Three sides of life 75. rész: Nem kellett volna

-Ömm..... hát..... ha szeretnél. - nyelt egyet. Csak nem lesz rossz vége, elvégre mindjárt el fog aludni. Ezért nem aggódott, mikor elkezdett ránehezedni a kisebb, ám amint az rárakta lábát, muszáj volt megszólalnia - Azt ne vedd figyelembe. Csak... Jihyora gondoltam.
-Én Taera.
-Akkor jó éjt!
-Igen-igen. Jó éjt! - pirult a kisebb, de szerencsére nem látták egymást, mert most Heesoo is vörösödött rendesen, ahogyan kellet.

Az este folyamán ezek után végül meg is feledkeztek arról, hogy nem eredeti párjukkal alszanak. Amint elmerültek álmaikban megszokásból fordultak és ölelték a másikat, mert hiányolták  szerelmeiket maguk mellől. Bár Heesoo nem szokta meg, hogy az ő álla alá bújnak, valahogy most mégis elfogadta a felállást, így Jungkooknak aranyélete volt mellette karjaiban. Reggel pedig hiába sütött a nap, melegítette fel őket a takaró alatt, akkor sem eresztették egymást, csak mikor Heesoo mászott ki a fiatalabb mellől, aki ezzel fel is ébredt. Zavarba esett, amiért annyira ragaszkodott a másikhoz, így csupán végignézte, hogy a ház ura rámosolyogva dobja le magáról a takarót, majd lábait a földre eresztve indul kifelé a szobából. Nagyot sóhajtott Jungkook, hátára fordult, végül átgondolva az előző esti történéseket kezdett viaskodni lelkiismeretével. Ugyan a csók alatt is felmerült benne, mégsem kéne, de annyira tetszett neki, hogy nem bírt leállni. Utána meg már vitte előre elméje, mi elnyomta kétségeit, ha pedig Heesoo nem húzódott volna el az utolsó alkalomnál, akkora lehet, most több mindent kellet volna bánnia.
-Kérsz reggelit?! - hangzott el a kérdés kintről.
-I... igen! - válaszolt Kook és felült az ágyban a nyitott ajtó felé nézve.
-Jó! - hallotta közeledni a másik lépteit - És mit szeretnél? - jelent meg a küszöbön - Pirítós, tojásrántotta, müzli, vagy menjünk el enni valahova?
-Müzli jó lesz. Aztán mennék is haza. - gyűrögette markában takaróját.
-Rendben. Este pedig megint várlak. - vigyorgott.
-Jinnél leszek. Ma... ma már ráér. Én nem... szerintem - pirosodott, Heesoo pedig a szavába vágott inkább.
-Csak vicceltem. Én sem érek rá. - mosolygott - Na együnk gyorsan és menj a párjaidhoz. - indult vissza a konyhába, Kook pedig egy hatalmas, megkönnyebbült sóhaj után követte.

Jungkook kapkodott is, miközben Heesoo kifaggatta, hogyan lehetett az, hogy előző este inkább őt választotta, mire a picur elmondta, idősebb párja épp bátyja lelkét ápolta nő ügyben, amiről semmi többet sem tudott, de azt igen, hogy inni mentek miután végzett a munkában Jin, mivel pedig nem tudta, mikor fog szabadulni, így inkább otthon tartotta a többieket. Ugyan ennek nem örültek elsőre, de Kook később hálát adott érte, hiszen így tudott fejlődni, amivel talán bebiztosíthatta helyét Tae szívében, bár az már rég beton lábakon állt, de ő maga ebben koránt sem volt olyan biztos.
-Köszönök szépen mindent. - toporgott saját háztömbjének ajtajában Jungkook, amint elköszönt Heesootól.
-Szívesen. És nyugodtan keress meg, ha szükséged van valamire.
-Rendben. Köszönöm.
-Szép napot picurka. - mosolygott Heesoo.
-Neked is.
-Szia!
-Szia! - köszönt el, amint Heesoo már hátat fordítva neki indult haza.
Kook nagyot sóhajtott, hogy felszabadult, mert kicsit feszengett még a közelében a történtek miatt, de amint belépett a házba, még azért visszanézett, hogy lássa elsétálni az idősebbet, aki azonban.... leállt beszélgetni..... Wonminnel. Jungkook szemei elkerekedtek. Mit keresett ott az a férfi és mit akart Heesootól? Vagy lehet nem is ő volt a célpont hanem... hanem inkább Kook, hiszen őt kapta el előző este is a boltban. Na ettől viszont tényleg félelem keletkezett a fiatalabb szívében, hogy biztosan követik és Taenak igaza volt, egyedül nem mehet sehova mostantól. Ideges lett, amiért így ráakaszkodtak, de nem mert kimenni, hogy elküldje azt a férfit. Tényleg tartott tőle, miközben végignézte, hogy Heesoo milyen lendülettel lép fel ellene. Leolvasta a testbeszédéből, gyűlöli Wonmint, háta közepére sem kívánja, feltehetően pedig azért volt a legmérgesebb, amiért Jungkookot vette most célba. Ám a nem kívánt személy nem igazán foglalkozott az ellenséggel, lekezelte, miközben a tömböt szemlélte inkább, amely Kooknak nyújtott menedéket, bár lehet, már nem olyan sokáig. A kisebb félt, hogy már otthon sem lesz biztonságban, mikor pedig Heesoo nagy nehezen tovább állt, ő felrohant. Magára zárta az ajtót és nem tervezte, hogy bárkinek is kinyitja azt, még a postáshoz sem akart lemenni, ha az jött volna. Bemenekült szobájába, mintha az lenne az egyetlen biztos hely, majd bebújva takarója alá írt Taehyungnak.

Hyung!

Mi a helyzet? :D

Eljössz értem?

Umm.... ja ha szeretnéd.

Most?

Mindjárt. Öcsizek.

Gyertek ketten. Elmegyünk kutyázni is ha akar.

Mi ez a kapkodás?

Csak hiányzol és Jin is és egyedül vagyok és nem

akarok várni. Unatkozok magányos vagyok.

Őőőőő oooookéééé. Mindjárt összeszedjük

magunkat és megyünk. Jó így?

Igen igen köszönöm! ^-^

Akkor olyan fél-háromnegyed óra mire odaérünk.

Rendben :D

Tette is le feje mellé mobilját Kook a menedéket nyújtó takaró alatt és nagyot fújt. Nem akart egyedül lenni, Jin pedig nem ért rá, mert intézte a dolgait, amikkel megcsúszott miattuk, így csak Taehyung maradt aki vigyázzon rá, de nem szerette volna elmondani neki, miért is lett ilyen fontos hirtelen jelenléte. Ha tudtára adta volna, mit látott, mit gondol, akkor Heesoot is lebuktatta volna, de őt ki akarta hagyni a képből. Ezért hazudott, amire mostanában kezdett visszaszokni.

Végül Tae a megbeszéltek alapján ért oda hozzá és hatalmas vigyorral fogadta a fiatalabbat, ki táskájával félve lépett ki a házból. Kereste Wonmint, hátha ott van, mert ha igen, akkor ő inkább visszaszaladt volna, de szerencséjére sehol se látta. Taehyungékhoz vezető út alatt is folyton szemlélte környezetét, nehogy belefussanak, mialatt igyekezett Vvel beszélgetni, mintha semmi sem történt volna az elmúlt pár napban, holott hatalmas változások mentek végbe lelkében. Hál'istennek azonban hamar újra biztonságos terepre értek és engedett kicsit a feszengésből, mert párja öccsének nem volt kedve állatokat simogatni ilyen melegben, ezért rohant ő is haza. Kis barátjához szeretett volna már átmenni a szomszédba pancsolni, ezzel pedig a két fiú sikeresen édes kettesben tudott maradni a nagy házban, melynek hűvös levegője barátságosan fogadta őket a tűző nap perzselte utcáról.
-De jó idő van bent! - jegyezte meg Kook.
-Igen. Szerencsére jól szigetel a ház. Te jó ég! Milyen meleg van kint! - sétált beljebb a lakásba Tae - Többet nem megyek el érted a legforróbb órákban.
-Akkor eljövök egyedül. - reagált rá azonnal a picur, de most nem gondolta komolyan, már nem
-Jah, persze! Az kéne még csak. - nyitott be szobájába V - Nem mászkálhatsz egyedül. - dőlt be ágyába.
-Akkor muszáj lesz értem jönnöd. - érte utol társát a kisebb, majd le is dobta táskáját a szobában, végül Tae mellé térdelt - Most aludni fogsz?
-Nem.... csak szenvedek.
-Fáradt vagy?
-Nem. De ez a meleg gyilkos. Mindjárt jobban leszek. - támaszkodott fel - Lehet elmegyek fürdeni is. Folyik rólam a víz és ragadok már ennyitől. - nézett fel a kisebbre - Miben mesterkedsz?
-Én? - mutatott magára - Semmiben. - rázta fejét.
-Óóó de, látom a szemedben. Mit huncutkodsz? - kapta el társát és ledöntötte az ágyra.
-Semmit. - vigyorgott.
-Valóban? Akkor mért csillog úgy a szemed, mint mikor tudod előre, szex következik.
-Csak gondoltam, ha már zuhanyzol..... beállhatok melléd.... a szó minden értelmében. - harapott alsó ajkába a kisebb.
-Minden értelmében he? - mosolygott Tae - Mért érzem én ebben, hogy szeretkezni fogunk?
-Mert perverz vagy!
-Éééén! Nem is tudom, ki kutakodik a ládámban, amit nem akarok használni.
-De nem is az én ládám, hanem a tied! - próbált szabadulni társától, ki éppen bosszút akart állni a picuron ezért.
-Óóóó, de kis szemtelen lettél. - hüledezett - Na gyere csak fürdeni velem. - fogta össze Junkgook csuklóit amint az csípőjére ült - Elfenekellek ezért. - nézett fel vigyorgó párjára.
-Majd meglátjuk, ki az erősebb. Este is lefogtalak.
-Na még szólj be párszor és sétálhatsz haza!
-És jössz velem? Egyedül nem mehetek, tudod. - húzta fel párját és nyakába karolva vonta közelebb magához.
-Akkor csak idekötözlek az ágyhoz én meg elmegyek fürdeni, aztán megvárhatsz. - pásztázta tekintetével a fiatalabb gyönyörű arcát.
-Akkor legközelebb kikötözős szexet játszunk.
-Hahh.... - sóhajtott fel - Jó is lenne, de nem.
-Még a kedvemért sem?
-Nem.
-És még akkor sem ha - nyomott egy gyors puszit ajkaira - csókolgatlak?
-Nem.
-És ha így csókollak? - tapadt a másikra, majd készült is alkalmazni a tanultakat.
Követte Heesoo kezdeti utasításait, miszerint lassan és gyengéden csókoljon, érzésből mozogjon. Igyekezte minden szeretetét beleadni ahogyan összefonódtak nyelveik, kezeit is jó pillanatban jó ponton végigvezetni, nyögéseit pedig a legtökéletesebb pillanatban elereszteni. Sikerrel is járt, lenyűgözően teljesített, amit Taetae azzal ismert el és adta tudtára, hogy rámarkolt fenekére, majd erőteljesebben húzta ölébe a kisebbet, miközben fejében megfogalmazódott következő mondata, ami még váratott magára. Élvezni akarta a különleges élményt mielőtt mindent elrontott volna a kérdőre vonásával, mely lassan vesztett határozottságából. Túl finom volt, túl kellemes, túl profi.
-Ezért sem? - engedte el párja ajkait, ki tátott szájjal pislogott fel rá és látszott rajta, levették a lábáról, aminek Jungkook nagyon örült.
-Azt mondtam, - nyelt nagyot Taehyung - nem mehetsz egyedül sehova.
-Szót is fogadtam.
-És a csók az házhoz ment? - világított rá mondata okára, hogy mért is ismételte el újból.
-Hát... - sütötte le szemeit Jungkook - egy angyal jött értem. Ő vigyázott rám, ő tanította.
-Hahh! Beszélek én ezzel az angyallal aztán adok neki, hogy hogy meri a másik felemmel ezt megtenni. Legalább neki lehetett volna esze.
-Ne, Taetae! Ő csak... felajánlotta, de nem is erőltette. Csak segíteni akart. - szomorodott el.
-Azzal, hogy ledugja a nyelvét a torkodon?
-Heesoo egyáltalán nem tett ilyet. Nem is ezért mentem hozzá. Csak segíteni akartam rajtad és nem tudtam, hogyan tehetném, ezért segítséget kértem tőle. Nem akartam tovább nézni, hogy szenvedsz. Én csak.... - csuklott el a hangja - újra úgy akartam veletek aludni, ahogyan a bár előtt. Békésen ölelkezve. Segíteni akartam és nem szerettem volna azt sem, ha továbbra is félsz tőlem.
-Ezért elmentél hozzá csókleckét venni?
-Nem! Az utána volt. - kapta el párja pillantását - Azt mondtad, az esti csókom hiányzik.
-De csak vicceltem. Imádom minden csókod picur. Az csak tréfa volt.
-De a kedvedben akartam járni. Ő pedig felajánlotta és megtanított. - sütötte le tekintetét - Csak meg akartam felelni.
-Ezért nem kellett volna rögtön mást beengedni a szádba.
-De nem történt több. Csak megtanított. Jihyo is megengedte neki, szóval nem csalt meg senki senkit.
-Hát azért én ezt máshogy érzem. - húzta száját Tae.
-Ne hyung, kérlek! Nem történt semmi és nem is fog. Én-én-én tiket szeretlek. Nagyon! Nekem csak te és Jin létezik senki más. Kérlek kérlek kérlek ne haragudj! Bocsásd meg nekem! - pánikolt a kisebb, hogy most mindent el fog veszíteni, pedig csupán jót akart.
-Jaaahj te. Mihez kezdjek veled most?
-Semmihez. Csak élvezz. Szeress Taetae!
-Hmm.... jó. De erről akkor is beszélnem kell az angyalunkkal.
-Rendben.
-És Jin nem tudhatja meg, mert megöl téged, meg engem is. - kötötte lelkére a kisebbnek.
-Nem-nem. Lakat a számon. - rázta fejét.
-Ha pedig kérdezi, tőlem tanultad.
-Rendben. - fogadott szót.
-Hahh.... Nehéz veled, ugye tudod?
-Sajnálom.
-Hát...még bírom, úgyhogy még nincs nagy gebasz. Na ide azzal a csókkal! - ölelte át a kisebbet.
-Tetszik?
-Heesoo ismer engem, azt tanította neked, amivel mindig megadtam magam az akaratának. A te kis fiatalságoddal fűszerezve pedig..... - sóhajtott nagyot - ennyitől képes lennék a nadrágomba élvezni. - fejezte be mondandóját Jungkook ajkait bámulva - De ne szállj el magadtól. - pillantott fel a kisebb szemeibe, amint az önelégülten kezdett mosolyogni.
-Nem fogok.
-Jól van. Akkor gyere ide szépen és add a nyelved. - fogott tarkójára, majd már falta is a fiatalabb ajkait, ki mérhetetlenül boldogan engedelmeskedett.

Ugyan félt Tae reakciójától, hogy megint mit fog kapni, de szerencsére a csók valóban hatásos fegyver volt ellene, így lelke mélyében ezernyi köszönetet hadart el, míg párja lassan morogni kezdett alatta. Nem szeretett volna szexet a nap közepén, legalábbis a kisebbnek ezt mondta, ám a torkából felszökő hangok már az ellenkezőjét bizonygatták. Minél tovább vívtak harcot nyelveik annál jobban beindult, mozgatta Kookot ölében és szűkült nadrágja. Végül pedig meggondolta magát. Minyoong a szomszédban, szülei dolgoznak, egy gyors menet belefér, de csak a zuhany alatt.
-Nem hiszlek el! - nyúlt párja feneke alá, majd megemelve őt kászálódott ki vele az ágyból.
-Hm?
-Gonosz volt ez a kis szövetkezésetek ellenem. - sétált Jungkookkal a fürdőbe.
-Szerintem meghozta a várt eredményt. - kapaszkodott.
-Hahhh, folyton csak a szex.
-Nem, de nagyrészt, igen. - mosolygott, miközben Taehyung letette őt.
-Na vetkőzz! - dobta el pólóját, majd már vette is le nadrágját.
-Zuhanyzunk együtt? - csillogtak a kisebb szemei.
-Igen, de gyorsan. Még egyedül vagyunk, de ki tudja, meddig.
-Rendben-rendben. - kapkodta le ruháit, mialatt V már beállt a fülkébe és megnyitotta a csapot.
-Milyen jól esik ez egy ilyen nap után. - hunyta be szemet.
-Pedig még nincs vége. - lépett be mellé a kisebb - De hideg! - rezzent össze.
-Muszáj. - nyomta a falnak Kookiet - Különben egy pillanatig sem foglalkoznék veled, csak a szexszel. - harapott fülébe.
-Fázni fogok. - karolt a másik nyakába.
-Majd akkor fűtelek. - fogta fogai közé a kisebb puha bőrét nyakán, mire az jólesően felnyögött.
-Taeh! Ne kímélj!
-Ohh, ne aggódj. - csókolt állára - Nem foglak. - harapta be alsó ajkát és farkas éhesen pillantott Kook szemeibe ki ebből tudta is, nem állnak majd meg egy menet után.


(Folytatjuk! :D Na gyorsan összedobtam nektek Nippon előtt, most meg alszok, mert hulla vagyok. Aztán holnap, vagy hétfőn jövök megint, de szerintem Francival, vagy RM-el. :D
My Music Taste K-pop koncert kampány ---> LINK
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )