-Tíz. - ült le Daniel Jihyuk mellé.
-Szerintem nyolc.
-Te méred?
-Mérd te, én most levettem.
-Ok.
-Szerintem nyolc.
-Te méred?
-Mérd te, én most levettem.
-Ok.
-Mi tíz, mi nyolc? - érdeklődött Jungkook a srácoktól.
-Mennyi idő alatt nyomja le Aim a csávót. - válaszolt Jihyuk, míg Daniel beállította az óráját.
-Már bocsánat, hogy beleszólok, de honnan veszitek, hogy lenyomja? A csávó nagyobb darab. - hitetlenkedett Yoongi.
-Főnök akkor is lenyomja. - magyarázott Jihyuk.
-Jah. - nézett fel Daniel - Mióta ismerjük, nem verték el, ha tétre ment a harc.
-Szerintem akkor sincs sok esélye.
-Hát ha gondolod, fogadhatsz ellene, de jobban jársz, ha inkább időre fogadsz. Arra kisebb az esély, hogy elveszted. - folytatta Jihyuk az információk nyakunkba zúdítását, mikor megjelent a két küzdő fél.
-Hogy is kell ezt fogni? - jegyezte meg hangosan Amelie, miközben a terem közepére sétáltak.
-Pedig ebben vagyok a leggyengébb. - követte az egyre idegesítőbb férfi, aki már kezdte szúrni az oldalunkat, hogy ott van.
-Remélem most nem lesz igazatok és Aim veszít. - szólalt meg Jimin - Amúgy sem százas, csak nem fog most menni neki.
-Tényleg! Neki nem is szabadna mozognia. - néztem a srácokra.
-És most mit vársz? - kérdeztek - Ő a főnök, én nem szólok be neki és a te helyedben sem tenném. Ha most megalázod a másik csapat előtt biztos lehetsz benne, hogy holnap nem fogsz tudni járni a fájdalomtól. - magyarázott tovább Daniel - Inkább hagyd rá.
-Ő tudja mit beszél. - dőltek hátra a srácok, míg Amelieék felálltak a küzdőtérre.
-Hogy-hogy? - érdeklődött tovább Kook.
-Egyszer megtette, hogy pihenésre intette Aimet egy hasonló helyzetben, cserébe dühből úgy elbánt vele edzésen, hogy másnap mozogni sem bírt. - magyarázott Jihyuk.
-Pont úgy, ahogy mondja. - bólogatott Daniel.
-Akkor best of five? - kérdezett vissza az ismeretlen Aimtől.
-Igen. Győztes marad.
-Nemi szerv nem ér. - kötötte ki a férfi.
-Nem kellenek piszkos módszerek, hogy győzzek. - vette fel a harci beállást Amelie, miközben a másik banda reagált mondatára, mintha csak egy filmben lennénk.
-Kicsit visszafogom magam. - követte a másik.
-Annál hamarabb kapsz ki. - huhogott a nagy csapat mögöttük, tőlünk távol, Amelie mondatára.
-Ne a szád járjon!
-Ahogy akarod. - villantott egy mosolyt Aim, majd neki is esett.
Nem úgy tűnt, mint aki tudja, mit is csinál, inkább ügyetlen kezdőnek bizonyult ki dühből mozog. Mintha ötlete sem lett volna, hogyan is használja a botot, csak ütött mérgéből, ám a másiknak volt tapasztalata, hogyan is kell használni a fegyvert. Ő tisztában volt azzal, amit tesz, pár pillanattal később pedig ki is ütötte Aim lábait, aki hatalmasat csattant a földön, majd fejéhez lendítette a botot, de megfogta előtte. Reméltem, hogy nem verik majd egymást véresre és megnyugodtam, mikor megálltak.
-Egy null ide. - vigyorgott a férfi, majd kezét nyújtotta, hogy felsegítse Amelie-t, de az nem hagyta. Magától állt újra lábra.
-Na jó, legyen tizenöt. - változtatott Daniel az idején.
-Akkor én felviszem tízre. - követte Jihyuk, Aimék pedig újra egymásnak estek, mi meg élveztük a mozit.
Jungkook és Tae szabályosan vigyorogtak, mintha élő Mortal Kombatot néztek volna, ezért reménykedtek, hogy nagyon szoros menet lesz és sokáig el fog tartani, ám kedvük kezdett lelohadni, amikor Aim másodszorra kapott ki, mikor nem védekezett rendesen. Ezúttal orra előtt állt meg a bot, majd egy szúrós tekintetet vetett az idegen férfira.
-Kettő null ide. Még egy. - váltak újra szét.
-Sosem fogsz eljutni a háromig.
-Jelenleg nem úgy tűnik. - állt be újra a férfi önelégült vigyorral arcán. Azt hitte, már győzött.
-Mindjárt úgy fog.
-Mehetünk öltözni. Én mondtam, hogy felesleges átvedleni edzős cuccba. - magyarázott unottan Jimin.
-Ne cssss! - szóltak rá a srácok - Most jön a legjobb. Ki fog dülledni a faszi szeme. - vigyorogtak.
-Erre kíváncsi leszek. - támasztotta meg kezein fejét Suga.
Aztán úgy tűnt, a srácoknak igazuk lesz. Aimet mintha kicserélték volna, tökéletesen védekezett és néhány gyönyörű tompítás után belelendült ő is. A férfi hirtelen fel sem fogta, így puszta szerencséből nem kapta be az első erőteljesebb támadást, viszont a másodikra már nem tudott reagálni. Amelie olyat csapott lábára ami nekem fájt, majd bordáit vette célba miknek repedését szinte tisztán hallottam esküszöm, végül valahogyan sikerült beugratnia a másikat, aki rossz helyen védekezett, ezért most ő kapta füléhez Aim botjának véget.
-Kettő egy. - közölte az állást - Újra! - sürgette a folytatást, de az idegen láthatóan még mindig nem tért magához a sokkból, miszerint Aim igenis tisztában van vele, hogyan is kell használni azt a fegyvert.
Így, miközben feltűnően fájlalta oldalát, ugyan felvette a harci beállást, ám még mindig lassúnak bizonyult. Aim lágyan indított, hogy a másiknak legyen esélye, én is láttam, visszafogta magát, végül megunta és megint belehúzott. Azokat az ütéseket én éreztem és nem lettem volna a férfi helyében akit úgy elagyabugyált, mintha egy profi állt volna szemben egy kezdővel.
-Kettő kettő. - vette el botját az idegen nyakából - Fejezzük be! Most egy ütéssel foglak a földre vinni. - tette háta mögé egyik kezében fogva a botot, másikat pedig előrenyújtotta - Vagy ezt nem kéne? - nézett oldalra testőrjeinkre.
-Hagyd meg a büszkeségét. - válaszolt neki Daniel.
-Igazad van. Jó akkor nem egyből. - pillantott újra az idegenre.
-Elbízod magad, nem gondolod? - húzta száját a férfi.
-Hmm... nem. - mosolygott Aim.
Őszintén szóval én sem hittem el neki, hogy egy ütésből képes lett volna lenyomni a nála nagyobb másik felet, de nem tudhattuk meg, mert mást mutatott. Amint a férfi nekiesett ő csak szabad kezével tompított, lépkedett hátra, de támadni nem akart. Védekezett, kitért az ütések elől, míg az ellenfél csak egyre idegesebb lett, hogy nem találja el, plusz fáradni is kezdett, mire Aim szerintem megelégelte a játékot, ezért mozdult meg. Elkapta a férfi botját, majd annál fogva rántotta magához, végül fájdalmasat rúgott hasába. Túl közel kerültek egymáshoz, ám ez Amelie javára vált. Míg az ismeretlen próbált védekezni a bevitt támadásokkal szemben, addig Aim élvezte a helyzetet. Gyomorrúgása után térdhajlatába csapott egy hatalmasat, majd kezére, mire elengedte a görcsösen szorongatott fegyvert. Amelie messzire hajította azt sajátjával együtt és pusztakézzel készült lerendezni az utolsó menetet. A férfi ugyan tudott védekezni, de túl gyors volt Aim és pontos. Újra megtalálta azt a pontot bordáin, amitől már legutóbb is sokáig lógatta kezét a másik, most pedig ismét fájdalmasan felnyögött, mikor öklével cirógatta Aim. Érdekes volt látni, hogy míg az elején kis kezdőként mozgott, addig most már olyan rutinnal terítette le utoljára, mintha kicserélték volna.
-Mennyi idő alatt nyomja le Aim a csávót. - válaszolt Jihyuk, míg Daniel beállította az óráját.
-Már bocsánat, hogy beleszólok, de honnan veszitek, hogy lenyomja? A csávó nagyobb darab. - hitetlenkedett Yoongi.
-Főnök akkor is lenyomja. - magyarázott Jihyuk.
-Jah. - nézett fel Daniel - Mióta ismerjük, nem verték el, ha tétre ment a harc.
-Szerintem akkor sincs sok esélye.
-Hát ha gondolod, fogadhatsz ellene, de jobban jársz, ha inkább időre fogadsz. Arra kisebb az esély, hogy elveszted. - folytatta Jihyuk az információk nyakunkba zúdítását, mikor megjelent a két küzdő fél.
-Hogy is kell ezt fogni? - jegyezte meg hangosan Amelie, miközben a terem közepére sétáltak.
-Pedig ebben vagyok a leggyengébb. - követte az egyre idegesítőbb férfi, aki már kezdte szúrni az oldalunkat, hogy ott van.
-Remélem most nem lesz igazatok és Aim veszít. - szólalt meg Jimin - Amúgy sem százas, csak nem fog most menni neki.
-Tényleg! Neki nem is szabadna mozognia. - néztem a srácokra.
-És most mit vársz? - kérdeztek - Ő a főnök, én nem szólok be neki és a te helyedben sem tenném. Ha most megalázod a másik csapat előtt biztos lehetsz benne, hogy holnap nem fogsz tudni járni a fájdalomtól. - magyarázott tovább Daniel - Inkább hagyd rá.
-Ő tudja mit beszél. - dőltek hátra a srácok, míg Amelieék felálltak a küzdőtérre.
-Hogy-hogy? - érdeklődött tovább Kook.
-Egyszer megtette, hogy pihenésre intette Aimet egy hasonló helyzetben, cserébe dühből úgy elbánt vele edzésen, hogy másnap mozogni sem bírt. - magyarázott Jihyuk.
-Pont úgy, ahogy mondja. - bólogatott Daniel.
-Akkor best of five? - kérdezett vissza az ismeretlen Aimtől.
-Igen. Győztes marad.
-Nemi szerv nem ér. - kötötte ki a férfi.
-Nem kellenek piszkos módszerek, hogy győzzek. - vette fel a harci beállást Amelie, miközben a másik banda reagált mondatára, mintha csak egy filmben lennénk.
-Kicsit visszafogom magam. - követte a másik.
-Annál hamarabb kapsz ki. - huhogott a nagy csapat mögöttük, tőlünk távol, Amelie mondatára.
-Ne a szád járjon!
-Ahogy akarod. - villantott egy mosolyt Aim, majd neki is esett.
Nem úgy tűnt, mint aki tudja, mit is csinál, inkább ügyetlen kezdőnek bizonyult ki dühből mozog. Mintha ötlete sem lett volna, hogyan is használja a botot, csak ütött mérgéből, ám a másiknak volt tapasztalata, hogyan is kell használni a fegyvert. Ő tisztában volt azzal, amit tesz, pár pillanattal később pedig ki is ütötte Aim lábait, aki hatalmasat csattant a földön, majd fejéhez lendítette a botot, de megfogta előtte. Reméltem, hogy nem verik majd egymást véresre és megnyugodtam, mikor megálltak.
-Egy null ide. - vigyorgott a férfi, majd kezét nyújtotta, hogy felsegítse Amelie-t, de az nem hagyta. Magától állt újra lábra.
-Na jó, legyen tizenöt. - változtatott Daniel az idején.
-Akkor én felviszem tízre. - követte Jihyuk, Aimék pedig újra egymásnak estek, mi meg élveztük a mozit.
Jungkook és Tae szabályosan vigyorogtak, mintha élő Mortal Kombatot néztek volna, ezért reménykedtek, hogy nagyon szoros menet lesz és sokáig el fog tartani, ám kedvük kezdett lelohadni, amikor Aim másodszorra kapott ki, mikor nem védekezett rendesen. Ezúttal orra előtt állt meg a bot, majd egy szúrós tekintetet vetett az idegen férfira.
-Kettő null ide. Még egy. - váltak újra szét.
-Sosem fogsz eljutni a háromig.
-Jelenleg nem úgy tűnik. - állt be újra a férfi önelégült vigyorral arcán. Azt hitte, már győzött.
-Mindjárt úgy fog.
-Mehetünk öltözni. Én mondtam, hogy felesleges átvedleni edzős cuccba. - magyarázott unottan Jimin.
-Ne cssss! - szóltak rá a srácok - Most jön a legjobb. Ki fog dülledni a faszi szeme. - vigyorogtak.
-Erre kíváncsi leszek. - támasztotta meg kezein fejét Suga.
Aztán úgy tűnt, a srácoknak igazuk lesz. Aimet mintha kicserélték volna, tökéletesen védekezett és néhány gyönyörű tompítás után belelendült ő is. A férfi hirtelen fel sem fogta, így puszta szerencséből nem kapta be az első erőteljesebb támadást, viszont a másodikra már nem tudott reagálni. Amelie olyat csapott lábára ami nekem fájt, majd bordáit vette célba miknek repedését szinte tisztán hallottam esküszöm, végül valahogyan sikerült beugratnia a másikat, aki rossz helyen védekezett, ezért most ő kapta füléhez Aim botjának véget.
-Kettő egy. - közölte az állást - Újra! - sürgette a folytatást, de az idegen láthatóan még mindig nem tért magához a sokkból, miszerint Aim igenis tisztában van vele, hogyan is kell használni azt a fegyvert.
Így, miközben feltűnően fájlalta oldalát, ugyan felvette a harci beállást, ám még mindig lassúnak bizonyult. Aim lágyan indított, hogy a másiknak legyen esélye, én is láttam, visszafogta magát, végül megunta és megint belehúzott. Azokat az ütéseket én éreztem és nem lettem volna a férfi helyében akit úgy elagyabugyált, mintha egy profi állt volna szemben egy kezdővel.
-Kettő kettő. - vette el botját az idegen nyakából - Fejezzük be! Most egy ütéssel foglak a földre vinni. - tette háta mögé egyik kezében fogva a botot, másikat pedig előrenyújtotta - Vagy ezt nem kéne? - nézett oldalra testőrjeinkre.
-Hagyd meg a büszkeségét. - válaszolt neki Daniel.
-Igazad van. Jó akkor nem egyből. - pillantott újra az idegenre.
-Elbízod magad, nem gondolod? - húzta száját a férfi.
-Hmm... nem. - mosolygott Aim.
Őszintén szóval én sem hittem el neki, hogy egy ütésből képes lett volna lenyomni a nála nagyobb másik felet, de nem tudhattuk meg, mert mást mutatott. Amint a férfi nekiesett ő csak szabad kezével tompított, lépkedett hátra, de támadni nem akart. Védekezett, kitért az ütések elől, míg az ellenfél csak egyre idegesebb lett, hogy nem találja el, plusz fáradni is kezdett, mire Aim szerintem megelégelte a játékot, ezért mozdult meg. Elkapta a férfi botját, majd annál fogva rántotta magához, végül fájdalmasat rúgott hasába. Túl közel kerültek egymáshoz, ám ez Amelie javára vált. Míg az ismeretlen próbált védekezni a bevitt támadásokkal szemben, addig Aim élvezte a helyzetet. Gyomorrúgása után térdhajlatába csapott egy hatalmasat, majd kezére, mire elengedte a görcsösen szorongatott fegyvert. Amelie messzire hajította azt sajátjával együtt és pusztakézzel készült lerendezni az utolsó menetet. A férfi ugyan tudott védekezni, de túl gyors volt Aim és pontos. Újra megtalálta azt a pontot bordáin, amitől már legutóbb is sokáig lógatta kezét a másik, most pedig ismét fájdalmasan felnyögött, mikor öklével cirógatta Aim. Érdekes volt látni, hogy míg az elején kis kezdőként mozgott, addig most már olyan rutinnal terítette le utoljára, mintha kicserélték volna.
-Három kettő ide. Miénk a terem. - állt a férfi felett, ki dühösen és lihegve nézett fel rá.
-Puszta szerencse. - mérgelődött.
-Más harcmodor. - nyújtotta kezét Amelie, de ahogy ő sem az elején, úgy most az ismeretlen sem fogadta el a segítséget - Nézesd meg a bordád. Néhány mozdulatodnál látványos, hogy fáj. A vak is kiszúrja, hova kell ütni.
Ám a férfi nem reagált, csak összeszedte cuccait, majd az öltözőbe indult csapatával, amit Aim nyugodtan nézett végig nem, mint egy győztes, aki büszke rá, hogy első lett.
-Na gyertek srácok. - állt fel Jihyuk - Bemelegítés.
-Héj-héj. Tartozol nekem. - szólt utána Daniel - Az én időmhöz közelebb áll, úgyhogy most te fogsz nekem ugrálni. - ment társa után.
-Jó-jó, majd megbeszéljük. - intette le.
-Nem gondoltad volna mi? - keltem fel Jiminhez szegezve kérdésem.
-Imádkoztam ellene. - nézett rám fancsali képpel, míg a többiek engedelmesen mentek Danielék után.
-Jó lesz, nyugi. Gyere. - biztattam.
Míg Aim leült végre, addig a többiekkel kezdtünk felkészülni az edzésre Jihyuk és Daniel segítségével, akik most igazán megváltoztak. Mikor velünk dolgoztak szinte mindig csendben voltak, figyeltek, nem hülyéskedtek és végezték munkájukat úgy, ahogyan egy profitól elvárható. Ám az edzőteremben teljesen kicserélődtek. Gyerekek módjára kezdtek viselkedni, hülyébbnél hülyébb poénokat meséltek és lökdösték, szivatták a másikat bemelegítés közben mialatt Aimmel beszélt Sejin, mi meg csak csodálkoztunk mindig rideg testőreinken. Nem tudtuk hová tenni őket.
-Na megyek fiúk. - sétált felén a managerünk - Hívjatok, ha baj van, de beszéltem Amelievel, ő majd visz titeket táncra.
-Rendben köszönjük. - válaszoltam a srácok nevében is.
-Ments ki engem hyung, kérlek? - próbálkozott Jimin, míg Sejin az ajtó felé sétált.
-A-a. Menni fog. Hajrá fiúk! - tűnt el, Jimin pedig elszomorodott.
Lassan visszamászott hozzánk, míg Amelie továbbra sem állt fel a padról. Csak ivott egy kicsit, de semmi mást nem tett, csupán végig szemlélt minket, én pedig őt. Láthatóan nem volt formában, fáradtnak és megviseltnek tűnt, mint akit napok óta betegség gyötört és most is csak akaratereje miatt vánszorgott be hozzánk. Biztos a kis összetűzés nem tett jót neki, így muszáj volt pihennie. Szinte mindannyian azt hittük, hogy csak a bemelegítés alatt fog ücsörögni, de végül kiosztotta Danieléknek a feladatokat, hogy miket mutassanak és gyakoroljanak be velünk, ő pedig maradt a padon, lehajtotta fejét, majd pihent tovább. Kezdtem érte aggódni. Tényleg nem kellett volna felvennie a kesztyűt az ismeretlen ellen, kinek csapata tornázásunk közben osont ki a teremből és tűnt el végleg. De nem volt lehetőségem, hogy kifejtsem aggodalmam, ugyanis Jihyukék nem hagyták. Kemény edzésbe kezdtek, rendesen szerettek volna oktatni, főleg főnökük előtt, ennek pedig mi ittuk meg a levét. Most megéreztük, milyen erősek is valójában, mennyire lendületesek és összeszedettek, holott az edzés elején még kisgyerekeknek tűntek, amint egymást heccelték. Viszont hál'istennek mindenkinek kellett valamit javítani munkáján, így mikor én is túlestem a gyakorláson végre volt pár percem és leültem Aim mellé, aki abban reménykedett, hogy a víz majd meggyógyítja, így sűrűn kortyolgatott üvegéből.
-Pihenned kellene otthon az ágyadban. Fel sem szabadott volna kelned.
-Semmi bajom, de kedves, hogy aggódsz.
-Rosszul vagy. Látszik, hogy néha forog veled a világ.
-Csak pillanatnyi zavar. Semmi bajom. - tette le végre vizét.
-Akkor is pihenned kéne. - pillantottam a fiúkra - Nem szeretjük, ha valaki miattunk van rosszul. És ha már boldoggá szeretnél tenni minket, - néztem újra rá - akkor pihensz és nem edzel.
-Nem akarlak titeket boldoggá tenni, csak felkészíteni az esetleges támadásokra, hogy megtudjátok védeni magatokat.
-De akkor is pihenned kell.
-Majd fogok. - pislogott rám lassan, végül kihúzta magát és a gyakorlatozókat követte figyelemmel.
-Mikor?
-Ha meghaltam.
-Viccnek is rossz.
-Nem vicc. - pillantott rám, majd vissza Danielékre, miközben előredőlve megtámaszkodott térdein.
-Mindig ilyen mogorva vagy?
-Ez a munkám.
-A gorombaság?
-Nam, kedves tőled, hogy foglalkozol velem, de nem foglak közelebb engedni. - nézett újra rám - Nem fogok veled csevegni, nem fogom elmondani a kedvenc fagyimat, vagy tévéműsoromat, azt sem fogod soha megtudni, hogy hogyan iszom a kávémat.
-Szójával. - vágtam rá, mire összehúzta szemöldökét.
-Jobban kell figyelnem. - dőlt újra hátra és nagyot sóhajtva nézte társait, hogy hogyan oktatnak.
-Mért olyan nagy baj, ha tudok rólad valamit?
-Mert semmit sem tudhatsz rólam. Te csak egy munka vagy olyan, mint a többi. Nem barát, nem ismerős. Munka. És munkába nem visszük bele a magánéletünket.
-De mi van, ha én akarom?
-Az nem számít, hogy te mit akarsz. - állt fel és otthagyott. Azt hiszem felidegesíthettem, ezért ahelyett, hogy vitatkozott volna velem, inkább továbbállt - Jó! Következő. - ment a többiekhez és magyarázni kezdett.
Folytatta az oktatást, mintha mi sem történt volna. Én viszont nem bírtam úgy tenni. Minél többet beszélgettünk annál biztosabb lettem benne, hogy meg akarom ismerni. Tudni akarok róla mindent, naponta akarok vele csevegni és azt is el szeretném érni, ha ő írna nekem, pusztán azért, hogy meséljen napjáról. A barátja akarok lenni és több. Ezért pedig kitartóan fogom zaklatni, míg meg nem adja magát.
Végül nem sikerült belőle több információt kicsikarni. Onnantól, hogy felkelt ő is edzeni, egy pillanatra sem pihent meg. Csupán minket hagyott leülni, míg Danielel gyakoroltak, én pedig kihasználtam a lehetőséget és elkaptam Jihyukot.
-Jihyuk! - vágódtam le mellé, míg kortyolás nélkül öntötte le a vizet torkán - Mit tudsz Aimről? Mért mogorva velem? Nem tudok vele beszélgetni, semmit sem mond el. - panaszkodtam, majd mikor kis szünetet tartott az ivásban válaszolt.
-Ez munka, a munkába nem keverjük a magánéletünket. Nem fog veled beszélgetni.
-De ti beszélgettek, meséltek, barátaink vagytok.
-Mert ahhoz, hogy bízzatok bennünk, ez kell. De ő nem lesz veletek ennyit. Ez csak ideiglenes, rövid idő.
-Ahhh! - sóhajtottam bosszankodva, ő pedig újra inni kezdett. Elgondolkoztam... talán valamivel rá lehet venni, hogy segítsen - Mit kérsz érte, hogy segíts? - néztem rá.
-Umm. - nyelte le utolsó kortyát - Nem tudsz megvesztegetni, nem vagyok olyan.
-Zsoldos vagy. Pénzért kockáztatod az életed értünk. Szóval mibe kerül, hogy segíts összeszedni Aimet? - ám haragosan pislogott rám sokat, mielőtt válaszolt volna.
-Te fel akarod csípni a főnököt?
-Így is fogalmazhatunk.
-Hmm... - pillantott a küzdő párosra.
-Szóval?
-Gondolkodok! - mordult rám, ám tekintete Amelien ragadt.
-Bocsánat. - dőltem hátra és vártam.
-Nem mondod el neki. - fordult pár perc után felém.
-Ennyi? - lepődtem meg.
-Ha megtudja, hogy segítettem, kitöri a kezem.
-Rendben.
-Ok. - tette el üvegét, majd felpattant - Főnök! - kocogott a pároshoz, miközben Danielt épp felsegítette a földről az említett.
Nem hallottam, miről beszélnek, de Aim nem tűnt túl boldognak attól, amit Jihyuk mondott neki.
-Akkor mi megyünk is! - álltak este dormunk ajtajában a fiúk miközben épp elköszöntek - Holnap találkozunk. Aztán ne húzzátok fel a főnököt!
-Igyekszünk. - ültem a kanapén és magamban örültem, mint majom a farkának - Köszönöm. - súgtam még oda az épp induló testőrjeinknek.
-Csak ügyesen! - vigyorgott rám Daniel, majd már lépte is át a küszöböt.
-Főnök már jön fel. Jó mulatást! - köszönt el mosolyogva Jihyuk.
-Nektek is. - álltam fel, hogy az ajtóhoz sétálva abban állva láthassam Aimet útja közben felénk.
Miután a kilincs gazdát is váltott már hallottam, amint Amelie, összefutva Daniellel, beszélgetésbe kezdett. Húzták egymás agyát, hogy kinek is lesz jobb estéje, ugyanis így Aim maradt le a buliról, nem mintha menni akart volna a fiúkkal ellentétben, a rajongók által okozott bonyodalmak miatt azonban nem tudtak, mert dupla védelmet kaptunk estére és maradniuk kellett volna, ha nem nyomták volna le főnöküket. Az edzőteremben ugyanis kihasználták, hogy nincs jól. Kihívták egy kis mérkőzésre, ketten egy ellen, mert még így is kételkedtek győzelmükben. Jihyuknak nem is sikerült elnyernie Aimtől a kényszer szabadnapját, ám a fiatalabb Danielnek már könnyebb dolga volt, mert míg két társa egymás ellen küzdött, addig ő Amelie gyengeségét leste, szerencsére pedig meg is találta. Jihyuk ebben bízott és mikor Aim mondta, hogy utoljára a kis kopaszt akarja legyűrni, megkönnyebbült. Daniel lendületesebb, erősebb, bátrabb volt társánál, győzelménél viszont a főnökük annyit mondott hogy, csupán azért diadalmaskodott, mert fiatalabb, mint ők. De ezek szerint velünk egy idős lehet... bár Jihyukról sem tudtuk soha, mennyi idős.
-Mit ácsorogsz itt? - jelent meg a folyosón Aim - Befelé! - lépkedett felém szokásos táskájával vállán - És ha fan vagyok? - húzott is el mellettem be a lakásba, én pedig fordultam utána.
-De nem vagy az.
-De lehetnék. - dobta le cuccát a kanapé elé - Na! - állt felém nézve - Ajtó csuk és zár!
-Zárom is. - tettem amit mondott - De vannak a portán is nem?
-Épp váltás van. Ilyenkor a legkönnyebb beosonni. - ült le, amint kattant a zár.
-Milyen napod volt? - próbáltam beszélgetni, ezért vidám arccal álltam meg előtte.
-Hosszú. - pislogott, én pedig több válaszra számítottam.
-Ennyi?
-Jah.
-Veled nem lehet beszélgetni. - húztam számat.
-Munka.
-De most itt leszel reggelig.
-Délutánig. - szólt két mondatom között.
-Akkor addig. Nem hallgathatsz. A fiúkkal mindig beszélünk. Kell valaki, aki más életet él, mint mi, és mesél róla. - biztattam.
-Hmmm.... nem tudom, még meggondolom. De most követem a doki ajánlását, ha megbocsátasz és fekszek. - dőlt el a kanapén, majd a plafont kezdte bámulni.
-Kérsz valamit?
-Nem, köszi. Ettem mielőtt jöttem.
-Oké. - maradtam ott szótlanul vele, ami őt nem zavarta, de engem nagyon. Gondolkoztam, hátha tudok valamit - És ha mesélek egyet én, egyet te?
-Mesélhetsz.
-Végre valami. - ültem le mellé a földre és belefogtam. Igazából nem tudtam, miről is kéne neki beszélnem, így hozzáláttam ahhoz, hogy a fiúkkal mikről szoktam. Meséltem kicsit, hogy milyen velük a munka, meg azt is elmondtam neki, mennyire nagyra tartják. Vagyis a szavaikból én mit vettem le, majd próbáltam kérdezgetni, de nem nagyon válaszolt.
-Úgy volt, hogy én is mesélek meg te is.
-Azt mondtam mesélhetsz, nem azt, hogy elfogadom az ajánlatodat. De meséltem. Mondtam pár dolgot.
-De jobban.
-Túl sokat akarsz Nam, nem gondolod?
-Nem.
-Hahh.... idolok. - sóhajtott.
-Ezt most mért mondod?
-Mindig akartok mindent és nem fogadjátok el a nemet. Ha valami nem úgy van, ahogy ti akarjátok, akkor már megy a hiszti, meg a harc és idegesítőek vagytok.
-Ez nem igaz!
-Most is ellenkezel, mert neked nem tetszik.
-Hmmm. - hunyorogtam rá, bár nem látta, hisz egy pillanatra sem nézett rám.
-Nam kész a vacsi, teríteni kéne. - jelent meg Jin - Szia Aim! - üdvözölte, hisz még nem is találkoztak mióta edzés végén szétváltunk.
Amelie azonban csak köszönt neki, miközben felemelte a kezét, nekem viszont ugranom kellett és terítenem a csapatnak. Kivételesen nem rajongtam érte, hogy nekem kellett összeszednem a srácokat enni, a különlegesség kedvéért pedig én voltam az, aki felajánlotta a fiúknak, hogy most egyen mindenki ott, ahol akar. Szerettem volna, ha Aim pihen, meg... tudok vele kettesben beszélgetni, de felkelt. Mondta, hogy nem, együk rendesen, majd elment járőrözni egyet. Bevallása szerint nem akart zavarni, ezért a vacsoránál sem szeretett volna jelen lenni, sem máskor. Került minket, amennyire tudott és csupán a kanapét foglalta el, de nem is volt most ez probléma. Mindenkinek akadt éppen szabadideje, hogy nem mehetett senki sem próbálni, vagy a stúdióba, így végre animézhettünk, filmezhettünk, telefonálhattunk és beszélhettünk a családdal. Szóval azt tehettük, amihez kedvünk volt.
-Amelie? - jött ki Jin, kezében takaróval és párnával.
-Zuhanyzik. - ültem a földön és telefonomat bambultam.
-Ohh. Akkor majd ezt add oda neki. Kivettem az ágyamból a vendég ágyneműt. Frissen lett elrakva, nem használta még senki. - tette le a kanapéra.
-Köszi.
-Hogy haladtok? - érdeklődött barátom.
-Húúú nehezen. - tettem le a mobilom és felpillantottam rá - De meglesz. Nem adom fel.
-Ne is. Hajrá Nam! Nagyon menő leszel, ha ilyen barátnőd lesz. - fordult vissza szobájába.
-Nem akarok menő lenni. Az nem érdekel.
-Tudom-tudom. - szólt vissza - Jungkook! - futott össze a maknaeval, bár nem láttam, csupán hallottam.
-Mi va'!? - kérdezett vissza a kisebb, kinek hangjába is érződött, hogy mennyire meglepett.
-Öltözz fel!
-Minek?
-Mert vendégünk van!
-És? Szokott.
-De most egy hölgy.
-És?
-Jungkook!
-Jóvanna! Csak ne üvöltözz már.
-Köszönöm.
-És Jiminnek nem kell? - hallottam a kérdést bár halkult, amint távolodott Kook a szobánk felé.
-Mert? Ő is póló nélkül mászkál? - hallgatott el egy pillanatra Jin, gondolom míg benézett a fiúk szobájába, majd újra felmordult - Jimin!
-Öltözök!
-Ajánlom is! - én meg csak kuncogtam magamban, hogy a dorm anyukája ébren van és járőrözik, majd kezembe vettem újra telefonomat és pötyögtem tovább, miközben már a kupi vált vita tárgyává. Ám nem sokáig nyomkodtam mobilomat, mert Aim kirontott a fürdőből.
-És? - fogta füléhez telefonját, miközben nekem kikerekedtek szemeim. Csuromvizes volt haja, rajta pedig összesen egy pizsamanaci, egy melltartó és egy fekete golyóálló mellény lógott, ami nem volt összehúzva. Biztos akkor kaphatta fel. Meglepett. Fel sem tűnt, hogy rajta lett volna, soha - Megyek azonnal. - tette le mobilját, majd az egész táskáját kiborította és darabokban heverő fegyverét egy pillanat alatt összerakta - Marad! - nézett rám határozottan, miközben megigazította mellényét, ami így már bevetésre készen állt, majd indult is az ajtó felé, feltépte, végül kivéve belőle a kulcsot kilépett rajta, kívülről bezárta, aztán már ott sem volt.
(Folytatjuk :D Remélem elnézitek az üresjáratot, de lesz mostanában még ilyen. Nyáron meg igyekszek sokat írni. Viszont! Úgy gondoltam, hogy ha lesz ihletem a vonaton, akkor írok rövid kis skicceket, amik főleg apró szösszenetek lesznek. Csuki kis rövid, pár perces love sztorik főleg. Remélem majd örülni fogtok neki :D meg lesz erőm is ><
Levélküldés --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK
Bangtan Boys Hungary kérdőíves nyereményjátéka. --->LINK)
-Milyen napod volt? - próbáltam beszélgetni, ezért vidám arccal álltam meg előtte.
-Hosszú. - pislogott, én pedig több válaszra számítottam.
-Ennyi?
-Jah.
-Veled nem lehet beszélgetni. - húztam számat.
-Munka.
-De most itt leszel reggelig.
-Délutánig. - szólt két mondatom között.
-Akkor addig. Nem hallgathatsz. A fiúkkal mindig beszélünk. Kell valaki, aki más életet él, mint mi, és mesél róla. - biztattam.
-Hmmm.... nem tudom, még meggondolom. De most követem a doki ajánlását, ha megbocsátasz és fekszek. - dőlt el a kanapén, majd a plafont kezdte bámulni.
-Kérsz valamit?
-Nem, köszi. Ettem mielőtt jöttem.
-Oké. - maradtam ott szótlanul vele, ami őt nem zavarta, de engem nagyon. Gondolkoztam, hátha tudok valamit - És ha mesélek egyet én, egyet te?
-Mesélhetsz.
-Végre valami. - ültem le mellé a földre és belefogtam. Igazából nem tudtam, miről is kéne neki beszélnem, így hozzáláttam ahhoz, hogy a fiúkkal mikről szoktam. Meséltem kicsit, hogy milyen velük a munka, meg azt is elmondtam neki, mennyire nagyra tartják. Vagyis a szavaikból én mit vettem le, majd próbáltam kérdezgetni, de nem nagyon válaszolt.
-Úgy volt, hogy én is mesélek meg te is.
-Azt mondtam mesélhetsz, nem azt, hogy elfogadom az ajánlatodat. De meséltem. Mondtam pár dolgot.
-De jobban.
-Túl sokat akarsz Nam, nem gondolod?
-Nem.
-Hahh.... idolok. - sóhajtott.
-Ezt most mért mondod?
-Mindig akartok mindent és nem fogadjátok el a nemet. Ha valami nem úgy van, ahogy ti akarjátok, akkor már megy a hiszti, meg a harc és idegesítőek vagytok.
-Ez nem igaz!
-Most is ellenkezel, mert neked nem tetszik.
-Hmmm. - hunyorogtam rá, bár nem látta, hisz egy pillanatra sem nézett rám.
-Nam kész a vacsi, teríteni kéne. - jelent meg Jin - Szia Aim! - üdvözölte, hisz még nem is találkoztak mióta edzés végén szétváltunk.
Amelie azonban csak köszönt neki, miközben felemelte a kezét, nekem viszont ugranom kellett és terítenem a csapatnak. Kivételesen nem rajongtam érte, hogy nekem kellett összeszednem a srácokat enni, a különlegesség kedvéért pedig én voltam az, aki felajánlotta a fiúknak, hogy most egyen mindenki ott, ahol akar. Szerettem volna, ha Aim pihen, meg... tudok vele kettesben beszélgetni, de felkelt. Mondta, hogy nem, együk rendesen, majd elment járőrözni egyet. Bevallása szerint nem akart zavarni, ezért a vacsoránál sem szeretett volna jelen lenni, sem máskor. Került minket, amennyire tudott és csupán a kanapét foglalta el, de nem is volt most ez probléma. Mindenkinek akadt éppen szabadideje, hogy nem mehetett senki sem próbálni, vagy a stúdióba, így végre animézhettünk, filmezhettünk, telefonálhattunk és beszélhettünk a családdal. Szóval azt tehettük, amihez kedvünk volt.
-Amelie? - jött ki Jin, kezében takaróval és párnával.
-Zuhanyzik. - ültem a földön és telefonomat bambultam.
-Ohh. Akkor majd ezt add oda neki. Kivettem az ágyamból a vendég ágyneműt. Frissen lett elrakva, nem használta még senki. - tette le a kanapéra.
-Köszi.
-Hogy haladtok? - érdeklődött barátom.
-Húúú nehezen. - tettem le a mobilom és felpillantottam rá - De meglesz. Nem adom fel.
-Ne is. Hajrá Nam! Nagyon menő leszel, ha ilyen barátnőd lesz. - fordult vissza szobájába.
-Nem akarok menő lenni. Az nem érdekel.
-Tudom-tudom. - szólt vissza - Jungkook! - futott össze a maknaeval, bár nem láttam, csupán hallottam.
-Mi va'!? - kérdezett vissza a kisebb, kinek hangjába is érződött, hogy mennyire meglepett.
-Öltözz fel!
-Minek?
-Mert vendégünk van!
-És? Szokott.
-De most egy hölgy.
-És?
-Jungkook!
-Jóvanna! Csak ne üvöltözz már.
-Köszönöm.
-És Jiminnek nem kell? - hallottam a kérdést bár halkult, amint távolodott Kook a szobánk felé.
-Mert? Ő is póló nélkül mászkál? - hallgatott el egy pillanatra Jin, gondolom míg benézett a fiúk szobájába, majd újra felmordult - Jimin!
-Öltözök!
-Ajánlom is! - én meg csak kuncogtam magamban, hogy a dorm anyukája ébren van és járőrözik, majd kezembe vettem újra telefonomat és pötyögtem tovább, miközben már a kupi vált vita tárgyává. Ám nem sokáig nyomkodtam mobilomat, mert Aim kirontott a fürdőből.
-És? - fogta füléhez telefonját, miközben nekem kikerekedtek szemeim. Csuromvizes volt haja, rajta pedig összesen egy pizsamanaci, egy melltartó és egy fekete golyóálló mellény lógott, ami nem volt összehúzva. Biztos akkor kaphatta fel. Meglepett. Fel sem tűnt, hogy rajta lett volna, soha - Megyek azonnal. - tette le mobilját, majd az egész táskáját kiborította és darabokban heverő fegyverét egy pillanat alatt összerakta - Marad! - nézett rám határozottan, miközben megigazította mellényét, ami így már bevetésre készen állt, majd indult is az ajtó felé, feltépte, végül kivéve belőle a kulcsot kilépett rajta, kívülről bezárta, aztán már ott sem volt.
(Folytatjuk :D Remélem elnézitek az üresjáratot, de lesz mostanában még ilyen. Nyáron meg igyekszek sokat írni. Viszont! Úgy gondoltam, hogy ha lesz ihletem a vonaton, akkor írok rövid kis skicceket, amik főleg apró szösszenetek lesznek. Csuki kis rövid, pár perces love sztorik főleg. Remélem majd örülni fogtok neki :D meg lesz erőm is ><
Levélküldés --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK
Bangtan Boys Hungary kérdőíves nyereményjátéka. --->LINK)
Hogy milyen vagy :D Miért most?? Pont most?? :D Mi lesz, te jó ég, sieeessss :D
VálaszTörlésFélig kész XD majd holnap megpróbálom kitenni nektek XD addig izgulhattok
Törlés