Three sides of life 84. rész: Öt perces titok

-Én kibírok mindent, de a hiányod nem. - szorította magához párját - Had maradjak. Titkos pár lehszek, - kezdet zihálni - nem kell sehol se beismernedh. Kéh kéhrelkh.
-Jaj, picur. - bújt hozzá Jin - Nyugodj meg.
-Had maradjakh. Had maradjunkh.
-Szeretlek Kook....... Nagyon szeretlek. Nyugodj meg!

-Jin jól mondja picur, tényleg nyugodj meg! Még itt vagyok.
-Igérdh megh.... hogy maradsz! - próbált lecsillapodni.
-Maradok még egy darabig.
-Szerintem próbáld meg újra ezt. - nézett Taera Jin.
-Soha nem mész el!
-Rendben. Soha. - ígért olyat, amit még ő sem hitt el, hogy képes betartani - Csak nyugodj meg. - simogatta a picur fejét, Jin pedig kiszúrta bekötözött kezeit, melyek már nem voltak többé sértetlenek.
-Nem fáj? - érintette meg a véres anyagot, de nem merte nyomkodni, csupán simogatta kézfejét.
-Nem.... Meleg a kezed.
-Mért olyan furcsa ez?
-Azt hittem, már nem érzek.
-Dehogy nem érzel. Emberből vagy te is.
-Kedves, hogy ezek után még annak tekintesz. - fogta meg lágyan Jin kezét.
-Mert az vagy. De az én szememben több és Kookéban is.
-Köszönöm. - nézett Seokjin szemeibe miközben ujjaik összefonódtak.
-Éhes vagyok. - szólalt meg Jungkook - Hyung csinálsz nekünk enni?
-Lehet inkább most rendelünk jó? - simogatta szabad kezével a legkisebb hátát.
-Rendben. De Namtól rendeljünk.
-Tőle fogunk.

Jungkook hirtelen témaváltása jól jött, különben még sokáig ott álltak volna szó nélkül. Így azonban inkább hazaindultak a lehető leghamarabb. Vissza Jinhez abba a lakásba, ahol boldog perceik nagy részét töltötték együtt, miközben Jimin és Hoseok elkísérték őket egy darabig.
-Hobi nem szeretem, ha mesélsz rólam olyat, amit nem engedtem meg.
-De most te is eltűntél, Kook is kapott belőle, Jin meg már a padló alatt volt, nem hallgathattam tovább, azért ezt te is megérted. Ott szenvedtek, hagytam volna tovább őket vergődni?
-Nem fejeztem be.
-Jah, bocsánat. - puffogot Hoseok - De akkor is, jogos volt. Nem is idegennek mondtam, vagy valami új ismerősnek, hanem
-Megállnál egy kicsit?
-Jól van na, szidj le, de akkor is, igazam van.
-Azt akartam csak mondani, - lépett elé Taehyung és megálltak - hogy köszönöm. Kivételesen jókor fecsegtél.
-Umm... azt hiszem akkor szívesen.
-Nem szoktunk amúgy pletykálni. - szólt bele Jimin.
-Jah, persze. Beszélgessünk erről kicsit?
-Inkább haladjunk. Haza is szeretnék érni valamikor. Hopi hazadobsz?
-Persze. Elviszlek majd. - sétáltak tovább a következő sarokig, ahol elváltak egymástól.
Taehyungot kivételesen Jimin is minden félelem nélkül ölelte meg. Most eszébe sem jutott, hogy társa már csupán viccből is rámarkol formás fenekére és nem is lett így. Jól esett nekik ennyi, kellett a történtek után, többet is szívesen fogadtak volna, ám úgy döntöttek, ők ezt később fogják pótolni, had legyen most Tae párjaival, akik nehezebben viselik hiányát. Ezért hármasban folytatták útjukat a sötétben, még éppen útba ejtve Namjoon éttermét zárás előtt némi vacsoráért, majd fáradtan estek haza. Alig volt erejük megtömni pocakjukat, főleg a legkisebbnek, ki utána ruhástul feküdt az ágyba, ám mielőtt szundításba fogott volna, még magára vette Jjanggut.
-Most kiemelt helyed lesz, mert megmentettél. - tette karját a kicsi kutyára, hogy az ne nyalogassa, feküdjön nyugodtan mellkasán.
-Picur, azért fürödj le. - jelent meg Tae.
-Nem akarok. Álmos vagyok. - fordult oldalára.
-Pancsolj és aludhatsz. Na. - dobta a kisebb pizsamáját rá - Gyerünk!
Kook nyöszörögve ült fel majd botorkált a fürdőszobába, míg Taehyung leült az asztalhoz és Jin gyengéd kezeire bízta sajátjait.
-Nem kéne így gyötörnöd magad. - mosta meg a sebes kézfejeket Seokjin.
-Nem szoktam.
-Csak ha mérges vagy. De akkor sem kéne.
-Találjatok ki akkor valami mást, amivel levezethetem a dühömet.
-Szex. - nézett azonnal Jinre Taetae - Mi az?
-Azt ilyenkor nem.
-Nem bántanál minket annyira. - pakolt lassan félre, amint már tiszták voltak Taehyung kezei.
-Annyira. A kicsi is sok. Nem fogjuk szexszel orvosolni az ilyesmit. - nézte ujjait.
-De igen. Mi több, direkt összeveszek veled majd és letámadlak, hogy megtanuld, mennyivel jobb is ez, mint az, hogy tönkreteszed magad.
-Ne is álmodj ilyenről.
-Késő. - mosolygott Jin - Tae, ne fogd vissza magad.
-Akkor komoly bajaitok lesznek.
-Nem hiszem.
-Pedig jobb, ha hiszel nekem.
-Akkor majd kiderül, jó? Próbáljuk meg és ha nagyon durva, nem csináljuk.
-Mért akarod azt ennyire? Te lágyabb vagy sokkal. Mért érdekel?
-Mert az te vagy. Ez csípni fog, de fertőtleníteni kell.
-Jól van, de hogy érted azt, hogy én vagyok. Ahh.... tényleg csíp.
-Mert olyankor elengeded magad, nem gondolkodsz, nem figyelsz arra, hogy hogyan kéne csinálnod, csak úgy csinálod, ahogy igazán élvezed. - foglalkozott Taetae kezeivel, hogy szépen kösse be azokat.
-És ezt szeretnéd? Még ha közben meg is sérülsz?
-Amíg élvezem, nem gond. - nézett fel egy pillanatra Jin.
-Beteg vagy.
-Te is. De én mért?
-Ilyenekre vágysz. Csak egy beteg elme vágyna erre.
-Nem. Egy olyan elme, aki szereti a másikat. Mindjárt készen vagy amúgy. Nem szorít?
-Nem.
-Akkor jó. Ilyen hálót rakok rá. Csak lefogja a kötszert. - húzta fel a gyenge, gumis anyagot kézfejére.
-Tényleg szeretsz? - kérdezett vissza Taehyung.
-Igen, nagyon. De mondtam már sokszor. Mért kérdezed most mégis meg? - pakolt össze.
-Mert láttam az embereket hogyan néznek rám az után, hogy megtudnak mindent. Még a bíróságon is sokan élőlények közé sem soroltak csak azért, mert olyanok történtek velem. Arról nem is beszélve, hogy meleg vagyok.
-De én emberként tekintek rád. Nem érdekes mi történt, mert az a múlt. Megszenvedted éppen eléggé és még azok után képes vagy bízni az emberekben, tudsz szeretni, közel engedni magadhoz másokat. Ez figyelemre méltó. Sokan még csak nem is tudnak másokhoz érni se hasonlók után. Ráadásul meleg vagy. - nézet Taehyungra mosolyogva - És az én párom vagy. Az egyik. - állt fel, hogy elpakoljon.
Taehyung nem pont ezt a választ várta. Igazából valami kerülő útra számított általános dolgokat felsorolva, hogy mért tekinti még embernek, mert akkor megnyugodott volna, Jin majd elhagyja magától, ha rendeződnek a dolgok. De így esélytelen volt. Seokjin szerette, Tae pedig féltette, egyre jobban.
-Végeztem! - jelent meg Kook törülközővel derekán még vizesen.
-A csapot legalább elzártad a nagy sietségben? - rakta vissza a kis elsősegélydobozt a szekrénybe Jin.
-Igen. Aludhatunk végre? Álmos vagyok. - állt a folyosó elején.
-Még én is lezuhanyzok. De nyugodtan feküdjetek le. - sétált a kisebbhez és megpuszilta homlokát - Csak öltözz fel.
-Nincs kedvem.
-Nem érdekel.
-Úgysem jön senki. Mért kell ruhában aludnom? - vitatkozott fáradtsága ellenére Jungkook.
-Mert én megkértelek.
-De nem akarok.
-Had aludjon most úgy, ahogy szeretne. - szólt bele Tae, mire párjai ránéztek.
-Hát.... jó. De csak most az egyszer. Ne szokj hozzá! - sétált a fürdőbe Seokjin, amit Kookie mosolyogva nézett végig.
-Na jössz? - pillantott Taetaera.
-Biztos akarsz velem aludni?
-Igen, mért?
-Nem undorodsz, vagy félsz, vagy.... hasonló? - kérdezett félve.
-Nem. Szeretlek csak és veled aludnék. Nem akarsz velem aludni? - kerekedtek el a legfiatalabb szemei.
-De. - állt fel, majd sétált oda hozzá Taehyung - És nem baj, ha hozzád érek?
-Az a baj, ha nem érsz. Gyere már és ne fárassz! - fogta meg társa sebes kezét, ki felszisszent picit - Bocsánat! - szólt vissza, miközben rángatta magával párját a hálóba.
Kis éjjeli villanyt kapcsolt, majd végre megtörülközött rendesen míg, Taetae megkereste pizsamáját. Meztelenül dőlt be Jin puha takaróira, melyek még úgy feküdtek az ágyon, ahogyan reggel hagyták azokat.
-Így sokkal jobb. - sóhajtott fel.
-És nem lesz rossz reggel meztelenül ölelgetni Jjanggut?
-Hmmm... majd nem mászik be a takaró alá.
-Félsz? - vigyorgott Taehyung, miközben felvette végül felsőjét is és felmászott Jungkook mellé.
-Egy picit talán. Ne játsszon ő is az én dolgaimmal. - fordult oldalára Tae felé.
-Veled csak mi játszhatunk. - puszilta meg arcát párja - Nem hagyom, hogy bárki bántson.
-Sajnálom, hogy nem fogadtam szót.
-Semmi baj. A lényeg, hogy nem lett komoly bajod én pedig végre megtehettem azt, amit mindig is akartam. De hallgass rám könyörgöm.
-Fogok.
-Komolyan megsérülhettél volna.
-De nem sérültem.
-Szerencsén múlott.
-Jjanggun múlott.
-Ő nem szerencse? - mosolygott Taetae.
-Végül is. - követte Kook.
-Ha rosszat álmodsz, kelts fel bennünket. Rendben? - váltott komolyra.
-Rendben.
-Ne próbálj egyedül megbirkózni vele. Itt vagyunk segítségnek. Nem vagy egyedül.
-Oké.
-Oké..... - csodálta Kook gyönyörű arcát és csillogó álmos szemeit, majd újból megszólalt - Takarózzunk be. Mindjárt elalszol itt az ágy közepén. Megfázol a végén.
-Rendben. - ült fel a legkisebb, miközben Tae az ágytámlának dőlt és kihúzta maga alól a takarókat.
A rendezkedő Jungkookot nézte, aki szépen beágyazott fáradtsága ellenére.
-Ha nem adod tovább senkinek elmondok egy titkot. - kezdett hozzá, miközben Kook épp maga köré tekerte az egyik vastag takarót ültében és készült eldőlni aludni, ám ettől kipattantak szemei, majd megállt.
-Milyen titkot?
-De Jinnek sem mondhatod el.
-Nem fogom esküszöm. - rázta fejét.
-Akkor gyere közelebb. - hívta magához a kicsit, ki készségesen ment is.
Taehyung lágyan húzta magához egy csókba mielőtt megosztotta volna vele a kis titkot. Igyekezte levenni a lábáról a kisebbet, hogy elvarázsolt elméje a fáradtsággal terhelve ne emlékezzen majd arra, amit mond neki. Fontos információnak tartott azt, amit megosztani készült vele és szerette volna, ha a kicsi nem pörög be tőle, nem kapja túl a dolgot, mert pont ez nem hiányzott neki estére.
-Ezth? - szakadtak el egymástól pár centire, Kook pedig azonnal kérdezett.
-Nemh. - nézett a kisebb szemeibe - Fontosabb ennél.
-És mi az?
-Szeretlek. - várta a picur reakcióját, kinek fáradt pillái azonnal emelkedtek, álla pedig még lejjebb esett a szó hallatán, melyet már úgy várt minden nap minden percében.
-Mit mondtál? - kérdezett vissza és lassan leült sarkaira Taehyung ajkait figyelve, melyek apró mosolyra húzódtak.
-Szeretlek picur. - vigyorgott, már nem bírta tovább. A kisebb ledöbbenése mókás volt számára, holott erre számított. Ebben a pillanatban meg is gondolta magát. Szívesen elmondja még ötször, ha egyre viccesebb arcokat fog vágni minden alkalommal.
-Most mondod először.
-Már másodszor ma.
-Sosem mondtad. - nézett idősebb társa szemeibe.
-Vagy csak nem hallottad.
-Szeretsz engem.
-Igen. Nagyon szeretlek picur.
-Szeretsz engem! - vidult fel harmadszori hallás után.
-Igen.
-Te szeretsz engem! - fogott saját arcára örömében.
-Igen, még mindig. - vigyorgott rajta Taehyung.
-Szereeeeetsz! - karolt párja nyakába.
-Igen. Szeretlek. - ölelte magához a kisebbet.
-Na mi történt? - lépett be Seokjin fürdés után.
-Képzeld Jin! - engedte el Taetaet Jungkook - Szeret engem!
-Ez titok volt Kook, emlékszel? - szólt utána Tae, míg az kimászott az ágyból a legidősebbhez.
-Eddig is tudtam, hogy szeret.
-De most kimondta! Háromszor is mondta! Mondta nekem! - forgott örömében, míg Seokjin elpakolt.
-Óvatosan. Álmos voltál még az előbb, vagy nem?
-De most felkeltem. - vigyorgott.
-Az kár, mert én lefekszek. - állította meg a kicsit Jin - Feküdj le te is.
-Rendben. - mosolygott tovább, majd vissza is ugrott a takaró alá.
-Ezért bünti jár majd Jungkook. - kócolta össze haját Tae.
-Nem baj. - vigyorgott.
-Hahh.... lázadó kölyök. - sóhajtott fel Taehyung.
-Kook! Gyere középre!
-Megyek! - mászott át Taen a kisebb, miközben tovább beszélgettek arról, hogy megint megfogadta, szót fog fogadni, de öt percig sem tartott az ígérete, már ellentmondott hyungjának.
Ezen dolgozniuk kell majd, kicsit szabálykövetésre nevelni a kisebbet, ki igen ellenkezett ez ellen, hiszen minek fogadjon szót, ha csak ki kell villantania gyönyörű mosolyát és már aludhat ruha nélkül, kaphat kakaót az ágyba, de ami a legfontosabb, hallhatja Taetól a szeretleket.
-Ne szokj hozzá!
-Nem fogok.

(Folytatjuk :D Nem tudom átolvasni gyerekek, nincs most időm rá, de holnap megteszem nektek :D
FONTOS! FTIsland-et hirdetni tessék mindenhol. Nyomni a Make-et és tolni előre a srácokat!
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )