Suga&Yo 7.rész

-Jó na! - vörösödött el - Nem kaptam levegőt.
-Hát most se fogsz. - fogtam egy kezembe arcát, és vad csókba hívva döntöttem végig az ágyon.

Lábai közé térdeltem azonnal, közben pedig pólója alá nyúltam. Végigsimítva oldalán húztam egyre feljebb róla a hatalmas ruhadarabot, és arcát cirógató kezem is megindult nyaka vonalán lefelé. Már nem volt olyan zavarban, így hamar útra keltek hideg ujjai, amitől élesen szívtam be a levegőt. Igyekezett lépést tartani velem és hasonló vadsággal viszonozni minden érintésemet. Gerincvonalamon vezette végig hideg ujjbegyeit, amitől megborzongtam és elváltam ajkaitól.
-Imádlak.
-Suga..... ne hagyd abba!
-Na, - néztem szemeibe - ezt a becenevet még megbeszéljük.
-Nem! - húzott magához lábaival, és lélegzetem is elakadt ettől a hirtelen változástól. Tegnap még szégyenlősködött - Jó lesz ez! - húzta végig körmeit mindkét oldalamon.
-Huh.... - nyeltem nagyot. Erre tényleg nem számítottam - Ha te ilyen maradsz, akkor lehetek Suga.
-Rendben. - mosolygott.
Felkeltem róla és sarkaimra ültem, miközben elkezdtem róla levenni a pólómat. Kicsit azért még szégyenlős volt, mindazok után is, hogy milyen bátran indított, de ahelyett, hogy kezeivel csak takargatta volna magát, inkább lesimított hasamon és boxeromon keresztül ellenőrizte a helyzetet. Megnyalta alsó ajkát, én pedig nagyot sóhajtottam, ahogy végignéztem rajta, miközben már csak egy aprócska bugyiban feküdt előttem. Kétoldalt megfogtam pántjait a vékony ruhadarabnak és lehúztam róla. Lábait egyik vállamon pihentette, míg messzire hajítottam a kék kis anyagot és füleltem.
-Mi az? - kérdezte miközben simogattam puha, fehér bőrét.
-Csak.... - hallgatóztam tovább, majd ahogy hallottam becsukódni az ajtót folytattam - Most már kiadhatod a hangod. - vigyorogtam és egyik lábát átraktam a másik vállamra.
-Ohh. Elment anyud? - kezdett vörösödni.
-Igen. - csúsztam lejjebb.
-M..... mit tervezel? - jött egyre jobban zavarba, ahogy már sejtette, mire készülök.
-Csak foglalkozok veled. Érdekel milyen vagy, ha nem fogod vissza magad. - adtam puszit belső combjára és nem vettem le tekintetem arcáról.
Aprókat kezdett nyögdécselni, ahogy egyre közelebb adtam csókot célomhoz, én pedig egyre jobban vigyorogtam. Forró puszit leheltem csiklójára, mire a lepedőt markolva sóhajtozni kezdett. Gyengéden megnyaltam legérzékenyebb pontját és a nevemet ismételgette, miközben már fejét hátradöntve kapkodott levegő után. Hosszú percekig kényeztettem nyelvemmel, mialatt édes nyögései megöltötték a szobát és elvették az eszemet. Iszonyat kényelmetlenné vált a boxerem és már én szenvedtem, hogy csak játszadozok vele.
-Ahhhh Yoongihhh! Kérlekhh. - próbált egy pillanatig szemkontaktust tartani velem, mikor megálltam szavai miatt, de nem sikerült neki.
Engem viszont teljesen levett a lábamról, ahogy megláttam, hogy mennyire vonaglik az ágyamon. Lekaptam magamról az utolsó ruhadarabot és megtámaszkodtam Yo fölött. Megnyaltam száraz ajkait, ő pedig körbefont karjaival. Egyik kezét levezette hátamon, majd hasamon húzta végig körmeit, majd ráfogott kemény péniszemre, mire felmordultam és ráharaptam alsó ajkára. Szinte semmi dolgom sem volt, mert ő húzott magába. Egy papír lap sem fért volna közénk, annyira simult hozzám, miközben lassan mozogni kezdtem. Magára hagytam édes ajkait és nyakát kezdtem harapdálni, ő pedig kiengedte élvezettel teli nyögéseit, amikre már annyira kíváncsi voltam. Minden hangja csak egyre jobban izgatott, ahogy fokozatosan gyorsítottam. Teljesen elvesztette utolsó csepp józan eszét is, amikor kicsit jobban megemelte csípőjét és a legmélyebbre értem benne.
-Yohh.... - haraptam meg nyakát, mert már igazán közel jártam, mire háta ívbe feszült és a lepedőt markolta.
Kiengedtem fogaim közül puha bőrét, majd kicsit felemelkedtem, hogy lássam azt az élvezetet, amit hallok is, de mikor megpillantottam csukott szemeit és piros, szétnyílt ajkait, ahogy levegő után kapkod, már nem bírtam tovább. Az utolsó legdurvább mozdulataim közben ért a csúcsra, amitől teljes testében megremegett, mialatt rám szorított és egy élvezettel teli nyögés is elhagyta torkát. Kezeivel karjaimra fogott, ahogy legutolsó lökésemmel végül én is elélveztem, de a lehető legmélyebben maradt benne. Egy csókot nyomtam álla vonalára, majd újra birtokba vettem nyelvét. Immár az ő kezei is sokkal lágyabban simítottak végig hátamon, de gerincvonalamon megtett útjától még mindig megborzongtam kicsit.
-Most már jobbhh? - kérdezte, ahogy kezdett visszatérni józanságunk.
-Egy kicsit. - vigyorogtam.
-Csak egy kicsit? - kérdezte teljesen elkerekedett szemekkel, amin jót nevettem magamban.
-Hát, ráérünk egész nap, nem? - emelkedtem fel, hogy jobban lássam, miközben mosolyom továbbra sem enyhült.
-Azért haza kell majd mennem délután.
-Jah..... tényleg. - húztam a számat végül. Tényleg haza kell mennie..... ráadásul az apjával még gondok is vannak - Jut eszembe. Mi van apáddal?
-Ezt pont most kell megbeszélnünk? - mosolygott kicsit.
-Mert?
-Hát..... nem öltözhetnék fel előtte? Vagy legalább a farkadat húzd ki. - kuncogott egyet mondata végén.
-Jah. Hehe, tényleg. Jó akkor egy pillanat.

-Szóval - csuktam be a hűtőajtót és leültem az asztalhoz, ahol Yo már nagyban falatozott - az apádnak az a baja, hogy nem vagyok gazdag? - emeltem fel kanalam, hogy én is belekezdjek a müzlimbe így dél tájt.
-Igen. - nyelt egyet - Szerinte te, mint zeneszerző, nem fogsz tudni eltartani, mivel én nem fogok dolgozni, amit nem tudom honnan vesz.
-De.... mért jár már egyből ott, hogy mi biztosan összeházasodunk majd? - néztem Yora kérdően, mire megállt.
-Egy bocs vagy valami?
-Minek?
-Hát.... azért ez így jól esett.
-Jó nem az, hogy nem szeretlek, mert de, csak azért ez még kicsit korai a részéről, nem gondolod? - kezdtem reggelizni.
-Mit mondtál?
-Csak azt, - nyeltem le gyorsan amit bekaptam - hogy ez még korai.
-Nem azt. Előtte.
-Mit? Hogy szeretlek.
-Igen azt. - vigyorgott - Szép mentés. Én is...... szeretlek.
-Jó. Szóval, korai még amit apád gondol.
-Nem vagy egy romantikus alkat, mi?
-Úgy nézek ki, mint aki az? - folytattam reggelimet.
-Nem. De amúgy igen. Én is ezt mondta neki. Hogy nem biztos ám, hogy te leszel a gyermekeim apja, szóval jó lenne, ha nem aggódna.
-Mire ő?
-Meg ne tudjam, hogy találkoztatok!
-Az szép. Na figyelj, délután hazakísérlek és beszélek vele jó?
-Ez biztos, hogy jó ötlet? Jobb lenne, ha nem tennéd. Én fogok kapni. - hajtotta le fejét.
-Akkor hazamész, és majd később betoppanok, hogy otthon vagy-e, mert rég nem láttalak.
-Akkor jó későn kell jönnöd, mert nem hiszem, hogy tíz előtt hazaér.
-Holnap hétvége. Ráérek, ne aggódj.
-Hát jó. Aranyos vagy...... kis cuki Suga. - vigyorgott.
-Na ezt beszéljük csak meg! - dőltem hátra a széktámlájának.
Hosszú társalgásba kezdtünk, hogy mért kell állandóan becéznie, és hogy én ezt nem szeretem, de végül abban maradtunk, hogy ezt szabad neki. Viszont csak ezt az egyet használhatja rám, mert ez még nem olyan gáz. Majd a nap maradék részét, ami csupán néhány óra volt együtt töltöttük, szerencsétlenségemre ruhában. Meg is kaptam Yotól, hogy egy nimfomániás állat vagyok, mire visszavágtam, hogy ha a helyemben lenne egy ilyen szép teremtés mellett, ő is nehezen bírná. Így megdicsért és örült az ezerévenként egyszer megmutatkozó romantikus énemnek.

-Biztos ne kísérjelek tovább? - álltunk meg egy utcasarkon félúton az otthona felé.
-Nem. Arra már sok az ismerős. Még a végén  megemlítik, hogy egy fiúval láttak, és otthon meghalok. De köszönöm, hogy elkísértél. - kaptam egy gyors puszit a számra.
-Este megyek.
-Rendben. Szia Suga. - fordult meg és továbbsétált.
-Szia... Yo. - néztem végig, ahogy elér az első sarokig és lefordul. Istenem de szexin lépked! Istenem de szűk a nadrágom! Basszameg!
Gyorsan meg is fordultam és hatalmas léptekkel rohantam haza. Otthon összefutottam a húgommal, aki csak vigyorogva köszönt rám, de nem faggatott. Tudtam, hogy Yo miatt mosolyog ennyire és minden érdekli, de nem meri megkérdezni, én pedig ha szóba hozom a hatalmas vigyort az arcán, tuti nem menekülök, így azonnal eltűntem a szobámban. Rapmonnal beszélgettem a fennmaradó időben és zenéket írtam, mert volt ötletem, mialatt azzal traktált, hogy majd fogjam vissza magam.
-Inkább elkísérlek.
-Hagyjál már a hülyeségeiddel. - dörmögtem a fülesem mikrofonjába.
-De te olyan gyökér tudsz lenni. Még hazafelé megvereted magad. Vagy már ott az apjával. Vagy akkora hülyeséget mondasz, hogy elköltöznek a közeledből, csakhogy ne fussatok össze Yoval.
-Szerintem meg meg tudom oldani egyedül.
-Úgy mint legutóbb?
-Az régen volt.
-Lehet túl régen, hogy emlékezz mekkora pöcs voltál és mi lett a vége.
-Nem felejtettem el. - tettem le ceruzámat, ahogy előjöttek az emlékek és kezdtem egyre dühösebb lenni.
-Suga. Jól vagy? Mi ez a csend? - érdeklődött pár perc után.
-Látom kár volt neked elmondanom, mit kaptam Yotól.
-Hát az lehet. De már most ennyi felhúztad magad? Biztos, hogy el akarsz menni, ha ilyen könnyen bedühödsz?
-Igen biztos. És nem vagyok dühös.
-Jah..... azért tetted le a ceruzád is.
-Milyen rohadt érzékeny ennek a szarnak a mikrofonja!
-Hehe. Ugye? Na megyek. Még dolgom van. Hívj, hogy mi volt!
-Ok hívlak.
-Na csá!
-Hello. - nyomtam ki a skypeot és levettem a fülest.
Lehet tényleg nem kéne elmennem, ha már csupán egy emléken ennyire felhúzom magam. De az már rég volt! Csak tudok uralkodni a hülyeségeimen. Nem fogom elszólni magam és nem leszek paraszt. Beszélek az apjával és ráveszem, hogy elengedje el velem Yot. Menni fog!
Lenyugtattam magam és miközben öltöztem bíztam benne, hogy így is lesz.
-Anya elmentem!
-Hová?
-Yohoz. Majd jövök. Sziasztok!
-Rendben, de vigyázz magadra!
-Jó-jó. Szia!
-Szia! - csuktam be az ajtót, ahogy elköszönt.
Egész úton gondolkoztam, hogy majd mit kéne mondanom, mégis mivel győzhetném meg. A "Nem fogom elvenni a lányát" kicsit sem jó sőt, egyenesen szar, mert akkor mért engedné el velem randizni, ha úgysem akarok többet. Szóval valami nagyon ütős érv kell. De hogy mi, arról fogalmam sincs. Nem baj! Még van egy fél órám kitalálni, ha ennyire rohanok végig.

Mély levegőt vettem és igyekeztem nem idegeskedni azon, hogy mi lesz, majd becsöngettem.
-Igen? - nyitott ajtót az apja - Ó! - lepődött meg, de látszott, hogy kicsit sem örül nekem - Szia Yoongi!
-Jó estét mister Chegal! - hajoltam meg a lehető legmélyebben - Yot keresem. Itthon van?
-Igen, de nem ér rád. - nézett rám gyilkos tekintettel - Mit szeretnél?
-Csak megkérdezni, hogy mért nem látom mostanság. Nem tudja, mért kerül engem? Nekem nem válaszol.
-Azért kerül mert megtiltottam neki, hogy veled legyen.
-De..... - tettettem, hogy meglepődök - Mégis mért? Rosszat tettem?
-Csak annyit, hogy művész lettél. Mint zeneszerző soha nem tudnád ellátni az én kislányomat megfelelően . Így aztán fölösleges is belekezdeni bármibe.
-Szerintem rosszul látja a dolgokat uram. Elég tehetséges vagyok és már most sokan nagy lehetőségeket látnak bennem. Biztosan el tudnám majd látni a lányát, ha eljutunk odáig. De jelenleg még túl fiatalok vagyunk, hogy ennyire előre gondolkodjunk Yoval. - próbáltam nem az arcába köpni, ahogy kicsit felidegesített a hülyeségével.
-Ki az apa? - jelent meg jó messze az apja háta mögött az említett.
-Ezért vagyok én, - intette csendre - hogy helyettetek gondolkozzak. Nem találkozhattok, és ezen nem változtatok.
-Apa kérlek! - esedezett Yo, de nem foglakozott vele.
-Rendben. Akkor mit tegyek, hogy bebizonyítsam, téved? - bátorodtam fel és eleresztettem magam. Fog a franc egyenesen állni, mint egy jó kisfiú, ha amúgy is lenéz.
-Höh. - lepődött meg a hirtelen váltástól, de nem akadt fent túlságosan a dolgon - Bizonyítsd, hogy eltudnád tartani akár már most! - azt hitte lehetetlent kér.
-Rendben! Csak figyeljen! - megfordultam és köszönés nélkül hazaindultam.
-Yoongiiii! - hallottam Yo hangját még, de azt is, hogy csukódik az ajtó, és ő a másik felén ragadt. Talán sosem fájt még ennyire női hang, de most fontosabb dolgom van. Majd élvezem puha bőrét és hülye becenevemet, ha ezzel végeztem.


(Folytatjuk :D És nem tudom még mennyi rész lesz... lehet csak egy, de meglátjuk :D )