Three sides of life 66. rész: Az ördög maga

Ehhez a részhez van zene. Oldalt (TSOL66) FallOutBoy - Irresistible. Csupán két mondatot idéznék, ami mindent el is mond erről a részről.

"And I still love the way you hurt me
And I still love the way I hurt you"

"És még mindig szeretem azt, ahogyan bántasz
És még mindig szeretem azt, ahogyan bántalak"

De érdemes elolvasni a szövegét, mert sokat megtudhattok a folytatásról. Ám leszögezném, tök véletlenül passzol. Nem rég találtam rá a számra. A történet ettől függetlenül fogant a fejemben.



Igyekezett elbújni a tömegben, azt használni pajzsnak a kíváncsi szemek elől, hogy Jungkookot ölelgeti miközben Jinre vágyakozik. Még a pici nyakát is lassan cirógatni kezdte célja érdekében, amint már egy papírlap sem fért volna kettejük közé. A levegő forrósodott, az emberek részegedtek, ők pedig elvesztek egymásban és kezdett úrrá lenni rajtuk egymás iránt tapasztal érzéseik kivéve Taehyungon. Csak az ő fejében maradt meg a valódi cél, amiért megindult elkábítani szerelmei elméjét.

Próbálta legfiatalabb párját a lehető legjobban felhúzni, felforralni annak vérét rávenni testét, csak neki engedelmeskedjen, ami sikerült is. A kisebb ajkai hamar szétváltak és ezúttal nem a mosolytól. Sóhajtozni kezdett, édes nyögések törtek fel torkából, melyeket hallott is volna mindenki, ha nem bömbölt volna a zene, ám így csupán társai tudták, mi történik a kisebb fejében. Sóvárogni kezdett, mivel pedig Jin állt vele szemben, ezért utána kapott. Az ő csókját lopta, míg Taeét kapta nyakába és kezeit érzékeny pontjaihoz. V határozottan fogott férfiasságára nadrágján keresztül, majd csípőjére kétoldalt és húzta magához, hogy éreztesse vele, ezúttal ő is benne van, ha a kisebb szeretné. Indulásra akarta kényszeríteni tudtán kívül, mikor pedig úgy érezte, a picur már elég kiéheztetett, be is dobta ötletét.
-Menjünkh! - harapott fülébe, Kook pedig egyik csípőjét szorító kezére kapott és ujjaira fogott.
-Még maradjunkh! - fordult párja felé - Ez tetszikh.
-Nem bírom már. Megeszlek picurh. - harapdálta óvatosan puha bőrét, miközben a kisebb inkább Seokjin karjaiban keresett menedéket.
Hosszú ideig küzdött, igyekezett mindent megtenni, hogy a kicsi menni akarjon, de nem sikerült. Nagyon jól érezte magát és most az sem érdekelte, ha szexet lengettek szeme előtt. Maradni akart, végig bulizni az éjszakát, miközben nem csak az ismeretlenek emelték őt kitüntetett szintre, de társai is. Ám az italozás is megtette a hatását és lábuk se bírta a végtelenségig. Pihenniük kellett, de előbb mosdóba rohantak Seokjinnel, míg Tae a pulthoz menekült.
-Még itt vagytok? - lepődött meg barátja.
-Nem bírom rávenni. Láttad azóta?
-Igen, már kijött hátulról és tudja, hogy itt vagy de dolga volt.
-Remek. - váltotta le élvezet által szított forróságot testében az idegesség.
-Menjetek minél hamarabb!
-Szerinted mit akarok? - pillantott fel társára morcosan.
-Taehyungie! - hallotta meg háta mögül azt a hangot, amit nem akart. Soha többet életében nem szeretett volna találkozni tulajával, sem beszélni egy percet se.
-Neh. - ült ki arcára félelem, miközben csak eltátogta ezt az egyetlen szót társának, ki úgy tervezte, nem hagyja ott egyedül, még ha dolgoznia is kell, most aki inni akar odajön hozzá.
-Taehyungie! Nem is köszönsz egy régi ismerősnek! - ne hagyta békén, esze ágában sem volt, pedig az emlegetett nagyon imádkozott érte.
-Mit akarsz? - fordult meg száját rágva. Igyekezte félelmét inkább a méreg köntösébe bújtatni, elvégre nála hasonlóan nyilvánult meg a kettő, de aki ismerte, azt nem tudta megtéveszteni, így ezt a szörnyet sem.
-Csak gondoltam üdvözöllek. Olyan rég láttuk egymást. - könyökölt le Tae mellett a pulton, de a fiatalabb nem tervezte követni sem szemeivel, sem testével.
-Nem véletlenül.
-Hát igen. Ejnye-bejnye. Az a kis végzés. Fájt ám a szívemnek.
-Már nem fáj?
-Tudod mindennek van egy lefutási ideje. Annak is volt. Így most teljesen legálisan állok itt melletted. Nagyszerű, - hajolt füléhez - nem igaz? - mire Tae fújtatva fordította el fejét. Nem, nem nagyszerű, kicsit sem -  Naaaaaa! - állt elé inkább az ördög maga és támaszkodott meg a pulton Taehyungot kezei közé zárva, így pedig egyenesen szemeibe tudott nézni, ám a fiatalabb gyilkos pillantásokkal fogadta - Nem is örülsz nekem?
-Nem.
-Látom nem felejtetted el, mennyire imádom, ha ellenkezel.
-Gyülőllek.
-Jaj, ne udvarolj itt nekem. - simogatta meg ujjaival V nyakát - Még mindig olyan édesen puha a bőröd.
-Ne érj hozzám! - lökte el kezét, mire azonnal nyakára fogott a múlt mumusa.
-Naaaaaaaaa. - nyafogott - Tudom, hogy szereted. - hajolt közelebb hozzá, Tae pedig igyekezett nem kimutatni halálfélelmét, amely teljesen eluralkodott testén. Tiszta erejéből szorította a pultot is, miközben próbált inkább haragosnak tűnni. Lélegzését önmaga korlátozta be, így csak fújtatott orrán keresztül és csikorgatta fogait, miközben saját érzéseitől is egyre idegesebb lett. Egy cseppet talán élvezte azt a rég tapasztalt érzést, de.... inkább félt. Rettenetesen félt - Most is hogy csillog a szemed.
-Mert elképzeltem, hogy letépem a karod és azzal verlek halálra.
-Óóóóó, Taehyungie. Felizgatsz, ha így folytatod. De téged is felizgat az illatom, nem de? Azért csillog így a szemed. Ismerős mi? Ugyanaz, mint régen. Előjöttek az emlékek, ugye? - elő, de egy szépet sem talált köztük. Inkább csak rémálmai jelentek meg fejében, amelyektől egy évig nem tudott aludni és amelyektől Heesoo mentette meg anno hatalmas árakat fizetve minden este, de sikerült ezzel elfelejtenie azokat a bizonyos pillanatokat. Most viszont, újra elő fognak törni, már látta, nem fog tudni mostantól sokáig rendesen aludni - Nagyon hiányoztál ám. - hajolt füléhez, míg másik keze rossz helyre vándorolt, de még mennyire rosszra. Övét kezdte kiengedni - Senki sem tudott helyettesíteni, akárhogy próbálkoztak.
-Ne érj hozzám! - emelte ki mind a három szót félelmetesen mély hangján.
-Tiltakozz még és itt helyben az enyém leszel újra. - bújtatta volna ujjait nadrágjába, ám Taehyung végre képes volt megmozdulni és ellökte magától, amennyire tudta.
-Tae! - csapott a pultra, kihúzva pedig magát emelkedett a fiatalabb fölé, kin teljesen eluralkodott félelme. Csak legyen már vége.
-Elég lesz Wonmin! - szólt rá végre V barátja - Ha bántod lesheted, mikor teszed be ide a lábad újból.
-Jaj ugyan. Hisz szereti ezt, ismered jól. Mi csak játszunk.
-Igen, jól ismerem. Ezért szólok, ereszd el, mielőtt bajok lesznek. - próbálta kimenteni Taehyungot ismerőse, ám a féreggel vigyázni kellett. Nem mintha sok embert mozgatott volna meg, de testileg igen erős volt, ezért kellett önmagára is vigyáznia és óvatosan szólnia.
-Csak nosztalgiáztunk. - lépett hátrébb, ám V nem könnyebbült meg kicsit sem - Azt szabad, nem?
-Neked vele nem.
-Jaj ugyan már. Semmit sem csináltam vele. - kezdett mentegetőzésbe, a helyzet szépítésébe és jó pofizásba, mintha egyetlen egy rossz cselekedete sem lett volna az este folyamán, holott belépése óta mást sem tett. Míg pedig ők Tae feje felett harcoltak annak épségéért, vagy éppen ellenkezőjéért, Jungkook és Seokjin végzett a mosdóban. Megjelentek és Taetae fejében is valami, mire azonnal összehúzta övét, majd Kook csuklóját elkapva rángatta ki a klubból.
-Hyungh! - nyafogott a fiatalabb, ki próbált szabadulnia  szorításból, de nem tudott. V hirtelen elképesztően erősnek bizonyult - Mi az? Mit történt? Hyung kérlek! Ez fáj! - lépkedtek sebesen a folyosón.
-Tae! - szólalt fel nyomukban már Jin is, de egyikük sem kapott választ és a kicsit is csak akkor engedte el, mikor kiértek a szórakozóhelyről.
-Ahh. Hyung ez nagyon fájt!
-Most azonnal hazamegyünk!
-De én nem akarok. - dörzsölte fájó csuklóját a picur.
-A legkevésbé sem érdekel Kook, hogy mi a faszt akarsz. - állt elé Taehyung - Most az lesz amit én mondok, ha nem akarod elveszteni az életed.
-Tae. - ijedt meg a legfiatalabb, kinek fejében az járt, hogy ha most nem fogad szót, akkor többé nem látja sem őt, sem Jint.
-Taetae nyugalom. Megyünk már. - próbált közbeavatkozni a legidősebb, amikor ismerős tűnt fel Taehyung balszerencséjére.
-Szóval velük jöttél. Mondták a többiek, de nem tudtam kikkel. Ohh, fáj a csuklód? - találta meg egyből Jungkookot, V pedig azonnal félretette félelmét, amiről nem is tudott, hogy képes rá. Mikor felmerült a lehetősége, hogy az az elmebeteg a picurhoz ér, még ha csak kézfogás céljából is Tae testét hatalmad düh öntötte el. Halálfélelme elhalványult, hisz a kicsiért életét adta volna, amit épp készült is megtenni, ha Seokjin nincs ott.
-Segíthetek? - vonta magához a legfiatalabbat Jin, ki észrevette Taetae reakcióit, így nem bízott a számára ismeretlen, mégis kedves alakban.
-Csak gondoltam üdvözlöm Taehyungie barátait, ha már nincs annyi benne, hogy bemutatja azokat egy réges-régi barátjának. - mosolygott Vre.
-Nem vagy a barátom, nekem te nem is létezel, - lépett párat felé Tae - de ha egy ujjal is hozzá mersz érni megkereslek és apró darabokra cincállak, kezdve a drágalátos farkaddal. - kapta el mondata végén újból a kicsi kezét, hogy hazaindulnak, a picur pedig már nem mert ellenkezni. Sosem hallotta párja ezen oldalát, azt a mély, rémisztő hangját, melyet most elővett és megtúráztatott.
-Naaaaaa! - szólt utánuk, amint mind a hárman gyors léptekben távolodtak - Akkor legközelebb!
-Nem lesz legközelebb! - válaszolt Taehyung.


Síri csendben mentek haza, félúton pedig már Jungkook is szabaddá vált, de valahogy mégsem. Hiába engedte el karját társa, a picur nem akart tágítani mellőle. Félt tőle és féltette őt egyszerre. Segíteni akart, mert úgy érezte, rá dühös, miatta ideges.
-Hyung én nem tudom mit vétettem, - kezdett bele könnyes szemekkel lehajtott fejjel a liftben, mire Tae végre felpillantott rá - de nagyon sajnálom. Ne haragudj rám. Kérlek.
-Nem veled van gondom, sosem lenne. Csak féltelek. Nem azért rángattalak el, mert haragszom, hanem azért, mert megijedtem, hogy bajod esik.
-Akkor nem hagysz el minket? - mondta ki azonnal félelmét.
-Sose hagynálak. - villantott egy halvány mosolyt rá - Honnan veszed, hogy megtenném?
-Azt mondtad, elvesztem az életem, ha nem fogadok szót. - ért fel a lift.
-Azt.... - fancsalodott el, amint kiszálltak belőle - máshogy értettem.
-Hogyan?
-Nem lényeg. Te csak..... te csak hallgass rám mostantól, rendben?
-Rendben. - nyitott ajtót Seokjin.
Az idősebb nem nagyon szólt egész úton. Gondolkodott és igyekezett valamiféle magyarázatot találni a történtekre, megfelelő szavakat, amikkel Taehyungot nem sodorja ki jókedvéből és megnyugtatja.
-Jungkook menj el fürdeni. - dobta le kulcsait - Vidd Jjanggut is.
-Rendben. - nem mert nemet mondani. A mai este folyamán többet nem, ezért rohant is zuhanyozni,a  kutyát pedig vitte magával, bár az inkább szárazon tervezte megvárni.
-Taetae. - szólalt meg, miután Jungkook mögött csukódott az ajtó - Ki volt az az ember?
-Reméltem, nem fog érdekelni. - ült le az asztalhoz háttal párjával és térdein támaszkodva rejtette arcát tenyereibe.
-Ki az és mért vagy ilyen vele?
-Ezt..... Jin ezt hagyjuk, jó? - sóhajtott nagyokat. Már csak említésétől is rosszul lett.
-Tae. - sétált oda hozzá és leguggolt elé - Segíteni akarok. Nem tudom honnan ismered azt az embert de mikor megjelent olyan undorral és félelemmel fogadtad, amit még sohasem láttam senki arcán. Mi volt köztetek? Ki az a férfi?
-Jin könyörgöm, - engedte le kezeit, társát pedig meglepte az amit látott, az este folyamán már másodszorra. Tae ellazult végre, biztonságban érezte magát és nem küzdött tovább érzéseivel, így a félelem utólag is eluralkodott rajta, ami kiült arcára. Látszott, nem csak egyszerűen tart attól a férfitól, hanem a halálfélelem ül szívébe tőle, melynek most arcán jelent meg - hagyjuk.
-Jól van kicsim. - nem faggatta tovább. Nem merte, féltette - Semmi baj. - ölelte inkább magához - Semmi baj, itt vagyok.
-Nem megyünk többé semmilyen ilyen bárba. - szorította magához társát, légzése pedig egyre szaporább lett. Könnyeivel küzdött - Ha kell kiláncolom Kookot az ágyhoz, de nem megyünk
-Nem kell többet.
Taehyung kicsit aggódott, a picur hamar végez majd és elkapja leggyengébb pillanatában, ezért igyekezett minél hamarabb lenyugodni, hogy ez ne történjen meg. Nem szerette volna, ha Jungkook megismeri a lágyabbik felét is. Nem pont most akarta bemutatni. Tudta, egyszer muszáj lesz, de majd a jövőben. Jelenleg a kemény énje kellett, hogy a fiatalabb hallgasson rá. Ám feleslegesen félt, mert harmadik társuk nem kapkodott pont azért, mert tudta, el fognak beszélgetni, ezt pedig nem akarta megzavarni. Ugyan a zuhanyt hamar letudta, még Jjanggu után is takarított, de nem ment ki még jó darabig a fürdőből. Kutyázott.
-Valami baj volt Jjanggu. - ült le az ajtóba és kezébe vette a kölyköt, ki elképesztő mód örült neki - Valami történt. Nem tudod mi, ugye? - ölelgette - Hogy tudnád, újabb vagy, mint én. Hahhh..... félek. Taetae furcsa volt. Sosem láttam még ilyennek. Jajj Jjanggu, pedig olyan jól indult az este, de végül olyan borzalmas lett. - panaszkodott.
Ő is érezte, nagyon nincs rendben, főleg az a férfi, aki kijött hozzájuk és aki az előtt ott ált Taehyunggal szemben. Mivel ő ment elől és mögötte Jin, így társa volt amiről lemaradt. Taetae az övéhez kapott mikor megpillantotta őt. Félt, de határozottan rohant hozzá, majd kapta el csuklóját és indult meg a kijárat felé. Kook csak azt nem tudta hová tenni. Mért? Mért kellett meghúznia Taenak az övét, miközben annyira látványosan került mindenkit? E felett nem tért napirendre. Persze a többi cselekedete is kiemelkedően különlegesnek bizonyult, de azokat nagyrészt lehetett a dühhöz kötni, ezt viszont semmihez.
-Végeztem. - lépett ki hosszú idő után a fürdőből Jungkook kezében Jjangguval.
-Azt hittem már elaludtál a zuhany alatt. - jelent meg előtte félmeztelenül, egy szál boxerban Tae - Már gondolkodtam bemegyek és felkeltelek. - fogott gyengéden állára lehengerlő mosolya kíséretében.
-Csak..... Jjanggu belassított. - pislogott hatalmas szemekkel a kisebb.
-No persze. - csókolta meg - Mire végzek, az ágyban akarlak látni. Menni fog?
-Éhes vagyok.
-Akkor nem kapkodok. - mosolygott tovább Taehyung, majd ő foglalta el a fürdőszobát.
Jungkook meglepődött, áhh nem, inkább ledöbbent ezen a számára hirtelen váltáson, ami Seokjinnek viszont biztosan nem volt az, így hozzá sietett válaszért, miután Jjanggu mind a négy pici lába földet ért.
-Hyung? - ment a konyhába.
-Tessék?
-Mi van Taeval?
-Nem tudom Kook. - ráncolta szemöldökét - Nehezen, de sikerült megnyugtatnom és kicsit felvidítanom. De nem tudom, miért volt ilyen pontosan. - fordult a kisebb felé - A férfi a fő ok az biztos, de semmi többet nem tudok. Tae.... nagyon rossz passzban volt. A mai este folyamán kétszer láttam olyan arcát amit sohasem akartam volna. Nem tudom, mi volt ez picur, de soha többet nem megyünk egy ilyen bárba sem.
-Rendben. Nem akarom elveszíteni Taetaet, sem téged. Elég volt ez az egy így, nem kell több akkor.
-Köszönöm. Egyedül se menj kérlek.
-Nem akarok nélkületek, rázta fejét.
-Ezt örömmel hallom. Éhes vagy?
-Igen. - húzódott egy gyenge mosolyra szája.
-Gyere, nézzünk valamit! - nyitotta ki a hűtőt Jin.
Összedobott egy gyors, egyszerű késői vacsorát a kicsinek, majd Jjangguval is foglalkozott cseppet, míg a picur evett. Közben beszélgettek, bár már nem sokat a történtekről, inkább arról, mi volt előtte. Jungkook élményeiről, hogy mennyire imádta ott mindenki és milyen furcsa, de jó volt ez a kis kiruccanás, ám itt újra megjegyezte, nem fogja erőltetni, elég volt egyszer. Mikor pedig Tae előbukkant a fürdőből, a legfiatalabb még azt asztalnál ült és kortyolgatta a vizet, amit Jin nyomott a kezébe, hogy feltétlenül igya meg mindet.
-Azt mondta, az ágyban. - támaszkodott a falnak Taetae a folyosó végén állva.
-Sietek! Ezt még meg kell igyam.
-Jól beszél. - pakolt el Seokjin - Végeztél? - sétált oda társához, ki csak nézte a legfiatalabbat.
-Uhum. Mehetsz szerelmem. - mosolygott.
-Rendben. Rohanok és aludjunk. Hulla vagyok.
-Úgy lesz. - nézte végig, amint Seokjin eltűnt.
-Kész vagyooook! - tette le a poharat és felpattanva rohant Taehoz - Mehetünk! - vigyorgott.
-Akkor gyere nyuszika. - tessékelte előre, majd átölelve őt tette vállára állát.
-Így nehéz haladni.
-Nem érdekel. Jó így.
-Te tudod. - topogtak be lassan a hálóba, majd pár pillanatra elengedve egymást bújta be a takaró alá, hogy ott fogják várni a legidősebbet - Tae? - feküdt vele szembefordulva Jungkook és nézett szemeibe.
-Tessék.
-Ma nagyon jól éreztem maga, a többitől eltekintve, de nem szeretnék többet menni.
-Ezt örömmel hallom. - mosolygott - Legalább a te estét élvezetesen telt.
-Köszönöm.
-Érted bármit megteszek, csak ne essen bajod.
-Igyekszem nem gondot okozni.
-Ugyan. Van amibe nem tudunk beleszólni.
-Azért én megpróbálom.
-Hehe. - nevetett kicsit a fiatalabbon - Rendben.
-Taetae.
-Mondjad.
-Nagyon szeretlek és még ha nem is mondod soha majd, kérlek ne hagyj el. Se engem, se Jint. Nem élném túl, ha felbomlana a hármasunk. Nekem ez így tökéletes, ti vagytok az életeim. Ne vedd el tőlem.
-Ne aggódj picur. Minden erőmmel azon leszek, hogy örökre megmaradjon a kis triónk. - igazgatta a kisebb haját - Tényleg édes vagy így. Többször kéne cukiznod este. Ez a cicahapci tisztaság és frissesség nagyon aranyosan áll neked.
-Köszönöm.
-Nah. - dobta le cuccait Jin - Hahh. Végeztem. Elmondhatatlanul fáradt vagyok és fáj mindenem. Jó éjt Jjanggu. - simogatta meg a kölyköt, majd bemászott a kicsikhez az ágyba és lekapcsolta a kis villanyt - Nem vagyok én ehhez hozzászokva.
-Pedig dolgozol édesem. - fordult felé Tae.
-Kijöttem a hajtásból, elpuhultam már. - nyújtózott ezúttal az ágy szélén, mert most Tae került középre.
-Majd megedzünk a picurral.
-Jó, de már csak holnap.
-Rendben.
-Jó éjt hyung!
-Jó éjt picur.
-Jó éjszakát mindenkinek! - fészkelődött Taehyung.
-Igen. Álmodjatok szépeket. - hallgatott el Seokjin, hamarosan pedig mindegyikük el is szundított, bár ez Taetaenak nem jelentett megnyugvást. Épp ellenkezőleg, félt valamitől és teljesen jogosan, mert igaza lett.

MÉG NEM OLVASTAM ÁT 3:19 VAN. Majd reggel.

Csak, hogy legyen mit elképzelni, hogyan pillantott fel.

(Folytatjuk :D Ohohoooo, még az is kiderül mi volt a faszival, meg hát.... lesz még itt minden, de nem spoilerezek, ennyi is elég volt :3 Jó izgulást!
My Music Taste K-pop koncert kampány ---> LINK
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )