Three sides of life 52. rész: Kook felnőtt oldala

-Ne próbálj hazudni. - fogta meg a lány állát - Piszkosul szarul megy. - csókolta meg.
Nem akart kapkodni, még nyelvét sem merte bevetni, csak pár lassabb mozdulatot tett ajkaival, majd el is váltak egymástól.
-....... Te.... - emelte fel egyik kezét és mutatóujjával fenyegetett kettejük arca között - akkor is bunkó vagy.
-Tudom, sokan mondták már. - vigyorgott Suga - Akkor kérsz még, vagy hagysz aludni?
-...... Még egy kicsit azért. - karolt végül nyakába Nari és sokkal bátrabban mozdultak, mint legelső alkalommal.

Jungkook egyedül járta a kis települést, míg bátyja is élvezte végre az új baráti társaság által szerzett előnyöket szobájának ágyában. A csapat legfiatalabb tagja minden segítség nélkül igyekezett szerezni szerelmének késői ebédet és ehhez talált is egy megfelelő helyet, ahol szerencséjére csináltak neki elvitelre mindent. Csak le kellett ülnie várni, addig pedig nyomkodta mobilját, de csupán Hoseokékat érte el. Jin hál'istennek megfogadta amit mondott neki a kisebb, így aludt tovább, ahogyan egész nap.
-Hozhatok valamit? - jelent meg egy csinos kis pincérlány visszafogott külsejével.
-Nem, köszönöm. Csak várok, mert elviszem. - nézett fel rá Kook és hátradőlt a székben annak támlájának, miközben kicsit elpirult a helyi érdekességen.
-Egy kólát addig? - érdeklődött mosolyogva a szelíd teremtés, ám Jungkook csak megrázta fejét. Még mindig küzdött a lányokkal szemben mutatkozó pánikjával - Rendben. Szólj, ha szeretnél valamit. - állt is tovább kedvesen.
Kook nagyot sóhajtott amint magára maradt. Most az egyszer lehet megtetszett neki egy lány, de nem úgy, mint ahogyan normális férfinak kellett volna, azt azért nem érhette el nála nőnemű egyed, csupán megjegyezte magában, milyen kifejezetten helyes is a leányzó. Pár pillanat múlva pedig, míg ezen elmélkedett, lassan visszamerült újra mobiljába, de már csak játszani tudott, mert Jimin és Hopi terveiket csiszolgatták, hátha majd még holnap, az utolsó alkalommal sikerül összehozniuk valamit. Így különösebb elfoglaltság nélkül maradt a picur, pincérjeink pedig az új fogást szemlélték, míg nem sorsoltak végül, ki lesz a szerencsés.
-Szia! Bocsánat, tudom zavarok és már itt sem vagyok, - állt asztala mellé egy új jövevény, mire Jungkookie felpillantott rá - csak azt szerettem volna megkérdezni, huh, de szép a szemed, - fűzött gyors kommentet mondatába a zavart kis elme, mellyel mondandója alanyát is hasonló helyzetbe keverte - hogy van-e barátnőd, vagy egyedül vagy itt? - szorongatta kezében noteszét ceruzájával és láthatóan a nemleges választ várta.
-Umm.... - pirult az ifjú fiú a bóktól - barátokkal jöttem.
-Esetleg megtudhatom hol szálltatok meg, vagy telefonszámot, ha nem gond? Vagy.... jahj, olyan mogorva vagyok, inkább megyek is és elásom magam. - fogta fejét, miközben a rózsánál is vörösebb arccal menekült vissza a pincérek tömegébe.
Jungkook pedig nem tudott mit szólni. Álla elgurult messzire, talán egészen párjáig vissza a hotelbe, mialatt sűrűn pislogva emelte vissza tekintetét a képernyőre, de már jött is a következő versenyző.
-Bocsáss meg a barátnőmnek, nem tudja, hogyan kell felcsípni egy ilyen igazán szemet gyönyörködtető különlegességet.
-Ahha. - jött ki egyedüli válaszként torkából pár hang.
-De gondolom van barátnőd, szóval nem is zargatlak, csak megjegyezném, hogyha épp nincs veled, én ráérek.
-Ahhhhhaaa. - maradt tátva szája.
-Itt a számom. - vett ki zsebéből egy cetlit, majd oda is tűzte Kookie ujjai és telefonja közé, amit a fiú csak pislogva nézett végig - Hívj, ha ilyesmi történne.
-Ahha.
-Kész a rendelés! - menekítette ki végre egy mennyei hang, mire tudatalattija mozdította lábait és már fel is pattan.

-Köszönöm! - vette el a szatyrot, amit már kifizetett korábban, majd rohant, menekült abból a világból, ahol neki sohasem szabadott volna járnia. Egy másik univerzumból, ahol nők ugrálják körbe abba, ahol szerelme várja korgó gyomorral álmosan, remélhetőleg a takaró alatt szundítva.
-Kook! - szólította meg a kisebbet Hoseok, amint az visszaért már a hotelba és a liftből kiszállva nézett a zacskókba - Merre jártál egyedül?
-Hoztam enni magunknak. Jin már rég nem evett semmit és kimerült. Kell valami. - álltak meg egymással szembe a félúton.
-Ahh, kedves tőled.
-Köszönöm. Hova mész?
-Vissza le. Csak felugrottam átöltözni, mert szereztünk Jiminnel végre társakat, csajokat, mielőtt megkérdeznéd, aztán most az egyikkel elmegyünk várost nézni.
-Hárman?
-Nem-nem. Csak én, meg ő. Elkezdem alapozni a szakításunkat Jiminnel.
-Hajrá. Megyek, mert…. mert csak. - lépkedett szobája felé.
-Jah-jah menj csak. Nekem meg a lift. - lépett hozzá és reménykedett, hogy még a szinten van a szerkezet, de szerencséje volt.
-Szia! Jó mulatást! - köszönt el Jungkook, majd zsebéből előhúzva az ajtónyitót osont be szobájukba, hol szerelme szuszogott csendesen felé fordulva.
Nem akarta felkelteni, esze ágában sem volt. Csupán lepakolt halkan, nehogy megébredjen, míg végig őt nézte és ágya mellé térdelt, hogy újra elméjébe vésse az édes pofi vonalait. Viszont nem bírta tovább egy-két pislogásnál, elmosolyodott, ezzel a nyuszi vigyorral pedig bátran puszilta meg Jin pufók arcát, mire az aprót nyöszörgött csak, de meg nem mozdult. Jungkook azonban továbbra is villogtatta hófehér fogait és simogatni kezdte párja tincseit, az idősebb pedig kezdett ébredezni. Nem régóta szenderült csak álmába, hisz még beszélt főnökével is, Namjoonnal, mielőtt elaludt volna, majd pakolászott, mert szemét szúrta a kisebb hanyag rendrakása és csak ezután mászott be a puha ágyba.
-Picur? - szólalt meg szemei nyitása előtt - Visszaértél.
-Mire számítottál, hogy majd nem fogok? - mosolygott.
-Mit hoztál?
-Finom ebédet. Remélem elég jó lesz neked. - könyökölt fel a matracra és kezeire tette állát.
-Bármit megeszek most. Már éhes vagyok. - nyújtózott.
-Még meleg. Idehozom. Kaptunk műanyag evőeszközöket is. - pattant fel a zacskókért és gyorsan kezdte kicsomagolni ebédjét.
-Messzire mentél? - nézte csupán az ágyból Seokjin, mert lusta volt kivételesen megmozdulni.
-Nem. Viszont… érdekes helyre. - ráncolta szemöldökét. Megossza, ne ossza vele élményét? Áhh, megfogja. Párjáról van szó, erről pedig jobb, ha pont csak ő tud.
-Érdekes helyre? Érdekesebb, mint a Three sides of life?
-Igen. A pincérek furcsák voltak. - vitte a dobozokat az ágyhoz, miket lerakott a földre, hogy az evőeszközökért vissza tudjon fordulni - Lány volt, szinte az összes és zaklattak.
-Zaklattak? Mégis hogyan? - ült fel és dőlt a támlának az idősebb.
-Először csak kedvesen jöttek oda, hogy nem iszok-e valamit, míg várok. - ment vissza Jinhez, majd odaadta neki a műanyagokat - Aztán odajött egy másik, hogy egyedül jöttem-e, meg hogy adjam meg a címem, meg telefonszámom, meg szép a szemem, aztán otthagyott. - ült le a földre, közben pedig társa csak nagy kerek szemekkel nézte - Aztán még egy, hogy ő ráér ám, ha van kedvem hozzá és megadta a számát.
-Lány? Telefonszám? - kérdezett vissza nagyot nyelve.
-Igen. Szépek is voltak. Tetszett a stílusuk más, mint Seoulban.
-És… akkor most…
-Akkor most mi? - pislogott fel párjára, miközben kibontotta a zacskót a késért.
-Felhívod?
-Mért tenném?
-Hát mert szép, lány, megszólított, telefonszámot is adott.
-Dehogyis! Nem érdekel. Csak megjegyeztem, hogy tetszett a stílusa, de nem a lány. Hülyeségeket beszélsz. Egyébként is itt vagytok nekem ti. Nem csallak meg. - nézett le dobozára, majd feltűnt neki párjáé, mi még a földön állt övé mellett, így feladta neki.
-De szerintem Taehyung is egyetért velem, hogy ha olyan adódik, hogy lánnyal kipróbálhatod, tedd meg.
-Mért? - pislogott nagyokat. Nem várta szerelmétől, hogy majd egy nap így elküldi.
-Mert még sosem próbáltad, nem tudod milyen, lehet átpártolnál és normális lennél. - kezdett foglalkozni ő is az étellel.
-Normális? Most nem vagyok normális? - szomorodott el. Neki ez volt a normális, megszokott, mindennapi és a másik az, ami új, rémisztő, egyedi, lázadó.
-Nem ezt mondtam. Nekem az vagy, vagyis nem teljesen, mert számomra és Tae számára is különleges teremtés vagy. De a társadalom számára nem. Nekik úgymond „beteg” vagy.
-De neked is?
-Mondom nekik. Nekem nem. Én nagyon szeretlek és biztos vagyok benne, hogy Taetae is. - pillantott a kisebbre - Csupán aggódok. Mi van, ha neked nem ilyenek kell majd lenned és egy nap rájössz? Ha nem is így vagy boldog, csak még nem ébredtél rá? Féltelek és nem akarom elrontani az életed. Tudod, ha ez kiderül, pedig ki fog egyszer, akkor sokkal nehezebb lesz minden. Mit fognak szólni a szüleid? Yoongi is alig fogadta el, hát akkor anyud és apud? - húzta száját miközben elszomorodott. A legkisebbnek még ezernyi konfliktusban lesz része miatta... miattuk. Nem jó ez így.
-Én most boldognak érzem magam hyung! Nagyon boldognak. - mosolygott csillogó szemekkel a kisebb és félrerakta a dobozt, pedig már nagyon éhes volt - Szeretlek és Taet is mindennél jobban. - mászott be az ágyba, majd odaférkőzött az idősebbhez és szorosan átölelte, amint az igyekezte biztonságos magasságba emelni ebédjét - Nem érdekel mi lesz, az érdekel mi van. A gondjainkat meg eddig is megoldottuk. Nem aggódok és neked sem kéne.
-Féltelek, ez ellen nem sokat tehetsz. - simogatta meg a kisebb fejét.
-Azért igyekezni fogok. Miattam ne izgulj.
-Kis picur, nagyon imádlak.
-Én is hyung. Örülök, hogy jobban van. - bújt továbbra is párjához.

Végül a kis kiruccanásuk lazábbra sikeredett, mint szerették volna. A kórház után következő estét kis turbékoló párunk teljes mértékben pihenéssel töltötte. Csak ölelgették egymást, mialatt Jungkook milliárdszor felkelt, hogy ellenőrizze társát, milyen állapotban van. Gyomra még görcsben volt az előző nap miatt, így nem bírt nyugodtan aludni. Muszáj volt megnéznie párját milyen meleg, vagy mennyire ver szíve, mert csak ezek után nyugodott meg lelke. Még másnap is hasonlóan aggódó anyaként viselkedett, ami meglepő volt mindenki számára, hiszen sosem volt ennyire törődő senkivel, mint akkor szerelmével. Kicsit kimutatta, mennyire kezd is felnőni, bár ezt az oldalát csak akkor, ha szükség volt rá. Míg a szerelemes párok között felcserélődtek a szerepek, Seokjin pedig élvezte kicsit, hogy most elengedheti magát és lehet ő a kisgyerek, addig a többiek kihasználták saját részüket is. Jimin és Hoseok sikeresen becsajoztak, de gyors szakításuk már nem jött össze, mint szerették volna, ezért még az utolsó nap sem tudták rendesen a lányok tudtára adni, hogy nem azért barátkoznak velük, mert "melegek" és csupán barátokat szeretnének, hanem mert nagyon is megtetszettek nekik. Így kénytelenek voltak csupán ismerősökként elválni a tőlük, ám Yoonginak már nagyobb sikere volt. Narival összemelegedtek, nem is kicsit, viszont nem csak a szex miatt. Az utolsó nap a lány, kinek vezetéknevét továbbra sem ismerte, de még lakhelyében sem volt biztos, megadta a számát Suganak. Együtt töltötték ugyan maradék idejüket és a mogorva nagy testvér kivételesen hihetetlen kedves személyiségnek bizonyult. Itta a lány szavait, odafigyelt minden kívánságára, de nem vitte túlzásba. Nem akarta, hogy azt higgye, máris megszerezte magának, ezért utolsó este nem is feküdtek le. Egy alkalmat pont elégnek tartott ahhoz, hogy magába bolondítsa a másikat, viszont kettővel már lehet meg is elégedne, azt pedig nem akarta. De elérte célját. Telefonszámot kapott a hazaindulás előtt egy apró mosollyal és édes kis piroslással Nari arcán, amiből azt vette le, hogy a lány elkezdett valóban rajongani érte. Ezt pedig kihasználva, mintha csak randiztak volna párszor adott búcsúpuszit a puha bőrre, majd indult a többiek után egy gyors köszönés kíséretében. Utána pedig egyáltalán nem nyavalygott a séta miatt, sem a vonat út miatt. Nem haragudott Jinre sem, mikor az Kookhoz bújt és akkor sem, mikor elaludt bedőlve a sarokba az ülésen, Jungkook pedig az ölébe mászott és párja ujjaival játszott, miközben Jiminékkel megvitatták a történteket. Nem sokat beszélgettek utolsó nap, pedig rengeteg minden történt az állítólag meleg párossal, bár nehezen bírták tartani magukat. A kötelező ölelkezésektől már a falra másztak, meg a becézéségetésektől, de muszáj volt, különben nem hitték volna el róluk. Viszont már hazafelé tartottak, így végre visszatérhettek eredeti énjükhöz, míg csak meséltek és meséltek a picurnak és bátyjának. Aztán persze a szó elterelődött Yoongira is, hisz Hoseok hallott valamit, amire nagyon-nagyon kíváncsi volt, ezért rendesen kifaggatták a vonat út alatt Sugat is. Közben Jin megébredt, így nem maradt le legjobb barátjáról. Ugyan álmosan, de figyelt minden szavára, míg az rég nem látott módon mosolyogva visszaemlékezett azokra, hogy mik is történtek vele, meg Narival. Miket ért el nála, miket tudott meg. Végül pedig, mikor azt kérdezték, mi is lesz, hisz semmi mást nem tud róla, még a nevét sem teljesen, akkor felvillantotta a kis cetlit, melynek tartalmát már rég belevéste elméjébe és telefonjába is egyaránt.

-Én hozom hyung! - kapta fel Jin táskáját is a kisebb, amint leszálltak a vonatról.
-Elbírom én.
-Nem! Hozom!
-Értünk kijött anyám. Elvigyünk titeket? - ajánlotta fel Hopi.
-Öten úgysem férünk be, én megyek tömeggel haza. - szólt hozzá Suga.
-De beférünk ám. - győzködte Hoseok.
-De nem, köszönöm. Jó volt ez a pár nap, sziasztok! Az étteremben találkozunk.
-Hát rendben. Szia! - köszöntek el tőle társai, majd ők is elindultak a parkoló felé J-Hope nyomában.
Anyukája persze hihetetlenül boldog lett, mikor meglátta a fiúkat, Jungkookot meg Jint pedig azonnal le is támadta. Nem ismerte még őket, sohasem találkoztak, csak hallott róluk fiától, de semmi több. Viszont kíváncsi volt már nagyon, így míg hazafuvarozta őket faggatta is a fiatalokat, mindaddig amíg Hoseok rá nem szólt, hogy kicsit lassítson, mert kezd olyan lenni az út, mint valami kihallgatás. Ám még ezután is felmerült pár kérdés ameddig ki nem szálltak a fiúk a kocsiból. J-Hope segített nekik kipakolni, majd elköszönve tőlük vették az utat hazafelé.
-Végre. Azt hittem sohasem lesz vége. - vette vállára a táskákat Jungkook.
-Mért?
-Nagyon rossz volt, hogy ennyit kérdezett.
-Csak kíváncsi. Ilyenek a szülők. - emelte le Kookról saját cuccát, miközben egymás szemeibe néztek. Nem akarta, hogy a kisebb cipekedjen továbbra is.
-Sziasztok fiúk! - köszönt rájuk egy ismerős hang, majd rá is pillantottak. Juna volt az, épp ment valahova - Nocsak, utaztok el?
-Nem. - válaszolt az idősebb - Épp megjöttünk.
-Ahh, értem. - állt meg előttük a lány - Akkor üdv itthon!
-Köszönjük.
-Másik barátotok?
-Taehyung? Ő most vidéken van.
-Aaaa.... barátnőjénél? - érdeklődött Juna.
-Nem, rokonnál.
-Ez jó hír. - mosolygott - Majd ha visszajött elmehetnénk valahova. Hívom a csajokat is és nem lesz egyedül senki. Kis bandás kiruccanás.
-Még meglátom. Sokat dolgozok.
-Értem, rendben. Azért majd gondold át. De rohanok. Épp sietek, csak megálltam miattatok. Sziasztok! - szaladt is tova.
-Szia! - köszönt el tőle Jin.
-Taera nyomul. Ha tudná, hogy semmi esélye szegénynek. - rázta fejét Jungkook amint végignézte az elszaladó ismerősét.
-Majd talán egy nap. Na menjünk föl, rendeljünk enni és aludjunk. - indult be Seokjin.
-Megint aludni akarsz? Én nem vagyok fáradt. - sietett utána Kookie.
-Én viszont igen. - léptek be a házba.
-Haaaahh. Azt a két csajt megölöm.
-Ne foglalkozz velük, rendbe jövök. - sétáltak a lifthez.
-Akkor is. Megérdemlik. - mérgelődött Jungkook.
-Majd mások elintézik, te ne foglalkozz vele.
-De hogy lehettek ilyen felelőtlenek?
-Fiatalok.
-Ne védd már őket! - förmedt rá a picur - Majdnem elveszítettelek, pont te ne védd őket velem szemben.
-De nem vesztettél, itt vagyok. - ért le a lift - Ők pedig megkapják ezért, ami jár nekik. - szálltak be - Nyugalom. Már nincs semmi baj. Mért vagy ilyen?
-Mert nem tudtam semmit sem tenni. - dőlt a falnak és elhalkult.
-Yoongi sem.
-De igen. Vele mentél el és nem velem. Ő támogatott, segített neked és felnőtt módjára intézett mindent. Ha egyedül lettem volna lehet már itt se lennél. Nem akarok ennyire haszontalan lenni.
-Nem vagy az. Kook, csak megrémültél és amúgy is elfáradtál. Tudtál volna cselekedni, de én sem akartam, hogy te gyere velem. Akkor nagyon aggódtál volna jobban, mint egyébként. De nem vagy haszontalan. Sose mondj ilyet. - Ám Jungkook meg sem szólalt. Csupán hallgatta társát, míg fel nem értek. Nem értett egyet vele, valóban nagyon feleslegesnek érezte magát akkor és ez rettentően felidegesített. Segítenie kellett volna valahogy szerelmén, de nem ment - Itt alszol?
-Hmm?
-Ma? Vagy haza szeretnél menni? - nyitott ajtót Seokjin.
-Szívesebben alszom itt. Szabad? - léptek beljebb.
-Persze. Legalább nem leszek egyedül, ha van valami. - mosolygott rá az idősebb.
-Csak azért mondod, hogy ne érezzem magam feleslegesnek. - pakolt le Kook.
-Részben, részben meg azért, mert nem vagyok még mindig teljesen jól. Meg.... nem is akarok egyedül lenni. Szóval maradsz picur? - zárta is be maguk mögött az ajtót.
-Hát jó.....
-Azt akarod, hogy rosszul érezzem magam? Mert sikerült elérned? - lépkedett oda szerelméhez Jin, miközben ledobta kulcsait a pultra.
-Dehogyis! - kapta tekintetét az idősebbre - Nem akarom. Ne gondolj ilyesmire! Hülyén fogalmaztam! - kopogtatta fejét összeszorított szemekkel, Seokjin pedig megfogta néhány mozdulata után csuklóit.
-Kicsit. - vigyorgott Jin - Mit akarsz enni?
-Amit te!
-Én téged akarlak.
-Akkor nem. Honnan rendelünk?
-Nem tudom. Válassz, kis vendég.
-Rendben! - rohant a hálóba Jin pedig mosolyogva követte tekintetével párját, míg az el nem tűnt szerelmi fészkük magjában - Hol a laptopod?
-Várjál! - indult utána - Mindjárt megkeresem.


(Folytatjuuuuk :D Visszatértünk :D Bár enyhe ötlethiányunk van, de igyekszünk! Three sides ó jeee! :D
Nyereményjáték! Elmondanám, hogy még mindig túúúúúl sok yaoi kategóriás versenyzőnk van. Szóval csináljatok mást is! ------> LINK
Aztán van a kis oldal szervezte event, amit végül a Fandom is ezer örömmel támogat, viszont most már Kyara a főszervező. Bizonyos okok miatt. A fanlevél küldés. Itt is a link hozzá! ----> LINK