Rap Monster&Amelie 3. rész

-Ja, tényleg! Emlékszem már. Te voltál a bátor kis töpszli aki a főnök elé állt. - látszott, hogy neki is eszébe jutott az eset és igazam volt. Tényleg ő volt az a lány a dühöngő főnökkel az élen, ki kezében pisztolyt szorongatott és lerohanta annak a kiadónak az igazgatóját - Köszönöm. Már zavart az a véres rongy, a törlő jól jött.
-Szívesen. De akkor tényleg te voltál. Tudtam én, hogy áááá! - kapott el - Épp beszéltem. - méltatlankodtam.
-A saesengek sem várják meg, hogy befejezd.

Újra nekem esett, mivel pedig felkészületlenül ért, kezdhettük elölről, hisz leterített. Így velem foglalkozott a legtöbbet, mert hihetetlen bénának bizonyultam, a többiek meg csak nevettek, hogy amilyen okos vagyok, olyan ügyetlen az életben. Viszont legalább nem tört el semmi, pedig azt hittem egyik alkalommal, mikor matracot értem. Igazából többször is, mert mikor már az eséseket gyakoroltuk akkor nem volt túl kedves. Hármuk közül az egyik férfi, szerintem ő lehetett a fiatalabb, hisz kisebb volt, viselkedett csak kicsit figyelmesebben és próbált nem úgy a földhöz vágni, mint dühös kislány a rongybabáját, így mindenki hozzá akart menni. De hát nem lehetett, ezért mire végeztünk a kis kiképzéssel hullák voltunk.
-Úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger. - ült az öltözőben a padon Jimin - Nem szeretem, ha hajigálnak.
-Tényleg kemények voltak. - telepedett mellé Kook - Ezt tuti érezni fogjuk holnap is még.
-De legalább most nem fellépések közbe. Pár napig nyugtunk van. - pakoltam ki cuccomat a szekrényből.
-Azért annyira nincs. Az új koreot tanulnunk kell comebackre. - kapta vállára táskáját Hoseok - Sonnal lendületeset hoztunk össze, szóval pihenjétek ki magatokat rendesen, mert sokat fogunk mozogni.
-Hát az remek. - morgolódott Suga.
-Készen vagytok? - tért vissza Sejin, aki elment beszélni korábban Aimmel - Indulhatunk?
-Aha, mehetünk. - szedtük össze cuccainkat és követtük.
-Mit beszéltetek? - érdeklődött Jin.
-Még jövünk holnap is, aztán meg még egy alkalommal, ha találunk időpontot.
-Jaaaahj, muszááááj? - nyavalygott Kook.
-Azt mondta, rátok fér.
-Szuper. - húzta száját Jimin, nem tetszett neki, hogy megint dobálni fogják.
-De holnap a tánc rovására megy? - kérdezősködött Hope is, miközben átsétáltunk a termen, ahol még beszélgettek a fiúk Amelievel - Mert akkor nehéz lesz megtanulnunk a koreot.
-A stúdióból is veszünk el egy kis időt, de jó lenne, ha ma annyira jól haladnátok, hogy holnapra már nem maradnának nagy feladatok. Sziasztok! - köszönt el a kis csapattól Sejin.
-Holnap találkozunk! - szólt vissza Aim.
-Viszlát és köszönjük. - hajoltunk meg mindannyian.
-Holnap is ő lesz? - érdeklődtem.
-Azt mondta, ha már vele kezdtük, marad is, mert ő ismeri már a gyengéiteket.
-Ahh, értem.
-És nem mondtad neki, hogy legyen kicsit kedvesebb? - kérdezett Tae is.
-De, téged megemlítettelek, hogy rossz a derekad, rád majd vigyázzanak.
-Köszönöm.
Majd tovább faggattuk Sejint és próbáltuk rávenni, hogy intézzen mást helyette, vagy ha nem megy, akkor legalább beszéljen vele, hogy ne legyen annyira durva. Megígérte, megpróbálja majd, de nem nagyon ment bele Taeba sem, csak mikor egészségügyi problémával érvet, majd Aim ki is kötötte, hogy a saesengeket és a haterseket ezek pont nem fogják érdekel, ám mivel ő kiképző és ő kap érte, ha valaki megsérül, ezért kedvesebb lesz, de csak Taehyunggal. Úgyhogy nem sok esélyünk volt a lightosabb edzésre.

Másnap reggel sajgott mindenünk úgy, ahogyan az illik. Számítottunk rá, de nem lehetett felkészülni mindenre. A fájdalmat az ember idővel elfelejti, bár akkor úgy tűnt, soha sem fog elmúlni, így nem lesz mit elfeledni. Ám nem volt választási lehetőségünk. Sejin jött, bár ő is nyavalygott, hisz neki is mutattak egy-két dolgot, majd összeszedett minket a földről és elvitt hozzá... meghalni nagyjából. Jimin ezúttal sem élvezte a helyzetet, most viszont kicsit megkönnyebbült, mert egyedül volt Aim, így kevesebbet kerültünk sorra nála, azonban minket összerakott egymással. Csak mi gyengédebbek voltunk a másikhoz. Én próbáltam beszélgetni vele oktatás közben, ám nem jártam sikerrel, mert leintett, hogy foglalkozzak a feladattal holott az engem kevésbé érdekelt, mint ő maga. De nem tudtam ellene tenni, határozott volt, így nem igazán ért ellene szavam, sem tetteim. Az oktatás végén pedig szerettem volna még maradni, ám ezúttal ő is sietett, nem csak mi. Még Sejinnel sem tudtak megbeszélni új időpontot, mert amint azt mondta, hogy mehetünk, már rohant is cuccáért az öltözőbe. Csupán akkor bírtak pár szót váltani, mikor táskájával átsuhant a termen, de nem tudott még egy alkalmat mondani. Úgyhogy megállapodtak, hogy majd felhív minket, ami pár nappal később meg is történt, ám akkor már kezdett közeledni a comeback, így nehéz volt összedobni egy edzést. Elküldte nekünk a beosztását, hogy Sejin találjon benne olyan alkalmat, ami nekünk is tökéletes lesz, de nem járt sikerrel. Az új szám miatt egy szabad percünk sem volt, ezért nem reménykedhettünk újabb találkozásban. Illetve én,a  többiek kétlem, hogy vágytak volna társaságára.
-Vajon most ki kapja meg a díjat? - tördelte ujját Hoseok, amint a színfalak mögött álltunk és néztük a műsort, minek végén kiderült majd, hogy ezzel a számmal nyertünk-e, vagy sem.
-Nem tudom, nem néztem az állásokat. - figyeltem a többi előadót és az MCket. Sokszor minket is felkértek műsort vezetni, így ilyenkor mindig kihasználtuk a lehetőséget, hogy tanuljunk a profiktól.
-Lassan mehetünk fel. - rágta körmét Tae, bár mikor rajta kapta magát rossz szokásán mindig abbahagyta.
Mindannyian türelmetlenek voltunk és izgultunk. Az új albumból hihetetlen mennyiség kelt el rekord idő alatt, így bíztunk benne, hogy ezúttal megkapjunk az első díjat is érte, de nem akartuk elbízni magunkat. Sok más remek előadó volt a vetélytársunk és nem akartunk csalódni, ha esetleg nem mi állunk majd a dobogó legfelső fokán, azonban mikor felvonultunk a színpadra csak azt mantráztam magamban hogy, első hely, más nem jöhet szóba. Az egész csapatot az MCk mellé állították ekkor pedig már nagyon hittünk is az egészben. Szívünk majd kiugrott a helyéről, lassan pedig elérkeztünk az eredményhirdetéshez. Felsorolták a heti versenyzőket és feljött a táblázat, melyen a pörgő számokra tapadt mindannyiunk szemei,mikor pedig a szokásos módon, az első kettő helyezett adatai megakadtak egy pillanatra, majd a miénk fordult tovább el sem hittük. Sosem nyertünk ez előtt, így hatalmas megtiszteltetés és elismerés volt. Nem fogtuk fel azonnal, mi is történt, habár mindenki minket ünnepelt. A nyertes szám pedig elindult, átvettük a díjakat és míg lehetett, újra előadtuk életünk első, heti műsorban győztes dalát, miközben mindenki gratulált.
-Ez, haaaah, nem hiszem el. Olyan boldog vagyok. - sétált előttem Hopi, aki azonnal a Bombos kamerának kezdett beszélni szipogva - Az első. Köszönjük ARMYk, imádunk titeket, ti vagytok a legjobbak. -dobált csókokat felé.
Szép sorban mindannyiunk megköszönte az ARMYknak, hogy lehetővé tették nekünk a győzelmet, majd a többi idollal és baráttal kezdtünk beszélgetni, persze csak röviden, mikor ismerőst fedeztem fel. Sok ismeretlen, szinte biztos, hogy testőr szerű emberke mászkált ott, akik próbáltak úgy tenni, mintha nem is léteznének, bár mindenki kiszúrta sajátjait, hisz a mieink sem voltak az álcázás nagymesterei egy idolokkal teli eseményen, az a személy, akin pedig nekem megakadt a szemem, meg sem próbált beolvadni. Feketében, a szokásos "színében" állt olyan helyen, ahol nem zavarta senki munkáját, miközben tekintete az egyik nagyobb tömegre szegeződött. Biztos ott voltak az ügyfelei. Örültem, hogy láttam elvégre, rég találkoztunk, most pedig reménykedtem, hogy tudok vele beszélgetni is, ezért megindultam felé. Viszont nem csalódtam figyelmében, hamar kiszúrt.
-Szia!
-Szia! Gratulálok. - mosolygott rám halványan.
-Köszönöm, a fiúk nevében is. Keményen dolgoztunk érte. - örültem, hogy végre tudok vele kicsit csevegni, ám tekintete csak pár pillanat erejéig szegeződött néha rám - Dolgozol?
-Nem. - pillantott felém és szemeiből sugárzott, hogy most lenéz - Szerinted?
-Bocs. Kikkel vagy?
-Nem tartozik rád. - figyelte újra kis társalgó csapatot.
-Mért vagy ilyen?
-Titoktartás. Muszáj.
-Értem. - néztem én is a kisebb tömegre - Mikor érsz rá megint?
-Az elmúlt napokban csak miattatok nem volt óra. Az én menetrendembe bármikor bele lehet nyomni valamit, de ti vagytok szoros időbeosztásban. Tehát nem tőlem függ. Sejin majd hív.
-Talán pár nap múlva már jobb lesz. - mosolyogtam halványan, mert nem figyelt rám, így nem erőltettem meg magam.
-Akkor majd szóltok.
-Namjoon. - jelent meg az egyik testőrünk a kettő közül - Már csak téged keresnek gyere. Hello főnök! - köszönt rá Aimre.
-Szia!
-A főnöke vagy? - pislogtam értetlenül - Akkor mért nem te vagy velünk? Úgy könnyebb lenne órát tartani.
-Nem én szervezem a beosztást.
-De beleszólhat, ha szeretne. - kommentálta a férfi, mire kicsit mérgesen pillantott rá Amelie - Bocsánat. Nam, rohannunk kell. - intézte inkább nekem mondandóját.
-Persze. Örültem, hogy összefutottunk.
-Én is. - mosolygott kedvesen, bár kétlem, hogy igazat mondott volna.
-Találkozunk még.
-Megeshet.
-Szia!
-Szia! - köszönt el tőlem, én pedig rohantam is vissza a bandához.

-Jó hosszú nap volt. - szálltunk ki a dorm előtt a kocsiból - De végre itthon. - vette hátára táskáját Suga.
-Jah, de mi még elmegyünk majd a fiúkkal a terembe gyakorolni. - jelentette be Hoseok terveit.
-Pihenjetek is. - szólt rá a srácokra a manager, mert az alvás kárár szokott menni mindenféle gyakorlás, amit pluszban találnak ki maguknak.
-Meglesz. - nyugtatta meg Kook, bár tudtuk, hogy nem lesz meg.
-Feljössz? - kérdeztem meg Sejint.
-Nem, rohanok tovább. Be kell mennem az irodába néhány papírért.
-Rendben.
-Reggel jövök, ha kell valami, hívjatok.
-Oké. Jó éjt!
-Nektek is, sziasztok! - csuktam be a kocsi ajtaját miután elköszönt tőlünk, majd a srácokkal felvonultunk testőreinkkel együtt a dormba.
A szokásos felderítőkörutat megtartották a lakásban, majd miután megbizonyosodtak afelől, hogy minden rendben, nem törtek be és nem is bujkál sehol semmilyen vendég, elmentek.
Hoseokék készülődtek, hogy leugranak próbálni kicsit, míg Jin vacsorát csinált, én pedig bújtam az internetet. Cikkeket kerestem magunkról és azokat olvasgattam. A fanok posztjait nézegettem, vélemények után kutattam, hátha majd segítségünkre lesznek a későbbiekben, hogy mire is figyeljünk oda. Annyira elmerültem mobilomban, hogy észre sem vettem amikor elmentek a srácok, csak mikor felhívtak telefonon.
-A szobámban vagyok, minek hívsz? - vettem fel.
-Mert én nem. Megint itt ül az a két lány szemben a betonpárkányon vagy min. - magyarázott Hoseok - Én nem akarok kimenni. Ha fanok, már pedig mért ülne itt normális ember este, akkor nem hiszem, hogy a kedvesebbik fele, én pedig nem szeretném bántani őket. Igazából senki sem.
-Mért engem hívsz? Mért nem Sejint? - keltem fel ágyamból.
-Mert ő mit tudna tenni?
-És én mit tudok? - mentem a nappaliba, hogy kinézzek az ablakon.
-Nem tudom. Te vagy a leader, gondoltam lesz valami ötleted.
-Hívjátok fel a testőröket akkor, hogy jöjjenek vissza.
-Ja.... tényleg. Hallod közben hárman lettek.
-Akkor ne menjetek sehová. - pillantottam le az utcára és tényleg ott bandázott három lány. Ha rajongók voltak, akkor azért, ha nem akkor meg azért, mert mit keresnek este az utcán, biztos nem a jobb rétegből valósiak, alapon nem akartam, hogy Hopiék kimenjenek. Mostanában tényleg felismertek mindenhol, így jobb volt az óvatosság - Gyertek vissza! - sétáltam a villanykapcsolóhoz és leoltottam a lámpát - Közben pedig telefonáljatok.
-Rendben. - nyomtak ki.
-Kivel beszéltél? - nézett rám Tae, aki a földön ült és animézett.
-Hoseokékkal. Kint ült megint az a két lány, meg most jött egy harmadik is, ezért nem akartak kimenni.
-Visszahívják a testőröket?
-Az a legtöbb amit tehetünk. Már engem is zavar, hogy folyton itt vannak. - tettem zsebre telefonomat és Hopiék lassan felértek.
-Hívtam őket, azt mondták rohannak. - tájékoztatott.
-Szuper.
-Remélem tényleg sietnek, jó lenne kicsit még gyakorolni. - ment az ablakhoz Jimin -Ahj! Most miattuk megy el az idő.
-Hát azért rád fér a pihenés, meg az evés, nem baj, ha nem mozogsz. - jegyeztem meg. Mostanában sok gond volt az étrendjével.
-Figyelek én magamra, nyugi. Mennyi mire ideérnek? - kérdezte J-Hopeot.
-Nem tudom hol vannak. Csak annyit mondtak rohannak. - ült le mellém.
-Ohh sziasztok! - jelent meg Jin vacsorájával - Nem úgy volt, hogy mentek gyakorolni?
-Ne kapcsold fel! - ugrottam fel.
-Meeeert? - lepődött meg.
-Itt van megint az a két lány.
-Most már három. - javított ki Kook, aki inkább Taeval animézett míg várakozásra voltak kényszerítve.
-Jah. És most visszahívtuk a testőröket, rájuk várunk, hogy ideérjenek és lerendezzék. - sétáltam vissza helyemhez, Jin pedig leült Tae másik oldalára enni.
-Ahh értem. Szerintem akkor már ne is menjetek edzeni. - látott hozzá vacsorájához.
-De kell. Ez nagyon fontos hyung, hogy tökéletesek legyünk. - magyarázott neki Jimin.
-Pont neked kéne pihenni.
-Én is ezt mondtam. - adtam igazat Seokjinnek.
-Ne aggódjatok már annyit, semmi bajom, tök jól vagyok.
-Jah, még. - kuncogott Jungkook.
-Vigyázz a szádra maknae! - szólt rá Jimin, miközben csöngettek.
-A testőröknek nincs kulcsuk? - lepődött meg Hoseok, miközben a kapucsengőhöz ment.
-De, én is úgy tudom, kaptak. - válaszoltam neki és mindenki figyelt, amint Hopi beleszólt a kaputelefonba.
-Igen.
-Aim vagyok. Felmehetek? A fiúk mindjárt itt lesznek. - lepődtünk meg mindannyian, hogy mit keres nálunk.
-Ömm... ja, gyere. - engedte be - Ez érdekes. Mit keres itt? - fordult felénk.
-Jihyuk ma lefőnöközte. Úgyhogy lehet azért jött, hogy most ő irányítson. - sétáltam az ajtóhoz, hogy én fogadjam és mikor kinyitottam azt, ő már rohant a lakásunk felé - Szia! Gyors vagy. - köszöntem rá.
-Szia! - ért hozzám - Erre jártam. - ment el mellettem be a dormba - Sziasztok!
-Szia! - köszöntek rá a fiúk is.
-Úgy értem a lépcsőn. - fordultam utána és becsuktam az ajtót.
-Edzésben vagyok. Láttam a három lányt, de csak hogy pontosítsunk. Kik is azok? - sétált az ablakhoz, ahol még Jimin állt.
-Ők ott. - mutatta meg neki a célpontokat - Egyre sűrűbben vannak itt este és ilyen aranyos lányoknak nem az utcán a helyük ilyen későn.
-Akkor jókra gondoltam. Megvárom a srácokat és kicsit rájuk ijesztünk. - lihegett cseppet.
-Mert egyedül nem menne? - érdeklődött Kook vigyorogva.
-De igen, csak ha megütöm valamelyiket kell tanú, hogy kiprovokálta, meg önvédelem. És nem szoktak hinni a külföldinek. - fordult felé Aim.
-Ahh.... - maradt tátva a maknae szája - Értem.
-Kérsz valamit? Inni, vagy enni? - udvariaskodott Jin.
-Nem köszönöm. Nem akarok terhetekre lenni, csak megvárom a srácokat és már itt sem vagyok.
-Addig nyugodtan leülhetsz. - ajánlotta fel Hoseok, miközben visszaült a kanapéra úgy, hogy elférjünk.
-Hú! - állt meg a nappali küszöbén Suga - De sokan vagyunk. Mit keresel itt? - vágta hozzá flegmán kérdést Ameliehez.
-Jöttem védeni a seggeteket.
-De nekünk vannak saját testőrjeink.
-Tudom. Megvárom őket, elintézzük a csajokat és megyek.
-Jah, oké. - fordult inkább a konyha felé Yoongi.
-Errefelé laksz? - kérdezősködtem, hátha többet tudok meg róla és végre sikerül előrébb lépnünk.
-Nem. Munkából mentem haza.
-Kiktől is, pontosan? - próbáltam faggatni, de nem jött össze.
-Még mindig titok. - vigyorgott.
-De ha ma ott voltál te is az adáson, akkor valamelyik ottani csapat most a megbízód. - gondolkozott Hoseok.
-Zseni vagy.
-Te meg kicsit bunkó. - húzta száját társam.
-Munkaártalom. - kezdett csörögni telefonja - Bocsánat. - vette elő - Tessék?
-És neked ő tetszik? - hajolt hozzám barátom.
-Nem tudom, csak kíváncsi vagyok egyenlőre.
-Fura az ízlésed.
-Ezt már mondtátok.
-Szuper. - vágta zsebre mobilját - Maradjatok itt, mindjárt jövünk. - rohant az ajtóhoz.
-Lemehetünk? - érdeklődött Jungkook, mert érdekelte, hogy mi lesz.
-Nem! Maradtok és magatokra zárjátok a lakást! - parancsolt ránk, majd egy hatalmas csapódás után el is tűnt.
-Nem túl kedves. - morgolódott Hopi.
-Szerintem csak meg kell ismerni. Most dolgozik és épp túlórázik, gondolom. Biztos nincs jó kedve. - próbáltam jó színben feltüntetni.
-Úúúúú, gyertek! - szólt Jimin - Műsor lesz. - hívott minket az ablakhoz és természetesen mindannyian odamentünk. Érdekelt minket, mi is lesz a három lánnyal.
-Kezdődik. - jegyezte meg Kook - Kár, hogy nem mehettem le, onnan tuti jobb a kilátás.
-Cssss. Hátha halljuk. - pisszegett le minket Tae és elhallgattunk.
Türelmesen vártunk, míg Aim ki nem lépett a bejáraton két testőrünkkel nyomában, majd meg nem indultak a csajok felé. Vajon békésen le tudják majd rendezni vagy lesz hajtépés? Szerintem ebben a kérdésben két táborra oszlott most csapatunk.


(Folytatjuk! :D Őszintén szólva kisebb problémáim vannak a sztorival, mert az eleje, meg a vége van meg és most elég nehéz összekötnöm, de igyekszem. Remélem azért sikerül számotokra továbbra is érdekesen írni, hogy végigolvassátok :D
Pszt! Yaoi. Olvasni és képet fejteni, meg kommentelni. --> LINK
Levélküldés --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK
Bangtan Boys Hungary kérdőíves nyereményjátéka. --->LINK )