A főnök 15. rész: Kapcsolatok

– Igen, tényleg. A szobádban is ehetsz, ha itt nem akarsz.
– Köszönöm! – pattant fel és megölelte Hoseokot. – Nagyon köszönöm!
– Uhh! – lepődött meg a hópárduc. – Ne nekem köszönd, de szívesen – dermedt meg kicsit. Nem tudta, mihez kezdjen a másik közvetlenségével, aminek nem is igazán örült. Furcsa volt neki, hiszen eddig nem találkozott nagyon más hibridekkel.

Nem sokat beszélgettek azután, hogy Jimin visszaült a helyére, mivel Hoseok kezdte kényelmetlenül érezni magát. Inkább visszaküldte a macskát a szobájába, ő maga pedig meglátogatta Seokjint. Elújságolta neki, megfogadta a tanácsát és meglátogatta Jimint, aminek a másik nagyon örült. Viszont ezúttal nem töltött olyan sok időt Seokjin közelében. Már most le akart szokni a simogatásról, hogy ne hirtelen kelljen majd akkor, mikor Jungkook beköltözik. Így akadt egy kis ideje magára, amit a szobájában töltött tévézéssel, fürdéssel és lustálkodással.
– Hoseok! – nyitott be hozzá Namjoon az este folyamán. – Mit keresel itt?
– Mi? Miért? – ült fel ágyában.
– Gyere hozzám! Az én szobámba. Azt hittem, ott fogsz várni, ha hazajövök – állt az ajtóban, miközben Hoseok felkelt és elindult felé. – Szia! – köszönt halkan a hibridnek, kit meg is ajándékozott egy gyors csókkal.
– Szia! – viszonozta Hoseok, majd folytatta útját. – Milyen napod volt? – sétált Namjoon oldalán, kezeiben hibridfarkával.
– Fárasztó, zsúfolt. Szokásos. Neked?
– Találkoztam Jiminnel.
– Ó, igen? Na és? Mit gondolsz róla?
– Aranyos… Sovány…
– Ugye nem vagy féltékeny?
– Nem… annyira. Nem – nézett fel Namjoonra.
– Semennyire ne legyél! Nincs miért annak lenned – állt meg saját szobája előtt. – Menj csak előre!
– Rendben – lepődött meg kicsit Nam gesztusán, ám mikor benyitott és meglátta, ajándék dobozok vannak Nam ágyán, teljesen elámult.
– Néhány apróság. Seokjinnel intéztettem. Reméltem, mire hazaérek mindet kinyitogatod, de szépen meghiúsítottad a terveimet – tessékelte beljebb Hoseokot, majd becsukta maguk mögött az ajtót Namjoon, ezzel pedig végre kettesben maradtak.
– Miket vettél nekem? – ment az ágyhoz és bátortalanul felemelte az egyik kisebb dobozt.
– Ruhák, ékszerek, de ami a legfontosabb, van itt egy telefon is valahol, meg egy laptop – nézett körbe Nam. – Meg is van! Ez a laptop – tette arrébb az egyik lapos ajándékot. – Ez meg a telefon. Előbb ezt nyisd ki! – adta Hoseok kezébe a dobozkát.
– Nem kellett volna ennyit költened rám – nézett Namjoon szemeibe.
– De igen. Már csak azért is, mert hiányoztál napközben és beszélni szerettem volna veled ebéd alatt, de nem tudtam. Ezzel majd elérlek végre – ült le az ágyra. – Na, nyisd ki!
– Köszönöm – telepedett le mellé Hoseok. – Kibontod majd velem a többit is?
– Ha ezt szeretnéd – nézte a hópárducot, amint az elkezdte kinyitni az új szerzeményt.

Boldogan fedezte fel az ajándékokat, miközben egy pillanatra sem feledkezett meg Namjoonról. Mindent neki mutatott meg először, még ő sem nézte meg igazán a meglepetést, máris Nam kezébe nyomta azt, hogy ő mit gondol róla. Számára ez volt a legfontosabb, hogy a másiknak mi a véleményen, hogy tetszik neki, mire szánta.
– Beírtam a számomat, jó? – feküdt hanyatt az ágyban Namjoon, Hoseok telefonjával a kezében. – Itt van Seokjin is – mutatta neki a mobilt.
– Köszönöm.
– Itt le tudsz tölteni rá játékokat, ha szeretnél. Állíthatsz be hátteret, csengőhangot, mindent. Kösd össze a laptoppal és tudsz rátölteni bármit – adta Hoseok kezébe a telefont.
– Köszönöm, Namjoon.
– Neked szívesen. Így legalább hallhatom a hangodat napközben – kelt fel, majd megpuszilta a hópárduc arcát. – Lezuhanyozok – ment a fürdőbe.
Hoseok az új holmiknak ugyan örült, de nem akart túl sok időt elfecsérelni a laptopra, vagy a mobiljára. Inkább töltötte az idejét a másikkal, vagy a tévével, a hóval, vagy Seokjin közelében, minthogy nyomkodta volna a kütyüit. Még Jiminnel is szívesebben találkozgatott, ki napról napra jobban ragaszkodott hozzá.
– Hoseok, te mi vagy Namjoonnak? – ült ágyán Jimin, miközben egy szelet húst evett magában.
– Ezt hogy érted? – pihentette fejét Jimin takaróján, miközben a puha szőnyegről nézte a macska tévéjét.
– Hallottam egy-két dolgot, de nem szeretem a pletykákat.
– Jah, értem már. Hát én Namjoonnal járok… azt hiszem. Együtt vagyok vele, miért? – pislogott álmosan. Kicsit ellustult, mivel egész nap nem csinált semmit, csak lézengett néhány perccel ezelőttig a házban.
– És ha veled barátkozok, akkor nem kell félnem tőle?
– Látom, számító kis macska vagy – húzta száját, miközben lassan mozgatni kezdte farkát.
– Nem-nem. Csak azt mondták nekem, mázlim van. Mert miattad Nam engem nem fog bántani.
– Amúgy sem bántana. Emlékszel? Mondtam, hogy ártatlanokat nem bánt és Á! – ugrott fel ijedtében, majd megpillantotta Jimint, amint az nagy, kerek szemekkel pislogott rá nem messze tőle, miközben lefogta Hoseok eddig mozgó farkincáját.
– Bocsánat… – húzódott picit visszább.
– Csak megijesztettél. Nem számítottam rád – mocorgott tovább hópárducfarka, melyre azonnal rászegeződött Jimin tekintete.
– Elnézést…
– Semmi gond – figyelte a másik macskát, hamarosan pedig már egyre jobban dobálta ide-oda farkincáját, hogy Jimin játszhasson vele.

Nagyon megtetszett neki, hogy hibrid társa ilyen aranyosan viselkedett. Sosem gondolt bele, vajon ő hogyan nézhet ki kívülről, viszont most megértette, miért kapcsolt Nam állandóan madarakra a tévében. Tényleg mosolyt csal az ember arcára ez a látvány, ennek hála pedig meglágyult Jiminnel szemben. Már nem tartotta annyira a távolságot tőle, mint korábban, ahogyan pedig egy hibridhez illett, óriásléptekben haladtak tovább.
– Mi a vacsi? – robbant be a házba Namjoon. Láthatóan nem volt jó kedve, de nem üvöltözött rögtön, így még nem féltek tőle annyira.
– Pizzát sütöttek a konyhán. A kedvenc háziját, főnök – mentek utána emberei szobája felé.
– Ahh, pont erre van szükségem. Egy finom vacsorára – nyitotta ki ajtaját Nam. – Hol van Hoseok? – fordult embereihez.
– Őőő… – gondolkoztak el. – Előkerítjük.
– Minél gyorsabban – kötötte ki nekik.
Hamar szétszéledtek a házban, míg pedig ők a rájuk osztott feladatot végezték, Namjoon gyorsan lezuhanyozott és átöltözött, hogy megvacsorázzon. Viszont a pizzával együtt végre hír is érkezett a hópárducról, akit egészen addig a pillanatig keresgéltek a házban.
– Hoseok Jimin szobájában van, főnök – tette le a tálcát Mansik, rajta étellel és itallal.
– Szóltatok neki, hogy hazaértem?
– Alszik, főnök. Nem akartuk felkelteni.
– Oh… Jiminnel alszik? – érzett némi féltékenységet ezúttal ő.
– Igen. Felkeltsük?
– Nem kell, felkeltem én – állt fel ágyáról. Végigcsoszogott papucsában az egész házon, mialatt nyomában rohant egyik embere, ahogyan mindig. Halkan nyitott be a macska szobájába, de nagyon megkönnyebbült, amint meglátta a két fiút ruhában együtt aludni. Eleinte teljesen másra gondolt, azonban örült, hogy tévedett. – Hoseok – szólt halkan a hópárducnak, majd beljebb osont egészen az ágyig és folytatta. – Hoseok – simogatta meg a hópárduc fejét, mire az megrázta füleit, lassan pedig hátára fordult, majd Namjoonra nézve kinyitotta szemeit.
– Nam… Szia! – mosolyodott el.
– Szia! Átjössz hozzám? – cirógatta arcát.
– Mindjárt megyek – tért vissza Jiminhez és óvatosan kihúzta alóla kezét, de a másik ettől még felébredt. – Aludj, Jimin! Én átmegyek Namjoonhoz.
– Mmm – nyüszögött halkan. – Jó… Holnap is meglátogatsz?
– Igen. Szép álmokat! – kelt ki az ágyból Hoseok.
– Nektek is… hyung…
– Látom, megkedvelted – suttogott Nam, miközben elhagyták a macska szobáját.
– Igen. Aranyos és így legalább nem vagyok egyedül egész nap.
– Remélem, nem fogsz elhanyagolni miatta.
– Féltékeny vagy? – sétáltak Nam szobája felé.
– Talán, egy kicsit…
– Értem – mosolygott Hoseok. – És milyen napod volt?
– Ahh, ne beszéljünk róla!

Azonban Namjoon mégis megtette, annyira felbosszantotta a napja. Persze csak azután kezdett bele a monológjába, mikor már bezáródott mögöttük az ajtó és nem hallották emberei. Sosem panaszkodott ennyire, ezért Hoseok picit aggódott miatta. Nam nagyon feszültnek tűnt és amint egyre inkább belemerült a mesélésbe, idegesebbnek is, így nem volt meglepő, hogy a hópárduc egyszer csak egy csókkal hallgattatta el, majd szexbe fullasztotta az estét. Így legalább Namjoon lenyugodott és elfelejtette a stresszt, ami végigkísérte a napját.
– Megharagudnál, ha minden este ezt csinálnánk? – ölelte magához a meztelen Hoseokot, miközben csupasz vállát cirógatta ujjaival.
– Nem. Szeretek veled lenni.
– Akkor lehet, most sokszor fogjuk így zárni a napot. Nagyon balhés mostanában a helyzet az üzletben. Kikészít – masszírozta saját orrnyergét.
– Engem nem zavar – bújt Namjoon nyakába. – Lehet egy kérésem?
– Ezer is.
– Megjelölhetlek az illatommal?
– Azt hogyan kell? – bámult a plafonra Nam.
– Semmi gusztustalanra ne gondolj. Neked semmi dolgod, csak feküdj itt. Megengeded akkor?
– Persze. Amit szeretnél. De mire számítsak?
– Még egy menetre – látott hozzá Hoseok.
Csókolgatni kezdte Namjoon nyakát, majd hamarosan hangos dorombolásba fogott közben. Egyre jobban hozzásimult a másik a testéhez, lassan pedig elérkezett a pillanat és állát a másik bőrének nyomta. Sokszor megismételte ezt a mozdulatot pont úgy, ahogyan a macskák szokták, és habár Nam nem érzett semmilyen illatot, Hoseok azonban igen, amitől újból felizgult.
– Hoseok – simogatta a másik combját. – Minden rendben?
– Namh – kapkodta hangosan a levegőt. – Ahh, Namjoonh!
– Ezt többször kéne csinálnunk! – harapott alsó ajkába Nam.
Még néhány pillanatig nem tudta elkapni a hópárducot egy csók erejéig sem, ám nem sokkal később úgy esett neki a hibrid, mintha évek óta nem szeretkeztek volna, ami nagyon megtetszett a maffiavezérnek. Hoseok még sohasem volt ennyire heves egy alkalommal sem, de Namnak imponált ez az oldala. Igazi hópárducként viselkedett, kicsit erőszakosan, ám ugyanakkor nagyon éhesen is, mellyel ámultba ejtette Namjoont. Egyszer sem gyönyörködött korábban ennyit a másikban szex közben, viszont ezúttal nem tudott betelni vele. Sajnos azonban emiatt nem is bírta sokáig a második menetet, de reménykedett benne, hogy még lesz része hasonlóban, mivel Hoseok egy pillanatig sem gondolkozott közben, csak azt tette végre, amit ösztönei súgtak.

Szíve szerint megint otthon maradt volna egy napot a hópárduc miatt, annyira szerette volna újra látni a másikat ilyen felajzott állapotban, azonban már nem tehette ezt meg. Rengeteg munka gyülemlett fel, ráadásul a területek szétosztása sem ment túl simán, mivel az újdonsült vezérek elég kezdők voltak az uralkodáshoz, ami szinte minden egyes alkalommal megmutatkozott. Ezzel több fejfájást okoztak neki, mint amire számított, de meg kellett küzdenie vele, hiszen más nem tette meg ezt helyette. Viszont emiatt minden este kikészülve ért haza, de szerencsére Hoseok örömmel segített rajta. Szinte napi program lett a szex, főleg abban az időszakban, mikor a hópárduc heatje betoppant kapcsolatukba. Namjoont alig hagyta pihenni, bár ennek a másik eleinte kifejezetten örült. Sosem volt része korábban még ennyi szexben, sem ennyire hevesben. Hoseok által úgy érezte magát, mintha egy félisten lett volna, annyira kívánta minden porcikáját a hibrid. Olyan nyomokat hagyott bőrén, melyeket máskor soha, ami tovább fokozta a helyzetet, melyet csak másnap reggel érzett igazán. Egy percet sem aludt és már mehetett is dolgozni, ami miatt feszültebben kezelte a különböző problémákat és olykor hosszú csend előzte meg egy-egy válaszát, amíg küzdött magával, nehogy kimondja azt, amire valóban gondolt. Ezek miatt néhány nap után kicsit elege lett Hoseok szexuális éhségéből és hamarosan felvetette, hogy aludjanak külön, amíg a másiknál le nem cseng ez az időszak. Kicsit rosszul érintette a hibridet ez a döntés, eleinte meg is sértődött, duzzogott, látni sem akarta a másikat, ám amint rendeződtek a hormonjai, már máshogyan gondolkodott az egészről.
– Sajnálom Namjoon – ült az említett derekán, míg az hason feküdve pihent. – Remélem, nem haragszol.
– Nem. Seokjin mondta, hogy ez kritikus időszak neked. Semmi gond.
– Köszönöm – masszírozta Namjoont. – Ki tudtad pihenni magadat?
– Fogjuk rá. Hiányoztál az ágyamból. Ahh… de jó vagy!
– Köszönöm – mosolygott Hoseok. – De mostantól újra veled alszom.
– Ennek nagyon örülök. Mmmm, de jól esik!
– Legalább holnap már jobban fog telni a napod.
– Jó is lenne, de holnap költözik Kook, így még itthon is nagy felfordulás lesz.
– Már holnap? Így elrepült az idő? – lepődött meg.
– Igen. Amíg te önmagaddal küzdöttél, addig Jin megállapodott vele végre.
– Oh… ennek örülök.
– Tényleg? Nem úgy hallom.
– Csak még egy hibrid… Jimin is… De persze ő alapból Seokjin párja, nem lesz gond vele.
– Nem ám. Jungkook önálló, megvannak a maga dolgai, meg embere. Nem fog zavarni téged, meg engem sem.
– Remélem.
– Na! – emelkedett fel Namjoon és megfordulva ledobta magáról Hoseokot. – Ennyire féltékeny vagy?
– Igazából… Miatta le kellett szoknom Seokjinről. Jimin pedig… Mikor megtudta, hogy lehet, lesz még egy hibrid a házban, felderült. Csillogtak a szemei és körbe ugrálta a szobáját. Nem szeretném megint egyedül tölteni a napjaimat – hajtotta tincsei közé füleit.
– Nem fogod. Jungkook nem fogja elvenni tőled a macskát. De mi lenne, ha inkább vele is számolnál és nem zárnád ki? Seokjin azt mondta, a hibridek szeretik egymás társaságát.
– Igen… de nem ismerem Jungkookot.
– Kedves kis nyuszi, nincs miért aggódnod – mosolygott, melyet még mindig ritkán tett.
– Te találkoztál már vele?
– Persze. Seokjin bemutatta, mikor kezdett nagyon komolyra fordulni a helyzetük. Aranyos teremtés, bár kicsit zárkózott. Nehéz lesz feltörnöd a burkát, de utána biztos vagyok benne, hogy meg fogod kedvelni.
– Lehet, igazad lesz – fektette saját magára hosszú hópárducfarkát és átölelte azt.
– Biztosan – puszilta meg Hoseok homlokát. – Aludjunk!
– Rendben.

(Itt vagyok! Csúsztunk picit, de sebaj!
LoL-os csapatunkba pedig továbbra is várjuk az ARMYkat! :D

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )