Rap Monster&Amelie 2. rész

-Remélem visszahívnak. Nem akarok fotómodell lenni. Elég így is, hogy ulzzang vagyok.
-Nem szereted mutogatni a szép pofidat? - vigyorogtam.
-Nem. Utálom, hogy csak azért szeretnek, mert szép arcom van. Pedig tehetséges is vagyok. Az mért nem érdekel senkit?
-Ilyen a világ. A külsőség a minden már.
-Ez szomorú. Ahhj! - sóhajtott és tette kezeit arcára - Bárcsak megbecsülné azt is valaki, hogy tudok táncolni és hangom is van.
-Majd megfogják. - tettem vállára kezem - Csak türelem.

Attól a naptól viszont sok idő telt el mire ténylegesen idoloknak mondhattuk magunkat. Rengeteg kiadónál próbálkoztunk, nagyon küzdöttünk, végül egy nem túl híres vett fel minket jóval lazább szabályokkal, mint a többi, aminek nagyon örültünk. Először csak Taehyunggal kerültünk be a körletbe a sok tanonc közé, ám néhány hónap elteltével megjelent Yoongi is Seokjinnel, akikről fogalmam sem volt, hogy idolnak készülnek. Seokjin ugyan azt mondta, ő inkább színész akar lenni, de mivel ez egy jó ugródeszka, ezért próbálkozott, az időmúlásával pedig mintha ez az álma csak egy apró mellékágává vált volna életének. Ahogyan lassan felépült a hét tagból álló csapatunk, új barátságok kötődtek, a testőrök kirohanását idővel kezdtem elfelejteni és csak a munkámra koncentráltam. Az elvitte minden időmet, a tánccal töltött órák, küzdelmek pedig az összes erőmet. Persze magánkapcsolatokra nem volt már kapacitása egyikünknek sem, ami néha ki is ütközött. Olykor igazán magányosnak éreztük magunkat, bár csupán néhány percig, hisz a rohanás sosem állt meg. Amint pedig egyre híresebbek lettünk, romlott a helyzet. A felhajtás sokkal nagyobb lett, többen ismertek fel az utcán, a suliban és még idegen országokban is, ha csak úgy kiruccantunk várost nézni, vagy épp egy fotóalbumon dolgoztunk. Ám ez a hírnév nem csak rajongókkal járt együtt. Hamar megjelentek a hatersek is, akik pedig kezdetektől velünk voltak lassan saesengekké váltak, ezzel rendesen megnehezítve dolgunkat. Jimint és Taetaet találták meg főlek az utálók, mert ők érzékenyek voltak a megjegyzésekre, ám a saesengek mindannyiunkat elértek. Így nem volt elég, hogy a kilencvenötös line lelkét sokszor ápolgatni kellett, de eggyel felkészültebb gárdára volt szükségük és minket is muszáj volt kiképezni önvédelemre. Ez a kiadó parancsa volt, így nem ellenkezhettünk, de nem is akartunk. Pár fogás sosem jött rosszul, hisz a reptereken sokszor korlátozott számban vihettünk csak testőröket, ezért pedig el is kaptak minket a rajongók. Így Jungkooknak számtalanszor kellet kirángatnia karját a nyáladzó tinik fogságából, Tae pedig szabályosan kapaszkodott a managerünkbe, de meg is értettem. Mindannyiunk kapott szinte mindig valamit a fránya reptereken, ezért remek ötlet volt, hogy tanuljunk valamit saját védelmünk érdekében.
-Jó reggelt! Keljetek! - érkezett meg hozzánk Sejin telefonjaink csörgései után, amikre rendszerint rá se hederítettünk, csak lenyomjuk azokat. Hisz Sejin mindig jött és keltett - Ébresztő! Sietnünk kell.
-Hova? - ültem fel ágyamban amint kinyitotta az ajtónkat és rohant tovább a többiek szobáihoz.
-Az önvédelmi tanfolyamra. - válaszolt.
-Az nem délután lesz? - dörzsöltem meg arcomat, hátha felébredek tőle.
-Nem. Komolyabban megsérült a hapsi, aki tartotta volna, ezért más fogja, ő pedig nem ér rá csak délelőtt. - ért vissza szobánk elé.
-És mért minket ugráltatnak?
-Mert mondtam nekik, hogy mi akármikor mehetünk a stúdióba, ráérünk, ezért megcseréltük a két programot. Na keljetek, már így is késésben vagyunk. - ment a nappali felé.
-És mikor reggelizünk?! - kiabáltam utána.
-Most! Azzal kezdjük! Keljetek már!
-Ne üvöltözzetek. - bújt párnájába Jungkook.
-Gyere enni maknae. - keltem fel ágyamból.
-Jó.... mindjárt. - feküdt tovább mozdulatlanul ágyában.
Amint kibotorkáltam a folyosóra láttam, hogy minden ajtó nyitva. Jinék szobájába nézve pedig csak hyungot pillantottam meg, amint ül az ágyában, miközben próbál magához térni, majd Suga megjelent morcos arccal és kicsoszogott a nappaliba.
-Jó reggelt Nam! - sétált el előttem.
-Neked is.
-Mit kérsz Yoongi? - kérdezett Sejin, amint társam kiért a nappaliba - Több félét hoztam.
-Nem vagyok éhes.
-De most kell enned, mert ha közvetlenül az oktatás előtt eszel, újra fogod látni. Szépen fogalmazva. - hallgattam beszélgetésüket.
-Adj valamit, tök mindegy mit. - válaszolt a lehető legflegmábban.
Nehezen indult a reggel, mint általában, bár ennyire még sosem kapkodtunk. Valóban késésben voltunk, ami az időt illette, mert mikor elmondta Sejin hányra is kellene mennünk rájöttünk, hogy esélytelen. Ezért inkább felhívta az oktatót és tudatta vele, késni fogunk.

-Végre kávé. - hunyta vissza szemeit Suga, amint nyugtázta, hol is álltunk meg útközben.
-Bemegyek veled. - csatoltam ki övemet az első ülésen ülve.
-Nem kell, maradj csak.
-De szeretnék.
-Megint el fognak kapni.
-Áhh, dehogyis. Itt sosem szoktak.
-Te tudod. - szállt ki Sejin az autóból.
-Ti nem jöttök? - fordultam hátra a többi taghoz, de mindenki aludt - Felejtsétek el. - követtem a managert.
A kedvenc helyünk, ahogyan mi is, az elmúlt években egyre híresebb és jobb lett. Hiába bővítették az üzletet, még így is hatalmas tömeg tolongott, állt sorba minden reggel. Persze szabad asztalt lehetetlen volt találni, de nem is akartunk leülni. Seijinnel beálltunk a többi emberhez és míg vártunk beszélgettünk a teendőkről, persze csak óvatosan, nehogy valaki is direkt ránk figyeljen, majd kiszivárogtasson valamit.
-Rap Monster? - hallottam nevem és a hang irányába fordultam - Úristen. - halkult el a lány, miközben láthatóan zavarba esett.
-Szia! Rajongó? - de csak bólogatott - Öröm találkozni az ARMYkkal. - mosolyogtam.
-Kép? - szólalt meg nagy nehezen.
-Persze szívesen. - álltam mellé és vette is elő a telefonját, hogy csináljunk egy selfiet.
-Köszönöm. - maradt továbbra is mellettünk, viszont arca már nagyon piros volt.
-Mondtam, hogy fel fognak ismerni. - szólalt meg Sejin.
-Egy-egy ilyen belefér. - nyugtattam.
-Majd meglátjuk.
-Valóban Kim Namjoon? - jelent meg még több lány.
Lassan a fél kávézó rájött, hogy ki is vagyok és mindenki akart egy közös képet. Viszont ennek legalább volt előnye. Picit előrébb kerültünk, mialatt kezdett már elegem lenni a sok fotóból. Azt hiszem többet nem megyek be a managerrel.
-Hello! Szokásos. - jelent meg egy ismeretlen a pultnál, ezzel beelőzve az egész sort, melynek csak felét érdekelte a betolakodó, szabályokra fittyet hányó alak.
-Szójával? - kérdezett vissza a kiszolgáló srác, aki nem szólt rá, azonnal ugrott, hogy kiadja kávéját.
-Nem, most jöhet a rendes tej. Meg dobj bele csokit is. Szar reggelem van. - válaszolt némi akcentussal beszédében.
-Már bocsi. - szóltam bele, engem ugyanis bosszantott, hogy csak úgy betoppant, majd a sor elejére furakodva, mindenkit beelőzve adta le rendelését, ráadásul ki is szolgálták - De állj a sor végére! Mindenki kivárja.
-De én nem érek rá. - válaszolt nekem háttal.
-Nem mintha bárki másnak ez lenne a legjobb szórakozása, hogy sorba áll.
-Figyelj cukorka! - fordult meg és rájöttem, hogy egy lánnyal veszekszek - Egy kávéról van szó, max öt perc. - magyarázott végre nekem - De mond mit kérsz, megrendelem a tiéd is.
-Nyolc kávét kérek, az nem tíz perc, de kivárom a sorom, ellentétben veled. Nem tanultál jó modort?
-Éppen arra az órámra rohanok. Ez lesz a második. Az elsőn azt tanultuk hogyan ne üssem le az idegesítő legyeket.
-Szellemes. Remélem a második órán a kommunikáció lesz a téma, meg a társadalmi normák. Akkor azt is megtanulnád, hogy nem illik beelőzni a sort, meg könyökölni a pulton. - szóltam rá, ha már annyira nagyképűen lekezelt engem.
-Majd ha szól a srác akkor nem fogok, addig meg szerintem pisztolyom megérdemli, hogy drága gazdája kényelmesen várakozzon. Bár már kényelmetlenül érzi magát a helyén. Egyre porosabb szegény Glock. Szívesen megmozgatná tagjait, van ötleted, hogyan segíthetnék rajtad?
-A fenyegetést bünteti a törvényt.
-Ez nem fenyegetés, csak érdeklődtem, hátha van valami ötleted.
-Aim! - szólt a kiszolgáló fiú, mire a lány felé fordult, nekem pedig derengett ez a becenév, már halottam egyszer valahol.
-Köszi! - fizette ki, miközben elvette a papírpoharat.
-Mond csak, mi is a munkád? - érdeklődtem.
-Idegesítő idolok lekoptatása. - mosolygott rám. Ez a lány nagyon bosszantó - Na rohanok cukorfalat. Jó selfiezést. - hagyott is ott.
-Hát ez.... felháborító. - jegyeztem meg hangosan, ahogyan néztem miközben elment.
-Igen. Tépjük meg csajok. - szólalt fel egy női hang a tömegből és azok, akik eddig rajtam csüngtek most a szemtelen lány után indultak.
-Ezt azért nem kéne! - próbáltam visszafogni őket, de nem hallgattak rám - Semmi szükség erre.
-Szerintem már nem is hallanak. Szép reggelt! - értünk a megfogyatkozó tömeg által a pulthoz, managerem pedig kezdte is sorolni a nyolc kávét.

-Biztos muszáj most azonnal kezdeni? - nyafogott Yoongi - Még a kávém végére sem értem.
-Akkor idd gyorsabban. - sétáltunk Sejinnel a terem felé.
-Nem. Mindennek megvan a maga rítusa. Ha csak gyorsan ledöntöm nincs meg az élvezet.
-Akkor majd közben elfogyasztod.
-Nem lesz az veszélyes? Azért reggeliztünk azonnal, ahogy felkeltünk, hogy ne lássuk újra. - szólt hozzá  Jin.
-Hát... majd nem dobálnak annyira és nem. - értünk egy ajtóhoz, amit azonnal nyitott is a manager.
A terem már készen állt, matracok voltak a földre terítve és egy férfi épp a másikat vágta a földhöz mikor beértünk - Jó reggelt! - köszönt a manager - Én hoztam a Bangtan fiúkat. - sétált hozzájuk és meghajolt, mi pedig maradva az ajtóban ugyanígy tettünk - Gondolom önök lesznek az oktatók ma.
-Nem. - keltek fel a matracról és ők is illedelmesen köszöntek - Reggelt. Az oktató még az öltözőben van. Mivel szóltak, hogy késnek, ő sem sietett.
-Ohh értem.
-Viszont öltözzenek át. Arra van a férfi. - mutattak egy ajtóra.
-Köszönjük! Gyertek srácok! - szólt nekünk Seijin, mi pedig követtük.
A két férfi meg csak folytatta a birkózást és láthatóan a nagyobb darab okította a kisebbet, hogyan érjen földet, hogyan tompítson. Kicsit megnéztem magamnak a technikákat, hisz valószínűleg mi is hasonlókat fogunk tanulni.
-Szerintetek minket is így fog a földhöz vágni az a pasas? Nem akarom, hogy bárki is dobáljon. - kezdett beszélgetést Jimin, amint elővette edzős cuccát.
-Nem tudom. Nekünk önvédelem kell, nem mások leszerelése. - szólalt meg Jungkook - Szóval szerintem nem fognak minket is dobálni.
-Remélem is. Mostanában fáj a derekam, nem tenne jót neki, ha plusz teher érné. - kezdett öltözni Tae.
-Nekünk csak annyi kell, hogy hogyan toljuk arrébb a csimpaszkodó fanokat, meg rázzuk le magunkról a kezüket. Nem fognak dobálni. - nyugtatgatott minket Jin, hogy nem lesz fárasztó.
-De hol az oktató? - nézelődött Sejin - Az egész öltözőben csak mi vagyunk. Pedig a két férfi azt mondta most ért ide és öltözik.
-Biztos van külön öltözője. - válaszolt neki Yoongi - Nem mindegy? Csak essünk túl rajta. Had menjek már a stúdióba, még a végén elfelejtek mindent, amit akartam.
-Akkor csipkedjétek magatokat. Már húsz perce csinálnunk kéne. - nézett az órájára a manager.
Kicsit belehúztunk ruháink lecserélésbe, majd bezártuk minden cuccunkat a szekrénybe és csak mobilunkat, kávénkat, meg pár üveg vizet vittünk vissza magunkkal a terembe.
-Na végre. - szólalt meg az oktató amint meglátott minket az ajtóban - Kezdhetjük is. Ohh, hello cukorfalat! - köszönt egyenesen rám az a bosszantó kis hölgy aki reggel beelőzött minket a kávézóban.
-Ez az a lány aki? - mutatott rá Sejin.
-Igen. - húztam a számat. Így legalább lesz bennem erő, hogy lerázzam magamról a pofátlan kezét, mikor oktatni fog.
-Ki? - érdeklődtek a többiek.
-A kávézóban előnyt élvezek mindenkivel szemben. Ez pedig zavarta kicsit a társaitokat. De ez lényegtelen. Dolgunk van. Smith Amelie vagyok, de hívjatok Aimnek. Én leszek az, aki megtanít titeket, hogyan kezeljétek a rámenős fanokat, ha mi nem vagyunk ott. Megtanítom, hogyan toljátok el viszonylag kedvesen, de azt is, hogyan védjétek meg magatokat, ha valaki rátok támad. Szóval egy-két ütést is fogtok majd tanulni. Két társam lesz segítségetekre, így tudunk majd rendesen gyakorolni is és haladni. De ha jól tudom, velük már találkoztatok az előbb.
-Igen. - válaszoltunk én pedig azon gondolkodtam, honnan olyan ismerős. Már a kávézóban is azt éreztem, hogy találkoztunk korábban, de nem tudtam hol, vagy hogyan.
Mondandója után azonnal elkezdtünk bemelegíteni, nehogy megsérüljünk és én továbbra is merengtem. Míg ő beszélgetett a másik két férfival, magyarázott nekik valamit, tovább töprengtem.
-Mi az Nam? - érdeklődött Jin.
-Csak.... gondolkozok. Ismerős a nő.
-Tényleg? És honnan?
-Ha tudnám, nem gondolkoznék.
-Jah, értem. Kérdezd meg. Hátha te is ismerős vagy neki.
-Kétlem. Akkor már megjegyezte volna, hogy tudja ki vagyok.
-Nem tudhatod. Egy volt általános iskolai osztálytársammal összefutottam, mielőtt még idol lettem volna és biztos, hogy direkt nem ismert fel. Pedig láttam a szemében, hogy leesik neki, ki vagyok, de csak azért sem köszönt rám.
-Hát, az ő szemében nem láttam a felismerést.
-Ezért kérdezd meg.
-Majd lehet beszélgetek vele.
-Ez a beszéd.
-Vagy nem.
-Ahhh.
-Jól van. Ennyi tuti elég lesz. - figyelt újra ránk - Először kezdjük valami könnyebbel.
Látott is hozzá okításunkhoz. Középpontban a rajongók udvarias távol tartása állt és egyáltalán nem voltak kimerítőek a feladatok. Bár mikor a két férfi kicsit jobban aktivizálta magát, majd már saesengként viselkedtek meggyűlt velük a bajunk. Erősek voltak, még a lányoknál is sokkal, ez biztos, de muszáj volt gyakorolnunk, ők pedig tökéletesen játszották a rájuk osztott szerepet. Azonban pár könnyebb trükk után jöttek a nehezebbek. Megérkezett az is, amitől Jimin óvakodott. Egy olyan fogást mutatott Aim, amivel földre lehet vinni bárkit, de Jimin szerencséjére nem rajta szemléltette. Mindig az egyik férfit választotta ki, viszont az a hatalmas csattanás, amivel a matracra érkezett, nem volt túl biztató.
-Csak azért ilyen hangos, mert tompít. Tudja hogy kell. Ezután ti is megtanuljátok. Na gyertek, gyakoroljatok! - hívott minket magához és újra szétosztotta a csapatot három felé, de most hozzá kerültem, ezért kihasználtam a lehetőséget, már akkor, mikor sorban álltam.
-Aim, kérdezhetek?
-Persze! - küzdöttek Kookkal.
-Én nem vagyok ismerős neked?
-Hát... - kapta el a maknaet - a kávézóban találkozunk, ha erre gondolsz. - birkóztak meg, és végül hagyta magát, hogy Jungkook leteríthesse - Lendületesebben! Ne félts engem. Újra! - keltek fel a matracról.
-Nem arra értem. Szerintem mi már találkoztunk korábban.
-Azt kétlem. Sosem dolgoztam a cégeteknek. - csaptak össze újra - Na alakul. - terült el megint a földön - Pihenj le kicsit. Gyere Nam! - kelt fel hozzám.
-Pedig ismerős vagy. - léptem elé.
-Biztos másra hasonlítok akit ismersz. Figyelsz?
-Igen. - támadt is rám válaszom után, én pedig igyekeztem megfelelően alkalmazni a technikát, amit tanított, de nem sikerült elsőre levinnem.
-Na várjál. - álltunk le - Ne saját erődből próbáld. Itt az enyém, fordítsd hasznodra. - engedett el - Újra! - esett nekem megint és próbáltam értelmezni, amit mondott, majd aszerint cselekedni, végül pedig sikerül is elterítenem, ezt pedig egy csattanás jelzett - Jó lesz. - dicsért meg, miközben felkeltem róla.
-Gyere. - nyújtottam kezem, hogy felsegítsem.
-Köszi. - használta is ki kedvességem.
-Heg van a tenyeredben? - engedtem el és érdeklődve néztem - Hogy sikerült?
-Jah, van egy, meg máshol is jó pár. Saesengek. De nem lényeg, csak egy heg.
-Egyszer találkoztam egy lánnyal akinek ömlött a kezéből a vér. Szerintem a tenyeréből. Most, hogy így belegondolok, te voltál, csak.... más hajjal szerintem. - gondolkoztam.
-Hát az jó rég lehetett, minimum öt éve.
-Nagyjából akkor is volt. Adtam neki egy tekercs papírtörlőt.
-Ja, tényleg! Emlékszem már. Te voltál a bátor kis töpszli aki a főnök elé állt. - látszott, hogy neki is eszébe jutott az eset és igazam volt. Tényleg ő volt az a lány a dühöngő főnökkel az élen, ki kezében pisztolyt szorongatott és lerohanta annak a kiadónak az igazgatóját - Köszönöm. Már zavart az a véres rongy, a törlő jól jött.
-Szívesen. De akkor tényleg te voltál. Tudtam én, hogy áááá! - kapott el - Épp beszéltem. - méltatlankodtam.
-A saesengek sem várják meg, hogy befejezd.


(Folytatjuk :D Tökre élvezem ezt a ficit, bár Francit is kéne..... hmm... majd kitalálok valamit, csak el kéne olvasnom elölről az egészet. Sok meló lesz. Na mindegy. Tartsatok velünk továbbra is :D
Pszt! Yaoi. Olvasni és képet fejteni, meg kommentelni. --> LINK
Nyereményjáték péntekig --> LINK 
Levélküldés --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )