A főnök 8. rész: Illatok

– Kérsz valamit? – érdeklődött Nam, mire Hoseok kérdően tekintett fel rá. – Enni, inni?
– Ohh... Vizet.
– Hozok – csókolta volna meg Hoseokot, de még időben meggondolta magát és inkább az arcára puszilt. – Öltözz fel! – kapkodott magára néhány ruhadarabot, majd kiviharzott a szobából.

Hoseok hozzá volt szokva ahhoz, hogy szex után magára hagyják, ezért nem lepődött meg Namjoon távozásán, viszont azon már igen, mikor újból felbukkant. Éppen pólóját vette fel, amint a nagy maffiavezér maga jelent meg egy tálcával, azon a kért vízzel, gyümölcslével és némi nassolni valóval. Ugyan a hibridet kiszolgálták az elmúlt időszakban, de ilyesmiben soha nem volt még része. A főnök maga látta el őt, mintha értékes lenne, pedig sohasem érezte magát annak.
– Nem kellett volna önnek hoznia. Az emberei biztosan készséggel kiszolgálták volna – helyezkedett kényelembe, miközben Namjoon is leült vele szemben az ágyra.
– Kérlek, innentől tegezz! – ivott bele a gyümölcslébe.
– Rendben – hajtotta tincsei közé füleit.
– Baj van?
– Nincs – vette el a kért vizet.
– Tudod, hogy nem szeretem, ha hazudnak nekem.
– Elnézést... Lehetnek titkaim? – érdeklődött félve. – Nem nagy titkok. Csak magammal kapcsolatban. Nem árulom el önt, vagyis téged, csak... néhány gondolatomat megtartanám magamnak.
– Persze – sóhajtott nagyot Namjoon. – Te is ember vagy. Nem kell mindent elmondanod. De ha miattad lesz bajom, akkor már nem vagy ártatlan többé. Remélem, ezzel tisztában vagy – kezdett bele az evésbe.
– Igen... – gondolkozott el Hoseok. – A passzív dohányzás károsabb, mint az aktív – szólalt meg kicsit feszülten.
– Mmm? – pillantott a hibridre Nam.
– A passzív dohányzás. Kerülnöd kellene. Nem tesz jót.
– Azt tudom – nyelt egyet. – De ezt te honnan tudod?
– Yoonginál volt laptopom. Az interneten olvastam.
– Nem ezt. Hanem, hogy passzívan dohányzom.
– Mindig érzem önön. Rajtad. Bocsánat. Még nem szoktam meg.
– Mindig érzed rajtam?
– Igen. Hibrid vagyok. Nagyon jó a szaglásom.
– Valóban? – gondolkozott el Namjoon. – És még mit szoktál rajtam érezni?
– Mmm... Női parfümöt néha, alkoholt, különböző drogokat. Olykor étel szagod is van... És egyszer virág illatod volt – sorolta fel Hoseok, mikre emlékezett.
– Elképesztő.
– Minden hibridnek jó a szaglása, meg a hallása.
– Mennyire? – érdeklődött tovább Nam. Remek ötlete támadt.
– Vannak hangszínek amiket én hallok, maga, mármint. Bocsánat. Szóval te nem.
– És halkabb hangokat is meghallasz.
– Igen. Teljesen tisztán.
– Hmm... Ez nagyon hasznos is lehet még.
– Mire?
– Még átgondolom – kelt fel Namjoon az ágyáról. – Jó éjt! – hagyta magára Hoseokot.

Namjoon csak úgy felszívódott, viszont másnap, mikor napközben felbukkant Seokjin, kiderült a hibrid számára, hogy miért tűnt el úgy este a maffiavezér.
– Hogy vagy? – lépett be kopogás után a szobába.
– Jobban – ült fel ágyában Hoseok. – Most kell menni varratszedésre?
– Nem. Még nem. De nem is ezért jöttem – állt egy kézitáskával az ajtóban. – Namnak tegnap új ötlete támadt. Remek ötlete, bár szerintem te nem fogsz örülni neki.
– Mi az az ötlet?
– Ki akar vinni magával terepre – húzta oda Namjoon székét az ágy végéhez Seokjin, majd leült rá. – Persze még nem most, amíg nem gyógyultál fel.
– És miért akar engem kivinni?
– Hogy segíts neki az üzlettel – tette fel a táskát az ágyra. – Amíg pedig gyógyulsz, nekem meg kell tanítanom téged néhány alapra.
– Milyen alapra? – mászott közelebb Seokjinhez és a cuccaihoz.
– Fegyverek. Meg kell tanulnod kezelni őket – nyitotta ki a táskát. – Megtanítalak összerakni őket.
– Én nem akarok ölni – pillantott szomorúan Seokjinre.
– Ez csak önvédelem. Egy tűzharcnak mindig fennáll a veszélye, sajnos. Bár Namjoon mellett ritka az ilyen, ő azért nagyon jól védve van, de sosem lehet tudni.
– Nem akarok fegyvert hordani.
– Muszáj lesz – nézett fel Hoseokra. – Ha szerencséd van, sohasem kell majd használnod – nyugtatta meg.
– Sohasem fogom – pillantott a pisztolyokra a hibrid.
– Ha jobban leszel, néhány önvédelmi fogást is meg kell tanítsak majd.
– Harc? – sóhajtott nagyot Hoseok.
– Csak a magad védelmére. Sajnos ez ilyen. De Nam nagyon szeretne magával vinni, ami veszélyes. Meg kell tudnod védeni magadat, ha olyan helyzet alakulna ki.
– Rendben.
– Jól van. Akkor lássuk először ezt – vett ki egy pisztolyt a táskából, majd elkezdte darabokra szedni, miközben magyarázott.

Hoseok nem örült Namjoon ötletének, de nem volt nagyon más választása, elvégre ingyen élt a maffiavezérnél. Muszáj volt teljesítenie annak minden parancsát, így ezt is. Irtózott a gondolattól, hogy majd valakit le kell lőnie, vagy meg kell ütnie, viszont kénytelen volt beismerni a tényt, miszerint egyszer ettől az élte is függhet. Ezért figyelmesen követte végig Seokjin minden óráját, miközben lassan felépült. Hamarosan eltávolították a sebéből a varratokat is, így a következő időszakban már csak arra várt, hogy a fájdalom végleg elmúljon. Amint pedig ez megtörtént Seokjin befogta a fizikai edzésbe, melyhez sokkal gyengébb volt, mint Namjoon többi embere, elvégre ő nem járt rendszeresen edzőterembe és nem foglalkozott az izmaival. Őt korábban teljesen más okokból tartották a háznál, így az ilyesmi figyelmen kívül maradt, de ez koránt sem volt olyan nagy gond, mint remélte. Ettől még nem menekült meg a terepmunkától, továbbra is tervbe volt véve. Egyáltalán nem örült neki sőt, inkább görcsbe rándult a gyomra valahányszor eszébe jutott a dolog, de ezt Namjoonnak nem mondta el. Többek között azért sem, mert a főnök azután az este után már nem közeledett úgy felé, mint akkor, csak ült ott a helyén csendben, ahogyan korábban is. Mintha visszaléptek volna egy lépést, melyet nem értett, ezért pedig félve osztott meg bármit is a másikkal. Viszont közeledett a pillanat, minek hatására Namjoon egyik este végre elmondta neki terveit.
– Seokjin még nem tájékoztatott pontosabban, ugye? – érdeklődött, mire Hoseok felült ágyában.
– Nem.
– Remek. Én szerettem volna elmondani neked, hogy pontosan mi is lenne majd a dolgod – folytatta Namjoon, a hópárduc pedig érdeklődve hallgatta. – A szaglásodat szeretném első sorban kihasználni. Segítened kéne a drogokkal kapcsolatban. Remélem, szag alapján meg tudod nekem mondani, hogy valóban olyan tiszták-e, mint mondják.
– Nem tudom. Sosem próbáltam.
– Majd most kipróbáljuk. De nem csak erre kellene a szaglásod. Az emberek előszeretettel hazudnak, annak ellenére, hogy ismernek. Ezért ha érzel valamit majd a ruhájukon, ami nem illik a képbe, akkor arról is tudni akarok.
– Rendben.
– Remek. A hallásodra pedig tömegben lenne szükségem.
– Sok hang között elvesznek a halk hangok.
– Értem... De azért teszünk ezzel is egy próbát. Te leszel az én kis aranyemberem. Seokjin már bevásárolt neked. Holnap szerintem rendez egy kis próbát. Jövőhéten pedig már jössz velem. Jó lesz – állt fel helyéről Nam.
– Igen, főnök – sóhajtott nagyot Hoseok.
– Tudod, hogy ezt nem szeretem – fordult vissza a hibrid felé. – Valami baj van?
– Nem fontos... – merengett el a hópárduc. – Más emberek között főnöknek kell hívjalak, ugye?
– Sajnos igen, de itthon nem. Főleg nem a szobádban, ha kettesben vagyunk.
– Értettem.
– Jó éjszakát! – hagyta inkább magára a hibridet, mert sejtette, mi a gondja, de erről nem akart vitatkozni. El szerette volna vinni magával legalább egy próbaútra Hoseokot, mielőtt teljesen visszavonja terveit.
– Jó éjt! – suttogta a levegőbe Hoseok.

Gyorsabban jött el a terepmunka napja, mint azt a hibrid szerette volna és arra eszmélt, hogy egyik pillanatban már kiöltözve ül a főnök mellett a hátsóülésen. Az irodába tartottak, elvileg nem is akarták azt elhagyni az első alkalommal, de annak is vészesen közeledett az ideje, így szinte egész teste görcsölt. Ugyan Namjoonnak remek helyen volt a központja, nem nézte volna ki belőle senki, hogy egy maffiavezér tölti ott dolgos napjait, Hoseok mégis borzasztóan érezte magát. Pedig az iroda még szép és kellemes is volt, miközben sugárzott belőle a pénz, meg a hatalom. Talán pont emiatt émelygett már az első pillanattól kezdve, amint beléptek oda. Namjoon ennek fényében nem is akarta azonnal bedobni a mély vízbe, inkább hagyta, hogy a hibrid körbenézzen, kicsit ismerkedjen a napi feladataival és a testőrökkel, kik mostantól őt is védték, nem csak a főnököt.
– Ma még nem akarlak tesztelni, inkább csak az alapot akarom megadni – intett embereinek, kik azonnal feltekerték a nagy szőnyeget, mely asztala előtt hevert. – Ezeknek a mintáknak kell megfelelnie minden drognak, amit veszünk – magyarázott tovább, amint az izmos öltönyös pasik kinyitották a padlószéfet, majd kipakoltak belőle néhány apró zacskót. – Ezekkel kereskedünk a klubjainkban, a minőség pedig fontos alappillére az üzletnek. Egyelőre ismerkedj velük, aztán holnap már kapsz olyat is, aminek ezekkel kell megegyezniük. Mostanában sokan próbálkoznak gyenge minőségű drogokkal kereskedni, viszont én még csak véletlen sem szeretnék ilyen szarokért fizetni – adták oda Namjoonnak a mintákat. – Mindegyiken rajta van annak a neve is. Jegyezd meg őket, ma csak ennyi a dolgod. A kávézóasztal a tied. A kanapé nagyon kényelmes – nyújtotta Hoseoknak a zacskókat. – Ez a minimum, de ennél sokkal több lesz majd, viszont fő a fokozatosság.
– Értettem – állt fel a Nam mellőli székből Hoseok.
Nem szívesen, de elvégezte a rá osztott feladatot még ebéd előtt, mivel sok minta ismerős volt számára. Próbálta húzni ezután az időt, nehogy más zacskókat is kapjon, viszont hamar feltűnt Namjoonnak, hogy unatkozik, pedig a főnöke ki sem látott a papírok mögül.
– Meg is jegyezted őket? – érdeklődött.
– Igen – nézte a kis tablettákat. – Némelyik ismerős volt már.
– Valóban? Honnan?
– Yoongi. Rajta sokszor éreztem ezek közül néhányat.
– Hát persze... – tette le tollát Nam. – Lássuk, mennyire megy jól! Gyere ide a mintákkal!
Namjoon először csak azt tesztelte, Hoseok meg tudja-e különböztetni a drogokat egymástól. Végül kiderült, tökéletes a szaglása, így nem úszta meg a további munkát ebéd után sem. Újabb kis zacskókat kapott, de ezúttal óvatosan kellett szaglásznia, mert volt amit por alakban tartottak. Ám ez sem jelentett nehézséget neki. Hamar végzett mindennel, amit Namjoon le is ellenőrzött, majd unatkozni kezdett. Nem mehetett haza egyedül, meg kellett várnia a főnököt, de legalább a kanapé olyan kényelmes volt, mint amilyennek mondta, így azon elterülve szundikált este, amíg Namjoon végre fel nem állt az asztalától. Nagyon boldog volt, mikor bedőlhetett ágyába és azt kívánta, bárcsak otthon maradhatna másnap, azonban erre nem akadt lehetősége. A főnök rendesen befogta a munkába, ami az éles bevetésnél már meglehetősen fárasztónak bizonyult. Oda nagyobb figyelem kellett, mivel nehezére esett pontosan megmondani, hogy tényleg jó-e a minőség. Néha elfáradt az ő orra is, mivel félig ember volt, ezért segítséget kellett kérnie kávé formájában. Ám ezek után már gördülékenyebben ment a dolga, ahogyan pedig teltek a napok már kevesebbszer ellenőrizte le saját magát. Egyre biztosabb volt a munkájában, eltekintve azoktól a pillanatoktól, mikor más is volt a szokásos csapaton kívül az irodában, ugyanis néha jöttek emberek, hogy Namjoonnal tárgyaljanak, ami kicsit frusztrálta őt. Pláne akkor, mikor valakin hibrid szagot érzett, mert eszébe jutott a Yoonginál töltött élete.
– Holnap már muszáj ellátogatnunk este egy-két klubba. Sajnos nem tudom tovább húzni a dolgot, de legalább a hallásodat tudom tesztelni.
– A hangos zene nem tesz jót. Lerontja a hallásomat – bámult kifele az ablakon Hoseok.
– Nem olyan klubba fogunk menni. De azért jobb, ha felkészülsz. Olyan helyre megyünk, ami számodra teljesen új lesz és nem a jó értelemben.
– Rendben – hunyta be szemeit a hópárduc, amint letette fejét a kocsi ajtajára. Rendesen elfáradt, mivel nem aludt jól, a másnapi tervek hallatán pedig már most kimerült.
– Nem is kérdeztem – szólalt meg néhány pillanattal később Namjoon. – Teljesen rendbe jött a farkad?
– Igen – válaszolt fáradtan.
– Ennek örülök – nézte kicsit csalódottan Hoseokot.
Örült volna, ha egy cseppet jobban összebarátkoznak a közös munka miatt és megnyílik neki a hibrid, de erre nem volt sok esély. Eszébe jutott, mennyire kerülte a csókját azon az egy estén és már arra gondolt, hogy az is csupán egy elvégzendő feladat volt a hópárduc számára, mivel egyre többet volt csendben. Már este sem próbált vele semmit cseverészni, ahogyan korábban, ezért Nam is visszavett a lágyabb oldalából. Sosem járt jól, ha megnyílt valakinek, viszont így legalább még időben leállt.

Az első klubban tett látogatásuk alkalmával Hoseok számára világossá vált, hogy Namjoon pontosan mivel foglalkozik. Vagyis nagy részt, mivel elég sok információt továbbra sem osztott meg vele főnöke, de nem is akart tudni róla. Viszont egy dolog nem hagyta nyugodni, ami egy saját maga által generált probléma volt. A klub ugyanis sok női alkalmazottal üzemelt, aminek megvolt a maga célja, amint pedig Namjoon leült a VIP helyére, ez világossá is vált Hoseok számára. Így persze érthető volt, miért áradt belőle olykor női parfüm, de arra nem számított, hogy majd őt is letámadja egy tökéletes alakú, lengél öltözött fiatal lány.
– Bocsánat, de nem a főnökkel kéne önnek is foglalkoznia? – próbálta lerázni az idegent, miközben hibrid farkát saját combja köré tekerte, füleit pedig próbálta hajában elrejteni.
– Van már vele más – ült az ölébe a lány.
– Akkor sem hiszem, hogy ennek örülne – feszengett Hoseok több okból is, de főleg azért, mert nem szerette az idegeneket ilyen közel engedni magához.
– Ha más nőt szeretnél, nyugodtan mondhatod azt.
– Én nem...
– Elmenjek?
– Kérem – dőlt annyira hátra székében, amennyire csak tudott.
– Rendben – állt fel az idegen, majd magára is hagyta a hibridet.
Míg Namjoon beszélgetett a beosztottjaival és néha fogadott egy-egy lánykát az oldalán, addig Hoseok csak a kitett csipszet majszolta, miközben nézelődött. Magától sohasem ment volna hasonló klubba, mivel nem szerette az ilyen sötét, füstös helyeket. No meg az sem segített semmin, hogy ez igazából egy sztriptíz klubnak minősült, bár ezt senki sem mondta ki. Emiatt is szeretett volna minél hamarabb lelépni, de erre nem akadt lehetősége. Minden percet tízszer annyinak érzett, ami miatt hamar kimerült, ám Namjoon tesztelni szerette volna képességeit, ahogyan ígérte, így megkérte, hallgassa ki messziről az egyik emberét. Semmi lényeges információt nem remélt, nem is gyanakodott az alkalmazottja után, csupán Hoseok képességeire volt kíváncsi. A hópárduc számára nehéz volt koncentrálni, mivel minden lehetséges dolog zavarta a közelében, de azért igyekezett. Végül néhány szót sikerült kivennie, de túl nagy volt a hangzavar és túl sok volt az inger, hogy rendesen tudjon figyelni. Úgy érezte, elbukott, ám ezt akkor még nem mondta. Annyi ember előtt nem merte, csak később, mikor már kettesben voltak.
– Ma nem feleltem meg az elvárásainak – feküdt az ágyán még ruhában Hoseok. Nem volt ereje egyelőre, hogy elmenjen zuhanyozni, így ott várta meg Namjoont.
– Ezt hogy érted?
– A hallgatózás. Megbuktam, igaz? Csalódott bennem.
– Mondtad, hogy a hangzavar nem segít. Nem buktál meg.
– Kapok érte büntetést? – pislogott laposan a tévére.
– Dehogyis – ült fel rendesen székében Namjoon. – Ezt honnan veszed?
– Ha más rosszul végzi a munkáját, maga megbünteti.
– Már itthon vagyunk, tegezhetsz – beszélt meglepően sokat Nam. Máskor nem hagyta el ennyi szó a száját este, mikor meglátogatta a hibridet.
– Engem nem fogsz akkor megbüntetni? Pedig rosszul végeztem a dolgomat.
– Nem foglak. Ne gondolj ilyesmire.
– És ha eltévesztem a drogot?
– Akkor sem.
– És ha mindig eltévesztem? Akkor már nem veszed hasznomat ilyesmiben. Nem éri meg engem magaddal vinned.
– Valami gond lenne az orroddal?
– Nincs. De nem biztos, hogy mindig meg fogom tudni különböztetni őket.
– Hoseok. Nem akarod ezt csinálni? – tette fel a kérdést a hibridnek, ki azonnal Namjoonra pillantott és hátracsapta füleit.
– Nem – válaszolt halkan.
– Értem... Sajnos egy ideig még szükségem van rád, de amint lehet, nélkülözni foglak.
– Köszönöm – fordult arccal puha takarójába.

(Péntek! Új rész és még lesznek is! Honnan hova jutottunk, elképesztő, nem? No de még mi lesz a kövi részben. Mivel... egy beszélgetés közepén vagyunk :D 

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )