Ugyan megkínálta a másikat a tálca tartalmával, de az egy falatot sem
evett, mely kicsit sem lepte meg a hópárducot. Elfalatozott magában a
tévé zaja mellett, miközben belemerült a kedvenc sorozataiba és néha
jókat nevetve elterült az ágyon. Szokásosan telt az est hátralévő része,
miután Hoseok képes volt újból elengedni magát, hogy majd az egyik
reklámon elszenderülve fejezze be a napot.
Ám
hiába figyelt rá és foglalkozott a kívánságaival Namjoon, az emberei
túlságosan féltek tőle ahhoz, hogy nagyon lejjebb merjenek adni a Hoseok
iránt mutatott tiszteletből, ezért mikor másnap valaki összefutott vele
akár a konyhában, akár a ház többi pontján, úgy kezelték, mint a hímes
tojást. Valahogyan mindenki megtalálta a módját, hogy burkoltan
megérdeklődje, szeretne-e valamit, vagy segíthetnek-e neki bármiben.
Éppen ezért próbálta kerülni az embereket, viszont sajnos nem tudta
tovább halogatni néhány hibrid gyógyszer beszerzését, így kénytelen volt
bekéredzkedni Seokjinhez. Az ház lakói nem igazán támogatták az
ötletét, hogy megzavarja Seokjint a napjában, de nem merték megtagadni a
kérését, mert rettegtek Namjoon dühétől, ezért inkább Seokjinét
vállalták magukra. Ám ő nem haragudott amikor megtudta, Hoseok szeretne
beszélni vele.
– Azóta nem láttalak, hogy egy zsák pénzzel elindultál, majd visszahoztad azt – állt fel mosolyogva asztalától. – Foglalj helyet! – mutatott az íróasztala előtti székre.
– Inkább állnék – szorongatta hópárduc farkát kezeiben idegességében.
– Ahogy jó neked. Mit szeretnél? – ült vissza Seokjin.
– Segítséget szeretnék kérni – beszélt miközben a földet nézte és fülei is hajába lapultak.
– És miben?
– Gyógyszert szeretnék kérni. Kicsit drágák, de azért szeretném, hogy ne legyek senkinek sem a terhére.
– Vásároljunk be neked? Rendben, de ahhoz ide kell jönnöd és egy pontos listát írnod nekem arról, mit szeretnél – fogott meg egy tollat és egy jegyzettömböt, majd letette azokat az asztal másik oldalára. – Az embereink nem IQ bajnokok, szóval legyen nagyon pontos az a lista, különben lehet, nem azt hozzák, ami neked kell.
– Rendben. Köszönöm szépen – ment bátortalanul közelebb Seokjinhez, hogy összeírja, mikre lenne szüksége, majd letérdelt az asztal elé és hozzá is látott.
– Mást is felírhatsz, ha szeretnél. Namjoon örülne neki – jegyezte meg Seokjin.
– Nincs szükségem többre.
– Biztos? Új ruha, esetleg egy számítógép, vagy telefon. Tudtommal egyik sincs neked, mert Yoongi visszavett mindent.
– De nincs szükségem rájuk – tette le a tollat Hoseok. – Csak ezek fontosak. Köszönöm szépen.
– Biztos? Elég az a hajszárító, az óra, meg a tévé, amid van? – vette el a jegyzettömböt, hogy elolvassa. – Meg ez a néhány hibrid gyógyszer?
– Tökéletesen.
– Ugye tudod, hogy itt tényleg kérhetsz bármit. Nem Yoonginál vagy, Namjoon teljesen más. Ráadásul ő még rosszul is érzi magát miattad.
– Miattam? De... de miért? – ült le sarkaira, ha pedig Seokjin nem hajol előrébb és támaszkodik meg saját asztalán, el is tűnt volna a másik szemei elől.
– Sajnál téged, hogy ilyen élted van. De ezt el ne mond senkinek. Ő a nagy főnök, a kegyetlen maffiavezér. Ha kiderülne, hogy ennyire lágyszívű, biztosan kapnánk mindketten a fejünkre – mosolygott Seokjin.
– De jó ez nekem... – tekerte maga köré farkát. – Lehetne rosszabb is.
– És jobb is. Lehetne emberibb. Szóval, biztosan csak ennyi mindenre van szükséged?
– Igen – bólogatott Hoseok, ám továbbra is kerülte Seokjin tekintetét. – Kérdezhetek még valamit?
– Persze.
– Namjoon is ölt már?
– Igen, különben benne sem lenne a családi üzletben.
– És maga is?
– Van, ami kötelező ehhez a munkához.
– Értem... Nem tudja, miért jár be hozzám minden este? – pillantott fel végre Seokjinre, mert ez érdekelte a legjobban és szeretett volna őszinte választ kapni.
– Tőle kérdezted már?
– Igen, de nem válaszolt.
– Én sajnos efelől nem válaszolhatok neked, ha ő sem tette.
– Rendben... Köszönök mindent. Visszamegyek a szobámba – állt fel Hoseok és az ajtó felé indult.
– Oké. Estére meglesznek a gyógyszerek. Majd beviszik neked.
– Köszönöm szépen! – hagyta el Seokjin irodáját.
– Azóta nem láttalak, hogy egy zsák pénzzel elindultál, majd visszahoztad azt – állt fel mosolyogva asztalától. – Foglalj helyet! – mutatott az íróasztala előtti székre.
– Inkább állnék – szorongatta hópárduc farkát kezeiben idegességében.
– Ahogy jó neked. Mit szeretnél? – ült vissza Seokjin.
– Segítséget szeretnék kérni – beszélt miközben a földet nézte és fülei is hajába lapultak.
– És miben?
– Gyógyszert szeretnék kérni. Kicsit drágák, de azért szeretném, hogy ne legyek senkinek sem a terhére.
– Vásároljunk be neked? Rendben, de ahhoz ide kell jönnöd és egy pontos listát írnod nekem arról, mit szeretnél – fogott meg egy tollat és egy jegyzettömböt, majd letette azokat az asztal másik oldalára. – Az embereink nem IQ bajnokok, szóval legyen nagyon pontos az a lista, különben lehet, nem azt hozzák, ami neked kell.
– Rendben. Köszönöm szépen – ment bátortalanul közelebb Seokjinhez, hogy összeírja, mikre lenne szüksége, majd letérdelt az asztal elé és hozzá is látott.
– Mást is felírhatsz, ha szeretnél. Namjoon örülne neki – jegyezte meg Seokjin.
– Nincs szükségem többre.
– Biztos? Új ruha, esetleg egy számítógép, vagy telefon. Tudtommal egyik sincs neked, mert Yoongi visszavett mindent.
– De nincs szükségem rájuk – tette le a tollat Hoseok. – Csak ezek fontosak. Köszönöm szépen.
– Biztos? Elég az a hajszárító, az óra, meg a tévé, amid van? – vette el a jegyzettömböt, hogy elolvassa. – Meg ez a néhány hibrid gyógyszer?
– Tökéletesen.
– Ugye tudod, hogy itt tényleg kérhetsz bármit. Nem Yoonginál vagy, Namjoon teljesen más. Ráadásul ő még rosszul is érzi magát miattad.
– Miattam? De... de miért? – ült le sarkaira, ha pedig Seokjin nem hajol előrébb és támaszkodik meg saját asztalán, el is tűnt volna a másik szemei elől.
– Sajnál téged, hogy ilyen élted van. De ezt el ne mond senkinek. Ő a nagy főnök, a kegyetlen maffiavezér. Ha kiderülne, hogy ennyire lágyszívű, biztosan kapnánk mindketten a fejünkre – mosolygott Seokjin.
– De jó ez nekem... – tekerte maga köré farkát. – Lehetne rosszabb is.
– És jobb is. Lehetne emberibb. Szóval, biztosan csak ennyi mindenre van szükséged?
– Igen – bólogatott Hoseok, ám továbbra is kerülte Seokjin tekintetét. – Kérdezhetek még valamit?
– Persze.
– Namjoon is ölt már?
– Igen, különben benne sem lenne a családi üzletben.
– És maga is?
– Van, ami kötelező ehhez a munkához.
– Értem... Nem tudja, miért jár be hozzám minden este? – pillantott fel végre Seokjinre, mert ez érdekelte a legjobban és szeretett volna őszinte választ kapni.
– Tőle kérdezted már?
– Igen, de nem válaszolt.
– Én sajnos efelől nem válaszolhatok neked, ha ő sem tette.
– Rendben... Köszönök mindent. Visszamegyek a szobámba – állt fel Hoseok és az ajtó felé indult.
– Oké. Estére meglesznek a gyógyszerek. Majd beviszik neked.
– Köszönöm szépen! – hagyta el Seokjin irodáját.
Visszavonult
saját lakrészére és beült a tévé elé, ahogyan előző nap is. Nem akart
még visszaállni dolgozni, igazából emberekkel sem szeretett volna
találkozni, így pedig sikerült őket a lehető legnagyobb mértékben
elkerülni. Bár tervezte, visszatér majd a ház körüli munkákhoz, de
inkább csak a heatje után. Addig pihenni akart és egyedül lenni, hátha
elül kicsit a pletyka hullám a házban. Még Namjoon is bosszantotta
picit, mikor felbukkant este szobájában, de miatta nem szólhatott
semmit, elvégre teljesen eltartották, nem bántotta senki, kapott enni is
rendesen és még kényelmes ágya is volt, így csendben maradt. Bár
vadmacska felén látszott, valami zavarja, de az emberi oldala még tudott
rajta uralkodni. Egyelőre a heat előtti nehéz napok még nem érték el,
ezért nem esett nehezére.
– Hamarosan heatem lesz – feküdt a hasán Namjoont nézve, miközben maga mögött járt puha, hópárducfarka, melyen a tévé fényei csillogtak. – Akkor nem kéne jönnie. Kértem gyógyszert Seokjintől, kaptam is, de ettől még elviselhetetlen leszek és maga nem akar tőlem semmit. Jobban tenné majd, ha arra a néhány napra elkerülne – pislogott nagyokat Namjoonra, majd megrázta egyik fülét, ahogyan a macskák szokták.
Természetesen a másik nem válaszolt, csupán nézte a hibridet és bár arcán semmi sem látszott, legbelül élvezte, ahogyan Hoseok egy kedves kis házi cica formáját hozta. Azért közben persze hallotta az információkat, mivel azonban nem sokat tudott a hibridekről, Hoseok pedig Yoongi uralma alatt állt egész életében, ezért úgy vélte, nincs mitől félnie, akármilyen komoly arccal is kérte őt a másik arra, tartson majd távolságot. Éppen ezért fel sem merült benne, hogy majd egy napot is kihagy, akkor pedig végleg elvetette ennek a lehetőségét is, mikor este, miután Hoseok elszundított, egyik kezében a tálcával megállt a hason fekvő hibrid előtt, az ágy végében, majd megsimogatta annak fejét, mire a másik dorombolni kezdett. Egy pillanatra abbahagyta, mire Hoseok megébredt, megemelte kicsit fejét és laposakat pislogott. Namjoon azonnal folytatta a másik simogatását, amivel elérte, hogy a hibrid visszafeküdjön a puha takaróra és dorombolása közben elmerüljön álmaiban. Nagyon álmosnak tűnt, hópárduc farka is pihent már, csupán a torkából feltörő mély hang tanúskodott róla, egy picit még magánál van. Namot teljességgel elbűvölte a másik, hiszen még sohasem hallott ilyesmit egy hibridtől, ám nem maradhatott sokáig. Ő is fáradt volt, mennie kellett neki is aludni, így néhány perc után folytatta útját és elhagyta Hoseok szobáját.
– Hamarosan heatem lesz – feküdt a hasán Namjoont nézve, miközben maga mögött járt puha, hópárducfarka, melyen a tévé fényei csillogtak. – Akkor nem kéne jönnie. Kértem gyógyszert Seokjintől, kaptam is, de ettől még elviselhetetlen leszek és maga nem akar tőlem semmit. Jobban tenné majd, ha arra a néhány napra elkerülne – pislogott nagyokat Namjoonra, majd megrázta egyik fülét, ahogyan a macskák szokták.
Természetesen a másik nem válaszolt, csupán nézte a hibridet és bár arcán semmi sem látszott, legbelül élvezte, ahogyan Hoseok egy kedves kis házi cica formáját hozta. Azért közben persze hallotta az információkat, mivel azonban nem sokat tudott a hibridekről, Hoseok pedig Yoongi uralma alatt állt egész életében, ezért úgy vélte, nincs mitől félnie, akármilyen komoly arccal is kérte őt a másik arra, tartson majd távolságot. Éppen ezért fel sem merült benne, hogy majd egy napot is kihagy, akkor pedig végleg elvetette ennek a lehetőségét is, mikor este, miután Hoseok elszundított, egyik kezében a tálcával megállt a hason fekvő hibrid előtt, az ágy végében, majd megsimogatta annak fejét, mire a másik dorombolni kezdett. Egy pillanatra abbahagyta, mire Hoseok megébredt, megemelte kicsit fejét és laposakat pislogott. Namjoon azonnal folytatta a másik simogatását, amivel elérte, hogy a hibrid visszafeküdjön a puha takaróra és dorombolása közben elmerüljön álmaiban. Nagyon álmosnak tűnt, hópárduc farka is pihent már, csupán a torkából feltörő mély hang tanúskodott róla, egy picit még magánál van. Namot teljességgel elbűvölte a másik, hiszen még sohasem hallott ilyesmit egy hibridtől, ám nem maradhatott sokáig. Ő is fáradt volt, mennie kellett neki is aludni, így néhány perc után folytatta útját és elhagyta Hoseok szobáját.
Nem változtatott a
dolgain, ugyanúgy látogatta a hibridet minden este, bár az kezdett
napról napra furcsább lenni. Lassan változott a természete, viszont
észrevehetően, legalábbis Namjoon számára, ki hamarosan azt is figyelni
kezdte, mit néz a másik a tévében. Ugyan egyik műsor sem volt
nyilvánvalóan pornó, azonban sokkal inkább kereste a másik az olyan
filmeket és sorozatokat, amiben rendszeres szereplők voltak hasonló
történések. Úgy bámulta ilyenkor a képernyőt, mint máskor, mikor a
természetfilmek alkalmával apró madárkák repkedtek ide-oda. Láthatóan
megváltozott kicsit, aktívabbá vált és több energiája lett, míg egyik
napról a másikra ez hirtelen eltűnt.
– Hoseok? – lépett be a sötét szobába Namjoon, majd halkan megszólította a másikat, ki az ágyon pihent, háttal a bejáratnak.
– Hmm? – válaszolt, miközben idegesen mocorgott hópárduc farka, akárcsak minden más macskának, ha izgatott valami miatt.
– Máris alszol? – állt az ajtóban Nam, melyet nem csukott be maga mögött, hogy lásson valamit a hibrid alakjából.
– Igen.
– Jól vagy?
– Heat...
– Értem – csukta be maga mögött az ajtót, majd halkan leült szokásos helyére.
– Hoseok? – lépett be a sötét szobába Namjoon, majd halkan megszólította a másikat, ki az ágyon pihent, háttal a bejáratnak.
– Hmm? – válaszolt, miközben idegesen mocorgott hópárduc farka, akárcsak minden más macskának, ha izgatott valami miatt.
– Máris alszol? – állt az ajtóban Nam, melyet nem csukott be maga mögött, hogy lásson valamit a hibrid alakjából.
– Igen.
– Jól vagy?
– Heat...
– Értem – csukta be maga mögött az ajtót, majd halkan leült szokásos helyére.
Namjoon
nem látott sokat a másikból még akkor sem, mikor már hozzászoktak
szemei a sötéthez, ám neki ez is teljesen megfelelt. Annyit ugyanis még
észlelt a hópárducból, hogy annak hibrid farka egy pillanatra sem pihent
meg, fülei pedig olykor-olykor megrezzentek. Hoseok nem aludt, vagy
legalábbis nem teljesen, inkább félálomban szenvedett ágyában. Nam
sajnálta kicsit, de nem akart megszólalni, ahogyan máskor sem, inkább
csak ült helyén és nézte a másik sötét alakját. Aggódott kicsit miatta,
de annyira még nem, hogy a hibrid látványa ne tudta volna megnyugtatni.
– Lélegezne kicsit halkabban? Aludni próbálok – szólalt meg egyszer csak Hoseok, mellyel végül elüldözte a másikat, ugyanis az azonnal magára hagyta a őt.
A többi nap sem telt lényegében máshogy. Hoseok egész nap az ágyában feküdt, ha nem kérdezték volna meg, hogy mit enne, éhezett is volna, este pedig csupán annyi időt töltött a szobájában Namjoon, amennyit a hibrid megtűrt. Mikor ugyanis elfogyott a türelme mindig tett egy mogorva megjegyzést, amire Nam azzal válaszolt, hogy angolosan távozott. Ám ezek a rövid látogatások közel sem voltak elegek a megfelelő nyugalmi szint eléréséhez, így az álmatlan éjszakák hamar felbukkantak életébe. Csupán néhány órát tudott mindennap rendesen végigaludni, ezért visszatért a régebben már jól megszokott feszültsége, viszont még így is sikeresen vészelte át Hoseok legrosszabb napjait. Már kezdett a hibrid is jobban lenni, nem feküdt folyton az ágyában és nem tett bunkó megjegyzéseket Nam jelenlétére, viszont hamar kidőlt minden alkalommal, mikor a maffiavezérnek egy ritka szar napja akadt. Morogván ért haza, annyira ideges volt, hogy az egész ház tőle zengett. Ha valami olyanba szaladt, ami nem tetszett neki, rögtön kifakadt és üvölteni kezdett az épp kéznél lévő emberével, de akkor is hangosan morgott, ha mindent rendben talált. Igazából a családi üzlettel akadt komoly problémája, az húzta fel ennyire, de ettől még rettegett tőle mindenki a házban és elkerülték. Viszont Hoseoknak esélye sem volt elmenekülni előle, az ordítozást hallva pedig rettegett, hogy ezúttal Namjoon máshogy fog viselkedni, mint a többi alkalommal. Mikor a főnök belépett szobájába, majd leült a szokásos helyére, alig mert levegőt venni. Füleit hátracsapta, farkát saját dereka köré tekerte és hatalmas szemekkel meredt a hirtelen némaságot fogadó Namra. Látszott rajta, ideges, gondolkozik valamin, fejben igazából teljesen máshol jár, de legalább Hoseokkal nem üvöltött. Csendben volt, ahogyan szokott, és a hibridet bámulta.
– Hozhatok enni? – érdeklődött halkan. Félt a választól, ám nagyon éhes volt már. Namjoon azonban nem szólt semmit, így óvatosan felkelt az ágyról, hogy elinduljon kifelé, ám most először, a maffiavezér megmozdult és elkapta csuklóját. Az arcán látszódott, elég feszült, de továbbra sem mondott semmit, sőt. Mikor Hoseok rémülten pillantott az őt szorongató ujjakra, Nam inkább elengedte kezét. Úgy tűnt, már nem csak a munkával kapcsolatos dolgokkal küzd, hanem önmagával is. – Inkább hozatok valamit enni és maradok – folytatta útját lassan Hoseok. Mikor kinyitotta szobája ajtaját az az előtt álló testőrben megállt az ütő, mert azt hitte, főnöke az, de amint észrevette, csak a hibrid szeretne valamit, látványosan megkönnyebbül. Rekord gyorsan tért vissza a tálcával, melyen Hoseok kívánsága szerint voltak felsorakoztatva az ételek, majd amint lehetett, fel is szívódott. Hiába volt csendben Nam, ennek ellenére még mindig tartottak tőle az emberei és kerülték. – Most az egyszer, eszik velem? – kínálta meg őt Hoseok. – Telt hassal nyugodtabb az ember – de Namjoon nem válaszolt és meg sem moccant. Így a hópárduc megint egyedül vacsorázott a tévét nézve, amint jókat nevetett, mint mindig. Próbált még ébren maradni, azonban elég hamar ásítozni kezdett. Viszont ezúttal nem terült el az ágyon, hogy majd egy reklámon elaludjon. Inkább a maffiavezérre tévedtek szemei és elgondolkozott. Tudta, nem várnak el tőle semmit, viszont ő teljesen más élethez volt szokva, ezért elég hamar elhatározta magát. Ezúttal ő sem szólalt meg, csupán lemászott az ágyról és Nam lábai közé mászva leült a földre. Néhány pillanatig nagyokat pislogott a másik szemeibe mielőtt megmozdult volna, hátha elutasítja őt a főnök, azonban az meg sem moccant. Hoseok lassan felemelte kezeit, majd kioldotta Namjoon övét, kigombolta nadrágját és lehúzta cipzárját. Yoongi sokszor követelte meg tőle, hogy ezt csinálja, főleg akkor, mikor ideges volt, így pontosan tudta, mit kell tennie. Nam nem ellenkezett, hagyta magát a hibridnek, ki azonnal a lényegre tért. Rég nem volt része hasonló élményben, ezért jobban esett neki mint számított rá. Hátra ejtette fejét és becsukta szemeit, mialatt Hoseok ajkai péniszére feszültek, majd felsóhajtott, amint a másik dorombolni kezdett közben. Még soha életében nem tapasztalt ilyet, mivel nem tartott hibridet, ezért a kelleténél jobban élvezte Hoseok törődését. Egy pillanatra, megfordult fejében, hogy ez így nincs rendben, ám közel sem volt elég ahhoz, hogy leállítsa a másikat dolgában. Túlságosan jól esett testének a lazítás, agyának pedig az a rengeteg hormon, mely lassan elárasztotta.
– Lélegezne kicsit halkabban? Aludni próbálok – szólalt meg egyszer csak Hoseok, mellyel végül elüldözte a másikat, ugyanis az azonnal magára hagyta a őt.
A többi nap sem telt lényegében máshogy. Hoseok egész nap az ágyában feküdt, ha nem kérdezték volna meg, hogy mit enne, éhezett is volna, este pedig csupán annyi időt töltött a szobájában Namjoon, amennyit a hibrid megtűrt. Mikor ugyanis elfogyott a türelme mindig tett egy mogorva megjegyzést, amire Nam azzal válaszolt, hogy angolosan távozott. Ám ezek a rövid látogatások közel sem voltak elegek a megfelelő nyugalmi szint eléréséhez, így az álmatlan éjszakák hamar felbukkantak életébe. Csupán néhány órát tudott mindennap rendesen végigaludni, ezért visszatért a régebben már jól megszokott feszültsége, viszont még így is sikeresen vészelte át Hoseok legrosszabb napjait. Már kezdett a hibrid is jobban lenni, nem feküdt folyton az ágyában és nem tett bunkó megjegyzéseket Nam jelenlétére, viszont hamar kidőlt minden alkalommal, mikor a maffiavezérnek egy ritka szar napja akadt. Morogván ért haza, annyira ideges volt, hogy az egész ház tőle zengett. Ha valami olyanba szaladt, ami nem tetszett neki, rögtön kifakadt és üvölteni kezdett az épp kéznél lévő emberével, de akkor is hangosan morgott, ha mindent rendben talált. Igazából a családi üzlettel akadt komoly problémája, az húzta fel ennyire, de ettől még rettegett tőle mindenki a házban és elkerülték. Viszont Hoseoknak esélye sem volt elmenekülni előle, az ordítozást hallva pedig rettegett, hogy ezúttal Namjoon máshogy fog viselkedni, mint a többi alkalommal. Mikor a főnök belépett szobájába, majd leült a szokásos helyére, alig mert levegőt venni. Füleit hátracsapta, farkát saját dereka köré tekerte és hatalmas szemekkel meredt a hirtelen némaságot fogadó Namra. Látszott rajta, ideges, gondolkozik valamin, fejben igazából teljesen máshol jár, de legalább Hoseokkal nem üvöltött. Csendben volt, ahogyan szokott, és a hibridet bámulta.
– Hozhatok enni? – érdeklődött halkan. Félt a választól, ám nagyon éhes volt már. Namjoon azonban nem szólt semmit, így óvatosan felkelt az ágyról, hogy elinduljon kifelé, ám most először, a maffiavezér megmozdult és elkapta csuklóját. Az arcán látszódott, elég feszült, de továbbra sem mondott semmit, sőt. Mikor Hoseok rémülten pillantott az őt szorongató ujjakra, Nam inkább elengedte kezét. Úgy tűnt, már nem csak a munkával kapcsolatos dolgokkal küzd, hanem önmagával is. – Inkább hozatok valamit enni és maradok – folytatta útját lassan Hoseok. Mikor kinyitotta szobája ajtaját az az előtt álló testőrben megállt az ütő, mert azt hitte, főnöke az, de amint észrevette, csak a hibrid szeretne valamit, látványosan megkönnyebbül. Rekord gyorsan tért vissza a tálcával, melyen Hoseok kívánsága szerint voltak felsorakoztatva az ételek, majd amint lehetett, fel is szívódott. Hiába volt csendben Nam, ennek ellenére még mindig tartottak tőle az emberei és kerülték. – Most az egyszer, eszik velem? – kínálta meg őt Hoseok. – Telt hassal nyugodtabb az ember – de Namjoon nem válaszolt és meg sem moccant. Így a hópárduc megint egyedül vacsorázott a tévét nézve, amint jókat nevetett, mint mindig. Próbált még ébren maradni, azonban elég hamar ásítozni kezdett. Viszont ezúttal nem terült el az ágyon, hogy majd egy reklámon elaludjon. Inkább a maffiavezérre tévedtek szemei és elgondolkozott. Tudta, nem várnak el tőle semmit, viszont ő teljesen más élethez volt szokva, ezért elég hamar elhatározta magát. Ezúttal ő sem szólalt meg, csupán lemászott az ágyról és Nam lábai közé mászva leült a földre. Néhány pillanatig nagyokat pislogott a másik szemeibe mielőtt megmozdult volna, hátha elutasítja őt a főnök, azonban az meg sem moccant. Hoseok lassan felemelte kezeit, majd kioldotta Namjoon övét, kigombolta nadrágját és lehúzta cipzárját. Yoongi sokszor követelte meg tőle, hogy ezt csinálja, főleg akkor, mikor ideges volt, így pontosan tudta, mit kell tennie. Nam nem ellenkezett, hagyta magát a hibridnek, ki azonnal a lényegre tért. Rég nem volt része hasonló élményben, ezért jobban esett neki mint számított rá. Hátra ejtette fejét és becsukta szemeit, mialatt Hoseok ajkai péniszére feszültek, majd felsóhajtott, amint a másik dorombolni kezdett közben. Még soha életében nem tapasztalt ilyet, mivel nem tartott hibridet, ezért a kelleténél jobban élvezte Hoseok törődését. Egy pillanatra, megfordult fejében, hogy ez így nincs rendben, ám közel sem volt elég ahhoz, hogy leállítsa a másikat dolgában. Túlságosan jól esett testének a lazítás, agyának pedig az a rengeteg hormon, mely lassan elárasztotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése