A kezdetek.Kezdjünk összerázódni! (2)

A vacsi te jó ég! Gyorsan kell valamit szereznem, de nem jöhetnek rá, hogy ezt elfelejtettem. Akkor húzzuk az időt, amíg valami az eszembe jut.
-Hát arra gondoltam, ha már nem otthon vagytok, akkor valami újat is kipróbálhattok. Bár, ha van valami konkrét elképzelésetek, még biztosan el tudom intézni. - dadogtam el angolul, ezzel is nyerve értékes másodperceket, míg megálmodom a portás és a konyha legújabb kihívását.
-Áááá nem, semmi kívánságunk. Örülni fognak a fiúk valami újnak, de remélem több fogás lesz, mert eléggé más az ízlésünk. Bár enni azt szeretünk mindannyian. - mosolygott rám kedvesen.
Pedig most igazán örültem volna, ha nem nekem kell kitalálni a vacsit.
-Persze lesz több féle. Figyelmeztettek előre, hogy eléggé különbözőek vagytok, és mindig legyen póttervem. - hazudtam teljes magabiztosságot mutatva.
Na és akkor most telefonáljunk úgy, mintha nem az esti menüt intézném magunknak. Addig van nagyjából tíz másodpercem rájönni, hogy mit kérjek a konyhától, amit egy óra alatt összedobnak, és nem laposhús krumplival.

-Jó estét Andris! Lenne egy hatalmas nagy kérésem, gondolom nem lepi majd meg. - hívtam a portást és reménykedtem, most nem figyelnek rám a többiek, hogy mért telefonálok.
-Szép estét asszonyom! Nyugodtan kérjen csak bármit. A rendelkezésére állok! - válaszolt készségesen.
-Kéne egy olyan nyolc fős vacsora, ami minimum két fogásos és 4 féle ételből van! De lehet több is. Meg tudná nekem oldani? Van rá bő egy órája és ha kell, még tudunk hozzácsapni pár percet. -hadartam el ahogy közeledtünk a kisbuszhoz.
-Ejha kisasszony, ezt aztán megint kicentizte. Igyekszek teljesíteni a kérését, viszont a konyha biztosan nem tud ennyi mindent megcsinálni. Van valami konkrét elképzelése? Esetleg bátorkodhatok a közeli éttermektől is beszerezni pár fogást? - felelt nekem olyan nyugodt hangon, ami engem is kicsit kisegített a slamasztikából.
-Semmi ötletem, de ha másik étteremből hozat valamit kérje a nevemre! A cég állja majd a számlát. Nagyon köszönöm! - készültem letenni, ám eszembe jutott egy nagyon finom fogás, amire már régóta vágytam - Ohh még annyit szeretnék, hogy ha tud szerezzen nekem tatárt is! Így az egyik fajta már meg is van.
-Igyekszek hölgyem!
-Köszönöm! Hívjon ha már csak tíz perc és elkészülnek! - meg se várva válaszát, letettem.

Oda is értünk a buszhoz amibe a vendégeink tátott szájjal szálltak be. Na igen, nem pont erről a buszról kaptak képet, hanem egy két-három kategóriával gyengébbről, viszont nagyon örültem, hogy így megleptem őket. Hál'istennek Petinek, a kis céges "alkoholistának", eszébe jutott feltölteni a kocsi bárpultját is, és még a kis maknaera is gondolt. Bepakoltunk, majd útnak indultunk. Azt reméltem, RapMonster előre ül és megbeszéljük mik a terveik, vagy elképzeléseik a szabadidejüket illetően, de őt is magával ragadta a luxusbusz. Jelenleg ez hatalmas szerencse volt! Így tehettem kisebb kitérőt anélkül, hogy bárkinek is feltűnt volna. Főleg úgy, hogy felfedezték a nagy képernyős tévét, amire ráköthető szinte bármi. A kis kockák azonnal ki is használták. Nem igazán tűntek fáradtnak, ami elég rossz hír volt számomra. Azt hiszem kelleni fog egy zöld tea, amint odaértünk

Csörgött a headsetem és miközben nyúltam, hogy felvegyem, örömmel nyugtáztam, hogy még az egy órát se értük el.
-Itt Hajnal Franciska, miben segíthetek?
-Szép estét asszonyom! András vagyok. Sikerült mindent összeszednem. Remélem ízleni fog önöknek a ma esti menü. A konyhának még kell tíz perc mire elkészülnek, aztán azonnal fel is küldenek mindent. A máshonnan hozottak már úton vannak felfelé. A tatárját pedig bátorkodtam betenni a hűtőbe és kikészítettem hozzá mindent.
-Ahh imádom önt, most mentette meg az életemet. Ezt még meghálálom. Köszönöm szépen András! Akkor még szerzek húsz percet önöknek.
-Rendben. Igyekszünk. - tette le.
Ez tényleg a cég szokása, hogy már senki sem köszön. Így viszont gyorsabb minden.
-Húsz perc múlva odaérünk. Remélem már éhesek vagytok. - szóltam hátra a fiúknak.
-Persze, nagyon! - válaszolt röviden Suga, aki a legközelebb ült hozzám.
Valószínűleg csak ő hallotta amit mondtam. No mindegy is, a lényeg az, hogy a kaja is megvan és ma már semmi dolgom.

Ahogy odaértünk a szállodához és leparkoltam a mélygarázsban, máris jöttek a csomagokért. Biztos láttak minket a kamerákon. A lifttel felmentünk a hallig én pedig rohantam is a kulcsokért.
-Köszönök mindent ma estére András! Holnap is ön lesz?
-Csak reggel nyolcig leszek hölgyem. A többi meg semmiség.
-Esetleg volt valami az étlapon, amit szívesen megkóstolna? Biztosan tudok menteni magának valamit. - mosolyogtam és rádőltem a portás pultra, mint egy kisgyerek.
-Nem kell semmi kisasszony, köszönöm kérdését. Jó étvágyat a vacsorához és jó éjszakát. - bólintott egy apró kis mosollyal.
-Jó éjszakát és köszönöm! - fordultam is, majd rohantam vissza a lifthez, ahol a fiúk álltak és fogták az ajtót nekem.
-Eeeeeejj!!! - ugrottam be boldogan a liftbe miközben lóbáltam a kulcsokat.
-Eeeeeej!!!! - reagáltak ők is és tapsoltak. Ez számomra mindig olyan cuki. Mint a gyerkőcök.
-Remélem ízleni fog minden. Más az ízvilág, mint nálatok, de annyi minden van, hogy biztos találtok valami finomat.
-Maximum majd improvizálok valamit. - szólalt meg végre más is RapMon helyett.
-Nem lesz rá szükség. Remélem. Amúgy sem hagynám. Biztosan nagyon fáradtak vagytok, úgyhogy reméljük inkább, hogy az első terv jó lesz. - mosolyogtam Jinre, mint egy dicséretként, hogy bár nem százszázalékos az angolja, de beszéljen csak.
Hátradőlt a falnak és egy apró kis mosolyt ő is eleresztett felém.
-Remélem lesz édesség is. - nézett rám Jungkook
-Hát.... - fordultam felé - igazság szerint azt nem kértem, mert sok fogás van. De ha utána még szeretnél, pár perc alatt tudok szerezni bármit.
-Annyira mondod, hogy rengeteg kaja lesz, remélem tényleg, mert nagyon éhes vagyok már. - fűzte össze a karjait Suga.
-Ne aggódj! Igazat beszélek. - tettem a vállára kezemet.

Hamarosan meg is érkeztünk a legfelsőre. Kicsit hangosak voltak a fiúk annak ellenére, hogy fáradtak és éhesek, de számítottunk erre. Így a másik két lakosztály teljesen üres az elkövetkezendő időben. Hogy visszhangzik minden! De ők még ezzel is játszadoztak. A pasik tényleg nem nőnek fel soha. Viszont ezzel úgy éreztem, hogy széthasítják a fejemet. Gyorsan lépkedtem az ajtóhoz és a magassarkúm kopogása csak rátett még egy lapáttal a dologra. Valamiféle alapritmusnak vették amire J-Hope azonnal elkezdett beatboxolni, V és Jungkook meg dúdolni. Ez kicsit jobb volt, mint az üvöltözés, de sajnos nem sokkal.

Nyílt az ajtó, minket pedig megcsapott a sok kaja illata. Tényleg kitett magáért Andris, de alig ismertem fel abban a kavalkádban valamit. Gyorsan beljebb zavartam a fiúkat, ami nem volt nehéz miután megérezték ők is ezt a mennyei illatfelhőt. A konyhapult tele volt zsúfolva műanyag tálakkal, amiken nyálcsorgatóbbnál nyálcsorgatóbb fogások sorakoztak. Nagyon rég ettem már én is, így most éreztem csak igazán, mennyire régen is volt. A fiúk érdeklődve tépték le a fóliákat és a számukra legszebbeket kóstolták meg elsőnek. Nem hiszem, hogy lett volna olyan, akinek nem ízlett volna az, ami a kezébe akadt. Az éhség ilyenkor legyőzi az ízeket. Csak Jin volt az aki előbb mindent jól megnézett és kérdezgetni próbált engem, hogy mi micsoda.
-Ez milyen hús? - mutatott egy nagy adag kajára.
-Őszintén szólva fogalmam sincs a nagyjáról. Ezt kivételesen nem én intéztem. Viszont amit biztosan tudok az az, hogy van tatár a hűtőben.
-Az micsoda?
-Nyers hús, rengeteg fűszerrel. Zöldséggel szokták enni, meg pirítóssal. - nyomtam le a pirító gombját és már készült is két szelet kenyér. - megkóstolod?
-Hát.... nem is tudom. Nem lesz tőle semmi bajom? - nézett át a vállam felett a hűtőbe.
-Nem. Teljesen friss. Az egyik legjobb helyről. De ha mégis, akkor meggazdagszunk a peren. -mosolyogtam rá, de láttam, hogy nem igazán érti a mondatom.
Elmagyaráztam neki kicsit egyszerűbb szavakkal, de nem tűnt olyannak, mint aki megnyugodott.
-Jaj ne aggódj! Nem lesz baj...... Jaj! - kicsit összerezzentem, ahogy az első pár pirítós készen lett.
Megcsináltam magunknak őket és addig elővetettem Jinnel a zöldségeket, a hűtőből.
-Finom! - tömtem magamba - Higgy nekem!
Bátortalanul emelte fel a másik szelete amit előbb megszagolt, majd végül beleharapott. Úgy tűnik bejött neki. Gyorsan felfalta ő is az elsőt. Jungkook kiabált valamit, mire Jin megfordult és elindult felé. Gondolom a vacsiját kínálja, mert a tálat Jin felé tartotta. Mindenkinek ízlik eddig. Nagy siker és nem is rajtam múlt. Valószínűleg ezért van ekkora sikere. Közben elkészült a második adag is. Megcsináltam majd elindultam a srácok felé. Teli szájjal nehéz beszélni, de azért megpróbáltam.
-Eszt is megkósztolhathjáthok ha - nyeltem egyet - van még hely a gyomrotokban.
Jin hadart valamit a szeletekre mutatva, majd a válaszadás után, elvette azt az egy szeletet a tányéromról és egy kezébe akadó késsel elkezdte feldarabolni. Mindenkinek jutott egy kis falatka és ízlett is a fiúknak.

Az est hátralévő részében szinte mindenbe beleettek ami volt. Ha ettől nem lesznek rosszul, akkor semmitől. Mondjuk nekem tuti semmi bajom se lesz, mert hozzászoktam a rendszertelenséghez.
A vacsi után látszott csak rajtuk milyen hullák. Míg elpakoltam magunk után úgy ahogy, szóltam nekik vagy ötször, hogy ne itt aludjanak el, mert egyedül nem tudom becipelni őket az ágyra. De kérésem süket fülekre talált.
Na fasza, most mit csináljak? Hál'istennek Jin szintén ébren volt, mert segített elpakolni. Gondoltam, hogy nem leszek egyedül az ilyesmikben.
-Most hogy fektessük le őket? - néztem tanácstalanul a szundikáló BTS-t Jin mellett állva.
-Talááááán...... nem-nem biztos, hogy nem tudok felkelteni senkit. - ásított nagyot.
A csomagok már fent voltak, így arra sem számíthattam, hogy majd a csomaghordók segítenek becipelni őket az ágyra. Hát jó, akkor ez a feladat ránk hárult. Mielőtt bárkit is a vállainkra vettünk volna, próbáltam felkelteni őket. Kis halkan kezdtem az ébresztgetést amivel mindenkit sikerült annyira magához téríteni, hogy míg eljutottunk velük az ágyhoz, kicsit támaszkodtak a saját lábukra is. Miután bevittük Jimint is az ágyra Jin is kidőlt. Megköszöntem neki a segítséget, mire ő motyogott valamit a párnájába, de nem értettem. Becsuktam az ajtót és kimentem.

Ahh de fárasztó egy nap. Még van egy pár dolgom, pedig már elég késő van. Vagy elég korán?Hajnali kettő hova számít az én munkámban? Na mindegy inkább lefekszek, a holnapi nap úgyis megvan. Ha nekik kell, minimum nyolc órát aludni, az azt jelenti, hooooogy tízkor kellene ébreszteni őket. Viszont mivel nagyon nagy az eltolódás, kapnak tőlem plusz 1 órát. Mily' nagylelkű vagyok. Még jó, hogy az első pár napban ezt akarjuk kiküszöbölni. Úgyis itt lesznek egy hónapig, szerintem ráérünk. Szóval nekem kell kelnem fél nyolc körül. Így lesz időm mindenre és a lakás újra tip-top lesz mire felkelnek.
Én is bedőltem az ágyamra, vagyis a kanapéra, amin az előbb még a fiúk durmoltak. Nem tudom anya hogy képes ilyen jól választani, de minden kanapéja nagyon kényelmes.
Nem is volt sok időm ezen elmélkedni, szinte azonnal elaludtam.

Kivételesen nem a csengőhangom keltett, hanem az ébresztőm. Lehet hihetetlenül hangzik, de rég hallottam utoljára. El is felejtettem milyen zene volt, de imádom ezt a számot: BTS - Wake Up. Helyzethez illő.
Feltápászkodtam és célba vettem a fürdőt. Muszáj volt zuhanyoznom már. Nagyon jól esett a forró fürdő, persze minden kint maradt a táskámban, mert este már nem tudtam kipakolni. Nem baj, úgyis alszanak a fiúk.
Magamra tekertem a legnagyobb törülközőt, majd elindultam a bejárathoz. A térdemig ért a törcsi és imádtam ezt, hogy ilyen nagy. Ahogy guggoltam a táskámnál hallottam, hogy nyílik a szoba ajtó. Hát engem nem zavar, ha így jön velem szembe valaki, elvégre egy hónapig össze leszünk zárva. Reméltem az se fog megszeppenni aki kilép azon az ajtón. Kitúrtam a táskámból a dolgaim és visszaindultam a fürdőbe. A szobából egy álmos Jungkookie tántorgott kifelé, szemét dörzsölve, ám még észre se vett engem szerintem.
-Jó reggelt Jungkook! Fel is keltél? Segíthetek valamiben? - fordultam vissza félúton.
-Nem kösz..... - akadt el a szava félúton, ahogy megpillantott. Láttam, amint kicsit ledöbben, hogy így talál és nem igazán jut eszébe semmi. Pasik... még azt is láttam, ahogy álmosan végigmér.
-Hova indultál? Ha a fürdőbe, akkor menj csak megvárlak! - mentettem a helyzetet és ez úgy tűnt picit visszarántotta ez a jelenbe.
-Öhm...... igen... vagyis...

(Folytatjuk :D)