Vendég OS: Szép Karácsony

Újabb vendégírót kértünk fel hosszú idő után, hogy bővítse ficitárunkat és reklámozzuk az igényes írókat. Reméljük tetszeni fog nektek a mostani OS, ami igazából három OS egyben.

16+.... de azért nyomjunk rá egy 18+-ast az elsőre is, bár nem is értem mért írom ide, hisz a blog fejléce alatt tündököl a 18+! felirat.

Párosok: JinKook, VHope, YoonMin
Írónő: Kövesdy Sára
Link ahol megtaláljátok további írásait --> LINK
(Lehet karácsonyi, és kicsit sem szezonális, de ettől még nekem nagyon tetszett!)

Szép karácsony ^^

  JinKook

Minden szépen kezdődött, már nagyban vártam, hogy barátom végre hazaérjen, és együtt tölthessük ezt a különleges estét. Mindennél jobban, hogy megkaphassam a jutalmamat, ami egy hónapja ígéretes, mivel JungKookkal fogadtunk, hogy nem bírom ki a mai napig csoki evés nélkül. Meg kellett, hogy mondjam, hatalmas kitartás kellett ahhoz, hogy ne egyek a kedvenc édességemből, mivel köztudott, hogy én naponta egy kocka csokoládét fogyasztottam minimum. Lehet ez rossz szokásommá vált, de egyszerűen szükségesnek éreztem a napi cukor bevitelemet, és ezt most megfosztotta tőlem. Kicsivel több, mint egy éve voltunk együtt és már egyszer-kétszer történt közöttünk testi érintkezés is, nem csak egy aprócska csókra gondolva, hanem konkrétan a szexre. Pontosan emlékeztem a napra, amikor először voltunk együtt, mintha csak tegnap történt volna.

  Június 20-án éppen sétáltam haza a munkából, lefárasztottak teljesen, a főnök egy igazi seggfej volt és szépen elcseszte az egész napomat. JungKooknak meg is írtam ezt és azt is, hogy ma biztos egy feszült és hisztérikus pöcs leszek, ezért előre is bocsánatot kértem. Tudta jól, hogy mennyire kihat a munkám a mindennapjaimra és fordítva, szóval ha szarul aludtam, akkor a munkahelyemen is rosszul teljesítettem, vagy éppen mint most, az egész éjszakánkat elrontotta ez az összetűzésem főnökömmel. Kookie mindig igazodott hozzám és pontosan tudta mit kellett tenni, ha ilyen állapotban voltam. Sosem zavart meg semmiben, édesen becézgetett és próbálta elterelni a gondolataimat, ami az esetek többségében sikerült is. Mindig tudta, mire volt szükségem és ezért mérhetetlenül hálás voltam neki. Ma nem akartam semmi mást csinálni, csak ülni vele a kanapén és pihenni, legalább holnap nem kellett bemennem, így rendesen kipihenhettem magamat. Ahogy kotortam elő a lakásunk kulcsát, úgy éreztem, hogy gondjaim leperegtek rólam, mintha mi sem történt volna. Sóhajtva léptem át lakásunk küszöbét, miközben szememmel és fülemmel Kookie-t kerestem.

  - Megjöttem - szólaltam meg hangosan, hogy tudassam vele jöttemet. Letettem táskámat a földre, majd levettem pulóveremet és felakasztottam a helyére, végül kissé megborzoltam hajamat, hogy végre szabadon álljon össze-vissza. Nyújtózkodtam egyet, majd elindultam befelé, mivel Kookie nem jelent meg azóta sem. Talán nincsen itthon? – gondoltam magamban. - De égett a lámpa.

Ahogy haladtam a folyosón egészen a nappaliig, megpillantottam a kanapén fekve, a tévé ment, ő pedig mélyen aludt. A konyhában a kis asztal meg volt terítve, ki volt készítve minden. Mennyire is szeretem ezt a boldog gyereket.

  Odamentem a kanapéhoz, leguggoltam elé és néztem alvó arcát.

  - Nem kellett volna megvárnod - csókoltam meg lágyan. Elmosolyodtam, majd felegyenesedtem, mire megmozdult és mocorgni kezdett. - Nem akartalak felébreszteni - simogattam meg arcát. Felkelt, amint meglátott, felült és megcsókolt hosszasan.

  - Sosem zavarod meg az álmaimat - suttogta ajkaimra, átkarolta nyakamat és közelebb vont magához. Egyre lejjebb és lejjebb, egészen addig, hogy felette kellett megtámaszkodnom és úgy néztem arcát. - Elfeledtetem veled a mai napot - húzott le ajkaira.

  - És ezt hogyan fogod elérni? - vigyorogtam és édesen csókoltam párnáit.

  - Az had legyen az én titkom - kuncogott, majd hajamba túrva csókolóztunk tovább.

  Édesen, vággyal telve faltuk egymás ajkait, miközben kezeimmel testének minden egyes porcikáját kezdtem felfedezni, ahogy az a nagy könyvben meg volt írva. Egyszerűen képtelen voltam, azoktól a csodálatos puha párnáktól elválni, de hihetetlenül vonzott már nyakát fedő bársonyos bőre, így szomorúan, de elváltam ajkaitól és az előbb említett testrészre tapasztottam számat. Először lágyan, majd sokkal erősebben csókolgattam bőrének minden egyes milliméterét, ezzel nyomot hagyva magam után. Nem ez volt az első alkalom, hogy így értem hozzá, de akkor mindig felhúztunk egy határvonalat, mert nem akartuk elsietni a dolgokat. Nem akartam, hogy elriasszam kanosságommal, így inkább vártam a megfelelő pillanatra, ami most érkezett el. Bátrabban faltam édes bőrét, kezeimmel kissé durvábban értem hozzá, miközben felsőjét, mely engem nagyon zavart, elkezdtem felfelé húzni tökéletes felsőtestén. Kezeivel átkarolta hátamat, ujjait erősen mélyesztette bele és markolászta pólómat, amit el is kezdett lehúzni rólam. Mosolyogva szabadítottam meg felsőjétől, de nem gondoltam, hogy egy másodperccel később, már az én pólóm is ott landol, ahol az övé. Konkrétan letépte rólam az anyagot. Tetszett nekem ez a vad és türelmetlen fiúcska, aki ennyire megdobogtatta a szívemet. Mosolyogva hajoltam vissza ajkaira és most már csupasz felsőtestét vettem kezelésbe ujjaimmal, melyek készségesen járták be a bársonyos bőrrel borított felületet. Ismét elváltam ajkaitól és most nem időztem el annyit nyakán, mint az előbb, hanem lejjebb haladtam és mellkasát csókolgattam, szívogattam bőrét. Kezeim már nadrágján jártak és kényeztették, aminek következtében hangos sóhajok, de inkább nyögések távoztak csodálatos ajkai közül. Azok a hangok az őrületbe kergettek. Mikor ajkaimmal alhasát kényeztettem, felpillantottam rá és láttam, amint lehunyt szemekkel zihált, kapkodta a levegőt, mellkasa irdatlan tempóban emelkedett fel s le, de talán az tetszett a legjobban, hogy arca annyira ki volt pirulva, mint egy paradicsom, és ez még édesebbé tette, a már így is aranyos gyermeki arcocskáját, melyet úgy imádtam. Lassan, de már türelmetlenül szabadítottam meg nadrágjától, ami eléggé feszült rajta és ezt a tudtomra is adta azzal, amint egy megkönnyebbült nyögés hagyta el ajkait. Magamat is megszabadítottam a már nagyon szűk anyagtól, majd visszamásztam párom csodálatos, gyönyört okozó ajkaihoz, melyeket hatalmas lendülettel a birtokomba vettem. JungKook, átkarolta nyakamat és húzott egyre közelebb magához, még többet kérve a csókból. Oldalát simogattam, kissé elkalandoztak ujjaim a derekánál, mert már formás fenekét akartam markolászni, mely megmozgatta fantáziámat. Drága egyetlenem, lábaival átkarolta csípőmet, ezzel arra késztetve, hogy menjünk már máshova, mert nem a kanapén akart szeretkezni. Kérésének eleget téve kezdtem el magamhoz húzni, majd felegyenesedni, miközben ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól, de kezeim közé vehettem, csodálatos félgömbjeit. Elindultam vele a hálószobánk felé, melyen már fél éve osztoztunk és éppen itt volt az ideje, hogy rendesen felavassuk. Kezeimmel fenekénél tartottam és nem bírtam magammal, de jó erősen markoltam bele, melynek hatására a csókba nyögött, ujjait hajamba vezette, hogy megnézze, hajhagymáim mennyire strapabíróak.

   A hálóban, egyből az ágyra döntöttem, majd elkezdtem levenni róla a már nagyon idegesítő anyagot. Amint az lekerült róla, végignéztem a testén, és elámultam a látványtól. Igaz, nem ez volt az első alkalom, hogy így láttam, de ilyen helyzetben először. Egyszerűen gyönyörű volt. Letéptem magamról a már feleslegesnek tűnő ruhadarabot, majd hajoltam is vissza párom ajkaira, aki nem tudom milyen gondolat erejéből, de a hátamra döntött és ült rá csípőmre, aminek következtében merevedésem, két félgömbje közé került, melyeket erősen összeszorított. Mindkettőnkből egy-egy hangos nyögés távozott, de amikor megmozdította csípőjét, azt hittem ott helyben alélok el. Az érzés, mely magába kerített, leírhatatlan volt, egyszerűen csodálatos. Jobb szavakat nem is találhattam rá. Éhesen tapadt ajkaimra és tépte azokat, miközben csípőjével egy percre sem állt le. Ő is ugyan úgy nyögött, mint én, kezeimmel fenekét markolásztam, majd mikor úgy éreztem már elég volt, fordítottam a helyzeten, így ismét én voltam felül.

  - Szeretsz kínozni, úgy látom – mosolyogtam rá, mire egy önelégült vigyor került az arcára és visszahúzott párnáira. Már mind a ketten nagyon kívántuk a másikat, így elváltam ajkaitól és előhalásztam azokat a dolgokat, amiket már előre megvettünk, hogy ne ilyenkor kelljen elrohannunk érte. A síkosítót, magam mellé tettem, majd az óvszert is, végül csak egy hosszú csókot nyomtam ajkaira. A síkosítóból nyomtam egy adagot a tenyerembe, majd bejáratát kezdtem el bekenni vele, mire a hűvös folyadéktól kirázta a hideg. Óvatosan toltam beléje ujjpercemet és kissé felszisszent, de mivel már „gyakoroltunk” pont az ilyen alkalmak miatt, tudta, hogy csak most lesz kellemetlen, később sokkal jobb lesz. Teljesen betoltam ujjamat, majd elkezdem mozgatni benne, minek következtében halk sóhajok hagyták el ajkait. Ahogy telt az idő, úgy került beléje több ujjam, míg végül a harmadiknál már azért könyörgött, hogy tegyem be férfiasságomat, ami rég ő érte kiáltozott, mert megőrült a várakozástól. Óvatosan húztam ki belőle ujjaimat, majd nyúltam az óvszer utána, amit ki is kapott a kezemből.

  - Én akarom – mondta lehajtott fejjel, miközben felült. Kinyitotta a tasakot, végül kivette belőle azt, amire szükségünk volt. Kissé közelebb jött hozzám és merev tagomra húzta a gumit. Egy adag síkosítót nyomott a kezébe, majd azzal bekente tagomat, de nem csak egyszer húzta végig rajta kezét, hanem többször.

 - Ezt direkt csináltad – döntöttem hátára és csókoltam meg.

 - Szeretlek – sóhajtotta a csókba.

 - Én is szeretlek – csókoltam tovább, majd nagyon lassan tagomat bejáratához vezettem és beléje hatoltam, mire egy hatalmas nyögés hagyta el ajkainkat. Mikor az új érzés magába kerített, minden izmom megfeszült, a testem megborzongott és a fellegekben éreztem magam. JungKook egyik kezével kezemet kereste, míg a másikkal a takarót markolta erősen. Tudtam jól, hogy borzalmas kínokat élt át ezekben a pillanatokban, de azt is tudtuk, hogy ez később kellemes lesz és erre fog vágyni a leginkább. Megfogtam kezét, erősen szorította azt és kinyitotta vágyakkal teli pilláit, könyörögve azért, hogy érezhessen engem, így lehajoltam hozzá és olyan erővel mart számra, hogy már megrémültem tőle. Erősen, szerelmesen csókoltuk egymást, miközben mozogni kezdtem benne, szabad kezemmel testét kényeztettem, hogy elfeledtessem vele, hogy igen méretes férfiasságom éppen szétfeszítette alsófertályát. Megvártam míg egy bólintással, vagy szóval a tudtomra adta, hogy gyorsíthatok a tempón, egészen addig, amíg bírta. Mikor már kezdett megszokni, néha-néha egy hirtelen lökésemre felszisszent, de biztatott, hogy folytassam, mert ennél már csak jobb lehetett. Szerelmesen csókoltam ajkait, simogattam testét és törekedtem arra, hogy átrepíthessem a gyönyör kapuján. Nem tudom milyen ötlet vezérelte, de elengedte kezemet, átkarolta nyakamat, lábait derekam köré fonta és egy nagy lendülettel a hátamra fordított, miközben ő a csípőmön foglalt helyet, ezzel teljesen magába fogadva hosszomat. Egy hangos nyögés távozott ajkaiból.

   Vörösen izzó arccal, felduzzadt ajkakkal, a testén halmozódó kiszívás nyomokkal és kéjjel teli szempárral tekintett le rám, majd egy igen gonosz, de szerelmes mosollyal az ajkán, kezdte el mozgatni csípőjét, melynek hatására egy hangos... nem is egy, hanem hangos folyamatos nyögések távoztak ajkaimról. Erősen markoltam egyik kezemmel a takarót, a másikkal testét kényeztettem. Sosem gondoltam, hogy ez valaha meg fog történni velem, de egyik vágyam végül révbe ért. Nem bírtam már gondolkodni, segítettem neki a mozgásba, kényeztettem, hogy ne csak én élvezhessem ezeket a csodálatos pillanatokat. Jóleső nyögések és sikolyok hagyták el ajkait, amint kezeim közé vettem igen merev férfiasságát és kezdtem el húzogatni rajta kezemet. Addig folytattam ezt a műveletet, míg el nem élvezett kezeim között, de a mozgást nem hagyta abba, míg én is át nem repültem a gyönyör kapuját. Lihegve dőlt rám, majd vezette ki magából tagomat és szenderült el karjaimban. Életem egyik legcsodálatosabb éjszakájának mondhattam. Menthetetlenül szerettem JungKookot, semmi és senki nem választhatott el minket.

  Tisztán emlékeztem arra az éjszakára, mivel onnantól kezdve éreztem azt, hogy ő örökre velem fog maradni, és tessék. Itt voltunk fél évvel később és még mindig velem volt. Nagyon szerettem JungKookot, mindenkinél jobban. A legfontosabb ember az életemben és ez fordítva is így volt. Nagyban ültem a konyhában, a megterített asztalnál vártam, hogy barátom megérkezzen, de késett. Már nyolc is elmúlt - amikor általában haza szokott jönni -, de még mindig semmi. Kezdtem aggódni, mert mindig szokott írni vagy hívni, ha esetleg később jön. Remélem nem történt semmi baja. Járkálni kezdtem a házban, többször ránéztem a telefonomra, de semmi üzenet, se hívás. Hol a fenében vagy Kookie? Idegesen fogtam kezemben a telefont, és amikor az óra tízet ütött tárcsáztam a számát. Kicsöngött.

  - Jin... - vette fel, de egyből félbeszakítottam.

  - Hol a jó büdös fenében vagy már? - fakadtam ki. - Tudod hány óra van? Van fogalmad róla, milyen nap is van ma? Tudod, mennyire aggódom érted, te barom?! - faggattam, mire csak annyit éreztem, hogy valaki hátulról átölelt.

  - Tudom-tudom és tudom - hallottam egyszerre a telefonban és magam mögött is a választ. - Sajnálom, hogy késtem, csak az ajándékodért mentem - tette el a telefonját, majd megpuszilta nyakamat. Elraktam mobilom, megfordultam és megöleltem.

  - Olyan idióta vagy - szorítottam - Nekem nem kell ajándék. Tudod jól.

  - Tudom, de ezt meg kellett vennem neked - mosolygott nagyban, majd elkezdett a háló felé húzni.

  - Nekem te vagy a legjobb ajándék - húztam magamhoz és megcsókoltam.

  - Nekem is te. Boldog másfél évet Jin, én vagyok az ajándékod egy életre - karolta át nyakamat és csókolt vissza hosszasan.

  - Boldog másfél évet JungKook. Nagyon szeretlek - felkaptam a földről, majd kettőnk nevetésétől visszhangozva a lakás, mentünk a hálóba, hátrahagyva a vacsorát és az ajándékomat, ami egy hatalmas tábla epres csoki volt.

  VHope

- Mihez lenne kedved? - kérdezte TaeHyung, miközben sétáltunk az utcákon, a sötétben, szentestén. Imádtam a várost ebben az időszakban, mert gyönyörűen fel voltak díszítve a házak, az üzletek, az utcák és a fák, mindenki mosolygott körülöttünk és ez engem is megmosolyogtatott. Egyszerűen levakarhatatlan volt a vigyorom, főleg, hogy azzal a személlyel lehettem itt, akit szerettem. Szerelmes voltam a legjobb barátomba, aki egyben a lakótársam is volt, de ő nem tudta, hogy én mit éreztem iránta, és ez így volt rendjén.

  - Nem tudom. Semmihez sincsen most kimondottan kedvem, csak sétálgassunk - vontam meg vállamat és rá emeltem tekintetemet.

  - Ahogy szeretnéd - mosolygott rám, majd tovább ballagtunk az utcán.

  Bő tizenöt éve voltunk a legjobb barátok és már mindent megéltünk, amit kellett. Ott voltunk egymásnak, amikor valamelyikünk elveszítette egyik legfontosabb személyét és akkor is, amikor a legnagyobb öröm fogadott minket. Megjártuk a poklot és a mennyet mindent, amit ember gondolhatott. TaeHyung mindent tudott rólam, ahogy én is tudtam mindent róla. Pontosan tudta, hogy melyik nemhez vonzódtam és vonzódom a mai napig is, de ő nem tágított mellőlem. Akármilyen problémám is volt a szerelmi életemben, ő mindenben segített nekem és ha kellett, ő próbált meg keresni nekem valakit, hogy jobb kedvre derítsen. Valamikor sikerült, valamikor nem, de az utóbbi időben, jobban mondva már lassan bő egy éve, szerelmes voltam belé és más pasira rá sem tudtam nézni, mert úgy éreztem lélekben megcsalom azzal TaeHyungot, bár tudtam jól, hogy ez hülyeség, de én mégis így tettem. TaeHyung volt a nekem szánt pasi, tökéletes volt minden téren és vágytam arra, hogy végre úgy ölelhessem meg, hogy ne kelljen valami ürügyet kitalálni hozzá, hanem úgy szoríthassam, mint a szerelme, de tudtam jól, hogy ő nem érzett úgy irántam, így ezt a tettemet, hogy én valaha is szerelmet fogok vallani neki, elvetettem.. egészen a mai napig. Szenteste révén, meg mindkettőnk családja eléggé messze élt, így csak karácsony másnapján utazunk haza, ezért eljöttünk sétálni egyet, mert ilyenkor nincsenek annyian, mint az ünnepek előtt, mivel mindenki most a családjával volt és ünnepeltek.

  Ahogy az utcán bandukoltunk, egy ismerős alakot véltem felismerni, amit nagyon sietett valahova, gondoltam haza a barátjához, mert ez a személy nem volt más, mint JungKook, SeokJin barátja, aki az én beosztottam volt. Emlékszem, amint Jinnel nagyjából fél éve szép kis összetűzésbe keveredtünk és úgy voltunk egymással, hogy seggfej a másik, de mint aztán kiderült, Jinnek volt igaza, ezért amint ismét jött dolgozni bocsánatot is kértem tőle, de amikor megláttam mosolygós arccal ülni az asztalánál, mintha mi sem történt volna néhány nappal ezelőtt, úgy nézett fel rám és köszöntött vigyorgó arccal. Egész álló nap mosolygott és akkor még nem tudtam mi volt az oka annak a vigyornak, de néhány nappal később megtudtam, amikor egy srác várta kint Jint az iroda előtt, és amint meglátták egymást, nem törődve semmivel és senkivel, csókolták meg a másikat ott az utcán. Teljesen meglepett a tettük, mivel ki nem néztem volna Jinből, hogy a saját neméhez vonzódott volna, de senkit sem ismerhetett nagyon az ember. Azután Jinnel egyre többet beszélgettünk és kezdtük megismerni egymást, így a barátját JungKook-ot is megismertem egy idő után és jó barátok lettünk. Az is kiderült lassan számomra, hogy a szép kis összetűzésünk után, miért is volt annyira vigyorgós, mivel egy hatalmas lépést tettek a kapcsolatukban. Irigyeltem őket, hogy mind a ketten megtalálták a boldogságot és volt valaki az életükben, akit teljes szívükből szerethettek, de semmi pénzért nem kívántam volna nekik semmi rosszat, mivel mind a ketten nagyszerű emberek voltak és megérdemelték a boldogságukat. Ők ketten a megtestesült tökéletes pár, akiket mindig emlegettek a gimiben, de azt szerintem senki sem gondolta volna, hogy két férfi között jön ez létre.

  Mikor JungKook közelebb ért hozzánk intettem neki, mire csak döbbenten nézett ránk, majd mosolyogva közeledett felénk.

  - Szia Hope - köszöntött, majd kissé megölelt.

  - Szia JungKook - köszöntem vissza neki, majd leesett, hogy TaeHyunggal nem is ismerik egymást. - JungKook, had mutassam be neked a legjobb barátomat TaeHyungot. TaeHyung, ő itt JungKook, Jin barátja, akikről meséltem már neked.

  - Oh, igen. Emlékszem. Örülök, hogy megismerhetlek JungKook - nyújtotta jobbját, amit Kookie el is fogadott.

  - Részemről a szerencse. Jaj Hope, nem tudod, melyik bolt van még esetleg nyitva? Fogadtunk Jinnel és vesztettem, így muszáj vennem neki egy tábla csokit és későn végeztem, meg minden a feje tetejére állt ma. Már így is késésben vagyok és biztos le fogja tépni a fejem, ha még később fogok hazaérni. Tudod milyen, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja - nyafogott Kookie, én meg csak mosolyogni tudtam rajta, mert látszott mennyire idő szűkében volt és tényleg aggódott, hogy Jin le fogja tépni a fejét, ha még jobban késik.

  - A sarkon az egyik kisbolt még nyitva volt. Szerintem, ha sietsz, még tudsz venni egy csokit - mondta TaeHyung.

  - Ezer köszönet. Akkor én rohantam is. Örülök, hogy találkoztunk Hope és örülök, hogy megismerhettelek TaeHyung, remélem még találkozunk. Sziasztok és kellemes ünnepeket! - köszönt el tőlünk és már rohant is a sarki boltba. Mosolyogva néztünk utána, majd lehajtva fejemet sétáltam tovább. Én is ugyanolyan boldog akartam lenni, mint ők, de tudtam, hogy a boldogságom az csak rajtam állt, ám nem mondhattam el annak a személynek, hogy szeretem, mivel ő biztosan nem viszonozná az érzéseimet, mert.. ő nem vonzódott a saját neméhez. Ezért is utáltam azt, aki voltam, vagyok és leszek. Sosem lehetek boldog, mert senki sincsen, aki ugyanúgy érezne, mint én és engem szeretne. Tudom, hogy TaeHyung szeret, de mint a legjobb barátját, nem voltam több ennél. Csak egy barát voltam.

  Ahogy ott sétáltam az utcán, miközben TaeHyung mellettem volt, de mégis annyira egyedül és magányosnak éreztem magam, mint még soha sem eddig. Nem éreztem azt, hogy tényleg megfelelő barátja lennék, túl sok mindent tett értem, én meg alig. Semmit sem tudtam tenni, csak mellette lenni és ölelő karokat adni köré, mert szavakba nem bírtam foglalni az érzéseimet. Senkinek sem kellettem, csak csalódásokból, könnyekből és tehetetlenségből állt az életem. Amióta csak tudtam, hogy meleg voltam, csak rossz dolgok történtek velem, mindig csak a negatív tetteket vonzottam. Nem éreztem boldognak magam, miközben pedig meg volt mindenem, amire csak szükségem volt. Volt egy cégem, ami hihetetlenül jól ment, nagyon jók voltak mostanában a pénzügyi dolgaink, így a részvényeink az egekig mentek, nagyszerű alkalmazottjaim voltak, volt egy tágas lakásom, kocsim, mindenem. Voltak barátaim, de azok inkább csak haverok, egyedül csak TaeHyung volt az igazi barátom és mi hiányzott nekem, hogy ha mindenem megvolt, amiről csak egy ember álmodhatott? A szerelem. Én bármit odaadnék szívesen, hogy megkaphassam egy ember viszonzott szerelmét. Lehet sokat kértem, de nekem csak ez kellett, semmi szükségem nem volt ennyi pénzre és hatalomra, csak egy lelki társat akartam magamnak, akihez éjszaka hazamehetek és megcsókolhatom, majd másnap reggel az ő mosolyára ébredhessek.

  - Bárcsak tudná, mit érzek - gondolkodtam hangosan.

  - Kire gondolsz HoSeok? - nézett rám érdeklődően barátom, mire rémülten kaptam rá a tekintetemet mivel most jutott el a tudatomig, hogy mit is mondtam az előbb. Ezt nem kellett volna hangosan kimondanom, főleg nem előtte.

  - Senkire. Felejtsd el - mentem tovább mielőtt még faggatni kezdene. Alig tettem pár lépést mire megéreztem ujjait csuklóm köré fonódva és megállított. Ott álltam háttal neki, lehajtott fejjel a szakadó hóesésben, a szívem irdatlan tempóban dobogott és az arcom olyan vörösben pompázott, mint még soha. Nem akartam beszélni vele, csak haza akartam menni és bezárkózni a szobámba, mindent kizárva onnan.

  - HoSeok, miért menekülsz előlem? - kérdezte lágyan, mire kirázott a hideg.

  - Nem menekülök, csak… haza akarok menni... - mondtam kissé bátortalanul.

  - Én úgy érzem, menekülsz előlem. Mit tettem, hogy ennyire nem bízol meg bennem? HoSeok, majdnem gyerekkorunk óta ismerjük egymást, mindent tudunk a másikról. Miért nem mondod el mi a baj? Az utóbbi időben azt érzem, hogy eltávolodtunk egymástól és ez nagyon nem tetszik. Már nem vagyok a barátod?

  - De! - jelentettem ki hangosan, miközben felé fordultam. - A barátom vagy! A legjobb barátom! Nem tettél semmi olyat, amivel megbántottál volna, vagy amiért távolodnom kellene tőled, ez nem a te hibád. Ez az enyém. Miattam van ez az egész. Sajnálom – mondtam, ahogy egyre jobban halkult el a hangom és úgy ment lefelé a tekintetem is.

  - Mi folyik itt HoSeok? - lépett közelebb hozzám, mire csak még jobban elvesztettem minden bátorságomat. Miután látta rajtam, hogy biztos nem fogok megmukkanni két perc után sem, így elengedte csuklómat. - Rendben. Akkor hagyjuk a beszélgetést - lépett el mellettem és éreztem, amint a szívem darabokra tört, abban a pillanatban, amint már nem láttam magam előtt. Most itt hagyott? Sosem hagyott magamra, mindig mellettem volt, még akkor is, amikor egy hisztis pöcs voltam, sosem ment el. A tengelyem körül megfordult és rohantam utána, karjaimat köréje láncoltam, nem engedtem, hogy egy millimétert is tovább menjen. Nem mehetett el. Túlságosan függtem tőle, ahhoz hogy elveszítsem az életemből.

  - HoSeok…

  - Ne hagyj el! - szakítottam félbe, miközben a kabátjába temetve arcomat. - Nem bírnám elviselni, ha eltűnnél. Ne hagyj egyedül! Maradj velem. Ha... ha kell megváltozom, bármit megteszek csak ne hagyjál el TaeHyung! Könyörgöm! - öleltem szorosan, amennyire csak tudtam, ezzel is jelezve mennyire fontos volt nekem.

  - Te mégis miről beszélsz itt? - éreztem, ahogy kissé felém fordítja testét.

  - Hát… - néztem rá félve. - Nem el akartál hagyni és elköltözni tőlem?

  - Miért költöznék el? A legjobb barátom vagy, akit nagyon szeretek. Mellőled csak a szerelmed tudna kitúrni - mosolygott rám és megsimogatta a hajamat.

  - Épp ez a baj… - hajtottam le fejemet ismételten.

  - Ezt hogy érted? - kérdezte értetlenül. Nem bírtam már magamban tartani az elmúlt időszak fájdalmait, így elengedtem és két kezem közé fogtam arcát, majd ajkaimat határozottan ajkaira zártam és hagytam, hogy testemben szétáradjon a kellemes érzés, amit már nem is tudom mióta vártam. Éreztem, ahogy TaeHyung megfeszült tettem hatására, de most nem nagyon tudott foglalkoztatni, csak az adott pillanatot élveztem, mert tudtam ez lesz az első és egyben az utolsó is. Mikor éreztem, hogy kellő mennyiségű érzelmet vittem bele ebbe a csókba, elváltam ajkaitól, majd egyből rohanni kezdtem hazafelé. Nem akartam tudni, hogy most mit gondolhatott rólam, csak minél előbb be akartam zárkózni a hálószobámba és magam lenni. Elfelejteni mindent, ami ma történt, egyedül csak a csókot nem, mert az valami hihetetlenül jó volt és még mindig éreztem ajkait ajkaimon.

  Amikor már nagyban a lakásunk folyosóján mentem, egyenesen a bejárati ajtó felé, csak azon járt az agyam, vajon most hol lehetett. Még mindig ott állt, vagy elindult hazafelé? Remélem, hazajön és elfelejtjük a mai tettemet. Nem akartam veszíteni, de már minden határomat átléptem és nem bírtam magamban tartani ezeket az érzéseket. Már kerestem a kulcscsomómat, hogy kinyithassam az ajtót, mikor vállaimnál fogva megfogtak és nekinyomtak az ajtónak, majd két puha, édes ajkat éreztem meg enyémen. A szemeim elkerekedettek, de mikor megláttam ki volt ez a személy, aki így csókolt engem, még nagyobbak lettek. Ahogy az ajkai ott mozogtak enyémen, szinte levegőhöz sem jutottam, annyira megdermedtem. Mikor elvált ajkaimtól, még mindig a csók hatása alatt álltam és csak értetlenül kapkodtam ide-oda tekintetemet.

  - E-ez… - kezdtem el habogni, mert fogalmam sem volt, mi volt ez az egész.

  - Szeretlek HoSeok- mondta ki mosolyogva és megsimogatta arcomat, miközben én csak néztem gyönyörű szempárját és nem tudtam mit mondani rá. Erre vártam mindig és most megkaptam. Megkaptam azt a férfit, akit mindig akartam és most már az enyém volt. A boldogság szétáradt testemben és hatalmas mosollyal az arcomon öleltem át nyakát, majd temetkeztem bele. Hihetetlennek tűnt a pillanat, de amikor azon az estén átadta az ajándékomat, tudatosult bennem, hogy tényleg az enyém volt.

  Szeretlek TaeHyung.

  Jimin és Suga

  - Nézd Suga! - ragadta meg karomat barátom, ezért követtem tekintetét és ujját, amivel mutatta pontosan mit is kellett néznem. Nem messze tőlünk a karácsonyfa fényeiben egy pár rajzolódott ki, amint csókolóznak, de amint kissé jobban megnéztem őket, tudatosult bennem, hogy az ott két férfi volt. A szemem egy pillanatra kikerekedett, mert nem volt nagyon megszokott, hogy két férfi a nyílt utcán enyelgett, de ahogy láttam, ez egy szerelmi vallomás volt, mivel a srác rohant is el onnan, amint ellépett a másiktól. Úgy tűnik a másiknak fogalma sem volt róla, de látszik, hogy erre várt, mert már rohant is a másik után. Nehéz lehetett a kezdés, ha itt tartottak, lehet a legjobb barátok voltak, ahogy mi Jiminnel, egy kis különbséggel. - Olyan aranyosak voltak. Én is kaphatok? - fordult felém mosolyogva és egyenesen a szemembe nézett. Túlságosan aranyosan tudott nézni ahhoz, hogy ne tudjak ellenállni neki, pontosan tudta mi volt a gyengepontom.

  - Persze - mosolyodtam el én is, majd kissé lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Éreztem, ahogy a csókba mosolygott és mikor elváltam tőle megölelt.

  - Szeretlek Suga - mondta kabátomba temetve arcát.

  - Én is Jimin - simogattam meg hátát. - Mennünk kellene, mert a szüleidnek megígértem, hogy tízre hazaviszlek - túrtam bele kissé hajába.

  - Nem akarok hazamenni. Veled akarok lenni. Olyan ritkán látlak, így nem akarlak elengedni - nézett fel rám. - Bárcsak felnőttek lennénk és akkor együtt aludhatnánk, meg együtt is élhetnénk - vigyorgott nagyban.

  - Annak is el fog jönni az ideje, ne félj. Jövő ilyenkor már aludhatunk együtt. Gyorsan el fog telni az idő - simogattam meg arcát.

  - De az olyan messze van - biggyesztette le ajkait.

  - Semmi sincsen messze és nem kell elsietni semmit sem. Jövőre ígérem, együtt töltjük az ünnepeket és akkor nálam aludhatsz, vagy elviszlek valahova. Mit szólsz? - nyomtam egy puszit arcára.

  - Menjünk el majd valahova - vigyorgott.

  - Érettem - vigyorogtam én is, majd megfogtam kezét és elindultunk a házuk felé. A szülei nem nagyon örültek annak, hogy a fiúk egy fiúba volt szerelmes, de hát senki sem irányíthatta az érzéseit, így nem tudják befolyásolni. Mikor először találkoztam velük, tudtam, hogy nehezen fogom elnyerni a tetszésüket, ezért törekedtem arra, hogy mindenben megfeleljek nekik és ez sikerült is az elmúlt nyolc hónapban. A legjobb barátok voltunk Jiminnel és egy idő után azt éreztük, ez több mint barátság, így elkezdtünk beszélgetni az érzéseinkről, majd kiderült, mind a ketten kedveltük a másikat és így összejöttünk. Sosem veszekedtünk, mindig meg tudtunk egyezni mindenben, csak az volt a baj, hogy a szülei miatt nem lehettem sokszor náluk, így a suliból való úton próbáltunk bepótolni minden időt. Néha sikeresen át tudott hozzánk kéredzkedni, meg el tudtam vinni randikra, mint például ma is. Nehezen, de elengedték velem, azzal a feltétellel, ha időben hazaviszem, mintha eddig nem így tettem volna. A szülei nagyon nem szerettek és éreztem, hogy el akarnak távolítani Jimin mellől, de ez nem fog sikerülni, mert szerettem Jimint, mindenkinél jobban szerettem.

  Az utcán gyalogolva, miközben foghattam annak a személynek a kezét, akit mindennél jobban szerettem, csak még szebbé tette ezt az estét. Mindennél több időt akartam ma vele tölteni, mert tényleg ritkán lehettünk együtt és már nagyon beteges volt ez a szüleitől, hogy nem aludhatott nálam semmikor sem csak akkor, ha már betöltötte a tizennyolcat. Nem akartam nélküle lenni. Meg fogom szöktetni. Ma. Igen, ma nálam fog aludni és velem fogja tölteni ezt a csodálatos estét. Mikor be kellett volna fordulnunk az utcájukon nem tettem meg. Húztam magam után a házunk felé, mert nem laktunk egymástól messze, de mégis távoli volt.

  - Suga...? - szólalt meg mögöttem, miután már tényleg nem tudta mit csinálok. - Mit csinálsz most?

  - Nálam fogsz aludni ma - mondtam határozottan és egyenesen a házunkhoz húztam, majd benyitottam rajta. Amint a melegházba léptünk, levettük magunkról a kabátot, a cipőt, sálat, meg minden olyan ruhadarabot, ami vizes lenne. Mután anyáéknak mondtam, hogy Jimin nálunk alszik, az említett megragadta a kezemet és egyenesen a szobám felé kezdett el húzni. Amint az a bizonyos ajtó becsukódott, rátapadt ajkaimra és erősen tartott, hogy nehogy elmerjek húzódni tőle. Imádtam, amikor ennyire szenvedélyes és harcias volt. Ugyanolyan szenvedéllyel és hévvel csókoltam vissza, majd kezdtem el az ágy felé tolni. Ajkai mosolyra húzódtak és mikor lába beleütközött az ágyba, ledöntöttem rá, úgy csókoltam tovább és férkőztem közelebb hozzá. Mosolyogva csókoltuk egymást, majd nem tudom minek hatására, de Jimin átfordított a hátamra, így rajtam ült és mosolyogva nézett le rám.

  - Nem ma fog megtörténni Suga - mondta halkan - Tudom, hogy nagyon szeretnéd már, én is nagyon akarom már, de nem úgy akarom, hogy a szüleid közben lent a nappaliban vannak, és bármelyik pillanatban benyithatnak hozzánk. Akkor szeretném, amikor csak mi ketten vagyunk és senki sem fog zavarni minket - mondta mosolyogva és megsimogatta arcomat.

  - Tudom jól, hogy nem így szeretnéd - mosolyogtam rá.

  - Örülök - hajolt le és megcsókolt. - Tudod, holnap hatalmas büntetést fogok kapni, amiért nem mentem haza időben, lehet, megint szobafogságban leszek - biggyesztette le ajkait.

  - Akkor felmászom a fán és be a szobádba.

  - Mi? - kapta rám tekintetét.

  - Van egy nagy fa a szobád előtt, simán fel tudok mászni rá és onnan pedig be a szobádba. De ez csak akkor lesz, ha szeretnél látni, délutánonként.

  - Persze, hogy akarlak látni, miért ne akarnálak? Ne mondj ilyen hülyeségeket Suga! Ez nem vicces. Mindig látni akarlak és veled akarok lenni.

  - Tudom. Bocsánat - cirógattam meg kezét.

  - Megbocsájtok - nyomott egy csókot ajkaimra.

  - Szeretlek Jimin - mondtam lehunyt szemmel.

  - Én is szeretlek Suga - dőlt rá mellkasomra, én pedig átkaroltam és így feküdtünk, majd aludtunk el. Ennél szebb karácsonyom nem is lehetett volna, csak sajnos mindig a fejemben volt a tudat, hogy bármikor felbukkanhattak a szülei és elvehetik tőlem. Ha itt lesznek, meg fogom védeni és nem fogom átadni senkinek sem. Ő hozzám tartozott. Szerettem Jimint és mellette akartam maradni az idők végezetéig. Velem marad. Örökre.