Three sides of life 63. rész: Új családtag

Taetae lelkesen kutatta fel édesapját a lakásban, miután az lefektette öccsét, majd felvetette neki is az ötletet. Ő már nem hajlott a dologra annyira, mint édesanyja, mert látta előre, az ő nyakán fog kikötni az a kutya, neki kell majd etetnie és sétálni vinnie, ám Taehyung lelkes reklámozásba kezdett és érvelésbe, mért nem így lesz. Biztos volt benne ugyanis, hogy Jin majd örülni fog a kis szőrmóknak, annak pedig kiemeltebb szerepe lesz majd, mint párjainak. Még azt is megkockáztatta, hogy esténként versenyezni kell majd, ki alszik Seokjin ölelésében, mert a kutya valószínűleg sokkal kiváltságosabb helyzetben lesz kölyök mivoltából, mint szerelmei akármikor.

-Apa kérlek! - állt televízió mellett Tae, miközben édesapjával veszekedett - Nem fog rajtunk maradni, Jin biztosan örülni fog neki és megtartja.
-De benned is felmerült az, hogy nem fogja.
-De megfogja. Egyedül van, ha nem vagyunk ott, iskolaidőben márpedig nem leszünk.
-Hát azt mertem remélni, hogy tanulni fogsz és nem megint iskola mellé járni.
-Az régen volt apa. - szorította ökölbe kezét Taehyung a borzalmas emlék képére, ami mostanában igazán sokszor előjött - Már rég nem vagyok olyan.
-Ugyanolyan szerelmes vagy és lelkes, mint akkor. Azért érthető, ha félek kicsit.
-De Jin és Kook nem olyan. Jin volt az most is, aki hazazavart minket. Számára fontos az, hogy a kapcsolatunk ne menjen semmi más rovására. Ne hasonlítsd ezt ahhoz! Egyáltalán semmi közös nincs a kettőben.
-Remélem is. Azt még egyszer nem, különben hadjáratba kezdek. - pillantott haragosan fiára, viszont nem rá volt dühös és ezzel mindketten tisztában is voltak.
-Nem lesz rá szükség. A két eset ég és föld. Pont ezért lenne jó egy kiskutya Jinnek. Sokkal érzelmesebb és imádja az állatokat. Tényleg egyedül van abban a lakásban, had próbáljam meg.
-És ha tényleg rajtunk marad a kutyus akkor mit csinálsz? Én nem fogom etetni, bár előre látom, hogy nekem kell majd mindent. - rázta fejét és sóhajtva emelte vissza tekintetét a tévére.
-Nem fog rajtunk maradni. De ha mégis ez történne, majd én gondoskodok róla.
-Anyád mit szólt hozzá?
-Ő nem ellenezte ennyire, mint te, de téged kellett megkérdezzelek.
-Ahhhh....
-Nos?
-Hmm.... jól van! Vedd meg neki.
-Szuper! Köszönöm! - ölelte meg a kanapén ülő édesapját Taetae.
-Aztán ha vissza akarja utasítani, őt is győzd meg, hogy ne!
-Nem fog kelleni győzködni szerintem, de mindent megteszek majd, hogy nála maradjon a kutya. Köszönöm apa! - emelkedett fel Taehyung majd szelelt is vissza szobájába beszélgetni párjaival és titokban tudatni a kisebbel, zöld utat kaptak az ajándék terén.

A következő nap kicsit nehezen telt azzal a tudattal, hogy vehetne kutyust, de míg nem jön Kook nem lehet, mert az öcsinek szánt nap, az öcsié. Nem szeretné, ha csalódna, rossz kedve lenne, vagy hiányolná bátyját, ezért Tae mindent megtett, hogy újra olyan legyen az eltöltött idő, mint azelőtt, mielőtt megismerte párjait. Bár Minyoong okos gyerek volt, korát meghazudtoló gondolkodással és tudta jól, az ilyen alkalmak egyre ritkábbak lesznek, amit fel is vetett Taehyungnak. Egyezséget ajánlott. Heti egy napot kell öccsének szentelnie, vagy legalább hazamennie hozzá egy kicsit és akkor nem lesz rá mérges. Taenak tetszett az ötlet hiszen akármennyire is szerette két másik társát a családját is imádta. Kicsit sajnálta ezért, hogy az utóbbi időben távol volt, de tudta jól, iskola közben ez módosulni fog, majd hálát adhat az égnek, ha Jint láthatja, ezért ki szerette volna használni az lehetőséget, míg pihentek és szabadok voltak. De heti egy napba nem hal bele mi több, segít lelkén, így nem fogja hiányolni szüleit sem.
Ezzel még a nap elején megkötötték az alkut és ennek tudatában indultak kis túrájukra, miközben Jungkook legalább délig aludt. Sokáig volt ébren, míg Seokjinnel chatelt és mivel tudott aludni, ha hagyták, most pedig hagyták, kipihente magát teljes mértékben. Igazából már a nap fele is eltelt mikor megfogalmazódott benne, kelni kéne, hasznossá tenni a maradék időt, de pusztán csak azért akart kimászni az ágyából, mert nagyon kellett pisilnie. Ám még így is legalább húsz percig forgolódott, hátha tud még aludni és nem zavarja majd, végül azonban kénytelen volt megmozdulni. Talán ez volt egyedül töltött idejének legértékesebb tette, mert a takarítást nem tartotta annak, főleg mivel már nem is volt sok. Ezért a délután közepére végzett mindennel és csak feküdt a nappali közepén a szőnyegen, miközben tévét nézett. A hűvös, sötét szoba remek kikapcsolódási helynek bizonyult. Telefonját kezében szorongatva reménykedett a maradék időben, hogy Taetae vagy Seokjin felhívja, mi van vele, de nem. A többiek elvoltak, családoztak, ő pedig úgy töltötte a napját, ahogy megmondta, hogy fogja. Édesanyja dolgozott édesapjával együtt és csak este felé értek haza, mikor Kook már rég aludt a tévé előtt. Szülei egyszerre toppantak be, mert apukája sokszor ugrott el anyukájáért, mikor egy időben végeztek.
-Jungkook! - kiabált fiáért édesanyja, mert azt hitte szobájában ül begubózva és játszik.
-Mmmm! - ébredt meg a szőnyegen, hisz nem aludt túl mélyen a zajtól és a kényelmetlen padlótól - Mi van?!
-Jaj, itt vagy? Szia! - állt meg a nappali bejáratában édesanyja - Azt hittem gépezel.
-Szia, nem. - ásított egyet és oldalára fordult - Tévéztem.
-Milyen napod volt?
-Unalmas.
-Nem csináltál semmit?
-De. Amit mondtál azt megcsináltam.
-Az utóbbi napokban igen szorgalmas voltál. Ha csak ezért jössz haza, akkor nem bánom, ha állandóan a haverjaidnál vagy. - ment vissza a konyhába, hogy elpakolja a bevásárolt holmikat.
-Csak miattuk vagyok itthon. - dörmögte magában, miközben megnézte telefonját. Társai beszélgettek végre a közös chateben, aminek megörült és szeretett volna csatlakozni.
-Szevasz kisfiam! - jelent meg apukája.
-Szia apa! - ült fel - Voltatok boltban? - nézett az ajtóban állóra Kook.
-Igen. Hoztunk csokit is anyáddal. - ment ő is inkább a konyhába.
-Akkor mindjárt rohanok. - merült vissza mobiljába Kookie és boldogan nyugtázta, hogy társai most ráérnek és tudnak kicsit kommunikálni.
Jin elmesélte, ő a nap nagy részében kutyázott és a városban mászkált, minek során régi ismerősökkel találkozott, de a legfőbb. Szerzett néhány apróságot a kicsiknek, amiket nem árult el, hogy mik is. Hiába faggatták a kíváncsi kicsik, nem mondott el róla semmit, még annyit sem, hogy ehető-e vagy sem. Tae ezért úgy gondolta, ha ő megosztja vele, készülnek ám a másik félről is meglepetéssel, akkor Jint majd megöli a kíváncsiság és elmondja cserébe az információért, de nem ismerte eléggé párját, ellentétben Kookkal, aki rögtön felvilágosította, ez felesleges volt, Seokjin nem fog vallani. Nagyon jó titoktartó és inkább kivárja, majd megtudja, minthogy kiadjon bármi infót is olyanról, amiről nem szabad. Így csupán elárulták magukat, készülnek valamire, de ők nem jutottak előrébb.

Másnap ezután a vita után Taehyung arra ment, hogy különböző képeket küldve Jinnek próbálja találgatásra bírni szerelmét, hátha eltalálja, mit is fog kapni, mielőtt még odaadnák neki. Ám nem fogta könnyűre a játékot, olyan fotót is küldött aminek semmi köze nem volt a meglepetéshez, miközben Jungkookkal sétáltak egy állatkereskedés felé.
-És a kutyáról mit akarsz neki küldeni? Ha kaját küldesz, leesik neki. Ha a boltról küldesz is leesik neki, ha pedig a kutyusról, akkor végképp.
-Kivéve, ha nem hiszi el, hogy lennénk olyan őrültek, hogy egy kutyát vennénk neki. - mosolygott Kookra.
-Szerintem ki fogja találni.
-Majd meglátjuk.
-Messze van még mellesleg? - érdeklődött Jungkook, kinek már most elege volt a melegből, pedig még csak délelőtt voltak és a csúcshőmérséklettől messze jártak.
-Még pár sarok.
Közeledtek lassan az üzlet felé, ami nem sokkal előttük nyitott. Rengeteg kisállatuk volt a hatalmas boltban és kutyakölykökben sem szenvedtek hiányt. Tae meg Jungkook pedig legszívesebben az összeset hazavitte volna. Nem is tudtak egykönnyen választani, mert amint meglátták őket meglágyult a szívük és az összeset simogatni kezdték. Az eladó hagyta is a fiúkat, mert az emberek nagy része így szokta indítani a boltban a vásárlást, ám Taeék így is tervezték befejezni. Miután pedig küldtek egy képet Seokjinnek, hogy a picur a rengeteg kiskutya között csücsül, még egy-két percet eltöltöttek az állatokkal való játékkal, majd megkérték az eladót segítsen nekik bevásárolni a szükséges kellékekből. A boltosok kedvesek voltak velük, de még így is igyekeztek mindent rájuk sózni, viszont volt amit nem hagytak a srácok. Nagy részt csak alap dolgokat szerettek volna és azokból sem a legdrágábbakat, ám cukikat. Ezért még mielőtt választottak volna kölyköt szereztek be egy kis ágyat a leendőbeli állatkának, két tálat és egy apró játékot. Kutyakaját később terveztek vinni, mert nem lett volna már szabad kezük mindenre. Végül hatalmas döntés előtt álltak, majd gondolkoztak azon legalább húsz percet.
-De mind aranyos, ötletem sincs.
-És kis termetűek. Egyet sem zárhatunk ki. - sóhajtott Kook.
-Sorsolni kéne.
-Az nem jó. Olyan kell, amelyik képes elviselni a magányt is.
-Olyan kutya nincs Kookie.
-De igazodnia kell kicsit Jinhez.
-Nem tudom melyik legyen. - nézték az állatkákat.
Semmi támpont sem volt, ami alapján elindulhattak volna, így csak akkor sikerült haladniuk valamennyit, mikor betévedt egy anyuka kislányával, aki azonnal a kölykökhöz rohant, míg édesanyja vásárolt. A kutyusok lerohanták az új vendéget és ekkor akadt meg mindkettejük szeme az egyiken. Volt egy kis fehér, göndör szőrű tünemény, aki nem volt olyan erőszakos, mint társai. Ugyan megpróbált odaférkőzni a lánykához, de mikor sokadszorra szorította ki a többi kutya, feladta. Csak ült ott a tömeg mögött és nézett a kisgyerekre, hátha megszánva elkezdi őt is simogatni, azonban ezzel teljesen más eredményt ért el.
-A fehér.
-Igen. - bólogatott Taehyung Jungkook megállapítására.
Mindketten megsajnálták a kicsit, de a legfiatalabb azért, mert cseppet magára ismert. Ő sem volt soha azokban a körökben népszerű, ahova tartozni szeretett volna. Valahogy nem szerették társai és sosem jött rá, mért nem, így mikor a kis kirekesztett élőlény türelmesen ült le, hogy megvárja a történések kimenetelét elnyerte Jungkook szívét. Tökéletesen illett közéjük, az ő társaságukba, ahova befogadtak mindenkit, ki kedvesnek bizonyult. Tae választása pedig azért esett rá, mert nem volt erőszakos. Kis beletörődő, törékeny léleknek látta, pont mint szerelmét, ezért perfekt párosra számított majd a kiskutya és Jin személyében.
-Nyakörvet gondolom kértek és pórázt is. - szólalt meg a pénztáros.
-Kézben nem lehet hazavinni? - érdeklődött Tae.
-De, de úgyis kötelező a nyakörv. Plusz gondolom sétálnátok is vele. Vagy kertetek van?
-Jah, nem. Akkor jöhetnek azok is.
-Gyertek, megmutatom milyenek vannak és fel is rakom rá. - jött ki a pult mögül a lány.
Együtt válogattak, hogy bilétásat, vagy sem. Színeset, vagy egyszínűt, díszítettet vagy teljesen simát vegyenek a kutyusnak. Persze az eladó a legdrágábbat ajánlotta ezúttal is, Tae azonban másfelé hajlott. Nem akart feltűnőt, de szerette volna, ha valami információ lenne majd a kutyán, hogyha véletlen elkószál is legyen esély, hogy valaki visszahozza, ezért egy olyat választott végül, amihez volt biléta. Pórázt pedig Kook hozott, így az eladó lánynak nem volt esélye drágával próbálkozni. Mikor már mindent sikeresen beszereztek a körút végén, Taehyung kezébe vette az új családtagot és az apróbb dolgokat, míg Jungkook vitte a kutyus ágyát a többi kellékkel együtt.
-Nem kéne elneveznünk? - érdeklődött Kook hazafelé, miközben V végig játszott az állatkával.
-Nem. Majd Jin ad neki nevet, elvégre az övé.
-És addig hogy hívjuk?
-Nem tudom.
-De valahogy kelleni fog.
-Tudom. Legyen kutyuli.
-Kutyuli? - vágott pofákat Kookie.
-Mi bajod vele?
-Csak... nem tom.
-Mindenki kutyusnak fogja hívni, vagy kutyulinak, aki nem ismeri. Legalább hallgatni fog arra is. Ugye kis cukiiiii. - simogatta a házi kedvenc fejét.
Ugyan nem kellett volna Minyoongnak találkoznia a jövevénnyel, Taenak akkor is haza kellett vinni. Valahol még el kellett töltenie pár napot, mivel pedig öccse nagyon vágyott egy saját kutyára, így most ezzel tesztelhették testvérét még nagyjából két napig, hogy mennyire érdekelné valójában, ha kapna egy kölyköt. Bár nem tudta meg, hogy ha Jin nemet mond rá, akkor marad az új tag, de így volt jó. Akkor tuti hisztit csapott volna, hogy Seokjin kapjon másik kutyust, ő megtartja ezt, de így inkább csendben maradt és játszott vele egész végig.

A következő napokban azzal indított minden egyes nap Minyoong, hogy Tae szobájának ajtaját feltépve ugrott annak ágyába a kutyus mellé, mert játszani akart vele. Nem volt elég Vnek, hogy a kis állatka nem hagyta aludni rendesen esténként, még mikor sikeresen lenyugtatta, akkor öccse volt az aki zaklatta pihenése közben. Ezért hagyta, had csináljon a kutyával azt, amit akar, hogy aludhasson még pár percet. Szülei szavának ellenére hagyta egyedül játszani a házi kedvenccel, mert bízott testvérében és nem csalódott benne. Óvatos volt a kutyával, nem bántotta és úgy törődött vele, mintha ő lenne a szülő, az állatka pedig a gyermeke. Hát ezért volt az, hogy Minyoongot sokkal értelmesebbnek tartották, mint kortársait, mire az egész család nagyon büszke volt.
Sokáig maradt kettesben az állatka öccsével mire Taehyung felkelt és kiment hozzájuk a konyhába. Ott az látta, hogy a választott kutya türelmesen ül testvérével szemben és fegyelmezetten figyeli, amint a fiú pakolja ki neki egyesével a különböző színű drazsékat.
-Mit csinálsz Minyoong? - nézte őket.
-Kiválogatom neki a finomakat.
-Honnan veszed, hogy melyik neki a finom? - guggolt le, mert hangjára a kiskutya azonnal odafutott hozzá.
-A piros színes, hús színe van. Az biztos finomabb, mint a zöld. A kutyák nem szeretik a zöldséget.
-Néha érdekesen gondolkodsz.
-Szerintem logikus.
-Ha te mondod. De ne etesd túl. Ne legyen dagadt szegény, az neki sem jó. - állt fel, de kutyus nem tágított lábaitól.
-Ma még nem evett.
-Egy kutyának elég napi egyszer, az eladó pedig azt is mondta, ki lehet hagyni egy napot és kellene is majd, ha nagyobb lesz, de ha már most túleteted, korábban kezdjük. Nem lesz baja tőle szerintem. Te ettél már?
-Sétált a hűtőhöz.
-Igen.
-Remek. - vette elő a tejet, majd kakaót készített magának. Bögréjével együtt tért vissza szobájába, ahova követte a kutyus is és együtt másztak ágyába - Neked most Minyoonggal kéne lenned töpszli.
-Momoooooo! - kezdett ordítani öccse, majd meg is jelent Tae szobájában - Gyere Momo.
-Momonak hívod?
-Igen. - vette le Tae ágyáról a kutyát - Gyere Momo. Reggelizz. - indultak vissza közösen a konyhába, míg Tae belekortyolt kakaójába.
Ágyán ülve vette kezébe a telefonját és nyitotta meg a chatet, hol Jungkook meg Jin legalább egy órája beszélgettek megállás nélkül. Beköszönt, mire társai boldogan fogadták, főleg a legfiatalabb, ki azonnal elújságolta. "Ma este jön Jin." Ez volt első mondata társához egy röpke "szia" után, de nem is volt baj. Tae reggele boldogan indult és végre elkezdett gondolkodni azon, hogyan is kéne átadni a kiskutyát majd valódi gazdájának. Csak úgy nem lehetett, az nem lett volna igazi meglepetés, ezért inkább külön ráírt a kisebbre, találjanak ki valamit. Gondolták először, hogy kis dobozba rakják néhány percre a kutyust, de nem akarták, gonosz dolognak tartották, így végül csak egy hatalmas masnit terveztek feje tetejére, amiért még el kellett ugraniuk. Tae felöltözött és ugyan meleg volt aznap is, muszáj volt elmenniük vásárolni. A kisállatra feladva nyakörvét, felcsatolva pórázát indultak meg hárman, hogy majd Kookkal találkoznak menet közben. Mivel a plázába be lehetett vinni kutyát, csak boltba nem, ezért a két fiatalt hagyta kint Taetae, míg bevásárolt, mert az állatkereskedésben nagyrészt a picur fizetett, most pedig nem akarta hagyni. Még fagylaltot is vett öccsének és szerelmének, a négy lábon járó ajándéknak pedig kis jutalomfalatokat.
-És még én ne etessem, mert elhízik. - szólalt fel testvére.
-Igen.
-De te tömheted hülyeségekkel.
-Még kicsi. Kell neki ilyesmi, hogy nőjön.
-Nem. Neki az a kaja kell, ami direkt kölyökkutyáknak van. Abban van olyan izé, amitől tud nőni.
-Az öcsédnek igaza van. - jegyezte meg mosolyogva Kook.
-Na, összefogtak a fiatalok ellenem? - lepődött meg.
Kis csevegésbe kezdtek hármasban, mialatt megvitatták, mit kéne adni egy kölyöknek és mit nem. Kiélvezték a hűvös helyet, majd lassan hazaindultak, hogy összepakoljanak külön-külön Jinhez. Ugyan az idősebbnek másnap dolgozni kellett mennie, ám úgy tervezték, majd amíg munkában van, addig Taetae elugrik a kutyusért és cuccaiért, mire pedig párjuk visszaér majd estefelé, addigra a kis jövevény már családtagként fogja fogadni.

(Folytatjuk :D Na most már tényleg indul lassan minden, hisz Jin visszatérte egyet jelent a kiruccanással :3 Na kíváncsian várjuk, hova fajulnak majd a dolgok, ugye? Mi már tudjuk és reméljük, élvezni fogjátok a felpezsdülő életet. :3 Addig pedig kitartás, mert most lesznek vizsgáim, de igyekszek írni.
My Music Taste K-pop koncert kampány ---> LINK
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )