Three sides of life 72. rész: Egy illat

Remegett keze, amint letette. Heesoo testközelből, személyesen. Találkozik a "legendával" kiről már annyit hallott, kit mindenki emleget. Húha, most meg kell felelnie, felnőttként kell viselkednie, nem lehet gyerekes, hogy nem tudja éretten kezelni a helyzetet, de menni fog. Mennie kell, hisz jönnek érte. Várjunk csak.... jönnek? Azt mondta, "beugrunk érted" és amint erre ráeszmélt a kisebb, arca elfehéredett. Úristen! Heesso nem lesz egyedül. Ketten egy ellen. Ez így nem fair!

Nehezen szedte össze magát az elkövetkezendő pár percben míg várt. Félelmetes pillanatok elébe nézett szerinte és már inkább meg is gondolta magát. Nem érdekli Heesoo, tényleg nem kell félnie tőle, kedves ember, de Taenak csak az exe, inkább felhívja és lemondja, mert az mégiscsak kisebb trauma, mint szemtől szembe állni vele és még egy ismeretlennel, ki az ő pártját fogja mindenben. Ám nem, még erre sem volt képes. Akkor milyen véleményen lettek volna róla az idegenek? Ezért csak ült, mélyeket lélegzett és reménykedett, közbejön valami, Heesoo pedig csak azért fogja újra hívni, hogy elmondja, mégsem érnek rá most sokáig. De nem így lett, nem ezért csörgött mobilja újból, hanem azért, hogy ott vannak, menjen le, de vigyen sok cuccot, mert ma este már nem alszik otthon. Így Jungkook gyorsan összepakolt, bár csak kidobálta használt ruháit táskájából, helyüket pedig friss, illatos holmikkal töltötte ki és már rohant is lefelé a lépcsőn, viszont nem azért, mert sietni akart, hanem mert a feszültséget le kellett vezetnie valahogyan.
-Jó-jó estét. - köszönt a sötét alakokra a ház előtt álló autónál.
-Picurka tegezz kérlek. - emelkedett is fel az egyik, ki odasétált hozzá és elvette tőle táskáját - Heesoo vagyok. Még nem találkoztunk személyesen.
-Jungkook. - nyelt nagyon a kisebb. Te jó ég! Heesoo.... Heesoo helyes.
-Gyere! Szállj be. Ma nálam alszol és belekérdezhetsz bármibe.
-Rendben. - dörmögte halkan, ahogy társát követte.
-Szia! Engem nem ismersz, de én Heesoo párja vagyok, Na Jihyo. - mosolygott rá a másik férfi, kinek mogorva arcától először félt, ám mikor felfelé görbültek ajkai Jungkook már nem tudta, mit is kéne éreznie vele kapcsolatban.
-Jó estét! - állt meg vele szemben a kisebb és mélyen meghajolva köszöntötte.
-Te tegezz csak nyugodtan. Nem vagy Heesoo exe. Vagyis... ugye nem?
-N-nem.... én...
-Jihyo, ne basztasd! Hagyjad szegényt így is zavarban van! Inkább szállj be és vigyél haza!
-Hahh, jó! - tette is azt, amit párja parancsolt - Megint nem velem alszol. - kötötte be magát a sofőr, miután mindannyian becsukták a kocsiajtókat.
-Van ilyen. Nem halsz bele.
-De azért bosszant egy cseppet. - indultak el.
-Ne aggódj, majd holnap már térdelek neked. - jelentette ki lazán Heesoo, hogy mit tervez, a kisebb pedig ledöbbent. Nem túl visszafogott ember.
-Hmm.... á, nem. Annyi nem elég.
-Akkor majd még kitalálok valamit. - fordult hátra Jungkookhoz - Picurka!
-Tessék. - felelt azonnal.
-Hívd fel anyukádat, nem alszol itthon ma. Ne aggódjon miattad.
-Ohh ohh, rendben. Tényleg. - kereste elő mobilját és szólt szüleinek, bár nem az igazat mondta el, hanem Taera kente az egészet.
-Nem mondtad el otthon, ugye? - bámult kifelé a szélvédőn Heesoo.
-N-nem.
-Tudnak valamit?
-Nem.
-Ahh..... értem. - hallgatott el pár percre Heesoo, majd folytatta a csevejt párjával.
Jungkook kicsit rosszul érezte magát. Nem tudta, mit gondolhat róla az idősebb, nem számított semmi jóra. Hazudik szüleinek és még csak azt sem tudják, hogy másik két társa igazából ilyen közel is került hozzá az elmúlt pár hét, lassan hónap után. Idegesebb lett emiatt, jobban szorongott a hátsó ülésen, miközben Heesoo és Jihyo barátian csevegtek. Izgult, nagyon félt, mi lesz, hogyan kell majd cselekednie és ezt nem szerette. Ötlete sem volt, milyen helyzetekbe keveredhet, ezért fel sem tudott készülni azokra mi nagyon bosszantotta. Úgy érezte, vakon sétál az oroszlán barlangjába, bár felesleges volt így gondolnia, mert Heesoo tudta jól, mennyire zavarban van a legfiatalabb, ezért óvatosan kezelte. Vitte ő a kisebb cuccait, előre engedte, viccelődött vele, de inkább olyat tett amitől Jungkook még magán is meglepődött. Hozzáért, többször is barátain, hogy menjen arra, vagy emerre, esetleg nyugalom, nem veszélyes a terep, a kisebbnél pedig el is érte ezzel azt, amit tervezett, min az alany ledöbbent. Félt Heesootól, több dolog miatt, de az még is megnyugtatta közelségével pár perc alatt. Talán tényleg egy földre szállt angyalhoz volt szerencséje személyében.
-Na! - nyitott ajtót Heesoo és beljebb is engedte két társát - Ez az én kis lakásom Jungkook. Érezd otthon magad. - követte a két fiút a házigazda, bár Jihyo hamar elszelelt valahova - Mindjárt körbevezetlek, csak a párom előtte elmegy. - pakolta le cuccait - A táskád beviszem a hálóba addig. - nézett a fiatalabbra, ki nem mert mozdulni az ajtóból - Gyere. - nyújtotta kezét, mire lepillantott Kook - Nem szakítalak el a cuccodtól egy percig sem. - mosolygott rá kedvesen, a legkisebb pedig bizonytalanul fogta meg ujjait, mert még nem bízott benne. Igazából nem tudta, mit érezzen.
Heesoo kedvesen vonta magával a hálószobába, majd mikor lepakoltak már kereste is a tulajt párja, így Jungkook magára maradt. Félt bármit is tenni ezért jó gyerek módjára szinte meg sem moccant míg vissza nem ért a házigazda. Csak egy ponton állva nézett körbe, mi, hol van, milyen a környezet.

Végül sikerült kicsit feloldania, bár tényleg csak egy cseppet, mikor Heesoo isteni vacsorát tett le elé és tévét kapcsolva ettek úgy, mintha megint csak Jinnél töltené minden percét.
-Néha nem szeretek híreket nézni. - könyökölt az asztalra fejét megtámasztva a tulaj - Sok a szörnyűség. Kiábrándító. Ti szoktatok híreket nézni?
-Umm.... Jin. Ő szokott. - meredt tányérjába a kisebb és még falatozott.
-Jin az idősebb.
-Igen.
-Akkor megértem. Minket érdekel, mi is történik körülöttünk. Bár Tae meglepő. Őt sosem érdekelte és most sem tűnik olyannak, mint aki bármikor is direktbe hírek után kutatna.
-Mm. - hümmögött csak magában a kisebb. Most nem tudott beszélgetni, pedig pont ezért jött, de nem ment.
-Egyébként mit akartál kérdezni picurka? - fordult felé Heesoo, Jungkook pedig vörös lett.
-Én csak..... - próbált összeszedni gondolatait és bátorságát is, ami felettébb nehezen ment - csak....
-Biztos a babyvel és az álmával kapcsolatos.
-Baby? - pillantott fel félénken.
-Nektek csak Tae.
-Ohh. - nyelt nagyot és Heesoo tekintetét inkább kerülte.
-De mit szeretnél tudni azzal kapcsolatban? Én nem mondom el, mitől van és mi az, ha ő nem mondja. Ez az ő dolga, az ő titka, az ő átka sajnos és ha ő nem akarja, akkor nem fogja több ember megtudni soha.
-Nem. Én csak..... hogy csináltad? - dobta be kérdését.
-Mit?
-Megnyugodott. - turkált már csak tányérjában, de nem evett.
-Jah, hogy ez érdekel! Mondjuk ez érthető. Hát elég nehéz babyt lenyugtatni. Fárasztó és fájdalmas. Iszonyat ereje van és az sem segít, hogy tudja is használni.
-Pontosan üt. - mormogta halkan.
-Igen. Tudom, megütött. - húzta száját Heesoo. Taet is zavarta ez a tette és angyala oldalát is szúrta rendesen. Tényleg túl cuki volt a kisebb, hogy ilyet kiérdemeljen - De nem direkt volt. Nem akart bántani. Csak pánikolt és menekülni akart. Eleinte ilyenek az álmai, de ha figyeltek rá és próbáltok segíteni neki akkor jobb lesz.
-Már nem harcol. - nézett fel újra Kook.
-Igen. Kemény árat fizettünk érte, de egy este alatt sokkal jobban lett és csak miattad. Téged féltett, hogy újra bánt, ezért pedig nem akart úgy visszamenni hozzád, hogy még mindig ilyen durván éli meg minden álmát. És nem is kellett szerencsére.
-De hogy csináltad?
-Szeretettel. Én nagyon szeretem a párodat, ez nem titok, - bárcsak ne mondta volna ezt, akkor most nem állna újra görcsben Jungkook gyomra - de már csak mint barátom. Legjobb barátom. Viszont csak ezzel lehet segíteni rajta, mert ha egy kirohanása után hagyod, hogy elrohanjon, akkor vesztettél. Nem szabad. Ott kell lenni mellette, elkapni, elviselni minden ütést és közben iszonyatosan szeretni. Éreztetni vele, bármi lesz, nem tágítasz mellőle. Olyankor pánikol, fél mindentől, ami csak hozzáér, főleg az emberektől, hisz álmában rettenetes kínokat él át, de rá kell venned, hogy tőled ne féljen. El kell érned, hozzád meneküljön ne az ajtó felé siessen. De ennél többet nem segíthetek. Nem tudom, hogyan sikerülhetne neked, hogy pont neked mit kell tenned, mert ez helyzet függő. Jól kell döntened és akkor lassan minden rendben lesz.
-És ha rájöttem?
-Ha egyszer találsz megoldást, akkor onnantól sima a terep.
-Akkor megvan.
-Tényleg?
-Igen. - bólintott a kisebb.
-És mi az?
-Csók. Mielőtt felébred.
-Ahhh.... ez lényegesen romantikusabb tett, mint amivel én nyugtattam. - kuncogott Heesoo.
-Mert?
-Én töménytelen mennyiségű szexszel kezeltem. Bár akkor azzal is bajai voltak csak azért.
-Bajai?
-Igen. - fordult teljesen Jungkook felé - Mond csak, a babym durva?
-Durva?
-Szex közben. Harap, szorít, üt is, ha olyanja van?
-Nem igazán. Egyszer volt, hogy harapott nagyon - tette nyakára kezét oda, ahol anno foltot hagyott - és az tetszett, de nem szereti. Pedig teljesen máshogy viselkedett akkor. Jobban élvezte. - el sem hitte, hogy a szexről beszélgetnek, de valahogy Heesooval ez olyan könnyen ment.
-Akkor jó. Ha eldurvulna azonnal szólj!
-De mért? Mért baj az, ha szereti?
-Ha eldurvulna akkor rá fogsz jönni, mire is értem. - grimaszolt Heesoo - Az más, mint amit eddig mutatott.
-Umm.... sose fogja elmondani senki.
-Nem. Nem valószínű és addig van minden rendben. Mert ha már muszáj mindent tudnotok, akkor nagy a baj.
-Ő is ezzel jön. Baj, meg veszély. De mért lennék veszélyben és mért lenne baj? Erős vagyok, tudok vigyázni magamra.
-Ááááá Jungkook. - váltott Heesoo modorán - Hidd el, most nem. Ez ellen nem tudsz védekezni. Ha elkap, neked véged.
-Mért gondolja mindenki ezt?
-Mert Tae járt a helyedben, csak őt senki sem figyelmeztette. Hatalmas csapdába esett, de elvakította a szerelem. Bár szerencsére nem végleg. - állt fel Heesoo, hogy elpakol - Az élni akarása végül erősebbnek bizonyult. Íjjj! - ostorozta önmagát saját fejében. Fene a lepcses szájába, hogy mindent kikotyog.
-Élni akarás? Mi történt? - érdekelte Jungkookot a többi tény.
-Semmi-semmi. Felejtsd el, nem fontos.
-De engem érdekel! Te tudsz mindent, mond el nekem! - kérlelte a fiatalabb és ment utána a konyhába.
-Nem. Ez rég volt picurka, már tárgytalan. Így is sokat tudsz, ha pedig kiderül, mennyit is, a babym engem öl meg.
-De ez fontos Heesoo. Én Tae párja vagyok, jogom van tudni.
-Nem-nem. Max ha a házastársa lennél elgondolkodnék rajta, hogy mondasz valamit. De nem. Nem mondok többet és erről is hallgatsz, vagy mindketten hatalmas bajban leszünk!
-Heesooooo!
-Picurka elég! Fiatalabb vagy nálam, jó pár évvel, ne merj engem zaklatni. - dorgálta le, mire Jungkook újra félni kezdett. Azt hitte az idősebb kedves, de erre a kirohanásra nem számított cseppet sem - Menjél inkább fürdeni.
-Ok. - fogadott szót. Nem mert többé ellent mondani Heesoonak.

-Hahh! - lépett be a hálóba a házigazda derekán egy apró törülközővel, miután ő is elmerült pár percre a habokban - Imádom ezt. Felfrissít és kellemes. Meg tiszta is leszek, illatos és üde. - nyújtózott, majd szekrénye elé állva nézett ruha utána, Jungkook pedig csak ekkor merte megbámulni.
Mikor szeme sarkából meglátta, hogy meztelenül jelent meg, a törülközőtől eltekintve, fel sem mert nézni mobiljáról. Ám amint másfelé fordult, neki pedig hátát mutatta, a kíváncsiság nyert. Heesoo gyönyörű testére tévedt pillantása és állát leejtette a fiatalabb. Remek alakja volt alapból, de erre még rá is dolgozott, így izmai még jobban kiemelték különleges vonásait. Új célt tűzött ki ezzel magának a legkisebb. Olyan testet akart, mint Heesooé. Formásat, erőset, szexit, mely után minden ember megfordul, de leginkább Tae. Bár valamit kihagyott volna az összképből Kook, amit sajnos látott és tudta róla azonnal, mitől van. Lila folt, nem is egy, hanem rengeteg, végig testén mindenhol nyilván azokon a pontokon, ahol Tae elérte.
-Remélem nem okoz gondolt, - dobta le törülközőjét Heesoo és Jungkook inkább újra mobiljára meredt - hogy egy ágyban kell aludnunk. - öltözködött - De nem akarom, hogy a kanapén aludj, meg én sem akarok.
-Jó lesz így. - nyelt nagyot a kisebb. Heesoo elég laza volt, talán túlságosan is.
-Szuper. - csukta be szekrénye ajtajait - Figyelj csak!
-Igen? - pillantott fel rá elpirult arccal a kisebb.
-Azt mondtad csókkal orvosolod a babym bajait. - mászott be mellé az idősebb.
-Igen.
-De neked ők az elsők, ugye?
-Igen.
-Akkor van egy javaslatom. Kicsit rosszul érzem magam, amiért elhintettem egy morzsát, de nem mondhatok többet, ezért gondoltam kiengesztellek valahogyan. Beszéltem Jihyoval és nem rajong az ötletért, mondhatni kifejezetten ellenzi, - húzta száját Heesoo - más is ezt tenné épp ésszel, de én nagyon szeretem a párom, szóval biztos nem hagyom el. - tágultak a másik mondandója alatt Kook szemei. Mit akar? - Ezért szívesen megtanítanálak jól csókolni.
-Csók? - pislogott hatalmasakat a kisebb - Nem csalok meg senkit.
-Nem is kell. Van párod.... több is - javította ki önmagát - és nekem is. Csupán tanítanék neked valamit, amivel a babyt leveheted lábáról. De ha látom rajtad, hogy belém szeretnél, akkor megyek a kanapéra.
-De Tae és Jin. Nem.... nem akarom.
-Rendben. Nem erőszak, csak ajánlat volt. - takarózott be Heesoo - Szükséged van valamire?
-Nem, köszönöm. - tette le mobilját Kook.
-Szólj, ha van valami.
-Oké.
-Jó éjszakát!
-Jó éjt! - bújt párnájába és ismerős illat csapta meg orrocskáját.
Olyan volt, mintha Taet érezte volna maga mellett ami megnyugtatta kicsit, bár azt hitte, csak képzelődik, mert hiányzik neki a másik. De örült neki, hiszen így azt az érzetet keltette, ott van mellette, még ha nem is ölelgeti ahogy szokta, nem is hallja lélegzetét, tapasztalja melegségét bőrén, de valahol ott fekszik közvetlen mellette, ez pedig megkönnyebbült sóhajt csalt ki belőle.
-Nem cseréltem le.
-Hm?
-Az Tae cucca. Nem volt időm mikor reggel elmentünk, este meg már tudtam, hogy akarsz valamit és nálad nem lehetünk, így nem cseréltem le. Úgy dadogtál a telefonban, izgultál miattam, hogy meghagytam. Tudtam, hogy ennek örülni fogsz. Az ő illata és egy illat sokszor sokkal nagyobb hatást ér el, mint bármilyen tett. Ezt tapasztalatból mondom, mert Jihyo sokat van távol. Ezért volt morcos, hogy megint nem vele alszok. - fordult Kook felé - És mikor nincs itt és nem is látom, akkor előveszem a plüsst, amit mindig odaadok neki, hogy ölelgesse azt is, ha alszik. Annak olyan illata van, mint neki. Megnyugtat. Jól esik azzal aludni mert olyan, mintha itt lenne. Mondjuk olyankor még pluszba zaklatom telefonnal is aztán reggel már azzal kelt, hogy felhív. Akkor a hangja is sokat segít. De az illata.... az illata az amitől vele álmodok. Ezért meghagytam neked. Álmodj szerelmeddel, de ne olyanokat, amilyeneket mostanában ő szokott. Fáj már az oldalam és így is mérges Jihyo. - sóhajtott nagyot.
-Umm..... köszönöm. - bújt a párnába Jungkook a tudattal, nem képzelődik, ez valóban párja illata.
-Szívesen. Szép álmokat vele.
-Neked pedig Jihyoval.
-Az tuti meglesz. - fordult hátára.
-Sajnálom, amiért így szétszedtünk benneteket. - szégyellte kicsit magát.
-Semmi baj. Nem számít ennyi. - simogatta meg félkézzel a fiatalabbat - De most már csendet. Fárasztó munkanapom volt.
-Bocsánat. - ölelgette a párnát Jungkook és mélyeket sóhajtva lassan elaludt.

(Folytatjuk :D Heesoo umm... nom nom nom :3 Tényleg én is nagyon megszerettem. De... remélem érzitek, hogy lesz még itt nagyon sok minden, hiába ilyen nyugodt most a helyzet, hamarosan megváltozik ez. :3
Facebook oldalunk --> LINK )