J-Hope OS~ A virtuális valóság

~N Raiko 

Harmadik fél szemszöge.

Rapmonster és J-Hope mint minden hétvégén most is a játékteremben kockultak a kedvenc játékukkal a Mortal Kombattal. A jövő heti versenyre gyakoroltak, ahol a világ legjobbjai gyűlnek össze megmérkőzni egymással, amire ők is meghívást kaptak. Két kategóriában neveztek, a jó és a gonosz. Mivel Monsternek a karaktere Scorpion, Hopé pedig Sub-Zero. Érdekes felállás, viszont így tudnak egymás ellen játszani, ami természetesen igen jó gyakorlásnak bizonyult, mivel úgy tűnt elismerték őket. Éppen befejezték a játszmát, amikor észrevették, hogy egy hatalmas hangoskodó csapat körüláll egy játékost. Felkeltette az érdeklődésüket ez a nagy tömeg, így ők is odaindultak szemügyre venni mi történhet ott. Mikor sikerült kicsit közelebb férkőzniük a játékoshoz, kikerekedett a szemük. Egy lány, aki még a profikat is megszégyenítően játszott a Mortal Kombattal. Fején egy sapka volt, tele kitűzőkkel, az arcát pedig egy fekete maszk rejtette így senki nem ismerhette fel. Mikor az ellenfelét csúnyán lealázta, felállt, majd mintha semmi sem történt volna, fogta magát és kisétált az ajtón, majd a tömeg szépen lassan feloszlott.

- Menjünk utána, tudni akarom ki ez a lány!- mondta izgatottan Rapmon és már utána is iramodott. - Hé! Bocsi a zavarásért, de láttuk, ahogy játszol, és csak azt szeretném kérdezni, hogy a hétvégén te is részt veszel a versenyen?

- Sziasztok! Igen, én is kaptam meghívót és szeretnék minél többet gyakorolni, de úgy látom itt senki sem olyan szintű játékos, mint én, ami egy kicsit elszomorító.

- Igazából mi is profi szinten vagyunk, ha gondolod, velünk gyakorolhatsz.- kacsintott a lányra Hope.

- Ez igazán jól hangzik, én benne vagyok. Egyébként a nevem Kitana, örülök a találkozásnak.

- Mármint, ez az igazi neved?- kérdezték egyszerre a srácok.

- Igen, nem véletlenül kezdtem el ezzel játszani és lettem ilyen profi benne. Legyek hű a karakterhez.

- Ez nagyon menő, Hoseok vagyok, de hívj csak Hope-nak.

- Én pedig Rapmonster, de nyugodtan hívhatsz Rapmonnak.

- Rendben, nos, nekem mennem kell, de holnap suli után átjöttök gyakorolni?

- Naná!- és ezzel el is köszöntek egymástól.

Este beszélgetett még egymással a két barát, majd szépen álomba merültek. Másnap alig bírták ki, hogy vége legyen a napnak és nekiessenek játszani, vagyis segíteni az újdonsült barátjuknak. Útközben folyamatosan arról beszéltek, vajon milyen lesz az egész szituáció, meg nem lesz-e furcsa, persze rögtön ki is nevették magukat, mert elvégre nem egy randira készülődtek, mégis úgy érezték magukat.

- De jó hogy itt vagytok, gyertek beljebb. Egyedül vagyok itthon, szóval nyugodtan beleélhetjük magunkat.- erre a mondatra a két fiú fülig elvörösödött, de a lány nem igazán zavartatta magát, inkább csak kuncogott.

- Na, akkor kezdjük is el, én leszek, az első lássuk…- ám Rapmon oly annyira ideges volt a lány közelségétől és szépségétől, hogy egyszerűen nem tudott koncentrálni így rövid időn belül fel is adta és átadta a helyét.

- Na, mi van haver, nem szoktál te ennyit bénázni, jól érzed magad?- kérdezte aggódva barátja.

- Hozzak vizet, vagy valami kaját? De haza is mehettek, ha gondoljátok.

- Nem nem semmi baj, csak húzós volt ma a suli s kicsit kimerültem, de ti játszatok csak nyugodtan, majd figyellek benneteket.

Egész délután játszottak, hol Hope győzött hol Kitana. Mikor Monster már nagyon elfáradt, így elkezdett készülődni, hogy hazamenjen, így a két vetélytárs kiegyezett egy döntetlenben. Megbeszélték, hogy holnap is átmennek a fiúk, majd elindultak.

- Mi történt veled ma?

- Semmi bajom nem volt, csak egyszerűen nem tudtam koncentrálni, mert Kitanára figyeltem folyton.

- Tetszik neked?

- Igen, és jobban össze akarok vele ismerkedni, segítesz nekem?

- Szívesen segítenék neked, de nem lehet… nekem is.

- Ne csináld már, neked annyi csajod lehet, hisz népszerű vagy, rám viszont a kutya se figyel, de ő igen.

- Lehet, hogy népszerű vagyok, de ha nem vetted volna észre, eddig az összes csaj csak játszott velem, de ő nem plázacica.

- Nem hiszem el, nekem sose lehet jó, csak neked? Ha így állunk, rendben, a tiéd lehet, én nem fogok veled harcolni egy lány miatt... majd a versenyen lerendezzük addig pedig jó szórakozást.-azzal befordult a sarkon és otthagyta a barátját, aki köpni-nyelni nem tudott.

Ezt jól elintézte, magára haragította a legjobb barátját, nem is értette miért kapta fel rá így hirtelen a vizet, hisz természetes dolog egy lány miatt versengeni. Aznap este nem aludt valami jól, sőt nem is aludt csak forgolódott, de megnyugtatta magát, hogy idővel majd minden rendeződni fog és megbékélnek majd. Egészen péntekig minden délután átment a lányhoz és gyakoroltak. Szomorúan hallotta a hírt ugyan Kitana, hogy Mone többet nem tud jönni, mert szobafogságot kapott. Természetesen ez nem volt igaz, de mégsem mondhatta azt neki, hogy miatta történt mindez. Szépen összemelegedtek a hétvégére, nagyon megkedvelték egymást, jókat beszélgettek, nevettek és csak remélni tudták, hogy nem egymás ellen kell majd játszaniuk a döntőben, ha esetleg odáig eljutnak. Mindenesetre azt megbeszélték, bármi is fog történni, szurkolnak majd egymásnak. Elérkezett a várva várt nap. Hatalmas tömeg gyűlt össze a nézőtéren, hogy szemtanúi lehessenek ennek a legendás mérkőzésnek. Természetesen rögtön kiszúrták Rapmonstert. Kitana kíváncsi volt rá, mi is történhetett igazából a két fiú között, de inkább nem firtatta a dolgot. Viszont ha a mérkőzés után sem állnak szóba egymással cselekedni fog mindenféleképpen. Lezajlott az első kör, már felállt a következő két versenyző, amikor hirtelen elment az áram. Mindenki megijedt, de szerencsére hamar vissza is jött. Ám a kimaradástól zárlatos lett a gép így nem tudtak vele játszani, mert folyamatosan sercegett, csattogott, füstölgött. Hope megfogta Kitana kezét és gyorsan kihúzta az utcára, mert nagyon rossz előérzete lett, így biztos, ami biztos alapon kijöttek. Sajnos beigazolódott előérzete, hirtelen a gépből egy csőszerű valami nyúlt ki, ami az összes embert, aki bent volt beszippantotta. Hoseokék kintről mindent láttak mégsem akarták elhinni, ezért bementek és közelebbről meg akarták vizsgálni, ám ami beszippantotta a többieket nem jött ki a gépből...tudták, hogy valamit tenniük kell, ezért fogták magukat és beleugrottak a gépbe. Hirtelen minden elsötétült körülöttük, majd egyetlen fény rájuk világított és egy hang megszólította őket.

- Üdvözöllek benneteket a saját kis játékomban. Elmondom nektek a játékszabályokat. Én begyűjtöttem egy kis helyre az összes embert, így a feladatotok az, hogy ki kell őket szabadítanotok. Ám három nehézségi fokozatot kell túlélnetek ahhoz, hogy nyerjetek, de ha nem sikerül, nem csak ti fogtok meghalni.

- Még is ki a fenevagy te, és mi értelme van ennek az egésznek?- kezdett el kiabálni Hope a hang irányába. Majd az árnyékből előlépett...Quanchi a leggonoszabb teremtmény az egész Mortal Kombatban.

- Kezdődjék a játék!

Ezzel pedig belecsöppentek Kitanáék a virtuális játékba. Hirtelen azt sem tudták mi legyen, csak néztek ki a fejükből és próbálták felfogni a történteket. Elindultak egyenesen előre, mivel mást nagyon ne tudtak tenni így reménykedtek benne hamar túl lesznek ezen az egészen. Miközben futottak, találtak egy térképet az egész helyről és be volt rajta jelölve egy hatalmas épület. Így azt feltételezték, biztosan ott lehetnek a többiek és oda kell eljutniuk. Ám ekkor hirtelen szembe is találták magukat az első akadállyal, mégpedig Ermaccal. Hope úgy döntött, egyedül győzi le, mivel csak ő a férfi. Az ellenség meglóbálta előtte a fejszét majd nekiiramodott. Hope, vagy is most Sub-zero, pedig elővette a jégkardját és szépen ki is védte. Szerencsére az elmúlt héten való mindennapi gyakorlás meghozta a gyümölcsét, ugyanis nem csak erősebb lett, de a technikája is jócskán megváltozott, illetve jobban koncentrált, mint valaha. Ennek eredményeképp viszonylag gyorsan, sérülés nélkül megúszta a csatát.

- Még szerencse, hogy ez csak egy első szintű csata volt. Élőben azért bonyolultabb ez az egész. Veled minden rendben?

- Igen, csak megijedtem, ez az egész annyira félelmetes. Én ezt nem akarom Hopie, kérlek, siessünk és vessünk véget ennek az egésznek.

- Ne félj, majd én, megvédelek!- majd jó szorosan megölelték egymást és futottak az ösvényen végig, míg meg nem látták a hegyen azt a laktanyát ahol valószínűleg a többiek raboskodnak.

Majd meg is jelent a második ellenség, aki nem más volt, mint D'vorah. Sajnos róla nem igazán tudtak semmit, mert nem nagyon kerültek össze a játék során. Hope jégereje nem hatott rá egyáltalán, így Kitanán volt a világ szeme rajtamúlt minden. Valami isteni sugallat megszállhatta a lányt, ugyanis támadt, elsőre bevetve a Saskarom- stílusát. Rögtön telibe is találta, ám a másiknak is éppen olyan jó volt a reflexe, így vissza is ütött. Sajnos Kitana többször került a földre és az ereje is fogytán volt, ám nem adta fel. Az is segített neki, hogy Hope folyamatosan biztatta és számított rá. Így minden bátorságát és maradék erejét összeszedve egy utolsó mindent eldöntő csapással végzett az ellenféllel, majd fáradtan és karcolásokkal a földre rogyott. Hope gyorsan kézbe vette, és mivel kezdett sötétedni, menedékután kezdett el kutatni. Hirtelen a bokrok mögött rátalált egy barlangra, amiben volt egy kisebb forrás. Szépen a víz mellé ültette majd lassan elkezdte tisztogatni a sebeit.

- Hope, én annyira félek mi lesz a vége ennek az egésznek. Nem akarok meghalni, még nem. SZ auauau.

- Bocsánat, de szerencsére csak karcolások, semmi komoly. Én is félek, de ne aggódj, itt leszek veled a végéig és megvédelek téged bármi áron.- nézett mélyen a szemébe majd pici apró puszikat nyomott a sebekre.

- Mi-mit csinálsz?- kezdett el vörösödni.

- Gyógy puszik, hamarabb meggyógyulnak.- mosolygott fel rá majd lassan megcsókolta.

Egy pillanatra elvált a lány ajkaitól, hogy megbizonyosodjon róla folytathatja-e ám nagy meglepetésére Kitana megfogta a pólója nyakát így közelebb húzva magához, hogy el tudjon mélyedni csókjukba. Közben a nyakába karolt míg Hoseok lassan kezdett felé mászni, de közben nem engedték el egymás nyelvét inkább még jobban összefonódtak azok. Az egyik keze alányúlt a lány felsőjének és szép lassan gyűrte fel az anyagot majd gyorsan le is vette róla a melltartóval együtt.

- Te aztánh nem aprózod el a dolgoth.

- Neked sem kéneh.

Erre a mondatára felült és egy rántással lehúzta róla a farmert és a boxert. Erre csak annyi volt a fiú válasza, hogy ugyan azt megcsinálta, majd saját magáról is levette pólóját. Kitana a nyakától lefelé elkezdte csókolgatni majd Hoseok nemességénél megállt és nagy szemekkel felnézett rá majd hirtelen bekapta azt. Hopeot olyan érzés járta át, amit még nem érzett sose azelőtt. Lassan kezdte majd fokozatosan felgyorsult miközben nyelvét is használta. Egyre jobban kezdte érezni, hogy a végéhez jár annyira jól munkálkodtak rajta így felhúzta magához, felemelte és szépen magára ültette. Lassan óvatosan amitől Kitana hallatta a hangját. Hopenak annyira tetszett, hogy amennyiszer csak tudta hallani akarta így beleharapott a finom bőrbe. A lány megállás nélkül hallatta hangját ami Hoseokot arra ösztönözte, hogy gyorsítson tempóján. A lány megharapta a szája szélét mire felmordult. Egy hirtelen lökéstől mindketten egyszerre élveztek el, hosszan elnyújtott nyögéssel és egy mély, de annál érzékibb morgással, de nem engedte kicsusszanni magából inkább úgy együtt feküdtek le a ruhákra a forrásvíz mellett, még mindig remegve az élvezettől és felhevült testtel egymáshoz bújva.

- Nem hittem volna, hogy egy ilyen helyen fog megtörténni...kicsit romantikusabbra terveztem volna, ha már jobban megismerjük egymást, de nem bírtam magammal.

- Hát lehet, hogy ki fognak nyírni minket, de akkor utolsó éjszakán had szexeljek már, ha nem ehetek egy jót.

- Milyen igaz milyen igaz.- kezdett el kicsit elszomorodni.

- De tudod nagyon megkedveltelek és nagyon jól el tudunk beszélgetni. Én tényleg nagyon jól érzem magam a közeledben és felvidítasz, emellett biztonságérzetet nyújtasz nekem. Örülök, hogy veled lehetek, ha ilyen helyzetben is, ugyan de veled vagyok.

Ezzel egy gyors puszi és mindketten álomba merültek. Másnap hajnalban keltek fel, hogy minél előbb véget vethessenek ennek a rossz rémálomnak és kiszabadítsanak mindenkit. Amilyen gyorsan csak tudtak felfutottak a hegyre és elérték a laktanya kapuját.

- Látom szépen teljesítettétek a két feladatot, be kell, valljam azt hittem gyengébbek vagytok, de tévedtem. Ez esetben velem kell megküzdenetek.

Majd elővette a szöges buzogányát másik kezében pedig a kardját. Hope a jégbuzogányát Kitana pedig az acél kardját.

- Szinte lehetetlennek tűnik legyőzni egy közel százkilencven centis Onit.- kezdett el pánikolni.

- Itt vagyok, együtt legyőzzük, ne félj, megoldjuk!- ezzel Hope már arrébb is lökte barátnőjét hiszem QuanChi egy hatalmas nagyot csapott a buzogányával, amitől meg is repedt a föld. Látták ketten semmiképp sem tudják legyőzni így kellett egy terv. Miközben volt egy levegőnyi szünetük megbeszélték, hogy Sub-Zero megpróbál eljátszadozni az ellenséggel míg Kitana amilyen gyorsan csak tudja, kiszabadítja a többieket. Így is történt sikeresen kinyitotta a zárat így mindenki egyszerre tudott neki menni a fő gonoszra. Közös erővel elpusztították így mindenki visszakerült az emberi életbe. Senki, nem mert meg sem szólalni ám egyetértettek abban, hogy erről a dologról soha senkinek nem fognak beszélni. A két hőst megünnepelték majd hazamentek és boldogok voltak annak, hogy még élnek. Két nappal később, mikor megtudta Kitana mi is történt Rapmon és Hope között, a fejébe vette, hogy mindenképpen ki fogja békíteni őket. Ezért el is hívta egy találkára ahol majd szépen le tudják rendezni egymás között a vitát. Persze nem volt olyan könnyű meggyőzni az érintett személyeket, de egy kis női bájjal és persze egy kis zsarolással miszerint többször is porig alázta őket egy lány megtette a hatást. Mikor megérkeztek a kávézóba magukra is hagyta őket és a pulthoz ült, hogy had tudják maguk között lerendezni az ügyeiket.

- Hope én nagyon sajnálom, hogy így összevesztem veled. Nem volt egy bölcs döntés.

- Én sajnálom, hogy kockára tettem a barátságunkat meg kellett volna értenem a te érzelmeidet is ám csak magammal foglalkoztam, meg tudsz nekem bocsátani?

- Persze már csak azért is, mert a fél kockatársadalmat te mentetted meg.

- Na, erről nem beszélünk soha többet.- mosolygott barátjára majd hárman elindultak a játékterem felé egy újabb játék kipróbálásához.


És első Oneshotom :D A Blog játék még tart szóval tessék jelentkezni :D Plusz BTS fanlevél küldésre is van lehetőségetek :D  https://www.facebook.com/events/216346262048178/