Three sides of life 69. rész: Szabadság? Inkább meghalok!

-Akkor gyere. Magyarázd el egy finom vacsora keretin belül. - mosolygott és megfogta a kezét.
-Nem vagyok ám éhes.
-De én igen. No gyere baby. - vonta maga után a kisebbet, ki ezer örömmel követte. Heesoot bárhová, bármiért, vakon is. Tőle nem félt, hogy árt neki, vagy bajba sodorja, inkább fordítva. Társa ugyanis képes volt sokszor saját testi épségét veszélyeztetni mások miatt. Bár.... ez kellett most is sajnos.

-Aaaaaah! Trió! - értette meg Heesoo, amint Tae elmagyarázta neki a dolgokat és szinte az egész kialakulását - Ez cuki. - mosolygott - És tényleg semmi bajotok egymással? Nem vagytok féltékenyek egymásra semmi? - csipegetett vacsorájából, mert annak már a végén járt.
 -Jungkook nagyon zavart az elején, csak úgy, bepofátlankodott, fenyegetőzött és Jin ezért engedte be hozzánk. Elég bosszantó volt, mikor nekem meg küzdenem kellett érte.
-Hát azt elhiszem. Engem is zavarna. Mondjuk alapjáraton zavarna. Nem bírnám elviselni, ha más érne Jihyohoz, ahogyan ő is nehezen viseli, hogy velem alszol. Igazából telefonba nagyon dühös volt, de megtiltottam neki, hogy veled goromba legyen.
-Ijesztő ember, de így már értem, mért tűnt annak.
-A zord külső érző szívet takar. Eleinte én is féltem tőle. Alapból olyan mogorva a kiállása, de ha váltasz vele pár szót kiderül, hogy milyen édes. Olyan kis gyengéd, imádom. - áradozott.
-Örülök, hogy boldog vagy. - mosolygott Tae.
-Én is, hogy te is. Bár érdekes ez a trió, de működőképesnek tűnik.
-Működik is eddig. Bár most nem tudom mi lesz, hogy megint ez van. - hajtotta le fejét.
-Megoldjuk. Segítek.
-Köszönöm. Nagyon hálás vagyok érte és sajnálom, hogy ezzel zaklatlak.
-Nem baj. Örülök, elvégre más nem tudott rajtad segíteni, én pedig szívesen teszem, ha meglágyulsz tőle.
-Hálás vagyok. Még mindig egy angyal vagy Heesoo. - pillantott fel rá.
-Sosem vesztem el a szárnyaim. - vigyorgott önelégülten.
-Soha. - viszonozta Tae.
-Igen. - kapta el tekintetét Heesoo és pár pillanatra el is vesztek egymás szemében. Talán még éreztek valamit a másik iránt, amiről keserédes mosolyuk is árulkodott. Szívük húzta őket a másikhoz. Lehet a múltban átéltek, az újratalálkozás, vagy pusztán amiatt, hogy a kezdetektől fogva vonzódtak egymáshoz még mielőtt egy szót is váltottak volna - Na feküdjünk le. - szakította meg egymás utáni sóvárgásukat Heesoo, majd felállt tányérjával, hogy elpakol - Elmész fürdeni, míg nagyjából rendet rakok?
-Persze. - kelt fel Taetae is a székről.
-Hoztál pizsit?
-Igen. Minden van a táskámban.
-Használhatod Jihyo cuccait is. Olyasmi illatokat szeret, mint te.
-Aztán majd rám izgulsz, mi? Még mit nem! Hogy magyarázom meg a szerelmeimnek, hogy megcsaltam őket, mikor megígértem, nem fogom. - kezdett holmijai között turkálni.
-Én tepernélek le téged? - fordult felé Heesoo és megtámaszkodott a pulton - Nem is tudom ki volt az aktívabb fél anno. - mosolygott.
-Azóta sok idő eltelt és egy ilyen izmos társ mellett ki tudja, hova fejlődtél. - indult kezében ruháival Taehyung.
-Mondanám megmutatom, de akkor azért én is kapnék a fejemre! - kiabált utána.
-De nem is vagyok rá kíváncsi! - válaszolt.
-Reméltem is!

Tae nosztalgiázott végig Heesoonál, ugyanis nem sok minden változott. Csupán párja cuccai voltak újdonságok, de minden egyéb maradt. A kis díszei, habfürdője, tusfürdője, de még a szivacsa is amit elég gyakran cserélt, ám mindig zöldre. Egyszer sokáig nem talált olyan színben. Akkor hetekig nyafogott Taenak, hogy nincs zöld. Ez volt a legnagyobb problémája, holott épp kirúgták munkahelyéről, de mégis, nincs zöld, vége a Világnak. Taehyung még erre is emlékezett és jókat mosolygott, amint befeküdt a kádba, ugyanis nála nem lehetett zuhanyozni. Heesoo direkt leszerelte a zuhany részét a csapnak mondván, nála mindenkinek pihennie kell, ezt pedig egy jó fürdővel lehet csak elérni. Persze ezzel jártak pluszok is párjainak, mert nem bírta ki, hogy ne sunnyogjon be néha egy-egy szeretkezést kikunyerálni.
-Hoztam neked kakaót. - lépett be teljesen váratlanul a habfürdőt élvező Taehoz kezében egy bögrével és letérdelt a kád mellé - Emlékeztél. - mosolygott.
-Imádtam a fürdőid még szép, hogy megjegyeztem. - ült fel és nem zavartatta magát, miközben elvette a csokis italt. Heesoo előtt nem volt szégyenlős, nem mintha a haboktól bármit is látott volna társa.
-De én sem feledtem. Szereztem neked tiramisus fagyit a kakaódba. - mosolygott és a kád szélre könyökölve nézett a kisebbre.
-Nagyon finom. Még mindig imádom a kakaódat.
-Ezt örömmel hallom. - harapott vigyora közben alsó ajkába Heesoo - Beágyazok nekünk, aztán jönnék én is pancsolni. - állt fel, majd indult az ajtóhoz - Addig van időd, vagy beülök melléd.
-Készen leszek azonnal. - követte szemeivel, amint az idősebb elsétált. Sietett is, hogy minél hamarabb fekhessen be Heesoo puha ágyába, mert már a kádban majdnem elaludt, csak azért ébredt meg, mert belépett társa. Ezért nem tervezte, hogy visszafekszik, inkább hamar megfürdött, majd pizsamájában mászott is ki a konyhába hogy eltegye a bögrét, végül rohant társához a hálóba, ahol az már ült a kész ágyon és chatelt - Jihyo? - pakolta le cuccait.
-Igen. Aggódik és próbálja ezt humorral leplezni. - mosolygott.
-Sajnálom, amiért aggodalmat keltettem, de egy este, nem több.
-Jaj, ugyan már. - legyintett - Annyit jössz amennyit akarsz. Csak aranyos. Cuki mikor ilyen. - rakta le telefonját - Na gyorsan fürdök. Feküdj le addig nyugodtan, sietek. - puszilta meg arcát.
-Úgyis tíz perc múlva felébrednék. Megvárlak. - fordult utána V.
-Rohanok. - tűnt el a fürdőben, Tae pedig bemászott a puha takaró alá, az ismerős illatokhoz.
Tényleg ébren akarta megvárni vendéglátóját, ezért írt párjainak, hogy ne aggódjanak. Minden rendben és még mindig nem csalta meg őket, mert Jungkook erősen utalgatott erre, mikor pedig Jin kicsavarta a kezéből telefonját, sajátjáról írt a közösbe és folytatta. Úgy látszik elfáradt, hogy nem volt hajlandó hallgatni az idősebbre, csak saját gondolatait nyomta Taenak, de az nem akadt fent a picuron. Csupán mosolygott amiért ennyire hevesen próbálja visszaszerezni őt, pedig nincs is messze tőlük és nem is tervezte elhagyni őket. Aranyosnak találta, majd elgondolkodott. Jungkook mindent megér, ha ilyen nagyon szereti. Bármit megtenne érte, hogy boldog legyen és biztonságban tudja, mert most nincs abban, ami az ő hibája. Nem szabadott volna belemennie, fel kellett volna emelnie a hangját a picur ellen, hogy megrémüljön és ne akarjon menni. De azokat a félelemmel teli szemeket sem bírta elviselni. Sehogy sem volt ez jó, mindenben volt valami hiba, ami nem tetszett neki.

Heesoo közben tényleg sietett, így nem tudott sokáig társaival beszélgetni, amit bánt is, meg nem is. Igazából hulla fáradt volt, nagyon kellett harcolnia magával, hogy ne aludjon el addig sem, míg a házigazda el nem készül, mikor pedig megjelent örömmel tette le telefonját a szekrényre a nap lezárásaként.
-Kényelmesen fekszel? - foglalta el helyét mellette Heesoo és felé fordult, bár a sötéttől nem látta arcát, csak egy árnyékot, amiből tippelt.
-Igen.
-Szólj, ha bármi problémád van! - kezdte keresni kezét.
-Rendben. Itt a mancsom. - simogatta meg az idősebb karját.
-Remek. - fogta kezei közé Tae ujjait - Álmodj szépeket! - puszilta meg, ahogyan mindig is tette.
-Nem hiszem, hogy menni fog. - jegyezte meg. Tudta mi fog következni, mi lesz annak az ára, ha behunyja szemeit.
-Próbáld meg. Azért jöttél, hogy ezt elérjük és el fogjuk.
-Még mindig éberen alszol?
-Nagyon is.
-Előre is sajnálom, hogy nem hagylak majd aludni. Bocsáss meg nekem emiatt.
-Túlélem. Viszont te nem biztos. Tae, itt vagyok. Nem lesz baj.
-Megígéred?
-Megígérem. Minden rendben lesz. Reggel úgy fogsz felkelni, hogy végre nem álmodsz rosszat. Alig foglak majd tudni kiszakítani a párjaid karjai közül, hogy kelni kell.
-Remélem igazad lesz.
-Sosem tévedek. Jó éjszakát!
-Jó éjt! - lélegzett mélyeket V, majd erőt vett magán, hogy higgyen benne, minden rendben lesz reggelre és elaludt. Félve, de elaludt.

Hiába reménykedett halványan, hogy már Heesoo puszta jelenlététől is jobban lesz, nem így történt. Ott feküdt a védelmet nyújtó ágyban, nyugtató illatok között, mialatt ismerős karok ölelték, mégis kezdett felgyorsulni szíve. Már párjai megjelenéseitől álmaiban is aggódni kezdett, hogy mikor változnak át, vagy éppen sérülnek meg és sajnos minden alkalommal történt is valami velük, melytől rémálomba fulladt az estéje, akárcsak előző nap.
-Taetae. - térdelt mellette az ágyon Heesoo, ki már arra felkelt, hogy a kisebb nyöszörögni kezdett még fantáziája legelején. Akkor csak simogatta, nem szólt hozzá, hátha nem fog felkelni, de amint lihegni kezdett és szüntelenül forgolódni taktikát váltott - Baby ébredj! Semmi baj. Figyelj a hangomra! Nem bánthat téged senki. - próbált beszélni hozzá. Sokszor tette a múltban is, míg rosszat álmodott és nem ébredt meg. Tae olyankor mindig megjegyezte, hogy ő is megjelent az utolsó pár pillanatban, de nem bírt úgy cselekedni, ahogy mondta. Hosszú időbe telt mire tudta irányítani az ilyesmi álmait Heesoo hangjának segítségével és még hosszabba, mire egyedül is sikerült ez neki - Koncentrálj rám Taetae! Kapaszkodj belém! Én sosem bántanálak tudod. Meg foglak védeni. - simogatta arcát és söpörte ki az izzadtságtól összetapadt tincseket szemeiből.
-Ne.... ne érj hozzám! - kapkodta a levegőt V, miközben ellökte társai kezeit, majd másik oldalára fordult - Jungkook.
-Szeret téged. - simította meg Taet - Baby! - fogta meg alkarját, ám ekkor meglátszódott, rég volt minden, felejtett. Egy fontos dolgot ráadásul, ami most teljesen félbetörte küzdelmeit.
-Ne! - pattantak ki Taehyung szemei és már menekülőre is fogta. Lefordult az ágyról, majd azonnal felpattanva bújt a sarokba, miközben ott szorongatta karját, ahol Heesoo ért hozzá.
-A francba. - mászott ki ő is a takarók közül és villanyt kapcsolt - Elfelejtettem, sajnálom Baby.
-Ne ne ne ne nnne gyere közelebb! - remegett minden porcikája a félelemtől.
-Meg kell nyugodnod.
-M-m-m-mindjárt. - nézett a földre, miközben potyogtak a sós cseppek hajából.
-Gondolj Jinre és Kookra.
-K-K-Kookra nem. - rázta fejét.
-Meg fog ölelni, ahogyan én foglak most. - lépett lassan közelebb felé.
-Ne Heesoo! - nézett fel rá és karjait testéhez szorította - Ne!
-Nyugalom. Nem bánthat senki. - próbálta lassan átölelni, ami egy pár pillanatra úgy tűnt, sikerülni is fog, ám a fiatalabb kibújta karjai alatt és futásnak eredt. Egészen a bejárati ajtóig szaladt, melyen csak azért nem rohant ki, mert zárva volt - Tae! - érte utol Heesoo.
-Ne, kérlek! - fordult felé.
-Semmi baj! - mozgott a megszokott módon és megközelítette a fiatalabbat - Nyugodj meg! - ért oda hozzá, Tae pedig azonnal megütötte.
-Ne! - kapta szájára kezét - Sajnálom! - gyűltek könnyek a szemébe.
-Nyugalom. - folytatta, amibe belekezdett, pedig fájt neki a fiatalabb csontos ökle - Nincs a közelben sem.
-Heesoo! - lendített újra Tae, hogy megint megsértse és ne közelítsen, pedig nem akarta bántani. Egyszerűen csak félt, menekülni akart, ahogyan előző este is, így azonban nem ő uralkodott tettei felettem, ám társa nagyon jól ismerte már és elkapta törékeny csuklóját.
-Tae! Koncentrálj!
-Engedj el! - szorította össze szemeit és még szabadon maradt kezével is védekezni próbált, holott nem fenyegette veszély, ám Heesso azt is elkapta, majd összefogva azokat Tae szájához emelte ökölbe zárt ujjait és homlokának döntötte sajátját.
-Ne bánthat. Csak álom volt baby. Csak egy álom.
-Heesoo. - kezdett zokogni.
-Semmi baj. Itt vagyok. Az én hibám volt. Elfelejtettem. Sajnálom. - szöktek könnyek az ő szeméből is. Nehezen viselte, ha Tae sírt, sosem bírt ellenállni. Utálta, hogy a kisebb szenved, de pont ezt próbálta orvosolni - Nyugalom! - Ám a fiatalabb vigasztalhatatlanul bőgött.
Percekig álltak ott és Heesoo türelmesen várt, mikor lazulnak el a másik ujjai, hogy elengedhesse, mikor pedig levette kezét csuklóiról és könnyeit kezdte törölgetni, Taehyung kismajom módjára ugrott nyakába.
-Sah.... sahjnálom. - nyelt nagyot, mialatt légzésével küzdött.
-Ugyan baby. - ölelte magához - Semmi baj. Nyugodj meg. Gyere. - nyúlt lábai alá, a kisebb pedig készségesen fonta azokat dereka köré - Mint régen. Jössz velem vissza és nem lesz semmi baj.
-Nem leszh..... elégh..... egyh. - törölte meg egyik kezével arcát, mialatt Heesoo lassan sétált vele a szobába.
-De elég lesz. Erős vagy te. Meg tudod csinálni.
-Meginth..... bántottalakh. - szipogott.
-Sose baj. Majd nem fogsz. Amúgy is én hibáztam. Nem szabadott volna ott megfogjalak.
-Már olyan rég volt. - szívta az orrát, amint lefektette társa az ágyra - Mért van még mindig? Nem akaromh.
-El fog múlni. - kapcsolat le gyorsan a villanyt, majd beugrott mellé - Csak gondolj a párjaidra.
-Deh. - nyelt nagyot - Megint Kook volt. Nem akarom bántani a kicsit, de mindig ő.
-Nem egyformák. Jusson eszedbe. Jungkook imád téged, az a szörny nem. Nem egy személy, csak becsap az a féreg. Hazudik. Báránybőrbe bújt farkas. Tudod. - fogta újra meg a másik kezét.
-Tudom.
-Akkor ne higgy neki. Hallottál most?
-Igen.
-Na, az jó. Akkor ennyivel előrébb vagyunk. Próbálj meg figyelni rám.
-Jó. Igyekszem.
-Nem mozdulok sehova. Mikor legközelebb ébredsz is itt leszek.
-Rendben.
-Semmi baj baby. - csókolta meg homlokát - Minden rendben lesz.
-Legyen igazad.
-Igazam lesz.
Taehyung nehezen tudott visszaaludni, pedig nem pihent sokat. Csak felpörgette a félelem, felnyomta vérnyomását, mit nehezen tudott leszorítani. Ám ezúttal sem tartott sokáig a béke. Hiába volt ott Heesoo, hiába szorongatta ujjait, Tae szenvedett álmaitól, újból felriadt, újból menekülni akart, társa pedig újból kapott, amiért segíteni próbált. Ha nem lett volna ennyire izmos és tapasztalt Taehyung álmainak terén, már rég feladta volna. Ám ismerte, tudott mindenről, hogy min megy keresztül, mit álmodik és mitől fél, ezért nem tágított. Minden pofont nyekkenés nélkül tűrt, miközben V egyre hamarabb lenyugtatta saját magát. Már volt némi jártassága benne, hogyan csinálja, hogyan kapaszkodjon párjába, forduljon szembe félelmével és bár remegett, megtette. Kookra gondolt, arra a nyekkenésre, mely feltört torkából, mikor megütötte, mitől sírhatnékja támadt. Könnyek között vállalta be borzalmakat álmodva, hogyha kell, újra összetöri magát, akár meg is hal ezúttal a kisebbért, de nem fut el. Így a reggel felé közeledve már csak hátán feküdve szaladtak végig a cseppek arcán lefelé, miközben kapkodta a levegőt, amint feltámadt álmaiból.
-Heesooh! - szólt társa után.
-Hahh! - sóhajtott nagyot - Fekszel. Huhh! - tette tenyerét mellkasára - De a szíved még rohanna.
-Köszönöm. - fogta meg csuklóját - Köszönöm. - hunyta be szemét és mélyeket lélegzett.
-Huh. Nem volt egyszerű. Sohasem kínzott ennyire, mikor együtt voltunk.
-Teljesen más most. - tette karját homlokára Tae.
-Igen. De jobban bírsz vele.
-Úgy gondolod? - kuncogott - Ronggyá vertelek. - nézett Heesoora keserűen.
-Tudtuk jól mindketten, hogy ez lesz. Majd Jihyo ápol. A sérüléseim nem számítanak. Jobban vagy, az a lényeg és a kicsit többé nem ütöd meg.
-Honnan veszed? Mért gondolod? Lehet csak kimerültem most is, csak azért nem ütök és rohanok.
-Azért tudom, mert mielőtt felkeltél most azt mondtad, hogy inkább meghalsz. Kétlem, hogy olyasmire mondtad volna, ami a kicsi ellen irányulna. Mire mondtad?
-Megkérdezett, hogy beáldoznám-e Kookot azért, hogy szabadon engedjen.
-De te inkább meghalnál.
-Nagyon szeretem. Nem bírnám elviselni, ha valami baja esne. - bámult a plafonra - Megütöttem Heesoo.
-Nem voltál ura önmagadnak. Pánikba estél. Érthető.
-Nem. Erre nincs mentség. Bántottam. Ezt sosem bocsájtom meg magamnak. - törölte meg szemeit.
-Akkor próbáld meg jóvá tenni.
-Mást úgysem tudok. - szipogott.
-Rossz újra így látni téged. - sóhajtott az idősebb - De már nagyon jól kezeled. Hamar el fog múlni.
-Remélem.
-El fog. Na! - nézett az órára - Még van egy kis időm aludni. Mit szólsz hozzá? - mosolygott.
-Szerinted nem keltelek fel századjára is?
-Már nem fogsz. - feküdt vissza.
-Sajnálom, hogy nem hagytalak aludni. - ölelte át barátját.
-Semmi baj. Erre is számítottam. Azért jön értünk Jihyo, hogy több időnk legyen.
-Nem fog megölni, amiért csupa folt lettél? - szégyellte el magát Taetae.
-Dehogyis. Úgyis csak este tudja meg, mert lesminkelem, akkor meg szexel fogom kiengesztelni. - kuncogott.
-Köszönöm. Sokkal tartozom.
-Azzal tartozol, hogy kis boldog légy. Semmi többel. - csókolt fejére - De most már hallgass el. Álmos vagyok.
-Rendben. - mosolyodott el Taehyung, majd behunyta szemeit és hitt benne, hogy ezúttal egyedül is képes lesz legyőzni démonjait, így nem kell majd felkelnie, Heesoo pedig aludhat egy keveset.

(Folytatjuk! :D Na betaláltak a tippek? :D Ki mire számított? Kicsit azért el is érzékenyültetek ugye? Remélem egy pöppet igen :3
Facebook oldalunk --> LINK )