Megmutatok mindent (4)

Ahogy leültem mindketten rám néztek. Na,ha most feldobják mindenki előtt a témát, én meghalok!
És már nyílt is Suga szája!

-Jobban állt a leeresztett haj.
-Meg a törülköző. - segített Sugának Jin.
De most.... de... de... méééért? Most komolyan, mért? Mért reggeli közben, amikor itt ül mindenki?Mondjuk, ahogy elnéztem, nem nagyon értették, főleg Jimin. Ő csak felnézett egy pillanatra és folytatta az evést. De egy biztos, Rapmonster értette. Láttam az arcán, hogy nem az a baja, hogy mit mondtak, hanem az, hogy miért.
-Hanyagolhatnánk ezt a dolgot? Mondjuk úgy, örökre?
-Mért, miről maradtunk le? - kérdezte Rapmon két falat között.
-Hát csak
-Semmiről! - vágtam Suga szavába és morcosan ránéztem, hogy hallgasson erről.
-Inkább együnk és menjünk. Sok programom van számotokra.
Megint csörgött a telefon, amint készültem felállni. El is felejtettem, milyen dolgozni. Vagy legalább is rendesen dolgozni.
-Tőled pedig Jin, ez váratlanul ért. - felkaptam még egy kakaós csigát az asztalról és rohantam a telefonomhoz.
Munka, munka, munka. Megint bajok vannak egy ügyféllel. A beosztás azért van, mert ők akarják, de amikor meg azt mondják, hogy most nincs kedvük hozzá, nekünk tesznek keresztbe, ám ezt sosem értik meg.

Miközben telefonáltam láttam, ahogy Jungkook is kitántorog a szobából, majd leül enni. A fel-le járkálásom alatt intettem neki, de nem nagyon volt rá időm őt rendesen köszönteni. Kellett a laptopom is, ami a kávézóasztalon pihent. Félfüllel hallottam, hogy beszélgetnek és talán egyszer még a nevem is elhangzott. Na, sejtem mi lehet a beszélgetés tárgya. Ahogy letettem a telefont visszamentem még egy kis kajáért, vagy........ hát nem is tudom. Maradékért? Mekkora kupit csinálnak ezek pár perc alatt! Vajon van olyan, amibe még nem haraptak bele?
-Van olyan ami érintetlen és megehetem? - nézelődtem az asztalon.
-Talán..... tessék! - nyújtott oda egy kis túrós táskát Jimin.
Szerintem nem értette mit kérdeztem, csak látta, hogy keresek valamit, de haladás, hogy rájött mit szeretnék. Na fejlődőképesek vagyunk.
-Ohh köszönöm!
Jungkook viszont még mindig kicsit furán nézett rám, de reméltem, hogy ez majd megváltozik. Lassan.....

Miután sikerült befejezni a reggelit és elzavarni őket felöltözni, majd útnak indultunk. Szép kört tettünk a városban és a kamerát magamhoz ragadva, egész jó felvételek készültek a fiúkkal. A telefonom közben folyton csörgött volna, de inkább lenémítottam. Muszáj videóznom, külön kérték. Bejártuk a fél várost, és mint a gyerekek, élvezték a díszkatonákat a Parlament előtt. Ott mondjuk láttam egy kis mosolyt a katonán is, mikor hét koreai "kisfiú" lerohanta és durvábbnál durvább selfieket toltak vele. Majd a Bazilika után beugrottunk a Mini bárba is. Az milyen szép lett! Még én sem voltam benne, mióta megnyílt, pedig az már jó rég volt. Utána elrángattam őket a szuvenír boltba is. Tudtam, hogy azt fogják a legjobban élvezni. Vagy egy órát voltunk bent és alig vettünk valamit, azt is csak azért, hogy ne legyen olyan gáz számomra, hogy mindent végigfogdosnak, kipróbálnak és mégis üres kézzel távoznak. Majd elvittem őket metrózni is. Ami engem lenyűgözött, az új metró, az őket meg sem hatotta. Jah, persze, náluk ez alap. Így mutattam nekik olyat, ami nálunk alap. Kék metróóóóó! Halálfélelem indul 3...2...1.... és tényleg féltek kicsit. Végre valami új számukra. A sok sétálás közben meg is éheztek, és Mekibe akartak menni, vagy  BurgerKingbe, de ha már itt vannak, egy másik országban, nehogy már ilyen szarokat egyenek, így az első, szebb étterembe bevittem őket, és magyaros ételeket kértem nekik. Elég jól elvoltak és újabb selfiket csináltak, plusz rólam egy külön képet. Hát ez tényleg nagyon kellett. Atyaságosuramisten! Kell egy tükör! Közben persze a telefonomat, le sem tudtam tenni. De miután sikerült újra összekaparni magam és csendet rendelni a telefonomra, elmentünk sétálni még egy kicsit, felültünk az óriáskerékre is, majd sötétedéskor visszaindultunk a lakásra.

-Na gyorsan egyetek valami vacsit, fürödjön mindenki, mert este már nem lesz erőtök, és induljunk tovább! - pakoltam le a cuccaim.
-Hova tovább? - érdeklődött V, a maga szegényes kis angolján.
-Megyünk bulizniiii! Eeeeeej! - kezdtem alapozni a hangulatot az estéhez.
-Eeeeej! - örült velem ő is és erre csatlakozott hozzánk J-Hope is.
Együtt ugrálva "Eeeeeej" -eztünk, közben pedig szép lassan csatlakozott mindenki. Kicsit szoros lett ez a hatalmas ölelés.
-Díjazom a lelkesedést, de kezdek megfulladni....V..... kérlek! - próbáltam szabadulni.
Hál'istennek felismerték a helyzetet és gyorsan elengedtek.
-Huh! Na, szóval. Tessék készülődni! - mutattam rájuk.
Szót fogadtak és indult mindenki a maga dolgára. Én előkapartam a telefonom, lerendeztem azt, amit muszáj volt és élveztem a magassarkú mentes perceket. Mondanám, hogy a csendet is de hazudnék. Jimin meg J-Hope ugyanis megállás nélkül táncoltak valamire. Kár volt megmutatni a magyar MTV-t. De viccesek, főleg ha V is csatlakozik. Meg sem törülközött rendesen..... Na jó ez tuti azért van, mert elmondták neki mi volt reggel. De Istenem.... ő is nagyon jól néz ki vizes hajjal. Anyáááám..... kezdem magam ribinek érezni. Mit is tehetnék? Ennyi helyes pasival egy lakásban kínzás.

Sikerült mindenkinek elkészülnie, majd már úton is voltunk. Indulás előtt még telefonáltam egyet, hogy hova érdemes ma menni és kaptam is egy tuti tippet. ClubTrezor!A szokásos hely. Engem szeretnek ott, mi szeretjük őket, baj nem lehet.

Odaérve kellet személyit mutatni, de ezt is megoldottam. Jungkooknak is be kellett jutnia valahogy, és mivel rendszeres vendég vagyok, aki elég vaskos embereket hoz, nem is kellett sokat tennem az ügy érdekében.
-Nem lesz ebből baj?
-Nem Jin, ne aggódj! Csak ne legyen előtte pia vagy sokáig a kezében se. - válaszoltam neki kicsit visszafordulva, miközben a táncparkett felé vittem őket.
Jungkook valamit mondott neki, gondolom a ne aggódj eomma Jin-t, mert csak az utóbbi két szót értettem.
-Heeeeej, Franciska! - üdvözölt engem a klub tulajdonosa.
-Hellóka, Ádám! Hoztam új embereket!
-Óóóó szuper. Mindig örömmel látunk téged és a vendégeidet.
-Remélem is, mert nem mindenki üti meg a mércét. - biccentettem fejemmel az érinett felé.
-Akkor lejjebb visszük! - kacsintott rám.
Beljebb vezetett minket, közben beszélgettünk még, hogy milyen zene lesz ma és mik az italakciók. Megkérdeztem a fiúkat, mit szeretnének inni és már rendeltem is az első kört. Mindenki kikapcsolódott, belevetette magát az éjszakai életbe. Azonnal fogtak is csajt maguknak, nem is egyet. Na, de jól megy valakiknek! Csak a kis maknae volt az, aki nem igazán jött ki egy lánnyal sem. A kis cukiság, hogy lehet az, hogy pont neki nem megy ez?

Sorozatban rendeltük az italokat, de csak mértékkel. Az ő szervezetük nem tudja lebontani, így kevésbé bírják, de ezt figyelembe is vettem, azonban Kookie még így sem tudott érvényesülni. Odajött hozzám és segített támasztani a pultot.
-Na mi az? Nincs egy olyan lány se aki tetszene? Vagy a zenével van baj? - próbáltam minél egyszerűbben fogalmazni, ami elég könnyen ment négy csokilikőr után. Hogy ezek milyen erősek!
-Hááát.... nem, semmi gond. Minden tökéletes.
Vártam volna még magyarázatot, de nem igazán akart, vagy tudott mit mondani. Szegény! Mindenki itt élvezi csak ő nem. Na jó, ezt nem hagyhatom annyiban. Már a beépített csajok is körbeudvarolták és semmi. Hát jó, eljött az én időm.
Nagyot sóhajtva kikértem egy mézes felest, gyorsan lehúztam és ráfordultam Kookiera.
-Táncoljunk! Használd ki, hogy elengedem magam egy kicsit. - megfogtam a kezét és becibáltam a táncparkett közepére.

Ma este kivételesen jó számok vannak. Ilyen is ritkán van, hogy mind tetszik, bár lehet csak az alkoholban oldódó ízlésem teszi. Viszont Jungkook mozgását biztos nem ez teszi. Nagyon jól táncol, nem viszi túlzásba és nem is feszül be. Pont jó! Nem is tudom eddig mért nem ment ez neki.

Kezdtem én is belejönni, miközben éreztem, ahogy mögöttem táncol és egyre közelebb ér. Felbátorodott ő is. Megfogta a csípőmet majd lassan magához húzott. Így diktálta a ritmusát. Sosem gondoltam, hogy ilyen közel kerülök hozzá. Felgyorsult a szívverésem is, ahogy megéreztem a leheletét a fülemnél. Ohh istenem, kezdtek elfajulni a dolgok. Már teljesen egymáshoz simulva táncoltunk és éreztem, ahogy simogat miközben ő is egyre melegebb lett. Nem akarok ribanc lenni, de....... egyszer élünk! Ha egy ilyen helyes pasi húz magához és nem enged, akkor nem is akarsz menni. Azért kicsit kezdtem rosszul érezni magam. Nem akarom kihasználni szegénykémet, ám ahogy el akartam kicsit húzódni, csak még jobban magához szorított aztán megkaptam a kegyelemdöfést. Megharapta a fülemet. Nem hiszem el! Ez a vég, kész, én feladom. Csinálj velem amit akarsz. Bár kezdem sejteni, mit szeretnél.
Szembefordultam vele, mert látni akartam, hogy ő is így érzi-e magát ahogy én. Jaj, nem kellett volna! Ezek a vágyakozó szemek. A gondolataiban már rég nem volt rajtam ruha se. Láttam a szemeiben min elmélkedik és nem tagadom, éreztem is.
Ilyen táncom még senkivel sem volt. Ilyen közel valakihez.... Szinte éreztem minden leheletét, miközben a kezei egy pillanatra sem hagyták el a testemet. Bár érezhetően zavarta, hogy van rajtam ruha, ám a fenekemet így is nagyon megszerette. Muszáj ezt a sok mindent viszonoznom. A nyaka pont kézre, illetve szájra esett. Végig nyaltam egy kicsit majd megharaptam. Fejét hátradöntötte, miközben csak még jobban rámarkolt a popsimra. Éreztem, ahogy felmordul egy kicsit, hogy már ő sem bír magával. Végigpuszilgattam a nyakát és adtam párat az állára is, mire tekintetét újra rám szegezte, én pedig elmerültem azokban a szép szemekben. Beleharaptam alsó ajkamba és azonnal levette mire gondolok. Nem is kell ide közös nyelv. Bátortalanul ugyan, de megcsókolt. Viszont amilyen félénken kezdte, olyan bátran és határozottan folytatta. El sem hiszem, hogy még szűz. Iszonyatosan jól csókolt, de még azt is tudta mit kezdjen a kezével. A tempón se lassított és már olyan volt, mintha ott szeretkeztünk volna a parketten.
Ez már nem emberek közé való volt amit lerendeztünk. Csak az mentett meg minket, hogy más is nagyon részeg volt, így fel sem tűnik senkinek mit műveltünk. Ahh... olyan jó izmos és formás volt mindenhol! Már nem nagyon fért a bőrébe, sem másba.
Nem tudom, hogy mi vezérelt. Lehet csak szimplán az alkohol, vagy a férfi hiány, vagy a kettő együtt, de megfogtam a kezét és elrángattam a parkettről.....


(Folytatjuk) ;P