Three sides of life 53. rész: Segítség egy barátnak

-Kicsit. - vigyorgott Jin - Mit akarsz enni?
-Amit te!
-Én téged akarlak.
-Akkor nem. Honnan rendelünk?
-Nem tudom. Válassz, kis vendég.
-Rendben! - rohant a hálóba Jin pedig mosolyogva követte tekintetével párját, míg az el nem tűnt szerelmi fészkük magjában - Hol a laptopod?
-Várjál! - indult utána - Mindjárt megkeresem.

-Hyuuuung! - nyaggatta az idősebbet Jungkook, mert az elterült a kanapén a délutáni kaja után és aludni készült - Ne aludj! - ült rá a picur.
-Fáradt vagyok. - dörmögte a matracba.
-De én nem. - ugrált az Jinen - Csináljunk valamit!
-Nincs erőm Kook. Álmos vagyok.
-Ahh.... jó! - mérgelődött.
-Felhívtad anyukád? - fordult meg lassan, nehezen, a kisebb miatt lábain.
-Még nem.
-Mért?
-Elfelejtettem.
-Akkor szólj neki, hogy itt alszol és holnap mész haza.
-De mérges lesz.
-Mért?
-Mert sosem vagyok otthon.
-Ja, tényleg. - dörzsölte álmos szemeit Jin - Akkor ma itt alszol, holnap meg mész haza, ha nagyon ezt akarod. De hívd fel! Tudja, hogy jól vagy és visszaértünk. - tette kezeit a kisebb combjaira.
-Hát jó. - mászott le lomhán a kanapéról és indult telefonjáért.
-És ne próbálj hazudni neki! - szólt rá előre Jin, miközben oldalára fordult.
-Nem is akartam.
-Jah, ismerlek. - hunyta be szemeit és aludni készült, míg a kisebb tárcsázott.
Gyorsan lerendezte a beszélgetést, a félálomban lévő Seokjin azonban még kivette belőle, hogy édesanyja valóban megint mérges, amiért nem otthon alszik már rögtön első este, hogy hazajött a nyaralásból, ám Jungkook nem foglalkozott vele. Akkor is társával akarta tölteni az estét, de nem hazudott, inkább csak tűrte a bosszankodó szavakat hazugság nélkül, amivel enyhíthetett volna, végül letette a mobilt és visszasietett társához.
-Aaaahj! Elaludtál. - guggolt a kanapé mellé.
-Nem. - sóhajtott Jin - Gyere ide! - emelte fel kezét, Kookie pedig bemászott alá és kis kifli nagy kifli módjára feküdtek tovább.
-De nem vagyok álmos.
-Nézz tévét, engem nem zavar. - adott tippet a picurnak, az pedig felkelt, hogy megkeresse a távirányítót, majd visszaküzdötte magát a meleg kar alá.

Végül Jin már fel sem ébredt hosszabb időre. Csupán addig kelt meg, míg átmászott ágyába, nem is zuhanyzott, csak átvette pizsamáját és aludt tovább. Ám Jungkook már nem bírta a semmittevést, túlpihente magát, így ő nem követte azonnal párját a hálóba, inkább eltulajdonította laptopját és netezett, filmezett. Olyan videókat keresett, amiből tanulhat. Olvasgatott is sok-sok technikát, ügyes fogást, hogy lehet és mivel jobb a szex, vagy teljesen más. Mikor pedig már ő is elfáradt, hajnali kettő tájt, még bátyjától kapott egy üzenetet, mert látta, hogy online.
"Öcsi! Holnap ráértek?"

"Gondolom. Bár Jin sokat alszik"

"Majd addigra felkel. Segítség kell"

"Minek?"

"Csaj ügy. Jin tud segíteni. Meg ti egy pár vagytok veletek csak jól járok"

"Ömm.... rendben"

"Mikor keltek?"

"Nem tudom"

"Rendben akkor majd ébresztelek

Na jó éjszakát nektek"

"Kösz neked is"

Csukta le a laptopot Jungkook, majd elgondolkozott pár percig. Csaj ügy, amiben csak Jin tud segíteni. Ő azt hitte, bátyja már jártas, hisz voltak már neki barátnői, de mi lenne az, amiben csak az idősebb tud hasznára lenni? Nem értette, de fáradt is volt ezen gondolkozni. Inkább félre rakta a gépet és álmosan sétált be szerelméhez. Bebújt a takaró alá, párja pedig megébredt.

-Na, elálmosodtál?

-Igen. Suga majd ébreszt reggel. Akar valamit.

-Mit? - ölelte át a kisebbet és nyakába hajolt, amint magához húzta a picurt Seokjin.

-Valami csaj dolog. Segítséget kér.

-Pontosabban?

-Semmit sem mondott. Jó éjt hyung! Kapok csókot? - fordult hátra az idősebbhez.

-Persze. - emelkedett fel kicsit Jin, majd csukott szemmel gyors puszit nyomott az édes kis ajkakra - Jó éjt picur! - sóhajtott.

Ám Suga nem járt sikerrel. Jin végre kipihente magát, három nap alatt nem is csoda, ideje volt már, ezért korábban kelt a picurnál, ahogyan szokott, de még legjobb haverjánál is. Amint mocorogni kezdett Jungkook csak jobban átölelte, mert az este alatt szembefordult vele és alvós macinak nevezte ki párját. Így hát Jin hiába próbálta lehámozni magáról, nem ment, ezért lassan cirógatni kezdte a fekete tincseket és csókolgatni buksiját. A fiatalabb pedig csak dörmögött, fészkelődött, míg az idősebb meg nem szólalt.
-Picur. - lehelte halkan - Engedj el.
-Nemmmm. - fúrta arcát jobban párja testébe.
-Had keljek fel. - simogatta fejét, hátha ezzel ráveheti.
-Nem akarok egyedül maradni. - szorította meg az idősebbet, akinek ettől elakadt lélegzete.
-Erős vagy.
-Bocsánat.
-Csak felkelek, elmegyek mosdóban és visszafekszek. Áll az alku édesem?
-Hahhh.... jó! - oldozta fel lassan karjai szorítása alól Seokjint - De siess vissza. - fordult másik oldalára hátat fordítva párjának.
-Sietek. - könyökölt fel az idősebb, majd egy gyors csókot lehelve a kisebb halántékára pattant ki az ágyból és rohant a mosdóba.
Viszont mielőtt még visszafeküdt volna, harapni akart valamit. Utoljára előző nap délután evett, amit rendeltek, így korgott már gyomra, ám nem akarta megváratni szerelmét. Csupán előkapott egy kis nasit a szekrényből és felbontva baktatott vissza a hálóba, hol a picur már hátán feküdt, elterülve az egész matracon, helyet nem hagyva Seokjinnek.
-Így hogy másszak vissza hozzád? - állt meg a franciaágy előtt majszolva reggeli étvágy lopó édességét - Nem is hallasz. Már rég mélyen alszol újra. - csámcsogott halkabban, míg a kisebbet szemlélte és gyönyörködött - Féltem, hogy elveszítelek. De szerencsére nem így lett. - tömött szájába újabb falatot és gondolkozott - Nem csak te rémültél meg. - sóhajtott nagyot és hálát adott, hogy még lélegzik, szíve megfelelően ver, teste pedig nem melegebb.
Már elmerengett, ott hagyja a picurt, had aludjon, de nem. Mégsem. Hiába voltak együtt sok hosszú napot, ami történt csak arra késztette, használjon ki minden percet. Szorítsa, ölelje erősen a kisebbet és el ne eressze míg nem muszáj, ezért lerakta a zacskót az éjjeliszekrényre, feltérdelt egy üres kis talpalatnyi helyre, majd a kisebbhez hajolt. Hosszú, forró csókot nyomott homlokára, mire a picur kinyitotta szemeit. Nem szólt semmit, csupán felnézett társára ki lassan felemelkedett és csillogó tekintettel bambultak egymás éjsötét bogaraiba. Mély csend honolt a szobában, de nem kellettek szavak. Azok nélkül is értették, miért is dobban szívük, hogy, mikor, mennyire erősen. Csak hallgatták egymás lélegzetét és már percek óta el voltak veszve valahol a szerelem tengerén, mikor megszólalt az a fránya mobil, Seokjin pedig ijedtében összerezzent. Nem számított most erre.
-Igen? - kapta fel szemeit összeszorítva az ágyon ülve telefonját míg hajába túrt.
-Szééééép, jó reggelt! - köszönt bele Suga - Csak nem én keltettelek?
-Nem. Már fent vagyok. - nézett fel a falra és figyelt társára, miközben Kook is feltérdelt hogy hátulról megölelje párját. Most erre vágyott. Romantikára, szerelemre, a másik puszta érintésére.
-Ah fene! Pedig Kook azt mondta sokat alszol.
-Mára kipihentem magam. Hallom segítenem kell valamiben.
-Igen. Csaj téma és ebben te vagy jó.
-Ugye tudod, hogy jelenleg két pasim van, amiből egy épp lóg a nyakamban.
-Igen, tudom. Az az egy pedig az öcsém.
-Bocsánat.
-Szóval el kéne hívnom randira, de szeretnék neki megfelelni. Gyere el velem vásárolni! Közben találj ki valami olyat, amitől azonnal megadja magát.
-Megint én ötleteljek helyetted? - kapott nyakába izgató csókokat az idősebb, miközben társával csevegett és egyik kezével megfogta a kisebbet.
-Ebben te jó vagy. Romantikus, érzelmes. Ez kell most nekem. Na segítesz, vagy nem?! - förmedt társára a türelmetlen.
-Persze. - küzdötte ölébe Jungkookot a segítő elme, az pedig befeküdt combjaira hatalmas vigyort felvillantva párjára - Mikor kéne mennem?
-Ömm... Most? Mai nap van csak időm kitalálni, megszervezni, megvenni mindent. Utána jön Nari fel Seoulba és egy napom lesz rá, hogy kiszedjem, hogy hívják. Azt mondta, ha lenyűgözöm, leveszem a lábáról kérdezhetek bármit, megmondja.
-Őőőő. Rendben. Felöltözünk és megyünk. Ugye jöhet öcséd is? - simogatta az említett nyuszipofiját.
-Neki nem kéne hazamenni? Anyámtól már kaptam tegnap is. "Megint nem jön haza az öcséd!" - idézett női hangon Yoongi.
-Tényleg Kook. - emelte el fülétől a mobilt - Neked haza kell menni.
-Csak este. Most még reggel van. Ráérek, nem akarok menni. - nyafogott azonnal.
-Akkor jön. Remélem nem zavar.
-Ahh, jó! Csak siessetek.
-Oké, máris öltözünk. De hova menjünk?
-Gyertek hozzám és innen rohanunk tovább.
-És merre? - emelte ki öléből párját az idősebb.
-Nem tudom. Ötletem sincs.
-Tényleg mindent nekem megszervezni.
-Nem hiába kerestelek.
-Hahh, rendben. Mire odaérünk lesz egy alapterv. - lépett szekrényéhez.
-Köszönöm. Siessetek!
-Sietünk. Szi- - köszönt volna el, de Yoongi már letette - a.
-Akkor Yoongizunk ma? - ült törökülésben az ágyra a kisebb.
-Igen. Segítek neki randit kitalálni. - kutatott ruha után.
-De a bátyámnak mindig briliáns ötletei voltak a randikra. Mindig csak csodálkoztam, hogy hogy lehet ennyire kreatív. Akkor most mér kell segítened?
-Igazából neki sohasem voltak kész ötletei, csak alapok. - vette le pizsama felsőjét és az ágyra dobta, majd egy pólót fogott kezébe - Általában én segítettem ki, hogy teljes legyen. -  öltözött fel - Mozogj te is picur!
-Szóval hazudott?
-Nem, de sosem kérdezte senki, ki az ötletgazda, engem meg nem zavart. - fordult vissza szekrényéhez - Öltözz!
-De azért megemlíthetett volna.
-Kook! Öltözz! - vágott hozzá egy pólót Jin.
-Jó-jó! - vette ki arcából a ruhadarabot - Azért ez meglepett. Pedig Suga olyan kreatív elme. Namot is hogy kisegítette a reklámban.
-Az lehet, de randikban már nem zseni. Folyton aggódik, hogy valami nem sikerül neki. Öltöznél kérlek? - fordult a kisebb felé.
-Igen, máris. - pattant fel Jungkook.

-Ez a póló nem volt már rajtad egyszer nyaraláson? - álltak Suga tömbje előtt, miközben felcsöngettek hozzá, Seokjin pedig a picurt vette szemügyre.
-De igen. Most esik csak le? - vigyorgott.
-Most néztelek meg jobban. Mért nem vettél tisztát?
-Igen? - szólt a kaputelefonba Yoongi.
-Mi vagyunk. - válaszolt Jin és már be is engedte őket barátja.
-Mert csak egy negyed napot volt rajtam, meg nem hoztam több cuccot. Elfelejtettem. - léptek beljebb - De nincs ennek semmi baja.
-Néha megáll az eszem miattad. - forgatta szemeit az idősebb és lehívta a liftet.
-Most mért baj ez? Semmi szaga, sőt! Jungkook illata van. - hajolt közelebb az idősebbhez.
-Akkor is, volt már rajtad. - támasztotta a falat.
-De ettől még friss. - csillogtatta nyuszi fogait.
-Meg kell neveljelek.
-Most mééééért? - nyafogott a kisebb, a lift pedig megérkezett - Semmi baja. Minek pazarolni akkor?
-Mert tiszta ruhát hordunk. - szálltak be - A kotont se húzod fel újra, még ha csak rövid menetünk is volt. - indultak felfelé.
-Én nem is. - vigyorgott társára.
-Más hasonlattal kellett volna élnem. - fogta fejét Jin.
-Lehet, de nekem ez is tetszett. - karolt nyakába a kisebb - És van még nálad akkor tiszta?
-Nem tudom, valamennyi biztos van. - fonta karját dereka köré.
-Nehogy lejárjanak. - érintették össze orraikat.
-Nem hiszem, hogy ez a veszély fenyegetne. - hunyta be szemeit Seokjin.
-Tudod min fantáziálok most?
-Nem, picur.
-Hogy itt.... a liftben. Csak én, meg te.
-Na nem! - nyíltak fel pillái - Ne is álmodozz! - emelte fel fejét, amint lassan közeledtek a cél felé, így elengedte a kisebbet.
-De csak egyszer.
-Mert azt hiszed, nem buknánk le. - váltak szét, nehogy lelepleződjenek valaki előtt, de főleg Suga miatt eresztette el szerelmét Jin.
-Nem feltétlen. Hajnalban. Egy, esetleg kettő fele kétlem, hogy sokan lifteznének.
-Most felejtsd el! - érkeztek is meg, majd kiszálltak a liftből.
-Azért reménykedek.
-Feleslegesen. - lépkedtek Yoongi lakása felé immár csendben, végül Jin kopogott be, társa pedig azonnal tépte is fel az ajtót.
-Végre! Gyertek be! - rohant a szobába beljebb, Seokjin meg Kook pedig követte - Válassz nekem parfümöt tesó. Meg ezek a pólóim vannak. - állt meg ágya mellet - Csak ezek nem voltak rajtam a nyaraláson és jók lehetnek csajozni. De inkább arra hajlok, hogy vegyünk valami újat.
-Hát nem tudom. - nézelődött Jin - Igazából ezek is jók, főleg az. Az még nekem is tetszik. - mutatott egyre, mire Yoongi azt elvette és eltette - Hé! - mordult rá az idősebb.
-Bocs tesó, de meleg vagy. Ne neked tetsszen, hanem nekem álljon jól és legyek szexi benne.
-Na kösz.
-Ez az igazság, sajnálom. - rántott vállat Suga, miközben Jungkook az ágy sarkán ülve kuncogott.
-Te meg mit nevetsz? - förmedt rá Jin.
-Én ugyan semmit! - emelte fel megadóan kezeit.
-Álmodozz csak a liftről. - jegyezte meg újra Seokjin, mire a kisebb szája legörbült.
-Gonosz vagy.
-Na gyerekek! - tapsolt Suga - Értem én, hogy szerelmesek vagytok, de égető nagy problémám van. Foglalkozhatnánk most csak velem? Majd utána lerendezitek.
-Szóval, ha egyik sem megfelelő neked, akkor menjünk vásárolni. - ajánlotta fel Jin.
-Én is arra hajlottam inkább. Viszont parfümöt még válassz nekem! - indult a fürdőbe és a polcokhoz érve szemezgetett - Van néhány, de nem tudom melyik.
-Szerintem ne édes legyen, hanem valami erőteljesebb.
-Akkor ezek kilőve. - tolt arrébb néhány üveget - Maradtak ezek. Bár ezt nem szeretem, neked is ilyen van.
-Ez megint kedves tőled. - grimaszolt Jin, de már kezdte megszokni társa újból felbukkanó parasztságát.
-Még mindig ugyanaz az indok.
-Gondoltam.
-Ez? - szagolt bele egybe Yoongi - Vagy ez? - vett kezébe még egyet, míg a másikat Jinnek nyújtotta, ki bele is szimatolt. Kicsit gondolkozott az idősebb, váltogatta az üvegeket, míg Suga csak figyelte - Én sem tudok dönteni. - fűzte hozzá Yoongi.
-Szerintem ez. - adta vissza a másodikat tulajának - De ha megint azt mered mondani, hogy akkor a másik, én most hazamegyek. - fenyegette meg.
-Nem-nem. Ez lesz. - vette ki kezéből a parfümöket és visszatette a szekrényre - Menjünk vásárolni. - rohant az előszobába a házigazda öltözni.
-És randi alap már van? - követte Jin.
-Nem, de gondoltam, ha megjön, elviszem reggelizni.
-Olyan korán érkezik?
-Annyira nem, de csak éhes lesz. - húzta fel cipőjét Suga - Mehetünk.
-Szerintem szólj neki, hogy ne egyen sokat és foglalj asztalt egy szép kis kávézóban, ahol van péksüti is. Ismerek egy helyet.
-Szuper ötlet, indulhatunk? - nyitott ajtót.
-Várjál. Hol van Kook? - kereste párját Jin - Jungkook! - szólította.
-Umm! - érkezett a válasz, majd meg is jelent egy az ujját nyaló, csokinyuszi, kinek arca csupa maszat volt az édességtől.
-Mit csináltál?
-Találtam pudingot. - törölte nadrágjába kezeit.
-Ne oda, áááá! Mindegy. - legyintett Jin.
-Szóval felzabáltad a pundingomat. - nézett rá mérgesen Suga.
-Veszek neked útközben. - törölte száját pólója ujjába.
-Ne, áááá! Reménytelen vagy! - förmedt rá Seokjin.
-Most mi van? Úgysem látszik. - rántott vállat Kookie.
-De akkor sem arra van. Van szalvéta is a világon, meg törlőkendő.
-Jól van na hyung! Ne húzd fel magad.
-Mehetnénk? Elegem van már a kis szerelmi civakodásból. - mutatott kezével a kijárat felé Suga.
-Este ezért még számolunk. - lépett ki rajta Jin.
-Most mit vagy úgy oda? Mintha te nem ezt csinálnád. - védekezett a legkisebb.
-Nem is! - szólt vissza az idősebb.
-Már megbántam, hogy Kookra igent mondtam. - csukta be az ajtót Yoongi.


( Folytatjuk, ahogyan mindig :D Tudjátok ennek sohasem lesz vége, mert túlságosan imádom.
Először is kedvenc blogomat hirdetném, hogy ott olvassatok és kommenteljetek, meg a Bangtan Boys menüpont alatt fejtsetek címet, hogy olvashassak én is ficiket! Bár még nincs őj, a 66. rész meg már kint van. Attól még itt a link. Pszt! Yaoi, igen! LINK
Plusz a szokásos. Nyereményjáték! Még mindig túúúúúl sok yaoi kategóriás versenyzőnk van. Szóval csináljatok mást is! ------> LINK
Aztán van a kis oldal szervezte event, amit végül a Fandom is ezer örömmel támogat, viszont most már Kyara a főszervező. Bizonyos okok miatt. A fanlevél küldés. Itt is a link hozzá! ----> LINK
Már Győrben és Békéscsabán is van segítőnk levélgyűjtés ügyben.)