Régi ismerős visszatér (64)

(Francival visszatértem! :D )

-Nem leszel szerintem. Bár...... megoldom. Rég láttalak, úgyhogy szakítok rád időt most az egyszer. - mosolyogtam fel rá, és bevillant egy ötlet - Vannak állataid még?
-Igen.... mért?
-Mid van?
-Macska. Kettő.
-Kölcsönadsz egyet?
-Hát... attól függ minek? - ráncolta szemöldökét.
-Van valaki, akinek nagy szüksége lenne rá az elkövetkezendő héten. - zseni vagyok!

Hosszú nap várt rám az összefutásunk után egy régi barátommal, de legalább vidáman telt. Nagyon rég találkoztunk, pedig elképesztően jóban voltunk mi hárman a múltban. Pont annyira, mint a jelentben Fannival. Jó viszonyt ápoltunk annak ellenére is, hogy kicsit öregebb volt nálam, bár csupán pár évvel és elképzelései is merőben eltértek az enyémektől. Nem is tudnám megmondani, mért váltunk szét, hisz ezek ellenére remekül kitartottunk egy bizonyos pontig. Azt hiszem talán az akkori barátomra foghatnám, de nem lenne túl fair, mert akkor is próbáltam elérni, beszélni vele, időt találni kis csevegésekre, ám nem ment. Valamiért sosem jött ki úgy a lépés, hogy mi egyszerre érjünk rá, aminek az lett az eredménye, hogy a kis triónkból duó lett. Ketten maradtunk Fannival és lehet, hogy mi is csak azért tartottuk meg ezt a kapcsolatot, mert sokat dolgoztunk együtt szüleink jóvoltából, még nagyjából egy téren is. Ezért nagyon örültem, amikor meghallottam hangját és újra láttam. Szerettem volna vele beszélgetni kicsit, eltölteni egy napot, bár eléggé lehetetlennek bizonyult a fiúk és a munkám mellett. Viszont legalább a cicát sikerült lebeszélnem vele, hogy mikor kaphatom meg még délután, mert nélküle nem akartam visszaállítani Vhez. Fel szerettem volna vidítani és egy macskával terveztem kivitelezni, elvégre imádta az állatokat, így remek ötletnek bizonyult amitől nekem is jó kedvem lett. Bár csak rövid időre, mert amint beértem munkahelyemre azonnal letámadtak. Ezernyi elintézendő feladat várt rám, amiről tudtam is és folyamatosan végeztem dolgomat, de sokban segített az, hogy mindenki talpraesett volt. Ám pont ezért nem szerettem bejárni az irodába, mert olyankor azt hitték ráérek, kérdezhetnek apróságot, segítek majd dönteni, ám az idő terén tévedtek. Sohasem volt szabad percem, de nem zavartatták magukat. Aki kérdezni akart jött utánam, én meg kezdtem már megszokni a rohanást. Végül így telt az egész napom bent, miközben számlákat intéztem és papírmunkát végeztem, amit igazán utáltam. Inkább a laptopomon szerettem lerendezni mindent, ám mindig kellett kézzelfogható, maradandó bizonyítékot is elraknunk, ezért kellett bejárni legalább havonta egyszer, de inkább minden ügyfél után. Ilyenkor mindig szidtam az eget. Tényleg gyűlöltem ezzel foglalkozni, mert sosem láttam a végét és akkor sem, ám mikor hívtak, hogy Jimin lassan végez, rettentően megkönnyebbültem. A kis titkárnőknek, kiknek egész napjuk másból sem állt, csak körömreszelésből és telefonálgatásból leosztottam újból feladataimat. Megtehettem, ez volt a rend, de nem azért, mert a főnök lánya voltam, vagy mert kis főnöknek csúfoltak sokszor, bár igazuk volt ezzel kapcsolatban, hanem azért, mert a terepmunkások ezt megtehették. Mivel ők végezték a meló oroszlán részét, rajtuk csattant egy-egy ügyfél haragja és ők nem aludtak, nem éltek rendesen, ezért anyával megállapodtunk arról, ami sosem volt kérdés. Akik az irodában vannak papír munkáznak, amit csak tudnak és segítenek azoknak, akik terepen dolgoznak, ők pedig megmondhatják az irodában csücsülőknek, mit is tegyenek, bár néha be kellett tévednie mindenkinek ellenőrizni, meg leadni saját költségeit. Azonban én ezt is könnyen lerendeztem édesanyámon keresztül. Ám a többiek nem tudták, így mindenki többször járt bent nálam.
-Szia Jimin! - mentem a trickes tagért délután, ki láthatóan megmentőként tekintett rám. Nagyon elfáradt, nyűglődött és nem volt hajlandó angolul beszélni hozzám túl sokat. Csak morgott, míg váltottam pár szót a tanáraival, hogy miként fogunk fizetni, majd a kocsiba beülve meg sem moccant. Máskor szívesen nyomkodta mobilját, de ezúttal csak bambult ki az ablakon - Elfáradtál? - igyekeztem a lehető legegyszerűbb angollal kérdezni.
-Nagyon. - nem erőltette meg magát, de nem is faggattam tovább. Had pihenjen.
-Jinért megyünk, de rá kell várni kicsit, de nekem meg van dolgom. Megvársz majd, vagy jössz velem?
-Maradok.
-Rendben. - kocsikáztunk tovább az egyetem felé, miközben csak a rádió nyújtott némi zajt.

Odaérve én berohantam, mert nem kellett elmenni a cicáért, gazdija hazaugrott nekem érte, így csak át kellett vennem őt a dobozzal.
-Hógolyó. - simogatta meg a macsekot, amint már kezeimben tartottam.
-Találó név. - mosolyogtam halványan.
-Nem vagyok kreatív név terén. Vigyázz rá, bár kedves, de ne kínozzátok.
-Nem fogjuk.
-Kajáját elpakoltad?
-Igen. Beraktam minden kis szir-szart a táskámba. - dobtam meg vállammal egy kicsit az azon csüngő súlyos "zsákot".
-Szuper. Akkor másfél hét?
-Kicsit kevesebb. Már csak kilenc nap, azt hiszem. Igazából nem tudom, mert amint jobban lesz az, aki a cicára vár, azonnal kapják a repjegyet és mennek is. Csak másfél hét múlva kötelezően mennek.
-Ahh értem. Azért majd szólj. Meg hívj fel, hogy boldogultok a macskával.
-Rendben. Köszönöm szépen.
-Szívesen. És ha lesz pár perced egy kávéra, vagy hasonlóra. - ajánlotta fel, hogy fussunk össze.
-Szólok neked azonnal. Már tervezgetem a kis fejemben, hogy mikor lenne jó. De legkésőbb akkor, ha elmentek a fiúk.
-Rendben. Szuper.
-Na rohanok, mert
-Persze-persze menj csak. - nyitotta ki nekem irodája ajtaját, hiszen kezeim tele voltak.
-Köszönöm. Szia!
-Szia! - köszönt el tőlem, én pedig hatalmas léptekkel magassarkúmban rohantam vissza a kocsihoz, miközben igyekeztem nem túl nagy zajt csapni. Azért még mindig egy zenével foglalkozó egyetemen voltunk, ahol a legkisebb zaj is zavaró lehetett.
A macskát dobozával együtt benyomtam a teljesen lefáradt Jimin kezeibe, ki a kocsiban ült és nézelődött. Mondtam neki vigyázzon rá, ki ne másszon belőle az autóba, mert ha kárt tesz bármiben, azt rajta fogom behúzni, de nem is tervezte a kis jövevényt figyelmen kívül hagyni. Azonnal simogatni kezdte és valószínűleg nem is figyelt arra, amit mondtam, én pedig inkább visszaindultam Jinért, hiszen lassan ő is végzett. Közben természetesen csörgött a telefonom, mintha az elmúlt pár perc csendet nem bírta volna tovább tartani. Persze dolgoznom kellet, megint munka, de egy újabb apró kis semmiség, amivel ki lehetett üldözni is a világból, ám mindig ez történt, ha beszaladtam az irodába, majd távozásom előtt leosztottam a feladatokat az aktakukacoknak. Viszont nem akartam mogorván, ingerülten Jinnel találkozni, ezért igyekeztem minél hamarabb megszabadulni a zavaró légytől, hogy kicsit kifújva magam léphessek oda hozzá. Megbeszéltük a tanárokkal és vele is, hova kell majd mennie, így tudtam, merre kell keresnem, kis találkapontunkhoz érve pedig ő ott várt már rám, bár nem egyedül. Láthatóan érdekes témára akadtak egy oktatóval és angolul társalogtak. Nekem is csak éppen odaköszöntek, mikor megérkeztem, de nem tervezték befejezni. Hagytam őket pár percig, had élvezzék, ám kénytelen voltam félbeszakítani a csevelyt. Jimin is menni akart a kocsiban, nekem is kellett a gépem dolgozni, ezért sajnos muszáj volt beleszólnom.
-Sajnálom, hogy félbeszakítom a társalgást kedves tanárnő, de mennünk kell.
-Ohh, rendben. Semmi gond, maximum holnap folytatjuk. - nézett Jinre, miközben ő is angolul válaszolt nekem.
-Az remek lenne. - tartotta az udvariasság szabályait hercegem, majd elköszöntek egymástól, mi pedig loholtunk vissza a kocsihoz.
-Szereztem Taenak társat. - közölte vele az információt, amint már az autó felé közeledtünk.
-Társat? Mindjárt megyünk el és most ejted szerelembe? - kérdezett vissza.
-Nem olyan társait. - vigyorogtam - Csak olyat, akitől nem lesz egyedül. Végre jobb kedve lesz, remélem. Jiminnél van amúgy.
-Mit szereztél te. - értünk lassan a célhoz.
-Csak nézd meg, tök cuki. - nyitottam ki az ajtót és ültem be a kormány mögé, míg Jin bemászott hátra.
Persze amint kiszúrta, egy macskával lesz dolga, simogatni kezdte. Bár nem szerette annyira a cicákat, mert inkább kutya párti volt, azért aranyosnak vélte és remek ötletnek is. Megnyugtatott, Vnek tetszeni fog, jobb kedve lesz, felesleges aggódnom.

Fannihoz érve a srácok kezébe nyomtam a lakáskulcsot. Mindannyiuknak volt táskája és hiába akarta Jimin vinni a dobozt, elvettem tőle. Bár így utólag visszagondolva rossz ötlet volt, eredetileg azt hittem, ettől majd Taehyungnak jó kedve lesz, nem is számítottam barátnőmre, aki valószínűleg hagyta volna a macskát, ha Jiminnél látja meg. Ám nálam volt és utolsónak terveztem belépni a lakásba kezemben az újonccal, hogy a srácok kitakarják, így pedig V csak később szúrja ki a kis szőrgolyót, de a házigazda előbb észrevette, én pedig már kaptam is az ívet.
-Macskát hoztál a lakásomba? - vetette fel költői kérdését és tudtam, nem örül neki, különben nem magyarul kezdett volna.
-Igen, a kis betegünknek. - siettem oda a kanapén fekvőhöz, majd leraktam mellé a földre. V azonnal felvidult, hatalmas mosolyt villantott, végül egy percig sem tétlenkedve vette kezébe a világ talán legtürelmesebb házi kedvencét, mialatt megnyugodva figyeltem őket. Jó ötlet volt.
-Meg sem kérdeztél.
-Csak pár nap és cuki cica. Amm el sem hiszed kié.
-Na kié?
-Az Andié.
-Andi?
-Tudod. Anno hárman nagyon jóban voltunk, de aztán valahogy szétváltunk.
-Jaaa..... az.... Andié. - vágott pofákat.
-Mi a bajod vele? - lepődtem meg. Tudtommal nem vesztek össze ők sem, csak elváltunk.
-Semmi. Csak rég hallottunk róla. Nem mondta, miért tűnt el? - ment a konyhába.
-Nem. De elhívott kávézni.
-Minket?
-Nem. Csak engem. Mondjuk csak mi futottunk össze. - támaszkodtam mellette a pultnak - De majd mondalak hátha jöhetsz te is.
-Ahh, sok dolgom van. Majd máskor.
-Hát jó. - figyeltem közben a srácokat, amint a cicával játszottak. Mindannyian Tae köré ültek, bár Jiminen látszódott, csak kedvességből nem megy az ágyába aludni, pedig húzza az, mint egy mágnes. - A pasid nagyon lefáradt.
-Pasim? - nézett rám értetlenkedve Fanni.
-Jimin. - mosolyogtam.
-Jahj, nem a pasim. - folytatta dolgát, miközben fejét rázta.
-Csak azért lakhatunk itt, mert Jimin is itt van. Ezt ne tagadd.
-Nem nyilatkozom.
-Jah, persze. Tervezel vele valamit, mielőtt elmegy?
-Mért terveznék, hiszen elmegy?
-Az nem jelent semmit.
-Franci. - állt meg dolgában - Tudom, neked nem számít a távolság és ez jól is van így. Te tudod kezelni, de.... de az te vagy. Én beledöglenék és Jiminnek se tenne jót. Már ha lenne valami. Az se biztos, hogy lenne valami. - folytatta dolgát.
-Ezért meg sem próbálod? Ki volt az, aki mindig biztatott engem? Hol az az éned?
-Mi azért mások vagyunk. Te erősebb vagy nálam ilyen téren. Én.... - sóhajtott - Jimin cuki. Tényleg, nála vonzóbb férfit ritkán látni, de..... több ezer kilométer Franci. Még csak nem is hívhatom fel akkor, amikor akarom, mert mi van, ha dolgozik, vagy alszik? - fordult a srácok felé kezében teájával - Én ezt nehezen viselném.
-De bármikor elutazhatnál hozzá. Apád megengedné.
-Az egy dolog, mit tehetek meg, mit nem. De ha ott lennék se lenne jobb a helyzet. Mikor érne rám? És ha rám érne, mit csinálhatnánk? Árgus szemmel figyelik a fanok éjjel-nappal. Még ha be is jutnék fansignokra, hogy meglepjem, nem viszonozhat semmit. Fájdalmas lenne mindkettőnknek. - magyarázott, nekem pedig világossá vált valami.
-Te elgondolkodtál rajta.
-Nem. Ezek alap dolgok. Mindenki fejében megfordulna. - ivott inkább.
-Nem. Bejutni fansignra meglepni a pasid, mert nem lehettek együtt? Ez csak annak jut eszébe, aki elgondolkodott azon, hogyan csalhatna ki több időt az együttlétre.
-És ha igen?
-Akkor próbáld meg. Legalább nem kell egyedül repülnöm Koreába, ha Jinhez megyek. - biztattam és észre is vettem közben, hogy elkapta Jimin tekintetét.
-Hát..... nem tudom.
-Én igen. Jössz velem. Ha most nem szeded össze Jimint, akkor majd akkor. De szemmel láthatóan beléd van esve, szóval mindenképp intézek valamit nektek.
-És ha nem akarom?
-Nem akarás kérdése.
-Nálad semmi sem az, ami szerinted jó, igaz?
-Ismersz.
-Néha azért átkozlak, ugye tudod?
-Aztán mindig áldasz is.
-Igen, mindig egyenlítesz. - fordult vissza a pult felé.
-Mert sosem adom fel.

(Folytatjuk :D Na mondtam, hogy folytatjuk, vagy mondtam, hogy folytatjuk!? :D Nem hagyunk félbe örökre semmit! Csak kis szünet kellett.... 10 hónap, de na! XD Ez nem olyan blog, ahol csak úgy vége lesz a semmibe a sztorinak. Szóval lassan lezárjuk Francit, közeledik a végéhez, utána jön ennek a sorozatnak a második felvonása, közben pedig Three sides, RM rövid befejezése, OS-ek, Europe, Raiko irományai és fordítások is lesznek. Szép nyarunk lesz reméljük! :D
My Music Taste K-pop koncert kampány ---> LINK
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )