Three sides of life 68. rész: Heesoo

Talán tényleg nem úgy reagálnának, ahogyan gondolja. Talán tényleg nem tekintenének rá szörnyetegként, nem süllyedne szemükben az óceán fenekénél is mélyebbre. Lehet, egy kis esély van rá, hogy máshogy, szeretetükkel fogadnák. De.... nem volt ebben olyan biztos, így inkább csak maradt az alapnál, az egy-két információnál, amit tervezett velük megosztani, hogy féljenek Wonmintől, akárcsak ő.

-Jó meleget kapsz és csokisat. - látott hozzá Jin, hogy kakaóval üdvözli társát, ki láthatóan igen keveset aludt.  Szemei és arca is fáradt volt.
-Köszönöm. - ült le az asztalhoz. Félénken mozgott, mintha csak először járna ott, mert nem tudta már, mire számítson társaitól.
-Taetae. - férkőzött ölébe a legkisebb, majd maga köré fonta az említett karjait - Hiányoztál. Rossz volt reggel egyedül kelni. Jin megint korán felkelt és egyedül maradtam.
-Bocsánat picur. - dőlt a kisebb hátának és becsukta szemeit. Jól esett neki, hogy megölelhette, mert nagyon rosszul érezte magát a történtek miatt.
-Semmibaj, de remélem ma este maradsz. Nem akarok megint egyedül kelni.
-Sajnálom. Nem maradhatok.
-Mért nem? Maradj Taetae kérleeeeek. - simogatta párja karjait.
-Hogy megint megsérülj? Nem akarom kockáztatni picur.
-Ahhj... de túlélem. Most sem lett nagy bajom.
-Csúnya lett? - engedte el a kisebbet és felhúzta pólóját - Hol ütöttelek meg? - nem emlékezett rá, akkor mással volt épp elfoglalva, minthogy megjegyezzen bármit is.
-Bal oldalam. De nem vészes. - tette foltjára kezét Kook - Ne nézd!
-De mutasd meg!
-Nem.
-Jungkook! - fogta meg ujjait, hogy lefejtse puha bőréről.
-Jó. - hagyta társának a kisebb, miközben elszégyellte magát ok nélkül. Nem akarta, hogy lássa. Úgy érezte, az ő hibája az egész és megérdemelte, pedig egyáltalán nem így volt.
-Ahj, nagyon ronda. - simogatta a foltot Tae, miközben lelkét marcangolta miatta.
-Nem szép. - rakta le az asztalra a kakaót Jin - De rendbe jön és meggyógyul. Bekentük már körömvirágkrémmel és még fogjuk is. - guggolt le eléjük, majd ő is megsimogatta a sérülést - El fog múlni. - mosolygott fel Kookra.
-Igen, - vigyorgott a kisebb és próbált Tae felé fordulni, de csupán egy cseppet tudott csak - rendbe jövök.
-De ettől még nem aludhatok itt. Veszélyes lenne nektek. És pont erről akartam veletek beszélni is. - állította fel öléből a kisebbet.
-Miről? - kérdezett vissza Seokjin.
-Ne mondhatok el mindent, - sóhajtott - de annyit igen, hogy hatalmas veszélyben vagytok.
-Mért?
-Az a férfi nem kedves ember. Sosem volt az. Nem barát, még csak nem is ismerős. Ellenség, aki bármit megtesz azért, hogy megkapja amit akar. Tartanotok kell tőle és félni nagyon, különben bántani fog, főleg téged Kook. Feléd mozdult este, megtetszettél neki, úgyhogy nagyon figyelj mostantól és sehova sem mehetsz egyedül.
-Nem megyünk le többet, nem találkozok vele.
-A kettő nem jár együtt. Meg fog találni téged, ha valóban kiszemelt, és az utcán fog elkapni. Össze fog szedni, kerüljön bármibe, de te ne engedd közel magadhoz. Bármikor, ha belefutsz majd, szaladj el. Nem érdekes hol vagy és kivel, hagyj ott mindent és mindenkit. Rohanj, amíg ki nem köpöd a tüdődet.
-Mért mondod ezeket most? - érdeklődött a legidősebb.
-Mert sajnos túl jól ismerem és féltelek titeket. Tudnotok kell, mekkora veszélyben vagytok. Nem eshet bajotok miattam.
-A klubból ismered a régi időkből?
-Jó lenne, ha csak onnan ismerném, de sajnos nem.
-Akkor honnan ismered?
-Ez.... ez nem fontos. - nem akart válaszolni. Hosszú is lett volna és fájdalmas elmesélni mindent - Csak kerüljétek el kérlek. Fel fog bukkanni ott is, ahol semmi keresnivalója, de ne higgyetek neki semmiben. Hazudni fog, a csillagokat is leimádkozza az égről, de csak kábít. Nem kedves, csak annak tűnik.
-Hmm.... rendben. - sóhajtott Jin - Azért remélem majd elmondod, ki az a férfi. - ült le ő is.
-Nem valószínű.
-Gondoltam.
-Miatta nem alszol itt? - mászott Seokjin ölébe a legkisebb.
-Részben. De igazából egy barátnál tervezem tölteni az estét.
-Hoseok? - ölelte át a picur derekát az idősebb és vállán pihentette állát.
-Nem. Nem ismeritek, de segíthet. - mosolygott halványan - Remélem tud is, mert akkor csak egy estét maradok ki.
-Most is kimaradtál. - húzta száját a legfiatalabb - De aludj velünk, mi is tudunk segíteni.
-Kook megsérültél, miattam. Nem akarlak többet bántani és amíg nem tudom biztosra mondani, hogy nem is foglak sem téged, sem Jint, addig nem merek.
-Én nem tudom, hogy akarsz ezen segíteni, vagy miben különleges az a barátod akihez menni akarsz, hogy ő segíthet, de ha csak ő tud, akkor menj. Akkor megvárunk, itt leszünk. - ölelte jobban magához a kicsit.
-Köszönöm. Nem foglak titeket megcsalni, ne higgyétek, nem tudnálak.
-Kihez mész te? - kíváncsiskodott Kook. Ha ezt mondja, akkor biztos fontos ember lesz számára. Talán egy volt szerelme?
-Egy régi páromhoz. - bingó! A kisebbet ez cseppet sem nyugtatta meg, inkább ideges lett.
-De de de de... mért kell hozzá? Mi is tudunk segíteni, a jelenlegi párjaid. Maradj itt Jinnél amíg meg nem oldjuk. Biztos nem csak ő képes rá.
-Heesoohoz mész. - jelentette ki Seokjin, aki teljesen biztos volt ebben. Hallott már róla kósza dolgokat, bandázás közben megemlített apró gondolatokat és mindig mindenki úgy beszélt róla, mint valami szent.
-Igen. Ha lesz rám ideje. Remélem lesz.
-Nem hiszem el, hogy mi nem lennénk alkalmasak segíteni. - méltatlankodott a fiatalabb.
-Kookie! Nyugalom. - puszilt nyakára Jin.
-Meg sem adod nekünk a lehetőséget.
-Ahhoz mindent kéne tudnotok, ami pedig sosem fog bekövetkezni.
-De mért nem? Együtt vagyunk, mért nem mondasz el mindent?
-Mert ezt Hoseokék is csak azért tudják, mert végig velem voltak. Ezt senkinek sem mondom el, mert senkinek sem kell tudnia. Ez az én kis titkom. Nem is fontos. Gyorsan lerendezem a bajaim, ti vigyáztok magatokra és minden rendben lesz.
-Legalább ma velünk leszel? - szomorodott el Jungkook.
-Persze. Gondoltam lopom itt a napot aztán este elsunnyogok. - mosolygott Tae.
-Legalább ez. Játszunk ma? - vigyorgott Kook is.
-Játszhatunk. - fogta meg végre bögréjét és kortyolt kakaójába.
-Jjangguzzunk is!
-Rendben. - bólogatott Taetae.
-Kook már most el akarja kezdeni tanítani. - szólalt meg Jin, bár jelenleg hosszú hallgatást tervezett, de nem akarta, hogy feltűnjön párjának, mennyire aggódik most minden miatt.
-Időben kell elkezdeni. Gyorsan megiszom a kakaóm, addig dönts el, mivel indítsunk.
-Rendben. - fejtette le magáról a házigazda karjait Jungkook és már rohant is, hogy összerakja a playstation-t kockuláshoz.

Ám még mielőtt el tudtak volna kezdeni játszani, Tae telefonált, viszont nem akarta, hogy társai hallják beszélgetését, ezért a folyosóra vonult. Előbb Hoseokot hívta elmesélni a történteket, felvilágosítani, kezdhet megint aggódni és ezt adja át Jiminnek is, majd Heesoot kereste. Reménykedett, lesz ideje rá az este, nem elfoglalt és segíteni is tud majd.
-Kim Heesoo! - kapta fel a telefonját a fiú.
-Hiányzott a hangod. - dőlt a falnak Taehyung csukott szemmel.
-Kivel beszélek?
-A babyddel.
-Taetaeeeee! Te jó ég, de rég hallottalak utoljára! Annyira hiányoztál már, uramisten! Mi van veled?
-Te is hiányoztál. - mosolygott. Heesoon mindig mosolygott - Zavarok?
-Soha sem zavarsz édes kicsi Taetae.
-Segítségre lenne szükségem.
-Annyira bánom, hogy azt mondtam csak ezért hívj.
-Mért? - kezdett aggódni kicsit. Nem tud segíteni?
-Mert így sosem keresnél más miatt. Pedig annyira imádom hallani a hangod.
-Ohh. - mosolygott megint - Hát, akkor foglak majd más miatt is, bár így is féltékenyek rád.
-Ugyan már. Rám felesleges. Nekem is van párom, csak téged is imádlak, mint barát.
-Ezt örömmel hallom. És este is tudnál kicsit imádni? - tért is a lényegre.
-Rosszat álmodsz?
-Igen. És nem is kicsit, mint a múltkor. Csak most veszélyes vagyok másokra nézve, akiket nem akarok bántani, viszont sikerült. Szükségem van rád. Persze csak ha van időd. Ha nincs, akkor várok. Kibírom még kicsit.
-Nem kell kibírnod semeddig. Átszervezem az estémet és szeretettel várlak. Hatig dolgozok azonban, csak utána tudsz jönni és rend sincs nálam.
-Nem érdekel a rend, csak miattad megyek, hogy segíts. - nyugodott meg lelke. Heesoo ráér és szívesen is fogadja.
-Igyekezni fogok, de egy este nem lesz elég.
-Pedig muszáj lesz annak lennie.
-Mindent megteszek és kiderül. De majd mesélj is előtte, mi van mostanság veled. Olyan rég hallottam felőled, furdal a kíváncsiság. - hallotta ki hangjából Taehyung, hogy mosolyog.
-Rendben. Akkor félhétre hazaérsz, vagy nem?
-Inkább hét. Az a biztos.
-Köszönöm.
-Érted bármit babym. Akkor este.
-Este.
-Szia Taetaeeee!
-Szia! - kuncogott a másikon, ahogy elköszönt.
Heesoo idősebb volt nála, még Jinnél is, de alapjáraton senki se tudta volna ezt megmondani. Igazából Jungkookra hasonlított. Baba arca volt, de kidolgozott teste is, így félmeztelenül mindenkit levett a lábáról, főleg mikor gyerekes mosolyát megcsillogtatta és úgy is viselkedett, mint a kicsik. Viszont a kora néha megmutatkozott. Fontos pillanatokban, mikor megfontolt döntésre volt szükség, érett gondolkodásra és cselekedetekre. Akkor eltűnt gyermeki fele és sokkal idősebbeket is megszégyenítően jól választott minden alkalommal. Sosem értette Taehyung, hogyan képes erre, de hamar fel is adta a küzdelmet, hogy rájöjjön titkára. Inkább csak elkönyvelte egy angyalnak, aki képtelen rosszul ítélni akárhogyan próbálkozik, majd mindenkinek így emlegette. Az ő személyes, emberi formát öltött angyala. Ám csak addig volt kizárólag az övé, míg szét nem váltak.

Miután kiélvezte a csendet és még Heesoo szavainak csengését fülében visszament társaihoz. Megnyugodott, ezt pedig a többiek is észrevették, de nem firtatták, hiába szúrta Jungkook oldalát, hogy van valaki más, akit Taetae kitüntetett helyen hordoz szívében, nem szólalt meg. Jin megtiltotta míg társuk a folyosón telefonálgatott, ugyanakkor fel is világosította azzal a tudással, amit ő szerzett erről az ismeretlenről, mely még jobban bosszantotta a kisebbet. Mért mást emel ilyen magasra helyettük? Őt mindig lejjebb helyezni, gyerekként kezeli. Bosszantotta, hogy nem támaszkodik rá és ennyire óvni akarja, pedig tudna segíteni és szeretne is. Ezért ki fog találni valamit és azt véghezviszi. Lassan pedig meg is fogalmazódott fejében ez a valami.
-Mi van töpszli? - gyűrte Jjanggut délután Taetae.
-Nem tud még koncentrálni, folyton játszani akar. - rázta fejét Kookie.
-Gyerek még, mit vársz tőle? - mosolygott Jin a kiskutyán.
-Igazad van. - támaszkodott meg háta mögött tenyerein - Van egy ötletem. - kelt fel.
-És mi? - nézett utána Taehyung.
-Ha úgyis elmész este, akkor legalább vigyél rólunk emléket. - tartotta kezében a másik telefonját - Csináljunk egy közöset Jjangguval.
-Ez remek ötlet. Ez lesz a hátterem. - bújt Vhez Seokjin.
-Nekem is. - álltak be és Jungkook addig ügyeskedett, míg rendes fotókat nem tudott csinálni négyükről, majd válogatásba fogtak.
-Nekem ez tetszik a legjobban. - mutatott egyre Jin - A többi förtelmes rólam.
-Elküldöm Kakaon.
-Köszönöm. - fordult vissza Jjangguhoz.
-Én majd áttúrom mindet, ha visszakaptam a telefonom. - nézte őket Tae, míg Kook a mobilját nyomkodta.
-Az lehet csak este lesz, ha talál egy jó játékot.
-Tudom. Nem baj, úgyis mennem kell majd, legfeljebb út közben átnézem.
-Hányra mész?
-Hétre. Szóval van még egy kis időm. - nézett fel az órára.
-Muszáj menned?
-Melegen ajánlott.
-Ohh. - szomorodott el Jin. Igazából nem is az zavarta, hogy nem lesz velük, hanem az, hogy nem tudja, mi lesz vele. Féltette, hiszen nem volt tisztában azzal, mit is fognak csinálni, ám a megcsalás gondolata benne fel sem merült annak ellenére, hogy világos volt számára, Heesoo egy korábbi párja - És reggel jössz?
-Igen. Amint felkeltünk rohanok vissza.
-Mikor? - szólalt meg végre Jungkook is.
-Nem tudom. De Heesoonak van munkája. Szerintem pedig holnap is dolgozni fog, szóval elég korán. Lehet nem kell nélkülem kelned. - mosolygott a kisebbre.
-Az nagyon jó lenne. - viszonozta Kook.
-Igyekezni fogok.
-Viszel valami vacsorát? Ha már így hirtelen bekéredzkedtél? - érdeklődött Jin, mert szívesen főzött volna nekik valamit.
-Szerintem bevásárol. Sosem várt üres kézzel. Igazából kicsit magamra szedtem, míg vele voltam. Ilyen téren megváltás volt, mikor szétváltunk. Visszanyertem a súlyom. - vigyorgott - No meg megizmosodtam.
-Valóban? Nem látszik. - heccelte Jungkook.
-Mert régen volt és elhanyagoltam. Milyen kis szemtelen vagy!
-Ennyi jár nekem, ha már itt hagysz.
-Kezdem úgy érezni Kook, hogy engem nem is szeretsz. - viccelődött Jin.
-Neeeeeem. - tette le Tae telefonját és azonnal az idősebbhez mászott, hogy megölelje - Nagyon szeretlek téged is hyuuuuung.
-Na így már sokkal jobb. - simogatta mosolyogva a kisebb fejét.
-Nekem viszont igazából ilyen kép kell. - nyúlt mobiljáért Tae, majd kilépve a névjegyzékből fényképezte ölelkező társait, akik egy idő után pózolni is kezdtek neki.

Hamar elszaladt az idő, amit Jin és Kook bánt, de Taetae nem. Nagyon álmos volt már, elvégre nem sokat aludt az este, ráadásul a béke gondolata is sokban hozzájárult ösztönzéséhez és pontos érkezéséhez. Miután pedig bejutott a panelházba, majd felért Heesoohoz pont olyan fogadtatásban volt része, amilyenre számított tőle, így meg sem lepődött, csak még jobban megkönnyebbült.
-Taetaeeee! - szorította karjai közé a kisebbet, ki boldogan bújt hozzá - Annyira örülök, hogy látlak.
-Én is nagyon örülök neked!
-Gyere beljebb! - engedte el és vonta lakásába a fiatalabbat - Sajnos be kell mutassalak előbb valakinek, de nem kell félned tőled, csak ő is féltékenyke. - csukta be az ajtót - Gyere! - fogta meg kezét, Taehyung pedig lassan kisgyermekké változott mellette. Félve bújt elő a nappaliba érve Heesoo háta mögül, hogy bemutatkozzon - Szerelmem, megjött Taetae!
-Na had lám azt az aranylelket. - kelt fel a kanapéról a tévé elől, Taehyung pedig alig merte elengedni barátja kezét, mert annak párja igazán morcosnak tűnt.
-Jó estét! Kim Taehyung vagyok. - hajolt meg illedelmesen, majd kapott is újra Heesoo keze után.
-Én pedig Na Jihyo. Örülök a találkozásnak.
-Én is.
-Ne félj tőlem, nem eszlek meg. - mosolygott - Csak féltem azt, ami az enyém.
-Nem vagyok a tied, jóóóó?! - háborodott fel a másik - Egy pár vagyunk. Senki sem senkié.
-Jól van, jól van. - vigyorgott - Akkor megyek is. - nyomott egy gyors csókot Heesoo ajkaira - Ne rosszalkodjatok!
-Nagyon féltesz.
-Még szép. Egy exed miatt hazaküldesz. Persze, hogy féltelek. - kuncogott - Mit vársz tőlem?
-Ne félts! Na! Húzzál haza aztán holnap gyere értünk.
-Imádom, hogy ilyen kedves vagy. - puszilta meg arcát mosolyogva a szigorúnak tűnő férfi, akiről az elmúlt pár másodpercben Tae véleménye kezdett megváltozni - Szia Taetae! Jobbulást. - ajándékozta meg őt is egy apró vigyorral.
-Köszönöm. Viszontlátásra!
-Kikísérem. - engedte el Taehyung kezét és rohant párja után Heesoo, egyedül hagyva ezzel őt a nappaliban.
Tae türelmesen várt, míg vissza nem tért, miközben hallgatta, ahogyan beszélgetnek, de nem értette, miről. Kicsit rosszul érezte magát, amiért így bepofátlankodott, de Heesoo egy szóval sem mondta, hogy nem alkalmas neki. Meg sem említette, pedig ha tudta volna, akkor vár inkább. Nem szeretett párokat szétszedni rövid időre sem, mert ő se szívesen vált el sajátjaitól. Kivéve, ha ilyen helyzet állt fent.
-Na itt is vagyok. - tért vissza Heesoo - Éhes vagy baby?
-Jin megetetett. Nem akart elengedni vacsora nélkül, hiába mondtam neki, nálad tuti lesz valami.
-Jin a párod? - mosolygott.
-Az egyik.
-Egyik? - döbbent meg - Több párod van? Nehogy már te is ilyen legyél! Pedig olyan hűséges voltál mindig. Ajj, Taetae! - keseredett el.
-Nem-nem. Félreérted. - ellenkezett - Hűséges vagyok most is. Csak bonyolult.
-Akkor gyere. Magyarázd el egy finom vacsora keretin belül. - mosolygott és megfogta a kezét.
-Nem vagyok ám éhes.
-De én igen. No gyere baby. - vonta maga után a kisebbet, ki ezer örömmel követte. Heesoot bárhová, bármiért, vakon is. Tőle nem félt, hogy árt neki, vagy bajba sodorja, inkább fordítva. Társa ugyanis képes volt sokszor saját testi épségét veszélyeztetni mások miatt. Bár.... ez kellett most is sajnos.

(Folytatjuk! :D Imádom ezt a részt most Three sidesból, szerintem iszonyat jó lesz, ha teljesen készen lesz, de nem állunk le majd ez után se, ne aggódjatok. Van ide még ötlet a Three sides pedig forever long sztori. Azért kezdtem, hogy ha yaoit akarok írni, ezt bármikor lehessen bármeddig.
Facebook oldalunk --> LINK )