– Hoseok. Nem akarod ezt csinálni? – tette fel a kérdést a hibridnek, ki azonnal Namjoonra pillantott és hátracsapta füleit.
– Nem – válaszolt halkan.
– Értem... Sajnos egy ideig még szükségem van rád, de amint lehet, nélkülözni foglak.
– Köszönöm – fordult arccal puha takarójába.
– Nem – válaszolt halkan.
– Értem... Sajnos egy ideig még szükségem van rád, de amint lehet, nélkülözni foglak.
– Köszönöm – fordult arccal puha takarójába.
– Hoseok!
– Hm? – hümmögött.
– Zuhanyoznod kellene – hallotta ezúttal maga mellől Namjoon hangját.
– Hmmmm.
– Hoseok – simogatta meg a hibrid puha haját. – Így akarsz befeküdni a tiszta ágyadba?
– Hmm – bújt fáradtan Nam kezébe. Jól esett neki a másik törődése olyannyira, hogy dorombolni kezdett.
– Hoseok.
– Dohány szagod van – fordult a másik tenyerébe. – Nem szeretem – beszélt Namjoon kezébe. Ahogyan meleg lehelete a másik bőréhez ért, úgy kattant át valami a nagy maffiavezérben, melynek hagyta, hogy elragadja őt.
– Nem is vacsoráztál – cirógatta Hoseok selymes bőrét.
– Mindjárt – dorombolt tovább.
– Holnap itthon maradhatsz – puszilt a hibrid halántékára. – Pihenj csak.
– Nem veszed hasznomat? – nyitotta fel álmos szemeit.
– Egy napra tudlak nélkülözni. Aludd ki magadat!
– Csalódtál? – terítette puha hópárduc farkát Namjoon vállára.
– Dehogyis – mosolyodott el Nam, mire Hoseok fáradt szemei nagyra nyíltak. – Mi az?
– Mosolyogsz. Sosem… mosolyogsz.
– Valóban, nagyon ritkán mosolygok.
– Soha.
– Akkor soha – simogatta még Hoseokot. – Maradj holnap! Pihend ki magadat.
– Te nem pihensz? – fogta meg Namjoon kezét.
– Ritkán.
– Sosem vagy itt hétvégén sem.
– Sok a munka.
– Csak egy napot – csókolt Nam tenyerébe. – Ha kell, segítek pihenni.
– Az előbb még álmos voltál.
– Azóta mosolyogtál és meggondoltam magamat – vette ajkai közé Nam egyik ujját.
– Ilyen egyszerű lenne téged rávenni?
– Sokkal egyszerűbb. Csak egy szó.
– Egy feltétellel.
– Igen?
– Most a te orgazmusodat sem hagyjuk ki – állította fel az egyetlen szabályt Namjoon, mire Hoseok egy pillanatra ledermedt.
– Rendben.
Amint elfogadta a kikötést Hoseok, Nam le is támadta. Felmászott az ágyra, miközben a hópárduc is úgy helyezkedett, hogy kényelmesen elférjenek. Visszatért az ereje amint Namjoon vetkőztetni kezdte. Forró csókokat kapott bőrére, amik ezúttal jobban izgatták, mint kellett volna és újból feltört néhány igaz hang is torkából. Annak ellenére, hogy szeretett volna végig tökéletesen játszani, ez alkalommal valahogy nem sikerült neki. Nem tudott figyelni, így olykor az ösztönei vették át az irányítást, ami meglepte, hiszen még sohasem volt része ilyesmiben. Ám Namjoon érintése ezúttal más hatással volt rá. Olyan érzéseket váltott ki belőle, amiket eddig még sohasem tapasztalt és amelyek miatt ezúttal azért küzdött, nehogy hamarabb érjen a csúcsra, mint az, aki éppen az ölében tartotta.
– Hoseokh! – szólítgatta a hibridet Namjoon. – Hoseokh! – pillantott fel végre Namjoon szemeibe. – Minden oké? – érdeklődött, miközben az eddig combját fogdosó kezével is átkarolta az említett derekát, hogy biztosan megtarthassa ölében. – Jól vagy?
– Igen – fogott Nam vállaira. – Miért?
– Mert feszülsz.
– Bocsánat. Igyekszem figyelni – próbált venni néhány mélyebb levegőt, hogy kitisztuljon a feje.
– Ne, ne figyelj! Majd én figyelek – húzta jobban ölébe Hoseokot.
– Ahh! – nyögött fel. – De akkor nem leszek jó – karolta át a másikat és hozzábújt.
– Dehogynem! Nagyon jó leszel – vette ujjai közé a másik puha hópárduc farkát. – Ne feledd az egyezségünket – súgta a hibrid fülé Namjoon, majd mozogni kezdett.
Hoseok tapasztalt már korábban hasonlót, amikor Yoongi a különböző játékszereit próbálgatta rajta, de még sosem élt át ilyet a másikkal. Sohasem élvezte ennyire a szexet, hogy kiesett néhány másodperc és gondolkodás nélkül cselekedett. Azért fogott ezúttal a másik bicepszére, mert jól esett neki, nem pedig mert muszáj volt. Újabb nyomokat hagyott Namjoonon, amikre nem is figyelt, nem is gondolt, csak egyszerűen ezt kívánta a helyzet, miközben az ember egy mozdulattal olyan élvezetet nyújtott neki, amilyet még sohasem tapasztalt. Ha Nam nem irányított volna, Hoseok már az ölében elérte volna estéje csúcspontját, ám a másik sokkal jobban ki akarta élvezni a helyzetet, így a hópárduc végül az ágy háttámlájába kapaszkodva találta magát, amint újra kezdi visszanyerni tudatát. Levegő után kapkodott, pont mint Namjoon, ki átkarolva a hibridet tartotta azt, míg hátának támasztva homlokát próbált ő is kicsit kijózanodni. Hoseoknak kellett még néhány mély sóhaj mire ráeszmélt, ha Nam nem vigyázott volna rá azokkal a hatalmas kezeivel, már elterült volna az ágyon. Ahogyan ez tudatosult benne, majd szép lassan a korábbi történések is, kicsit elszégyellte magát. Azt gondolta, a másik biztosan csalódott benne, amiért nem tudta azt a profizmust nyújtani, melyet éveken át fejlesztgetett.
– Sajnálom – tekerte saját combja köré hópárduc farkát, mely eddig Nam csípője körül feszült, füleit pedig tincsei közé próbálta elrejteni, amint Namjoon az első csókját nyomta hátára.
– Micsodát? – folytatta a másik puszilgatását.
– Nem voltam tökéletes.
– Ezt meg honnan veszed?
– Én... lehettem volna jobb is. Tudom, hogyan kell, de most... Ne haragudj.
– Hoseok! – mordult fel Namjoon, majd kihasználva erőbeli fölényét, megfordította a hibridet és az ágyra döntötte. – Tökéletes voltál. Miért gondolod, hogy nem?
– Csak magammal foglalkoztam.
– Ez nem igaz. Ha így lett volna, lehet kicsit mérges lennék, de nem így volt.
– Akkor nem csalódtál?
– Nem – dugta ujjait Hoseok farka alá, mely gazdája combja köré volt tekeredve. – Ez Yoongi miatt ragadt rád? – várt választ Namjoon, azonban olyan sokáig nem kapott, hogy újból megszólalt. – Ne arra építs, amit tőle tanultál. Mi két külön világ vagyunk. Alig van hasonlóság bennünk. Nem akarok még egyszer a nála szerzett tapasztalatokból levont hülyeségekből hallani bármit is. Érthető voltam?
– Igen – vágta rá azonnal Hoseok.
– Remek. Zuhanyozz le mielőtt lefekszel aludni! Addig kérek neked új ágyneműt – kelt fel lassan Namjoon az ágyról, majd felkapcsolva a kis villanyt, keresni kezdte saját ruháit Hoseok szobájában. A hibrid nem rohant el azonnal a fürdőbe, inkább Namjoon alakját szemlélte, akitől picit félt ugyan, de mégis megbízott benne. Ahogyan végigfutottak a kis lámpa fénysugarai a hatalmas maffiavezér bőrén, meglepődött saját magán, hogy mennyi apró részlet kerülte el eddig a figyelmét. Namjoonon ugyanis jó pár heg díszelgett különböző formákban. Yoongi teste nem ilyen volt. Az ő bőre mindig hófehér, puha és sima volt. Namé azonban magán viselte a munkája hátulütőit. – Valami baj van? – egyenesedett fel Namjoon, amint felkapta már ingjét is.
– Semmi – pattant fel az ágyból Hoseok, majd elrohant a fürdőszobája felé.
– Várj! A pizsamádat vigyed! – kereste elől a takaró alól neki Nam a ruháját. – Lehet, mikor kijössz, még lesz itt bent valaki. Inkább ruhában jelenj meg – dobta oda a hópárducnak cuccát.
– Köszönöm! – pirult el egy kicsit. Namjoon sokkal többet törődött vele, mint mások és minden egyes ilyen alkalommal zavarba jött, mert úgy érezte, nem érdemli meg.
Ezen tovább gondolkozott akkor is, mikor a zuhany alatt ácsorgott, amitől csak egyre vörösebb lett az arca. Tudta magáról, hogyan festett így, ezért véletlenül sem akart senkivel sem összefutni. Sokáig fürdött, majd mielőtt visszatért volna szobájába hallgatózott is, hogy van-e még valaki ott. Szerencsére már senki sem járt arra, ezért időben le tudott feküdni, ám egy tálca étel várta az úgy ágyneműn őt. Volt rajta egy kis cetli Namjoontól, amin jó éjszakát kívánt neki és jó pihenést a következő napra. Habár megígérte az este elején, hogy ő is otthon marad majd, azonban ebben a kis üzenetben már nem merte ezt biztosan állítani. Hoseoknak viszont jól esett a kedvesség, melytől újból vörösödni kezdett, de ezúttal nem zavarta, mivel senki sem láthatta.
– Hm? – hümmögött.
– Zuhanyoznod kellene – hallotta ezúttal maga mellől Namjoon hangját.
– Hmmmm.
– Hoseok – simogatta meg a hibrid puha haját. – Így akarsz befeküdni a tiszta ágyadba?
– Hmm – bújt fáradtan Nam kezébe. Jól esett neki a másik törődése olyannyira, hogy dorombolni kezdett.
– Hoseok.
– Dohány szagod van – fordult a másik tenyerébe. – Nem szeretem – beszélt Namjoon kezébe. Ahogyan meleg lehelete a másik bőréhez ért, úgy kattant át valami a nagy maffiavezérben, melynek hagyta, hogy elragadja őt.
– Nem is vacsoráztál – cirógatta Hoseok selymes bőrét.
– Mindjárt – dorombolt tovább.
– Holnap itthon maradhatsz – puszilt a hibrid halántékára. – Pihenj csak.
– Nem veszed hasznomat? – nyitotta fel álmos szemeit.
– Egy napra tudlak nélkülözni. Aludd ki magadat!
– Csalódtál? – terítette puha hópárduc farkát Namjoon vállára.
– Dehogyis – mosolyodott el Nam, mire Hoseok fáradt szemei nagyra nyíltak. – Mi az?
– Mosolyogsz. Sosem… mosolyogsz.
– Valóban, nagyon ritkán mosolygok.
– Soha.
– Akkor soha – simogatta még Hoseokot. – Maradj holnap! Pihend ki magadat.
– Te nem pihensz? – fogta meg Namjoon kezét.
– Ritkán.
– Sosem vagy itt hétvégén sem.
– Sok a munka.
– Csak egy napot – csókolt Nam tenyerébe. – Ha kell, segítek pihenni.
– Az előbb még álmos voltál.
– Azóta mosolyogtál és meggondoltam magamat – vette ajkai közé Nam egyik ujját.
– Ilyen egyszerű lenne téged rávenni?
– Sokkal egyszerűbb. Csak egy szó.
– Egy feltétellel.
– Igen?
– Most a te orgazmusodat sem hagyjuk ki – állította fel az egyetlen szabályt Namjoon, mire Hoseok egy pillanatra ledermedt.
– Rendben.
Amint elfogadta a kikötést Hoseok, Nam le is támadta. Felmászott az ágyra, miközben a hópárduc is úgy helyezkedett, hogy kényelmesen elférjenek. Visszatért az ereje amint Namjoon vetkőztetni kezdte. Forró csókokat kapott bőrére, amik ezúttal jobban izgatták, mint kellett volna és újból feltört néhány igaz hang is torkából. Annak ellenére, hogy szeretett volna végig tökéletesen játszani, ez alkalommal valahogy nem sikerült neki. Nem tudott figyelni, így olykor az ösztönei vették át az irányítást, ami meglepte, hiszen még sohasem volt része ilyesmiben. Ám Namjoon érintése ezúttal más hatással volt rá. Olyan érzéseket váltott ki belőle, amiket eddig még sohasem tapasztalt és amelyek miatt ezúttal azért küzdött, nehogy hamarabb érjen a csúcsra, mint az, aki éppen az ölében tartotta.
– Hoseokh! – szólítgatta a hibridet Namjoon. – Hoseokh! – pillantott fel végre Namjoon szemeibe. – Minden oké? – érdeklődött, miközben az eddig combját fogdosó kezével is átkarolta az említett derekát, hogy biztosan megtarthassa ölében. – Jól vagy?
– Igen – fogott Nam vállaira. – Miért?
– Mert feszülsz.
– Bocsánat. Igyekszem figyelni – próbált venni néhány mélyebb levegőt, hogy kitisztuljon a feje.
– Ne, ne figyelj! Majd én figyelek – húzta jobban ölébe Hoseokot.
– Ahh! – nyögött fel. – De akkor nem leszek jó – karolta át a másikat és hozzábújt.
– Dehogynem! Nagyon jó leszel – vette ujjai közé a másik puha hópárduc farkát. – Ne feledd az egyezségünket – súgta a hibrid fülé Namjoon, majd mozogni kezdett.
Hoseok tapasztalt már korábban hasonlót, amikor Yoongi a különböző játékszereit próbálgatta rajta, de még sosem élt át ilyet a másikkal. Sohasem élvezte ennyire a szexet, hogy kiesett néhány másodperc és gondolkodás nélkül cselekedett. Azért fogott ezúttal a másik bicepszére, mert jól esett neki, nem pedig mert muszáj volt. Újabb nyomokat hagyott Namjoonon, amikre nem is figyelt, nem is gondolt, csak egyszerűen ezt kívánta a helyzet, miközben az ember egy mozdulattal olyan élvezetet nyújtott neki, amilyet még sohasem tapasztalt. Ha Nam nem irányított volna, Hoseok már az ölében elérte volna estéje csúcspontját, ám a másik sokkal jobban ki akarta élvezni a helyzetet, így a hópárduc végül az ágy háttámlájába kapaszkodva találta magát, amint újra kezdi visszanyerni tudatát. Levegő után kapkodott, pont mint Namjoon, ki átkarolva a hibridet tartotta azt, míg hátának támasztva homlokát próbált ő is kicsit kijózanodni. Hoseoknak kellett még néhány mély sóhaj mire ráeszmélt, ha Nam nem vigyázott volna rá azokkal a hatalmas kezeivel, már elterült volna az ágyon. Ahogyan ez tudatosult benne, majd szép lassan a korábbi történések is, kicsit elszégyellte magát. Azt gondolta, a másik biztosan csalódott benne, amiért nem tudta azt a profizmust nyújtani, melyet éveken át fejlesztgetett.
– Sajnálom – tekerte saját combja köré hópárduc farkát, mely eddig Nam csípője körül feszült, füleit pedig tincsei közé próbálta elrejteni, amint Namjoon az első csókját nyomta hátára.
– Micsodát? – folytatta a másik puszilgatását.
– Nem voltam tökéletes.
– Ezt meg honnan veszed?
– Én... lehettem volna jobb is. Tudom, hogyan kell, de most... Ne haragudj.
– Hoseok! – mordult fel Namjoon, majd kihasználva erőbeli fölényét, megfordította a hibridet és az ágyra döntötte. – Tökéletes voltál. Miért gondolod, hogy nem?
– Csak magammal foglalkoztam.
– Ez nem igaz. Ha így lett volna, lehet kicsit mérges lennék, de nem így volt.
– Akkor nem csalódtál?
– Nem – dugta ujjait Hoseok farka alá, mely gazdája combja köré volt tekeredve. – Ez Yoongi miatt ragadt rád? – várt választ Namjoon, azonban olyan sokáig nem kapott, hogy újból megszólalt. – Ne arra építs, amit tőle tanultál. Mi két külön világ vagyunk. Alig van hasonlóság bennünk. Nem akarok még egyszer a nála szerzett tapasztalatokból levont hülyeségekből hallani bármit is. Érthető voltam?
– Igen – vágta rá azonnal Hoseok.
– Remek. Zuhanyozz le mielőtt lefekszel aludni! Addig kérek neked új ágyneműt – kelt fel lassan Namjoon az ágyról, majd felkapcsolva a kis villanyt, keresni kezdte saját ruháit Hoseok szobájában. A hibrid nem rohant el azonnal a fürdőbe, inkább Namjoon alakját szemlélte, akitől picit félt ugyan, de mégis megbízott benne. Ahogyan végigfutottak a kis lámpa fénysugarai a hatalmas maffiavezér bőrén, meglepődött saját magán, hogy mennyi apró részlet kerülte el eddig a figyelmét. Namjoonon ugyanis jó pár heg díszelgett különböző formákban. Yoongi teste nem ilyen volt. Az ő bőre mindig hófehér, puha és sima volt. Namé azonban magán viselte a munkája hátulütőit. – Valami baj van? – egyenesedett fel Namjoon, amint felkapta már ingjét is.
– Semmi – pattant fel az ágyból Hoseok, majd elrohant a fürdőszobája felé.
– Várj! A pizsamádat vigyed! – kereste elől a takaró alól neki Nam a ruháját. – Lehet, mikor kijössz, még lesz itt bent valaki. Inkább ruhában jelenj meg – dobta oda a hópárducnak cuccát.
– Köszönöm! – pirult el egy kicsit. Namjoon sokkal többet törődött vele, mint mások és minden egyes ilyen alkalommal zavarba jött, mert úgy érezte, nem érdemli meg.
Ezen tovább gondolkozott akkor is, mikor a zuhany alatt ácsorgott, amitől csak egyre vörösebb lett az arca. Tudta magáról, hogyan festett így, ezért véletlenül sem akart senkivel sem összefutni. Sokáig fürdött, majd mielőtt visszatért volna szobájába hallgatózott is, hogy van-e még valaki ott. Szerencsére már senki sem járt arra, ezért időben le tudott feküdni, ám egy tálca étel várta az úgy ágyneműn őt. Volt rajta egy kis cetli Namjoontól, amin jó éjszakát kívánt neki és jó pihenést a következő napra. Habár megígérte az este elején, hogy ő is otthon marad majd, azonban ebben a kis üzenetben már nem merte ezt biztosan állítani. Hoseoknak viszont jól esett a kedvesség, melytől újból vörösödni kezdett, de ezúttal nem zavarta, mivel senki sem láthatta.
Amint evett egy kicsit a neki szánt
ételből ledőlt aludni, mert fáradtabb volt az éhségénél. Ám miután
párnát ért feje, valahogyan éberebb lett. Forgolódni kezdett, hamarosan
pedig már csak szenvedett egyedül a nagy, puha, kényelmes ágyban,
miközben végig Namjoon heges bőrén gondolkozott. Kíváncsi volt, melyiket
mikor szerezte és mi okozta azt. Amint pedig ezen elmélkedett eszébe
jutott, hogy ő még nem is járt a másik szobájában, pedig nagyon érdekli,
vajon milyen lehet a főnök kis barlangja. Az is olyan rideg, mint az
egész ház? Vagy az talán otthonosabb? Elkezdett ezeken fantáziálgatni,
miközben egy szemhunyásnyit sem aludt, ami lassan felidegesítette.
Ezért támadt egy ötlete, amihez kezdetben nem akadt elég bátorsága,
viszont annyit toporgott saját ajtaja előtt, hogy végül elhatározta
magát. Óvatosan lépett ki szobájából, melynek ajtaja mellett a folyosón
egy őr állt, ki meglepetten fogadta Hoseokot.
– Valami baj van? – érdeklődött a férfi.
– Oh! – ijedt meg Hoseok. – Nincs... Vagyis, a főnökhöz el tudna vezetni?
– El, de oda nem mehet be senki és azt sem szereti, ha felkeltik. Biztosan oda akar menni hozzá? Mérges lesz, amiért az éjszaka közepén zavarjuk.
– Talán most nem lesz mérges. De ha igen, átvállalom.
– Akkor elkísérem oda – indult el a pasi.
– Köszönöm – követte őt Hoseok.
Namjoon előtt már két öltönyös kigyúrt férfi ácsorgott, nem csak egy, ahogyan a hibrid szobájánál. Ők még jobban ellenezték, hogy Hoseok bekopogjon. Már megtapasztalták az álmából felvert főnök mérgét, amit szerettek volna elkerülni, így megpróbálták lebeszélni ötletéről Hoseokot, ám annak eszébe jutottak Namjoon korábbi szavai, hogy ha valamit szeretne, de az emberei ellenzik, erősködjön csak, nem lesz gond. Bár ezt Seokjinnel kapcsolatban mondta, azért bízott benne, most sem lesz probléma. Így kopogott párszor Nam ajtaján, majd óvatosan és lassan benyitott.
– Főnök? – szólalt meg halkan, mivel pedig a többi férfi még hallotta, így nem merte a nevét mondani.
– Mmm... – morgott Namjoon. – Baj van? – érdeklődött álmosan.
– Bejöhetek?
– Gyere – sóhajtott nagyot, majd megmozdult végre, hogy felkapcsolja a villanyt. – Mi a baj? – kérdezett újból, miután becsukódott Hoseok mögött az ajtó.
– Nem tudok aludni.
– Mi? – ült fel ágyában Nam, miközben megdörzsölte kicsit arcát. – Néhány órája még hulla fáradt voltál – ásított nagyot.
– De most nem tudok aludni – fogta ujjai közé puha, bundás farkát.
– Esetleg rosszul vagy?
– Nem.
– Akkor hogyan tudok segíteni?
– Csak azon gondolkoztam – nézett körbe gyorsan Namjoon szobájában. – Hogy talán alhatnék-e itt?
– Ilyenre számítottál?
– Tessék? – nézett Namra.
– A szobámat tekintve. Erre számítottál? Vagy csalódtál?
– Reméltem, hogy otthonos. Nem csalódtam.
– Tényleg itt akarsz aludni? Ha csak a szobámra voltál kíváncsi, nyugodtan visszamehetsz a sajátodba.
– Nem, én tényleg veled szeretnék aludni. Így biztosan itthon maradsz holnap te is. Egy nap pihenés neked is kell néha.
– Hát ha velem alszol, akkor biztosan nem kelek fel reggel dolgozni.
– Akkor maradhatok?
– Maradj csak. De nem fogok miattad felvenni egy pólót. Én így alszom – húzódott az ágy egyik oldalára, miután Hoseok megindult felé.
– Köszönöm – bújt be a takaró alá, majd Namjoon lekapcsolta a villanyt.
– Ettél legalább?
– Igen. Ettem egy kicsit – helyezkedett kényelembe.
– Ennek örülök. Jó éjt, Hoseok.
– Neked is, Namjoon.
– Valami baj van? – érdeklődött a férfi.
– Oh! – ijedt meg Hoseok. – Nincs... Vagyis, a főnökhöz el tudna vezetni?
– El, de oda nem mehet be senki és azt sem szereti, ha felkeltik. Biztosan oda akar menni hozzá? Mérges lesz, amiért az éjszaka közepén zavarjuk.
– Talán most nem lesz mérges. De ha igen, átvállalom.
– Akkor elkísérem oda – indult el a pasi.
– Köszönöm – követte őt Hoseok.
Namjoon előtt már két öltönyös kigyúrt férfi ácsorgott, nem csak egy, ahogyan a hibrid szobájánál. Ők még jobban ellenezték, hogy Hoseok bekopogjon. Már megtapasztalták az álmából felvert főnök mérgét, amit szerettek volna elkerülni, így megpróbálták lebeszélni ötletéről Hoseokot, ám annak eszébe jutottak Namjoon korábbi szavai, hogy ha valamit szeretne, de az emberei ellenzik, erősködjön csak, nem lesz gond. Bár ezt Seokjinnel kapcsolatban mondta, azért bízott benne, most sem lesz probléma. Így kopogott párszor Nam ajtaján, majd óvatosan és lassan benyitott.
– Főnök? – szólalt meg halkan, mivel pedig a többi férfi még hallotta, így nem merte a nevét mondani.
– Mmm... – morgott Namjoon. – Baj van? – érdeklődött álmosan.
– Bejöhetek?
– Gyere – sóhajtott nagyot, majd megmozdult végre, hogy felkapcsolja a villanyt. – Mi a baj? – kérdezett újból, miután becsukódott Hoseok mögött az ajtó.
– Nem tudok aludni.
– Mi? – ült fel ágyában Nam, miközben megdörzsölte kicsit arcát. – Néhány órája még hulla fáradt voltál – ásított nagyot.
– De most nem tudok aludni – fogta ujjai közé puha, bundás farkát.
– Esetleg rosszul vagy?
– Nem.
– Akkor hogyan tudok segíteni?
– Csak azon gondolkoztam – nézett körbe gyorsan Namjoon szobájában. – Hogy talán alhatnék-e itt?
– Ilyenre számítottál?
– Tessék? – nézett Namra.
– A szobámat tekintve. Erre számítottál? Vagy csalódtál?
– Reméltem, hogy otthonos. Nem csalódtam.
– Tényleg itt akarsz aludni? Ha csak a szobámra voltál kíváncsi, nyugodtan visszamehetsz a sajátodba.
– Nem, én tényleg veled szeretnék aludni. Így biztosan itthon maradsz holnap te is. Egy nap pihenés neked is kell néha.
– Hát ha velem alszol, akkor biztosan nem kelek fel reggel dolgozni.
– Akkor maradhatok?
– Maradj csak. De nem fogok miattad felvenni egy pólót. Én így alszom – húzódott az ágy egyik oldalára, miután Hoseok megindult felé.
– Köszönöm – bújt be a takaró alá, majd Namjoon lekapcsolta a villanyt.
– Ettél legalább?
– Igen. Ettem egy kicsit – helyezkedett kényelembe.
– Ennek örülök. Jó éjt, Hoseok.
– Neked is, Namjoon.
Érdekes
mód a főnök oldalán a hópárduc azonnal elaludt. Egy perc sem kellett
nekik, máris mély álomba merültek egymás mellett fekve, az éjszaka
maradék részét pedig zavartalanul aludták át. Pihentek volna tovább is,
de Namjoon nem szólt senkinek, hogy nem megy dolgozni, ezért keltették
reggel az emberei. Ám ezúttal nem volt rájuk mérges. Teljesen normális
hangon közölte velük, szabadnapot vesz ki, majd már vissza is dől
pihenni. Azonban Hoseoknak megakadt a pillantása a másikon. Mivel a
függönyeit nem húzta be, így a Nap fénye bevilágította ez egész szobát
és tisztán láthatta, milyen Namjoon bőre, már amennyi kilátszott a
takaró alól. Kicsit felemelkedett, majd szemügyre vette a főnök néhány
hegét. Némelyikben biztos volt, golyó ütötte seb következménye, viszont
akadt pár, amit nem tudott hova tenni. Még sohasem látott hasonlót, így
kíváncsi volt, milyen lehet és néhány ujjával meg is tapogatta Namjoon
egyik régi sérülését. Úgy tűnt, nem ébredt fel erre, ezért óvatosan
folytatta egy másikkal annak óriási, izmos hátán. Furcsa volt számára,
de érdekes és szerette volna az összeset megérinteni, azonban a
harmadiknál Nam megszólalt.
– Ennyire tetszenek?
– Nem akartalak felkelteni – húzódott el Namjoontól.
– Semmi gond – maradt mozdulatlan Nam, néhány pillanatig pedig szótlan is. – Yoongin egyet sem láttál, ugye?
– Nem. Csak a hasán maradt egy kisebb a vakbél műtét után.
– Jah, persze – fordult Hoseok felé. – Azért egy hege neki is van. Kíváncsi vagy az enyéimre?
– Igen – bújt el a takaró alatt, hogy csak szemei látszottak ki.
– Van amit még gyerekkoromban szereztem – ült fel Namjoon, majd ledobta magáról a takarót, hogy jól látszódjon meztelen felsőteste. – Azért nekem is van egy-két műtét miatti hegem. Rossz gyerek voltam. Például ez – húzta végig egyik ujját a kulcscsontja mentén a válla felé. – Elég csúnyán eltörtem, ezért került bele egy lemez. De a bal csuklómon is amiatt van. Azt is csúnyán eltörtem egyszer. Van benne néhány fém rögzítő – mutatta Hoseoknak az említett kezét, mire a hibrid kimerészkedett a takaró alól. – Végül is az oldalamon lévő vágás is műtéti, csak azt egy golyó miatt kellett megejteni. De volt olyan is, ami átment rajtam és azért kellett megműteni – mutatott a másik oldalára, miközben Hoseok már annyira felbátorodott, hogy ő is felült. – Aztán vannak vágásaim. Például az alkaromon – mutatta jobb kezét. – Tipikus védekezés, bár ettől még elég mély lett. Nyugodtan megfoghatod – ajánlotta fel az érdeklődő hibridnek a lehetőséget, ki élt is vele, ám elég bátortalanul. – A hátamon is van golyó miatti heg. Airsoft miatt is van ott nyom, de találsz mellette még egy műkörmös ex-barátnő miatt hosszanti karmolásokat. Utolsó éjszaka eredménye, utána kiraktam. De igazából mindről tudnék mit mesélni, csak azzal elmenne a nap.
– Sok barátnőd volt? – simogatta továbbra is Namjoon karján a heget
– Néhány, nem sok. Nincs már rég energiám rájuk, sem időm. Mióta átvettem a családi üzletet, azóta még annyi sincs, mint előtte.
– Szereted ezt csinálni? – pillantott fel Namjoonra.
– Nem is tudom – nézte a pizsamás hibrid alakját. Hirtelen elbizonytalanodott minden szavában, ahogyan szeme elé tárult annak alakja. Haja kócos volt, fülei kevésbé látszódtak ki tincsei közül, mint máskor, hópárduc farka pedig megjelent a háta mögött. Ritkán lengette így, főleg azóta, hogy Namjoon véletlenül eltörte. – A szüleim örülnek neki és számomra ez a fontos. Nem lenne más a helyemre, így ez maradt nekem.
– Yoongi?
– Ő alkalmatlan. Meg annyira nem is érdekli.
– Értem – pislogott nagyokat Namjoont nézve, miközben érezte, hogy valami éppen ebben a csodálatos reggeli pillanatban megváltozott, de nem tudta még pontosan, mi is. – Hozok reggelit. Te mit kérsz? – fogta továbbra is Namjoon kezét és simogatta azon a heget.
– Hozatok inkább. Te mit szeretnél enni?
– Rántottára gondoltam baconnel.
– Még valamit? – kelt fel Namjoon, Hoseok pedig fogva a karját elterült az ágyon, hogy a lehető legutolsó pillanatban kelljen csak elengednie a másikat.
– Narancslét.
– Rendben – nyitotta ki az ajtót, majd le is adta a rendelést embereinek. – Emlékszel, mit beszéltünk meg, ugye? – kócolta össze saját haját, miközben a fürdőszobába sétált.
– Igen. Segítek pihenni. Jól masszírozok, sokat gyakoroltam.
– Csak erre gondoltál, mikor este megállapodtunk? – szólt ki a fürdőből, majd Hoseok hallotta, amint megnyílt a zuhany csapja.
– Is... Mindenben segítek, de pihenned kell... Namjoon? – kérdezett vissza Hoseok, mikor nem kapott választ. – Hallasz? – mászott ki az ágyból, viszont természetesen nem hallotta őt a másik, hiszen nem kiabált, így a hangját elnyomta a csobogó víz. Gondolkozott rajta, hogy bemegy a hozzá, de végül csupán belesett az ajtón egy másodpercre, amint pedig megpillantott Namjoon alakját a gőzben, visszasietett a takaró alá és inkább ott várt.
– Szóval? – bukkant fel pár perc múlva ruha nélkül, ami miatt Hoseoknak kemény harcot kellett vívnia saját magával, hogy ne bámulja meg. – Csak a masszázsra gondoltál? – húzta ki egyik szekrénye felső fiókját, majd egy boxert kivéve öltözködni kezdett.
– Nem – köszörülte meg torkát Hoseok. – Mindenben segítek, ami számodra pihentető. De az egész napos szex nem az.
– Nem egész napra terveztem – keresett magának közben egy pólót is Namjoon. – Csupán néhányra gondoltam, de majd ahogyan alakul.
– Rendben.
– Te nem akarsz felöltözni a reggelihez? – fordult Hoseok felé.
– Nem mindig szoktam, de felöltözök – kelt ki az ágyból Hoseok, viszont ezzel párhuzamosan kopogott is az ajtón Namjoon embere, hogy meghozta a kért menüt.
– Most már maradj! Majd utána – vette át a tálcát Nam.
– Ennyire tetszenek?
– Nem akartalak felkelteni – húzódott el Namjoontól.
– Semmi gond – maradt mozdulatlan Nam, néhány pillanatig pedig szótlan is. – Yoongin egyet sem láttál, ugye?
– Nem. Csak a hasán maradt egy kisebb a vakbél műtét után.
– Jah, persze – fordult Hoseok felé. – Azért egy hege neki is van. Kíváncsi vagy az enyéimre?
– Igen – bújt el a takaró alatt, hogy csak szemei látszottak ki.
– Van amit még gyerekkoromban szereztem – ült fel Namjoon, majd ledobta magáról a takarót, hogy jól látszódjon meztelen felsőteste. – Azért nekem is van egy-két műtét miatti hegem. Rossz gyerek voltam. Például ez – húzta végig egyik ujját a kulcscsontja mentén a válla felé. – Elég csúnyán eltörtem, ezért került bele egy lemez. De a bal csuklómon is amiatt van. Azt is csúnyán eltörtem egyszer. Van benne néhány fém rögzítő – mutatta Hoseoknak az említett kezét, mire a hibrid kimerészkedett a takaró alól. – Végül is az oldalamon lévő vágás is műtéti, csak azt egy golyó miatt kellett megejteni. De volt olyan is, ami átment rajtam és azért kellett megműteni – mutatott a másik oldalára, miközben Hoseok már annyira felbátorodott, hogy ő is felült. – Aztán vannak vágásaim. Például az alkaromon – mutatta jobb kezét. – Tipikus védekezés, bár ettől még elég mély lett. Nyugodtan megfoghatod – ajánlotta fel az érdeklődő hibridnek a lehetőséget, ki élt is vele, ám elég bátortalanul. – A hátamon is van golyó miatti heg. Airsoft miatt is van ott nyom, de találsz mellette még egy műkörmös ex-barátnő miatt hosszanti karmolásokat. Utolsó éjszaka eredménye, utána kiraktam. De igazából mindről tudnék mit mesélni, csak azzal elmenne a nap.
– Sok barátnőd volt? – simogatta továbbra is Namjoon karján a heget
– Néhány, nem sok. Nincs már rég energiám rájuk, sem időm. Mióta átvettem a családi üzletet, azóta még annyi sincs, mint előtte.
– Szereted ezt csinálni? – pillantott fel Namjoonra.
– Nem is tudom – nézte a pizsamás hibrid alakját. Hirtelen elbizonytalanodott minden szavában, ahogyan szeme elé tárult annak alakja. Haja kócos volt, fülei kevésbé látszódtak ki tincsei közül, mint máskor, hópárduc farka pedig megjelent a háta mögött. Ritkán lengette így, főleg azóta, hogy Namjoon véletlenül eltörte. – A szüleim örülnek neki és számomra ez a fontos. Nem lenne más a helyemre, így ez maradt nekem.
– Yoongi?
– Ő alkalmatlan. Meg annyira nem is érdekli.
– Értem – pislogott nagyokat Namjoont nézve, miközben érezte, hogy valami éppen ebben a csodálatos reggeli pillanatban megváltozott, de nem tudta még pontosan, mi is. – Hozok reggelit. Te mit kérsz? – fogta továbbra is Namjoon kezét és simogatta azon a heget.
– Hozatok inkább. Te mit szeretnél enni?
– Rántottára gondoltam baconnel.
– Még valamit? – kelt fel Namjoon, Hoseok pedig fogva a karját elterült az ágyon, hogy a lehető legutolsó pillanatban kelljen csak elengednie a másikat.
– Narancslét.
– Rendben – nyitotta ki az ajtót, majd le is adta a rendelést embereinek. – Emlékszel, mit beszéltünk meg, ugye? – kócolta össze saját haját, miközben a fürdőszobába sétált.
– Igen. Segítek pihenni. Jól masszírozok, sokat gyakoroltam.
– Csak erre gondoltál, mikor este megállapodtunk? – szólt ki a fürdőből, majd Hoseok hallotta, amint megnyílt a zuhany csapja.
– Is... Mindenben segítek, de pihenned kell... Namjoon? – kérdezett vissza Hoseok, mikor nem kapott választ. – Hallasz? – mászott ki az ágyból, viszont természetesen nem hallotta őt a másik, hiszen nem kiabált, így a hangját elnyomta a csobogó víz. Gondolkozott rajta, hogy bemegy a hozzá, de végül csupán belesett az ajtón egy másodpercre, amint pedig megpillantott Namjoon alakját a gőzben, visszasietett a takaró alá és inkább ott várt.
– Szóval? – bukkant fel pár perc múlva ruha nélkül, ami miatt Hoseoknak kemény harcot kellett vívnia saját magával, hogy ne bámulja meg. – Csak a masszázsra gondoltál? – húzta ki egyik szekrénye felső fiókját, majd egy boxert kivéve öltözködni kezdett.
– Nem – köszörülte meg torkát Hoseok. – Mindenben segítek, ami számodra pihentető. De az egész napos szex nem az.
– Nem egész napra terveztem – keresett magának közben egy pólót is Namjoon. – Csupán néhányra gondoltam, de majd ahogyan alakul.
– Rendben.
– Te nem akarsz felöltözni a reggelihez? – fordult Hoseok felé.
– Nem mindig szoktam, de felöltözök – kelt ki az ágyból Hoseok, viszont ezzel párhuzamosan kopogott is az ajtón Namjoon embere, hogy meghozta a kért menüt.
– Most már maradj! Majd utána – vette át a tálcát Nam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése