedig egyszer már megjárták ezt az utat, melynek végén mindenki azt mondta, többé nem bánthatja. De tévedtek, ám nem tudhatták, hogy egyszer ez lesz. Senki sem sejtette Jungkook felbukkanását, sem azt a hatalmas harcot csak azért, hogy eljusson egy bárba, de leginkább azt nem mondták volna meg, hogy ott majd pont a Világ legnagyobb szörnyetege fogja fenni rá fogait és majd mindent megtesz érte. Erre senki sem számított, de nem is az ő hibájuk. Talán még Isten sem mondta volna meg ezeket a történéseket, hiszen olyan váratlanul érkeztek, mint a nyári zápor.
-Te rohadt dög. - loholt az utcán morgolódva Taetae, miközben teste forrt a dühtől.
Teljesen elvakult, nem látott, nem hallott már semmit környezetéből, csak a harag vezérelte, amelyet Wonminen akart kitölteni. Egyedül az utolsó pár percben zökkent ki hadjáratából, mikor Hoseok kezdte veszettül csörgetni, ám nem válaszolt barátjának. Kinyomta, mert rajtata töltötte volna ki haragját amiért megpróbálja lebeszélni. Ezért inkább kikapcsolta telefonját arra a pár száz méterre, míg oda nem ért ahhoz a bizonyos házhoz, mely előtt ott állt a tulaj autója, mit a szélvédőben ülő plüssről ismert fel. Nem volt nehéz, hiszen azt ő adta neki még a kezdetek kezdetén, mikor nem látott a szerelemtől, Wonmin pedig azóta hordta autójában mindenhová, így hiába vett új kocsit, Tae tudta mit keressen. Ám ettől a kis apróságtól csak még nagyobb harag gyúlt lelkében. Már így is megölte volna azért, amit Kookkal tett, de felszínre törtek a régi emlékek, felszakadtak a sebek, melyeket régen okozott neki és úgy ahogy összeforrtak. Ezért már majd felrobbanó erővel mászott át kapuján, szinte átugrott, mint egy gazella, majd dörömbölt be Wonmin ajtaján.
-Te jó ég! - hallatszott a túloldalról - Ki az? - nyitott ajtót min Taehyung azonnal be is rontott, majd becsapva azt maga után esett neki a sokkal idősebbnek.
-Mit képzeltél?! - kapott nyakához és szorongatni akarta, de Wonmin jártas volt a küzdelmekben.
-Taehyungie! - szabadult is ki fogásából, majd csuklóját elkapva tetette le tulajával kezeit - Mi szél hozott erre? - harapott alsó ajkába.
-Tudod te azt jól! - üvöltött - Hogy mertél hozzáérni?! - varázsolta újra használhatóvá egyik kezét és ütni akart, de Wonmin kicselezte.
-Ahhh. - húzta magához a fiatalabbat - Szeretem, ha ilyen vagy.
-Eressz el! - kapálózott tovább, ám Wonmin erősnek bizonyult, még fejlettebbnek is, mint a múltban, így nem tudott menekülni, csak rosszabb helyzetbe került, amint exe végül a falhoz nyomta.
-Nem eresztelek. De küzdj még! Felizgattál. - hajolt nyakába és megharapta a fiatal puha bőrét - Hiányoztál már.
-Ne! - igyekezte felhúzni vállait ezzel elrejteni nyakát, így viszont Wonmin másban lelte örömét.
-Kis cseles. - engedte el egyik kezét, ám ez nem jelentett szabadságot, mert Tae haját húzta, hogy mégis lássa a szexi nyakat - Hahhh! - nyalt végig azon, miközben gazdája menekülni próbált - Finom vagy, még mindig.
-Eressz el! - vágta hasba az idősebbet, kinek emiatt elakadt lélegzete egy pillanatra.
-Akkorh - köhögött - bekeményítünk. - húzta maga után a fiatalabbat hajánál fogva a konyhába, majd mindent lelökve az asztalról nyomta arra - Ha te ilyen kis heves vagy én is az leszek! - tekerte hátra Tae karjait, az pedig ez idő alatt hatalmasat rúgott sípcsontjába - Na! - hallatszott ki Wonmin hangjából, hogy ez már nem tetszik neki - Vegyél vissza! Újabb törött kart akarsz? Igazítsuk a másikhoz?
-A te karod fog mindjárt eltörni.
-Nagy szavak egy kis embertől. - hajolt füléhez az idősebb, bár ezt nem kellett volna, mert Taetae nem volt hülye és azonnal le is fejelte, majd kihasználva a lehetőséget megfordulva újból hasba vágta míg a ház ura könnyeivel küzdött.
-Erősebb lettem azóta.
-Kis tökmag. Mit képzelsz? - nyúlt volna újra érte, de Taehyung ezúttal megúszta és inkább megütötte, mitől Wonmin a falig hátrált orrát fogva.
-Te mit képzelsz!? Hogy merted Kookot bántani?
-Ez csak ránk tartozik.
-Ne merészelj még egyszer hozzáérni! - ment Wonminhez.
-Mert? Akkor mit teszel? Elversz pici Tae? - nevette ki gúnyosan miközben még mindig orra és szája előtt tartotta kezét, hogy megfogja lecsöpögni akaró vérét.
-Akkor már levágom a faszodat és feldugom a seggedbe.
-Óvatosan Taehyungie! Nekem ez fenyegetésnek hallatszott. Ha hozzátesszük azt is, hogy bántottál milyen büntetést szabhatnak ki rád?
-Ugyan ki hinne egy pedofil homoszexuálisnak akit már elítéltek? - vágta tiszta erejéből oldalba az idősebbet, ki ettől újra összegörnyedt és a levegővétellel küszködött - Főleg azzal szemben akit brutálisan bántalmazott és megkeserítette a tinikorát. Azok után pedig pláne semmi esélyed sem lenne, hogy a bárban láttak megint rám mászni. Én a helyedben inkább nem fenyegetőznék, hanem kurvára összehúznám magam és messzire elkerülném magam, mert ha még egyszer hozzá mersz érni, vagy csak rá mersz nézni Kookra, vagy Jinre nem fog érdekelni, hogy mit kapok érte, megöllek. Addig foglak ütni amíg el nem ájulsz és még a dobogó szívedet fogom kivágni a mellkasodból. Ezt pedig jobb, ha komolyan veszed.
-Túl sok horrort nézel Taehyungieh. - lihegett.
-Ne hívj így! Már nem vagyok kisgyerek. Vagy nem voltam elég világos, hogy ezt felismerd? - szorította újból ökölbe kezét.
-Gyerek vagy. - nézett fel rá Wonmin görnyedve - Egy kisfiú akit imádok dugni, mert olyan aranyosan nyög. - ezt viszont nem kellett volna mondania, ugyanis Taeban majdnem elpattant emiatt valami, azonban néhány bevitt ütés után leállt mikor az idősebb földre rogyott.
-Nem vagyok már gyerek. - lépett el tőle - És utoljára mondom el. Ne merj hozzájuk érni, vagy megöllek.
-Nem lennél rá képes. - pillantott fel V-re.
-Ki akarod próbálni? - néztek egymással farkasszemet, miközben Wonmin már kezdte elhinni neki, megtenné bármiféle habozás nélkül - Menj el orvoshoz. Nagyon csúnyán leestél a lépcsőről. - hagyta ott a konyhában Taehyung. Megmosta kezét, mielőtt kilépett volna a bejáraton, hiszen ezt is volt kitől tanulnia, hogy ne legyen semminek se nyoma, ne foghassanak rá semmit.
-Ugye tudod, - kiabált utána, amint nyitotta az ajtót Tae - hogy Kook járt Heesoo-nál? - ám Tae nem válaszolt. Csendben távozott.

Kiengedte magát, bár a kapun így is át kellett másznia mégsem érdekelte, hogy mit gondolnak az arra járó emberek. Rohant tovább amíg az adrenalin vitte, ám az is kezdett fogyni. Kookot megbosszulta egy csöppnyire, mérgét levezette, lelkének pedig hatalmas revansot nyújtott a helybenhagyott Wonmin képe, így kezdett lassulni és megérezte ennek árát. Kézfejei lüktetni kezdtek a fájdalomtól, megmutatkoztak a bevitt ütések mellékhatásai, lábai pedig már nem vitték előre olyan lendülettel. Mielőtt azonban még teljesen felmondta volna a szolgálatot minden testrésze menedéket kellett keresnie, legközelebbi állomásként pedig a Cheonggyecheon folyót választotta. Ide menekült azon ritka alkalmakkor, mikor senki sem tudott segíteni baján. Ez amolyan Heesoo felett álló, békességet nyújtó helyként funkcionált. Ugyan szokta látogatni a gyönyörű folyót barátaival, családjával, egyedül mégis ritkán kereste nyugalmát, hiszen ha ilyen történt, akkor biztos lehetett benne mindenki, hatalmas baj történt.

Ez pedig ezúttal sem volt máshogy. Most is nagy trauma érte amúgy is rojtos lelkét, ezzel azonban már nem tudott megbirkózni. Ezért leülve a folyó egy eldugottabb pontján temette kezeibe arcát és eresztette ki könnyeit minden miatt. Előjöttek a múltbeli érzések, a félelem, a harag, a bukottak önmarcangolásával karöltve, hiszen nem tudta megvédeni Jungkookot, ezért pedig egyedül önmagát okolta. Zokogott a csendes folyó lágyan csobogó vize mellett, ahogyan lelkét ostorozta.
-Megérdemled, hogy fáj a kezed. - mormolta halkan lihegve - De még ez is kevés. Jobban kéne fájnia. Neked kellett volna megsérülnöd. Balfék vagy. - törölgette könnyeit szipogva - Vissza kéne menned hozzá, hogy mást ne bánthasson. - gondolkodott hangosan. Talán Jungkookért tényleg megtette volna. Talán érte valóban feladta volna szabadságát és életét, hogy a picurt biztonságban tudhassa.
Ám nem vitte rá a lélek. Nem tudta megtenni, túlságosan félt. Nem volt elég bátor, ezért pedig megint csak magát kezdte szidni. Haszontalannak és gyengének titulálta személyét, miközben kezeit nézte, melyek lüktettek a fájdalomtól. Ugyan nem szakadt fel bőre, de ízületei rendesen zúzódtak minden csontjával együtt.
-Gyenge vagy...... - pislogott könnyes szemekkel ujjaira, majd a maga előtt úszkáló halakra tévedt pillantása.
A tiszta vízben gyönyörűen látszódtak csillogó testeik, ahogyan árral szemben úsztak csak azért, hogy előtte maradhassanak. Talán valami ételt reméltek, amit nem kaphattak hiszen semmi sem volt nála, de az is lehet, hogy nyugtatni jöttek. Ahogyan pedig Tae nézte őket valahogyan sikerült is nekik ezt elérni. Csillapodott kicsit és gondolatai más irányt vettek. Ugyan kavarogtak benne az érzések, egyik percben lehúzta saját személyét, másikban dühtől forrt teste, ám amint a békés állatokat nézte a vízben, mely az élet alappillére, csak sikerült azoknak egy irányba terelni elméjének kusza szálait.
-Olyan békében akarok élni velük, mint ahogyan ti a vízben. - fonta össze karjait, majd térdeire támaszkodott és még állát is rájuk helyezte - Tudom, nem lehet. Hahh. - sóhajtott nagyot.
Sok időt töltött még ezek után ott a vizet bámulva, mikor pedig a halak továbbúsztak ő ment velük. Nem szerette volna elereszteni őket, még kicsit szüksége volt nyugalmukra, gondtalanságukra, miközben azok vezették őt végig a parton érdekességeket tárva szemei elé. Olyan embereket látott, akik elgondolkoztatták. Filozofikusra váltott elméje ahogyan különböző sorsú lelkeket pillantott meg. Ráébredt, hogy akármilyen rossz is a helyzet, akármilyen nagyot is bukott most, nem fordulhat vissza, mert mások sem tették, kiknek sokkal rosszabbul csillogott jövőjük.
-Köszönöm. - köszönt el aznapi kísérőitől egy hídról lenézve, majd rohant dolgára, hogy többé ne bukhasson el.

-Egyébként Wonmin sem tudta, hová mehetett utána. De nem is volt rá kíváncsi, meg ránk se. - magyarázott Hoseok, amint délután, bár inkább este felé, beléptek Jin lakásába négyen, miután megjárták a sok hercehurcát Jjangguval és még tettek is egy jó nagy túrát Seoul-ban - A sebeinek nyalogatásával volt elfoglalva.
-Ami érthető, mert Tae rendesen helybenhagyta. - csukta be maga mögött Jimin az ajtót.
-De valahova mennie kellett. - fordult Tae barátai felé Seokjin, miközben Jungkook inkább a kiskutyussal játszott.
-Semmi bajod én hősöm. - simogatta, miközben a többiek Taehyung hollétét próbálták kideríteni - Megmentettél. Nem is tudom, hogyan viszonozhatnám.
-Igazából egy helyen lehet még. - vetette fel utolsó ötletét közben Jimin - De oda együtt jártunk még naaaagyon régen. Wonmin után, hogy meg tudja védeni magát és évek óta nem voltunk.
-Akkor keressük ott!
-Ez nem jó ötlet. - szólt bele Hopi - Azt hiszem, tudom miről van szó, ott pedig nem érdemes zavarni. Minket is megtámadhat.
-De mért támadna? A barátai vagytok.
-De ott.... azon a helyen nem önmaga. Ott nem Taehyung, hanem Wonmin csak fiatalabb kiadásban és hevesebben. Ott ő V, aki mindig, mindenki és minden felett győzelmet arat. Egyszer mikor hasonlóan kikészült megzavartuk, majdnem ottmaradtunk, mert akkor mindenki ellenség volt a szemében. Az a hely ezt váltja ki belőle.
-Akkor most maradjunk itt és meséljétek el, mért ilyen! - szólalt fel Jungkook a földön ülve, melyen mindannyian meglepődtek.
-Őőő.... szerintem ezt majd ő elmeséli, ha szeretné. - visszakozott Jimin.
-Nem! Ő sosem fogja elmondani, csak viselhetjük a következményeit. Heesoo is már elszólta magát, mindenki csak ködösít. De ő azt mondta, ha mindent kell tudnunk akkor már nagy a baj. Most nincs elég nagy baj? Tae elveszett, de előtte még megverte Wonmint. Ki tudja, ott milyen sérüléseket szedett össze ő maga is. Jjanggut is bántották, engem pedig majdnem megerőszakoltak. - változtatott inkább törökülésén, mikor ezt kimondta - Épp elég nagy baj van már. Ideje elmondani, miért is van ez az egész, nem gondoljátok? - érvelt amellett, hogy mindent megtudhassanak, miközben Jin majdnem elsírta magát Jungkook vallomásán.
Hoseok és Jimin keresőexpedíciója elterelte figyelmét, de így, konkrétan kimondva, újra eszébe jutott. Nem is bírt most önmagával, megtámaszkodott a pulton, hogy ne essen össze és hatalmasakat sóhajtva gördültek le végül könnyei. Kikészült. Ezt már ne bírta tovább elviselni. Tae rémálmai, harca, szenvedései, aztán Kook, hogy bántotta, amitől még a legkisebb érezte magát hibásnak, most meg ez. Sok volt. Nem tudja tovább válaszok nélkül ezt csinálni.
-Csak mondjátok el és legyen már vége ennek. - szipogott lehajtott fejjel, mint egy legyőzött harcos, ezzel pedig újabb meglepetés érte a másik két fiút. Sosem látták így egyik barátjukat sem, de nem is számítottak hasonlóra.
-Hyung. - kelt fel Kook - Semmi baj. - ölelte meg, Seokjin pedig hajába bújt orrával, hogy érezhesse megszokott illatát és megnyugodjon.
-Jó, én nem bírom tovább. - adta fel Hopi - Üljetek le! Elmesélek mindent. Elejétől a végéig. - sétált az asztalhoz és udvariasan kihúzta a székeket a srácoknak - Foglaljatok helyet, hosszú lesz.

(Folytatjuk természetesen! :) Mint mindig, csak valamiért nyáron semmi szabadidőm sincs.... de igyekszek, így viszont nem tudom mennyire tudom tartania  beígérteket.
FONTOS! Toljátok a Block B és FTIsland MMT kampányokat mert siralmasak. Én rengeteget adok nektek, számoljuk csak meg a ficiket, itt az alkalom, hogy kimutassátok hálátokat!
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )